Gold Book strana 17 z 37

Keletről roppant sereg kel át a Tiszán, hogy letörölje a Kárpát-medence térképéről a büszke Dunavai Királyságot. A védelmet lázasan megszervező Thangar nádor egy utolsó, elkeseredett csatára gyűjti erőit, hogy megállásra késztesse a sötét hatalmak által irányított ellenséget. A hadba hívó szó ellenére azonban Zete fia Zolta, a sivatagi magyarok felderítője, a nádor újdonsült pártfogoltja úgy dönt, nem tart a dunavai lovagokkal, ehelyett veszedelmes és fölöttébb bizonytalan kimenetelű küldetésre indul nyugat felé, a nomád törzsek által uralt sötét vadonba.Zolta e döntésével a gyávaság szégyenbélyegét is magára vállalja Kárpáthia népeinek megmentése érdekében. Sejtelme sincs azonban arról, hogy sorsa már régen elrendeltetett, és hogy az ezer esztendeje dúló háború utolsó, mindent eldöntő szakaszában főszerepet szántak neki az eseményeket a színfalak mögül irányító titokzatos erők. A Nomádkirály-regényciklus második könyvében tovább kalandozhatunk e nem létező, mégis ismerős világban. Izgalmas csatákban, kalandokban lehet részünk azon a földön, melynek folyói, városai, népei ismerősen köszönnek vissza ránk e vérbeli fantasy lapjairól.

?„...Azon nézetben vagyok, hogy – ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe – a banknak (értsd: egy magántulajdonban lévő független központi banknak, D. J.) nem akarom azon hatalmat adni kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak eszközül, s mintegy tisztviselőül akarom használni bizonyos határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak kezeli bizonyos jutalomért...”KOSSUTH LAJOS „Képtelenség azt állítani, hogy országunk kibocsáthat 30 millió dollár értékű államkötvényt, de nem bocsáthat ki 30 millió dollár értékű állami pénzt. Mindkettő kötelezettségvállalás arra, hogy fizetünk. Az egyik azonban az uzsorásokat gazdagítja, a másik viszont a lakosságnak nyújt segítséget.”THOMAS EDISON Carroll Quigley a Georgetown Egyetem tanára, a „Tragédia és remény” című művének 324. oldalán írja a pénzvagyon-tulajdonosok nemzetközi hálózatának céljáról: „...ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak...” A világ lakóinak a fejlett ipari országaiban élő 20%-a fogyasztja el a világ erőforrásainak a 86%-át, míg a világ többi lakójának jut az erőforrások 14%-a. Ez az aránytalanság még növekszik is a kamatautomatizmus miatt. Világunk tehát krízishelyzetben van, küszöbön áll a pénzrendszer összeomlása, és új status quo kialakulása. Az új helyzetre fel kell készülnünk. Az együtt gondolkodást kívánja elősegíteni ez a könyv. „A látható kormány mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismeri a felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése.”THEODORE ROOSEVELT, az Egyesült Államok 26. elnöke A világ szupergazdag pénzdinasztiái által létrehozott, és több száz éves múltra visszatekintő HÁLÓZAT olyan sok rejtett szállal, sűrűn egybekapcsolódó hierarchia, amely a háttérből irányítja az időközben globálissá növekedett pénzhatalom széles körű intézményrendszerét. A pénzvagyon-tulajdonosoknak ez a mag&

A tatárjárás (1241–42) Magyarország történelmének egyik legnagyobb pusztítása nemzeti tragédiaként került be a történetírásba és a köztudatba. A legújabb kutatások ugyanakkor arra is engednek következtetni, hogy a tragédia nem volt olyan nagy mértékű, mint eddig hittük. A dúlás után hazatérő IV. Béla bár megfogyatkozott, de semmiképpen sem megtört népet talált a Kárpát-medencében. Magyarország hadereje olyannyira erős maradt, hogy a király a „második honalapítás” mellett agresszív, terjeszkedő külpolitikát, többfrontos hadjáratokat folytatott. Országunk a tatárjárás iszonyata után is a térség meghatározó nagyhatalma maradt. Urbánszki László IV. Béla uralkodásának ezt a második, tatárjárás utáni, küzdelmekkel teli korszakát örökíti meg regénysorozatában. Hősei a kor híres vagy hírhedt alakjai mellett esendő mindennapi emberek, akik erővel és ravaszsággal szállnak szembe a rájuk törő ellenséggel. A nádasok rejtekében veszett farkasként küzdő parasztok, halászok, pásztorok tettei olykor a csataterek hősi eseményeit is felülmúlják. A Vérszagra gyűl című regény a mongol betörés évében játszódik. A kedélyes nyugalomban élő, mocsárszéli kis faluba (ma Ladánybene) izmaelita kereskedőknek álcázott mongol felderítők, kémek érkeznek. Az idill rémálommá változik, amikor kiderül, hogy a csapat a közelgő, népeket elsöprő förgeteg előhírnöke: kisebb, de ugyanolyan pusztító szélvihar. A falu népe a mocsár mélyére rejtőzik, és szembeszáll a förgeteggel. Halászok, parasztok, nők és gyerekek küzdenek a hajdanvolt világ legjobb harcosai ellen a torokszorítóan izgalmas, életszerű hitelességgel megírt regényben.

Az Egyesült Államok – amely 1914 óta nemzetközi bankárok által irányított szuperkorporációként működik, és amelynek vezető politikusait e szuperkorporáció éppen hivatalban lévő menedzsereinek tekinthetjük – 2001. szeptember 11-ét arra használta fel, hogy beindítson egy vég nélküli háborút általa tetszés szerint kiválasztott államok ellen azért, hogy felgyorsítsa az egy központból kormányzott új világrend kialakítását. Másrészt arra is kihasználta ezt az alkalmat, hogy korlátozza az amerikaiak alkotmányosan rögzített emberi jogait és politikai szabadságjogait. Ezt a terrorizmus elleni harccal és a nemzetbiztonság védelmével próbálta igazolni. A nemzetközi bankárok szuperkorporációjának a kongresszus (az amerikai törvényhozás) megkerülésével, elnöki rendeletekkel és utasításokkal bevezetett rendőrállami módszerekre volt szükségük ahhoz, hogy az Egyesült Államok szilárdan a háttérhatalom ellenőrzése alatt álljon. Ez ugyanis az egyik fontos előfeltétele annak, hogy az immáron háromszáz éve folyamatban lévő világstratégiai programjukat a következő két évtizedben befejezhessék. A felgyorsításhoz egy Pearl Harbor-szerű sokkhatásra volt szükség, így lehetett rávenni a békés beállítódású és jó szándékú amerikaiakat arra, hogy támogassanak a hidegháború végeztével egy újabb – immáron vég nélküli – háborút, a „war on terror”-t, amelyhez egyébként semmilyen érdekük sem fűződik. A hivatalos fedőtörténetet az afganisztáni és később az Irak elleni háború igazolására használták, elősegítve így az egy központból irányított globális világdiktatúra megvalósítását. A kommunisták által a nemzetközi munkásmozgalom ünnepévé tett május elseje azért volt kitüntetett nap, mert ezen a napon alakult meg Adam Weishaupt irányításával az illuminátusok titkos társasága 1776-ban. Az sem véletlen, hogy a kommunisták az ötágú csillagot, a pentagramot használják a saját jelképüknek. Ugyancsak az sem merő véletlen, hogy az immáron kommunistának nevezett illuminátusok a vörös színt is átvették saját forradalmi mozgalmuk szimbolizálására. A vörös szín bensőséges kapcsolatban állt azzal a nagy befolyásúvá vált nemzetközi bankárdinasztiával, amely a vörös színt a nevébe is felvette. A szupergazdag Rothschild (Vörös címer) család immáron több mint 200 éve hatalmas befolyást gyakorol nemcsak Európa pénzügyi, gazdasági és politikai életére, de az egész vil&aa

A tájékozott politikusok, közéleti személyiségek és társadalomtudósok által is tényként kezelt nagy összeesküvés létezése kötelességünkké teszi a rendszerben, a társadalomban, a civilizáció egészében való gondolkodást. A XXI. század sorsa már nemcsak egyes emberektől és embercsoportoktól függ, hanem azoktól a rendszerektől is, amelyek meghúzták a cselekvés koordinátáit nem csak nemzetállamok, de az egész világ vonatkozásában. A rendszerhez kötődő társadalmi igazságtalanságok egyes emberek vagy embercsoportok elleni küzdelemmel nem változtathatóak meg. A pénzuralmi világrend egészét kell gyökeresen átalakítani ahhoz, hogy ennek a rendszernek a létrehozói és haszonélvezői ne fejezhessék be sikeresen a nagy összeesküvést, az egy központból irányított pénzhatalmi világrendszer bebetonozását, visszafordíthatatlanná tételét.  A pénzuralmi világrendben a pénzrendszernek rendelődik alá minden emberi tevékenység. Ez a rendszer az emberiség közös alkotása, de létrehozásában és a világra kényszerítésében meghatározó szerepe volt és van a szupergazdag bankárdinasztiáknak, akik ennek a rendszernek a legfőbb haszonélvezői. Ahol ez a pénzrendszer működik, ott ebben a kultúrában kifejlődött egydimenziós értékrendszer a meghatározó. A pénzrendszer veszi át a kalmár szellemiség és értékrend közvetítését a társadalmi lét minden szférájában. Kikényszeríti, hogy mindenki ennek a pénzben és kamatban gondolkodó értékrendnek megfelelően éljen és cselekedjen. Ma ez a pénzrendszer a szemitizmus legfőbb megtestesítője. A pénzuralmi világrendben élni kénytelen társadalmakban ez az értékrend – mint kikerülhetetlen szabályozó erő – zsidó embertársaink fizikai jelenléte nélkül is jelen lehet.

Kárpáthia keleti határain legyőzhetetlennek tűnő idegen sereg tűnik fel, hogy egymás után elpusztítsa a középkori szintre süllyedt királyságokat. A messze délen, Adrion partvidékén élő népek azonban még mit sem sejtenek a közelgő veszedelemről. Mindenki Cresson szigetkirályának küszöbönálló menyegzőjére készül, melyet az uralkodó soha nem látott pompával kíván megünnepelni. Hogy elkápráztassa alattvalóit, sok ezer halálra ítélt rabszolgát kényszerít afféle gigantikus gladiátorjátékban való részvételre. Szerencsétleneknek egy tengeri ütközetet kell megvívniuk Cresson partjainál – olyan ütközetet, melyet bizonyosan nem él túl senki. A pusztulásra szánt foglyok közt hamar feltűnést kelt egy nomád harcos, Kán Morgare, akinek eszében sincs a környék csőcselékét szórakoztatni. A tengeri gladiátorjátékból így hamarosan valódi, vérre menő ütközet lesz, melynek végső célját csak kevesen ismerik. Bán Mór kalandos Kárpáthia-sorozatának talán legizgalmasabb fejezeteit az Adrion-történetek alkotják. A szigetkirály kincse és A Romok Úrnője két sodró lendületű, nagyszerű regény varázslatos helyszínekkel és feledhetetlen karakterekkel.

Marcellus Mihály Pannonia Romanum-sorozatának legújabb kötete Marcus Aurelius Antoninus császár uralkodását mutatja be, a Pannonia provinciákban folytatott harcaira koncentrálva, de áttekintést adva a teljes Római Birodalom Kr. u. II. század végi állapotairól, a Közel-Keleten folytatott harcaitól kezdve az Itáliát és Rómát sújtó pestisjárványon és éhínségen át a szenátus belső villongásáig is.  Marcus Aurelius Kr. u. 161-ben lépett a császári trónra, Lucius Verust emelve társcsászárává. Miközben társuralkodójára bízta Keleten a parthus fenyegetés visszaverését, rá hárult a birodalom nyugati felét egyre inkább veszélyeztető germán törzsek legyőzése. A szerző egyéni császárportréja mellett a germán törzsek, a markomannok, kvádok és szarmaták, illetve a pannoniai római legiók katonáinak szemszögéből is bemutatja a háború kitörésének körülményeit, az összecsapásokat és a konfliktus első felének lezárását. Regénye kiegyensúlyozott korrajz, mely nem túlozza el a szemben álló kultúrák pozitív vonásait, és nem leplezi negatívumaikat sem. Szereplői hús-vér emberek, akik a legnagyobb hősiességre is képesek a nehézségek idején, de nem mentesek a gyarlóságoktól sem. Marcellus Mihály Pannonia Romanum című regénysorozata rendkívül alapos történelmi kutatómunkára támaszkodva, hagyományőrzőként saját élményekből is táplálkozva mutatja be a Kr. u. II. századi Pannonia provinciák történetét. A regények fordulatokban gazdag cselekménye mellett színes, plasztikus képet fest a korabeli Arrabona, Savaria és Pannonia életéről mind a hódítókéról, mind a meghódítottakéról, a kézművesekéről és az előkelőkéről, a közkatonákéról és a hadvezérekéről, a helytartókéról és a császárokéról.

A tatárjárás (1241–42) Magyarország történelmének egyik legnagyobb pusztítása, nemzeti tragédiaként került be a történetírásba és a köztudatba. A legújabb kutatások ugyanakkor arra is engednek következtetni, hogy a tragédia nem volt olyan nagymértékű, mint eddig hittük. A dúlás után hazatérő IV. Béla bár megfogyatkozott, de semmiképpen sem megtört népet talált a Kárpát-medencében. Magyarország hadereje olyannyira erős maradt, hogy a király a „második honalapítás” mellett agresszív, terjeszkedő külpolitikát, többfrontos hadjáratokat folytatott. Országunk a tatárjárás iszonyata után is a térség meghatározó nagyhatalma maradt. Urbánszki László IV. Béla uralkodásának ezt a második, tatárjárás utáni küzdelmekkel teli korszakát örökíti meg regénysorozatában. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg 1241-ben kizsarolta a mongolok elől menekülő királyunktól három határszéli megyénket. Nem annyira közismert azonban az, hogy Frigyes, kihasználva a kivérzett ország gyengeségét, 1242 tavaszán lerohanta Pozsony vármegyét. IV. Béla ekkor még Dalmáciában tartózkodott, a megye nem számíthatott külső segítségre. A reménytelen helyzetben lévő Hont-Pázmány Ehellős megyésispán, a hatalmát és övéit féltő nagyúr minden lehetőséget kénytelen kihasználni védekezés közben. Nemtelen, sőt aljas dolgokat is el kell követnie, sok szenvedést bocsátva arra a népre, amelyet meg akar óvni, hogy reménye legyen a győzelemre. Hajnalig imádkozva bánja bűneit, melyeket újra meg újra elkövet, hogy népét megvédje. A regény a mongol kivonulást követő hónapokkal folytatja a szerző előző, Vérszagra gyűl című kötetének történetét. Bene falu élethalálharcának veteránjai, boldogulásukat keresve a Felvidékre mennek, ahol újra harcba kényszerülnek. Ezúttal láncpáncélos, majdnem sebezhetetlen óriásokkal kell viaskodniuk, bár ők csak élni akarnak. Látszólag védtelen embereket is harcba kényszerít szeretteik halála, és újra bebizonyosodik, hogy a „veszett farkasként küzdő parasztok, halászok, pásztorok tettei olykor a csataterek hősi eseményeit is felülmúlják.”

Jean-Pierre Montcassen regénye az I. (Szent) István király halálát és a velencei Orseolo Péter trónra lépését követő évtizedben játszódik. A pogány hagyományokhoz makacsul ragaszkodó Békés vármegyei Vata törzsfő kisebbik fia, Zétény beleszeret egy cserzővarga lányába, Csernébe. Szerelme viszonzásra talál, ám a két fiatalnak nemcsak a vagyoni, hanem a vallási különbségekkel is meg kell küzdeniük: a lány családja keresztény, Zétény atyja pedig többször is parancsot adott már a birtokaira lépő térítő papok megölésére. Miközben az ország nagyurainak egyik fele az ősi vallást megőrizve fordul szembe az új, idegen és keresztény királlyal és talpnyalóival, Zéténynek is meg kell vívnia a maga küzdelmét a szerelméért – a lelkében és az apjával szemben egyaránt.

Hunyadi János Itáliából hazatérve sem tölthet békés esztendőket birtokán, családja körében. Csehországban van szükség kardjára, a huszita felkelők ellen. A megromlott egészségű, idős Zsigmond király környezetében cseh és magyar pártütők szövik terveiket, akár saját rokonaikat is feláldozva nagyra törő céljaik elérése érdekében. Mindeközben Erdély lángba borul: a Lépes György püspök elviselhetetlen adóterheit nyögő jobbágyok, köznemesek és céhlegények fegyvert ragadnak és igazságot követelnek. A paraszthad véres pusztításba kezd, és félő, hogy a Hunyadi-birtokokat is csak ideig-óráig kíméli. A közelgő uralkodóváltással és a lázadás leverésével elfoglalt főurak között csak néhányan látják, hogy a magyar nemzetnek sürgősen helyre kellene állítania egységét, mert a déli határokon túl a huszitáknál és a jobbágyoknál sokszorta nagyobb veszély ébredezik. A hazáért aggódó kevesek számára egyre nyilvánvalóbb, hogy már csak egyetlen emberbe vethetik reményüket: Hunyadi Jánosba.

1442. A Vaskapunál vívott ütközet és a váratlan magyar diadal híre bejárja egész Európát. Hunyadiban egyre többen látják a jövő reménységét, aki immár több csatában képes volt megálljt parancsolni az ottomán hódítóknak. Az ifjú magyar király, Ulászló is úgy véli, egy ideig nem kell tartaniuk a török fenyegetéstől, és arra próbálja rávenni Hunyadit, hogy csoportosítsa át erőit a nyugati és északi országrészekbe a trónkövetelő Erzsébet királyné, Cillei és Giskra zsoldos hadai ellen. A vajda azonban jól tudja, hogy a török ellencsapás csupán idő kérdése, és minden katonájára a keleti határnál lesz szüksége. Az események ezúttal is őt igazolják: Murád szultán bosszúból elrendeli Havasalföld és Erdély felprédálását. Hunyadi nem várja be, hogy a hódítók átlépjék a határt a Kárpátok hágóinál, inkább meglepetésszerűen betör Havasalföldre, hogy Vlad Dracul országában mérjen megsemmisítő csapást az elbizakodottan előretörő oszmán seregre.   A nagy sikerű történelmi regénysorozat hatodik kötetében Bán Mór eleven eszközökkel kelti életre Hunyadi János legnevezetesebb csatáit, hadjáratait. Az olvasó szinte ott érezheti magát a legendás vezér közvetlen közelében, a harci szekereken, az ellenséges ágyútűzben, a vakmerő lovasrohamokban éppúgy, a királyi udvar intrikákkal teli termeiben, hálószobáiban, Buda, Pozsony, Hunyad és Konstantinápoly utcáin, terein.

Elek Ottó történelmi regénytrilógiája Magyarország történetének egyik legnyomasztóbb, legzűrzavarosabb korszakában játszódik. Buda 1541-es eleste után a három részre szakadt országot, s különösen Erdélyt a török és a német hadak dúlásai nyomorítják. Belviszályok, egymásra fenekedő főurak és a reformáció terjedésével vallási ellentétek nehezítik a magyarság életét, s mint mindig, leginkább a legszegényebbekét.A Tanúság-trilógia a fikció és a tényekkel bizonyítható történelmi környezet határán egyensúlyoz. A szerző remek érzékkel használja a XVII. századi nyelvezetet, gondosan ügyelve arra, hogy ez ne nehezítse a megértést. Kiterjedt kutatómunkája során felhasználta többek között az 1595–96. évi székely felkelés dokumentumait, a reformáció történetét, a magyar reneszánsz irodalmát, a korabeli népszerű költészetet, és a kor történelmét tárgyaló számtalan egyéb forrást.A fikció területére tartoznak a trilógia azon elemei, melyekben a kor és az előző korok hitvilágáról esik szó. A szerző a mindössze metaforikus értelemben megjelenő vámpírhittől kezdve egészen Szent István lándzsájának legendájáig számos művelődéstörténeti kuriózumot illeszt a történet keretébe.A fordulatos, kalandokban bővelkedő, mégis rendkívül hiteles hangvételű és miliőjű trilógia igazi kuriózum a kortárs magyar történelmi regények között. A Tanúság-trilógia első könyvének a főhőse, a miles adolescens, az „ifjú katona” jobbágysorba születik az egyik legtöbbet sanyargatott vidéken, a Tiszántúlon. Hamar árvaságra jut, s nagyapja halála után indul útnak a népmesei szegénylegények módjára, hogy szerencsét próbáljon. Vándorlása során beáll a császári zsoldosok közé, megfordul anabaptisa közösségben, szolgálja Bocskait, de – ha kényszerűségből is – nem riad vissza a parasztok fosztogatásától sem. Az egyik ilyen portya során azonban borzalmas események résztvevőjévé válik, és ez alapjaiban változtatja meg élete további alakulását…

1956 magyar forradalma lépés volt a világ egész jövőjét érintő harmadik út irányába. Ez a korán jött forradalom akkor nem érhette el célját. Az állammonopolista diktatúrán alapuló kommunista reálszocializmus csődje nem jelenti azt, hogy a szervezett pénzhatalom diktatúráján alapuló pénzuralmi rendszer ne lenne maga is zsákutca. Mind az állammonopolista, mind a magánmonopolista uralkodó osztály azt hirdeti, hogy nincs harmadik út. Harmadik út valójában létezik, ez pedig a gazdasági és politikai monopóliumtól mentes önrendelkező társadalom, amelyben mindenki rendelkezik a személyes szabadság anyagi feltételével, az emberiség közös tevékenysége alapján létrejött vagyon ráeső részével, és a saját teljesítménye alapján létrejövő vagyonnal. 1956 magyar forradalma elindította azt a folyamatot, amely meggyőzte a világ népeit arról, hogy az egyes emberek és nemzetek szabadságjogait, önrendelkezését semmibe vevő önkényuralmi állammonopolista szocializmusnak – a kommunista típusú reálszocializmusnak – el kell pusztulnia. Ha vissza akarjuk állítani az egyes ember egyéni és közösségi szabadságjogait, akkor meg kell törni mind a szervezett magánhatalom, mind a szervezett közhatalom monopoluralmát. 1956-ban a magyar társadalom ebben az irányban tett nagy jelentőségű lépést. Ezért érezzük úgy, hogy amikor ismét válaszút elé került az emberiség, vissza kell nyúlnunk 1956-hoz, és Bibó Istvánnal egyetértésben mi is azt gondoljuk, hogy továbbra is feladatunk a magyar forradalom törekvéseinek ébrentartása, e forradalom nemes és előremutató céljainak a megőrzése mind a feledéstől, mind az elszürküléstől. 1956-ban nemcsak a magyar nép, de az egész emberiség jövőjéért is folyt a küzdelem. A magyar nép túlnyomó része 1956-ban arról volt meggyőződve, hogy forradalomnak a részese. Ez kezdettől fogva így élt a magyar társadalom tudatában, függetlenül attól, hogy milyen meghatározást kényszerítettek rá a pártállami politikusok, udvari történészek és megélhetési gondolkodók. A magyar nép a forradalom élményét adta tovább utódainak. Fentebb már kísérletet tettünk a forradalom különböző értelmezéseinek megfogalmazására. Forradalomra rendkívüli helyzetben kerül sor, amikor hirtelen kisülnek a felhalmozódott feszültségek, amikor az alul lévők egy rövid időre átveszik önmaguk sorsának alakítását. Az évek alatt összekuszálódott szálak hirtelen elvágásáról van szó. Ha a forradalom alatt a minden egyes ember nagyobb önrendelkezését, az emberiség közös erőfeszí

Tetiserinek, az előkelő, de elszegényedett családból származó Szaszharé lányának az élete váratlanul szerencsés fordulatot vesz, amikor kéjsóvár nagybátyja közbenjárásának köszönhetően bekerül Hatsepszut fáraó udvarhölgyei közé. Hamarosan maga a fáraó is felfigyel rá, és ezután a fiatal, szenvedélyes lány pályája egyre magasabbra ível. Szépsége és fiatalsága azonban nem elég, hogy akár csak esélye legyen megállni a helyét az udvar intrikái és cselszövései közepette: elég egyetlen végzetes hiba, és a legnagyobb magasságból a legnagyobb mélységbe kell zuhannia, ahonnan talán már nincs is visszatérés…

Magyarországon 2009-ben – a pénzügyi világválság kellős közepén a magyar bankrendszer nyeresége a duplája volt a nyugati országokban realizált profitnak. Miért nem engedik meg az államnak, mint tulajdonosnak, hogy beleszóljon a pénzrendszer irányításába, ha a bankrendszer már a válság alatt tőle várta a segítséget? Kiderült, hogy Kínában, ahol az állam irányítja a központi bankot, a legnehezebb időszakban is meg tudták tartani az egyensúlyt: nincs infláció, és 10%-kal növekszik a gazdaság. A felmerülő problémák kezelhetőnek bizonyultak. Vissza kellene vonni az MNB függetlenségét a saját tulajdonosától, hiszen a Monetáris Tanács tagjai csak kinevezett bürokraták, akik nem tartoznak politikai felelősséggel a választópolgároknak. Az Európai Unió a pénzuralmi világelit saját intézménye. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Európai Unió fölösleges intézmény. Európa népeinek nincs szükségük egy elbürokratizálódott, költséges birodalmi struktúrára. Az unióból származó előnyöket – a termelés, az áruk, az információ és eszmék szabad áramlása, a határok fellazítása – birodalmi vízfej nélkül, a nemzetállamok közötti két- vagy többoldalú együttműködéssel is hatékonyan megvalósíthatják, elérhetik. Az EU-ra nem Európa népeinek, hanem a világuralmi elitnek van szüksége. Az államok feletti hatalmat gyakorló transznacionális pénzkartell akar mindenáron szabadulni a nemzetállamoktól, mert azok a szuverenitásigényüknél fogva bármikor kiléphetnek a pénzuralmi világrendből.

A IX. század utolsó évtizedében járunk. Egy sebesült szarvas vérnyomát követő vadász három titokzatos regössel találkozik, akik arra kérik, hogy hallgassa meg a történeteiket. A három elbeszélő három egymást követő századot, nézőpontot és stílust jelent, de mondandójuk azonos; egy múltja elől menekülő onogur javas, a kagán koronájának elkészítésére elhivatottságot érző avar ötvös és a tanítói ellen fellázadó és Nagy Károly szolgálatába szegődő magyar táltos elbeszélése nyomán minden képzeletet felülmúló összefüggésekre derül fény a honfoglalást megelőző háromszáz év eltitkolt, elhallgatott magyar történelméből. Fonyódi Tibor történelmi regénytrilógiájának második kötetében három különböző korban élt ember élettörténete elevenedik meg. A szerző olyan színes és eleven tablót fest az Avar Birodalomról, a Karolingok koráról és a IX. századi magyar történelemről, ami garantáltan felejthetetlen élményt nyújt a misztikummal fűszerezett történelmi kalandregények kedvelőinek. Az előzményektől függetlenül is olvasható regény méltó párja a nagy sikert aratott Isten ostorainak.