Gold Book strana 20 z 34

A náci Németországban Schutzstaffelnek nevezték. A világ a rettegett SS-ként ismerte meg - a Harmadik Birodalom leghűségesebb és legkönyörtelenebb erőszakszervezeteként. Kezdetben csak egy politikai verőemberekből álló kis osztag volt. Mégis, 1935 végére az SS magához ragadta Németország összes rendőrségi és belbiztonsági hatáskörét - a kis falvak "csendőreitől" kezdve egészen a politikai titkosrendőrségig és a Gestapóig. Végül pedig a fegyveres ága még Németország hivatalos hadseregének, a Wehrmachtnak is a riválisa lett. A gonosz serege a mítoszok és sztereotípiák mögé hatolva feltárja az SS valódi arcát, a megingathatatlan fanatikusokból és hataloméhes opportunistákból álló szervezetet, melynek tagjai szolgai módon követtek egy ideológiát, amely elvetette a hagyományos erkölcsöt - az ideológiát, amelyet a legvéresebb szélsőségekig is készek voltak átültetni a valóságba, s amely végül elvezetett a holokauszthoz. A könyv átfogó történelmi áttekintést nyújt az egyik valaha ismert legfélelmetesebb politikai és katonai szervezet születéséről, tevékenységéről és bukásáról - és azokról az eltorzult személyiségű, könyörtelen emberekről, akik az emberiség történetének egyik legfelháborítóbb bűnét elkövették.

Nemere István történelmi regénytrilógiájának harmadik kötete az 1390-es években játszódik. Hősünk itt már mint gróf Zádorffy Zádor jelenik meg, de éppen mert új rangot és birtokot kapott, még több kaland vár rá. Először a királytól kapott nemesi birtokát kell bitorlóktól visszafoglalnia „tűzön és vízen át”. Az olvasók tanúi lesznek annak, hogyan lakolnak bűneikért Hédervári Kont és Horváti János, a lázadók. Ott lehetnek Zádor lakodalmán, ahol az inkognitóban mulató Zsigmondra merénylők támadnak. Merényekben akkortájt nem volt hiány; hamarosan kis híján végeznek az ifjú, már viselős Mária királynéval is. Zsigmond Zádorra bízza felesége életét, és elindul egy hadjáratba; a gróf pedig mint testőr is helytáll. Egészen addig, míg fortéllyal eltávolítják Mária mellől, és akkor támadnak a királynéra; az asszony és magzata is halálát leli. Innentől kezdve Zádor életének célja a tettesek felkutatása és megbüntetése lesz. Zsigmond csöndes bosszút akar, ne tudják meg a magyar urak, hogy valakik kezet emeltek a királyi családra. A király és a gróf közös akarata nem sok jót jósol az ellenfeleknek. Bizony habozás nélkül leszámolnak azokkal a nemesekkel, akik megszervezték a Mária elleni merényletet. Zádor halad a nyomokon, és végez azokkal, akik belekeveredtek az ügybe. De az urat, kinek végtére is kezéhez Mária vére tapad, sokáig hiába keresi. Ám amint a nyomára bukkan, többé nincs kegyelem. Ha az olvasó megkedvelte Zádort és a trilógia többi hősét, és szeretné követni az uralkodó, valamint hűséges embere további kalandjait, ne aggódjon: a Zsigmond-trilógia ugyan véget ért, de hamarosan jönnek a Zádor-trilógia kötetei, amelyekben a korabeli magyar életről és hazánk történelmi eseményeiről egyaránt olvashat.

A tatárjárást követő években IV. Béla királynak az újjáépítés és az ország határainak megvédése mellett trónja megszilárdításáért is keményen meg kellett küzdenie. Apjának, II. Andrásnak már halála után született meg István nevű fia harmadik feleségétől, Estei Beatrix királynétól, és a történet idején hétéves herceg akár igényt is formálhatott volna a koronára – különösen úgy, hogy Velence, ahol nevelkedett, magának akarta a dalmát kikötővárosokat, melyek adói a magyar király kincstárát gazdagították. A lándzsanemesi címet a vérükkel megszerző Levente, Lados és társaik nem sokáig élvezhetik gyarapodásukat Benefalván: az 1243. évi sáskajárás tönkreteszi szépen gyarapodó gulyáik legelőit, így kénytelenek távolabbi vidékekre hajtani az állatokat, ha nem akarják, hogy éhen pusztuljanak. Leventét a gulyák kétségbeesett, harcoktól sem mentes terelése közben éri utol a királyi parancs: induljon a dalmát tengerpartra, Zárába, derítse fel a velenceiek szándékait Utószülött Istvánnal, és ha kell, örökre szüntesse meg a fenyegetést, bármilyen eszközzel. Levente nehéz szívvel fordul dél felé társaival és állataival: veleszületett tisztességérzete berzenkedik a kimondatlanul ráosztott orgyilkos szerep ellen, hűsége a király iránt mégis megingathatatlan. A délvidéki hegyek közé érve azonban lecsap rá és csapatára a környék legkönyörtelenebb rabló bárója, akit hívei és ellenségei egyaránt csak Fekete Angyalnak neveznek… és Levente rádöbben, hogy a halál torkában már nincs helye a mérlegelésnek. Urbánszki László Anno Domini című, a tatárjárást követő években játszódó regénysorozatának újabb kötete méltó folytatása a nagy sikerű Vérszagra gyűl, Fegyver csörög és A lándzsa nemesei című regényeknek. A szerző mélységesen szerethető és gyűlölhető hőseinek rendkívül fordulatos kalandjain keresztül – kiterjedt történelmi kutatómunkára támaszkodva – egyedülálló módon mutatja be a XIII. századi Magyarország sorsfordító eseményeit és hétköznapjait, főurait és legszegényebb parasztjait.

Az Ezüst sávok, arany liliomokból és a Diadalmas liliomokból megismert Ócsárd nembeli Imre száznagyként szolgálja Károly királyt. A korszak két legnagyobb hatalmú  „kiskirályának” seregeire mért súlyos vereségek után Anjou Károly hatalma akár meg is szilárdulhatna, azonban a keleti országrészek urai a számító kivárást – és hamis hűségesküket – követően a cselekvés mellett döntenek és szembefordulnak a királlyal.  Ócsárd nembeli Imrét a diadalmas visegrádi ostromot követően mintha kísértené a balszerencse: a Csákok fogságába esik, a kunok szálláshelyét pedig Borsa Kopasz emberei dúlják fel. Imrének reménytelen helyzetek sorából kell kivágnia magát, hogy a király szolgálatába visszatérve méltó bosszút állhasson mindazokon, akik egykor elűzték családját ősi birtokáról, és most új otthonát, a kunok szállását sem kímélték. Csikász Lajos Anjou-lobogók alatt című, az Anjou-ház Magyarországon töltött évszázadát feldolgozó regénysorozatának harmadik kötetében a Visegrád visszafoglalását követő évek eseményeit dolgozza fel a tőle megszokott könnyed stílusban, mégis a történelmi hitelességre törekedve, kiterjedt kutatások alapján. A fordulatokban gazdag történet méltó folytatása az Ezüst sávok, arany liliomoknak és a Diadalmas liliomoknak.

Az ezernégyszázas évek első évtizedei óriási változásokat hoztak a Magyar Királyság és egész Európa történelmében. E változások központi alakja és fő mozgatórugója Luxemburgi Zsigmond, aki Nagy Lajos királyt követte a magyar trónon. 1410-ben vitatott körülmények között német királlyá koronáztatja magát, 1411-ben háborút indított Velence ellen Dalmáciáért, 1414-ben pedig összehívja a konstanzi zsinatot, melynek fő célja a római egyház egységének helyreállítása volt, de különösen Husz János tevékenysége miatt az egyház megreformálásának kérdéseit sem kerülhette meg. Zsigmond király és felesége, Cillei Borbála királynő törekvéseinek állandó segítője, tanúja és néha intrikus alakítója Gabriel de Sceleus, az egykor nagyváradi papnövendék, aki itáliai tartózkodása során megismerkedik a pápai udvar és a bíborosi kar valódi erkölcseivel és praktikáival. Gabriel a céljai érdekében eltanulja a leghírhedtebb itáliai méregkeverők fortélyait, miközben ifjúkori barátjával, Börki Andrással a mesés, távoli Keletről még Marco Polo idejében Európába jutott kéziratok után kutatnak azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy az így megszerzett tudás nemcsak az egész hadviselést változtathatja meg, hanem királyuk hasznára is válhat. Az egyre magasabbra törő, egyre inkább a hatalom bűvöletébe kerülő Gabriel számára azonban valóságos pokoljárás az, ahogyan sorra súlyos választásokkal kénytelen szembesülni: állást kell foglalnia Zsigmond és Borbála konfliktusában Husz János kivégzését vagy szabadon bocsátását illetően, követnie kell a királynőt nagyváradi száműzetésébe, és végül egy évszázados titok megszerzésének érdekében el kell döntenie, mi a fontosabb számára, a hatalom vagy a barátja élete. Bökös Borbála A Sárkányos Rend című trilógiájának fordulatokban és intrikákban gazdag második kötete új és egyedi szemszögből mutatja be a Zsigmond-kor történetének első évtizedeit Konstanztól Nagyváradig, a bíborosi palotáktól a királyi várakig, a csataterektől az alkimista műhelyekig kalauzolva olvasóit.

Kr. u. 1347. Bónizs Róbert A kőfaragó című regényének főhőse, Zétényfi András immár meglett, családos ember. Békében és boldogságban éli életét, míg egy nap az odvaskői Boldogasszony-kegyhely felújítása közben rá nem bukkan egy több száz éves pergamenre, amely töredékes útmutatást tartalmaz Szent László király egyik ereklyéjének, híres íjának a hollétére vonatkozóan. A szentléleki pálos szerzetesek priorja, Dénes atya megkéri, hogy egy fiatal szerzetes, Kálmán társaságában próbálja megkeresni az ereklyét. Azonban a pergamenről kisilabizálható útmutatás alapján további útitársakra is szükségük lesz, és Kálmánról is kiderül, hogy sokkal több, mint aminek látszik. Ráadásul minden óvatosságuk ellenére az ereklye létezésének titka kitudódik, mire a Felvidék egyik tót nagybirtokosa úgy dönt, bármi áron megszerzi azt, hogy felhasználhassa sötét céljainak elérése érdekében... Bónizs Róbert új regénye tovább szövi A kőfaragóban megismert szereplők és vidék történetét, de önállóan is élvezhető, az előzményekhez csak lazán kapcsolódó mű. A szerző kiterjedt történelmi és földrajzi kutatómunkára alapozva mutatja be az egyik legnagyobb magyar király, Szent László legendáinak fennmaradását, tovább élését mindössze néhány évszázad elmúltával, illetve az ősi magyar hitvilág és a már szinte teljesen megszilárdult kereszténység egymás mellett élését és egymásra hatását a XIV. századi Magyar Királyságban.

Ahol a Kárpáthia-történetek elkezdődnek… Kán Morgare, a nomád törzsek futára kockázatos küldetésre indult messzi, északi tartományokba. A világvégfal közvetlen szomszédságában húzódó Ugor Jégbirodalom kagánjához kell eljutnia, titkos megbízatással a tarsolyában. Ám küldetése veszélybe kerül, amikor Petersburg közelében belekeveredik egy pusztító erejű helyi háborúba. Az Izsori Nagyhercegség ostrom alatt áll, a sztrelec felkelők sorra foglalják el és rombolják le városait, kikötőit. Kán visszautasítja, hogy segítséget nyújtson a nagyherceg bajba jutott családjának, hiszen a váratlan kaland veszélybe sodorná küldetését. Ám sorsát nem kerülheti el. A felgyorsuló események néhány nap múlva Izsor utolsó, még álló erődjéhez, Narva bevehetetlennek hitt várához sodorják, ahol maroknyi védősereg néz szembe a Hor-papok által feltüzelt százhúszezres ostromló haddal.

A hang nem a hegyek felől érkezett, nem hó- vagy kőlavina hangja hallatszott, hanem a világmindenség dübörgött, mintha a Föld végromlására szövetkezett istenek átokszava hallatszana. Ugyanekkor egy iszonyú erő megragadta a Kaukázust, megemelte és megrázta, mintha csak egy gyerek rázogatná a kezében tartott homokkal teli fatányért. A mozgásnak nem volt határozott iránya, egyszerűen apokaliptikus rángatózásba kezdett a föld… A halál ösvényére taszított világ dübörögve tiltakozott az eltöröltetés ellen, folyóból kikecmergő kutyaként rázta meg magát, de bundájából nem vizet csapott, hanem elpattanó köteleket, recsegve dőlő totemoszlopokat, két lábra ágaskodó, fájdalmasan nyerítő lovakat, emberi sikolyokat és jajszót… A sátor oldala beszakadt. Az istenfába kapaszkodó Farkas egy haldokló Székesfalva látványával szembesült: mintha Égiúr a legmagasabb egekig szaltóztatná a világot, hogy onnan bucskáztatva bocsássa vissza a földre; istenének roppant hatalmát a maga kárán tanulta a büszke ember, és a remegő Föld fogantatásának pillanatától megbabonázott Farkas ebben a szent pillanatban értette meg, hogy ő és sorstársainak élete csupán egy szalmaszál sorsa a viharban… Égiúr tengerré tette a földet és felkorbácsolta a hullámait. Jurták, emberek és állatok tűntek el ebben a földzáporos áradásban. A földtenger megnyílt, meghasadt, magába nyelte áldozatait, de tehetetlen módon ismét magasra emelve szörnyűséges hullámtaraját, újabb életeket rabolt, és szüntelen bömbölést hallatva követelte további jussát… Fonyódi Tibor Horka című regénye a Torda-trilógia háttérvilágát képező Horka-sorozat legújabb kötete. A szerző a vadregényes Kaukázusba kalauzolja olvasóit, a történet a Kr. u. VI. század elején játszódik, alig két emberöltővel Atilla nagykirály és a Hun Birodalom bukása után.

Avidius Cassius i. sz. 130-ban egy szír kereskedő fiaként született. Apja már római polgárjogot nyert, ő maga pedig kora ifjúságától kezdve azért küzdött, hogy a régi római erényeket megőrizve a hadseregben jusson előre. Elszántsága elnyeri jutalmát: a birodalom határvidékein szolgálva egyre magasabbra jut a katonai ranglétrán, míg végül i. sz. 172-ben a keleti provinciák teljhatalmú ura lett. A sikeres hadvezér, Marcus Aurelius császár kegyeltje az uralkodó halálhírét véve úgy dönt, hogy maga foglalja el a caesarok trónját. A keleti provinciák sorra behódolnak neki, és úgy tűnik, Róma éléskamrája, Egyiptom megszerzése után diadalmasan vonulhat be Itáliába és fogadtathatja el uralmát a Szenátussal és Marcus Aurelius törvényes utódjával, Commodusszal is. Az istenek azonban kegyetlen játékot űznek a trónbitorlóval, és a csúcsról mindig gyorsabb a bukás, mint a felvezető út.  Marcellus Mihály új, Aeterna Roma című regénysorozatának első kötete fordulatos élet- és jellemrajz egy pártütésében is tragikus sorsú, tehetséges hadvezérről. A széles körű kutatómunkára támaszkodó regény hű krónikája Marcus Aurelius uralkodása e kevésbé ismert, mégis nagy horderejű mozzanatának.

Anjou I. Károly 1316-ban ismét komoly kihívásokkal találta magát szemközt. A mindjobban megerősödő királyi hatalommal szemben akkor robbantak ki újabb lázadások, amikor a régiek utóharcai még javában tartottak, és a frissen elfoglalt területek pacifikálása is elég vontatottan haladt. Bár a dévai csatát követően Kán László hasonnevű fiainak hatalma megtört, ők mégis sikeresen elmenekültek és az ellenállás tüzét szítva kisebb-nagyobb felkeléseket robbantottak ki Erdélyben, amelyek folyamatosan lekötötték a tartomány elfoglalására küldött királyi erőket. Mialatt Erdélyben – ha nem is kilátástalan, de mindenesetre végeláthatatlannak tűnő – küzdelem folyt a lázadókkal, Kelet-Magyarország legnagyobb hatalmú főnemese a Borsa, vagy más formában Barsa nembeli, gyakran Kopasznak is nevezett Jakab robbantott ki új lázadást. Ócsárd nembeli Imre, Károly király száznagya, a kunok szállását ért támadás és kislánya meggyilkolása után bosszút esküszik Borsa Kopasz és a szolgálatába lépett kunok ellen. Feldúltan érkezik a temesvári királyi udvarba, ám Károly nem az egyelőre még túlerőben lévő Borsa ellen küldi harcba, hanem Diósgyőrbe helyezi át, Drugeth Fülöp parancsnoksága alá, hogy segítsen neki mozgósítani az északi nemesi hadakat és bevenni az árulóvá lett Petenye fia Péter kezén lévő Regéc várát. Az események azonban hamarosan Sárospatakra sodorják Imrét, és úgy tűnik, egyre messzebb kerül bosszúja beteljesítésétől. Csikász Lajos Anjou lobogók alatt című, az Anjou-ház Magyarországon töltött évszázadait feldolgozó regénysorozatának negyedik része méltó folytatása az Ezüst sávok, arany liliomok, Diadalmas liliomok és Éjszín liliomok című köteteknek. Mint mindig, a szerző ebben a könyvében is új megvilágításból, új részletekkel gazdagítva beszéli el főhőse fordulatokban gazdag, egyszerre felemelő és megrázó kalandjait.

Ezernégyszázhuszonnyolc. Gabriel de Sceleus látszólag mindent elért, amire csak vágyhatott: hiába lett Cillei Borbála halálos ellensége, Zsigmond király bizalmát élvezve, kancellárjaként és diplomáciája fő szervezőjeként hatalmas vagyonra, befolyásra, előbb püspöki, majd érseki címre tesz szert, és azt suttogják, nem alaptalanul számít a bíborosi kalap elnyerésére sem. Gabriel azonban minden eredményét, minden erőfeszítését hiábavalónak érzi, hiszen nem tudta megszerezni Borbála királynétól azt, amire a legjobban vágyott: Szent László vérereklyéjét. Miközben Gabriel és Borbála a legalattomosabb és legkegyetlenebb eszközöktől sem visszariadva vívja magánháborúját, Zsigmond Galambóc várát ostromolja, az északi országrészt, a királynői birtokokat husziták dúlják, és Velence kitartó diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően veszélybe kerülni látszik a Zsigmond által hőn áhított német-római császári korona elnyerése is. Az udvart és szinte egész Európát behálózó cselszövések közepette időnként szembekerül egymással a magán- és a közérdek, kényszerű szövetségek születnek halálos ellenségek között, és akár családon belül sem ritkák az árulások. Azonban minderről mit sem tudva Nagyváradon felcseperedik egy göndör, vörösesszőke hajú fiúcska, aki különösen éles eszével és az anyjától, a királynétól tanult alkímiai ismereteivel tűnik ki kortársai közül. Johannes a szigorú anyai parancs ellenére egy nap Pozsonyba szökik Váradról, ahol megakad rajta a nagy hatalmú és rettegett Gabriel de Sceleus kancellár szeme, és inasává fogadja az árvának hitt fiút.  Ám a tehetséges és bátor gyermek titka óhatatlanul lelepleződik, és Gabriel úgy dönt, a fián keresztül áll bosszút az anyán…  Bökös Borbála történelmi regénytrilógiájának kiterjedt kutatásokon alapuló, egyedi szemszögből és egyedi hangvételben megírt befejező kötete méltó lezárása a XV. század első harmadának magyar és európai történetét és az amögött rejlő „árnyéktörténelmet” bemutató sorozatnak.

A Zsigmond-trilógia könyveiben megismert Zádor fia Zádor kalandjai egy új sorozatban folytatódnak. Hősünk, aki Luxemburgi Zsigmondot szolgálja az 1390-es években, most már mint gróf kerül elénk, kit őfelsége minduntalan nagyon különleges feladatokkal bíz meg. Amikor a nagy nikápolyi csatavesztés után Zsigmond külföldre menekül, távollétében Zádornak a király ellen szövetkező főurakat kell szemmel tartania. A fiatal gróf előtt lassan feltárulnak azon idők magyar és külföldi politikai játszmái, az idegen és hazai érdekek ütközése, számos úr emberi gyarlósága, árulása, sőt összeesküvése Zsigmond ellen. Zádor előbb egyedül, aztán már Zsigmond aktív részvételével küzd a déli liga és az idegen uralkodót pártoló urak ellen. Elsőnek sejti meg, hogy az urak legszívesebben megölnék a királyt – és azt kérdi: miért ne teremtsünk ehhez egy jó alkalmat? Tervét őrültségnek tartják, elsősorban maga a király, ám végül mégis megvalósítják. Az „orvok”, az idegen bérgyilkosok, akiket a déliek Zsigmond ellen küldenek, vajon sikerrel járnak-e? Megölik-e a magyar királyt, vagy…? Hősünk mindent megtesz azért, hogy a Magyar Királyságot tovább vezethesse az erőskezű uralkodó. Hogy az ünneplő tömeg a tereken ismét kiálthassa: Vivat Sigismundus Rex! Éljen Zsigmond király! – akkor is, ha Zádor maga ezért nagy árat fizet.

Ezerkétszáznegyvenöt tavaszán IV. Béla király keletre küldi hű serviensét, Zoltafia Leventét, hogy kiderítse az országból négy éve visszavonult Batu kán, a Tündöklő szándékait. Levente és benei társai Hanza-városi kereskedőknek álcázva indulnak az Arany Hordával határos Halicsba. Levente mordvin íjászaival megsegíti a Batu fővárosába tartó halicsi fejedelmet egy riválisával vívott csatában. Danyiil katonai kíséretének elvesztése miatt kényszerűségből elfogadja Levente ajánlkozását, és együtt vágnak neki a két hónapos útnak. Danyiil IV. Béla halálos ellenfele, a hírhedt halicsi háborúk végső győztese, fejedelemsége azonban ekkor már a mongolok vazallus állama. Csak káni engedéllyel uralkodhat, miután hódolt Batunak.  Páncélos orosz bojárok, nomád lovasíjászok támadják a karavánt, a sivatagban megfosztják őket a vizüktől, orvlövészek vadásznak rájuk. Nehéz harcokban fogyatkoznak az orosz és mordvin harcosok, kiderül, hogy áruló van közöttük, sőt Batu kémszolgálata is felfigyel a fejedelem körüli cselszövésre. Levente mindent kockára téve küzd, mert tudja, hogy a Magyar Királyság számára létfontosságú Batu terveinek megismerése. Középkori vásár, harc az emberkereskedőkkel, Kijev túlélőivel. Szaraj színes keleti világa, mongol jurtadzsik és turdak testőrök. Hatalmi harc Batu és a dzsingiszida hercegek között, eskü a kettévágott kutyára.  Urbánszki László Anno Domini című történelmi regénysorozatának legújabb kötetében alig ismert helyszínre vezeti el az olvasót: a mongol pusztítás után kaotikus állapotokba süllyedt Halicsi és Kijevi Fejedelemségek, valamint a világtól elzárt Arany Horda területére. Jól ismert hősei mellett felbukkannak a korszak és a térség meghatározó történelmi személyiségei, de a szerző most sem feledkezik meg a föld népének áldozatos harcairól és győzelmeiről.

Ezernégyszáznegyvennégy novembere. Az ifjú Ulászló király könnyelműsége következtében a magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett Várna mezején. A törökök hajtóvadászatot indítanak a túlélők kézre kerítésére. Hunyadi János néhány hű embere kíséretében menekül üldözői elől, ám a Kárpátok zord hegyei között régi ellenlábasa, Vlad Dracul vajda fogságába esik. A király halálát, a sereg szétverését és Hunyadi elfogását kihasználva a Cillei-párt bárói elérkezettnek látják az időt, hogy átvegyék a hatalmat Magyarország felett. Elszabadul az anarchia, s úgy tűnik, nincsen erő, ami megakadályozhatná az elkerülhetetlennek tűnő véget. Egyedül Hunyadi János kiszabadítása jelenthetne esélyt a nemzet számára, ám Erdély vajdáját Vlad Dracul kegyetlen kínzások közepette készül kivégeztetni. A maradék Hunyadi-párti urak elkeseredett lépésre szánják el magukat…

KolumbuszKirályfi, titkos ügynök, hős? Nyomozás időn és téren túl Nem a szerző fedezte fel, már sokan leírták, hogy „minden másképpen volt”. Kolumbusz nem olasz volt, hanem portugál. Mielőtt nekivágott nagy útjának, járt már Amerikában. A spanyol királyi udvarba mint a portugál király titkos ügynöke érkezett: egy nagyon különleges feladat végrehajtása várt rá. És akár hiszik, akár nem, a legújabb elmélet szerint a Várnánál 1444-ben el nem esett, hanem tovább élő és vándorló, a portugál Madeira szigetén letelepedett Ulászló királyunk házasságából származó elsőszülött fiú volt valójában a nagy felfedező, az „óceánok admirálisa”, Amerika első alkirálya… De aki ismeri a szerzőt, sejtheti: amit mások kiderítettek, ahhoz ő még hozzá tud tenni valamit. Egy trónörökös második életeMeghalt-e Rudolf trónörökös Mayerlingben, vagy tovább élt külföldi száműzetésben? Mi történt Mayerlingben 1889. január 30-án? Nagyon sokan tették fel ezt a kérdést az elmúlt száztíz év során. S számtalan – olykor egymásnak ellentmondó – választ, feltételezést fogalmaztak meg már a kortársak, majd a kutatók, történészek, újságírók, hivatalos és nem hivatalos „szakértők”.