Kocsis Kiadó strana 2 z 3

"Tizenötezer amper! - ordította Tesla, aki úgy szorongatta kezében a távirányítót, mint egy hazardírozó kártyás. Rettegett, hogy mi lesz, ha nem érkezik több villám, de még mindig kivárt. Egy pillanatra visszagondolt a Colorado Springs-i kísérleteire és az azt követő bemutatókra, ahol saját magán mutatta be a sok százezer voltos váltóáram ártalmatlanságát. A később róla elnevezett tekercs segítségével akár millió voltos feszültséget is elő tudott állítani, amely furcsa, lilás szikrák képében szaladt át rajta és a termen. A kisgyerekek most nem kisebb ámulattal nézték Teslát, mint annak idején a bemutatók közönsége, mivel a villám árama körülötte ugrált, majd a kaput is körbeölelte. Tesla még szorosabbra fogta a távirányítót. Most már minden a következő villámcsapáson múlt..." A szerző lebilincselően izgalmas és szórakoztató, a valóság és képzelet határán táncoló regényében arra vállalkozott, hogy egységes keretbe foglalja a zseni különleges epizódokban bővelkedő életútját, és elmesélje, mi történt volna, ha a feltaláló nem hal meg máig titokban maradt körülmények között 1943 januárjában New Yorkban... Az FBI és a 3327-es szoba, Lövi rabbi és a Gólem, Edison és egy kivégzett elefánt, a távirányítós kishajó és a villamosszék, a Teleki tér és a Haris-bazár, Otto Skorzeny és Mickey Mouse, egy Stradivari és egy Szent György-kódex, a hibernálás és a teleportálás e könyv segítségével mind-mind a helyükre kerülnek, ahogy életre kelnek a zseni hosszú életének híres szereplői is: Sarah Bernhardt, Mark Twain, Puskás Tivadar, J. P. Morgan, Goethe és még sokan mások, sőt megtudjuk azt is, ki volt Tesla egyetlen szerelme. Olvasás közben Tesla csodálatos elméjében tehetünk képzeletbeli utazást, ahol háromdimenziós, működő makettek versenyeznek villámcsapásszerű emlékképekkel, és szentek viaskodnak démonokkal. Hihetetlen? Az. De vajon mi nem hihetetlen Teslával kapcsolatban?

"Van-e annál felemelőbb érzés egy tanár számára, mint látni diákjai repülését, saját szárnyaikon? Nincs, istenemre mondom, nincs..." A kötetben, mely et az Olvasó a kezében tart, Romsics Ignác szűkebben vett tanítványi köre tiszteleg írásaival a mesterük előtt. Mindannyian kivételesen szerencsésnek tartják magukat, hogy diákként az előadásait hallgathatták, majd utóbb, immár kollégaként, együtt szerepelhettek vele konferenciákon, vagy publikálhattak ugyanazon folyóiratokban és kötetekben. E tanítványoknak Romsics Ignác 2021 júniusában, a hetvenedik születésnapja okán az otthonában rendezett baráti összejövetelen a jövőre vonatkozóan útravalóul János evangéliumának gondolatait (János 13: 34-35) adta: "szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

Moldova György utolsó kézirata kerül most viszontagságos út után az olvasók kezébe. Szerelemről, elmúlásról, gyászról és életről. Ismerjük Moldovát, azt hinnénk, itt most mégis új arcát mutatja, végső lezárás ez a tőle olyan nagyon megszokott, kérlelhetetlen egyenességgel. Erős, igaz ember befejező számvetése, szembenézés és búcsú. És ajándék, hogy még egyszer, újra hallhatjuk a hangját. Hátsó borító: Öregkorban nehéz elviselni azt a fényt, amit fiatalon magunk gyújtottunk - mondja a Mester -, annyival viszont tartozunk magunknak, hogy nem próbáljuk meg eloltani. Részlet az előszóból: Egy kaland sokszor érdekesebb, mint egy átlagos házasság története. Ezt próbáltam ki ebben a könyvben. Háromszor vágtam neki, egyszer egészen a történet végéig eljutottam, de végül is minden alkalommal kudarcot vallottam. Nem sikerült megtartanom a szükséges távolságot az élmény és az ábrázolás között. Most negyedszer is megpróbálom, de nem vagyok meggyőződve, hogy ezúttal meg tudom oldani a feladatot. Mégis meg kell tennem, életem legjelentősebb kapcsolatáról, két szerelem egymásba fonódásáról van szó, nem akarom, hogy nyom nélkül tűnjön el az időbe. "Ha hiányzik is az erő, mégis dicsérendő az akarat." Örülnék, ha az olvasó érdekesebbnek találná a történetet egy sablonos szerelmi háromszög leírásánál. (Moldova György)

A marxizmus tépett köntösében fellépő új próféták nemcsak azt hirdetik, hogy a piaci kapitalizmus és a liberális demokrácia halálra van ítélve, hanem néhányuk még megkísérli a marxizmus és a leninizmus rehabilitálását is. Ezek a szerzők boldogan figyelmen kívül hagyják a kapitalizmus alkalmazkodó-képességének és rugalmasságának minden jelét. Évtizedek óta várnak a liberális kapitalizmus és demokrácia végső bukására. Természetesen senki sem veheti biztosra a tőkés rend és a liberalizmus túlélését, és bizony meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket nem - csak arra, hogy megvédjük, hanem ami még fontosabb, hogy megerősítsük és megújítsuk azt. De ez a fokozatos újjászületés - ami válságokon keresztül halad - sohasem mehetne végbe valamiféle kollektivista utópia alapján, mert az éppen azokat az elveket és értékeket adná föl, ami a nyugati civilizáció lényege. Anélkül, hogy bárkit is arra kényszerítenénk, hogy saját népe akarata ellenére vezesse be a liberális demokráciát, fel kell mutatnunk az individualizmus értékeit, hiszen ez az egyetlen lehetséges kiindulópontja annak is, hogy tudatos és önkéntes alapon elérjük a valódi társadalmi szolidaritást. Ez az az üzenet, amit a jelen könyvben megszólított öt tudós óriás ránk hagyott az emberi méltóság érvényesüléséért folytatott vég nélküli harcuk folyamán. mindannyian felismerték annak a kihívásnak az óriási horderejét, amit a szocialista eszme képviselt abban a korban, amikor a huszadik századi történelem elérte mélypontját, és az embertelen szocializmus elleni fellépés szinte reménytelen vállalkozásnak tűnt. Az individualista humanizmus később győzött a totalitárius kollektivizmus szocialista változata fölött is. Ez azonban egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel járt volna ennek az öt tornyosuló személyiségnek - és sokan másoknak - a hihetetlen intellektuális küzdelme nélkül, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük a szocialista eszme rettenetes tragédiáját.

Jézus neve legalább három, egymástól jól elkülöníthető fogalmat idéz fel bennünk. Az egyik a názáreti próféta, a történelmi személy. A másik a vallások Krisztusa, a felhőkön trónoló Fiú-Isten. A harmadik egy szellemi erő, hasonló a lelkiismerethez, amelyik a keresztény emberek életét irányítja. Ez a könyv az elsőről, a történeti Jézusról szól. Mi történt Jézussal azután, hogy keresztre feszítették? Hogyan parancsolt Jézus a démonoknak? Milyen kapcsolat fűzte őt a nőkhöz? Ki volt az apja? Mit tanított az igazságról? Ki volt Barabbás, és miért fontos ez a név? Jeruzsálemben két barlangot tisztelnek Jézus sírjaként. Most találtak egy harmadikat. A negyedik Indiában van. Melyik az igazi? Készült róla hiteles festmény? Melyik az? Mit írnak Jézusról a titkos zsidó források? Mi az, amit tudni lehet: ki volt ő? A szerzőről Szunyogh Szabolcs 1950-ben született Budapesten. Tanárként végzett, de elsősorban újságíróként, lapszerkesztőként, rádiósként dolgozott. Ifjúsági és ismeretterjesztő könyvek, hangjátékok szerzőjeként is ismert. Munkájáért többek között Radnóti-díjjal és Várhegyi György-díjjal tüntették ki.

Miért kellett egy emberrablás ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás hosszú évek után utolérje az áldozatot, a köztiszteletben álló orvost? Ki volt a híres francia zsidómentő a második világháborúban, aki hatékonyabban gyilkolt, mint a nácik? Mit kell tenni ahhoz, hogy hálóingben társalogjunk kora reggel II. Erzsébettel a Buckingham palotában? Adrian Langenscheid könyvében hátborzongató történetek, valódi sorozatgyilkosok és alkalom szülte szélhámosok vonulnak fel, hogy újra és újra igazolják a régi tételt: senki sem az, akinek látszik. Olykor a leggyanúsabbnak tűnő az ártatlan, és a köztiszteletben álló, megbecsült polgár az ördög küldötte. Tíz felkavaró és megmosolyogtató történet a kriminalisztika fordulatos évtizedeiből. S bizony a legtöbbet kétszer is el kell olvasnunk ahhoz, hogy elhiggyük, nem Hollywoodban találták ki, hanem a valóság szülte. Miért kellett egy emberrablás ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás hosszú évek után utolérje az áldozatot, a köztiszteletben álló orvost? Ki volt a híres francia zsidómentő a második világháborúban, aki hatékonyabban gyilkolt, mint a nácik? Mit kell tenni ahhoz, hogy hálóingben társalogjunk kora reggel II. Erzsébettel a Buckingham palotában? Adrian Langenscheid könyvében hátborzongató történetek, valódi sorozatgyilkosok és alkalom szülte szélhámosok vonulnak fel, hogy újra és újra igazolják a régi tételt: senki sem az, akinek látszik. Olykor a leggyanúsabbnak tűnő az ártatlan, és a köztiszteletben álló, megbecsült polgár az ördög küldötte. Tíz felkavaró és megmosolyogtató történet a kriminalisztika fordulatos évtizedeiből. S bizony a legtöbbet kétszer is el kell olvasnunk ahhoz, hogy elhiggyük, nem Hollywoodban találták ki, hanem a valóság szülte.

Négy érdekfeszítő elbeszélés révén a modern Kína korábban alig ismert szegletét mutatja be a magyarul először olvasható Tian Er. Az események hátterében a falusi és városi lét határán egyensúlyozó emberek élete és konfliktusai tárulnak fel. Az idősek otthonában egymás halálára fogadó lakók, a taoista papként szolgáló apánál szakmai gyakorlatát töltő egyetemista fiú, a drámai nyomozás során gyilkosokat üldöző idős vidéki rendőr, valamint a szörnyű bűnügy vétlen részesévé váló falusi galambárus egyaránt a kínai kisvárosok kegyetlen és rideg, de mégis végtelenül praktikus mindennapjainak jelképes szereplői. A hétköznapi történetek, fordulatos kalandok egészen az abszurditásig fokozódnak, miközben egy gyilkossággal, prostitúcióval, korrupcióval, erőszakkal, hamisítással, családi viszályokkal és egyéni tragédiákkal teli komor világ sejlik fel előttünk. Mindez kíméletlen képet fest a 21. századba átlépő kínai társadalom árny oldalairól.

A tudományban mindig is van, és lesz is egy szürke zóna, ahova a tapasztalt, de még meg nem értett, és meg nem magyarázott jelenségek tartoznak. Jó, hogy akadnak mindig olyan bátor, radikális kutatók, akik bemerészkednek ebbe a szürke zónába, dacolva a gúnnyal és lekezeléssel, ami a hivatalos tudomány felkent papjaitól árad feléjük. Azért sincs könnyű dolga annak, aki a parapszichikus jelenségeket igyekszik tudományos módszertannal vizsgálni, mert eredményei könnyen összemosódnak korunk zavaros ezotér nézeteivel. Éppen ezért fontos szem előtt tartani Carl Sagan figyelmeztetését: "A rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat követelnek." A magam részéről drukkolok minden újítónak. Szendi Gábor pszichológus, író ajánlása

Nicholas egy vad, vörös tulipánokat ábrázoló képet néz, és utazásra indul téren és időn át, amely emlékeket idéz fel. A nagy vászon egy vadtulipán mezőben álló farmot ábrázol. A háttérben vándormadarak raja húz a nap felé. A férfi felidézi az egykor erős és szép Sachát a tulipánmezőn. A nő szíve a férfi egyetlen társa. Tekintetével locsolja. Mosolyával öleli, amely örökre hozzáköti. Locsoljon ajka ízével. A férfi szíve és agya vitatkozik: Agy: Bölcs ember sohasem szerelmes. A megtört szív nem ép szív, amelyre esküdhetnél. Szív: Esküszöm, szívem épen, töretlenül egészben tartom. Sosem bukom el többé. Sosem leszek szerelmes.

Vajon hogyan fonódott össze Krúdy Gyula, a zseniális író és Madame Rose, a gyönyörű és merész gondolkodású kurtizán sorsa? Lévai Katalin bravúros technikával és költői szépséggel megírt regénye nem csak erre keresi a választ. A szerző két páratlan egyéni sorsot és lelkületet tár elénk a párhuzamosan futó élettörténetekben, amelyeket át- meg átsző az emlékezés, az emlékekre való folytonos reflektálás, az élénk elmélkedés életről, halálról, szerelemről. A hősök eseménydús életet élnek, időről időre kalandos vagy éppenséggel tragikus szerelmi történetekbe bonyolódnak. De szerettek-e valaha igazán? Hiszen mindvégig a mese és a valóság mezsgyéjén járnak, az álmaikat kergetik. Létezésük minden pillanatát izzó szenvedély, vágyakozás és egy jobb kor utáni nosztalgia itatja át. Ebben az érzékletesen megírt könyvben megismerhetjük a luxusbordélyba látogató arisztokraták, írók, művészek, sok különféle rendű és rangú ember életmódját és gondolkodását, és a virágkorát élő 19. század végi Budapestet. A város hol színes és vonzó, hol pedig erőszakos arcát mutatja, váratlanul különleges alakok bukkannak elő a semmiből, teszik még izgalmasabbá a történeteket. Ha Krúdy Gyula egy pillanatra lejönne közénk a mennyből, bizonyára azt mondaná: Édes lányom, nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan megírtad... de akár így is történhettek volna.

Magyarország történetének színes, kronologikus tablója Mikszáth Kálmántól, utánozhatatlanul. Mikszáth többször is leszögezte, hogy nem történelmet ír, hanem mesét. Olyan meséket, melyek szinte a teljes magyar évezredet felölelik. A kiadó ezzel az összeállítással tiszteleg a 175 éve született klasszikusunk életműve előtt, s ajánlja a magyar olvasó szíves figyelmébe. Ezzel a megszívlelendő bölcsességgel is: „Egy történetnek mindig igaznak kell lennie, ha jóravaló író beszéli. Csakhogy nem úgy, ahogy megtörtént, hanem csak úgy, ahogy megtörténhetett volna.”

A Biblia fantasztikus kincsek tárháza. Lapjain nemcsak az emberségről, a becsületről, a jóságról, a szolidaritásról küldenek nekünk az ősök máig érvényes üzenetet, de akár a nőiségről, az erotikáról, a szexualitásról is. A "könyvek könyvének" olvasója meglepően profán kérdésekre is választ kaphat, ha elmélyül a szövegben. Mit tanít a Szentírás a testi szerelemről? Tiltja? Eltűri? Helyesli? Buzdítja? Szabad-e egy vallásos embernek csak azért ölelkezni, mert jólesik? Megengedhető-e, hogy belső indíttatás nélkül, számításból adjuk oda magunkat a másiknak? Például egy kifáradt házasság felpezsdítéséért, a gyermekáldás kedvért haza, a nép megmentéséért? Hol a határ? A történetek sikamlósak és pikánsak, ugyanakkor bölcsek, drámaiak és szépek is: de mit tanulhat belőlük a modern kor embere? A Biblia - gyakran egy-egy leírás oldalszálaként - hihetetlen jelenségekről is tudósít, rendkívül pontosan, konkrétan, tényszerűen és meggyőzően. Megfejtésért kiáltanak a titkok - de vajon megfejtette-e valaki ezeket? Mit tudunk, és mit sejtünk csak? A kutatók számos csodáról kiderítették, milyen félreértett természeti jelenség, illetve miféle politikai cél állhatott a háttérben. Akadnak azonban olyan rejtélyek, amelyek sem csodához, sem hatalmi törekvéshez nem kötődnek, egyszerűen csak beszámol róluk a Szentírás, mintegy mellékesen, de aprólékos, hiteles részletességgel. Ha komolyan vesszük ezeket a leírásokat - és miért ne vennénk őket komolyan? - talán újra kell írni a történelemkönyveinket. A Biblia: valóban kincsesbánya. Induljunk el az ősi titkos alagutakon és nézzünk körül ebben az izgalmas labirintusban! Talán meglátunk olyasmit is, amit eddig senki sem vett észre.

A népszerű szerzőnek eddig tíz könyve jelent meg, sajátos megközelítési módja minden témánál garancia a parázs vitákra. A Kettészakadt Magyarország című korábbi kötete bámulatos sikert aratott. Ebben a könyvében Börcsök Mária a demokrácia sajátos, ámde megkerülhetetlen ellentmondásairól ír történelmi távlatokat nyitva. Históriánk legrokonszenvesebbnek tartott alakjai - mint például II. Rákóczi Ferenc vagy Kossuth Lajos - általában kudarcot vallottak. Paradox módon épp ezért szimpatikusak. Ugyanis nem lehet olyan államrendet megvalósítani, melyet minden polgár ideálisnak tartana. Nincs olyan vezető, akit legalább az ország egyharmada ne akarna azonnal leváltani. És ez már kész siker, hisz kétharmados többséget jelent. A demokrácia nagy előnye a diktatúrával szemben az, hogy a harc nem fegyverrel, hanem szavakkal folyik. Nem életveszélyes, de idegtépő...

Öt évszázadon át uralkodtak Róma császárai a Rajnától Észak-Afrikáig és Britanniától az Euphratészig terjedő óriási birodalmuk fölött. Volt olyan, akinek ez csak néhány hónapig, másoknak több évtizeden át sikerült. Egyesek neve a béke jelzőjeként maradt fenn a történelmi emlékezetben (pax Augusta = az augustusi béke), mások, mint Nero, vérengző zsarnokként jelentek meg még a magyar irodalomban is (Kosztolányi: Nero, a véres költő). De Augustust valóban csak a béke szeretete jellemezte? Tudjuk, az őt korlátlan hatalommal felruházó senatus korántsem békés fegyverek fenyegetése közepette emelte a birodalom élére, előbb consulként, utóbb princesként. A római arisztokrácia által megvetett és mélységesen elítélt Nero alakjában - halála után - hamis Nerók álltak az elégedetlen keleti tömegek élére, amelyek áldották uralmát, és ennek nyoma maradt a világirodalomban is (Feuchtwanger: A hamis Nero). Milyenek voltak hát a Római Birodalom császárai? Tacitus, Suetonius, a Historia Augusta császáréletrajz írói, akiket éppúgy olvasni lehet magyar nyelven is, mint a görög és latin történetírók számos művét vagy az ifjabb Plinius leveleit, adnak egy gazdag információt tartalmazó, ám sokszor igen szubjektív képet hőseikről. Könyvünk megkísérli a minden uralkodó elődje, Julius Caesar, majd Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius, Nero, Vespasianus, Traianus, Hadrianus, Marcus Aurelius, Commodus, Diocletianus és Constantinus életrajzán keresztül bemutatni a felsorolt császárok reális portréját, tükröztetve a modern történettudomány eredményeit. Egy terjedelmesebb függelékben pedig közöljük az összes római császár életének legfontosabb adatait.

Vajon ?hogyan fonódott össze Krúdy Gyula, a zseniális író és Madame Rose, a gyönyörű és merész gondolkodású kurtizán sorsa? Lévai Katalin bravúros technikával és költői szépséggel megírt regénye nem csak erre keresi a választ. A szerző két páratlan egyéni sorsot és lelkületet tár elénk a párhuzamosan futó élettörténetekben, amelyeket át-meg átsző az emlékezés, az emlékekre való folytonos reflektálás, az élénk elmélkedés életről, halálról, szerelemről. A hősök eseménydús életet élnek, időről időre kalandos vagy éppenséggel tragikus szerelmi történetekbe bonyolódnak. De szerettek-e valaha igazán? Hiszen mindvégig a mese és a valóság mezsgyéjén járnak, az álmaikat kergetik. Létezésük minden pillanatát izzó szenvedély, vágyakozás és egy jobb kor utáni nosztalgia itatja át. Ebben az érzékletesen megírt könyvben megismerhetjük a luxusbordélyba látogató arisztokraták, írók, művészek, sok különféle rendű és rangú ember életmódját és gondolkodását, és a virágkorát élő 19. század végi Budapestet. A város hol színes és vonzó, hol pedig erőszakos arcát mutatja, váratlanul különleges alakok bukkannak elő a semmiből, teszik még izgalmasabbá a történeteket. Ha Krúdy Gyula egy pillanatra lejönne közénk a mennyből, bizonyára azt mondaná: Édes lányom, nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogyan megírtad… de akár így is történhettek volna. Végül is én sem írtam mást egész életemben, mint színhazugságokat, amelyek mögött azonban mindig ott volt a színigazság.

Jézus neve legalább három, egymástól jól elkülöníthető fogalmat idéz fel bennünk. Az egyik a názáreti próféta, a történelmi személy. A másik a vallások Krisztusa, a felhőkön trónoló Fiú-Isten. A harmadik egy szellemi erő, hasonló a lelkiismerethez, amelyik a keresztény emberek életét irányítja. Ez a könyv az elsőről, a történeti Jézusról szól. Mi történt Jézussal azután, hogy keresztre feszítették? Hogyan parancsolt Jézus a démonoknak? Milyen kapcsolat fűzte őt a nőkhöz? Ki volt az apja? Mit tanított az igazságról? Ki volt Barabbás, és miért fontos ez a név? Jeruzsálemben két barlangot tisztelnek Jézus sírjaként. Most találtak egy harmadikat. A negyedik Indiában van. Melyik az igazi? Készült róla hiteles festmény? Melyik az? Mit írnak Jézusról a titkos zsidó források? Mi az, amit tudni lehet: ki volt ő? A szerzőről Szunyogh Szabolcs 1950-ben született Budapesten. Tanárként végzett, de elsősorban újságíróként, lapszerkesztőként, rádiósként dolgozott. Ifjúsági és ismeretterjesztő könyvek, hangjátékok szerzőjeként is ismert. Munkájáért többek között Radnóti-díjjal és Várhegyi György-díjjal tüntették ki.