Fekete Sas Kiadó strana 2 z 4

Thoreau, Thoreau - elsuttogott, titkos jelszó is lehetne, a természettel harmóniában élőké. A XIX. századi Amerikában Rousseau eszméjét a gyakorlatban megvalósító Ember - nem az Író - valóságosan is titkos: amennyiben elfelejtett. Pedig Whitman és Emerson társa: a természetet mint szabadságot meghódító és értelmező, azzal harmóniát kereső lény. Naiv eszmefuttatásokban mutatja ki a gyakorlatias társadalom ésszerűtlenségét, ám nem elégszik meg ennyivel. Két éven át a vadonban él - a Walden-tó mellett -, saját kezével teremtve meg életfeltételeit. "Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csontja velejét, olyan erőteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet..." Ennek a társadalomból való "kivonulásnak" krónikája a könyv; olyan ízekkel, szagokkal, hangokkal, fényekkel, hogy ehetnénk-ihatnánk belőle, fürdőzhetnénk benne. Ezt megtenni nem tudjuk - csak szellemünkön leng keresztül valami régi-friss fuvallat.

Az Ábel és Eszter az író szavaival élve: "az epekedés végtelen éneke". Mi köthet össze minket az 1800-as évek második felében élő szerelmesek történetével, sorsával? Az azonos érzések, a megalkuvások, a döntéseink következményei, a társadalomban fel nem vállalt egyéniségünk, a titkos vágyaink megvalósítása, az érzelmek változásai? Mit tesz velünk a gyermekünk érkezése? Milyen anyóssal élni? Szegényen vagy gazdagon éljünk? Lehet-e lelki társunk a férjünk mellett? Bujkálunk-e a szerelmünkkel? Ez mit okoz a lelkünkben? Könnyű lenne elítélni a főhősöket. De nézzünk önmagunkba! Ma már más a világ, és mégis ugyanúgy vannak szerelmi háromszögek, rossz házassági döntések, gyerekvállalás a házasság megmentésére... Gárdonyi Géza romantikus szerelmi történetét végigolvasva véleményt alkothatunk Ábelről, Eszterről, a magunk szerelemről vallott nézeteinkről és arról is, mi mit merünk tenni az életben. Vagy mit nem.

Gárdonyi Géza 1894-ben megjelent kisregényének főhőse máig ható érvénnyel fogalmazza meg az a tanítás, a világítás veszedelmes mesterségének tanulságait. A TANÍTÓ- ÉS TANÁRSORS ELÉVÜLHETETLEN PANASZA!

A regény borítóján Egon Schiele képe látható, melyen egy fiatal nő vetkőzik, alig észrevétlenül érinti meg mellét, mint aki most fedezi fel a testét. Valami ilyesmi történik a regény hősnőjével, Mélanie-val is: naplót ír a maga választotta félhomályban - vetkőzik. Csak úgy hullanak le róla a húsba vágó, soha kimondani nem akart, arcpirító, néha obszcén, néha áttetszően finom, hol el-, hol leleplező szavak. A regényben tehát egy nő vetkőzik - több színen és több értelemben is: a regény minden prüdériától mentes, extatikus szex-jeleneteiben ugyanúgy, mint azokban a sorokban, ahol maga a lélek bújik elő a rá préselődött maszkok, a meztelen hazugságok alól. A Lélektelen test fiktív nőalakja hús-vér, eleven lény, portréja azonban lényegileg emblematikus. Az írói metamorfózis szándéka nem a stílusjáték, a női elbeszélés imitációja, hanem sokkal inkább a "Mélanie-jelenség" feltárása. A regény nőalakja korunk "betegségének", az odaadás hiányának és egyúttal az arra való mélységes vágynak a szimbóluma. Modern mítosz a közelségről és a távolságról, az intimitás határairól. Thierry Loisel író, műfordító, filmrendező 1955-ben született a Le Havre melletti Montivilliers-ben. Szépirodalmi és filozófiai művek fordítója; angol és olasz szerzők (Peter Brown, Massimo Ferrari, Eduardo Rebulla, Scipio Slataper) mellett magyar írók (Kosztolányi Dezső, Csáth Géza) műveit is átültette franciára. 1998-ban filmet forgatott Giulietta ou l'Identification (Giulietta avagy az azonosítás) címmel. 2007 óta Budapesten él.

Bajcsy-Zsilinszky Endre egyetlen történelmi tárgyú - és egyúttal szinte szépirodalmi igényű - műve 1939-ben jelent meg először, a Hunyadi Mátyás ötszázadik születésnapját ünneplő eseménysorozathoz kapcsolódóan. "Engem e munkám megírására két izgalmas történetpolitikai kérdés ösztökélt - írja Bajcsy-Zsilinszky. Az egyik: mi volt, mit jelentett Mátyás birodalma alig egy emberöltővel Mohács előtt s szinte fél évezreddel Szent István után, hogyan illeszkedett bele, beleilleszkedett-e egyáltalán az árpádi nagy államalkotás és birodalomépítés széles szemhatárába s egyben kimért, zárt rendszerébe, vagy azoknak volt igazuk, akik Mátyás alkotásában csupán egy kivételes államférfiúi és vezéri lángész egyszeri csodáját, gyönyörű, de terméketlen rögtönzését látják, a reális magyar erőket és lehetőségeket messze túlszárnyaló, óriási nemzeti áldozatok árán kikényszerített s eleve rövid életre termett üstökösi ragyogást, amely már előkészítője volt "nagyzásával", tévedéseivel, túlságos vérvesztő áldozataival a mohácsi összeomlásnak? A másik: ennek az átlagos és egyre általánosabbá váló történetírói szemléletnek, mely valahogy párhuzamosan halad az egészségtelenül és veszedelmesen erősbödő mindenféle idegentisztelettel a mai Magyarországon, élesen ellentmond Mátyás király és a mátyási birodalom kérdésében elsősorban régebbi történetírásunk, de a II. Zrínyi Miklós csodálatos géniusza is, mindenekfölött pedig a magyar nép ösztöne, lángeszű emlékezése, ítélete és halhatatlan szeretete."

Petrik Adrien az Asszony és háza (2005), A másik kert (2009), A hideg szóda élvezete (2013) című könyveivel vált ismertté. A Fekete Sas Kiadónál megjelent új műfajt teremtő (emailregény!) új könyve egy szerelem története, egy kapcsolaté, mely (házas emberekről lévén szó) a hétköznapi erkölcsök szerint illegális, és amely intellektuális csábítás útján szövődik.

A könyv a bukovinai székelyek történetének személyes hangú felelevenítésén keresztül 120 archív fotóval, térképmelléklettel egy népcsoport "arcát" igyekszik megrajzolni. "Kóka Rozáliát a népművészet mesterét, a közismert mesemondó előadóművészt megérdemelt kitüntetés érte, amikor a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. Több mint négy évtizeden át elhivatott munkása a magyar népművészetnek. Gyűjtötte, ápolta, terjesztette a magyar néphagyomány értékeit. Felkutatta, feltárta saját őseinek, a szegénységben, hányattatásban, megszégyenítésben szenvedő bukovinaiak kultúráját. Előbb Andrásfalvy Bertalan támogató szavai, ablakot nyitó rendezvényei, majd Várkonyi Imre értékelő buzdításai, aztán Domokos Pál Péter gyűjtésre serkentő útmutatásai nyomán indult el, és lett a tevékenysége egyre gazdagabb, sokrétűbb. Abban a társadalomban vált felnőtté, gondolkodó emberré, amikor környezetében csúfolták a székelyes tájszólást, amikor a hagyományos viselet használatát megvetették, amikor lenézték a másféle tárgyi kultúrájú un. "idegeneket, jött-menteket". Fokról fokra erősödött benne a bukovinai gyökerek iránti ragaszkodás. Viszontagságos bukovinai, moldvai, hazai gyűjtőutakon, felszámolásra ítélt, magára hagyott házak elmagányosodott lakóinál, megsárgult kéziratok között, archívumokban, könyvtárakban és mindenütt, kereste és meglelte hontalanná vált népe szellemi örökségét." (Kríza Ildikó)

Füst Milán 1932-ben keletkezett írása páratlanul izgalmas, számos regénytechnikai újítást megelőlegező kísérlet, nemcsak az író pályáján, hanem a magyar epika történetében is. Az egyes szám első személyben megszólaló doktorkisasszony főszereplője és egyúttal lejegyzője is egy külső és belső történésnek: naplójegyzeteiben a sokszorosan összetett férfi-női viszony merész megközelítésben fogalmazódik meg. "Nem posztumusz regény, hanem megtagadott kézirat, elkésett edíció. Bizonyára ma sem kelt majd értékéhez, újdonságaihoz méltó visszhangot. Holott a stilisztikán, jambusbeszéden túl a legizgalmasabb esztétikai vitákat, felismerést kelthetne. Nem ismerek a magyar irodalomban még egy könyvet, mely a regényről vallott felfogásunkat így megkérdőjelezné." (Bikácsy Gergely)

A félárva, zárdában nevelkedett Idának apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet: sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják. Az "álházaspár" Münchenbe megy, ahol az ifjú férj, bohém barátai körében, végre a művészetnek élhet. Közben Balogh Csaba és Ó Ida kényszerfrigye lassan, de biztosan szerelemmé érik. S mikor mindketten megszabadulnak büszkeségük béklyóitól, s az utolsó félreértés is tisztázódik, rádöbbennek: nem tudnak egymás nélkül élni. Gárdonyi Géza utolsó befejezett műve a Pesti Hírlap 1920-21-es évfolyamában jelent meg folytatásokban, majd könyv alakban is napvilágot látott, s azóta az olvasók nemzedékeinek elévülhetetlen kedvence.

Füst Milán nagyregénye, A feleségem története 1942-es megjelenésétől a világirodalom megfejthetetlen titku művei közé tartozik. A Nobel-díjra is jelölt szerző e könyve a világsikert aratott magyar regények egyike: az 1958-as Gallimard-féle francia kiadást követően húsz nyelvre fordították le, s mindenütt elismerő fogadtatásra talált. A holland hajóskapitány látszólag szokványos féltékenységi drámája a bájos és frivol francia nővel egy gyötrelmes kapcsolat mennyei magasságait és pokoli mélységeit mutatja be. A rögeszmévé és önpusztító szenvedéllyé váló féltékenység, a bizonyosságra törekvés ördögi köreit járó Störr kapitány végül rádöbben: bárhogyan is volt, Lizzy immár elválaszthatatlanul hozzá tartozik. Látja az utcán a már évek óta halott asszonyt, s bízik abban, hogy "egy nap, verőfényes időben megint csak fel fog tűnni valahol, egy névtelen utcában, valami sarkon... S hogy fekete köpenyén keresztül fog sütni a nap. A lelkemet teszem rá, hogy így lesz. Különben minek élni?" Az új kiadást a könyv iránt állandóan fennálló, de mostanság - főként az internetes oldalaknak, közösségi portáloknak köszönhetően - különösen növekvő érdeklődés tette szükségessé.

Füst Milán nagyregénye, A feleségem története 1942-es megjelenésétől a világirodalom megfejthetetlen titkú művei közé tartozik. A Nobel-díjra is jelölt szerző e könyve a világsikert aratott magyar regények egyike: az 1958-as Gallimard-féle francia kiadást követően húsz nyelvre fordították le, s mindenütt elismerő fogadtatásra talált. A holland hajóskapitány látszólag szokványos féltékenységi drámája a bájos és frivol francia nővel egy gyötrelmes kapcsolat mennyei magasságait és pokoli mélységeit mutatja be. A rögeszmévé és önpusztító szenvedéllyé váló féltékenység, a bizonyosságra törekvés ördögi köreitjáró Störr kapitány végül rádöbben: bárhogyan is volt, Lizzy immár elválaszthatatlanul hozzá tartozik. Látja az utcán a már évek óta halott asszonyt, s bízik abban, hogy "egy nap, verőfényes időben megint csak fel fog tűnni valahol, egy névtelen utcában, valami sarkon... S hogy fekete köpenyén keresztül fog sütni a nap. A lelkemet teszem rá, hogy így lesz. Különben minek élni?" Azúj kiadást a könyv iránt állandóan fennálló, de mostanság - főként az internetes oldalaknak, közösségi portáloknak köszönhetően - különösen növekvő érdeklődés tette szükségessé.