A lélektelen test

---

A regény borítóján Egon Schiele képe látható, melyen egy fiatal nő vetkőzik, alig észrevétlenül érinti meg mellét, mint aki most fedezi fel a testét.
Valami ilyesmi történik a regény hősnőjével, Mélanie-val is: naplót ír a maga választotta félhomályban - vetkőzik. Csak úgy hullanak le róla a húsba vágó, soha kimondani nem akart, arcpirító, néha obszcén, néha áttetszően finom, hol el-, hol leleplező szavak.
A regényben tehát egy nő vetkőzik - több színen és több értelemben is: a regény minden prüdériától mentes, extatikus szex-jeleneteiben ugyanúgy, mint azokban a sorokban, ahol maga a lélek bújik elő a rá préselődött maszkok, a meztelen hazugságok alól.
A Lélektelen test fiktív nőalakja hús-vér, eleven lény, portréja azonban lényegileg emblematikus. Az írói metamorfózis szándéka nem a stílusjáték, a női elbeszélés imitációja, hanem sokkal inkább a "Mélanie-jelenség" feltárása.
A regény nőalakja korunk "betegségének", az odaadás hiányának és egyúttal az arra való mélységes vágynak a szimbóluma. Modern mítosz a közelségről és a távolságról, az intimitás határairól.

Thierry Loisel író, műfordító, filmrendező 1955-ben született a Le Havre melletti Montivilliers-ben. Szépirodalmi és filozófiai művek fordítója; angol és olasz szerzők (Peter Brown, Massimo Ferrari, Eduardo Rebulla, Scipio Slataper) mellett magyar írók (Kosztolányi Dezső, Csáth Géza) műveit is átültette franciára. 1998-ban filmet forgatott Giulietta ou l'Identification (Giulietta avagy az azonosítás) címmel. 2007 óta Budapesten él.
menej