Kortárs strana 2 z 3

Már a regény címe is érzékelteti: Tolvaly Ferenc a Szent Jakab-zarándoklattal elkezdett lélekútjának utolsó állomásához érkezett. Az El Camino Az Út, Tibetben a lélek,Boszporusz felett a híd, Benáresz a kapu című regényei feltárják egy-egy világvallás misztériumait, segítséget nyújtanak, hogy elmerülhessünk bennük, és ezáltal teljesebbé tehessük életünket. A főszereplő apja halála után örökségével, egy rejtélyes kulccsal a kezében, megpróbálja felkutatni származását és megtalálni önmagát, hitét, társát, otthonátVéletlenek sodorják mellé a nőt, akinek segítségével bejárja a szefárd zsidók útját. A Lélekhez a kulcs, a célba érkezés regénye.

A Bacchus kocsmája a Kortárs Kiadó Borozgató Magyarok sorozatának első darabja. Bacchus itala az antik görög-római költői hagyomány része és kulturális identitásképző elem - a borozás kultúrája pedig a bibliai hagyományok óta ma is fontos kulturális-etnikai védjegy. Különösen a magyarság számára ez: a környező népekkel szembeni, azokról való gazdaságfilozófiai elkülönülést fejezi ki. E vidéken a magyar "a" bortermelő. Bacchus kocsmája pedig mindennapi és ünnepélyes találkozóhely a magyar hagyományban. Itt születnek a modern létértelmezések is: akár a költészetben, öröm és bú mellett, a szent és a profán találkozásában. Ahol borozgatnak, ott a közösségek sorsa, jellege is feltárulkozik: szerelem, szokás és beszédmód. Egyszerre história és irodalom és poézis; szülőföld, víz, levegő és szellemi horizont. Az egész létállapot. Irodalom és bor, ihlet és spiritualitás, táj és ember: Balassitól kezdve a Kárpát-medence borkultúrája sokszor azonos a magyar poézissel is. Borozgattak a szellemi és nem szellemi emberek mindenfelé: Pozsonytól Nagyenyedig, Szabadkától Beregszászig, Lendvától Debrecenig. És e borozgatás közben dőltek el életek és sorsok, üzletek és fogadások, helyi és országos politikák. De mindeközben a Bacchus kocsmája őrizte és ma is őrzi a mágikus élettudást arról, hogy "a bor visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja hová fogunk érkezni a végső világünnepen" miként Hamvas fogalmazza.

A Balatonról Jókai 1857-ben írta: "Az egész táj mosolyog." Szigethy Gábor könyvében ugyanezt a mosolyt és tájat közelíti. "A táj néha magába ölel, néha magunkba öleljük a tájat. Másképpen mosolyog reggel a Balaton, a szőlő, az erdő, a templomtorony, a rom, s másképpen délben, délután, alkonyatkor, este. Az sem mindegy: barangolásunk során váratlanul hol bukkan elénk, mikor pillantjuk meg a magyar tenger szikrázva csillogó, haragosan hullámzó, tarajosan fodrozódó vagy bársonyosan sima víztükrét. Borokról és a Balatonról sokat tudó régi írók feljegyzéseit, írásait, könyveit olvastam - tanultam; papírra vetett mondatokba sűrítem szőlőkben, pincékben, éttermekben, a mosolygó tájon úton-útfélen, hajnalig tartó beszélgetések során gyűjtögetett balatoni boros élményeim emlékét - könyvet írok."

"E könyv némi kárpótlást nyújthat napjaink köztörvényileg kiátkozott dohányosainak. 1937-es első megjelenése óta nincs párja hazánkban az emberiség e "bűnös" szenvedélyét taglaló részletesés szórakoztató kultúrtörténeti munkának. Remethey lelkesen védelmezi a dohányt, és ismerteti felfedezésének történetét, valamint fogyasztásának módjait, a pipázástól, szivarozástól kezdve a tubákoláson át a mindezeket háttérbe szorító cigarettázás világdivatjáig. A kötet minden részletre kiterjedő alaposságából az elmúlt közel nyolcvan év semmit sem von le, megállapításai jórészt ma is aktuálisak. Szót emel a dohány kedvező élettani hatásai mellett, cáfolni igyekszik egészségkárosító rossz hírét, és hangsúlyozza: a modern világ "idegemberének" szüksége van a füstölés nyújtotta pillanatnyi örömre és ellazulásra. Anekdoták tucatjaiban eleveníti fel a dohányzás nagy és híres alakjait, valamint a nők viszonyát a dohányzással kapcsolatban. A könyv illusztrációit korának elismert rajzolóművésze, Mühlbeck Károly készítette, amelyet kiegészítettünk korabeli dohánygyárak, trafikok és dohánytermékek fotóival." (a Kiadó)

Jász Attila költő, esszéíró, szerkesztő (József Attila- díjas) ötvenedik születésnapjára jelent meg e méretében, formátumában és tipográfiájában is kivételes, illusztrív verseskötet. A hét ciklusba szerveződött versek számozottak, és sorszámuk ötventől indul visszafelé. A hármas-haikutól a szabadversig, prózaversig eleven s gazdag formanyelven szól a költő az érzelmek küzdelméről, a kudarcról, a szenvedésen túli értékekről, a szeretetről, az elengedésről.

Két időzóna egy faluban. A falu egyik felében, Nagyszelmencen az Európai Unió, Szlovákia. A másik felében, Kisszelmencen Ukrajna. Itt a kijivi idő a hivatalos, ott a közép-európai. De a kisszelmenciek is a közép-európai szerint élnek. Az első világháború végéig az Ung vármegyei Nagyszelmenc–Kisszelmenc ikerfalu Magyarország szerves része volt. A Párizs környéki békeszerződésekkel Csehszlovákiához került. 1938–1944 között újra Magyarországhoz tartozott. Majd a Szovjetunió nyugatra tolta a határait, bekebelezte Kisszelmencet is, és átláthatatlan vasfüggönyt húzott az ikerfalu két része közé. E két nincsország öröksége az ikerfaluban a mai schengeni határ, pontosan Sztálin vasfüggönyének nyomvonalán. A kettézárt falu című dokumentumregény azt mondja el: a határ hogyan választott el gyereket a szüleitől, menyasszonyt a vőlegénytől, barátokat, haragosokat... Hívőket a templomtól, iskolásokat az iskolától – temetőt a holtaktól... Hogyan vitték a civil magyarokat hadifogolyként a gulágra, hogyan üldözték az egyházakat, a papokat... Az ikerfalu egyik felében elkezdődött történetek a túloldalon folytatódnak: hűségről és hűtlenségről, állhatatosságról és árulásról, kitartásról és föladásról beszélnek. A szerző hosszú évek munkájával illesztette össze a Szelmenc-kirakós darabjait: a huszadik század, az ezredforduló képét, amelyen láthatjuk, hogy a nagyeszmék mennyit érnek földközelben. Ahogy kisszelmenci emberünk a munkácsi sörgyár népköltészeti jelmondatát idézi: A sör már jobb, de még ihatatlan.

A Londonban élő író-újságírónak, a SzER egykori s a BBC jelenlegi tudósítójának regényes önéletrajza édesanyjának, Sárközi Mártának az emigrációba szakadt fiához kilenc esztendőn át írt leveleire épül. Így egyszerre nyerhetünk bepillantást az 1956 utáni elnyomás alatt fuldokló ország reményvesztett értelmiségi elitjének mindennapjaiba és a Nyugaton új életet kereső fiatal emigránsok küzdelmeibe.

Sárközi György (1899-1945) költő, író, műfordító, lektor és lapszerkesztő életútját, művészi pályáját rajzolta meg fia, Sárközi Mátyás hosszas kutatással, családi emlékek "előhívásával" és a versek értelmezéssel. Sárközi György a magyar költészet kivételes tehetsége volt, aki a a világháborúk közti évek művészvilágában tiszta, mélyen hívő, finom, elegáns, mégis határozott és intellektuális jellegű, formailag különös szépségű poétikájával tűnt ki. Szoros barátság fűzte a Nyugat második nemzedékének többi jeleséhez, Szabó Lőrinchez, Cs. Szabó Lászlóhoz Szerb Antalhoz, Halász Gáborhoz. Mint az Athenaeum Könyvkiadó irodalmi vezetője gondozta a Magyarország Felfedezése sorozatot. Szerkesztette a Válasz folyóiratot, szervezett, cikkezett, fordította Th. Mann József-tetralógiájának a hatszáz oldalas köteteit, s közben drámát írt Dózsáról, valamint történelmi regényt (Mint oldott kéve). Sok más kiválósággal együtt (Halász Gábor, Szerb Antal) pusztult el a balfi munkatáborban. '45 télutóján.

Szendrey Júlia nevét és alakját sok közhely övezi, mint például a "feleségek felesége" toposz vagy a második házassága miatt rávetülő "hűtlenség" bélyege. Itt az ideje, hogy végre ne első férjének, Petőfi Sándornak járulékaként tekintsünk rá, hanem női irodalmunk egyik első, fontos figuráját ismerjük föl benne. A születésének 190., halálának 150. évfordulójára megjelenő kötet 141 versét tartalmazza, amelyek többsége eddig publikálatlan volt. Gyimesi Emese kritikai igényű szövegkiadása Szendrey Júlia összes verse mellé kísérőtanulmányt, jegyzeteket és életrajzot közöl, élete dokumentumainak színes képmellékletével.

A történet 2030 márciusában kezdődik - az Áramszünettel, amikor minden elektromossággal működő eszköz végérvényesen tönkremegy. Szinte egyik napról a másikra eluralkodik az anarchia. Czeredi Hunor Gábor, az elbeszélő-főszereplő felismeri, hogy a túlélés mind egyedül, mind kisebb csoportokban bizonytalan: a valódi közösségek régen megszűntek, és úgy tűnik, a káosz még sokáig fog tartani. Az antiutópia apokaliptikus világával párhuzamosan bomlanak ki Czeredi életének korábbi eseményei, megelevenedik az ezredforduló körüli évtizedek Magyarországa, mindenekelőtt Szeged. Kallódó értelmiségiek, sorsok, patthelyzetek, lázadás és beletörődés kényes határvidéke egy megrekedt, vergődő társadalomban, a hanyatló civilizáció szorongatásában. Az Áramszünet csak felgyorsítja az elkerülhetetlent - de vajon mi következik azután? Bene Zoltán 1973-ban született, Szegeden él. Író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai (Liget, 2016)

A Kossuth-díjas költő Tőzsér Árpád (1935) verseket és "versesszéket" tartalmazó új könyve az elmúlt évek terméséből válogat. Sajátos nyelvhasználat, magyar és világirodalmi kontextusba helyezett versbeszéd, karantén-lét, a "vénség lírájának" filozófiája. Mindez olyan pozícióból szólal meg, mintha "a vers homályából valóban feléd intene a költők s a mély egek szótlan istene". A kötet szellemi iránya visszafelé tart - a lét bázisa, a születés felé. "Minden idős ember előrenéz még, de hátrál attól, ami előtte van, s így végül is inkább hátrafelé lát, mintsem előre." Gondolat, költészet, létezés - ők a kötet főszereplői, úgyis mint az "utolsó ellenállók".

A világ egyik legszebb tájékát, Provence-t és a francia Riviérát, az Azúr-partot barangolta be együtt az író Sárközi Mátyás és a fotóművész Kaiser Ottó. Közös vallomásuk ez a könyv: nem csak a többnyire ismert turista-látnivalókról, műemlékekről tudósítanak, hanem szinte elvesznek e mesésen gazdag kulturális és gasztronómiai örökségű tájban, és vallanak az ott élő emberekről, a valaha vagy napjainkban ott alkotó művészekről, múzeumokról, műalkotásokról, borról, ételekről, parfümről, természeti tüneményekről, flóráról-faunáról - s még Provence magyar vonatkozásai is föl-fölbukkannak.