Kossuth Kiadó strana 55 z 233

Míg Vörös István korábbi regénye, a Thomas Mann kabátja fejezetei novellaként is működtek, új novellafüzére - akárcsak Milan Kundera nem egy novelláskönyve - regényként is olvasható. Ahogy a cseh írót, úgy Vöröst sem egyszerűen a cselekmény szervezőereje érdekli, inkább motívumok, gondolatok kapcsolják regényszerűvé a könyvet. Bemutatja a jelenkori Budapestet és a korajövőkori agglomerációt, a városon és társadalmon kívül maradtak világát az állástalan tanító sorsától a frissen utcára került férfi első szabad(téri) éjszakájáig, majd alapélelmiszerekről szóló történetek következnek, hogy a könyv végén egyre szélesebbre nyíljon az idő-olló, s koraújkori és jelenkori bevándorlók sorsával épp úgy szembesülnünk kelljen, mint a pincérnőével, aki Prágában egy este Hruscsovnak szolgál föl, sőt táncra is kerekednek. Vörös derűs és tragikus novellái Hrabal vidám árnyékával és az olvasókkal járnak táncot.

Konfuciusz. A legnagyobb kínai bölcs. A világ első tanítója és legjelentősebb filozófusainak egyike. De ki is volt valójában Konfuciusz?    Erre a kérdésre ad választ ez a könyv, könnyen érthető olvasmányossággal, de ugyanakkor történelmi pontossággal és hitelességgel, hűen a krónikaírók legszebb hagyományaihoz.    Feltárul előttünk a Mester és tanítványainak élete, továbbá bepillantást nyerhetünk az ókori Kína viszontagságos évszázadainak történelmébe is. Végül pedig megismerhetjük a Bölcs útját, aki egész életén keresztül a társadalom helyes útját kereste - az erényességet és az igazságot -, de legfőképp az emberi boldogságot.    A könyv érdekes történeteit és a Mester örök érvényű mondásait számos válogatott fametszet teszi még emlékezetesebbé, melyek a középkori kínai művészet legremekebb alkotásaiból nyújtanak ízelítőt.    

A ?nérói keresztényüldözés (Kr. u. 64.) elől a hívek rábeszélésére Szent Péter el akarta hagyni Rómát. Egy sötét éjjel elindult rejtekhelyéről az appiai út felé. A Via Appián a városkapunál szembetalálkozott a feltámadott Krisztussal, aki vállán a kereszttel a Városba tartott. „Quo vadis, Domine?” – kérdezte az Urat megdöbbenve Péter. Mire Jézus ezt válaszolta: „Rómába jöttem, hogy ismét keresztre feszíttessem.” Péter megértette a szavak értelmét, és megszégyenülve visszafordult. A folytatás már tény: a Mestertől kapott újabb megerősítés birtokában ő is vállalta a kereszthalált.    A Krisztus utáni harmadik évezred hajnalán a kérdés továbbra is aktuális: Quo vadis? Hová mész, emberiség, hová megy az európai keresztény kultúrvilág, hová tart ebben a magyarság, s még inkább, hová tart az egyén, a megismételhetetlen egyes ember? A lehetséges válaszokat a kétezer éves kereszténység éppúgy tartalmazza és kínálja, mint esetleg más hitek, filozófiák, világnézetek és kultúrák. Európában azonban kétezer éve, a mi számunkra ezer év óta a kereszténység jelentette ezt, a Via Appián elhangzottak szellemében.  A választás és vállalás, a megingás és menekülés, a helytállás és tanúságtétel „Quo vadis?”-a kétezer éve folytonosan ismétlődik. A hívő ember számára a megváltás misztériuma kínálja bizonyára a mostani ezredfordulón is a „Hová mész?”-re a megnyugtató választ. A nem hívők válaszkeresése sem függetlenedik azonban a kétezer éves keresztény kultúrkörből adódó értékektől, normáktól vagy üzenetektől. Ezek értése és megértése pedig aligha lehetséges a múlt ismerete nélkül. A múlt megismerése, feltárása és üzenetének bemutatása számos diszciplina segítségével lehetséges. A kereszténységnek mint vallásnak és egyháznak az esetében e tekintetben a legautentikusabb maga a teológia, amely azonban nem nélkülözheti és nem is negligálja a többi tudomány: így elsősorban a történettudomány, a régészet, a néprajz idevágó eredményeit.   Az e-könyv a Kossuth Kiadónál 1999-ben megjelent, ma már nem kapható mű e-könyv-változata – illusztrációk nélkül.

Szekeres Imre, a 1994–1998-as koalíciós kormányzásban részt vevő MSZP frakcióvezetője a Horn Gyula-emlékév kapcsán arra vállalkozott, hogy elemzi az SZDSZ-szel kötött szövetség körülményeit, pártja politikai törekvéseit, és mindezek fényében bemutatja Horn Gyula miniszterelnöki tevékenységét. A politikai okok mellett személyes motivációi is voltak a könyv megírására, amelyhez felhasználta a korabeli nyilvános információkat, dokumentumokat, elemzéseket, de kerülte a személyes emlékekre való hivatkozásokat, valamint a jövőre vonatkozó utalásokat.

Ki volt Fejtő Ferenc? Mi marad meg tőle, belőle és róla a XXI. században? Polcokat megtöltő kitűnő könyvek sora és egy varázsos intellektus eleven emléke. 2008-ban vele távozott az előző század utolsó nagyformátumú literátor krónikása, aki így vallott magáról: "Nem vagyok »nagyság« és nem is érzem magam annak. Nem voltam újító, nem teremtettem sem új filozófiát, sem új stílust. Egyetlen érdemem van: dolgoztam, fáradhatatlanul tanulmányoztam, kérdéseimmel ostromoltam és próbáltam megérteni ezt a századot, amellyel együtt születtem, s amellyel valószínűleg együtt fogok meghalni is."Szellemi testamentuma mégis – vagy éppen ezért – égetően aktuális; értékei és gondolatai frissebbek, mint valaha.

Ez a kötet a Progress Alapítvány gondozásában jelenik meg, és szorosan illeszkedik a baloldali progresszív értékek és a közpolitikai kutatások támogatása iránt elkötelezett Alapítvány eddigi könyveinek és projektjeinek sorába. Olyan témával foglalkozik, amelynek célja a baloldali politika elméleti újraalapozása. Ugyanakkor ezzel a témával, a neoliberalizmus kritikájával a rendszerváltás utáni baloldal egészen sokáig nem tudott és nem is akart semmit sem kezdeni. Ezen kívánunk változtatni: a tanulmányok a legjelentősebb és legszélesebb körű nemzetközi szakirodalmat vonultatják fel annak érdekében, hogy behozzák Magyarországra azokat a kritikai hangokat, amelyek régóta a baloldali megújulás fő pillérének tekintik a neoliberalizmus és a neoliberális globalizáció alapvető kritikáját. A kötet részben a Progress Alapítvány 2018. október 11-i Neoliberalizmus és neopopulizmus magyar és kelet-európai kontextusban című konferenciáján elhangzott egyes előadások továbbgondolt változata, illetve a konferencián nem szereplő témák is helyet kaptak benne. A kötetet két szempontra tekintettel állítottuk össze: egyrészt meg akarjuk ismertetni a hazai közönséggel a neoliberalizmus kritikájával foglalkozó alapvető irodalmat, másrészt pedig a neoliberalizmus keretrendszerében szeretnénk bemutatni a késő Kádár-rendszertől kezdve egészen az Orbán-rendszerig a hazai politikai, gazdasági és társadalmi változásokat.

Jill Shalvis, a The New York Times és a USA Today bestseller-szerzője egy kisvárosban él Sierra Nevadában, amely tele van fura alakokkal. Minden hasonlóság a könyveiben szereplő csodabogarakkal... hát... csupán a véletlen műve. Van, aki szíveken tapos, van, aki szabályokon... A szabadszellemű Chloe Treager szeret a szakadék szélén egyensúlyozni. Nővéreivel ellentétben, akik nemsokára férjhez mennek, nem áll készen arra, hogy megállapodjon, csendesen éldegéljen, és a nemrégiben felújított családi panziót vezesse. Állandóan vonzza a bajt, és ez a szerelmi életét is megpecsételi: felkelti az érdeklődését a rendkívül fagyos, ám felettébb szexi seriff, Sawyer Thompson, aki eltökélten próbálja megzabolázni Chloe vad jellemét. Egy idő után Chloe egyetlen ballépése sem kerüli el Sawyer figyelmét, hiszen folyton a nyomában van. A seriff zord kiállása és titokzatos mosolya elég, hogy egy lány azért könyörögjön neki, hogy megbilincselje. Chloe életében először a törvényszegés helyett arról álmodik, hogy megadja magát. Vajon képes egy lázadó vadóc fenntartani a békét a törvény őrével? Vagy a lány sokszínű múltja távol tartja Chloét az örökké tartó szerelemtől és a biztonságos menedéktől Lucky Harborban, amire valójában vágyik?

A kötet 1999-es ismertetője: "A történet – amely nemcsak átrajzolta Magyarország politikai térképét, hanem tehetséges fiatal politikusok egész seregét is elővarázsolta az ország minden tájáról – 1988 őszén kezdődött. Főszereplői a reformkörök és azok szervezői, akik szövetkeztek a reformpolitikusokkal, a reformok iránt elkötelezett értelmiséggel, gazdasági szakemberekkel, a reformkörök sok tízezres tagságával, hogy az ország végre megszabaduljon az államszocializmus béklyóitól, kitörjön a modernizációs zsákutcából, és eközben erkölcsi forradalmat is vívtak a megcsúfolt baloldali gondolat és a demokratikus szocialista értékek rehabilitálásáért. Ez a mozgalom nem rekesztett ki senkit. Így születhetett meg a szocialista, liberális és keresztény-konzervatív erők kezdeményező lépései és a társadalom támogatásának eredményeként a modern, demokratikus Magyarország.  E folyamat történetét mondják el a könyv dokumentumai, amelyek bizonyára segítenek abban, hogy a rendszerváltás kezdetének bonyolult időszakáról pontosabb és sokszínűbb, az össznemzeti emlékezet számára is elfogadhatóbb kép alakuljon ki." Az 1999-ben megjelent dokumentumgyűjtemény a Magyar Szocialista Munkáspárton belül 1988–1989-ben alakult úgynevezett reformkörök működése kapcsán keletkezett számtalan dokumentum – például feljegyzések, újságcikkek, felhívások, tudósítások, jegyzőkönyvek, kongresszusi beszédek – közül válogat az 1988 szeptemberi első publikációktól az 1989 őszi pártkongresszusig. A kötet eredeti ismertetőjében használt jelzők és megfogalmazások némelyikét az olvasók egy része ma már talán erősen vitatná – a gyűjtemény azonban ezzel együtt is az akkori eseményeket az egyik oldalról szemlélők és átélők dokumentumainak hiánypótló összeállítása, amely 20 év után ismét hozzáférhető az érdeklődő, kutató közönség számára.

Ez a kötet hajléktalan emberekkel készült interjúk alapján írt szociográfia. Célja elsősorban a figyelemfelhívás: a hajléktalanságba sokan beleszületnek, a szegénység és az otthontalanság gyakran nemzedékeken át öröklődik, újratermelődik. A kötetben olyan életutakat, elbeszéléseket adunk közre, amelyek megmutatják, hogy kik a hajléktalanság veszélyeztetettjei, hogy milyen sorsok vezethetnek el a fővárost környező erdőkbe, ahol a leghidegebb téli éjszakákon is több ezren alszanak. A könyv másik célja, hogy a "hajléktalan" szó legyen az, ami: jelző, nem pedig főnév. Mert a hajléktalan emberek is emberek.

Előszeretettel formálunk véleményt olyan dolgokról, amiket nem ismerünk igazán. Nemigen tudjuk, hogy valójában hogyan "... élnek dolgozók itt, költők is bűntelen / és csecsszopók, akikben megnő az értelem..." - ahogyan Radnóti Miklós írta. Véleményformáló környezetünket sok minden meghatározza, beszűkíti. Nekem szerencsém van, játékos természetemnek hála. Szeretek ultizni és pingpongozni. Játékostársaim a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből szegődtek mellém, pontosabban: én kéredzkedtem hozzájuk. Róluk mesélek ebben a könyvben, az ő portréjukat igyekszem megrajzolni javarészt az ő szavaikkal. Bár az őszinteség nem esztétikai kategória, erősen bízom benne, hogy életvallomásaik megismerése olvasóim hasznára lesz.

16 beszélgetés és egy korszak lezárása A beszélgetőtársak: Kepes András, Udvaros Dorottya, Feke Pál, Spiró György, Dés László, Nagy Ervin, Balázs Klári–Korda György, Grecsó Krisztián, Pogány Judit, Bodrogi Gyula, Szinetár Miklós, Thuróczy Szabolcs, Vekerdy Tamás,  Szilágyi Tibor, Gálvölgyi János, Náray Tamás Részlet a könyv Előszavából: "Hetek óta töprengek azon, hogyan is kezdjem el ezt az előszót, amelynek nem véletlenül adtam ezt a címet. Hiszen miközben még csak az első oldalaknál járunk, ez a könyv igazából egy számomra meghatározó korszak lezárása.   Szinte napra pontosan hét évvel azután, hogy elkezdtem színházi talk show-mat, akkor még Libikóka Krizsó Szilviával fent és lentcímen, 2019. május 25-én utoljára indult el a KrizShow főcíme az Átrium színpadán felállított ledfalon. Az az este számomra egyszerre volt felemelő, megható és megrendítő. Az én döntésem volt, hogy befejezem, még csak nem is hirtelen felindulásból hoztam meg, bár leírva sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint át- és megélni. Önfeledten nevetni a színpadon, a mostra koncentrálni úgy, hogy tudod, pár óra múlva ez már a múlt lesz, miközben nagyon sok áldozatot hoztál érte, a tiéd volt, nem könnyű feladat. Kicsit olyan, mint kiszállni egy számodra fontos kapcsolatból csak azért, mert legbelül úgy érzed, hogy benne maradni veszélyesebb és károsabb, mint kiugrani az ismeretlenbe. És hiába tudod, hogy a jövő sok szép dolgot tartogat még számodra, nem arra fókuszálsz, hanem az elengedés gyötrelmeire.   A Libikóka, majd a belőle kifejlődő KrizShow régi vágyam beteljesülése, igazi szerelemgyerek volt. Szerettem, féltve terelgettem, nevelgettem, alakítgattam, miközben mindvégig büszke voltam a létezésére, milyenségére. Hét éven keresztül igazodási pont volt a számomra. Keretet adott az összevissza életemnek, értelmet a létezésemnek – már munkafronton, mert életem értelme mégiscsak a kislányom –, és sok szempontból meghatározta a világról és magamról alkotott képem. Mindezt elengedni, azt hiszem, tényleg összehasonlítható a gyásszal. Megkönnyezed a múltadat, a felejthetetlen pillanatokat, a siker ízét, a még le nem rombolt illúziókat, a nézők szeretetét és ragaszkodását.   Hét év alatt – a meglepetésvendégekkel együtt – közel 240 emberrel beszélgettem, játszottam. Mindvégig arra törekedtem, hogy olyan arcukat mutassam meg a közönségnek, amelyet addig még nem láttak. Azt hiszem, az esetek többségében ez sikerült is. Egyrészt jól választottam, ami már önmagában fél siker, másrészt – &aa

Réz Pál irodalomtörténész, műfordító, a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője és a Holmi folyóirat főszerkesztője a magyar irodalom legendás alakja volt. Lakásán megfordultak a legjelentősebb magyar írók, és ahogy a Magvető Kiadó gondozásában korábban megjelent Bokáig pezsgőben című memoár hátlapján is olvasható, ismerte a gyerekeiket és udvarolt a feleségeiknek. Kőrössi P. József találkozásaik után, emlékezetből jegyezte le beszélgetéseiket, amelyek most naplónovellák, vagy sokkal inkább naplóromok formájában olvashatók. Naplóromok a másikról. A másik nem mindig Réz Pál, vagyis nemcsak ő, hanem azok is, akikről hol súlyos, hol meg vicces ítéletet mond, kendőzetlenül, talán meggondolatlanul is, eredetileg nem a nyilvánosságnak szánva.

Zavarja-e önt, ha Semjén Zsolt a tenyerébe hamuzik, miközben egy leskunyhóban tisztogatja a vadászpuskákat mínusz 32 fokban? Kibírja-e röhögés nélkül, ha Németh Szilárd előadást tart önnek a nemzeti kultúra témakörében? Rezzenéstelen arccal képes-e végigállni a Gyirmót-Mezőkövesd meccset, beleértve a hosszabbítást is gól nélküli döntetlen esetén? Hajlandó-e lekurvázni egy kamaszlányt, ha kiderül róla, hogy a haza ellensége? Ha akár egyetlen kérdésre is igennel válaszolt, ne olvasson tovább! (Az írások eredetileg a Hócipő Magazinban jelentek meg.)

„A szerelem tudományos pszichológiája még ma is megíratlan” – állapította meg Ferenczi Sándor. Kötetünk azokból a korai írásaiból közöl válogatást, amelyek a hiány pótlásának igényével születtek, illetve olyan lelki jelenségekről szólnak, mint a neurózisok, a homoszexualitás stb. Ferenczi gondolatai is tanulságosak – bár következtetéseinek egy része ma már csupán történetileg érdekes –, írásainak szövege rendkívül izgalmas: orvosi tapasztalatait mint szépíró osztja meg az olvasóval. Ferenczi Sándor (1873–1933) magyar idegorvos, pszichoanalitikus, Freud közeli barátja és munkatársa. A magyar pszichoanalízis korai szervezője, vezéralakja. Munkásságát az úgynevezett „tárgykapcsolati elméletek” egyik kiindulópontjaként ismerik el.

A zsír rögeszme, megszállottság, szitokszó, világméretű probléma - és Sylvia Tara szerint az emberi test legkevésbé ismert szerve. Mi talán nem vagyunk vele nagy barátságban, ám a testünk egyértelműen szereti. Olyannyira, hogy számos önvédelmi intézkedéssel igyekszik megtartani. Mi a titka annak, hogy leadjunk végre 10 kilót? Együtt kell működni a zsírunkkal ahelyett, hogy szembeszállnánk vele. Tara elmagyarázza, hogyan befolyásolja a zsír az étvágyunkat és az akaraterőnket, hogyan védekezik, amikor támadva érzi magát, és miért jön vissza olyan könnyedén. A könyv az élvonalbeli kutatások eredményeit veti össze a történelmi megközelítésekkel, hogy föltárja a zsír valódi mibenlétét: a szerző szerint ez egy olyan belső elválasztású szerv, amely megfelelő mennyiségben elengedhetetlen az egészségünkhöz. Annak ellenére, hogy rengeteg pénzt költünk a zsír elleni harcra, erőfeszítéseink gyakran félreinformáltságon és tévutakon alapulnak. Tara szakszerűen leírja a genetika, a hormonrendszer, az étrend és a testmozgás összetett szerepét a testsúlyunk alakulása szempontjából, és könyve megmutatja, hogyan számolhatunk le egyszer és mindenkorra zsírpárnáinkkal.

A könyv 60 világhírű filmszínész rövid portréját és pályaképét tartalmazza Lauren Bacalltól Orson Wellesig, Greta Garbótól Paul Newmanig – és mellettük közreadja a hozzájuk kapcsolódó, róluk elnevezett koktélok receptjeit.