Kortárs strana 3 z 3

Miféle szerelmi háromszöget rejthet egy hangszeres trió? Milyen tragédiát szül egy budai villa szuterénje és emeleti úrilakása közt nemzedékről nemzedékre továbbörökített családi feszültség? Mi lehet amögött, hogy bár a díszletezőmunkások bennrekednek színházi raktárukban, az előadás mégis zavartalanul folyik tovább nélkülük? A XX. századi drámairodalom hagyományai ONeill-i realizmus, becketti abszurd, brooki rítus magától értetődő könnyedséggel találkoznak Csikós jeleneteiben

E gasztro-könyv rövid írásainak mindegyike igazi kuriózumot rejt: borkülönlegességek, kivételes, ünnepélyes alkalmon feltálalt ételcsodák vagy maga az étkezés szertartása köré szövődik a vallomás-emlékezés. Járunk Pannonhalma refektóriumában, Jereván előkelő éttermében a brezsnyevi éra alatt, olasz kafetériákban - és persze sok-sok pincében Kárpát-medence szerte. Étkezhetünk hírességekkel, színészekkel, írókkal, és a gasztronómia ürügyén megismerhetjük ízlés- és gondolatvilágukat, intim szokásaikat. Elkísérhetjük korunk Szindbádját utazásain, miközben magunk is ínyencekké válunk, ránk ragad gourmet írónk bölcs derűje, élet- és ételszeretete.

Tolvaly Ferenc az El Camino - Az út, a Tibetben a lélek és a Boszporusz felett a híd című regényeinek életválsággal küzdő főszereplői előtt utazásaik során tárulkoznak fel az útkeresés és az újrakezdés lehetőségei. A lelki megrázkódtatásokkal teli, életre szóló nagy kalandok. A Benáresz a kapu Indiába visz el, és a hinduizmus ősi-élő sokrétű vallásából merít. A főhőst felesége hirtelen, látszólag magyarázat nélkül hagyta el. Gyötri a kétség, "hajtja az értelmetlen múlt, a jelen kényszere és a jövő bizonytalansága". Szinte menekül Indiába, ahol fotóművészként objektíveket cserélve "néz", de a képeket önmagán átszűrve "lát". A porban, útszélen, hamuban, garázsműhelyben, tenyérnyi járdán élők tekintetében felfénylő mosoly megérinti legbelső lényét. Kitárul előtte az isteneket mindenben maguk körül érző emberek nyugalmának titka, miközben a szeretet is többszörösen átértékelődik benne. Egy idő után nem a kétségbeesett, megcsalt férj önsajnálata, hanem a magát is felfedező férfi ír eszméléséről. Megállít egy-egy pillanatot, és megpróbálja "lélekben elraktározni és visszahelyezni élete mozaikképeit a számára újraéledő valóságba." Az olvasó a főhőssel együtt, tiszta szívvel tudja követni az utat, amely a kanyargó, színes világon, India elképesztő szegénységű és átmenetek nélkül pompázatos templomépületű városain, falvain, sivatagain keresztül vezet szent folyója, a Gangesz partjára, a lélek kapujához. Mint Tolvaly Ferenc korábbi művei, így a Benáresz a kapu is olvasás közben átélhető, önismereti-tisztulási folyamatot kínáló hatalmas zarándoklat.

Justh Zsigmond (1863-1894) a XX. századi magyar irodalom egyik fontos előkészítője volt - regényei, novellái s különösen naplója, poétikai előkészítője a Nyugat-nemzedék színrelépésének. Különc és tragikus életű dandyként utazta be a korabeli glóbuszt - utazási írásai most jelennek meg először kötetben. "Az utazás filozófiája" az első mélyebb magyar nyelvű felfedezése a Földközi-tenger mellékének, Egyiptomnak és Indiának. Justh Zsigmond is nyomatékosítja az utazók klasszikus bölcsességét, hogy az utazás hajón, vasúton, akár szekéren, szamár, teve- vagy elefántháton mégis leginkább a belső tájak megismerésére szolgál.

Neményi Ninon könyve huszonegy sétára hívja olvasóját az angol fővárosban - de a hagyományos útikönyvektől eltérően nem az ismert nevezetességeket veszi számba, hanem ezek mögé pillant be. Eldugott, turistáktól nem látogatott utcákon méterről méterre, házról házra haladva tárja fel a város titkait, és idéz évszázados emlékeket, visz el szinte senki által nem látogatott múzeumokba, titkos kertekbe, udvarokba, és minden épületnek - sőt minden épületdísznek, szobornak, szegletkőnek, cégérnek vagy boltnak - megidéződik a maga legendáriuma. A szerényen "séták"-nak nevezett fejezetek valójában több elmélyült város- és kultúrtörténeti elemzést kínálnak: a több mint ötven éve Londonban élő szerző hamisítatlan anglomán, aki nagy kitartással gyűjtötte össze anyagát, és járta be számtalanszor a vizsgált utcákat. Ám a sok látni- és tudnivaló közepette kalauznőnk pihenőket is engedélyez: házakhoz, kocsmákhoz és elsősorban a szigetlakókhoz főződő anekdotákkal és aforizmákkal frissít fel. Testi felüdülésünkre is gondja van: felhívja figyelmünket egy-egy jobb - persze legalább kétszáz éves - kocsmára, vendéglőre, és az ott fellelhető relikviák számbavételén túl elárulja, drága-e a hely, érdemes-e beülnünk, és hogy hol mit rendeljünk. Hasznos ismeretei mellett szórakoztató olvasmány is Neményi Ninon kalauza. Lelkesedése átragad az olvasóra. Nem egyszerűen kalauzol, hanem beavat a hagyományait oly érzékenyen számon tartó és ápoló, mégis nyitott és megújulni képes brit életszemléletbe.

Vajon mi újat lehet még elmondani Londonról? Neményi Ninon könyve huszonegy sétára hívja olvasóját az angol fővárosban - de a hagyományos útikönyvektől eltérően nem az ismert nevezetességeket veszi számba, hanem ezek mögé pillant be. Eldugott, turistáktól nem látogatott utcákon méterről méterre, házról házra haladva tárja fel a város titkait, és idéz évszázados emlékeket, visz el szinte senki által nem látogatott múzeumokba, titkos kertekbe, udvarokba, és minden épületnek - sőt minden épületdísznek, szobornak, szegletkőnek, cégérnek vagy boltnak - megidéződik a maga legendáriuma. A szerényen "séták"-nak nevezett fejezetek valójában elmélyült város- és művészettörténeti, építészeti kurzusokat kínálnak: a több mint ötven éve Londonban élő szerző, aki nagy kitartással gyűjtötte össze anyagát, és járta be számtalanszor a vizsgált utcákat. Ám a sok látni- és tudnivaló közepette kalauznőnk pihenőket is engedélyez: házakhoz, kocsmákhoz és elsősorban a szigetlakókhoz fűződő anekdotákkal és aforizmákkal frissít fel. Testi felüdülésünkre is gondja van: felhívja figyelmünket egy-egy jobb - persze legalább kétszáz éves - kocsmára, vendéglőre, és az ott fellelhető relikviák számbavételén túl elárulja, drága-e a hely, érdemes-e beülnünk, és hogy hol mit rendeljünk. Hasznos ismeretei mellett szórakoztató olvasmány is Neményi Ninon kalauza. Lelkesedése átragad az olvasóra is, hiszen az írónő nem leplezi tárgyához fűződő érintettségét, és nemegyszer esszéírói magasságokba jut. Nem egyszerűen kalauzol, hanem beavat a hagyományait oly érzékenyen számon tartó és ápoló, mégis nyitott és megújulni képes brit életszemléletbe.

Az animációt a közvélekedés még ma is nagyobbrészt a szórakoztató gyermekrajzfilmekkel azonosítja. Pedig e nagy múltú - az élő filmnél is korábbi - kiterjedt művészeti ágnak beláthatatlanul gazdag irányzatai, kísérletei, alkotói életművei vannak már vagy másfélszáz éve. Ennek áttekintésére, esszéisztikus, élményközpontú megismertetésére vállalkozott a képzőművész-rajzfilmes M. Tóth Éva, aki az animáció világtörténetén túl különös figyelmet szentel a műfaj hazai történetének, nagyjainak és jelenlegi problémáinak, és személyes érintettségét sem tagadva idézi fel a Pannónia Filmstúdió aranynapjait. A könyvet közel száz, kisebb-nagyobb színes animáció-részlet illusztrálja.

Egyszer majd megírom Huszelin Rancsics igaz történetét - jelentette be pályafutását kezdő költő Zalán Tibor epikusi készülődését, s majd' húsz évvel később a regényíró Zalán meséli el a Papírváros döbbenetes epizódjaként az I. világháborús történetet. Mert a műfajokat egymásba játszatva mesél, valóban elbeszél a szerző. Több szálon, helyszínen és idősíkon futó történetsora annak a rettentő pokoljárásnak drasztikus nyelven előadott látomása, meylet főhőse tudatosan választ: az önpusztításnak, az állandó "elveszni készülés"-nek, amelynek stációi az ötkötetesre tervezett regényfolyam ("lassúdad regény") beszédes alcímei: kimerülve, eltévedve, letarolva, szétszaggatva, betegen. A hatalmas írói vállalkozás első kötetének építésznarrátora e negatív úti cél eléréséhez lát hozzá, hogy a XX. század infernóját önmagán kívül megtapasztalja, önmagán belül pedig megvalósítsa. Byron és Tonio Kröger nyomán vállalva, hogy a megismerés útja egyben az önpusztításé is, folyamatosan menekül - alkoholba, nőkbe, verekedésekbe, az emberi kapcsolatokat felszámoló magányba - a megismerés/önismeret és következménye elől. Létszemléletének alapja: akár mi jutottunk a nagy sötét erdőb, akár az erdő belénk, biztos csak az erdő... Hősünk - akinek még neve sincs, vagy már elhagyta - egyelőre, és előreláthatólag még sokáig, befelé sétál, rohan, mászik...