Kossuth Kiadó strana 63 z 233

Mindenkinek, aki szül, s akinek "Az élet egyre kisebb szakaszokból áll: idejük öt-, három- vagy egyperces, aztán már csak egybefolyó fájás minden." Mindenkinek, aki nagymama "Ez az új baba még csak egy üres lap. Most kezd rajzolni a lapra, és együtt fogjuk majd kiszínezni azt a képet, amit ő mutat magáról, és amilyennek én látom őt. Most ő csak egy magzatmázas, bölcsen békés arc." Mindenkinek, akinek a gyereke kórházban van "Hol voltál, amikor hívtalak? Mondtam neked, anyu, gyere értem, menjünk már haza, te meg nem is válaszoltál. Miért? Miért mentél el?" Mindenkinek, "Én úgy szeretem a Jéza Krisztát. Megvédeném, nem engedném, hogy a gazdagok megfeszítsék. Ugye ő azt akarta, hogy ne legyenek szegények?" Egyszóval mindenkinek, "aki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja"… Bárkinek, aki tud olvasni, és a betűk mögött meglátja az üzenetet, rá tud csodálkozni arra, hogy bármilyen tragédia, sanyarúság, kétségbeejtő kilátástalanság alatt, mellett, közben is megcsillan a remény, ami segíti a lelki túlélést.

A világhírű szerző körülbelül húsz tudományos népszerűsítő könyvet írt kisgyerekeknek és kamaszoknak – többségük bestseller lett. Van-e a pókoknak fülük? Miért zöld a takony? Pukiznak-e a nyulak? Milyen nagy az univerzum? Miért ragadós az ásítás? A vicces rajzokkal és meglepő tényekkel teli könyv ezeknél még sokkal hihetetlenebb furcsaságokra is választ ad. Kiderül például, lehetséges-e az időutazás, miért nem látunk élesen a víz alatt, miért nincsenek háromlábú állatok, a cápák és a tigrisek szerint milyen íze van az embernek, kifogy-e valaha az elektromosság, és még rengeteg izgalmas dolog a minket körülvevő világról. Egy cseppet sem fogsz unatkozni.

Ernst Gombrich egyike a 20. század nagy tudósainak. Ezenkívül azzal az egyedülálló képességgel rendelkezett, hogy az összefüggéseket nem a tudással bíró, hanem a tudni vágyó szemszögéből szemlélte. Mindössze 25 évesen, 1935-ben, arra vállalkozott, hogy megírja a világ történetét kifejezetten fiatal olvasók számára. Anélkül, hogy valaha is terjengőssé vált volna, izgalmasan és figyelmes pillantását az emberiség fejlődésének bonyolult részleteire irányítva, ábrázolta a történelmet az ősembertől az első világháborúig. Harminc év elteltével ismét felfigyeltek nagyszerű könyvére, és újra kiadták, kibővítve egy a szerző által írt fejezettel, mely az első kiadás óta eltelt idő eseményeit összegzi. Azóta számtalan nyelvre fordították le – így magyarra is. A könyv ez utóbbi változat még tovább bővített, Gombrich által tökéletesített, és leánya posztumusz előszavával ellátott mű.Az emberiség története úgy, ahogy egy nagy tudós beszéli el, olyan lebilincselő, mint egy regény és olyan adatgazdag, mint egy enciklopédia. Ernst H. Gombrich Rövid világtörténelme már rég klasszikussá vált.

„Az utolsó métereken a hosszútávfutó is ráerősít. Most, nyolcvan évesen, lázas munkával igyekszem elvarrni úgynevezett életművem még szabadon lengedező szálait. A fél életem azzal telt el, hogy kezdő vagy haladó pályatársaimnak segítettem, ahol csak tudtam. Most, a finisben, talán van némi jogom egy kicsit önzőnek lenni és csak a saját opuszaimmal foglalkozni. Kivontam hát a forgalomból magam, úgy élek, mint a kódexmásoló szerzetesek hajdanán.” A Kossuth- és József Attila-díjas Baranyi Ferenc – akit indulása óta elsősorban közéleti költőnek tart a közönség, bár ő maga inkább kedveli a „közszolgálati költő” kifejezést – egyfajta számvetését tartja kezében az olvasó, verseket, visszaemlékezéseket kor- és pályatársakra.

Kiválóságok, akik a kultúrában, a tudományban, az üzleti világban mardandót alkottak. Bálint György, Bródy János, Csányi Vilmos, Egyed Ákos, Jordán Tamás, Rakovszky Zsuzsa, Vitray Tamás kapták meg 2017-ben a Hazám-díjat. Olyan alkotó egyéniségek, akikről egyenként is érdemes könyvet írni. Van már ilyen. Lesz még ilyen. A könyv Őket, az alkotó egyéniségeket mutatja be egy-egy portréinterjúban. Aktuális gondolataikat, érzelmeiket, hitvallásukat, pályaívüket, fontos és tanulságoktól sem mentes életrajzi történeteiket, humorukat és bölcsességüket ismerhetik meg az olvasók. A XXI. Századi Társaság rangos kitüntetését minden év novemberében a magyar szellemi élet hét kiválósága veheti át értékőrző és értékteremtő életművük elismeréseként. A díj a feledés elleni emlékezést valamint példát adó értékeink megbecsülését szolgálja ezzel a könyvvel együtt. Hagyományteremtő módon a díjazottakkal készített életinterjúkat 2005-től kötet formájában jelenteti meg a Kossuth Kiadó.

Az egyik iskolai szünidő első napján édesanyám hajnalban felébresztett, elsorolta, hogy a reggelihez és ebédhez milyen alapanyagokat hol találok (kredenc, spájz, hűtőszekrény), a lelkemre kötötte, az ötéves öcsémnek is rendesen adjak enni, és elment dolgozni. Az ajtóból még visszaszólt: ,,Az asztalon hagytam 1 forint 50 fillért, ebből vegyél 50 fillérért jeget a hűtőszekrénybe, és magatoknak egy-egy gombóc fagylaltot.”    Apai nagymamámat a kukoricatörés idején Endrődön, Békés megyében láttam először nagy mennyiségben főzni. A nagymamám 40 literes kondérban főzött egytálételt – hússal – a dolgozóknak: 40 dkg plusz 2 nagy szelet kenyér volt egy adag.    Anyai nagymamámnak a Fejér megyei Mezőfalván kisebb mennyiséget kellett főzni, de ,,finomat” is kellett adni. A finomság titka a tejföl volt. A zöldséglevesbe, mártásba, főzelékbe, uborkasalátába, ecetes zöldsalátába – tejföl. Még a sütemények tésztái is tejföllel készültek.    Elvégeztem az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát, és 1971–1977 között csak egyszer főztem. Későbbi feleségemnek készítettem egy ,,igazi” zöldborsófőzeléket. ,,Kicsit édes volt…”, kaptam a rövid kommentárt, és csak másnap jöttem rá, hogy a só helyett cukrot tettem a főzelékbe. Valószínűleg sorspróbáló főzés volt ez, mert negyvennégy éve vagyunk házasok.

Nagy György (1953–2017), legendás televíziós műsorvezető, szerkesztő, újságíró, író, aki hosszú évtizedeken át a klasszikus elveket képviselte a magyar televíziózásban. Olyan műsorokat szerkesztett és vezetett, mint a Hol-Mi?, az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Nagy Vita, a Rocklexikon, a Hogy volt?, a Magyar Televízió ötvenéves történetét felelevenítő sorozat, a Szabadság tér 17., a magyar tájak és városok iránti érdeklődést felkeltő Főtér, vagy a hazánk történetét bemutató Magyarország története című, negyvenhat részes sorozat, melynek forgatókönyvírója és vezetője volt. Sok-sok éven át ő kommentálta többek között a fontos állami ünnepi eseményeket, a pápalátogatást, a Forma–1-es versenyeket. Írásai az Élet és Irodalomban, a Képes 7-ben, a Ridikül magazinban jelentek meg. Kötetünk tematikus válogatás írásaiból – történelmi személyiségek, híres magyar emberek, feltalálók, művészek életéről és sorsáról, a mágikus számokról, a népi mondások igazságtartalmáról, asszonyokról, lányokról, a párkeresés művészetéről, a század eleji esküvőkről, a zenéről, az utazásról térben és időben –, a műsorokhoz készített cikkeiből, interjúiból, amelyek emlékezetünkbe idézik sokoldalú érdeklődését, hihetetlen munkabírását, szaktekintélyét, életkedvét, humorát, kedvességét és mosolyát.

„Hiszem, hogy mindig van másik út, hogy mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk, s pont ezért lehetséges a változás.” Sikeres bárki lehet, de mégsem akárki. E könyv annak íródott, aki hajlandó végre kezébe venni a sorsát. Célom az volt, hogy mindenki számára biztonságos eszközöket nyújtó írást adjak az olvasók kezébe, hogy miként szabadulhatunk meg a pörgés rabigájából, hogy az életünk ne csak hajsza legyen, ahol mások életét éljük és céljait valósítjuk meg, hanem ahol végre merünk magunkra fókuszálni, s mindezt nem fogcsikorgatva, hanem derűsen, mosolyogva. Hiszek abban, sőt tudom, hogy mindez lehetséges. Ha valaki közelít a sikerhez az üzleti életben, a tapasztalatok szerint sokszor elér egy kritikus lélektani határponthoz, és nem érti, miért nem képes áttörni a falakat, holott elvben minden módszert ismer. Ellenben ha valaki a lélektan felől közelíti a siker birodalmát, megint csak az ürességbe markol, mert pszichés felismeréseinek nem lesz a hétköznapokba ültethető konkrétuma. Ez a könyv a hogyanokról szól.

„Cipősarkak keltette földrengés, szétterülő vízcseppek a járdán, alsónadrág a szárítókötélen, két apáca, rágógumi, kövek, bérkerékpárok, a távolban a bázis irányából elhúzó repülőgép, kalapos turisták, egy-két bajuszos helybeli, FOR RENT feliratú tábla, egy másik FOR SALE szöveggel, a kirakatban táska, szárított füge, néhány könyv, előtte várakozó nagymama. Ezt láthatta még a hangya, mielőtt váratlanul Paolo kérges tenyerében találta magát.”

A könyv címe a Rolling Stones azonos című, világhíres slágerére utal. Igen, nem fenékig tejföl az élet. A szerző beszélgetőtársa Kutassi József „megbukott”, és újra és újraéledő „életművész” – na, meg önmaga. Beszélgetésük során megváltják ugyan a világot többször is – de minek. Getnó. Hogyan kezdi megtalálni önmagát, majd hogyan veszíti el, és hogyan találja meg újra és újra azt az életformát, amely túllendíti a reményvesztettségen. Mennyit kell vállalkozni, és várni az élettől, hogy végre… Na, mi is történjen meg végre? Hát ez az! Kutassi és Horváth miért rabjai a saját maguk teremtette körülményeknek? Azért, mert másokkal közösen teremtették, vagy mert a megfelelő helyen nem voltak elég erősek. Kell-e, lehet-e szakítani? De kivel, mivel is?!

A német nemzetiszocialista vezérek számára a II. világháború alatt a különböző európai országokból elrabolt műtárgyakból hoztak létre művészeti gyűjteményeket. Ezeket azután – a hadi eseményektől függően – más és más helyszínre szállították, jól védhető kastélyokban vagy sóbányák tárnái mélyén őrizték. A kincsek felkutatása a háború utolsó szakaszának különlegesen izgalmas fejezete volt, amelynek hősei az amerikai hadsereg erre szakosodott szervezetei és tisztjei voltak. Az egyik első „kaland” a berlini Birodalmi Bankból a merkersi bányába szállított óriási mennyiségű aranyrúd, többtonnányi ezüst, valuta, papírpénz és értékes műtárgy felfedezése volt, amelyeket 1945. április 12-én Eisenhower, Bradly és Patton amerikai tábornokok jelenlétében foglaltak le. Az aranyrudak nagy részét visszaadták az egykor megszállt országoknak, így lefoglalásukat jogosnak tarthatjuk, a hatalmas „leletben” azonban voltak olyan értékes darabok is, amelyek soha nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Néhány műtárgy, rögtön a háború végét követően, illegális utakon az Amerikai Egyesült Államokba került, ahol a felvevőpiac óriási volt. A múzeumok és műkereskedők nem kérdezték, hogy a legtöbbször svájci műkereskedők közvetítésével kalapács alá került műtárgyak korábban kinek a tulajdonát képezték. Az azonban egyértelmű, hogy az elrabolt műkincsek rejtekhelyeinek megtalálásában, megmentésében és visszaszolgáltatásában az Egyesült Államok példamutató szerepet vállalt.

Hat szexmunkás, két férfi és négy nő vall a saját sorsáról, nem ritkán kemény munkájáról, és az őket övező előítéletekről. A roma prostituált, akit a szerelme csalt ki az útra, s hol rendőrök, hol a konkurencia fenyegeti, pedig csak dolgozni szeretne; az egyetemista lány, aki eszkortként egészíti ki a jövedelmét; az extrém webkamera-modell, aki se nőnek, se férfinak nem tartja magát, és szinte bántóan őszinte - sorsuk, érzelmeik, mindennapjaik szembesíti az olvasót a szexmunkások közhelyeken túli életéről.

A kötet anyaga válogatás az ATV-n is sugárzott KrizShow című talkshaw beszélgetéseiből. A népszerű újságíró, televíziós műsorvezető sikerekről és kudarcokról, munkáról és magánéletről faggatja ismert vendégeit. A könnyű anekdotázás és az őszinte vallomások eredményeként elsöprő győzelmek és csúfos bukások történeteit ismerhetjük meg.

Az izgalmas kötet 2000-ben megjelent előzményében (A Whiskys szökésben, avagy a szabadság fogságában) az újságíró szerzők több mint 30 érintettet szólaltattak meg. Ambrus Attila akkor még börtönben ült - 12 év után 2012 januárjában szabadult. Mi történt vele azóta? Hogyan alakult az élete? Hogyan látja a "kinti" világot? Elégedett-e a sorsával? Egy új, izgalmas interjúval kiegészítve, amely áttekinti az elmúlt évtizedeket, az olvasó teljes képet kaphat a "Viszkis" hétköznapinak valóban nem mondható életéről - a bankrablások történetétől a börtönéveken át napjainkig. A Viszkisről nagyszabású mozifilm is készült, melyet november végén mutatnak be. Nyilván sokan hörögnek majd, hogy egy bűnözőről készítenek életrajzi filmet, de az a helyzet, hogy sem egy legendás építészről, sem egy aktatologató életéről nem lehet izgalmas filmet csinálni, legalábbis olyat nem, amit százezrek megnéznek. Én egy megosztó személyiség vagyok, nem pedig biodíszlet, ahogy az emberek többsége, akiknek kiskorukban megmondták, mit gondoljanak, mit tegyenek, hova álljanak. Ambrus Attila

"A rendszerváltozás óta, amely új korszakot nyitott a magyar történelemben, Romsics Ignác vállalkozott először arra, hogy Magyarország történetét a kezdetektől napjainkig, egy kötetben áttekintse. A több mint 600 oldalas nagy ívű munka öt fejezetben - közérthetően és olvasmányos stílusban - tárgyalja a magyar történetet. Az első fejezetben a magyar nép kialakulását és Kárpát-medencei megtelepedését, illetve az ezzel kapcsolatos teóriákat foglalja össze a szerző. A második tárgya a középkori magyar királyság története, majd a harmadik fejezetben a török invázióról, az ország három részre szakadásáról, és a három politikai egység eltérő fejlődéséről olvashatunk. A negyedik fejezet időhatárai a 18. század végétől 1918-19-ig tartanak, az utolsó, ötödik fejezeteben a Horthy-korszakról, 20. századi két nagy traumánkról: Trianonról és a holokausztról olvashatunk, majd továbblépve az államszocializmusról, illetve a szovjet megszállás koráról és az elmúlt negyedszázadról esik szó. A kötet alapvető rendező elve tehét az időrend, gerince pedig az állam, illetve az állami politika története, ugyanakkor sok szó esik a gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok alakulásáról, valamint az életmód változásairól is. A szöveghez, amely a tudományos ismeretterjesztés legjobb hagyományait követi, gazdag illusztrációs anyag (térképek, reprodukciók és fotók), valamint földrajzi és személynévmutató társul. E mű nem az egyes korszakok specialistáinak, hanem a magyar történelem iránt érdeklődők lehető legszélesebb körének készült.

Szentendrét a Dunakanyar ékszerdobozának tartják. A templomokkal tűzdelt, mediterrán hangulatú, festői kisváros egyedülálló természeti és építészeti adottságai révén valóban rászolgál erre a kitüntető jelzőre. A szépséges Duna-parti települést, a múzeumok és művészetek városát pezsgő kulturális élete tette igazán vonzóvá. A fővároshoz való közelsége révén pedig a turisták kedvelt célpontjává. Szentendre látványát - barokk templomait, szorosan egymáshoz tapadó színes házait, girbe-gurba, kockakövekkel kirakott utcáit, kis tereit, szűk sikátorait - lehetetlen megunni. Jó itt sétálni is, bámészkodni, lángost enni, fagylaltozni vagy egy étterem teraszán ülve nézni a város forgatagát. Kötetünkben nagyszerű fotók segítségével teszünk mi is sétát ebben a nyüzsgő városban, rácsodálkozunk templomaira, múzeumaira, galériáira, éttermeire, kávézóira, üzleteire - részt veszünk mindennapjaiban és ünnepeiben.