Kossuth Kiadó strana 61 z 230

Noam Chomsky könyve a nyelvész, filozófus és politikai gondolkodó rendkívül szerteágazó életművének rövid összefoglalója, amelyben saját nyelvészeti téziseiből kiindulva kísérletet tesz az emberi természet különböző összetevőinek feltárására. Hogy működik az emberi elme? Melyek a gondolkodásunk legfőbb összetevői? Mi az, amit megismerhetünk a világban, és mi az, ami már meghaladja képességeinket? Mi a közjó, milyen politikai rendszerek szolgálják, és melyek állnak szembe vele? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat Chomsky könyve, amely egyszerre összegzi az amerikai gondolkodó életművét és nyújt bevezetést legfőbb tanainak tanulmányozásához.

„Csupa tabu. Csupa olyan fogalom, olyan jelenség és olyan leírás, amiről még mindig – egy prűd, egy képmutató, egy álszent társadalom alázatos szolgáiként – magányosan és szégyenkezve gondolkodhatunk. A sperma a magyar nyelvben szitokszó. A női nemi szerv a szajhaság tárgyiasított jelképe. Az azonos neműekkel való kapcsolat fertő, az elfajzás része. A nemi tevékenység konkrét gyakorlata megrontás, bűngyakorlás. Az önkielégítés megbetegítő szégyenletesség, szent borzadály. A monogámia lehetetlenségéről aztán szót se ejtsünk. Sauschitz Attila, író és újságíró könyve fölszabadultan, az irónia gyöngéd erejével, megannyi tudományos ismeret birtokában veszi sorba a szexualitás történetiségével, az evolúció folyamatával kapcsolatban fölállított piros lámpák sorát. Ez az út, a könyv tapasztalata szerint, nem elsősorban szégyenkezésre méltó, hanem inkább izgalmas és kalandos. Igazi fölfedezés, a kiscserkészek és a kisnővérek kijönnek a napra a fullasztó hátsó szobákból. A szerző esszéinek gyűjteménye roppant szórakoztató, fölvilágosultsága magával ragadó, és ráadásul könnyed is, mint egy jól sikerült, felhőtlen randevú.” (Darvasi László)

A világhírű szerző körülbelül húsz tudományos népszerűsítő könyvet írt kisgyerekeknek és kamaszoknak – többségük bestseller lett. Van-e a pókoknak fülük? Miért zöld a takony? Pukiznak-e a nyulak? Milyen nagy az univerzum? Miért ragadós az ásítás? A vicces rajzokkal és meglepő tényekkel teli könyv ezeknél még sokkal hihetetlenebb furcsaságokra is választ ad. Kiderül például, lehetséges-e az időutazás, miért nem látunk élesen a víz alatt, miért nincsenek háromlábú állatok, a cápák és a tigrisek szerint milyen íze van az embernek, kifogy-e valaha az elektromosság, és még rengeteg izgalmas dolog a minket körülvevő világról. Egy cseppet sem fogsz unatkozni.

Ernst Gombrich egyike a 20. század nagy tudósainak. Ezenkívül azzal az egyedülálló képességgel rendelkezett, hogy az összefüggéseket nem a tudással bíró, hanem a tudni vágyó szemszögéből szemlélte. Mindössze 25 évesen, 1935-ben, arra vállalkozott, hogy megírja a világ történetét kifejezetten fiatal olvasók számára. Anélkül, hogy valaha is terjengőssé vált volna, izgalmasan és figyelmes pillantását az emberiség fejlődésének bonyolult részleteire irányítva, ábrázolta a történelmet az ősembertől az első világháborúig. Harminc év elteltével ismét felfigyeltek nagyszerű könyvére, és újra kiadták, kibővítve egy a szerző által írt fejezettel, mely az első kiadás óta eltelt idő eseményeit összegzi. Azóta számtalan nyelvre fordították le – így magyarra is. A könyv ez utóbbi változat még tovább bővített, Gombrich által tökéletesített, és leánya posztumusz előszavával ellátott mű.Az emberiség története úgy, ahogy egy nagy tudós beszéli el, olyan lebilincselő, mint egy regény és olyan adatgazdag, mint egy enciklopédia. Ernst H. Gombrich Rövid világtörténelme már rég klasszikussá vált.

„Az utolsó métereken a hosszútávfutó is ráerősít. Most, nyolcvan évesen, lázas munkával igyekszem elvarrni úgynevezett életművem még szabadon lengedező szálait. A fél életem azzal telt el, hogy kezdő vagy haladó pályatársaimnak segítettem, ahol csak tudtam. Most, a finisben, talán van némi jogom egy kicsit önzőnek lenni és csak a saját opuszaimmal foglalkozni. Kivontam hát a forgalomból magam, úgy élek, mint a kódexmásoló szerzetesek hajdanán.” A Kossuth- és József Attila-díjas Baranyi Ferenc – akit indulása óta elsősorban közéleti költőnek tart a közönség, bár ő maga inkább kedveli a „közszolgálati költő” kifejezést – egyfajta számvetését tartja kezében az olvasó, verseket, visszaemlékezéseket kor- és pályatársakra.

A ?züllött rendőrfőkapitány, aki a drogkereskedelem és a korrupció mocsarába süllyesztette az egykor virágzó iparvárost, végre meghalt. A város lakói és rendőrei egy tisztességes és szebb jövőben reménykednek, a háttérben azonban hamar kezdetét veszi a hatalmi harc.    A fiatal és tehetséges nyomozó, Macbeth, a város drogbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. Az ambiciózus Duff rendőrtiszt – aki együtt nevelkedett Macbethtel az árvaházban, és ott a legjobb barátok lettek – szintén kiveszi részét a drogbandák elleni küzdelemből, és szinte bármire képes lenne, hogy vezető pozícióba kerüljön. Lady, a befolyásos kaszinótulajdonos-nő folyamatosan terveket sző maga és szerelme, Macbeth előbbre jutására.    A vetélkedést gyilkosságok sorozata kíséri.     A Macbethet Shakespeare azonos című tragédiája ihlette – Nesbø szemében a darab a hatalomért vívott harc thrillere, melynek színhelye komor, örökké esős, noir-szerű városi táj.

Mindenkinek, aki szül, s akinek "Az élet egyre kisebb szakaszokból áll: idejük öt-, három- vagy egyperces, aztán már csak egybefolyó fájás minden." Mindenkinek, aki nagymama "Ez az új baba még csak egy üres lap. Most kezd rajzolni a lapra, és együtt fogjuk majd kiszínezni azt a képet, amit ő mutat magáról, és amilyennek én látom őt. Most ő csak egy magzatmázas, bölcsen békés arc." Mindenkinek, akinek a gyereke kórházban van "Hol voltál, amikor hívtalak? Mondtam neked, anyu, gyere értem, menjünk már haza, te meg nem is válaszoltál. Miért? Miért mentél el?" Mindenkinek, "Én úgy szeretem a Jéza Krisztát. Megvédeném, nem engedném, hogy a gazdagok megfeszítsék. Ugye ő azt akarta, hogy ne legyenek szegények?" Egyszóval mindenkinek, "aki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja"… Bárkinek, aki tud olvasni, és a betűk mögött meglátja az üzenetet, rá tud csodálkozni arra, hogy bármilyen tragédia, sanyarúság, kétségbeejtő kilátástalanság alatt, mellett, közben is megcsillan a remény, ami segíti a lelki túlélést.

Kiválóságok, akik a kultúrában, a tudományban, az üzleti világban mardandót alkottak. Bálint György, Bródy János, Csányi Vilmos, Egyed Ákos, Jordán Tamás, Rakovszky Zsuzsa, Vitray Tamás kapták meg 2017-ben a Hazám-díjat. Olyan alkotó egyéniségek, akikről egyenként is érdemes könyvet írni. Van már ilyen. Lesz még ilyen. A könyv Őket, az alkotó egyéniségeket mutatja be egy-egy portréinterjúban. Aktuális gondolataikat, érzelmeiket, hitvallásukat, pályaívüket, fontos és tanulságoktól sem mentes életrajzi történeteiket, humorukat és bölcsességüket ismerhetik meg az olvasók. A XXI. Századi Társaság rangos kitüntetését minden év novemberében a magyar szellemi élet hét kiválósága veheti át értékőrző és értékteremtő életművük elismeréseként. A díj a feledés elleni emlékezést valamint példát adó értékeink megbecsülését szolgálja ezzel a könyvvel együtt. Hagyományteremtő módon a díjazottakkal készített életinterjúkat 2005-től kötet formájában jelenteti meg a Kossuth Kiadó.

Az egyik iskolai szünidő első napján édesanyám hajnalban felébresztett, elsorolta, hogy a reggelihez és ebédhez milyen alapanyagokat hol találok (kredenc, spájz, hűtőszekrény), a lelkemre kötötte, az ötéves öcsémnek is rendesen adjak enni, és elment dolgozni. Az ajtóból még visszaszólt: ,,Az asztalon hagytam 1 forint 50 fillért, ebből vegyél 50 fillérért jeget a hűtőszekrénybe, és magatoknak egy-egy gombóc fagylaltot.”    Apai nagymamámat a kukoricatörés idején Endrődön, Békés megyében láttam először nagy mennyiségben főzni. A nagymamám 40 literes kondérban főzött egytálételt – hússal – a dolgozóknak: 40 dkg plusz 2 nagy szelet kenyér volt egy adag.    Anyai nagymamámnak a Fejér megyei Mezőfalván kisebb mennyiséget kellett főzni, de ,,finomat” is kellett adni. A finomság titka a tejföl volt. A zöldséglevesbe, mártásba, főzelékbe, uborkasalátába, ecetes zöldsalátába – tejföl. Még a sütemények tésztái is tejföllel készültek.    Elvégeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát, és 1971–1977 között csak egyszer főztem. Későbbi feleségemnek készítettem egy ,,igazi” zöldborsófőzeléket. ,,Kicsit édes volt…”, kaptam a rövid kommentárt, és csak másnap jöttem rá, hogy a só helyett cukrot tettem a főzelékbe. Valószínűleg sorspróbáló főzés volt ez, mert negyvennégy éve vagyunk házasok.

Nagy György (1953–2017), legendás televíziós műsorvezető, szerkesztő, újságíró, író, aki hosszú évtizedeken át a klasszikus elveket képviselte a magyar televíziózásban. Olyan műsorokat szerkesztett és vezetett, mint a Hol-Mi?, az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Nagy Vita, a Rocklexikon, a Hogy volt?, a Magyar Televízió ötvenéves történetét felelevenítő sorozat, a Szabadság tér 17., a magyar tájak és városok iránti érdeklődést felkeltő Főtér, vagy a hazánk történetét bemutató Magyarország története című, negyvenhat részes sorozat, melynek forgatókönyvírója és vezetője volt. Sok-sok éven át ő kommentálta többek között a fontos állami ünnepi eseményeket, a pápalátogatást, a Forma–1-es versenyeket. Írásai az Élet és Irodalomban, a Képes 7-ben, a Ridikül magazinban jelentek meg. Kötetünk tematikus válogatás írásaiból – történelmi személyiségek, híres magyar emberek, feltalálók, művészek életéről és sorsáról, a mágikus számokról, a népi mondások igazságtartalmáról, asszonyokról, lányokról, a párkeresés művészetéről, a század eleji esküvőkről, a zenéről, az utazásról térben és időben –, a műsorokhoz készített cikkeiből, interjúiból, amelyek emlékezetünkbe idézik sokoldalú érdeklődését, hihetetlen munkabírását, szaktekintélyét, életkedvét, humorát, kedvességét és mosolyát.

„Hiszem, hogy mindig van másik út, hogy mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk, s pont ezért lehetséges a változás.” Sikeres bárki lehet, de mégsem akárki. E könyv annak íródott, aki hajlandó végre kezébe venni a sorsát. Célom az volt, hogy mindenki számára biztonságos eszközöket nyújtó írást adjak az olvasók kezébe, hogy miként szabadulhatunk meg a pörgés rabigájából, hogy az életünk ne csak hajsza legyen, ahol mások életét éljük és céljait valósítjuk meg, hanem ahol végre merünk magunkra fókuszálni, s mindezt nem fogcsikorgatva, hanem derűsen, mosolyogva. Hiszek abban, sőt tudom, hogy mindez lehetséges. Ha valaki közelít a sikerhez az üzleti életben, a tapasztalatok szerint sokszor elér egy kritikus lélektani határponthoz, és nem érti, miért nem képes áttörni a falakat, holott elvben minden módszert ismer. Ellenben ha valaki a lélektan felől közelíti a siker birodalmát, megint csak az ürességbe markol, mert pszichés felismeréseinek nem lesz a hétköznapokba ültethető konkrétuma. Ez a könyv a hogyanokról szól.

„Cipősarkak keltette földrengés, szétterülő vízcseppek a járdán, alsónadrág a szárítókötélen, két apáca, rágógumi, kövek, bérkerékpárok, a távolban a bázis irányából elhúzó repülőgép, kalapos turisták, egy-két bajuszos helybeli, FOR RENT feliratú tábla, egy másik FOR SALE szöveggel, a kirakatban táska, szárított füge, néhány könyv, előtte várakozó nagymama. Ezt láthatta még a hangya, mielőtt váratlanul Paolo kérges tenyerében találta magát.”

A könyv címe a Rolling Stones azonos című, világhíres slágerére utal. Igen, nem fenékig tejföl az élet. A szerző beszélgetőtársa Kutassi József „megbukott”, és újra és újraéledő „életművész” – na, meg önmaga. Beszélgetésük során megváltják ugyan a világot többször is – de minek. Getnó. Hogyan kezdi megtalálni önmagát, majd hogyan veszíti el, és hogyan találja meg újra és újra azt az életformát, amely túllendíti a reményvesztettségen. Mennyit kell vállalkozni, és várni az élettől, hogy végre… Na, mi is történjen meg végre? Hát ez az! Kutassi és Horváth miért rabjai a saját maguk teremtette körülményeknek? Azért, mert másokkal közösen teremtették, vagy mert a megfelelő helyen nem voltak elég erősek. Kell-e, lehet-e szakítani? De kivel, mivel is?!

A német nemzetiszocialista vezérek számára a II. világháború alatt a különböző európai országokból elrabolt műtárgyakból hoztak létre művészeti gyűjteményeket. Ezeket azután – a hadi eseményektől függően – más és más helyszínre szállították, jól védhető kastélyokban vagy sóbányák tárnái mélyén őrizték. A kincsek felkutatása a háború utolsó szakaszának különlegesen izgalmas fejezete volt, amelynek hősei az amerikai hadsereg erre szakosodott szervezetei és tisztjei voltak. Az egyik első „kaland” a berlini Birodalmi Bankból a merkersi bányába szállított óriási mennyiségű aranyrúd, többtonnányi ezüst, valuta, papírpénz és értékes műtárgy felfedezése volt, amelyeket 1945. április 12-én Eisenhower, Bradly és Patton amerikai tábornokok jelenlétében foglaltak le. Az aranyrudak nagy részét visszaadták az egykor megszállt országoknak, így lefoglalásukat jogosnak tarthatjuk, a hatalmas „leletben” azonban voltak olyan értékes darabok is, amelyek soha nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Néhány műtárgy, rögtön a háború végét követően, illegális utakon az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol a felvevőpiac óriási volt. A múzeumok és műkereskedők nem kérdezték, hogy a legtöbbször svájci műkereskedők közvetítésével kalapács alá került műtárgyak korábban kinek a tulajdonát képezték. Az azonban egyértelmű, hogy az elrabolt műkincsek rejtekhelyeinek megtalálásában, megmentésében és visszaszolgáltatásában az Egyesült Államok példamutató szerepet vállalt.

Nincsenek határok, nincs kifogás, nincs lehetetlen. Ez a mottó vezérli Harnos Kristófot, aki úgy lett többszörös testépítő világ- és Európa-bajnok, hogy előtte egy autóbaleset miatt kerekesszékbe kényszerült. A ma 32 éves bajnok 29 évesen állt fel élete legmélyebb pontjáról, újra megtanult mozogni, cselekedni és boldogan élni. A nehézségek, amelyek próbára tették, erőt adtak neki ahhoz, hogy felsőteste energiáit mozgósítsa. A történet, mely a töréspont előtti és utáni mozzanatokat dolgozza fel, azt igazolja, hogy fel lehet állni, meg lehet próbálni, és akkor sem szabad feledni az álmokat, ha azok, nem is kissé, eltávolodnak tőlünk. Az egykori vendéglátós neve fogalommá vált az edzőtermekben, Harnos Kristóf példája minden bajba jutott embernek okulásul szolgál.

Féja Gézát a köztudat falukutatóként, a Viharsarok írójaként tartja számon, s munkásságának zöme valóban az ország lakosságának akkor még többségét kitevő parasztság helyzetéről és világáról szól. E kötet írásai azonban bizonyítják, hogy más társadalmi rétegek, így a munkások, a nagyváros szegényeinek, kistisztviselőinek életével, sorskérdéseivel szemben sem volt közömbös. Átérezte gondjaikat, és elsősorban ezeket fogalmazta meg riportjaiban. Kereste felemelkedésük és polgárosodásuk útjának lehetőségét, magyarságtudatuk erősítését kívánta a fokozódó idegen befolyásokkal szemben. Így szólt erről: „Nem cselekedhetünk eleget a falu és a nép érdekében, a népi kérdést sohasem szabad levennünk a napirendről. De ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a magyar városról sem.” A régi Budapest írásai először jelennek meg könyv alakban.