Gold Book strana 14 z 37

A végítélet utáni világ metropolisza, Sztambul fölé hét gigászi torony magasodik. Itt, a fellegek közt él Saraf al Arun szultán, a birodalom ura, s vigyázza a behatolóktól a Yedikule titokzatos tornyait. A szultán hatalma ellen lázadó erők flottája azonban mindent egy lapra feltéve elsöprő támadást intéz a Héttorony oszlopai ellen. Az ütközet alatt egy Hor-pap által vezetett gálya köt ki a Yedikule függőkertjeinél. De vajon mit keres a gálya fedélzetén három halálraítélt emberi lény: egy gyptomi kalóz, egy kazavadnai boszorkány, s egy nomád asszony? S mi lehet az a cél, ami miatt a csuklyás idegen útnak ereszti őket a torony labirintusában, ahol a biztosnak tűnő halál vár rájuk? Bár Mór fantasy kalandregénye a végítélet utáni világ újabb, izgalmas területeiről lebbenti fel a fátylat. A kötetben olvasható még két, hosszabb lélegzetű, szintén a Kárpáthia világán játszódó mű. „A füvek tornya” a Nomádkirály-ciklusban szereplő vérszláv invázió előtti események egy horrorisztikus epizódját beszéli el; a „Kárpáthia alkonya” pedig bepillantást enged a Zete fia Zolta uralkodását száz évvel követő kalandokba is.

Kr. u. száznyolcvan. Marcus Aurelius császár halott. Fiát és örökösét, Commodust, mindeddig léha és kicsapongó ifjúnak ismerte meg a császári család és közvetlen környezete. Úgy tűnik azonban, a gyász és atyja szellemi öröksége mélyreható változást indított el a trónörökösben: nyilvánosan felvállalja Marcus Aurelius politikájának folytatását, és megfogadja, hogy egyetlen utolsó hadjárattal végleg térdre kényszeríti a Danuvius északi partján mozgolódó germán törzseket. Marcus Aurelius győzelme a markomannok fölött ugyanis nem hozott végső fegyvernyugvást: a kisebb-nagyobb barbár népcsoportok úgy vélik, római legiók elfáradtak a legutóbbi hadjáratban és a császár halála után megingott a moráljuk. Ez alkalommal a bur törzset vezető ifjú és vérszomjas ikerpár, Herlend és Hullgers lép szövetségre a quad Gulldrastiggal, és indít meglepetésszerű támadást Laugaricio (a mai Trencsén) erődje ellen. A védők közül mindössze egyetlen római éli túl a bosszúszomjas barbárok vérengzését… Commodus császár fogadalmához híven sereget vezet a germánok ellen, ám az első csatában majdnem elesik. A kudarc a legrosszabbat hozza ki ingatag jelleméből, és a múltjából felbukkanó rossz szellemek hathatós segítségével egyre inkább eltávolodik Marcus Aurelius örökségétől, és az egyik legszélsőségesebb jellemű római császárrá válik… Marcellus Mihály új regénye Commodus uralkodásának első két évét dolgozza fel. Az olvasmányos, fordulatokban és feszültségben gazdag történet kiváló, részletekben gazdag betekintést nyújt a II. század végi Római Birodalom, a provinciák és az Örök Város mindennapi életébe és politikai cselszövéseibe egyaránt.

A klasszikus nemzetközi bestseller a II. világháború fordulópontjáról Antony Beevor világsikerű, nagy ívű összefoglaló munkája a II. világháború egyik legnagyobb fordulópontjáról a szerző kiterjedt német és orosz levéltári kutatásainak köszönhetően egyszerre tárja olvasói elé a történelmi tényeket, és azt, ahogyan a történelmet a szereplői – a legfelsőbb német és orosz vezérkaron át a hódítókból bekerített éhezőkké váló, vagy éppen a mai szemmel már elképzelhetetlennek tűnő nehézségek ellenére kitartó katonák és a minden háború legtöbb szenvedését viselő civilek – megélték. Beevor egy kalandregény izgalmával és feszültségével kelti életre fantasztikus ismeretanyagát.  „Sztálingrád nemcsak a II. világháborús szovjet hősiesség nagyszerű jelképeként fontos, hanem a háború lélektani fordulópontjaként is. (A geopolitikai fordulópont korábban, 1941 decemberében következett be, amikor Hitler erőit visszavetették Moszkva alól és Amerika belépett a háborúba.) Paulus fegyverletételének a híre bejárta az egész világot, meggyőzve a népeket arról, hogy a nácik soha nem diadalmaskodhatnak. És hirtelen a németeknek is szembe kellett nézniük a jövőjükkel: a háború azzal fog véget érni, hogy a Vörös Hadsereg elfoglalja Berlint. És mindmáig látható a Reichstag falán meghagyott cirill betűs graffiti: Sztálingrád–Berlin.”

A Zsigmond-trilógia könyveiben megismert Zádor fia Zádor kalandjai egy új sorozatban folytatódnak. Hősünk, aki Luxemburgi Zsigmondot szolgálja az 1390-es években, most már mint gróf kerül elénk, kit őfelsége minduntalan nagyon különleges feladatokkal bíz meg. Amikor a nagy nikápolyi csatavesztés után Zsigmond külföldre menekül, távollétében Zádornak a király ellen szövetkező főurakat kell szemmel tartania. A fiatal gróf előtt lassan feltárulnak azon idők magyar és külföldi politikai játszmái, az idegen és hazai érdekek ütközése, számos úr emberi gyarlósága, árulása, sőt összeesküvése Zsigmond ellen. Zádor előbb egyedül, aztán már Zsigmond aktív részvételével küzd a déli liga és az idegen uralkodót pártoló urak ellen. Elsőnek sejti meg, hogy az urak legszívesebben megölnék a királyt – és azt kérdi: miért ne teremtsünk ehhez egy jó alkalmat? Tervét őrültségnek tartják, elsősorban maga a király, ám végül mégis megvalósítják. Az „orvok”, az idegen bérgyilkosok, akiket a déliek Zsigmond ellen küldenek, vajon sikerrel járnak-e? Megölik-e a magyar királyt, vagy…? Hősünk mindent megtesz azért, hogy a Magyar Királyságot tovább vezethesse az erőskezű uralkodó. Hogy az ünneplő tömeg a tereken ismét kiálthassa: Vivat Sigismundus Rex! Éljen Zsigmond király! – akkor is, ha Zádor maga ezért nagy árat fizet.

KolumbuszKirályfi, titkos ügynök, hős? Nyomozás időn és téren túl Nem a szerző fedezte fel, már sokan leírták, hogy „minden másképpen volt”. Kolumbusz nem olasz volt, hanem portugál. Mielőtt nekivágott nagy útjának, járt már Amerikában. A spanyol királyi udvarba mint a portugál király titkos ügynöke érkezett: egy nagyon különleges feladat végrehajtása várt rá. És akár hiszik, akár nem, a legújabb elmélet szerint a Várnánál 1444-ben el nem esett, hanem tovább élő és vándorló, a portugál Madeira szigetén letelepedett Ulászló királyunk házasságából származó elsőszülött fiú volt valójában a nagy felfedező, az „óceánok admirálisa”, Amerika első alkirálya… De aki ismeri a szerzőt, sejtheti: amit mások kiderítettek, ahhoz ő még hozzá tud tenni valamit. Egy trónörökös második életeMeghalt-e Rudolf trónörökös Mayerlingben, vagy tovább élt külföldi száműzetésben? Mi történt Mayerlingben 1889. január 30-án? Nagyon sokan tették fel ezt a kérdést az elmúlt száztíz év során. S számtalan – olykor egymásnak ellentmondó – választ, feltételezést fogalmaztak meg már a kortársak, majd a kutatók, történészek, újságírók, hivatalos és nem hivatalos „szakértők”.

Magyar Királyság, ezerhatszáznyolcvanas évek. A három részre szakadt ország nagy részét a török tartja megszállás alatt, a magyar királyi címet bitorló Habsburg Lipót birodalma tartományává akarja alacsonyítani a nemzetet, Apafi Mihály Erdélyi Fejedelemsége teljes mértékben a Portától függ, nem tud és talán nem is akar a magyar függetlenségi harc élére állni. A császári végvárakból elbocsátott vitézek, a vad és zabolátlan hajdúk, az udvar kegyéből kiesett, birtokukat vesztett nemesek, az üldözött protestánsok és a mindenféle rendű és rangú földönfutók az ország keleti részében gyülekeznek. Ők a „felkelők”, az „insurgensek”, a „kurucok” az egyetlenek, akik a független Magyar Királyságért és a vallásszabadságért harcba szállnak. Az ő vezérükké választják 1680 elején a fiatal, feltörekvő késmárki grófot, Thököly Imrét. Csikász Lajos A félhold alkonya című regénysorozatának első kötete, a Vörös-kék lobogók 1682-ben veszi fel a történet szálát a Magyarország középső részét megszállva tartó törököknek évek óta állandó bosszúságot okozó Fülek várában. A vár két fiatal hadnagya, a katolikus Szentiványi Péter és a református Lehoczky Ferenc gyerekkori jó barátok és harcostársak, ám barátságuk komoly próbatétel elé kerül, amikor egy őrjárat során rábukkannak a félholt Légrády Orsolya nemeskisasszonyra és kíséretére. Csikász Lajos új történelmi regénysorozata a legnagyobb elődökhöz méltóan dolgozza fel a százötven éves török hódoltság utolsó évtizedének történetét. A kiterjedt kutatómunkákra épülő, történelmileg hiteles művek a szerzőtől megszokott olvasmányos, fordulatokban gazdag formában tárják az olvasók elé ennek a részleteiben talán kevésbé ismert korszaknak az izgalmas és sorsfordító eseményeit.

Nemere István történelmi regénytrilógiájának második kötete szintén az 1380-as években játszódik. Az első kötetben megismert Zádor fia Zádor életét kísérhetjük tovább, és közben a regény lapjain felbukkannak a kor valóban élt történelmi személyiségei is. Zádor előbb mint királyi futár, aztán mint bonyolult és fontos ügyek intézője a király szolgálatában, mindjobban megismeri a korabeli Magyar Királyság viszonyait. Zádor néhány fontos eseményben szinte főszerepet játszik, ennek megfelelően egyr e magasabb körökben mozog. Ugyanakkor továbbra is egyszerű ember, ki csak kivételes képességeinek és helyzetének köszönhetően van jelen egyszerre a gazdagok és a szegények világában. Ott van, amikor a déli liga lázadóinak fogságából kell kiszabadítan i néhai Nagy Lajos lányát, Zsigmond feleségét, Mária királynét. Ötleteivel segíti Zsigmond bosnyák hadjáratát, miközben kutatja egyetlen kisfának nyomát, akit végül meg is talál. A történet folyamán nemegyszer kerül olyan helyzetbe, hogy tőle függ eg y-egy történelmi esemény kimenetele. A regény végén titkos küldetése során a magyar királyi koronát kell megmenteni orvul támadóktól... A fordulatos regény az ország történetének fontos korszakát öleli fel: amikor Luxemburgi Zsigmond már mint magya r király még hatalma megerősítéséért küzd és ezer akadályt kell legyőznie. Ebben segíti a regénytrilógia főhőse, aki aztán a történet végén hatalmas lépést tehet előre.

Az Ezüst sávok, arany liliomokból és a Diadalmas liliomokból megismert Ócsárd nembeli Imre száznagyként szolgálja Károly királyt. A korszak két legnagyobb hatalmú  „kiskirályának” seregeire mért súlyos vereségek után Anjou Károly hatalma akár meg is szilárdulhatna, azonban a keleti országrészek urai a számító kivárást – és hamis hűségesküket – követően a cselekvés mellett döntenek és szembefordulnak a királlyal.  Ócsárd nembeli Imrét a diadalmas visegrádi ostromot követően mintha kísértené a balszerencse: a Csákok fogságába esik, a kunok szálláshelyét pedig Borsa Kopasz emberei dúlják fel. Imrének reménytelen helyzetek sorából kell kivágnia magát, hogy a király szolgálatába visszatérve méltó bosszút állhasson mindazokon, akik egykor elűzték családját ősi birtokáról, és most új otthonát, a kunok szállását sem kímélték. Csikász Lajos Anjou-lobogók alatt című, az Anjou-ház Magyarországon töltött évszázadát feldolgozó regénysorozatának harmadik kötetében a Visegrád visszafoglalását követő évek eseményeit dolgozza fel a tőle megszokott könnyed stílusban, mégis a történelmi hitelességre törekedve, kiterjedt kutatások alapján. A fordulatokban gazdag történet méltó folytatása az Ezüst sávok, arany liliomoknak és a Diadalmas liliomoknak.

Kr. u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem. Kagan, a Tarján törzs vezére a magyarok törzsszövetségének követe a császári udvarban. Feladata kettős: egyrészt igyekeznie kell a kalandozó törzsek augsburgi gyászos veresége után új határvédelmi szerződést kötni Bizánccal, másrészt szemmel kell tartania az udvarban nevelkedő Gyevel herceget, Taksony fejedelem fiát. Kratérosz sztratégosz, az egyik legelismertebb bizánci hadvezér egyetlen, féltett lánya, Anasztázia egy nap elszökik erőszakos udvarlója elől otthonából azzal a feltett szándékkal, hogy apja akarata ellenére benevez a versenyre, melynek résztvevői közül Rómanosz herceg, VII. Kónsztantinosz császár fia, a trónörökös feleséget választ magának. A keresésére indulók előli menekülés közben azonban megsebesül, és ájultan esik össze egy előkelő hun házának kapuja előtt… Niképhorosz Phókasz apjával és fivérével a syrakuzai kalózok ellen vezetett hadjáratból igyekszik haza, hogy régi szövetségesükkel, Kratérosszal karöltve felülkerekedjenek politikai ellenlábasaik, a Dukaszok és Komnénoszok fölött. Pusztai Andrea regénytrilógiájának első kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.

Ahol a Kárpáthia-történetek elkezdődnek… Kán Morgare, a nomád törzsek futára kockázatos küldetésre indult messzi, északi tartományokba. A világvégfal közvetlen szomszédságában húzódó Ugor Jégbirodalom kagánjához kell eljutnia, titkos megbízatással a tarsolyában. Ám küldetése veszélybe kerül, amikor Petersburg közelében belekeveredik egy pusztító erejű helyi háborúba. Az Izsori Nagyhercegség ostrom alatt áll, a sztrelec felkelők sorra foglalják el és rombolják le városait, kikötőit. Kán visszautasítja, hogy segítséget nyújtson a nagyherceg bajba jutott családjának, hiszen a váratlan kaland veszélybe sodorná küldetését. Ám sorsát nem kerülheti el. A felgyorsuló események néhány nap múlva Izsor utolsó, még álló erődjéhez, Narva bevehetetlennek hitt várához sodorják, ahol maroknyi védősereg néz szembe a Hor-papok által feltüzelt százhúszezres ostromló haddal.

Az ukrán válság nem Oroszország egyoldalú és váratlan akciójával kezdődött. Moszkva még csak nemzetközi joggal ellentétes illegitim követelésekkel sem állt elő. Az ukrán konfliktus úgy kezdődött, hogy az Egyesült Államok, a NATO és az EU közös erőfeszítéssel kísérletet tett Ukrajna kiszakítására Oroszországgal fenntartott természetes kapcsolatrendszeréből, amely történelmi alapokon és mélyen gyökerező közös kultúrán és valláson alapult. A Nyugat felelőtlen vakmerőséggel tett kísérletet arra, hogy Ukrajnát a saját érdekszférájába kényszerítse. Moszkva már a 2000-es évek elejétől kezdve világossá tette, hogy Ukrajna integrációját a NATO-ba nem tudja elfogadni, mert azok alapvetően sértik nemzetbiztonsági érdekeit. A washingtoni neokon döntéshozók ignorálták ezeket a figyelmeztetéseket, amelyek nem Oroszország terjeszkedési igényeit, hanem alapvető biztonsági érdekeit fejezték ki. Azok az amerikai diplomaták, akik végül az ukrajnai válságot kiváltó intézkedéseket meghozták, súlyos szakmai hibát követtek el, amikor nem mérték fel helyesen, mi lesz az általuk kiváltott konfliktus következménye. Ukrajna felfegyverzése, továbbá az ukrán haderő kiképzése és modernizálása nem lesz képes kikényszeríteni, hogy Oroszország mondjon le alapvető biztonsági érdekeiről. A modern fegyverek tömeges megjelenése Ukrajnában csak tovább élezi a konfliktust, és még több szenvedést okoz az ukrán népnek. Ukrajna életbevágóan fontos Oroszország szempontjából, ugyanez Washington és az EU vonatkozásában nem mondható el. Több mint egy éve folyik a Washington–NATO–EU-trojka gazdasági háborúja Oroszország ellen, és a kibontakozott stratégiából egyértelműen az látható, hogy a Nyugat csak átmeneti fegyverszünetben érdekelt, hogy időhöz jusson a háború és a rombolás hatékonyabb folytatásához. A kudarcért azonban automatikusan Putyint és az orosz kormányt teszik felelőssé. A pénzhatalmi világelit ismét ahhoz a technikához nyúlt, amelyet az egy központú világrend létrehozását célzó stratégiájához eddig is használt. Azt kell vádolni a világuralomra való törekvéssel, aki a pénzhatalmi világelit ez irányú törekvésének ellenáll. A szükségtelen ukrán konfliktus véget vetett annak is, hogy Washington és Moszkva továbbra is szorosan együttműködjön az Oroszországban található, nem kellően őrzött és raktározott nukleáris anyagok védelmében. Mindebből az következik, hogy a Nyugat irányítóinak le kellene mondaniuk arról, hogy tovább folytatják a NATO veszélyes és szükségtelen terjeszkedését keleti irányban. Ukrajnának el nem kötelezett, tömbön kívüli, semleges államnak kell maradnia. Ekkor megnyílna a lehetőség arra, hogy Oroszország, az EU és az Egyesült Államok is közösen kidolgozzanak egy olyan gazdasági programot, amely nemcsak megmentené ezt a jobb sorsra érdemes országot az összeomlástól, de hosszú távú felemelkedését is lehetővé tenné.

Marcellus Mihály Marcus Aurelius Pannóniában-sorozatának harmadik, befejező kötete Marcus Aurelius Antoninus császár uralkodásának idején, a szerző A Pannon című regényének eseményeit követően játszódik Pannonia provinciák területén. A regény főszereplői történelmi alakok: mind Marcus Valerius Maximianus pannoniai születésű nemes, a parthus háború veteránja, aki szülőföldjére visszatérve újra fegyvert fog a limest áttörő germánok ellen, mind a Római Birodalom egyik korabeli ellensége, a szarmaták királya, Zanticus. A markomannok, quadok és szarmaták szövetsége a számukra megalázó békeszerződést felrúgva meglepetésszerű támadást indít Pannonia provinciák ellen. Felperzselik a limes menti tanyákat, helyőrségeket, kisvárosokat. Mélyen a tartomány belsejébe nyomulva halált, szenvedést hoznak az ott lakókra, katonákra és békés lakosokra egyaránt. Rómában az idősödő Marcus Aurelius Antoninus fia és társuralkodója, Commodus környezetében megjelennek a pénz- és hataloméhes talpnyalók, akik kitartó és eszközökben nem válogató aknamunkával egyengetik az utat az ifjú Augustus egyeduralma és saját ambícióik mielőbbi beteljesülése előtt. Marcellus Mihály Pannonia Romanum című regénysorozata rendkívül alapos történelmi kutatómunkára támaszkodva, hagyományőrzőként saját élményekből is táplálkozva mutatja be az i. sz. II. századi Pannonia provinciák történetét. A regények fordulatokban gazdag cselekménye mellett színes, plasztikus képet fest a korabeli Dunántúl életéről: a hódítókéról, mint a meghódítottakéról, a kézművesekéről és az előkelőkéről, a közkatonákéról és a hadvezérekéről, a helytartókéról és a császárokéról.

Nemere István történelmi regénytrilógiájának harmadik kötete az 1390-es években játszódik. Hősünk itt már mint gróf Zádorffy Zádor jelenik meg, de éppen mert új rangot és birtokot kapott, még több kaland vár rá. Először a királytól kapott nemesi birtokát kell bitorlóktól visszafoglalnia „tűzön és vízen át”. Az olvasók tanúi lesznek annak, hogyan lakolnak bűneikért Hédervári Kont és Horváti János, a lázadók. Ott lehetnek Zádor lakodalmán, ahol az inkognitóban mulató Zsigmondra merénylők támadnak. Merényekben akkortájt nem volt hiány; hamarosan kis híján végeznek az ifjú, már viselős Mária királynéval is. Zsigmond Zádorra bízza felesége életét, és elindul egy hadjáratba; a gróf pedig mint testőr is helytáll. Egészen addig, míg fortéllyal eltávolítják Mária mellől, és akkor támadnak a királynéra; az asszony és magzata is halálát leli. Innentől kezdve Zádor életének célja a tettesek felkutatása és megbüntetése lesz. Zsigmond csöndes bosszút akar, ne tudják meg a magyar urak, hogy valakik kezet emeltek a királyi családra. A király és a gróf közös akarata nem sok jót jósol az ellenfeleknek. Bizony habozás nélkül leszámolnak azokkal a nemesekkel, akik megszervezték a Mária elleni merényletet. Zádor halad a nyomokon, és végez azokkal, akik belekeveredtek az ügybe. De az urat, kinek végtére is kezéhez Mária vére tapad, sokáig hiába keresi. Ám amint a nyomára bukkan, többé nincs kegyelem. Ha az olvasó megkedvelte Zádort és a trilógia többi hősét, és szeretné követni az uralkodó, valamint hűséges embere további kalandjait, ne aggódjon: a Zsigmond-trilógia ugyan véget ért, de hamarosan jönnek a Zádor-trilógia kötetei, amelyekben a korabeli magyar életről és hazánk történelmi eseményeiről egyaránt olvashat.

Az ezernégyszázas évek első évtizedei óriási változásokat hoztak a Magyar Királyság és egész Európa történelmében. E változások központi alakja és fő mozgatórugója Luxemburgi Zsigmond, aki Nagy Lajos királyt követte a magyar trónon. 1410-ben vitatott körülmények között német királlyá koronáztatja magát, 1411-ben háborút indított Velence ellen Dalmáciáért, 1414-ben pedig összehívja a konstanzi zsinatot, melynek fő célja a római egyház egységének helyreállítása volt, de különösen Husz János tevékenysége miatt az egyház megreformálásának kérdéseit sem kerülhette meg. Zsigmond király és felesége, Cillei Borbála királynő törekvéseinek állandó segítője, tanúja és néha intrikus alakítója Gabriel de Sceleus, az egykor nagyváradi papnövendék, aki itáliai tartózkodása során megismerkedik a pápai udvar és a bíborosi kar valódi erkölcseivel és praktikáival. Gabriel a céljai érdekében eltanulja a leghírhedtebb itáliai méregkeverők fortélyait, miközben ifjúkori barátjával, Börki Andrással a mesés, távoli Keletről még Marco Polo idejében Európába jutott kéziratok után kutatnak azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy az így megszerzett tudás nemcsak az egész hadviselést változtathatja meg, hanem királyuk hasznára is válhat. Az egyre magasabbra törő, egyre inkább a hatalom bűvöletébe kerülő Gabriel számára azonban valóságos pokoljárás az, ahogyan sorra súlyos választásokkal kénytelen szembesülni: állást kell foglalnia Zsigmond és Borbála konfliktusában Husz János kivégzését vagy szabadon bocsátását illetően, követnie kell a királynőt nagyváradi száműzetésébe, és végül egy évszázados titok megszerzésének érdekében el kell döntenie, mi a fontosabb számára, a hatalom vagy a barátja élete. Bökös Borbála A Sárkányos Rend című trilógiájának fordulatokban és intrikákban gazdag második kötete új és egyedi szemszögből mutatja be a Zsigmond-kor történetének első évtizedeit Konstanztól Nagyváradig, a bíborosi palotáktól a királyi várakig, a csataterektől az alkimista műhelyekig kalauzolva olvasóit.

Hitler 1944. december 16-án az Ardennek hóborította erdői és szurdokai közt belevágott „utolsó játszmájába”. Úgy vélte, éket verhet a szövetségesek közé, ha eljut Antwerpenig, és a háborúból való kilépésre kényszeríti a kanadaiakat és a briteket. Bár tábornokai kételkedtek a sikerben, a fiatalabb tisztek és altisztek kétségbeesetten szerették volna hinni, hogy otthonukat és családjukat megmenthetik a keletről közeledő, bosszúszomjas Vörös Hadseregtől. Sokan lelkesedéssel fogadták a lehetőséget a visszavágásra. A több mint egymillió ember részvételével zajló ardenneki offenzíva a nyugat-európai háború legnagyobb ütközetévé vált. A meglepett szövetségesek két páncéloshadsereggel találták szemben magukat. A belga civilek elhagyták otthonaikat, joggal tartva a németek bosszújától. A pánik még Párizst is elérte. Sok amerikai katona elmenekült vagy megadta magát, mások azonban hősiesen helytálltak, hullámtörőt alkottak, amely lelassította a németek előrenyomulását. A kegyetlen téli körülmények és a csata kíméletlensége a keleti frontéhoz volt mérhető, és a Waffen-SS mészárlásai után még az amerikai tábornokok is jóváhagyták a magukat megadó németek lelövését. Az ardenneki csata volt az az ütközet, amely végül megroppantotta a Wehrmacht gerincét.