Gold Book strana 15 z 37

Az ezernégyszázas évek első évtizedei óriási változásokat hoztak a Magyar Királyság és egész Európa történelmében. E változások központi alakja és fő mozgatórugója Luxemburgi Zsigmond, aki Nagy Lajos királyt követte a magyar trónon. 1410-ben vitatott körülmények között német királlyá koronáztatja magát, 1411-ben háborút indított Velence ellen Dalmáciáért, 1414-ben pedig összehívja a konstanzi zsinatot, melynek fő célja a római egyház egységének helyreállítása volt, de különösen Husz János tevékenysége miatt az egyház megreformálásának kérdéseit sem kerülhette meg. Zsigmond király és felesége, Cillei Borbála királynő törekvéseinek állandó segítője, tanúja és néha intrikus alakítója Gabriel de Sceleus, az egykor nagyváradi papnövendék, aki itáliai tartózkodása során megismerkedik a pápai udvar és a bíborosi kar valódi erkölcseivel és praktikáival. Gabriel a céljai érdekében eltanulja a leghírhedtebb itáliai méregkeverők fortélyait, miközben ifjúkori barátjával, Börki Andrással a mesés, távoli Keletről még Marco Polo idejében Európába jutott kéziratok után kutatnak azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy az így megszerzett tudás nemcsak az egész hadviselést változtathatja meg, hanem királyuk hasznára is válhat. Az egyre magasabbra törő, egyre inkább a hatalom bűvöletébe kerülő Gabriel számára azonban valóságos pokoljárás az, ahogyan sorra súlyos választásokkal kénytelen szembesülni: állást kell foglalnia Zsigmond és Borbála konfliktusában Husz János kivégzését vagy szabadon bocsátását illetően, követnie kell a királynőt nagyváradi száműzetésébe, és végül egy évszázados titok megszerzésének érdekében el kell döntenie, mi a fontosabb számára, a hatalom vagy a barátja élete. Bökös Borbála A Sárkányos Rend című trilógiájának fordulatokban és intrikákban gazdag második kötete új és egyedi szemszögből mutatja be a Zsigmond-kor történetének első évtizedeit Konstanztól Nagyváradig, a bíborosi palotáktól a királyi várakig, a csataterektől az alkimista műhelyekig kalauzolva olvasóit.

Hitler 1944. december 16-án az Ardennek hóborította erdői és szurdokai közt belevágott „utolsó játszmájába”. Úgy vélte, éket verhet a szövetségesek közé, ha eljut Antwerpenig, és a háborúból való kilépésre kényszeríti a kanadaiakat és a briteket. Bár tábornokai kételkedtek a sikerben, a fiatalabb tisztek és altisztek kétségbeesetten szerették volna hinni, hogy otthonukat és családjukat megmenthetik a keletről közeledő, bosszúszomjas Vörös Hadseregtől. Sokan lelkesedéssel fogadták a lehetőséget a visszavágásra. A több mint egymillió ember részvételével zajló ardenneki offenzíva a nyugat-európai háború legnagyobb ütközetévé vált. A meglepett szövetségesek két páncéloshadsereggel találták szemben magukat. A belga civilek elhagyták otthonaikat, joggal tartva a németek bosszújától. A pánik még Párizst is elérte. Sok amerikai katona elmenekült vagy megadta magát, mások azonban hősiesen helytálltak, hullámtörőt alkottak, amely lelassította a németek előrenyomulását. A kegyetlen téli körülmények és a csata kíméletlensége a keleti frontéhoz volt mérhető, és a Waffen-SS mészárlásai után még az amerikai tábornokok is jóváhagyták a magukat megadó németek lelövését. Az ardenneki csata volt az az ütközet, amely végül megroppantotta a Wehrmacht gerincét.

A hang nem a hegyek felől érkezett, nem hó- vagy kőlavina hangja hallatszott, hanem a világmindenség dübörgött, mintha a Föld végromlására szövetkezett istenek átokszava hallatszana. Ugyanekkor egy iszonyú erő megragadta a Kaukázust, megemelte és megrázta, mintha csak egy gyerek rázogatná a kezében tartott homokkal teli fatányért. A mozgásnak nem volt határozott iránya, egyszerűen apokaliptikus rángatózásba kezdett a föld… A halál ösvényére taszított világ dübörögve tiltakozott az eltöröltetés ellen, folyóból kikecmergő kutyaként rázta meg magát, de bundájából nem vizet csapott, hanem elpattanó köteleket, recsegve dőlő totemoszlopokat, két lábra ágaskodó, fájdalmasan nyerítő lovakat, emberi sikolyokat és jajszót… A sátor oldala beszakadt. Az istenfába kapaszkodó Farkas egy haldokló Székesfalva látványával szembesült: mintha Égiúr a legmagasabb egekig szaltóztatná a világot, hogy onnan bucskáztatva bocsássa vissza a földre; istenének roppant hatalmát a maga kárán tanulta a büszke ember, és a remegő Föld fogantatásának pillanatától megbabonázott Farkas ebben a szent pillanatban értette meg, hogy ő és sorstársainak élete csupán egy szalmaszál sorsa a viharban… Égiúr tengerré tette a földet és felkorbácsolta a hullámait. Jurták, emberek és állatok tűntek el ebben a földzáporos áradásban. A földtenger megnyílt, meghasadt, magába nyelte áldozatait, de tehetetlen módon ismét magasra emelve szörnyűséges hullámtaraját, újabb életeket rabolt, és szüntelen bömbölést hallatva követelte további jussát… Fonyódi Tibor Horka című regénye a Torda-trilógia háttérvilágát képező Horka-sorozat legújabb kötete. A szerző a vadregényes Kaukázusba kalauzolja olvasóit, a történet a Kr. u. VI. század elején játszódik, alig két emberöltővel Atilla nagykirály és a Hun Birodalom bukása után.

Nemere István történelmi regénytrilógiájának második kötete szintén az 1380-as években játszódik. Az első kötetben megismert Zádor fia Zádor életét kísérhetjük tovább, és közben a regény lapjain felbukkannak a kor valóban élt történelmi személyiségei is. Zádor előbb mint királyi futár, aztán mint bonyolult és fontos ügyek intézője a király szolgálatában, mindjobban megismeri a korabeli Magyar Királyság viszonyait. Zádor néhány fontos eseményben szinte főszerepet játszik, ennek megfelelően egyre magasabb körökben mozog. Ugyanakkor továbbra is egyszerű ember, ki csak kivételes képességeinek és helyzetének köszönhetően van jelen egyszerre a gazdagok és a szegények világában. Ott van, amikor a déli liga lázadóinak fogságából kell kiszabadítani néhai Nagy Lajos lányát, Zsigmond feleségét, Mária királynét. Ötleteivel segíti Zsigmond bosnyák hadjáratát, miközben kutatja egyetlen kisfiának nyomát, akit végül meg is talál. A történet folyamán nemegyszer kerül olyan helyzetbe, hogy tőle függ egy-egy történelmi esemény kimenetele. A regény végén titkos küldetése során a magyar királyi koronát kell megmenteni orvul támadóktól… A fordulatos regény az ország történetének fontos korszakát öleli fel: amikor Luxemburgi Zsigmond már mint magyar király még hatalma megerősítéséért küzd és ezer akadályt kell legyőznie. Ebben segíti a regénytrilógia főhőse, aki aztán a történet végén hatalmas lépést tehet előre.

Az Ezüst sávok, arany liliomokból megismert Ócsárd nembeli Imre immár száznagyként szolgálja Károly királyt. A rozgonyi csatát követően részt vesz Gönc várának, az Abák sasfészkének ostromában, ahol fegyverforgató képességei mellett ravaszságával is jó szolgálatot tesz a sereget vezénylő Drugeth Fülöpnek, a király bizalmas barátjának. Az ostromlott várból kimentett két ifjú nemeshölgy azonban még Imre eszén is túljár, és olyan bajba keveri, ami miatt Károly király kegyéből is kieshet… Csikász Lajos Anjou-lobogók alatt című, az Anjou-ház magyarországi uralkodásának évszázadát bemutató regénysorozatának második kötetében a rozgonyi csatát követő három év eseményeit dolgozza fel megszokott könnyed stílusában, mégis a történelmi hitelességre törekedve, kiterjedt kutatások alapján. Főhőse bejárja a Felvidéket, eljut a déli országrészbe, harcol Csák Máté oldalán a csehországi hadjáratban, és elsőként hág fel a visszafoglalt visegrádi vár fokára. A fordulatokban gazdag történet méltó folytatása az Ezüst sávok, arany liliomoknak.

A tatárjárást követő években IV. Béla királynak az újjáépítés és az ország határainak megvédése mellett trónja megszilárdításáért is keményen meg kellett küzdenie. Apjának, II. Andrásnak már halála után született meg István nevű fia harmadik feleségétől, Estei Beatrix királynétól, és a történet idején hétéves herceg akár igényt is formálhatott volna a koronára – különösen úgy, hogy Velence, ahol nevelkedett, magának akarta a dalmát kikötővárosokat, melyek adói a magyar király kincstárát gazdagították. A lándzsanemesi címet a vérükkel megszerző Levente, Lados és társaik nem sokáig élvezhetik gyarapodásukat Benefalván: az 1243. évi sáskajárás tönkreteszi szépen gyarapodó gulyáik legelőit, így kénytelenek távolabbi vidékekre hajtani az állatokat, ha nem akarják, hogy éhen pusztuljanak. Leventét a gulyák kétségbeesett, harcoktól sem mentes terelése közben éri utol a királyi parancs: induljon a dalmát tengerpartra, Zárába, derítse fel a velenceiek szándékait Utószülött Istvánnal, és ha kell, örökre szüntesse meg a fenyegetést, bármilyen eszközzel. Levente nehéz szívvel fordul dél felé társaival és állataival: veleszületett tisztességérzete berzenkedik a kimondatlanul ráosztott orgyilkos szerep ellen, hűsége a király iránt mégis megingathatatlan. A délvidéki hegyek közé érve azonban lecsap rá és csapatára a környék legkönyörtelenebb rabló bárója, akit hívei és ellenségei egyaránt csak Fekete Angyalnak neveznek… és Levente rádöbben, hogy a halál torkában már nincs helye a mérlegelésnek. Urbánszki László Anno Domini című, a tatárjárást követő években játszódó regénysorozatának újabb kötete méltó folytatása a nagy sikerű Vérszagra gyűl, Fegyver csörög és A lándzsa nemesei című regényeknek. A szerző mélységesen szerethető és gyűlölhető hőseinek rendkívül fordulatos kalandjain keresztül – kiterjedt történelmi kutatómunkára támaszkodva – egyedülálló módon mutatja be a XIII. századi Magyarország sorsfordító eseményeit és hétköznapjait, főurait és legszegényebb parasztjait.

Kr. u. 1347. Bónizs Róbert A kőfaragó című regényének főhőse, Zétényfi András immár meglett, családos ember. Békében és boldogságban éli életét, míg egy nap az odvaskői Boldogasszony-kegyhely felújítása közben rá nem bukkan egy több száz éves pergamenre, amely töredékes útmutatást tartalmaz Szent László király egyik ereklyéjének, híres íjának a hollétére vonatkozóan. A szentléleki pálos szerzetesek priorja, Dénes atya megkéri, hogy egy fiatal szerzetes, Kálmán társaságában próbálja megkeresni az ereklyét. Azonban a pergamenről kisilabizálható útmutatás alapján további útitársakra is szükségük lesz, és Kálmánról is kiderül, hogy sokkal több, mint aminek látszik. Ráadásul minden óvatosságuk ellenére az ereklye létezésének titka kitudódik, mire a Felvidék egyik tót nagybirtokosa úgy dönt, bármi áron megszerzi azt, hogy felhasználhassa sötét céljainak elérése érdekében... Bónizs Róbert új regénye tovább szövi A kőfaragóban megismert szereplők és vidék történetét, de önállóan is élvezhető, az előzményekhez csak lazán kapcsolódó mű. A szerző kiterjedt történelmi és földrajzi kutatómunkára alapozva mutatja be az egyik legnagyobb magyar király, Szent László legendáinak fennmaradását, tovább élését mindössze néhány évszázad elmúltával, illetve az ősi magyar hitvilág és a már szinte teljesen megszilárdult kereszténység egymás mellett élését és egymásra hatását a XIV. századi Magyar Királyságban.

A D-nap még Sztálint is csodálattal töltötte el. „Az egész háború folyamán nem került sor ehhez hasonló vállalkozásra” – írta Churchillnek. Akik részt vettek a La Manche túlsó partjáról indított invázióban, legyenek katonák, tengerészek vagy repülősök, sohasem fogják elfelejteni a látványt. Természetesen a német védők sem, akiket csak az utolsó pillanatban riadóztattak a normandiai partokon. Ez volt a valaha összegyűjtött legnagyobb inváziós flotta. A vállalkozás nagysága és az aprólékos tervezés példa nélkül álló volt, és bár a hídfőállásokat a tervek szerint sikerült elfoglalni, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a csata következő fázisa sokkal nehezebb lesz, mint azt bárki gondolta volna. Normandia vastag sövényei a védőknek kedveztek, és a németek, különösen a Waffen-SS hadosztályok ravaszul és kétségbeesett vadsággal küzdöttek. Ahogy egyre mélyebben hatoltak a szárazföld belsejébe, a brit, kanadai és amerikai erők olyan harcokba keveredtek, melyek ádázságukban gyakran felvették a versenyt a keleti fronton vívott ütközetekkel. A veszteségek egyre nőttek, akárcsak a feszültség mindkét oldal parancsnokai között. A harcmezők között vagy a szövetségesek bombázásaiban csapdába esett francia civilek elmondhatatlan gyötrelmeken mentek keresztül. Még a felszabadulás örömének is megvolt az árnyas oldala. A Franciaország északi részén vívott csata nem csak egy generációt jelölt meg, hanem az egész háború utáni világot, és nagymértékben befolyásolta az Amerika és Európa közötti kapcsolatokat. A D-nap eddig mellőzött, új dokumentumokat használ fel fél tucat ország több mint harminc archívumából, és így válik a normandiai csata eddigi legszemléletesebb, legalaposabb beszámolójává. Akárcsak a Sztálingrád és a Berlin, 1945 – Az összeomlás esetében, Antony Beevor magával ragadó narratívája hűen közvetíti a valódi háborús tapasztalatokat.

Avidius Cassius i. sz. 130-ban egy szír kereskedő fiaként született. Apja már római polgárjogot nyert, ő maga pedig kora ifjúságától kezdve azért küzdött, hogy a régi római erényeket megőrizve a hadseregben jusson előre. Elszántsága elnyeri jutalmát: a birodalom határvidékein szolgálva egyre magasabbra jut a katonai ranglétrán, míg végül i. sz. 172-ben a keleti provinciák teljhatalmú ura lett. A sikeres hadvezér, Marcus Aurelius császár kegyeltje az uralkodó halálhírét véve úgy dönt, hogy maga foglalja el a caesarok trónját. A keleti provinciák sorra behódolnak neki, és úgy tűnik, Róma éléskamrája, Egyiptom megszerzése után diadalmasan vonulhat be Itáliába és fogadtathatja el uralmát a Szenátussal és Marcus Aurelius törvényes utódjával, Commodusszal is. Az istenek azonban kegyetlen játékot űznek a trónbitorlóval, és a csúcsról mindig gyorsabb a bukás, mint a felvezető út.  Marcellus Mihály új, Aeterna Roma című regénysorozatának első kötete fordulatos élet- és jellemrajz egy pártütésében is tragikus sorsú, tehetséges hadvezérről. A széles körű kutatómunkára támaszkodó regény hű krónikája Marcus Aurelius uralkodása e kevésbé ismert, mégis nagy horderejű mozzanatának.

„Ha látni akarja a jövőt, akkor képzeljen el egy csizmát, amint az ember arcát tiporja – örökké.” – (Orwell) E kötetnek a címe – Orwellia – a George Orwell világsikerű könyveiben megismert utópikus társadalomra és világbirodalomra utal. A XXI. század utópikusnak tűnő állama, a pénzhatalom magánbirodalma – Orwellia – azonban nem utópia, hanem létező valóság. Ahogy a cukor eltűnik a pohár vízben, úgy létezik rejtőzködve ez a világbirodalom a látható államok nemzetközi rendszerében. A háttérhatalomnak ez a privatizált impériuma globális diktatúraként működik, s napjainkra a kibontakozó új világrend modern leviatánja lett. Orwelliában a hatalom a pénz- és korporációs oligarchia kezében van. Az tartja kézben a „piacnak” nevezett szervezett pénzügyi hatalmat. A korábban a társadalom és a közérdek szolgálatában álló nemzetállamot saját szolgáltató intézményévé alakította át. Ez a nemzetek feletti oligarchia gondosan felügyel arra, hogy a hatalom gyakorlása globálisan – valamint az egyes államokon belül is – mindig a saját emberei kezében legyen. Ma már e csatlós államok szervezik azokat a zsoldos seregeket, amelyek szükség szerint a föld bármely részén bevethetők. Ez a privatizált világbirodalom gondoskodik tisztségviselői kiképzéséről, akik a zsoldos hadseregek parancsnokaiként és kollaboráns helytartókként közreműködnek az önrendelkezésért és nemzeti érdekérvényesítésért küzdő mozgalmak féken tartásában, Orwellia tartományainak a működtetésében. A globális magánpénz-monopólium rendszerében működő kamatautomatizmus aránytalan előnyben részesíti a tulajdonos réteget: a pénz- és korporációs oligarchia tagjait. Ez a szűk érdekcsoport integrált elitet alkot, amelynek legfontosabb tagjai a nemzetközi beruházó bankárok, a szupergazdag bankárdinasztiák családi holdingokban és alapítványokban tartott kollektív magántulajdonukkal, tagjai továbbá a mamutkorporációkat működtető és aránytalanul megfizetett menedzserréteg, valamint a pénz- és korporációs oligarchiát kiszolgáló kormányzatok, pártok és politikusok. A háttérben működő globális elit hatalmának forrása az immáron világméretűvé növekedett és magántulajdonban lévő pénz-monopólium birtoklása. Ennek segítségével tudta elérni, hogy a világ leggazdagabb országai is eladósodjanak, s függő helyzetbe kerüljenek a nemzetközi pénzügyi közösséggel szemben. Ez a háttérben működő, nemzetek feletti pénzü

A Hunyadi-ciklus szerzőjének nagy sikerű Nomádkirály fantasy­sorozata megújulva, átdolgozott kiadásban kerül az olvasók elé. Nomádia vadonjaiban mindenre elszánt csapat tör előre titkos célja felé. Fehértemplom romjai között azonban rajtuk ütnek Gadur pokolbéli szolgái, hogy megszerezzék a rég halott uralkodó ereklyéit. Az összecsapás túlélőire újabb megpróbáltatások várnak: egymástól elszakítva, ellenséges vidéken kell keresztültörniük a nomád törzsszövetség területére.Útjukon nemcsak a Hor-papok üldöző harcosaival kell megküzdeniük, de a Holdtenger partján leselkedő, rég kihaltnak hitt teremtményekkel is. Küldetésük sikerén pedig nem kevesebb múlik, mint Kárpáthia népeinek jövője, a vérszláv hordák ellen vívott háború kimenetele. A Nomádkirály-ciklus a múlt és a jövő emlékeit elegyítve beszéli el a Kárpát-medence népeinek a Hor-papok uralma ellen vívott háborújának történetét. Nem létező, mégis ismerős világba kalauzolja az olvasót a szerző, olyan világba, ahol minden helyszín ismerősen köszön vissza ránk. A magyar mondakincs motívumaiból bőségesen merítkező történet egyszerre lélegzetelállító kalandregény, nagyszabású hősi eposz és sötét ecsetvonásokkal megfestett jövőfantázia.

A világ lakóinak a fejlett ipari országaiban élő 20%-a fogyasztja el a világ erőforrásainak a 86%-át, míg a világ többi lakójának jut az erőforrások 14%-a. Ez az aránytalanság még növekszik is a kamatautomatizmus miatt. Világunk tehát krízishelyzetben van, küszöbön áll a pénzrendszer összeomlása, és új status quo kialakulása. Az új helyzetre fel kell készülnünk. Az együtt gondolkodást kívánja elősegíteni ez a könyv. A világ szupergazdag pénzdinasztiái által létrehozott, és több száz éves múltra visszatekintő HÁLÓZAT olyan sok rejtett szállal, sűrűn egybekapcsolódó hierarchia, amely a háttérből irányítja az időközben globálissá növekedett pénzhatalom széles körű intézményrendszerét. A pénzvagyon-tulajdonosoknak ez a magánkézben lévő világrendszere napjainkban már uralja a fejlett ipari államok politikai rendszerét, és csekély kivételtől eltekintve a világgazdaság egészét. A pénzügyi ellenőrzésnek ezt a globális rendszerét a HÁLÓZAT vezetői hierarchiája, elsősorban rejtett kapcsolathálója, az illuminátus szabadkőművesség, valamint az általa létrehozott központi bankok segítségével irányítja. A HÁLÓZAT felső és ismeretlenségbe burkolódzó vezetői a demokratikus államok ellenőrzése alatt nem álló központi bankok segítségével, feudális módon kontrollálják az egyes államok gazdaságát és politikai rendszerét, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott nemzetközi magántalálkozókon és konferenciákon fogadnak el. A HÁLÓZAT a nemzetközileg intézményesült magánpénzvagyon sűrű szövedékű globális rendszere és hatalmi apparátusa: egy háttérből központilag irányított, integrált, fegyelmezett és olajozott gépezet. Azért tudunk róla keveset, mert legfőbb működési elve a maximális titoktartás. Van ereje ahhoz, hogy ezt a titoktartást kikényszerítse. A HÁLÓZAT tehát nem egy maroknyi „összeesküvő” megmosolyogható csoportja, hanem a már korábban is létezett, a XVIII. században viszont nemzetközileg is megszerveződött pénzoligarchia több mint 230 éves múltra visszatekintő, nagy hagyományú és sok tapasztalattal rendelkező autonóm intézményrendszere, a világtörténelem önálló célokkal, stratégiával és taktikával rendelkező szereplője, saját külpolitikával, pénzügyi és gazdaságpolitikával. A HÁLÓZAT létezését nem etnikai alapon működő rendszerként kell felfogn

A Hunyadi-ciklus szerzőjének nagy sikerű Nomádkirály fantasysorozata megújulva, átdolgozott kiadásban kerül az olvasók elé. A vérszláv seregek átlépik a dunai határt, és megkezdik Nomádia elözönlését. A törzsszövetség új vezére vakmerő, de roppant kockázatos tervet sző a végső ütközet megvívására. Minden fegyverforgatóra szükség van ezekben a vészterhes napokban. Ahogy bátor felderítőkre is, akik a Rif-hegység végtelen mély tárnáin keresztül jutnak közelebb a Hor-papok rettegett erődkatedrálisához, Gadurhoz. Az utolsó, pusztító csata során számos kérdésre választ kaphatunk. Sikerül-e megállítani a vérszláv hordákat? Mit, avagy kit rejtenek Gadur sötét kazamatái? Zolta harcosai megtalálják-e végül a Porladó Király ékeit? Sikerrel egyesítik-e erőiket az ősi ellenségek: a dunavai és a nomádiai magyarok? A Nomádkirály-ciklus negyedik, befejező könyve újabb területekre, újabb kalandokra csábít egy nem létező, mégis oly ismerős világban, Kárpáthiában…

A pénz- és korporációs oligarchia csaknem teljessé vált pénzkibocsátási, hitelezési és kamatszedési monopóliuma révén el tudta érni, hogy ma már ő rendelkezik a világ termelő vagyonának a túlnyomó része felett is. A hitelpénzrendszer pénzügyi diktatúrát valósít meg. Feltalálói, irányítói és haszonélvezői azonban elrejtőznek a demokratikus formák és eljárások kulisszái mögé. Más szóval ez a rendszer belső lényegét tekintve kemény diktatúra, amely azonban demokratikus formákat használ a politikai élet látható terében a választópolgárok megtévesztése céljából. Ezért a demokratúra olyan elfajzott alibidemokrácia, amelynek legfontosabb funkciója e rendszer haszonélvezőinek az elrejtése és védelmezése a hátrányos helyzetűekkel szemben. Ennek az elkorcsosult hibridnek azért „demokratúra” a neve, mert olyan politikai-társadalmi-gazdasági rendszer, amely röviden megfogalmazva belül diktatúra, kívül pedig látszetdemokrácia. A hitelpénz-monopólium agresszív terjeszkedése tette lehetővé a világdemokratúra rendszerének globális térnyerését. A fasizmussal rokon világdemokratúra olyan rendőrállami és pénzuralmi módszerekkel irányított politikai-gazdasági rendszer, amelyben a pénzmonopóliumot kisajátító uralkodó réteg megszerzi magának az államhatalmat is. A globális hatalomgazdasági diktatúrában a kormányzást az állam intézményeibe beépült, azokkal fuzionált – magántulajdonban lévő – pénzügyi, kereskedelmi és ipari kartellek-korporációk veszik át. A demokratúra integrált vezető rétege (amelyet nemzetközi pénzügyi közösségnek, pénzoligarchiának, befektető bankároknak, plutokráciának, pénzügyi és korporációs elitnek is neveznek) gyakorolja a pénzügyi és gazdasági élet feletti uralmat. Lényegében a szervezett közhatalom (az állam), és a fölébe nőtt szervezett magánhatalom összeolvadásáról van szó.

Elek Ottó történelmi regénytrilógiája Magyarország történetének egyik legnyomasztóbb, legzűrzavarosabb korszakában játszódik. Buda 1541-es eleste után a három részre szakadt országot, s különösen Erdélyt a török és a német hadak dúlásai nyomorítják. Belviszályok, egymásra fenekedő főurak és a reformáció terjedésével vallási ellentétek nehezítik a magyarság életét, s mint mindig, leginkább a legszegényebbekét.A Tanúság-trilógia a fikció és a tényekkel bizonyítható történelmi környezet határán egyensúlyoz. A szerző remek érzékkel alkalmazza a XVII. századi nyelvezetet, gondosan ügyelve arra, hogy ez ne nehezítse a megértést. Kiterjedt kutatómunkája során felhasználta többek között az 1595–96. évi székely felkelés dokumentumait, a reformáció történetét, a magyar reneszánsz irodalmát, a korabeli népszerű költészetet és a kor történelmét tárgyaló számtalan egyéb forrást.A fikció területére tartoznak a trilógia azon elemei, melyekben a kor és az előző korok hitvilágáról esik szó. A szerző a mindössze metaforikus értelemben megjelenő vámpírhittől kezdve egészen Szent István lándzsájának legendájáig számos művelődéstörténeti kuriózumot illeszt a történet keretébe.A fordulatos, kalandokban bővelkedő, mégis rendkívül hiteles hangvételű és miliőjű trilógia igazi kuriózum a kortárs magyar történelmi regények között. Miközben a Tanúság-trilógia főhőse, a miles adolescens, az „ifjú katona” kalandokban és fordulatokban bővelkedő életét éli, a Német-római Birodalom trónján egy rendkívül különös uralkodó ül: II. Rudolf császár, aki magyar és cseh király is egyben. A sors szeszélye folytán Laurentius is elvetődik Prága városába, ahol nyüzsögnek a császári udvarba rendelt, vagy oda bebocsátást remélő híres csillagászai, asztrológusai és alkimistái – Rudolfot ugyanis jobban érdeklik az ég és az aranycsinálás titkai, mint a birodalom kormányzásának ügyei.  Maga Laurentius egy Rudolf császárnak címzett kéziraton keresztül mutatja be prágai éveit, mely kéziratot a heidelbergi egyetem kifosztása során szerzett, majd elveszített, ám végül újra megtalált.

Az Úr ezerháromszáznegyvenedik esztendejében, az idős Anjou Károly Róbert király uralkodásának őszén a Magyar Királyság erős, szilárd állam. Az uralkodó hosszas küzdelmek után megerősítette a központi hatalmat, felszámolta a főnemesi „kiskirályok” uralmát, és a felvirágzás útjára vezette az országot. Zétényfi András, az ifjú kőfaragó és kőművesmester a királyné egyik kegyencének zaklatásai miatt kénytelen elhagyni szülőhelye várát és biztos megélhetését. A Zemplén és a Bükk környékén vándorolva előbb a szentléleki kolostor pálos szerzeteseivel ismerkedik meg, majd az upponyi Dede-vár megerősítésénél kap munkát, ám hamarosan innen is mennie kell. Perényi Bulcsú, Szád-vár ura, az ifjú kisnemes leghőbb vágya, hogy a király lovagjává váljon, és miközben szerény birtokait igazgatja, izgatottan készül a hamarosan megrendezésre kerülő vitézi tornára és a trónörökös, Lajos herceg váratlanul bejelentett vadászatára. Mindeközben húga, a szép Villő sorra utasítja el nemesi kérőit, bírva betegeskedő édesanyjuk ígéretét, hogy maga választhatja meg jövendőbelijét. Bebek László, Csorba-kő ura súlyos adósságokkal küzd, és végső kétségbeesésében a Rudabányáról a királyi kincstárba útnak indított ezüstrudakra veti szemét. És mindeközben a sűrű erdők mélyén ott rejtőzik egy könyörtelen haramia, aki csak ura parancsára vár, hogy beteljesítse annak a gyermek trónörökösök életére törő Zách Felicián és családja kivégzése miatt forralt bosszúját…  Bónizs Róbert regénye kiterjedt kutatómunkán alapuló, rendkívül olvasmányos és hangulatos tükre a XIV. századi Magyar Királyság életének. A puszta történelmi tényeken túl élethű képet fest a vidéki nemesség és köznép életéről, szokásairól, hétköznapjairól és ünnepeiről, szerelmeiről és halálos harcairól.