Geopen strana 3 z 4

1946, ?a Mississippi állambéli Clanton. Pete Banning a kisváros köztiszteletnek örvendő polgára, a poklok poklát megjárt háborús hős, jó nevű család leszármazottja, két felnőtt gyerek apja, a metodista gyülekezet odaadó tagja. Egy hűvös októberi reggelen a férfi szokásához híven korán kel, a város központjába hajt, besétál a metodista templomba és halálos nyugalommal lelövi a barátját, Dexter Bell lelkészt. Miután a szörnyű bűncselekményt végrehajtja, nem próbál menekülni, eltűnni. Nem csak a gyilkosság okoz döbbenetet és értetlenséget, de a férfi viselkedése is: mindegy, hogy a rendőrök, az ügyész vagy a saját ügyvédje kérdezi, miért tette, amit tett, Pete Bannning csak annyit válaszol: „Nincs mit mondanom.” Nem fél a haláltól és úgy tűnik, eltökélt szándéka, hogy tettének indítékát nem árulja el senkinek, magával viszi a sírba a titkát. Csak a regény utolsó lapjain derül fény az igazságra, az olvasó csak akkor tudja meg, mi a magyarázata a hidegvérrel elkövetett gyilkosságnak. Addig azonban megismerhetjük Pete Banning életének számos korábbi epizódját. Elborzasztó részletekben gazdag leírást kapunk arról, hogy a férfi milyen megpróbáltatásokon ment keresztül katonaként a Fülöp-szigeteki dzsungelben, milyen embertelenül bántak a japánok az amerikai hadifoglyokkal; képet kapunk arról, milyen társadalmi viszonyok uralkodtak az amerikai Délen a háború éveiben és az azt megelőző időszakban; megtudjuk, hogyan alakult a Banningék sorsa, és az is kiderül, hogy sötét titok árnyékolja be a család életét. A Leszámolás egyszerre jogi krimi, háborús regény és pontos korrajz.

Robin ?Cook, az orvosi thriller koronázatlan királya ezúttal is letehetetlenül izgalmas regénnyel lepi meg régi és új rajongóit. Dr. Noah Rothauser a világ egyik leghíresebb egyeteméhez tartozó egészségügyi központ, a Boston Memorial Hospital frissen kinevezett vezető sebészrezidense. Napi szinten ő irányítja a sebészeti osztályt, ő állítja össze a műtéti rendet és ő foglalkozik az orvosi műhibákból eredő halálesetekkel is. Fényes karrier vár rá a jövő csúcstechnikájával, hibrid műtőkkel felszerelt oktató kórházában, mígnem egy nap meghal egy makkegészséges ember, akire csupán rutinbeavatkozás várt. Noah arra gyanakszik, hogy a hibát a nőfaló dr. Mason követte el, a BMH híres, egocentrikus sztársebésze, aki persze a fiatal aneszteziológusra, Ava doktornőre akarja hárítani a felelősséget. Aztán újabb halálesetek történnek, és miközben Noah-nak minden kollégáját ellenőriznie kell, kiderül, hogy nem mindenki az, akinek mondja magát. A doktor végül állását, majd személyes biztonságát kockáztatva igyekszik kideríteni, ki a sarlatán az igazi orvosok között.  

Mark, ?Todd, Gordy és Zola végzős joghallgatók. Az évek alatt felvett hallgatói kölcsönből olyan hatalmas adósságot halmoztak fel, amelyet akkor is csak bajosan tudnának visszafizetni, ha jó állást találnának a diploma megszerzése után, de még erre sincs sok esélyük. Ugyanis a nagy hatalmú pénzügyi befektető tulajdonában lévő egyetem csúnyán becsapta őket, amikor jobbnál jobb munkalehetőségeket ígért. Az egyetem valójában közönséges diplomagyár, az oktatás színvonala siralmas, a végzettek nagy része az ügyvédi vizsgát sem tudja letenni. A kilátástalannak tűnő helyzetben egyikük tragédiája teljesen megváltoztatja hármójuk életét, ezért súlyos döntésre szánják el magukat: otthagyják az egyetemet. Annyi bizonyos, hogy csak úgy tudnak megszabadulni a kölcsöntől, ha homokot szórnak a gépezetbe, leleplezik az egyetem és a diákhitelt folyósító banki hálózat mögött álló csalót. De vajon nem őrültség lelépni néhány hónappal a diploma megszerzése előtt? Érdemes akár törvényt is sérteni? Talán igen, talán nem… Mindenesetre telepedjünk fel a bárszékre, kérjünk egy hideg italt, és időzzünk el egy kicsit a Kakas Bárban! John Grisham mindig hozza a megszokott formáját, és abban is megbízható, hogy mindig rátapint azokra a jelenségekre, amelyek a legizgalmasabb tálalásban teszik időszerűvé minden regényét.  

New ?Yorkban járunk, a nyolcvanas években. Lucy Barton, a fiatal anya és feleség több hónapra kórházba kerül. Váratlanul meglátogatja rég látott édesanyja, és öt napot tölt a betegágya mellett. Anya és lánya azt teszi, amit talán még soha: beszélgetni kezdenek egymással. Ismerősök, rokonok történetein keresztül próbálják elmondani az elmondhatatlant, feltenni az évek óta válaszra váró kérdéseket. Akadozó párbeszédükből egy múltbeli titkokkal terhelt család képe bontakozik ki. De a regényt alkotó rövid villanásokból, emlékképekből felsejlik Lucy életútja is: menekülése a szülővárosából, barátságai, sikerei, magánéleti nehézségei, vívódása az anyaszereppel. „Mindannyian tökéletlenül szeretünk", idézi fel egykori mentora szavait az íróvá lett Lucy Barton, és könyörtelen tisztánlátással, mégis bölcs derűvel vall emberi kapcsolatokról, fájdalomról, szépségről, bűnökről és megbocsátásról. Elizabeth Strout (61) Pulitzer-díjas amerikai író, novellista nem ismeretlen a magyar olvasók körében. A nevem Lucy Barton a negyedik, magyarul megjelent regénye, amelyet 2016-ban jelöltek a rangos Man Booker Prize-ra. Az anya-lány kapcsolat mélységeit kutató történet kitűnik a szerző érzékeny visszafogottságával, önsajnálattól és érzelgősségtől mentes stílusával, az elbeszélés sokatmondó csöndjeivel.

A világszerte több millió példányban elkelt sikerkönyvet az „Alvás bibiliájaként” tartják számon. A világon milliókat érintő egyre súlyosabb probléma az álmatlanság. Egyre többen küszködnek vele, gyógyszerekkel, esetleg terápiás kezelésekkel próbálnak enyhíteni a helyzeten. A legtöbbször eredménytelenül. Mindenki tudja, hogy a kialvatlanságnak súlyos következményei lehetnek, nemcsak rányomja rosszkedvű bélyegét mindennapjainkra de számtalan betegség kiinduló forrása is. Arianna Huffington a világhírű amerikai médiaszemélyiség, az egészséges élet hírvivője. Könyvében tudományos alapossággal de közérthető, olvasmányos formában foglalkozik az alvás problematikájával. Forradalmi javaslatait kiáltványként közli és arra biztat bennünket: kövessük útmutatásait és higgyük el, hogy sokkal könnyebb megvalósítani azt, amire már annyira várunk. Röviden: a pihentető, testet lelket erősítő alvást.

Sokat bírnak az orosz nők. Ők a háborús hátország szótlan hősei, a hagyományok csöndes átmenekítői az öröknek hitt szovjet korszakba, ők tartják a lelket a rászorulóban, szeretnek, megértenek, tűrnek, remélnek. Túlélnek. Akkor is, ha belehalnak a sorsukba. Ahogy Jelena Csizsova hősnője, a kis faluból Pétervárra származó Antonyina. Az egyszerű lány gyorsan elkábul a jó beszédű nagyvárosi férfi szép szavaitól. Miután úgy marad, mindenét odaadná, hogy jól nevelje a kislányát. A tervteljesítéses verseny lázában égő ötvenes években egyedül álló anyaként persze alig tud lépést tartani az átlaggal, így rábízza magukat a társbérletben élő három öregasszonyra, a nagyikra, akik aztán felnevelik Szüzannocskát. Az ő rideg, letűnőben lévő, vagy épp megújuló, történelmi fordulatokat és apró örömöket rejtő, tragikomikus világukról szól ez a megrendítő, hittel és reménnyel áthatott, a 21. századba átívelő történetfüzér.

1925-öt ?írunk: a műkincs-kereskedelem elsősorban a férfiak kiváltsága, de senki nem ismeri jobban e világot a fiatal Irene Blumnál. Igazságtalanul megtagadják ugyan tőle egy seattle-i múzeum vezető kurátori állását, de ő nem fogadja el a vereséget. Amikor a birtokába kerül egy térkép, amely talán az ősi khmer civilizáció történelmét rejtő réztekercsek nyomára vezethet, azonnal felismeri, hogy ez a felfedezés nem csupán szakmai hírnevét állíthatja helyre, de egyben az évszázad legnagyobb régészeti szenzációja is lehet. Feszültséggel és titkokkal terhes utazásra indul hát Seattle-ből Sanghajon és Saigonon keresztül a kambodzsai esőerdő mélyébe Különös társai akadnak egy kommunista műkincsrabló, egy elhivatott archeológus és egy jóképű, titokzatos múltú bártulaj személyében. Ahogy az expedíció tagjai egyre messzebb hagyják maguk mögött a civilizált világot, úgy jutnak egyre elképesztőbb felismerésekre, és úgy válik egyre veszélyesebbé az útjuk. Úgy tűnik, a földgolyó e részén mindenkinek akad valami titkolnivalója, ám az, amit végül felfedeznek, nem csupán a történelmet változtatja meg, de egyben saját életük legnagyobb rejtélyeit is megoldja.

A két kisregény elbeszélője 1978 áprilisában egy derűs nap délutánján épp baseballmeccset nézett a tokiói Dzsingú stadionban, amikor a pillanat hatása alatt megérett benne az elhatározás, hogy regényíró lesz. Így is lett, eljött az ideje, hogy elmesélje egy régi nyár végének történetét. Saját történetét a 21 éves, nevesincs egyetemista fiúról, Patkány nevű barátjáról, akivel J bárjában nyugati jazz zenére nyakalták a sört. Meg a japán diákmozgalmakról, a kapcsolatok közötti botladozásokról, veszteségekről, sérelmekről. És lányokról. Arról, aki lemondott az életről, vagy arról, aki nem csak azért különleges, mert hiányzik egy ujja, hanem mert ha egyedül van, különféle emberek szólongatják. Aztán szexről, de főleg szexuális merengésekről. És szenvedélyekről, a flippermániáról meg az újrajátszás lehetőségéről. Murakami két kisregénye már magában rejt mindent, ami a kiforrott művekre jellemző. Ebből a két írásból bomlik ki majd a Birkakergető nagy kaland, amely a szerző számára is meggyőző erővel bizonyította, hogy 1978-ban valóban regényíró született…

Max Morden művészettörténész hosszú évtizedek után nem csak az őt ért veszteség és gyász elől menekülve tér vissza a tengerparti kis ír faluba, ahol gyermekként töltött egy szünidőt, de úgy érzi, itt az ideje a régi, egész jövőjét meghatározó tragédiával való szembenézésnek is. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfalu álomittas ürességébe. Max számára a házaspár és a vele egyidős, tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró. A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival. John Banville 1945-ben született Írországban. Tizennegyedik regénye, A tenger megkapóan szép prózájával, nyelvi virtuozitásával méltán érdemelte ki 2005-ben a rangos Man Booker-díjat.

Leszáll ?az éj Tokióra. A sötétedés beálltával pedig új törvények uralkodnak. Új dimenziók tárulnak föl: a tükrök még azután is megőrzik a beléjük tekintők arcát és alakját, miután azok már régen továbbálltak; a televízió képernyője egymásra nyíló világok határmezsgyéje lesz, olykor az átjárás is lehetséges. De jaj annak, akit az idegen világ foglyul ejt! Ahogy történik a regénybeli testvérpárral, Erivel és Marival. A szépséges nővér képtelen felébredni Csipkerózsika-álmából, míg húga bűntudattól gyötörten retteg az elalvástól. Az éjszaka árnyai pedig egyre csak sokasodnak körülöttük, és a neonreklámok villódzásától, a cigarettafüsttől és kávéillattól terhes levegő torokszorító érzetétől kísérve, úgy tűnik, mintha soha nem jönne virradat. Egy be nem álló szájú dzsessz-zenész, egy szexhotel vezetője, egy kínai prostituált vagy egy éjszaka túlórázó rendszergazda lép elő a sötétből – részvételükkel a félig szendergő metropolisz szórakozónegyede misztikus bűnesetek terepévé válik. A regény legtitokzatosabb szereplője azonban maga az elbeszélő.

Három vonzó, gazdag, sikeres férfi, akik abban hasonlóak, hogy az ellenállhatatlan vonzerő birtokában mindenben ők irányítanak, de egyikük mégis kilóg a sorból. Maya Banks, a romantikus-erotikus irodalom népszerű szerzője az ő történetük szálait szövi rafináltan, s varrja el a trilógia záró darabjában. A harmadik kötetnek Ash a főszereplője. Jace, Gabe és Ash nem csak barátok és üzlettársak, de alkalmanként még a nők is közösek az életükben. Aztán Gabe megnősül, és úgy tűnik, Jace is megtalálja az igazit. Ash kissé magára marad sikereivel, birtoklási vágyával és különös kívánságaival, de mindehhez egyre kevésbé akad számára megfelelő partner. Majd találkozik Josie-val, akit nem érdekel a gazdagsága, de még a vonzereje is mintha hidegen hagyná. Amikor végre megtörik a jég, az elsöprő szenvedély mindkettejüket magával sodorja, és kapcsolatukban mindketten azt kapják egymástól, amire a legnagyobb szükségük van.  Végigkísértve három domináns férfi és a mellettük felbukkanó nők sorsának alakulását, az írónő sikeres sorozatában a műfaj kedvelői többet kapnak fantáziadús erotikával fűszerezett, romantikus történetnél.

A ?Ne bántsátok a feketerigót! írónőjét feltételezhetően nem kis mértékben ihlették személyes élményei regénye megírásakor. Ezt nemcsak abból a tényből következtethetjük, hogy a regény cselekménye Alabama államban játszódik le, ahol a szerző maga is született, hanem más életrajzi adatokból is. Mint az eseményeket elbeszélő regénybeli leánykának, az írónőnek is ügyvéd volt az édesapja. Harper Lee gyermek- és ifjúkorát szülőföldjén töltötte, ahol valóban realitás mindaz, amit regényében ábrázol, és ez a valóság vérlázító. A regénybeli alabamai kisvárosban ugyanis feltűnésszámba megy az olyan megnyilvánulás, amely a négerek legelemibb jogainak elismerését célozza, különcnek számít az olyan ember, aki síkra mer szállni a színesbőrűek érdekei mellett. A regény egyik legnagyobb érdeme éppen abban van, hogy sikerül erős érzelmi hozzáállást kiváltania az emberi egyenjogúság megvalósítását célző eszme mellett. Harper Lee a középiskola elvégzése után jogtudományt tanul. Egy évig Oxfordban diákoskodik ösztöndíjasként, aztán Alabamában folytatja tovább tanulmányait. Mint az egyetem folyóiratának szerkesztője, itt kerül először kapcsolatba az irodalommal. Tanulmányai befejezése után New Yorkba költözik, de nem folytat ügyvédi gyakorlatot, hanem különböző szerkesztőségekben dolgozik, sőt egy időben tisztviselői munkát vállal egy légiforgalmi társaságnál. A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, a következő évben Pulitzer-díjjal tüntették ki. A regényt számos nyelvre lefordították, s talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas sikert aratott.

A Férfiak nő nélkül című kötet történetei megidézik Ernest Hemingway-t, de, nem a nők utáni hajszolt vágyról szólnak, mint az amerikai klasszikus hasonló című korai elbeszélés-válogatása. Murakami novellahősei olyan férfiak, akiket elhagyott (vagy épp elhagyni készül) egy nő, érthetetlenséget, magányt, ürességet hagyva maga után. A szerző ezeknek a férfiaknak az érzéseit írja körül a maga jellegzetesen visszafogott, talányos stílusában. Aki szereti Murakamit és a novellákat, nem fog csalódni a hét virtuóz történetben, amelyek most is váratlan fordulatokat tartogatnak, miközben semmi sem hiányzik belőlük a már ismert motívumvilágból. Férfi szemszögből megírt sorsok és életek rajzolódnak ki Beatles-számok dallamára (Vezess helyettem, Tegnap), máskor az Ezeregy éjszaka meséinek (Seherezádé) vagy Kafka átváltozás-történetének (Samsa szerelmes) elemeiből merítve, hogy végül levonhassuk a következtetést: a nő nélküli férfiak számára a világ mardosó egyveleg, egy az egyben a hold túloldala. "Kafuku nem tudta megérteni, miért kell a feleségének más férfiakkal lefeküdnie. Most sem érti. Ők ketten ugyanis, mióta csak összeházasodtak, mindig jó viszonyban voltak, házaspárként is, de a mindennapokat együtt görgető társakként is. Amikor idejük engedte, mindenről szenvedélyesen és őszintén beszélgettek, és igyekeztek megbízni a másikban. Kafuku úgy gondolta, lelkileg és szexuálisan is összepasszolnak. A környezetük is szerető, ideális párnak tartotta őket. El kellett volna határoznia magát, és megkérdeznie a feleségét, amíg élt, hogy akkor meg miért kellett más férfiakkal lefeküdnie. Egyszer már ott készült az ajkán a kérdés. Hogy mégis mit kerestél bennük? Hogy mégis mi hiányzott belőlem?"

A második kötetnek Jace a főszereplője. Jace, Gabe és Ash nem csak barátok és üzlettársak, de alkalmanként még a nők is közösek az életükben. Aztán feltűnik a színen Bethany, és ettől kezdve sok minden megváltozik. Jace eddig ismeretlen érzéseket fedez fel magában, idővel kötődni kezd a különleges lányhoz. Eleinte nem szívesen ismeri be, de soha nem tapasztalt kínokat okoz számára a mardosó féltékenység. És többé nem akar osztozni Bethanyn senkivel. Végül kész hátat fordítani akár a legjobb barátjának is, ha az a tét, hogy a lány egyedül az övélehessen...   

Három vonzó, gazdag, sikeres férfi. Három jó barát és üzlettárs, akik hozzászoktak, hogy ők irányítanak a tárgyalóteremben és a hálószobában egyaránt. Az ő történetük szálait gombolyítja, szövi rafináltan a magyar olvasók körében is jól ismert Maya Banks a Mámor-trilógia egy-egy kötetében. Az első kötet azé a Gabe Hamiltoné, aki mindig mindent megkap, amire csak vágyik. Mégis létezik valami, amihez nem juthat hozzá. Pontosabban valaki: a legjobb barátja húga, Mia. A tiltott gyümölcs. Tisztában van vele, hogy sötét tervei a lánnyal egyszer még pokolra juttatják, mégis úgy érzi, eleget várt ahhoz, hogy végre a vágyai szerint cselekedjen. És Mia sincs másképp. Gyerekkora óta bálványozza a férfit, és bár tudja, hogy sosem lehet elég jó számára, nem tud ellenállni vonzerejének. Magába szippantja a férfi különös világa, ahol nem mindennapi elvárásokkal szembesül. Amikor mindketten felismerik, hogy viszonyuk több izgalmas szexuális kalandnál, már nem tudnak szabadulni a tiltott kapcsolatból...  Az erotikus trilógia első darabja lélektani megalapozottságával tűnik ki a népszerű erotikus-romantikus könyvek sorából.

A ?26 éves, már New Yorkban élő Jean Louise Finch Scout meglátogatja az alabamai Maycomban idős apját, Atticust. Még mindig nem enyhültek az amerikai Délt formáló polgárjogi és politikai feszültségek, és a fiatal nő találkozásába szülőföldjével keserűség vegyül, amikor kellemetlen igazságok derülnek ki összetartó családjáról, szeretett városáról és a szívéhez legközelebb álló emberekről. Elárasztják gyerekkorának emlékei, kételyek ébrednek benne, vajon valódi értékek-e azok, amikben eddig hitt. A Ne bántsátok a feketerigót! és a Menj, és állíts őrt! érzékenyen megírt történet egy kamaszlányról, majd egy fiatal nőről, egy fájdalmakkal teli, de elkerülhetetlen átalakuláson áteső világról. Az 1950-es években született és évtizedekig a fiókban őrzött Menj, és állíts őrt! közelibb képet ad Harper Lee emberi és írói erényeiről. Az eddig egykönyvesnek hitt író most végre közreadta a múlt illúzióival való leszámolás, a bölcsesség, az emberség és az érzelmek humorral, szeretettel, könnyed pontossággal megírt regényét. Megrendítő egyszerűséggel és őszinteséggel idéz fel egy több mint fél évszázaddal ezelőtti kort, amelynek nagyon is van üzenete a mához. Nem csak megerősíti a később alkotott és azonnal világhírt hozó Ne bántsátok a feketerigót! című regény elévülhetetlen értékeit, hanem kiegészíti, hozzátesz, mélyebb kontextusba helyezi az immár klasszikus művet.