Kossuth Kiadó strana 61 z 231

A növények szervezete az állatokétól alapvetően eltérő minta alapján épül fel. Valóságos élő hálózatok, melyek katasztrofális eseményeket képesek túlélni anélkül, hogy elveszítenék létfontosságú funcióikat, azaz az állatoknál sokkal ellenállóbb és „korszerűbb” organizmusok. Tökéletesen egyesül bennük a szilárdság és a rugalmasság. Kivételes alkalmazkodó képességüknek köszönhetően extrém környezetben is képesek életben maradni, láthatatlanná tudnak válni a ragadozók számára, és saját belső energiájuk felhasználása nélkül képesek mozogni! Modulokból álló testfelépítésük folyamatos inspirációt jelent az építészek számra. És ez még nem minden: kémiai molekulákat termelnek, amelyeket arra használnak, hogy manipulálják az állatok (és az emberek) viselkedését, és a talajt szondázó gyökércsúcsaik technológiája átültethető a robotika gyakorlati alkalmazásaiba. Az emberiség egyre növekvő élelmiszerigényét megoldhatja, ha a növénytermesztést olyan, az óceánok felszínén úszó üvegházakban oldjuk meg, mint a Jellyfish Barge. Ilyen és ehhez hasonló döbbenetes tényeket ismerhetünk meg a világszerte ismert és elismert növényneurológus-kutató lebilincselő kötetéből, sok-sok gyakorlati példával és színes fotóval illusztrálva.

2012 végén, majd ez év januárjában öt alkalommal ültünk mikrofon elé Markó Bélával. Olyan könyvet akartam írni, amelyből kiderül, milyen út vezetett oda, ahol most éppen van, mi kellett ahhoz, hogy az legyen, aki lett – olyan költő, akit nem képes elnyomni, meghamisítani a politikus, és olyan politikus, akit élni hagy a költő, és lemondatja, amikor elég. A költő hallgat a politikusra? A politikus meghallja-e a költőt? Nagyszülők, szülők – székely atyafiság.Család. Amerikás magyarok.Magyarság, erdélyiség, nacionalizmus, kirekesztés.Trianon és nacionálkommunizmus.Autonómia.Igen, nem, szeret, nem szeret.Hogyan lehet Romániában – intoleráns románok és türelmetlen magyarok között – magyarnak, székelynek és európainak maradni? Hogyan lehet egyszerre mindezt íróként, családapaként és egy kisebbségi sorsra ítélt nemzeti közösség vezetőjeként megélni? Hogyan lehet egyszerre vállalni és lemondani, történelmi vállalásokkal és lemondásokkal együtt élni?Ha „a történelem” minden kérdésére nem is felel ez a könyv, a mindenkori válaszokhoz bizonyára közelebb vezeti az olvasót. (A szerző)

Mindszenty József életéről, munkásságáról, egyházi küldetéséről kisebb könyvtárnyi irodalom született. A közforgalomban, illetve a szabadon hozzáférhető források között azonban ma sem találni olyan összefoglaló kiadványt, amely a történelmi tudományos ismeretterjesztés színvonalán, tömör magyarázó tanulmány kíséretében tartalmazná a Mindszenty-per legfontosabb dokumentumait. Ez az elektronikus könyv a témában hiánypótló szerepet tölt be. A Magyar Kommunista Párt hatalmi harca, majd annak totálissá tétele, berendezkedése során kezdettől ellenségként szerepelt a katolikus egyház, és 1947–1948 folyamán vált a "főellenséggé". Így az egyházüldözés története, beleértve a Mindszenty-pert is, nem csak, vagy nem is elsősorban az egyháztörténet, hanem a köztörténet szerves része.   Aligha kétséges, hogy az 1945 utáni koncepciós perek közül a Mindszenty-per váltotta ki a legnagyobb nemzetközi visszhangot. Az is tény, hogy annak következményei igencsak messzehatóak lettek, nemcsak a Rákosi-korszakra vetült rá az árnyéka, hanem Kádár János regnálásának idején is állandóan kísértett. Hiába távozott a bíboros 1971-ben Nyugatra, sőt még 1975-ben bekövetkezett halála után is "kényelmetlen" volt a hatalom számára az a lehetőség, hogy az üldözött főpapot az egyház oltárra emeli: azaz boldoggá avatják.   A Mindszenty-per igen terjedelmes dokumentációjából (csak a Történeti Hivatalban található 58 dosszié, dossziénként átlag 350–400 folióval) a kötetben közreadott legfontosabb dokumentumok kapcsán írt tanulmány célja, hogy bemutassa egy "klasszikusnak" mondható koncepciós per előkészítését (ide értve a vizsgálati stádiumot is), a kivitelezését (a koncepció alakulását, a pert és az ítéletet) és a mögöttes politikai, egyházpolitikai célokat. A könyv a műfaj jellegéből adódóan csak a forrásokkal alátámasztott tényeknek, illetve maguknak a forrásoknak a közlésére vállalkozik. A bevezető tanulmány két részre oszlik: részint Mindszenty bíboros életpályáját vázolja fel, részint bemutatja azt a folyamatot, amely a perhez vezetett. Utóbbi kapcsán pedig annak konkrét előkészítését és kivitelezését. Mindebből következik, hogy miután a koncepciós perben nem a lelkipásztor Mindszentyt, nem az imádságos lelkű főpapot, nem a szigorú egyházi férfiút ítélték el, hanem az egyoldalúan kihangsúlyozott közszerepet betöltő, közéleti funkciót (is) gyakorló hercegprímást, az "első közjogi méltóságot", bármennyire is kétértelműen, de

A Városligettől Zanzibárig… utazások földön, vízen, levegőben autóval, hajóval vagy helikopterrel és sok-sok sztorival. Pillanatképek Nógrádi György életéből a gyermekkortól a katonaságon át a hazai és külföldi elismertségig. A fáradhatatlan sztorizó ontja magából a sokszor humoros, de mégis elgondolkoztató történeteket, amelyek vele vagy barátaival és ismerőseivel estek meg. Az úti élményekről, élete fontosabb döntéseiről, eseményeiről szól ez a könyv, és azokról az emberekről, akikkel valahol, valamikor együtt dolgozott vagy összetalálkozott. A közkedvelt szerző könyvében nemcsak sztorizik, hanem felidézi azokat az eseményeket is 2017-ből, amelyeket fontosnak tart ebben a világban, amelyből továbbra is hiányzik a béke és a nyugalom. Rövid elemzéseket olvashatunk az amerikai elnökválasztásról, a németországi és az ausztriai választásokról és a koreai helyzet alakulásáról. A válogatás természetesen szubjektív, de segít eligazodni ebben a megváltozott világban.

A szerző célja, hogy nélkülözhetetlen ismereteket adjon át a témakör iránt érdeklődőknek, de inkább szemléletet formáljon, szembeszállva a tudománytalan, haladásellenes, technikaellenes nézetekkel, az úgynevezett „zöld dilettantizmussal”. Ez mindig jól tetten érhető, azonosítható a sosem volt, idealizált múltba révedéssel; a közgazdasági értelemben rossz hatékonyságú, versenyképtelen, technikai szempontból elavult technológiákhoz, gazdálkodási formákhoz való visszatéréssel. Tudomásul kell vennünk, hogy természetes és művi környezetünk erőforrás a számunkra, amelyet hasznosítanunk kell, ha élni és fejlődni akarunk. Erről szól a fenntartható fejlődés elmélete, illetve törvénye. Ezért nem szabad, nem lehet a környezetgazdálkodást leszűkíteni a környezetvédelemre, vagy még szűkebben értelmezve: a természetvédelemre. „A laikus olvasó, vagy akár a könyvet tankönyvként használó diák számára is üzenem: nem szükséges mindig mindenben egyetértenie az itt leírtakkal, viszont nagyon fontos, hogy minden állítást, bárkitől, bárhonnan érkezzen is, engedje át szubjektuma kritikai szűrőjén, ne dőljön be könnyen divatoknak, maradjon meg szuverén, kritikus gondolkodónak. Ismertetni fogom az eltérő, gyakran egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézeteket is az egyes témakörökben, nem mindig foglalok majd állást, rábízva az olvasóra a tudatos választást.”

Az ókori Róma fontos számunkra, hiszen még ma is a birodalom, annak hódításai és túlzásai történetével mérjük össze magunkat, és a polgárjogról, a terrorizmusról meg az egyéni jogokról Rómában folytatott viták a mai napig befolyásolják a polgári szabadságról alkotott felfogásunkat. A római történelem ezer esztendejét átfogó S.P.Q.R. megkapó részletességgel mutatja be, hogyan vált Róma egy közép-itáliai jelentéktelen kis porfészekből a világ első szuperhatalmává. Miközben új megvilágításban mutatja be a római kultúrát a folyóvíztől a demokrácia intézményéig és a rabszolgaságtól a migrációig, Mary Beard azt is elénk tárja, hogyan gondolkoztak a rómaiak magukról és az elért vívmányaikról. A rómaiak által használt S.P.Q.R. rövidítés az államukat jelöli: Senatus PopulusQue Romanus, „a római senatus és nép” – és e nagyszerű könyv az ő történetükről nyújt lebilincselő és minden részletre kiterjedő beszámolót.  „Igazi mestermű!... A népszerűsítő történetírás ragyogó példája, amely az olvasót magával ragadja, de tárgyát soha nem egyszerűsíti le, és a nagy erővonalak felvázolása mellett azokat az apró részleteket is szemünk elé tárja, amelyek a távoli múltba életet lehelnek.” – Economist „Beard a város sikerének titkát olyan éles, mindent megvilágító fényben tárja föl, amelyet mindeddig sehol másutt nem tapasztaltam.” – The New York Times „Ha Mary Beard annak idején támaszuk lehetett volna, a Római Birodalom

Minden forradalom, így a mi Ötvenhatunk is, felemelően hősies és borzongatóan félelmetes, tehát nagyon drámai. Ezt a drámát azonban nem csak hősök, hanem hétköznapi, esendő emberek is játsszák. A Szénszünet róluk szól, mégpedig nem mindennapi aspektusból: egy kiskölyök szemével látjuk esetlen viselkedésüket, szerencsétlenkedésüket a történelem viharában. Így ez a regény, noha komoly eseményekről beszél, nem drámai, sokkal inkább könnyfakasztóan nevettető groteszk. Mégis éppen tragikomikus hangvételével hozza közelebb és teszi érthetőbbé huszadik századi történelmünk egyik legfontosabb epizódját.

65 éves jogtanácsosként tekintek vissza a kétségtelenül színes, mozgalmas életemre. A könyv a saját és a szűkebb családom, elsősorban édesapám és édesanyám történetét tartalmazza. Írásom szerves része felvállalt homoszexualitásom, amelyet annál is kevésbé tudnék eltitkolni, mert évtizedekig a meleg éjszakai élet egyik meghatározó figurája, mondhatom, ikonja voltam. Nagy vágyam, a színház és benne is elsősorban a színművészet vagy a rendezés sajnos első körben nem valósulhatott meg. Azonban épp a transzvesztita fellépéseim juttattak el Karinthy Márton és Bozsik Yvette révén a Karinthy és a Katona József Színházba, ahol végül is kisebb figurák után főszerepet is játszhattam. Részletesen írok a Pinceszínház diákszínjátszójaként eltöltött éveimről is, találkozásomról a transzvesztitizmussal, az abban elért sikereimről, a bécsi versenyről, amelyet megnyertem, de érintem jogi pályámat is, amely 12 évig tartott, majd a cégemről, amelyben egyszerű kereskedőből eljutottam a ruhatervezésig, saját stílusom megtalálásáig. Beszélek még életem legfontosabb férfi és női szerelmeiről, szereplésemről a Takács Mária rendezte Meleg férfiak, hideg diktatúrák című, több díjat elnyert dokumentumfilmben. Könyvemben külön fejezetet szentelek a homoszexuálisokat ért, gyakran gyilkossággal végződő támadásoknak, de több érdekes, olykor humoros történetet is elmesélek a transzvesztiták mindennapjaiból. (Tölgyesy Zoltán)

A második világháborút megelőző, feszültséggel terhes évek történéseit idézi fel új, izgalmas regényében a portugál sikerszerző, José Rodrigues dos Santos.  A Lótusz-trilógia előző két részében (A lótusz virágai, A lila pavilon) megismert nehéz sorsú hősök – a kék szemű kínai lány, Lian-hua, az oroszországi menekült család lánya, Nagyezsda, a japán diplomata, Fukui és a portugál katonatiszt, Teixeira – zaklatott életén keresztül látjuk visszatükröződni a nagypolitika eseményeit az Ázsia népeit „felszabadító” háború felé sodródó Japánban, a japánok által elfoglalt, a Szovjetunió részéről támogatott kommunisták és Csang Kaj-sek népi mozgalma által megosztott Kínában, a revansra erőt gyűjtő náci Németországban és Európa nyugodt pontjának számító Portugáliában.  Politikai harcok, ármány és magánéleti problémák között vívódnak a hősök egy olyan korban, amikor a regény egyik varázslatos és megkapó alakja, az önfeláldozásra mindig kész Nagyezsda szavai szerint csak „rossz és még rosszabb döntéseket hozhatunk”. Gondjaik, mindennapi harcaik, tisztességük és emberi tartásuk megőrzésére irányuló törekvéseik mellett felidéződnek Tokió feszült, Peking és Sanghaj egzotikus és színes, Lisszabon a nyugalmas felszín alatt igen mozgalmas és Berlin komor mindennapjai a második világháborút megelőző időszakban.  Bár A középső birodalom egy trilógia befejező része, olvasható önálló regényként is, mert a szerző olyan mesterien bonyolítja a történet szálait, hogy a teljesség érzésével tesszük le kezünkből a könyvet.

A Pofon egy XXI. századi történet, egy iraki menekült férfi története, monológja. A férfi Párizsba szeretne menekülni, egy rokonához, de mivel az emberkereskedők csak Németországig viszik, így ott kénytelen dekkolni. Megismerjük a könyvből a menekültek zárt világát (nemcsak iraki menekültek, hanem mindenféle náció, de persze főleg a Közel-Kelet térségéből), kitörési lehetőségeiket, illetve: a normális kitörés lehetetlenségét. A férfi tulajdonképpen ügye elbírálására vár (hiszen elfogták Németországban, mint illegális bevándorlót), hogy maradhat-e az országban. A könyv a németországi bürokrácia kritikája is, amely lassú, körülményes és egyáltalán nem az együttérzésen alapul.

„Most élvezem az életet. De a mosoly mögött rengeteg munka van. Míg eljutottam idáig, rengeteget sírtam…” A francia utánpótlásképző központok elutasították vékony, alacsony termete miatt, ezért Antoine Griezmann tizennégy éves korában a spanyolországi Baszkföldet választja, mivel a San Sebastian-i Real Sociedad az egyetlen klub, amely hisz benne. Rengeteg kitartásra van szüksége, hogy feljusson a csúcsra. 2016-ban Lionel Messit és Cristiano Ronaldót megelőzve a spanyol bajnokság legjobb játékosának választott 26 éves csatár nagy tetteket visz véghez az Atlético Madriddal és a Kékekkel a Franciaországban megrendezett Európa-bajnokság során: kiérdemelte a bajnokság legjobb góllövője és legjobb játékosa címet. Az alapjában hallgatag, visszafogott fiú, az Aranylabda harmadik helyezettje úgy döntött, elmeséli eddigi pályafutásának történetét. A kétségeit, ambícióit sem elrejtve, most először beszél magáról: a mâconi gyerekkoráról, ami a labda körül forgott, sikertelen próbálkozásairól, a fantasztikus Európa-bajnokság kulisszatitkairól, Didier Deschamps-mal folytatott beszélgetéseiről, a párizsi szórakozóhelyre történt kiruccanása miatti tizenhárom hónapos felfüggesztéséről, a 2015. november 13-án a Stade de France-ban megtartott Franciaország–Németország mérkőzésről, miközben a nővére éppen a Bataclanban volt… És természetesen imádott feleségéről, Erikáról és kétéves kislányáról, Miáról. Egy különleges bajnok érzelmekkel teli, őszinte története. Készült Arnaud Ramsay újságíró közreműködésével.

A Fegyvertelenül a tűzvonalban abban különbözik a bori menet szemtanú-leírásaitól, hogy a hiteles beszámolón túl egy nagy elbeszélés keretébe foglalja a szenvedéstörténetet. Mint számos sorstársa, György István egy szerelmes asszonyt hagyott otthon. A hazavágyást színezte és átlelkesítette ez a szerelem. Kimondatlanul ez adott reményt a pokoli hétköznapoknak, hogy a bolyongásból hazatérőt az asszony megvárja.

A hetvenedik életévét betöltött Csepeli György Ferenczi Borbálával folytatott beszélgetései során feleleveníti élete meghatározó pillanatait. „Soha nem tudtam eldönteni biztosan, mi is akarok lenni. Nem volt egy erős szervezőelv vagy vezérfonál, amit követtem volna. Ilyen értelemben nem volt életstratégiám. Lehetőségeket kaptam a sorstól, amelyeket igyekeztem jól kihasználni. A tudomány az életem fontos része, de legalább ilyen erős a publicisztikai és a tudományos ismeretterjesztő munkám is. Azt hiszem, mindig is hatni akartam. Nem volt elég, hogy csak cikkeket és tanulmányokat irkálok. Valószínűleg ezért kóboroltam el a politika irányába is. A kommunizmus alatt nem mehettem volna a politika felé, de amikor lehetőség nyílt rá, megragadtam ezt a lehetőséget is. Soha nem tudtam eldönteni azt sem, hogy külföldön vagy itthon akarok élni. Állandóan pattogtam a két pólus között, mint egy pingponglabda. Tulajdonképpen mindig Fabrizio del Dongónak gondoltam magam, aki tudja, hogy mi a jó és az igaz, de nem tudja, hogy mikor hol van, s valamiképp mégis megmarad az eredeti értékei vonzásában. Őt is a sors hányta ide-oda. Végül Fabrizio del Dongónak lett egy élete, ami persze nem volt érdektelen élet, mint ahogy az enyém sem az. De nem mondhatom, hogy lett volna egy egységes terv, ami engem belülről vezérelt volna. Ez persze kívülről nem látszik, nem látható, de én belülről jól látom ezt a szétesettséget. Kívülről az látszik, hogy írtam 22 könyvet, körülbelül 300 cikket, bejártam rengeteg egyetemet, előadtam számtalan konferencián. Kívülről rendben van a karrierem. De belülről nekem ez olyan, mint egy sajt, ami tele van lyukakkal.” A beszélgetésekből kiderül, hogy Csepeli Györgynek sikerült-e kihoznia a saját képességeiből és adottságaiból a maximumot. „… a képességek és lehetőségek felismerése és kihasználása csak egy tényező. A szerencse jön először. Az én életem összes meghatározó pontján ott volt a szerencse. Ilyen szempontból a szerencse fia vagyok. Az én életemben mindig a véletlenek voltak a meghatározók. Más kérdés, hogy ezek szerencsés véletlenek voltak. Ha egy jelszót lehet mondani, akkor ez a Sors bona, nihil aliud. Jó szerencse, semmi más.”

Ormos Mária történész, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora, emeritus professzor, az MTA tagja ebben a könyvében fantasztikus időutazásra hív bennünket a Föld körül az európai időszámítás különböző időpontjaiban. Pontosabban 800 és 1500 között, tehát abban a néhány évszázadban, amely eltelt az európai újrarendeződés kezdeteitől a Föld felfedezéséig. Elindulunk az első ezredforduló tájékán, méghozzá Európából, végtére is ez a hazánk, majd kelet felé haladva pillantást vetünk Ázsiára, Ausztráliára, a Csendes-óceáni-szigetekre, körülnézünk Amerika mindkét részén, és megállapodunk Afrikában. Mire is figyeljünk útközben? A természeti szépségekre? Nos, ezek évezredek óta lényegében változatlanok. A dinasztiákra és a háborúkra? Az erre vonatkozó adatokat megtalálni a kézikönyvekben. Fontosabb megtudnunk, hogy egy adott időben hogyan éltek az emberek. Az első évezredfordulót átölelő néhány évszázad kiválasztása „úti célként” tartalmaz bizonyos előítéletet Európa javára, mivel ebben az időben nagy változás elsősorban ezen a vidéken zajlott le. Ezt a részrehajlást azonban indokolja, hogy az európai átrendeződés alapul szolgált a jóval későbbi változásoknak a világ minden részében. Ez vezetett el ugyanis ahhoz, hogy az európai időszámítás szerint a 15. század végén elkezdődjék a „Föld felfedezése”, a legnagyobb fordulat, amely végbement az emberiség történetében.

Mesék? Sima hazugságok! Hamis állítások? Megtévesztések! Hülyítések? Ócska duma! A Hazugság Kft. árukatalógusa! Orbán Viktor és hű fegyverhordozói napról napra gyártják a politikai céljaiknak megfelelő termékeket a fogyasztók, vagyis a választók számára, méghozzá olyan magától értetődő természetességgel, hogy közben a szemük se rebben. Az árut többnyire sikerül eladniuk, mi több, a vásárlók jelentős része elégedett is vele. Én nem, sőt évek óta döbbenten figyelem, hogy mindez lehetséges, bár ahogy nyomon követem a hazug hírek gyors terjedését a világban, látom, hogy egyre nehezebb az igazságot megtalálni. Ez a könyv nem történelmi krónika, de az elmúlt nyolc év méretes hazugságainak gyűjteménye, amelyben Orbán és társai állításait a tényekkel, a valósággal szembesítem. Annál rosszabb a tényeknek, válaszolná erre Orbán, aki továbbra is magabiztosan mondja a magáét. A magam részéről mégis abban bízom, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, nem dől be a szédítésnek, hanem elképedve és felháborodva, vagy az egészet kinevetve fogadja a fentről érkező szózatokat. Hogy annál rosszabb legyen a hazugságoknak.

Az általános iskolás kislány a nagyszüleivel él egy romániai kisvárosban, miközben óvónő anyja Rómában cselédként dolgozik, hogy ezzel segítsen a család anyagi helyzetén. Az anya négy éven keresztül nem látja gyermekét, a kislány pedig elhagyatottságában kitalál egy magányos játékot: sivár, lakótelepi toronyház tetején Istent játszik. Elképzeli, hogy varázslattal befolyásolni tudja a profán dolgokat, megváltoztathatja a sorsszerűen bekövetkező eseményeket. A vágyak és a brutális valóság feszültség végigkíséri a történetet a regény romániai és olaszországi helyszínein. Az idősebb és fiatalabb nemzedékek érdekei valamint a keleti és nyugati életformák közötti különbségekkel nap mint nap szembesülő édesanya, a hasonló sorsú, megalázott,és számkivetett honfitársak között talál menedéket és barátnőt Róma távoli külvárosában, így saját tapasztalatai a menekült sorstársak színesen kalandos, érdekfeszítő élettörténeteivel is kiegészülnek. A várva várt, de mindig késleltetett hazatérés, a többször megálmodott karácsony a kislány meg az édesanyja számára is tartogat meglepetést.