Kossuth Kiadó strana 54 z 230

Szekeres Imre, a 1994–1998-as koalíciós kormányzásban részt vevő MSZP frakcióvezetője a Horn Gyula-emlékév kapcsán arra vállalkozott, hogy elemzi az SZDSZ-szel kötött szövetség körülményeit, pártja politikai törekvéseit, és mindezek fényében bemutatja Horn Gyula miniszterelnöki tevékenységét. A politikai okok mellett személyes motivációi is voltak a könyv megírására, amelyhez felhasználta a korabeli nyilvános információkat, dokumentumokat, elemzéseket, de kerülte a személyes emlékekre való hivatkozásokat, valamint a jövőre vonatkozó utalásokat.

A kötet 1999-es ismertetője: "A történet – amely nemcsak átrajzolta Magyarország politikai térképét, hanem tehetséges fiatal politikusok egész seregét is elővarázsolta az ország minden tájáról – 1988 őszén kezdődött. Főszereplői a reformkörök és azok szervezői, akik szövetkeztek a reformpolitikusokkal, a reformok iránt elkötelezett értelmiséggel, gazdasági szakemberekkel, a reformkörök sok tízezres tagságával, hogy az ország végre megszabaduljon az államszocializmus béklyóitól, kitörjön a modernizációs zsákutcából, és eközben erkölcsi forradalmat is vívtak a megcsúfolt baloldali gondolat és a demokratikus szocialista értékek rehabilitálásáért. Ez a mozgalom nem rekesztett ki senkit. Így születhetett meg a szocialista, liberális és keresztény-konzervatív erők kezdeményező lépései és a társadalom támogatásának eredményeként a modern, demokratikus Magyarország.  E folyamat történetét mondják el a könyv dokumentumai, amelyek bizonyára segítenek abban, hogy a rendszerváltás kezdetének bonyolult időszakáról pontosabb és sokszínűbb, az össznemzeti emlékezet számára is elfogadhatóbb kép alakuljon ki." Az 1999-ben megjelent dokumentumgyűjtemény a Magyar Szocialista Munkáspárton belül 1988–1989-ben alakult úgynevezett reformkörök működése kapcsán keletkezett számtalan dokumentum – például feljegyzések, újságcikkek, felhívások, tudósítások, jegyzőkönyvek, kongresszusi beszédek – közül válogat az 1988 szeptemberi első publikációktól az 1989 őszi pártkongresszusig. A kötet eredeti ismertetőjében használt jelzők és megfogalmazások némelyikét az olvasók egy része ma már talán erősen vitatná – a gyűjtemény azonban ezzel együtt is az akkori eseményeket az egyik oldalról szemlélők és átélők dokumentumainak hiánypótló összeállítása, amely 20 év után ismét hozzáférhető az érdeklődő, kutató közönség számára.

Jill Shalvis, a The New York Times és a USA Today bestseller-szerzője egy kisvárosban él Sierra Nevadában, amely tele van fura alakokkal. Minden hasonlóság a könyveiben szereplő csodabogarakkal... hát... csupán a véletlen műve. Van, aki szíveken tapos, van, aki szabályokon... A szabadszellemű Chloe Treager szeret a szakadék szélén egyensúlyozni. Nővéreivel ellentétben, akik nemsokára férjhez mennek, nem áll készen arra, hogy megállapodjon, csendesen éldegéljen, és a nemrégiben felújított családi panziót vezesse. Állandóan vonzza a bajt, és ez a szerelmi életét is megpecsételi: felkelti az érdeklődését a rendkívül fagyos, ám felettébb szexi seriff, Sawyer Thompson, aki eltökélten próbálja megzabolázni Chloe vad jellemét. Egy idő után Chloe egyetlen ballépése sem kerüli el Sawyer figyelmét, hiszen folyton a nyomában van. A seriff zord kiállása és titokzatos mosolya elég, hogy egy lány azért könyörögjön neki, hogy megbilincselje. Chloe életében először a törvényszegés helyett arról álmodik, hogy megadja magát. Vajon képes egy lázadó vadóc fenntartani a békét a törvény őrével? Vagy a lány sokszínű múltja távol tartja Chloét az örökké tartó szerelemtől és a biztonságos menedéktől Lucky Harborban, amire valójában vágyik?

Ez a kötet hajléktalan emberekkel készült interjúk alapján írt szociográfia. Célja elsősorban a figyelemfelhívás: a hajléktalanságba sokan beleszületnek, a szegénység és az otthontalanság gyakran nemzedékeken át öröklődik, újratermelődik. A kötetben olyan életutakat, elbeszéléseket adunk közre, amelyek megmutatják, hogy kik a hajléktalanság veszélyeztetettjei, hogy milyen sorsok vezethetnek el a fővárost környező erdőkbe, ahol a leghidegebb téli éjszakákon is több ezren alszanak. A könyv másik célja, hogy a "hajléktalan" szó legyen az, ami: jelző, nem pedig főnév. Mert a hajléktalan emberek is emberek.

Előszeretettel formálunk véleményt olyan dolgokról, amiket nem ismerünk igazán. Nemigen tudjuk, hogy valójában hogyan "... élnek dolgozók itt, költők is bűntelen / és csecsszopók, akikben megnő az értelem..." - ahogyan Radnóti Miklós írta. Véleményformáló környezetünket sok minden meghatározza, beszűkíti. Nekem szerencsém van, játékos természetemnek hála. Szeretek ultizni és pingpongozni. Játékostársaim a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből szegődtek mellém, pontosabban: én kéredzkedtem hozzájuk. Róluk mesélek ebben a könyvben, az ő portréjukat igyekszem megrajzolni javarészt az ő szavaikkal. Bár az őszinteség nem esztétikai kategória, erősen bízom benne, hogy életvallomásaik megismerése olvasóim hasznára lesz.

16 beszélgetés és egy korszak lezárása A beszélgetőtársak: Kepes András, Udvaros Dorottya, Feke Pál, Spiró György, Dés László, Nagy Ervin, Balázs Klári–Korda György, Grecsó Krisztián, Pogány Judit, Bodrogi Gyula, Szinetár Miklós, Thuróczy Szabolcs, Vekerdy Tamás,  Szilágyi Tibor, Gálvölgyi János, Náray Tamás Részlet a könyv Előszavából: "Hetek óta töprengek azon, hogyan is kezdjem el ezt az előszót, amelynek nem véletlenül adtam ezt a címet. Hiszen miközben még csak az első oldalaknál járunk, ez a könyv igazából egy számomra meghatározó korszak lezárása.   Szinte napra pontosan hét évvel azután, hogy elkezdtem színházi talk show-mat, akkor még Libikóka Krizsó Szilviával fent és lentcímen, 2019. május 25-én utoljára indult el a KrizShow főcíme az Átrium színpadán felállított ledfalon. Az az este számomra egyszerre volt felemelő, megható és megrendítő. Az én döntésem volt, hogy befejezem, még csak nem is hirtelen felindulásból hoztam meg, bár leírva sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint át- és megélni. Önfeledten nevetni a színpadon, a mostra koncentrálni úgy, hogy tudod, pár óra múlva ez már a múlt lesz, miközben nagyon sok áldozatot hoztál érte, a tiéd volt, nem könnyű feladat. Kicsit olyan, mint kiszállni egy számodra fontos kapcsolatból csak azért, mert legbelül úgy érzed, hogy benne maradni veszélyesebb és károsabb, mint kiugrani az ismeretlenbe. És hiába tudod, hogy a jövő sok szép dolgot tartogat még számodra, nem arra fókuszálsz, hanem az elengedés gyötrelmeire.   A Libikóka, majd a belőle kifejlődő KrizShow régi vágyam beteljesülése, igazi szerelemgyerek volt. Szerettem, féltve terelgettem, nevelgettem, alakítgattam, miközben mindvégig büszke voltam a létezésére, milyenségére. Hét éven keresztül igazodási pont volt a számomra. Keretet adott az összevissza életemnek, értelmet a létezésemnek – már munkafronton, mert életem értelme mégiscsak a kislányom –, és sok szempontból meghatározta a világról és magamról alkotott képem. Mindezt elengedni, azt hiszem, tényleg összehasonlítható a gyásszal. Megkönnyezed a múltadat, a felejthetetlen pillanatokat, a siker ízét, a még le nem rombolt illúziókat, a nézők szeretetét és ragaszkodását.   Hét év alatt – a meglepetésvendégekkel együtt – közel 240 emberrel beszélgettem, játszottam. Mindvégig arra törekedtem, hogy olyan arcukat mutassam meg a közönségnek, amelyet addig még nem láttak. Azt hiszem, az esetek többségében ez sikerült is. Egyrészt jól választottam, ami már önmagában fél siker, másrészt – &aa

Réz Pál irodalomtörténész, műfordító, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője és a Holmi folyóirat főszerkesztője a magyar irodalom legendás alakja volt. Lakásán megfordultak a legjelentősebb magyar írók, és ahogy a Magvető Kiadó gondozásában korábban megjelent Bokáig pezsgőben című memoár hátlapján is olvasható, ismerte a gyerekeiket és udvarolt a feleségeiknek. Kőrössi P. József találkozásaik után, emlékezetből jegyezte le beszélgetéseiket, amelyek most naplónovellák, vagy sokkal inkább naplóromok formájában olvashatók. Naplóromok a másikról. A másik nem mindig Réz Pál, vagyis nemcsak ő, hanem azok is, akikről hol súlyos, hol meg vicces ítéletet mond, kendőzetlenül, talán meggondolatlanul is, eredetileg nem a nyilvánosságnak szánva.

Zavarja-e önt, ha Semjén Zsolt a tenyerébe hamuzik, miközben egy leskunyhóban tisztogatja a vadászpuskákat mínusz 32 fokban? Kibírja-e röhögés nélkül, ha Németh Szilárd előadást tart önnek a nemzeti kultúra témakörében? Rezzenéstelen arccal képes-e végigállni a Gyirmót-Mezőkövesd meccset, beleértve a hosszabbítást is gól nélküli döntetlen esetén? Hajlandó-e lekurvázni egy kamaszlányt, ha kiderül róla, hogy a haza ellensége? Ha akár egyetlen kérdésre is igennel válaszolt, ne olvasson tovább! (Az írások eredetileg a Hócipő Magazinban jelentek meg.)

„A szerelem tudományos pszichológiája még ma is megíratlan” – állapította meg Ferenczi Sándor. Kötetünk azokból a korai írásaiból közöl válogatást, amelyek a hiány pótlásának igényével születtek, illetve olyan lelki jelenségekről szólnak, mint a neurózisok, a homoszexualitás stb. Ferenczi gondolatai is tanulságosak – bár következtetéseinek egy része ma már csupán történetileg érdekes –, írásainak szövege rendkívül izgalmas: orvosi tapasztalatait mint szépíró osztja meg az olvasóval. Ferenczi Sándor (1873–1933) magyar idegorvos, pszichoanalitikus, Freud közeli barátja és munkatársa. A magyar pszichoanalízis korai szervezője, vezéralakja. Munkásságát az úgynevezett „tárgykapcsolati elméletek” egyik kiindulópontjaként ismerik el.

Búcsút veszünk a halottaktól. Így van ez rendjén és most sincs másképp. Csak a méltóság, az hiányzik. Sokak számára a valóságos sírhely a Földközi-tenger mélye vagy Libanon földje. Erről a – nevezzük így - szerencsétlenségről az elmúlt több mint negyven évben sem hivatalos, sem szakmai intézmények – és, ami talán a legszomorúbb, maga az egykori Malév – nem folytattak vizsgálatot, nem tájékoztatták a nyilvánosságot. Megfeledkeztek a tragédiába sodort áldozatokról, a hozzátartozókról, azokról, akik bíztak a repülés biztonságában. Az esemény azonban nem merült feledésbe, számos legenda és elmélet született arról, hogy valójában mi történt vagy mi történhetett. Egyértelmű bizonyítékok nincsenek, ám ez nem menti azoknak a felelősségét, akik hallgatás helyett cselekedhettek volna.

A zsír rögeszme, megszállottság, szitokszó, világméretű probléma - és Sylvia Tara szerint az emberi test legkevésbé ismert szerve. Mi talán nem vagyunk vele nagy barátságban, ám a testünk egyértelműen szereti. Olyannyira, hogy számos önvédelmi intézkedéssel igyekszik megtartani. Mi a titka annak, hogy leadjunk végre 10 kilót? Együtt kell működni a zsírunkkal ahelyett, hogy szembeszállnánk vele. Tara elmagyarázza, hogyan befolyásolja a zsír az étvágyunkat és az akaraterőnket, hogyan védekezik, amikor támadva érzi magát, és miért jön vissza olyan könnyedén. A könyv az élvonalbeli kutatások eredményeit veti össze a történelmi megközelítésekkel, hogy föltárja a zsír valódi mibenlétét: a szerző szerint ez egy olyan belső elválasztású szerv, amely megfelelő mennyiségben elengedhetetlen az egészségünkhöz. Annak ellenére, hogy rengeteg pénzt költünk a zsír elleni harcra, erőfeszítéseink gyakran félreinformáltságon és tévutakon alapulnak. Tara szakszerűen leírja a genetika, a hormonrendszer, az étrend és a testmozgás összetett szerepét a testsúlyunk alakulása szempontjából, és könyve megmutatja, hogyan számolhatunk le egyszer és mindenkorra zsírpárnáinkkal.

A könyv 60 világhírű filmszínész rövid portréját és pályaképét tartalmazza Lauren Bacalltól Orson Wellesig, Greta Garbótól Paul Newmanig – és mellettük közreadja a hozzájuk kapcsolódó, róluk elnevezett koktélok receptjeit.

Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János eredetileg 2005-ben és 2006-ban megjelent kétkötetes kultúrtörténeti műve a hazai pop- és rockzene huszadik századi fejlődéstörténetének mindmáig egyetlen átfogó könyves feldolgozása. A kötet 2011 óta nem kapható kereskedelmi forgalomban. A Kossuth Kiadó most arra vállalkozik, hogy ezt a maga nemében páratlan kötetet 2019-ben ismét elérhetővé teszi az érdeklődők számára. Nem egyszerűen csak újrakiadva, hanem mind szövegében, mind képanyagában felfrissítve, illetve a populáris zenei kutatás azóta elért eredményeinek beépítésével ki is bővítve az eredeti kiadványt. A fotóval gazdagon illusztrált, élményszerű visszaemlékezésekkel, interjúkkal tarkított kétkötetes mű felépítésében, kiállításában, szellemiségében követi a szerzőpáros négyrészes nemzetközi rocktörténeti könyvsorozatát. Egyszerre kultúrtörténeti munka, szakkönyv és olvasmányos sztori, melyet nemcsak a közművelődésben, az oktatásban és a médiában dolgozók használhatnának alapvető forrásként, hanem a műfaj iránt érdeklődő laikusok is.

A történet 1881-ben, Londonban játszódik. A Mayfair negyed egyik úri házába, Lord és Lady Rankin háztartásába új szakácsnő érkezik Kat Holloway személyében. A fiatal alkalmazott korábbi életútja meglehetősen rögös: van egy tízéves, törvénytelen kislánya, akit nevelőszülőkhöz adott, és hetente kétszer látogatja. Ráadásul nőként nem könnyű a férfiak uralta világban megőriznie a tisztességét, s egy molesztálójával szembeszállva halásos balesetet is okozott. Ebből a helyzetből mentette ki egy felettébb jóképű, de meglehetősen kiismerhetetlen férfiú, Daniel McAdam. Kat a munkába állása másnapján, a kamrában az ír származású, 17 éves konyhalány, Sinead holttestébe botlik. Kat azonnal értesíti Danielt, s ettől fogva kalandos és veszedelmes nyomozásba fognak. A szereplők színes gárdáját erősíti Mr. Davis, a főkomornyik és Mrs. Bowen, a házvezetőnő, s a szerző remek miniportrékat rajzol a fel-felvillanó kisebb figurákról is. A történetet számtalan konyhai jelenet és piaci bevásárlás fűszerezi, és bepillantást nyerünk a londoni elit és cselédvilág hétköznapjaiba is. A cselekmény színtere a Csengetett Mylord? miliőjét idézi, de a nyomozás Agatha Christie krimijeire emlékeztet.

E kötetben tizenhét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen múzsa szokatlan, néha megdöbbentő, olykor végzetes, időnként megrendítő szerelmi története, semmiképpen sem mindennapos életútja szerepel. A modern magyar irodalom legelső múzsájától, Lillától (azaz Vajda Juliannától) kevéssé ismert történeteken (Vachottné Csapó Mária, Schodelné Klein Rozália) át a 20. század ikonikus hölgyszereplőig (Bajor Gizi, Karády Katalin, Ruttkai Éva, Domján Edit) válogat az album. Olyan hölgyekről is olvashatunk portrékat (Szendrey Júlia, Laborfalvy Róza) akikről jelenleg is élénk irodalom- és művelődéstörténeti viták zajlanak, s talán az is kiderül, hogy személyiségük miért osztja meg mind a mai napig a közvéleményt?

Umberto Eco legújabb - halála után összeállított - esszékötetében tizenkét írás olvasható, melyet az ún. Milanesiana fesztiválok alkalmából írt, s ezeken a Milánóban évente megtartott fesztiválokon olvasta fel őket 2001 és 2015 között. A Milanesianák 2008-tól kezdve mindig egy-egy téma köré szerveződtek, ilyenek például a szépség, a rútság, a tűz, az abszolútum, a láthatatlan, az összeesküvés - nem egyet ezek közül maga Eco sugallt a szervezőknek. A címadó esszé a nemzedékek harcának irodalmi és filozófiai, kulturális és társadalmi vonatkozásait boncolgatja az ókortól kezdődően egészen a modernitásig: "A régiek természetesen óriások voltak mihozzánk képest; mi azonban, bár törpék vagyunk, az ő nyakukba kapaszkodva - vagyis élve bölcsességükkel -, jobban látunk, mint ők" - idézi a klasszikus aforizmát a szerző, egyúttal felveti a kérdést, vajon a jövő milyen perspektívát tartogat számunkra: a törpék eztán törpék nyakába kényszerülnek, vagy új, egyelőre ismeretlen óriások lépnek majd fel? E posztumusz kötet írásai is mind magukon viselik Eco sajátos szemléletmódját, reneszánsz ember voltát, szellmességét, sziporkázó stílusát, humorát, lefegyverző eleganciáját.