Kossuth Kiadó strana 69 z 231

Egy neves londoni kiadó kortárs szerzőknek kínált föl megbízást: válasszanak egy-egy Shakespeare-drámát, s ezek témájára írjanak regényt. Az évtizedek óta népszerű, számos nemzetközi díjjal elismert kanadai író, Margaret Atwood A vihart választotta. A mű főhőse Felix, egy színházi fesztivál nagynevű művészeti igazgatója, akit riválisa kifúr az állásából. Felix tizenkét éven át remeteként él egy kunyhóban. Vadul lobog benne a bosszúvágy, de hőn áhított vágya „A Vihar” színpadra állítása is: ezzel akarja új életre kelteni Mirandát, korán elveszített kislányát. Színházi kurzust vezet egy börtönben, és amikor a véletlen útjába sodorja ellenségeit, felvillan a lehetőség, hogy egy csapásra két tervét is megvalósítsa: megrendezheti a darabot, és elégtételt vehet nagyhatalmú ellenségein is.

„Nálunk a Telepen valahogy mindig úgy alakul, hogy bűnös emberek születnek, bűnösök élnek, és csak az idő kaparja le róluk a rosszat, az esztergál szentet belőlük. Ilyen volt Egon és az Áramkalóz Henyó, a Nyomdász Józsi és Janina, aki csak nyugdíjas korában lett a Szegély Szolgálója. Csak Angéla esete volt más: ő szentnek született! Kis idővel a születése után már nem akart senkinek problémát okozni, különösen nem a szüleinek, ezért éjjel-nappal a sarokban üldögélt, meg se rezzent. Még éhesen se fakadt sírva a drága gyermek, nem akarta zavarni a szüleit, akik szerettek berúgni, dalolni, mulatni – napokon át. Olyan illemtudó volt, hogy a fal mellett osont, nem szúrt szemet senkinek, mindig csak »hogyne, kérem, uram«, »köszönöm szépen, asszonyom« – bele is rúghattál, öcsém, pofán vághattad, ő meg csak néz! Azt mondta Henyó, hogy az ő áttetsző szeméhez furakodnak az Ég angyalai, hogy megnézzék a Telepet, mint a meztelen nőket a panoptikumban!” (Pálfalvi Lajos fordítása)

Özvegy és leánya, Zord idő, A rajongók – káprázatos regények az 1850-es évekből, amelyeket, mintegy Jókai Mór árnyékában, ritkán olvasunk, nem is tudván, mit veszítünk velük. Kemény Zsigmond, a magyar szellemi, politikai, irodalmi élet kiemelkedő alakja pedig olyan világról mesél nekünk, amelyet általa mindenkinél mélyebben ismerhetünk meg: Erdélyről. Az ő könyveiben Erdély – írja jogos feddéssel ránk tekintve Illés Endre – „nem várrom, múzeumi szögről leakasztott fegyver, néhány történelmi név. Az ő Erdélye indulatok áradása, hőfok, kiegyenlíthetetlen ellentét, harc, foszló ábránd, szakadék, bukás, félelmetes élet”.

A mű középpontjában a barátság, hűség és árulás nagy kérdései állnak. De nem pusztán egyes emberi sorsokról van itt szó, hanem egy másik, talán még nagyobb tragédiáról, arról, hogy a régi rend, társadalom széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti. Nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény ez, Márai stílusművészetének remeke.

„Így hát anyával mi ketten semmit sem tudtunk a haldoklásról. Soha semmilyen haldoklást nem láttunk közelről. És ezért érthető, hogy aztán a lehető legjobbat hoztuk ki belőle. A haldoklásnak az élet részévé kellett válnia, be kellett illeszkednie a mindennapokba. A könyvek és a filmek alapján azt hinné az ember, hogy a haldoklás teljes munkaidős feladat. Az ember haldoklik, és senki semmi másra nem gondol. El az utamból, itt haldokolnak. A haldoklás tréfája azonban éppen abban rejlik, hogy az élet megy tovább.” A szerző: Svetlana Žuchová (1976) szlovák írónő orvosi diplomát szerzett a pozsonyi egyetemen, Bécsben pszichológiát tanult. Pszichiáterként főként táplálkozási zavarokkal foglalkozik. Szépirodalmat és szakirodalmat is ír, és fordít a pszichológia és a pszichoterápia tárgyköréből. Kétszer is nyert a Poviedka novellapályázaton, műveivel háromszor is bejutott a legrangosabb szlovák irodalmi díj, az Anasoft Litera döntőjébe. Dulce de Leche (2003) című első novelláskötetével 2003-ban elnyerte az Ivan Krasko-díjat. Yesim című kisregénye (2006) török emigráns környezetben játszódik Ausztriában. A Zlodeji a svedkovia (Tolvajok és tanúk, 2011) is egy külföldön szerencsét próbáló fiatal nő életét mutatja be. Az Obrazy zo života M. (Jelenetek M. életéből, 2013) című, most magyarul is megjelenő könyvével 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, több nyelvre is fordítják. A fordító: Pénzes Tímea Érsekújváron született 1976-ban. Az ELTE magyar nyelv és irodalom és német nyelvtanári szakán diplomázott, doktori fokozatát ugyanott fordítástudományból szerezte. Német, cseh és szlovák nyelvből fordít, a Műfordítók Egyesületének tagja. Szabadúszó íróként és műfordítóként élt és dolgozott Prágában és Bukarestben, alkotói és műfordítói ösztöndíjasként Lengyelországban és Németországban. Jelenleg Budapesten él a családjával. Kilenc saját könyvet és hét műfordításkötetet adott közre. Monika Kompaníková könyvei is az ő fordításában jelentek meg magyarul a Kalligram és a Naphegy kiadónál. A könyv az Európai Unió által támogatott Európa női szemmel című sorozatban jelenik meg.

Bécstől keletre, Bukaresttől nyugatra, egy erdélyi kisvárosban, Végaknán vagyunk, ahol a Monarchia visszhangjai lassan elhalnak a rendszerváltás utáni átmeneti korszak tipikus alakjainak lelkében és életében. 1995 decemberének végén, a szocializmusból kapitalizmusba botladozó korszak határán az emberek már nyugodtan elmehetnek és el is mennek, a visszatérők és maradók egymás szemében is a vesztesek táborát gyarapítják. Végakna mindenekelőtt az elfeledett vagy mellőzött Erdély, amiről lassan már csak az előítéletek és közhelyek szókészletével tudunk beszélni. A fiktív városban Nagybánya, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Gyulafehérvár, Marosújvár és Nagyenyed utcáit, tereit, intézményeit, temetőit (!) ismerjük fel. A város régi, „birodalmi” fénye az idősek visszaemlékezéseiből és a fiatalok álmodozásaiból sejlik fel. A mindenki által Karolina térként azonosított városközpont volt már Ferenc Ferdinánd tér, majd Augusztus 23-a tér, jelenleg pedig a Nemzeti Megbékélés Tere nevet viseli. Az egykor színes – „multikulti” – városra előbb a kommunizmus szürkesége borult, a rendszerváltás utáni kivándorlás pedig elhozta a végső sivárságot; egyre több „űrnek” kell emléket állítani – a városvezetés kis réztáblákkal jelöli a „germán űr” és a „zsidó űr” helyét. A perifériára szorult és alkonyba borult városban a halogatás az egyetlen érvényes életforma.

J. R. dos Santos portugál bestsellerszerző regényeit 15 országában több millióan olvassák. Eddig 7 lebilincselően izgalmas kötete jelent meg magyarul, és az évek során komoly rajongótáborra tett szert. Ezúttal egy történelmi trilógia első részét tartja kezében az olvasó, melyben négy ember – két férfi és két nő – izgalmas eseményekben bővelkedő, rendhagyó sorsát követheti nyomon. A 20. század hajnalán Európától Ázsiáig új, félelmetes diktatúrák vannak kialakulóban. A regény Portugáliába, Oroszországba, Japánba és Kínába kalauzol el minket, ahol a trilógia első részében hőseink még kisgyermekként figyelik a körülöttük zajló eseményeket. A történelem azonban kíméletlenül beavatkozik az életükbe, és végérvényesen kiszakítja őket megszokott környezetükből. Négy ország, négy család, négy sors. Vajon képes egy új eszme megváltoztatni a világot? Hogyan fér meg egymás mellett a modern gondolkodásmód és a hagyomány? A trilógia második részében hőseinkkel 1929-ben, a Wall Street-i tőzsde összeomlása után találkozhatunk újra. Egy kaotikus, kiszámíthatatlan világban próbálják megtalálni a helyüket, ahol különféle nehéz helyzetekkel kénytelenek megbirkózni. Van, aki a semmi felett egyensúlyoz egy kötélen, és a puszta túlélésért küzd; másnak két szerelem között kellene választania, de olyan is akad, aki így vagy úgy a hatalom közelébe kerül. Földrészeken, kultúrákon és politikai rendszereken átívelő utazást ígér Santos új regénye.

A tizennégy részes mesekönyvsorozat helyszíne a Dombontúli Lakópark, ahol mindig történik valami. Csigalassú Biztibácsi vigyáz az épülő házakra, amelyekbe mindig új állatcsalád költözik, elsőként a kiselefánt, Akác, majd sorban a többiek, a teknős, a zsiráf, az egér, a majom, és többi társuk. Együtt játszanak tűzoltósat, vonatosat, együtt csónakáznak a patakban, és persze együtt is csobbannak bele a vízbe, együtt keresik a titkos átjárót, és a közös játékok során mindannyian jó barátok lesznek. Az utolsó kötetben pedig az is kiderül, hová vezet a titkos átjáró A kötetek mindegyikéhez ajándék plüssállat jár, így a gyerekek is részesei lehetnek a kalandoknak, és eljátszhatják a mesét. Akác már nagyon vágyik barátokra, ezért saját dalt is költ örömében, amikor beköltözik valaki a szomszéd házba. Először azt hiszi, egy zöld lavórt talált, de amikor megkopogtatja, kiderül, hogy ez nem más, mint Kőris, a teknős, akivel remekül lehet lassított focit játszani. És hogy ki lesz irtó magas barátjuk, aki le tudja szedni a labdát a házak tetejéről? Ki lehet az? Rajzold le!

A Kossuth Kiadó nagysikerű sorozatának második, frissített és bővített kiadása szakmailag megalapozottan, az építészettörténet-írás aktuális hazai állása alapján, de ismeretterjesztő jelleggel, közérthetően tekinti át a magyarországi építészet történetét a római kortól napjainkig. A gazdagon illusztrált második kötet Buda elfoglalásától József nádor koráig (1541-1808) tárgyalja épített örökségünket, azaz a késő reneszánsz korától a barokkon és rokokón át a copf stílusú épületekig. "A magyar építészet sorozat második kötete újjászületett formában követi végig építészetünk adott időszakát, két avatott szerző tollából. Feld István régészként sok haza várat, kastélyt kutatott, Velladics Márta művészettörténész és történész kutatóként szembesült a korszak emlékeivel. Rálátásunk és sokoldalú kapcsolatrendszerünk teszi lehetővé, hogy a ma már sokszor a szomszéd országok területére eső építészeti emlékeket mégis egységben, történeti összefüggéseikben, megismerésre hívóan mutassák be az olvasóközönségnek." (Farbaky Péter PhD építész - művészettörténész) Feld István Hadjáratok és háborús békeévek A reneszánsz és barokk határán Városok és falvak a XVI-XVII. században A hódoltság török építészete Velladics Márta A XVIII. század első felének érett barokk művészete A rokokó és a klasszicizáló késő barokk A klasszicizmus kezdetei

"Vörösmarty Mihály 180 esztendővel ezelőtt, 1836-ban vetette papírra második nemzeti himnuszunkat, a Szózatot. E jeles évforduló alkalmából most először jelenik meg nyomtatásban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban őrzött kézirat hasonmása. A magyar irodalomtörténet és a magyar nemzeti összetartozás e rendkívül becses dokumentumán kívül kötetünk tartalmazza a vers első megjelenésének reprintjét (Aurora. Hazai Almanach, 1837), a szövegváltozatokat, valamint két tanulmányt, amelyek egyike a kézirat izgalmas sorsát beszéli el, a másik pedig a költemény eszmei előzményeit mutatja be." (a Kiadó)

"A mítoszok ősi idők eseményeiről, az istenekről, a természetfölötti lényekről és tetteikről szóló történetek. Egy nép vagy egy kultúrkör kialakulását szemléltetik. Jelentőségük még évezredekkel később is érezhető, amikor az eredeti civilizáció csillaga már rég leáldozott. Az emberek többsége - néha szinte öntudatlanul is - a mítoszok segítségével értelmezi saját cselekedeteit és szemléli a világot, hiszen a mondai istenek és istennők, a legendás hősök emberi személyiségjegyeket viselnek, érzelmeket fejeznek ki. A mitológia szó hallatán elsősorban a görög és római mitológiára gondolunk. A nyugati civilizációban ebből a mitológiából fakad minden mítosz, melyek világa és üzenete mélyen áthatja egész kultúránkat. A világ más tájait más mitológiák uralják. Kötetünk a világ és az emberiség teremtésmítoszainak és legendás kultúrhőseinek a történeteit meséli el több évszázad régészeti emlékeinek és 750, a világ leghíresebb múzeumaiban és galériáiban őrzött művészeti alkotásának a tükrében. Földrajzi régiók szerint haladva 21 fejezet mutatja be a klasszikus görög és római, a kelta, a germán és az ír mitológiát, az Artúr-mondakört, az egyiptomi és afrikai hitvilágot, a közel- és távol-keleti isteneket, az észak- és közép-amerikai indiánok, illetve az ausztrál és polinéz őslakosok természetfelfogását és ősi hiedelmeit." (a Kiadó)

E könyv a siker új definícióját adja. Forradalmi megoldást kínál mindennapi életünk és kultúránk, gondolkodásunk, munkahelyünk kialakítása és életvitelünk számára. Arianna Huffington saját életéből merít: miután éveken át túlhajszolta magát, összeomlott. Ezt követően saját maga kezdett kutatni rosszullétének kiváltó okai után, s ráébredt, hogy a megszokott értelemben vett siker ilyen kritikus fizikai állapothoz vezethet. Az emberek jó része stresszesen, magát túlvállalva, állandó belső feszültséggel él. Nem meglepő, hogy ez az őrületes tempó nagy eséllyel betegségekhez vezet. Vajon megéri-e? - teszi fel a kérdést Huffington. Ez a könyv megmutatja, mi a kivezető út a hajszolt mindennapok taposómalmából, és hogyan tehetjük életünket kiegyensúlyozottá, elégedetté és boldoggá. A pénz és hatalom hajszolása a kiégés és a stressz által okozott betegségek járványszerű terjedését váltja ki. Emellett megtépázza az emberi kapcsolatokat, a családi életet, sőt még a karriert is. Vagyis a pénzen és a hatalmon túl a siker új megközelítésére, egy harmadik mércére van szükségünk ahhoz, hogy kivirulhasson az életünk. Ez a harmadik mérce magában foglalja jó közérzetünket, jóllétünket, azt a képességünket, hogy intuitívak és bölcsek legyünk, hogy képessé váljunk a csodák megélésére, az együttérzésre és az adakozásra. A pszichológia, sport, alvástudomány és fiziológia terén folytatott legújabb tudományos kutatásokra és eredményekre támaszkodva a szerző rámutat a meditáció, a tudatos jelenlét (mindfullness), a kikapcsolódás, az elektronikai eszközök mellőzése, valamint az adakozás kiemelkedően pozitív hatásaira.

A kötet szócikkei áttekintést adnak a filozófia történetéről, fő irányzatairól és eszmeáramlatairól, valamint a bölcselet maghatározó alakjainak életpályájáról és nézeteiről.

1914-et írunk. Constance a világtól elzártan, NewJersey-ben él, egy tanyán, osztrák származású anyjával és két lánytestvérével. Saját maguk választották ezt a kényszerű száműzetést, az ok pedig egy kényes családi titok, melyre semmiképpen sem szeretnék, hogy fény derüljön. Egy napon azonban, amikor a három testvér a városba hajt, a bricskájuknak ütközik egy automobil. A baleset okozója Henry Kaufman, gazdag, hatalmaskodó selyemgyáros. Constance elhatározza, hogy megtérítteti a kárt, s feljelentést tesz. Követelése azonban süket fülekre talál a férfinál, aki innentől kezdve pokollá teszi a lányok életét. Constance-t azonban nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen meghátráljon. Ezért, hogy érvényt szerezzen jogainak, a megvédje testvéreit, fegyvert ragad... Amerika első női seriffhelyettesének történetét tartja kezében az olvasó. A regényben leírtak megtörtént eseményeken alapulnak. A kötet írója, Amy Stewart alapos kutatómunkát végzett: korabeli újságok, genealógiai feljegyzésekből, bírósági iratokból és egyéb forrásokból gyűjtött könyvéhez anyagot. Stewart írása nemcsak izgalmas regény, hanem remek korrajz is egyben az 1910-es évek Amerikájáról s a nők társadalomban betöltött szerepéről.

Széll Tamás könyvéből kiderül, mennyi munka áll ennek a sikernek a hátterében. Betekintést nyújt a séfek, a profi konyhák működésébe, mesél külföldi tapasztalatairól. De sok gyerekkori történetbe is beavatja az olvasókat: megtudjuk, milyen családi hagyományokból merít inspirációt szakácsként, elárulja, hogy kerültek képbe a kaméleonok és a Lego, miért szeret horgászni, ráadásként pedig kedvenc receptjeit is megosztja velünk.

Idén ősszel Bernáth József séf újra egy felnőtteknek szóló szakácskönyvvel készül, melyben hónapról hónapra mutat be az olvasóknak szezonális alapanyagokat (minden hónapban hármat), és ezek alapján 3 izgalmas ételt. Az ételfotók mellett ebből a könyvből most sem hiányozhatnak majd a fázisfotók, hiszen József továbbra is nagyon fontosnak tartja, hogy olyan hasznos trükkökkel és fogásokkal ismertesse meg olvasóit, melyek segítségével egy hobbiszakács is készíthet és tálalhat olyan ételt otthon, mintha az egy étteremben készítették volna.