Kossuth Kiadó strana 62 z 231

A hetvenedik életévét betöltött Csepeli György Ferenczi Borbálával folytatott beszélgetései során feleleveníti élete meghatározó pillanatait. „Soha nem tudtam eldönteni biztosan, mi is akarok lenni. Nem volt egy erős szervezőelv vagy vezérfonál, amit követtem volna. Ilyen értelemben nem volt életstratégiám. Lehetőségeket kaptam a sorstól, amelyeket igyekeztem jól kihasználni. A tudomány az életem fontos része, de legalább ilyen erős a publicisztikai és a tudományos ismeretterjesztő munkám is. Azt hiszem, mindig is hatni akartam. Nem volt elég, hogy csak cikkeket és tanulmányokat irkálok. Valószínűleg ezért kóboroltam el a politika irányába is. A kommunizmus alatt nem mehettem volna a politika felé, de amikor lehetőség nyílt rá, megragadtam ezt a lehetőséget is. Soha nem tudtam eldönteni azt sem, hogy külföldön vagy itthon akarok élni. Állandóan pattogtam a két pólus között, mint egy pingponglabda. Tulajdonképpen mindig Fabrizio del Dongónak gondoltam magam, aki tudja, hogy mi a jó és az igaz, de nem tudja, hogy mikor hol van, s valamiképp mégis megmarad az eredeti értékei vonzásában. Őt is a sors hányta ide-oda. Végül Fabrizio del Dongónak lett egy élete, ami persze nem volt érdektelen élet, mint ahogy az enyém sem az. De nem mondhatom, hogy lett volna egy egységes terv, ami engem belülről vezérelt volna. Ez persze kívülről nem látszik, nem látható, de én belülről jól látom ezt a szétesettséget. Kívülről az látszik, hogy írtam 22 könyvet, körülbelül 300 cikket, bejártam rengeteg egyetemet, előadtam számtalan konferencián. Kívülről rendben van a karrierem. De belülről nekem ez olyan, mint egy sajt, ami tele van lyukakkal.” A beszélgetésekből kiderül, hogy Csepeli Györgynek sikerült-e kihoznia a saját képességeiből és adottságaiból a maximumot. „… a képességek és lehetőségek felismerése és kihasználása csak egy tényező. A szerencse jön először. Az én életem összes meghatározó pontján ott volt a szerencse. Ilyen szempontból a szerencse fia vagyok. Az én életemben mindig a véletlenek voltak a meghatározók. Más kérdés, hogy ezek szerencsés véletlenek voltak. Ha egy jelszót lehet mondani, akkor ez a Sors bona, nihil aliud. Jó szerencse, semmi más.”

Ormos Mária történész, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora, emeritus professzor, az MTA tagja ebben a könyvében fantasztikus időutazásra hív bennünket a Föld körül az európai időszámítás különböző időpontjaiban. Pontosabban 800 és 1500 között, tehát abban a néhány évszázadban, amely eltelt az európai újrarendeződés kezdeteitől a Föld felfedezéséig. Elindulunk az első ezredforduló tájékán, méghozzá Európából, végtére is ez a hazánk, majd kelet felé haladva pillantást vetünk Ázsiára, Ausztráliára, a Csendes-óceáni-szigetekre, körülnézünk Amerika mindkét részén, és megállapodunk Afrikában. Mire is figyeljünk útközben? A természeti szépségekre? Nos, ezek évezredek óta lényegében változatlanok. A dinasztiákra és a háborúkra? Az erre vonatkozó adatokat megtalálni a kézikönyvekben. Fontosabb megtudnunk, hogy egy adott időben hogyan éltek az emberek. Az első évezredfordulót átölelő néhány évszázad kiválasztása „úti célként” tartalmaz bizonyos előítéletet Európa javára, mivel ebben az időben nagy változás elsősorban ezen a vidéken zajlott le. Ezt a részrehajlást azonban indokolja, hogy az európai átrendeződés alapul szolgált a jóval későbbi változásoknak a világ minden részében. Ez vezetett el ugyanis ahhoz, hogy az európai időszámítás szerint a 15. század végén elkezdődjék a „Föld felfedezése”, a legnagyobb fordulat, amely végbement az emberiség történetében.

Mesék? Sima hazugságok! Hamis állítások? Megtévesztések! Hülyítések? Ócska duma! A Hazugság Kft. árukatalógusa! Orbán Viktor és hű fegyverhordozói napról napra gyártják a politikai céljaiknak megfelelő termékeket a fogyasztók, vagyis a választók számára, méghozzá olyan magától értetődő természetességgel, hogy közben a szemük se rebben. Az árut többnyire sikerül eladniuk, mi több, a vásárlók jelentős része elégedett is vele. Én nem, sőt évek óta döbbenten figyelem, hogy mindez lehetséges, bár ahogy nyomon követem a hazug hírek gyors terjedését a világban, látom, hogy egyre nehezebb az igazságot megtalálni. Ez a könyv nem történelmi krónika, de az elmúlt nyolc év méretes hazugságainak gyűjteménye, amelyben Orbán és társai állításait a tényekkel, a valósággal szembesítem. Annál rosszabb a tényeknek, válaszolná erre Orbán, aki továbbra is magabiztosan mondja a magáét. A magam részéről mégis abban bízom, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, nem dől be a szédítésnek, hanem elképedve és felháborodva, vagy az egészet kinevetve fogadja a fentről érkező szózatokat. Hogy annál rosszabb legyen a hazugságoknak.

Az általános iskolás kislány a nagyszüleivel él egy romániai kisvárosban, miközben óvónő anyja Rómában cselédként dolgozik, hogy ezzel segítsen a család anyagi helyzetén. Az anya négy éven keresztül nem látja gyermekét, a kislány pedig elhagyatottságában kitalál egy magányos játékot: sivár, lakótelepi toronyház tetején Istent játszik. Elképzeli, hogy varázslattal befolyásolni tudja a profán dolgokat, megváltoztathatja a sorsszerűen bekövetkező eseményeket. A vágyak és a brutális valóság feszültség végigkíséri a történetet a regény romániai és olaszországi helyszínein. Az idősebb és fiatalabb nemzedékek érdekei valamint a keleti és nyugati életformák közötti különbségekkel nap mint nap szembesülő édesanya, a hasonló sorsú, megalázott,és számkivetett honfitársak között talál menedéket és barátnőt Róma távoli külvárosában, így saját tapasztalatai a menekült sorstársak színesen kalandos, érdekfeszítő élettörténeteivel is kiegészülnek. A várva várt, de mindig késleltetett hazatérés, a többször megálmodott karácsony a kislány meg az édesanyja számára is tartogat meglepetést.

Frances Hardinge Hazugságok fája című könyve 2015-ben elnyerte a Costa Év könyve díját gyerekkönyv kategóriában. Mikor Faith apját rejtélyes körülmények között holtan találják, a lány elhatározza, hogy kibogozza az igazság és hazugságok szálait. Az apjai holmijai közt kutatva egy különös fa nyomára bukkan. Egy fáéra, amely hazugságokból táplálkozik, és gyümölcse titkokat fed fel. Ám amint Faith egyre inkább a valótlanságok hálójába keveredik, rádöbben, hogy a hazugságok igézetében az igazság összezúzódik... „A levelek hűsek voltak és nyirkosak. El sem téveszthette volna. Kétségkívül ezeket látta az apja füzetében, körültekintő aprólékossággal lerajzolva. Ez volt az apja legnagyobb titka, üdvözülése és veszte. A hazugságok fája. Most az övé volt, és az út, amit az apja sosem fejezhetett be, kitárult előtte.”

„Körbe akartuk utazni a világot egy vitorlással, álmodoztunk, akár a kamaszok, különleges emberekké akartunk válni, közben nekem munkába kellett járnom, neked pedig be kellett menned az egyetemre, de viseltem a gyűrűdet, még akkor is, ha fájt, azzal aludtam, zuhanyoztam, dolgoztam, tiltakoztam ellene, de soha nem vettem le.”

Lukács, a 15. esztergomi érsek (1158–1181), az Árpád-kor egyik kimagasló főpapja. A párizsi egyetemen tanult, ő az első ismert Párizsban tanuló magyar klerikus. Hazatérése után tudománya és tekintélye révén előbb egri püspök, majd esztergomi érsek lett. Mint esztergomi érsek aktívan részt vett a bel- és a külpolitika irányításában.    Lukács érseknek tekintélyes része volt a magyar egyház állapotának és művelődésének erősítésében, többen (köztük Jób érsek, a feltételezett Anonymus és mások) az ő ajánlására, segítségével és oltalma alatt folytattak tanulmányokat Frankhonban, s lettek az Árpád-házi uralkodók utolsó fénykorának megteremtői és szolgálói. A magyar katolikus egyház Lukács érsekkel emelkedett az ország első hatalmi tényezőjévé. A 13. század elején Róbert érsek sikertelen kísérletet tett szentté avattatására. Később is voltak újrafelvételi kísérletek, de a kanonizáció nem következett be.   Lukács érsek az elhivatottság élményével teljesítette mindazt, amire az utókor nagyrabecsülése felépíthető. Benne a rendeltetését vállaló, feddhetetlen és megalkuvást nem ismerő középkori héroszt tisztelhetjük, aki egy negyedszázadon át maradéktalan hűséggel szolgálta egész nemzetét: a méltónak vallott királyokat és híveinek széles táborát. Az őt követő nemzedékek meghatározó példája lett egyházi és világi mértékben egyaránt: Vir sanctus, egyszersmind heros patriae. Lukács érsek a 12. század második felének meghatározó szellemi, egyházi és politikai vezetője volt, aki döntő befolyást gyakorolt négy egymást követő Árpád-házi király uralkodására és Magyarország középkori történetére. ( A róla szóló monográfia nyomtatásban már nem elérhető.

José Rodrígues dos Santos bestseller regényíró, újságíró, egyetemi tanár. 2016 májusában a legjobb portugál írónak választották. Eddig 14 regénye jelent meg, melyeket 20 nyelvre fordítottak le, és több mint kétmillió példányban adtak el. A két világháború közötti időszakban térünk vissza A lótusz virágai című kötetben megismert szereplőkhöz és országokba. A Portugáliában kialakuló Salazar-diktatúra, a nagyhatalmi álmokat dédelgető, militarizálódó Japán, a Kuomintang és Mao Ce-tung között őrlődő Kína és a sztálinizmus alatt szenvedő Oroszország történelmi hátterében hétköznapi emberi sorsokat ismerhetünk meg. A New yorki tőzsdekrach mindenütt felgyorsítja a szélsőségek felé sodródást. Egyre keményebb szorítások alatt, egyre nehezebb boldogulni – éljen az ember Portugáliában, Japánban, Kínában vagy Oroszországban. Régi ismerősként köszön vissza a négy főszereplő, akik immár felnőttként próbálnak meg sikeresen lavírozni ebben a közegben, míg mások gyermekként élik meg ezt a kegyetlen időszakot. Folytatódik a földrészeken, kultúrákon és politikai rendszereken átívelő utazás.

„Csupa tabu. Csupa olyan fogalom, olyan jelenség és olyan leírás, amiről még mindig – egy prűd, egy képmutató, egy álszent társadalom alázatos szolgáiként – magányosan és szégyenkezve gondolkodhatunk. A sperma a magyar nyelvben szitokszó. A női nemi szerv a szajhaság tárgyiasított jelképe. Az azonos neműekkel való kapcsolat fertő, az elfajzás része. A nemi tevékenység konkrét gyakorlata megrontás, bűngyakorlás. Az önkielégítés megbetegítő szégyenletesség, szent borzadály. A monogámia lehetetlenségéről aztán szót se ejtsünk. Sauschitz Attila, író és újságíró könyve fölszabadultan, az irónia gyöngéd erejével, megannyi tudományos ismeret birtokában veszi sorba a szexualitás történetiségével, az evolúció folyamatával kapcsolatban fölállított piros lámpák sorát. Ez az út, a könyv tapasztalata szerint, nem elsősorban szégyenkezésre méltó, hanem inkább izgalmas és kalandos. Igazi fölfedezés, a kiscserkészek és a kisnővérek kijönnek a napra a fullasztó hátsó szobákból. A szerző esszéinek gyűjteménye roppant szórakoztató, fölvilágosultsága magával ragadó, és ráadásul könnyed is, mint egy jól sikerült, felhőtlen randevú.” (Darvasi László)

Noam Chomsky könyve a nyelvész, filozófus és politikai gondolkodó rendkívül szerteágazó életművének rövid összefoglalója, amelyben saját nyelvészeti téziseiből kiindulva kísérletet tesz az emberi természet különböző összetevőinek feltárására. Hogy működik az emberi elme? Melyek a gondolkodásunk legfőbb összetevői? Mi az, amit megismerhetünk a világban, és mi az, ami már meghaladja képességeinket? Mi a közjó, milyen politikai rendszerek szolgálják, és melyek állnak szembe vele? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Chomsky könyve, amely egyszerre összegzi az amerikai gondolkodó életművét és nyújt bevezetést legfőbb tanainak tanulmányozásához.

„Az utolsó métereken a hosszútávfutó is ráerősít. Most, nyolcvan évesen, lázas munkával igyekszem elvarrni úgynevezett életművem még szabadon lengedező szálait. A fél életem azzal telt el, hogy kezdő vagy haladó pályatársaimnak segítettem, ahol csak tudtam. Most, a finisben, talán van némi jogom egy kicsit önzőnek lenni és csak a saját opuszaimmal foglalkozni. Kivontam hát a forgalomból magam, úgy élek, mint a kódexmásoló szerzetesek hajdanán.” A Kossuth- és József Attila-díjas Baranyi Ferenc – akit indulása óta elsősorban közéleti költőnek tart a közönség, bár ő maga inkább kedveli a „közszolgálati költő” kifejezést – egyfajta számvetését tartja kezében az olvasó, verseket, visszaemlékezéseket kor- és pályatársakra.

A ?züllött rendőrfőkapitány, aki a drogkereskedelem és a korrupció mocsarába süllyesztette az egykor virágzó iparvárost, végre meghalt. A város lakói és rendőrei egy tisztességes és szebb jövőben reménykednek, a háttérben azonban hamar kezdetét veszi a hatalmi harc.    A fiatal és tehetséges nyomozó, Macbeth, a város drogbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. Az ambiciózus Duff rendőrtiszt – aki együtt nevelkedett Macbethtel az árvaházban, és ott a legjobb barátok lettek – szintén kiveszi részét a drogbandák elleni küzdelemből, és szinte bármire képes lenne, hogy vezető pozícióba kerüljön. Lady, a befolyásos kaszinótulajdonos-nő folyamatosan terveket sző maga és szerelme, Macbeth előbbre jutására.    A vetélkedést gyilkosságok sorozata kíséri.     A Macbethet Shakespeare azonos című tragédiája ihlette – Nesbø szemében a darab a hatalomért vívott harc thrillere, melynek színhelye komor, örökké esős, noir-szerű városi táj.

Mindenkinek, aki szül, s akinek "Az élet egyre kisebb szakaszokból áll: idejük öt-, három- vagy egyperces, aztán már csak egybefolyó fájás minden." Mindenkinek, aki nagymama "Ez az új baba még csak egy üres lap. Most kezd rajzolni a lapra, és együtt fogjuk majd kiszínezni azt a képet, amit ő mutat magáról, és amilyennek én látom őt. Most ő csak egy magzatmázas, bölcsen békés arc." Mindenkinek, akinek a gyereke kórházban van "Hol voltál, amikor hívtalak? Mondtam neked, anyu, gyere értem, menjünk már haza, te meg nem is válaszoltál. Miért? Miért mentél el?" Mindenkinek, "Én úgy szeretem a Jéza Krisztát. Megvédeném, nem engedném, hogy a gazdagok megfeszítsék. Ugye ő azt akarta, hogy ne legyenek szegények?" Egyszóval mindenkinek, "aki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja"… Bárkinek, aki tud olvasni, és a betűk mögött meglátja az üzenetet, rá tud csodálkozni arra, hogy bármilyen tragédia, sanyarúság, kétségbeejtő kilátástalanság alatt, mellett, közben is megcsillan a remény, ami segíti a lelki túlélést.

A világhírű szerző körülbelül húsz tudományos népszerűsítő könyvet írt kisgyerekeknek és kamaszoknak – többségük bestseller lett. Van-e a pókoknak fülük? Miért zöld a takony? Pukiznak-e a nyulak? Milyen nagy az univerzum? Miért ragadós az ásítás? A vicces rajzokkal és meglepő tényekkel teli könyv ezeknél még sokkal hihetetlenebb furcsaságokra is választ ad. Kiderül például, lehetséges-e az időutazás, miért nem látunk élesen a víz alatt, miért nincsenek háromlábú állatok, a cápák és a tigrisek szerint milyen íze van az embernek, kifogy-e valaha az elektromosság, és még rengeteg izgalmas dolog a minket körülvevő világról. Egy cseppet sem fogsz unatkozni.

Ernst Gombrich egyike a 20. század nagy tudósainak. Ezenkívül azzal az egyedülálló képességgel rendelkezett, hogy az összefüggéseket nem a tudással bíró, hanem a tudni vágyó szemszögéből szemlélte. Mindössze 25 évesen, 1935-ben, arra vállalkozott, hogy megírja a világ történetét kifejezetten fiatal olvasók számára. Anélkül, hogy valaha is terjengőssé vált volna, izgalmasan és figyelmes pillantását az emberiség fejlődésének bonyolult részleteire irányítva, ábrázolta a történelmet az ősembertől az első világháborúig. Harminc év elteltével ismét felfigyeltek nagyszerű könyvére, és újra kiadták, kibővítve egy a szerző által írt fejezettel, mely az első kiadás óta eltelt idő eseményeit összegzi. Azóta számtalan nyelvre fordították le – így magyarra is. A könyv ez utóbbi változat még tovább bővített, Gombrich által tökéletesített, és leánya posztumusz előszavával ellátott mű.Az emberiség története úgy, ahogy egy nagy tudós beszéli el, olyan lebilincselő, mint egy regény és olyan adatgazdag, mint egy enciklopédia. Ernst H. Gombrich Rövid világtörténelme már rég klasszikussá vált.

Az egyik iskolai szünidő első napján édesanyám hajnalban felébresztett, elsorolta, hogy a reggelihez és ebédhez milyen alapanyagokat hol találok (kredenc, spájz, hűtőszekrény), a lelkemre kötötte, az ötéves öcsémnek is rendesen adjak enni, és elment dolgozni. Az ajtóból még visszaszólt: ,,Az asztalon hagytam 1 forint 50 fillért, ebből vegyél 50 fillérért jeget a hűtőszekrénybe, és magatoknak egy-egy gombóc fagylaltot.”    Apai nagymamámat a kukoricatörés idején Endrődön, Békés megyében láttam először nagy mennyiségben főzni. A nagymamám 40 literes kondérban főzött egytálételt – hússal – a dolgozóknak: 40 dkg plusz 2 nagy szelet kenyér volt egy adag.    Anyai nagymamámnak a Fejér megyei Mezőfalván kisebb mennyiséget kellett főzni, de ,,finomat” is kellett adni. A finomság titka a tejföl volt. A zöldséglevesbe, mártásba, főzelékbe, uborkasalátába, ecetes zöldsalátába – tejföl. Még a sütemények tésztái is tejföllel készültek.    Elvégeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát, és 1971–1977 között csak egyszer főztem. Későbbi feleségemnek készítettem egy ,,igazi” zöldborsófőzeléket. ,,Kicsit édes volt…”, kaptam a rövid kommentárt, és csak másnap jöttem rá, hogy a só helyett cukrot tettem a főzelékbe. Valószínűleg sorspróbáló főzés volt ez, mert negyvennégy éve vagyunk házasok.