Gold Book strana 22 z 37

Miközben Eve Dallas, a New York-i rendőrség hadnagya és férje, a multimilliárdos Roarke hazafelé tartanak, hirtelen egy zavart, meztelen és véres fiatal nő tántorog a kocsijuk elé. Roarke rátapos a fékre, Eve pedig akcióba lendül. Daphne Strazzát azonnal kórházba viszik, a férjén, dr. Anthony Strazzán viszont már nem segíthetnek. A zseniális ortopéd sebész holtan fekszik kínosan rendezett városi háza hálószobájában. Három széfét feltörték és kifosztották. Daphne értékes szemtanú lehetne, de a rémülettől és a sokktól csak annyit tud újra és újra elismételni a tettesről, hogy "az ördög volt". Miközben kiderül, hogy dr. Strazza hideg, uralkodó és általában véve közutálatnak örvendő ember volt, ebben az esetben a bizonyítékok nem a feleségéhez vezetnek. Eve és csapata kénytelen belekezdeni a fárasztó rutinmunkába: kihallgatják a gyilkosság előtt rendezett vacsora minden vendégét, a felszolgálókat, a fellépőket, kétségbeesetten keresve a választ a legfontosabb kérdésekre: Igazából hogy néz ki az ördög, és hol fog legközelebb lecsapni?

"Valamikor a Kr. u. 800-as évek második felében, a Kárpátok délkeleti vonulatai között egy csendes kis pásztorfalu lakói egy sebesült, hatalmas termetű, lángvörös hajú harcosra találnak. Meggyógyítják, befogadják, s mikor a harcos, szokásaikkal ellentétben nem elfut az időnként rájuk törő haramiák elől, harcba is szállnak mellette. Egy alkalommal azonban nem haramiák érkeznek, s a jámbor pásztorok hamar megfutnak a mokány kis lovakról ördögi pontossággal nyilazó, egyszerű öltözetű katonák elől. A vörös hajú harcos elesik a csatában, siheder fiát magával viszik a lovasok. A fiú, akinek elrablói a Veres Keménd nevet adják, új otthonra lel a székelyek között. Barátokat és ellenségeket szerez, kiverekszi magának az elismerést, ám amikor ifjú csikósként Bolgárországba indul, hogy az utazók elbeszéléseiből megismert arab lovat szerezzen magának, még nem is sejti, milyen veszedelmet szabadít népére. S ha ez nem lenne elég, a székelyek vezetői egy nap kihirdetik, hogy szövetségre léptek távolról érkező rokonaikkal, a hunok végleges hazát kereső leszármazottaival, az Álmos és Árpád vezette törzsszövetséggel, és tizenötezer harcossal vonulnak küzdelmük megsegítésére... Cseke Lajos egyedülálló hangulatú és hangvételű történelmi regénye rendkívül élvezetesen és lebilincselően mutatja be a honfoglalás kori székelység és a környező népek szokásait, mindennapjait és élet-halál harcait."

Vakulya Norbert az 1916-os erdélyi román betörést feldolgozó történelmi regényének főhőse a kalandos életű báró felsőszilvási Nopcsa Ferenc (1877-1933) geológus, paleontológus, albanológus, hírszerző, albán trónkövetelő és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nevéhez fűződik az első magyarországi dinoszauruszlelet tudományos leírása. 1914 és 1916 között a magyar hadseregben főhadnagyi rangot viselő Nopcsa több tudományos és diplomáciai utat is tett Romániába, melyek során világos lett számára, hogy Románia egyik elsődleges stratégiai célja a súlyos nemzetiségi problémákkal küzdő Erdély elcsatolása az Osztrák-Magyar Monarchiától. Miután többször figyelmeztette a hadvezetést a román betörés veszélyére, előbb felettesei engedélyével, később azok határozott tiltása ellenére többször is álöltözetben, román pásztornak vagy az osztrák-magyar seregből dezertált román katonának kiadva magát figyelemmel kísérte a román csapatösszevonásokat és a hadvezetés szándékaira utaló jeleket. Újabb figyelmeztetései ellenére az osztrák-magyar haderő nem tudta megállítani a román betörést, Nopcsáék családi birtokát, akárcsak a környékbeli területeket elfoglalták és kifosztották a román csapatok. A Vihar Erdélyben a kalandos életű báró élettörténetének és az 1916. augusztus-októberi erdélyi betörésnek hű dokumentálásán túl egyedülálló betekintést nyújt a monarchiabeli Erdély nemzetiségi feszültségeibe, az osztrák-magyar politika és hadvezetés visszásságaiba és az egyszerű erdélyi emberek - magyarok és románok - hétköznapjaiba

Nemere István Horthy Miklós életét feldolgozó regénytrilógiájának második kötetében az I. világháború befejezésétől a II. világháború kitöréséig követi nyomon Magyarország későbbi kormányzójának életútját. Az otrantói tengeri ütközet után a súlyos sebesüléséből felépülő Horthy Miklóst a Ferenc Józsefet az osztrák császári és magyar királyi trónon követő I. (IV.) Károly császár előbb ellentengernaggyá, majd altengernaggyá és az Osztrák-Magyar Monarchia flottájának parancsnokává lépteti elő. A flotta leszerelése után visszavonul kenderesi birtokára, ott éli meg az őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaság véres napjait. Azonban jelleméből fakadóan képtelen a tétlen szemlélődésre, így 1919 májusában elvállalja Károlyi Gyula szegedi kormányának hadügyminiszteri posztját. A román megszálló hadsereg kivonulását követően az antant támogatásával 1920-ban kormányzóvá választották, s ezzel kezdetét vette a magyar történelemnek az a közel negyedszázados korszaka, melynek történeti és emlékezetpolitikai megítélése mindmáig éles vitákat vált ki. Nemere István trilógiájában Horthy Miklós és közvetlen környezete sorsán túl nem mulasztja el bemutatni a korszak hétköznapi embereinek sorsát, gondolkodásmódját sem. Életrajzi regénye kiváló korkép a két világháború közötti Magyarországról és Európáról.

Kr. u. 964. Anasztázia császárné Kagan karchánra bízza a titkos viszonyukból született fiukat, Kardost. A hun vezér belátja, hogy szerelme nem fog tudni elszakadni a bizánci udvartól, és úgy dönt, visszatér hazájába, ahol a hun törzsek fejedelmet készülnek választani. Anasztázia az udvarban továbbra is szeretőjére, Hánnész főtanácsosra támaszkodva fokozatosan eltávolítja a hatalom közeléből riválisait, céltudatosan egyengetve a trónhoz vezető utat Rómanosz császártól született fia, Bazileiosz előtt, aki testvéreivel Kratérosz és Georgina hérakleiai birtokán nevelkedik. A hatalmi egyensúly azonban törékeny, és amikor Ottó német király, aki Kr. u. 955-ben Augsburgnál súlyos vereséget mért a Bulcsú, Lél és Súr vezette magyar seregre, Kr. u. 962-ben, Itália nagy részének elfoglalása után német-római császárrá koronáztatja magát, veszélybe kerülnek a Bizánci Császárság itáliai birtokai. Ekkor tér vissza az udvarba Odélia Szklérosz, Georgina régi ellensége, aki Johannész Tzimikész hadvezérrel szövetségre lépve olyan támadást indít az uralkodó császár, Niképhorosz Phókasz és Theophanó császárné ellen, amibe az egész birodalom beleremeg... Pusztai Andrea trilógiájának befejező kötete fordulatokban gazdag, magával ragadó regény a Bizánci Császárság egyik legkiemelkedőbb uralkodónőjéről és az államalapítás előtti magyar törzsek történetéről.

Valamikor a Kr. u. 800-as évek második felében, a Kárpátok délkeleti vonulatai között egy csendes kis pásztorfalu lakói egy sebesült, hatalmas termetű, lángvörös hajú harcosra találnak. Meggyógyítják, befogadják, s mikor a harcos, szokásaikkal ellentétben nem elfut az időnként rájuk törő haramiák elől, harcba is szállnak mellette. Egy alkalommal azonban nem haramiák érkeznek, s a jámbor pásztorok hamar megfutnak a mokány kis lovakról ördögi pontossággal nyilazó, egyszerű öltözetű katonák elől. A vörös hajú harcos elesik a csatában, siheder fiát magával viszik a lovasok. A fiú, akinek elrablói a Veres Keménd nevet adják, új otthonra lel a székelyek között. Barátokat és ellenségeket szerez, kiverekszi magának az elismerést, ám amikor ifjú csikósként Bolgárországba indul, hogy az utazók elbeszéléseiből megismert arab lovat szerezzen magának, még nem is sejti, milyen veszedelmet szabadít népére. S ha ez nem lenne elég, a székelyek vezetői egy nap kihirdetik, hogy szövetségre léptek távolról érkező rokonaikkal, a hunok végleges hazát kereső leszármazottaival, az Álmos és Árpád vezette törzsszövetséggel, és tizenötezer harcossal vonulnak küzdelmük megsegítésére... Cseke Lajos egyedülálló hangulatú és hangvételű történelmi regénye rendkívül élvezetesen és lebilincselően mutatja be a honfoglalás kori székelység és a környező népek szokásait, mindennapjait és élet-halál harcait.

Ezernégyszáznegyvenhat. A várnai vereségből még csak eszmélő Magyarország tovább sodródik a végső káosz felé. Az egymással hadakozó bárói ligákat, harácsoló nagyurakat a hét kapitánynak nem sikerült megfékezni, s immár a nyugati országrészeket is lángba borítják Cillei Ulrik és Habsburg Frigyes seregei. Északon a cseh Giskra haramiái fosztogatnak, keleten pedig az ifjú Mohamed szultán gyűjti erőit, hogy végleg leszámoljon a Hunyadi János vezette keresztény erőkkel. A szűk mozgástérben egyértelművé válik, hogy valakinek meg kell fékeznie a külső és belső ellenséget, különben menthetetlenül darabokra szaggatják az országot. Egyetlen ember lenne alkalmas a feladatra, de Hunyadit ezekben a válságos hónapokban olyan seb kínozza, amit soha nem gyógyíthat be semmiféle gyógyír. Mégis el kell vállalnia a megmentő szerepét; hadait elsőként a magyar földeket régóta sanyargató Cillei Ulrik ellen vezeti. Régi barátja, segítőtársa, Vitéz János tisztában van vele, hogy a szétszabdalt nemzet egyesítésére a megoldás, hogy a törökellenes harcok hősének át kell vennie a hatalmat az egész ország felett - ha kell, fegyverrel. Bán Mór történelmi regénysorozatának utolsó előtti kötetében Hunyadi Jánost felemelkedésének csúcsán, immár Magyarország kormányzójaként láthatjuk. Az egységet sikerül ugyan megteremteni, ám súlyos áron: míg a belső ellenség megfékezése zajlik, keleten a szultán - hagyományos címe szerint Isten árnyéka a földön - hatalmas muszlim hadsereg szervezésébe kezd, mellyel tervei szerint egész Európát uralma alá hajtja majd.

Sigwulfot, a Nagy Károly frank király udvarában élő, száműzött szász herceget magához rendeli Yorki Alcuin, a király tanácsadója. Károly csodálatos ajándékokat kapott a bagdadi kalifától, és feltett szándéka, hogy hasonlóan egyediekkel viszonozza azokat. Mivel Bagdad uralkodói színe a fehér, a legfontosabb ajándékoknak az északi vidékeken élő ritka, fehér állatokat szánja. Sigwulf már bizonyította képességeit a mór uralom alatt álló Hispániában, ezért rá bízzák az állatok beszerzését, majd az elszállításukat Bagdadba. Fehér vadászsólymokat és két jegesmedvét kell találnia, illetve - mivel Károly látta a képét egy könyvben - egy unikornist. Társaival együtt elutaznak a messzi északra. Noha sikerül megszerezniük néhány állatot, hamar rá kell jönniük, hogy a feladatukban megnevezettek közül több nem is létezik. Miután útnak indulnak Bagdadba az állatsereglettel, egyik veszélyből a másikba sodródnak, és egyre inkább úgy tűnik, hogy valaki igyekszik meghiúsítani a küldetésüket... hiszen a hosszú utazás minden egyes szakasza újabb és újabb váratlan nehézségeket hoz...

Inkább a halál, mint a megadás Britannia provincia, Kr. u. 44. Caratacus lázadását leverték, de a tartományt még nem sikerült leigázni. A törzsek gyűlölik a rómaiak bábkirályát, és nem fogadják el Róma uralmát. A harc Horatius Figulus optio vérében van. Bajtársai gyakran gúnyolják kelta származása miatt, mégis annak köszönheti az életben maradáshoz elengedhetetlen keménységét. Egy, az ellenséges terület mélyére indított küldetés pedig a végsőkig próbára teszi ezt a keménységet, illetve Figulus és az emberei bátorságát. Figulus a kelták gondolkodásmódját is érti. Tudja, hogy hiába zúzzák őket szét a csatákban, hiába fűzik rabláncra a harcosokat, hiába űzik ki a druidákat az erődjeikből, Britannia törzsei inkább meghalnak, mintsem behódoljanak. Figulus Macro és Cato oldalán küzdött Simon Scarrow nagy sikerű Római sas-sorozatában. A hódítóban egyedül veszi fel a harcot.

A csaták és árulások világában sokan készek harcolni - és ölni -, hogy felülhessenek a caesarok trónjára. Kr. u. 238 Maximinus császár uralma borotvaélen táncol. Embert és pénzt nem kímélve folytatja északi hadjáratait, ám közben a birodalom távoli részeiben lázadások lángolnak fel. Africában az idősebb és az ifjabb Gordianust kiáltják ki Augustusnak. Az uralkodói vérvonalból származó apa és fia esélyt jelent a régi arisztokráciának, hogy visszaszerezze a birodalmat. A lázadás során mégis Rómában ontják az első vért, amikor egy or-gyilkos megöli Maximinus praefectusát, majd kihirdeti a városban, hogy az uralkodójuk halott és a két Gordianus foglalta el a trónt. A Szenátus, mely még mindig nem tudta megemészteni, hogy egy, a pályafutását egyszerű közkatonaként kezdő barbár vállára került a császári bíbor, üdvözli a lázadást és támogatja a két Gordianus trónigényét. Ám miközben a fővároson lassan úrrá lesz a káosz, Maximinushoz is eljut az árulás híre. Vérbeli katonaként elszánt brutalitással és erővel válaszol. A Karthágó előtti poros síkságon véres csata fogja eldönteni a Római Birodalom sorsát.

Ezerhatszázhatvanöt. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem halála után özvegye, Báthory Zsófia Erdély és a királyi Magyarország két legnagyobb famíliájának egyesítésére törekedve megszervezi fia, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán leánya házasságát. E frigyből születik meg a későbbi II. Rákóczi Ferenc, Erdély és Magyarország fejedelme, az 1703-tól 1711-ig tartó szabadságharc vezére. Talán sorsszerű, hogy a szabadságharc vezérének a szülei az egyik legnagyobb Habsburg-ellenes magyar nemesi összeesküvés, a Wesselényi-összeesküvés éveiben kötöttek házasságot, sőt Zrínyi Ilona a szervezkedés első vezetőjének, Zrínyi Miklós horvát bánnak az unokahúga volt. Csikász Lajos II. Rákóczi Ferenc élettörténetét megörökítő történelmi regénysorozatának első kötete, Az utolsó oroszlánkölyök a főnemesi házasságkötés köré felépítve mutatja be a Wesselényi-összeesküvés korának magyarországi és birodalmi politikai folyamatait és eseményeit. A kötet lapjain a szerzőtől megszokott olvasmányos, fordulatokban gazdag stílusban elevenednek meg a magyar történelem egyik legellentmondásosabb korszakának alakjai.

A végítélet utáni világ metropolisza, Sztambul fölé hét gigászi torony magasodik. Itt, a fellegek közt él Saraf al Arun szultán, a birodalom ura, s vigyázza a behatolóktól a Yedikule titokzatos tornyait. A szultán hatalma ellen lázadó erők flottája azonban mindent egy lapra feltéve elsöprő támadást intéz a Héttorony oszlopai ellen. Bár Mór fantasy kalandregénye a végítélet utáni világ újabb, izgalmas területeiről lebbenti fel a fátylat. A kötetben olvasható még két, hosszabb lélegzetű, szintén a Kárpáthia világán játszódó mű.

1809 Wellington earlje és Napóleon Bonaparte, Franciaország császára már bizonyították kiemelkedő hadvezéri képességeiket. A két, életre szóló ellenség szilárdan hisz abban, hogy saját serege képes bármilyen ellenfél legyőzésére. A háborúban azonban bármi megtörténhet, és soha senki nem lehet biztos a győzelemben. Miközben Wellington újabb sikereket ér el a franciákkal szemben Spanyolországban, Napóleon kudarccal szembesül Bécs alatt. Katasztrofális oroszországi hadjárata és a megszégyenítő vereség Lipcsénél fáradt sereget hagy maga után, ő azonban tábornokai tanácsa ellenére is folytatja a harcot. Napóleon hatalmának hanyatlásával párhuzamosan az immár hercegi rangra emelt Wellington tökéletes helyzetbe kerül ahhoz, hogy szétzúzza a zsarnokot. Napóleon képtelen feladni a harcot, s a két óriás még egyszer, utoljára találkozik Waterloo véres csataterén... A halál mezői Simon Scarrow az európai történelem legnagyobb alakjai közé tartozó Napóleon és Wellington életét bemutató magával ragadó drámai sorozatának befejező kötete.

Bónizs Róbert a Kőfaragó és a Szent László íja című kötetek után az eddig általa feldolgozott korszak két legendás történelmi szereplőjének, Nagy Lajos királynak és Toldi Miklósnak életét dolgozza fel új sorozatában. A sorozat első kötete gyerekkorától, 1330-tól Nagy Lajos első nápolyi hadjáratáig, 1348-ig követi nyomon Toldi Miklós és a trónörökös, illetve később ifjú uralkodó életének eseményeit. Toldi menekülni kénytelen szülőházából, de egy véletlen folytán felkelti Károly Róbert király és Lajos herceg figyelmét, és az utóbbi apródjává válva a királyi udvarba kerül. A herceg mellett részt vesz az uralkodó hadjárataiban, újra és újra kitüntetve magát vitézségével. A pusztán erős ifjúból igazi lovaggá érő Toldi és az ígéretes, de atyja árnyékából még előtörni nem tudó Anjou Nagy Lajos között konfliktusoktól sem mentes, mégis bizalmi kapcsolat alakul ki, amit azonban nem mindenki néz jó szemmel, és amikor a király ellenségei szövetkeznek Toldi ellenségeivel, súlyos megpróbáltatások várnak barátságukra... A szerző a nagy elődök irodalmi alkotásai mellett kiterjedt kutatásokkal alapozza meg sorozata hitelességét, átfogó betekintést nyújtva a korszak európai politikai és történelmi eseményeibe, s így a korábbiaknál tágabb kontextusba helyezve szereplői történetét.

A Vörös Hadseregnek volt miért bosszúra készülnie, amikor katonái 1945 januárjában elérték a birodalom határait. A politikai tisztek a hátországban megállás nélkül sulykolták a Wehrmacht és az SS kegyetlenkedéseiről szóló híreket. Az eredmény önmagáért beszélt, a szovjet katonák tűzzel-vassal irtották az ellenséget: harckocsival hajtottak a menekültekből álló menetoszlopokba, tömegesen erőszakolták meg a német nőket, fosztogattak és pusztítottak. A félőrült Führer bunkerében esztelen parancsokat osztogatott. Uralma végén, mintegy a végzetét beteljesítő istenek alkonyaként, még látni akarta a birodalom fővárosának pusztulását. Mindeközben Sztálin összes katonája életét kész volt kockára tenni azért, hogy még az amerikaiak megérkezése előtt elfoglalhassa Berlint. Az orosz levéltárakból napjainkban előkerült archív anyagokból most először derül ki egyértelműen, hogy a szovjet vezetőnek különösen jó oka volt a sietségre. A szovjet, német, amerikai, brit, francia és svéd archívumokból származó megdöbbentő bizonyítékokat felhasználva Antony Beevor rekonstruálja a Harmadik Birodalom végső bukását átélni kényszerült milliók mindennapjait. A Berlin, 1945 - Az összeomlás egyszerre a büszkeség, az emberi butaság, a fanatizmus, a bosszú és a kegyetlenség rettenetes története, és a hihetetlen kitartás, az önfeláldozás és a minden retteneten felülkerekedő élni akarás emlékműve.

A római Britannia provincia, Kr. u. 52. A nyugati törzsek a rómaiak iránti gyűlölettől vezérelt druidák ösztökélésére fegyvert készülnek ragadni. De vajon szembe tudnak-e szállni a legionariusok fegyelmével és bátorságával? Macro centurio, mivel egy összecsapás során megsérül, hátramarad az erőd vezetésére, míg Cato praefectus a dombok közé indított hadjárat élére áll. Cato feladata, hogy a druidák erődjének elfoglalásával megerősítse Róma hatalmát a bennszülöttek felett. Ám közeleg a tél, s a vidék a fagyos esők és a hóviharok miatt szinte járhatatlan. Amikor Macro őrjáratai arról tesznek jelentést, hogy a helyőrség környékén élő bennszülöttek kezdenek fogyatkozni, a számtalan csata nyomait viselő katonának szörnyű balsejtelme támad. Lehetséges, hogy az ideiglenes helytartó, Quintatus legatus katonai hozzáértését aláásta a becsvágy, ezért lebecsülte az ellenséget? Ha valami körmönfont, halálos haditervvel várják őket, annak Cato és az emberei fizetik meg az árát.