Kossuth Kiadó strana 63 z 231

Az egyik iskolai szünidő első napján édesanyám hajnalban felébresztett, elsorolta, hogy a reggelihez és ebédhez milyen alapanyagokat hol találok (kredenc, spájz, hűtőszekrény), a lelkemre kötötte, az ötéves öcsémnek is rendesen adjak enni, és elment dolgozni. Az ajtóból még visszaszólt: ,,Az asztalon hagytam 1 forint 50 fillért, ebből vegyél 50 fillérért jeget a hűtőszekrénybe, és magatoknak egy-egy gombóc fagylaltot.”    Apai nagymamámat a kukoricatörés idején Endrődön, Békés megyében láttam először nagy mennyiségben főzni. A nagymamám 40 literes kondérban főzött egytálételt – hússal – a dolgozóknak: 40 dkg plusz 2 nagy szelet kenyér volt egy adag.    Anyai nagymamámnak a Fejér megyei Mezőfalván kisebb mennyiséget kellett főzni, de ,,finomat” is kellett adni. A finomság titka a tejföl volt. A zöldséglevesbe, mártásba, főzelékbe, uborkasalátába, ecetes zöldsalátába – tejföl. Még a sütemények tésztái is tejföllel készültek.    Elvégeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát, és 1971–1977 között csak egyszer főztem. Későbbi feleségemnek készítettem egy ,,igazi” zöldborsófőzeléket. ,,Kicsit édes volt…”, kaptam a rövid kommentárt, és csak másnap jöttem rá, hogy a só helyett cukrot tettem a főzelékbe. Valószínűleg sorspróbáló főzés volt ez, mert negyvennégy éve vagyunk házasok.

„Cipősarkak keltette földrengés, szétterülő vízcseppek a járdán, alsónadrág a szárítókötélen, két apáca, rágógumi, kövek, bérkerékpárok, a távolban a bázis irányából elhúzó repülőgép, kalapos turisták, egy-két bajuszos helybeli, FOR RENT feliratú tábla, egy másik FOR SALE szöveggel, a kirakatban táska, szárított füge, néhány könyv, előtte várakozó nagymama. Ezt láthatta még a hangya, mielőtt váratlanul Paolo kérges tenyerében találta magát.”

Nagy György (1953–2017), legendás televíziós műsorvezető, szerkesztő, újságíró, író, aki hosszú évtizedeken át a klasszikus elveket képviselte a magyar televíziózásban. Olyan műsorokat szerkesztett és vezetett, mint a Hol-Mi?, az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Nagy Vita, a Rocklexikon, a Hogy volt?, a Magyar Televízió ötvenéves történetét felelevenítő sorozat, a Szabadság tér 17., a magyar tájak és városok iránti érdeklődést felkeltő Főtér, vagy a hazánk történetét bemutató Magyarország története című, negyvenhat részes sorozat, melynek forgatókönyvírója és vezetője volt. Sok-sok éven át ő kommentálta többek között a fontos állami ünnepi eseményeket, a pápalátogatást, a Forma–1-es versenyeket. Írásai az Élet és Irodalomban, a Képes 7-ben, a Ridikül magazinban jelentek meg. Kötetünk tematikus válogatás írásaiból – történelmi személyiségek, híres magyar emberek, feltalálók, művészek életéről és sorsáról, a mágikus számokról, a népi mondások igazságtartalmáról, asszonyokról, lányokról, a párkeresés művészetéről, a század eleji esküvőkről, a zenéről, az utazásról térben és időben –, a műsorokhoz készített cikkeiből, interjúiból, amelyek emlékezetünkbe idézik sokoldalú érdeklődését, hihetetlen munkabírását, szaktekintélyét, életkedvét, humorát, kedvességét és mosolyát.

„Hiszem, hogy mindig van másik út, hogy mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk, s pont ezért lehetséges a változás.” Sikeres bárki lehet, de mégsem akárki. E könyv annak íródott, aki hajlandó végre kezébe venni a sorsát. Célom az volt, hogy mindenki számára biztonságos eszközöket nyújtó írást adjak az olvasók kezébe, hogy miként szabadulhatunk meg a pörgés rabigájából, hogy az életünk ne csak hajsza legyen, ahol mások életét éljük és céljait valósítjuk meg, hanem ahol végre merünk magunkra fókuszálni, s mindezt nem fogcsikorgatva, hanem derűsen, mosolyogva. Hiszek abban, sőt tudom, hogy mindez lehetséges. Ha valaki közelít a sikerhez az üzleti életben, a tapasztalatok szerint sokszor elér egy kritikus lélektani határponthoz, és nem érti, miért nem képes áttörni a falakat, holott elvben minden módszert ismer. Ellenben ha valaki a lélektan felől közelíti a siker birodalmát, megint csak az ürességbe markol, mert pszichés felismeréseinek nem lesz a hétköznapokba ültethető konkrétuma. Ez a könyv a hogyanokról szól.

A könyv címe a Rolling Stones azonos című, világhíres slágerére utal. Igen, nem fenékig tejföl az élet. A szerző beszélgetőtársa Kutassi József „megbukott”, és újra és újraéledő „életművész” – na, meg önmaga. Beszélgetésük során megváltják ugyan a világot többször is – de minek. Getnó. Hogyan kezdi megtalálni önmagát, majd hogyan veszíti el, és hogyan találja meg újra és újra azt az életformát, amely túllendíti a reményvesztettségen. Mennyit kell vállalkozni, és várni az élettől, hogy végre… Na, mi is történjen meg végre? Hát ez az! Kutassi és Horváth miért rabjai a saját maguk teremtette körülményeknek? Azért, mert másokkal közösen teremtették, vagy mert a megfelelő helyen nem voltak elég erősek. Kell-e, lehet-e szakítani? De kivel, mivel is?!

A német nemzetiszocialista vezérek számára a II. világháború alatt a különböző európai országokból elrabolt műtárgyakból hoztak létre művészeti gyűjteményeket. Ezeket azután – a hadi eseményektől függően – más és más helyszínre szállították, jól védhető kastélyokban vagy sóbányák tárnái mélyén őrizték. A kincsek felkutatása a háború utolsó szakaszának különlegesen izgalmas fejezete volt, amelynek hősei az amerikai hadsereg erre szakosodott szervezetei és tisztjei voltak. Az egyik első „kaland” a berlini Birodalmi Bankból a merkersi bányába szállított óriási mennyiségű aranyrúd, többtonnányi ezüst, valuta, papírpénz és értékes műtárgy felfedezése volt, amelyeket 1945. április 12-én Eisenhower, Bradly és Patton amerikai tábornokok jelenlétében foglaltak le. Az aranyrudak nagy részét visszaadták az egykor megszállt országoknak, így lefoglalásukat jogosnak tarthatjuk, a hatalmas „leletben” azonban voltak olyan értékes darabok is, amelyek soha nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Néhány műtárgy, rögtön a háború végét követően, illegális utakon az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol a felvevőpiac óriási volt. A múzeumok és műkereskedők nem kérdezték, hogy a legtöbbször svájci műkereskedők közvetítésével kalapács alá került műtárgyak korábban kinek a tulajdonát képezték. Az azonban egyértelmű, hogy az elrabolt műkincsek rejtekhelyeinek megtalálásában, megmentésében és visszaszolgáltatásában az Egyesült Államok példamutató szerepet vállalt.

Nincsenek határok, nincs kifogás, nincs lehetetlen. Ez a mottó vezérli Harnos Kristófot, aki úgy lett többszörös testépítő világ- és Európa-bajnok, hogy előtte egy autóbaleset miatt kerekesszékbe kényszerült. A ma 32 éves bajnok 29 évesen állt fel élete legmélyebb pontjáról, újra megtanult mozogni, cselekedni és boldogan élni. A nehézségek, amelyek próbára tették, erőt adtak neki ahhoz, hogy felsőteste energiáit mozgósítsa. A történet, mely a töréspont előtti és utáni mozzanatokat dolgozza fel, azt igazolja, hogy fel lehet állni, meg lehet próbálni, és akkor sem szabad feledni az álmokat, ha azok, nem is kissé, eltávolodnak tőlünk. Az egykori vendéglátós neve fogalommá vált az edzőtermekben, Harnos Kristóf példája minden bajba jutott embernek okulásul szolgál.

Féja Gézát a köztudat falukutatóként, a Viharsarok írójaként tartja számon, s munkásságának zöme valóban az ország lakosságának akkor még többségét kitevő parasztság helyzetéről és világáról szól. E kötet írásai azonban bizonyítják, hogy más társadalmi rétegek, így a munkások, a nagyváros szegényeinek, kistisztviselőinek életével, sorskérdéseivel szemben sem volt közömbös. Átérezte gondjaikat, és elsősorban ezeket fogalmazta meg riportjaiban. Kereste felemelkedésük és polgárosodásuk útjának lehetőségét, magyarságtudatuk erősítését kívánta a fokozódó idegen befolyásokkal szemben. Így szólt erről: „Nem cselekedhetünk eleget a falu és a nép érdekében, a népi kérdést sohasem szabad levennünk a napirendről. De ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a magyar városról sem.” A régi Budapest írásai először jelennek meg könyv alakban.

A „holnaplány” kifejezést Hajdu Lilly, a később jelentőssé vált pszichoanalitikus használta saját magára 1910-ben, orvostanhallgatóként. Olyan nőket képzelt a szó mögé, akik elmozdulnak a nő hagyományos ideáljától, és mindenekelőtt szellemi, alkotó emberként és társként tekintenek önmagukra. Róluk szól ez a könyv. A nők kapcsolódása a pszichoanalitikus szakmához az intellektuális női szereplehetőségek kibontakozásának reprezentatív jelensége. Számszerűen ugyan egy szűk csoport történetéről van szó, amely viszont rendkívül sok szálon érintkezik a korabeli kultúrával és társadalommal, ezért az életutak tükrében nemcsak a pszichoanalízis, de a nőtörténet, illetve a társadalom- és politikatörténet jelentős eseményei és folyamatai is nyomon követhetők. A könyv fejezetei egyfelől a nőiség pszichoanalízisben betöltött szerepét, jelentését, másfelől az első magyar női pszichoanalitikusok pályáját mutatják be. Feltárják a pszichoanalízis budapesti iskolájában dolgozó nők társadalmi hátterét, a szakmába való belépésük körülményeit, érdeklődési területeik jellegzetességeit. A fő fejezetek egy-egy jelentős női pszichoanalitikus: Hajdu Lilly, Gyömrői Edit, Bálint Alice, Kovács Vilma és Rotter Lillián életén és pályáján vezetnek végig, számos új életrajzi forrás bevonásával. Az utolsó fejezet rövidebb életrajzai további közel harminc korai magyar (és magyar származású) női analitikus portréját rajzolják meg – közülük többen szinte teljesen ismeretlenek voltak a pszichoanalízis-történet számára.

A kötet bevezesti az olvasót egy ősi kultúra világába, az iráni civilizáció több ezer éves csodás labirintusába. Megidézzük műemlékeit, megcsodáljuk ősi központjait, megérezzük barátságos szívverését, és felénk néző nyitott, érdeklődő, mégis büszke és öntudatos pillantását. Hogy egy klasszikus perzsa lemezt feltéve, és Háfiz vagy Omar Khajjám verseit forgatva kellemesen megmártózzunk egy oly távolinak tűnő, térben és időben mégis oly közeli világban. Irán – régi nevén Perzsia – mindig befolyásolta múltunkat és jelenünket is. A klasszikus európai műveltséggel folyamatosan kölcsönhatásban élő, attól értékeket nyerő és arra mindvégig hatást gyakorló nagy hatású kultúrát mutatja be és méltatja e kiadvány. Az ősi Perzsia, a mai Irán tárt karokkal és szeretettel várja az oda látogatókat. Ha kedve támadt Iránba utazni, tartson velünk!

A Civilizációs válság Magyarországon című könyv olyan vitairat, ami a rendszerváltás utáni Magyarországot nem csupán a gazdasági-társadalmi és a politikai válságok keresztútján mutatja be, hanem sokkal mélyebben, a magyar társadalom szövedékét romboló civilizációs válság oldaláról. A könyv ezért egyben vádirat is a 2010-ben belépő bársonyos diktatúrával és homlokzat-demokráciával szemben, amelyben a gazdaság, a politika és a média területeinek összekapcsolásával és együttes foglyul ejtésével egy újtípusú önkényuralom jött létre, letérve az európai fejlődés főútvonaláról és éles konfliktusokban szembefordulva vele. Kialakult a demokráciát kiüresítő egypárti politikai kormányzás, amelyben a demokrácia egyes formális elemei csak díszletként, homlokzatként maradtak fenn, s vele a „vállalati kormányzás” rendszere, amelyben a parazita politikai osztály és annak vezető fideszes oligarchái úgy irányítják az országot, mint egy nagyvállalatot, beleértve a média közel teljes kontrollját is. A könyv kitárja a jövő ablakait, és megvizsgálja a demokrácia visszaállításának alternatíváit, főleg a fiatal nemzedék szemszögéből.

Furcsa a 21. század. Valaha, ha valaki naplót írt, azt nem olvasta senki, legfeljebb az utókor, és leginkább – néhány földrajzi felfedező kivételével – a magánszféra része volt. Ennek ellenére én úgy kezdtem naplóm írásába, hogy elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy ezt a publikumnak szánom. Nyílt naplóírásommal betekintést szerettem volna engedni azokba a mindennapokba, amelyeket megválasztott országgyűlési képviselőként élek. Ameddig meg nem indult a 2014-es kampány, jóformán azt sem tudtam mi az a Facebook, majd mindennapjaim részévé vált – eleinte szinte napi, majd egy év elteltével heti rendszerességgel róttam szorgalmasan soraimat, végül talán ritkábban. Lelkesedéssel, humorérzékkel és sok-sok tenni akarással vágtam bele a munkába, de jöttek az életemet felforgató politikusi mindennapok, ami kissé más lett, mint amire számítottam. Mindent leírtam. Az első napok csetlését-botlását, parlamenti eltévedéseket, az első elhibázott felszólalást, elrontott televíziós interjút, személyes benyomásokat, hadarásomat, bosszúságokat, örömöket, aggodalmakat, reményeket – amikor csak volt egy kis időm, írtam. Persze fényképeztem is, ezt sajnos most nem áll módomban megmutatni, de a teljes naplóm a honlapomon képileg is igyekezett megőrizni sok mindent a mindennapokból. A jelen összeállítás egy tőlem független szerkesztő válogatása a teljes naplóból, jelentős mértékben rövidítve az anyagot. Nem tagadom, nem volt lelkieröm átolvasni, hogy mi maradt, és mi került ki. Nem szeretem a magam írását visszaolvasni, és csak bizakodni tudok abban, hogy lesznek, akik több időt tudnak szánni e kötet forgatására, mint ahogy nekem lehetőségem volt a krónikát vezetni.

Axel Steen helyettes felügyelő üzenetet kap a múltból. Egy brutális nemi erőszak elkövetőjének DNS-mintája egyezést mutat egy négy évvel korábbi felderítetlen gyilkosság elkövetőjének DNS-ével. Axel újult erővel veti bele magát a nyomozásba. Kiderül, hogy az erőszaktevőnek több hasonlóan kegyetlen támadás is terheli a lelkét. Miközben Axel szeretné kapcsolatba hozni a gyilkosságot a szexuális bűncselekményekkel, kiderül, hogy a DNS-egyezés csak gondatlanság eredménye. A szexuális bántalmazásos esetek felderítése kapcsán mégis új nyomra lel a gyilkossági ügyben, és döbbenetes eredményre jut.

Ikigai – ez a szépen csengő japán szó azt jelenti: értelmesnek tartani az életet. Számos tanulmány igazolja, hogy a sok ikigaijal rendelkező emberek várható élettartama hosszabb, és ők teljes életet élnek. Egyszóval: tudják, miért kelnek fel reggelente. Az ikigai belső kincs, amelyet fel kell tárni. Merthogy ott rejtőzik mindnyájunk bensőjének a mélyén, csak el kell hatolnunk hozzá, hogy több inspirációhoz, életörömhöz, energiához jussunk, és egészséges, boldog életet élhessünk.

A súlyos betegség olyan trauma a családban, amelyre nehéz jól reagálni. Ilyenkor megannyi megválaszolhatatlan kérdéssel találja szemben magát a beteg, a beteg családja és az őt ápolók is. Ahhoz, hogy a megmásíthatlant elfogadhassuk egy ilyen helyzetben, és a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle, fel kell készülnünk arra, hogy mi is vár ránk ilyenkor. A könyv – többek között konkrét kommunikációs helyzetek és konfliktusok bemutatásán keresztül – útmutatást kínál ahhoz, hogy hogyan kommunikálhatunk jól egy ilyen nehéz helyzetben. Zana Ágnes könyvében a halál témájához kapcsolódó kulturális kontextus (halálhoz való viszony, halálfélelem, rítusok, hospitalizáció és a vizuális média hatása a halálról alkotott fogalamainkra stb.) felvázolása után bemutatja a hospice-palliatív ellátás komplex jellegét és tisztázza annak céljait. A haldoklás különböző stációi egyre más és más terheket rónak a családra, amelyeket – a hozzájuk köthető megküzdési módokkal együtt – konkrét esetvignetták segítségével ismerhetünk meg. A beteg és a családok támogatása mellett a professzionális segítők nehézségeiről is szó esik, hiszen a tévhitekkel ellentétben őket is megviseli a súlyos betegség látványa, a betegük elvesztése. A lelki támogatás fontossága, a halál után a családok gyászmunkájának segítése és a betegjogok ismerete/ismertetése szintén olyan tematikák, amelyek szorosan kapcsolódnak a hospice-palliatív ellátás szellemiségéhez, és amelyekről ebben a kötetben is szó esik. A könyv elsősorban a családoknak, a családokról, és a családokat segítőknek szól. Egy elméleti megfontolásokkal alátámasztott gyakorlati kézikönyv, amely a szerző saját munkája tapasztalatai alapján született, és amely a súlyos betegségben szenvedő emberek és családtagjaik ellátásához, minél hatékonyabb támogatásához nyújt segítséget.

Hat szexmunkás, két férfi és négy nő vall a saját sorsáról, nem ritkán kemény munkájáról, és az őket övező előítéletekről. A roma prostituált, akit a szerelme csalt ki az útra, s hol rendőrök, hol a konkurencia fenyegeti, pedig csak dolgozni szeretne; az egyetemista lány, aki eszkortként egészíti ki a jövedelmét; az extrém webkamera-modell, aki se nőnek, se férfinak nem tartja magát, és szinte bántóan őszinte - sorsuk, érzelmeik, mindennapjaik szembesíti az olvasót a szexmunkások közhelyeken túli életéről.