Kossuth Kiadó strana 57 z 233

Ami a zenei felhozatalt illeti, akár egy hollywoodi film zenéjét is képezhetné Barlog Károly „albuma”, de történetesen a Vajdaság, Budapest és a Balaton háromszögében járunk. Annak is a keleti, sötétebb felén, ahol happy endről még csak álmodni sem mernek a love storyk. Éppen ellenkezőleg… Meglehetősen húsba maró, olykor megrendítő, olykor kíméletlenül nyers szerelmi történetek peregnek egymásba szerzőnk új kötetében is. Hősei lehetnek narkós kölykök, szürke pedagógusok, lepattant rockzenészek vagy ábrándozó írók, ugyanaz az éhség és szomjúság vezérli őket – ugyanaz a hiány… És kimondottan úgy festenek, mint a (szövegek címében) hozzájuk rendelt punk rock- vagy blues-számok: zsigeriek, pontosak és kibukottak, elkerülve az ócska kilátásokat. (Marton László Távolodó)

Őszinte és humoros regény egy széthullott családról és a fogászatról. Arto Paasilinna könyveinek (magyarul: A nyúl éve, 1983; Az üvöltő molnár, 1998; Az akasztott rókák erdeje, 2006) és Aki Kaurismäki filmjeinek stílusában. Pekka Kirnuvaara még gyerek volt, amikor az apja lement bevásárolni - és többé nem ment haza. Sok évvel később, egy gyökérkezelés során Pekka rájön, hogy balsorsú fogazata mellett van egy fogorvos féltestvére is, akit közös apjuk éppúgy elhagyott, mint őt. A fivérek együtt kelnek útra, hogy kiderítsék az igazságot apjukról. Kontinensről kontinensre vándorolva, sok kitérő után Ausztrália isten háta mögötti pusztaságában kötnek ki. A titkok feltárulnak, és új családtagok bukkannak fel - a gyökerek feltárása fájdalmas, de a Dél Keresztje alatt a kín enyhülni kezd. A Gyökerek egyszerre kacagtató és megható regény a családi kötelékekről, a gyökerekről és a gyökértelenségről, az otthonhoz és az identitáshoz való jogról, s az emberiség közös nevezőjéről.

A hatalom és az egyén olyan időszerű és nagy hatású értekezés volt, amely a korszak emberét leginkább foglalkoztató kérdésekről szól. Erőteljesen és árnyaltan elemzi, milyen pontokon támad elkerülhetetlenül feszültség a hatalom igényei és a szabadság követelményei között.

A Kaliforniai Űrmegfigyelő-központ álmos nyugalmát hirtelen különös jelsorok zavarják meg, amelyekből a tudósok egy távoli világ üzenetére következtetnek. Nem sokkal ez után érkezik a hír, hogy a Nyilas csillagkép felől egy űrhajó közeledik a Föld felé. A tudósok kiszámítják, hogy az űrhajó a Földtől mintegy ötszáz kilométerre fog elhaladni. Nemzetközi összefogás kezdődik az idegenekkel való találkozás megszervezésére, amelybe a Santos-regények főhősét, Tomás Noronha professzort és egy magyar asztrobiológust, Bozóki Emesét is bevonják. A portugál kriptológus és a földönkívüli életformák tanulmányozására szakosodott magyar tudós botcsinálta űrhajósként két katona, egy asztrofizikus és egy kínai matematikus kíséretében indul a NASA űrsiklóján a világűrbe. Utazásuk során azonban nemcsak a rájuk váró ismeretlennel kell megküzdeniük, hanem az Oroszország által felküldött űrhajóval is – ugyanis az oroszok nem bíznak az idegenek békés szándékaiban. A portugál író, José Rodrigues dos Santos regényében a jelenben gyökerező, és talán a nem is olyan távoli jövő felé fordul: a mindvégig feszültséggel teli történetet a tudósok párbeszédei kísérik, melyek segítségével az olvasó megismerkedik a világegyetem, a Föld és az élet kialakulásának különböző elméleteivel, és azokkal a filozófiai, etikai kérdésekkel, amelyekkel egy idegen életformával való találkozás során az emberiség szembekerülne. A távolból érkező űrhajó utasaival végül létrejön a találkozás, amely egy meglepő csavarral egészen másképpen alakul, mint ahogyan azt a jóhiszemű és bizakodó tudósok remélik. A történet meglepő lezárása a ránk, a földi életre váró esetleges jövőt is, már-már profetikus módon, előrevetíti.

Hangok uralják az elméd - el tudod-e választani a valóságot a téveszméktől, ha az életed a tét? Kölyök a legfiatalabb nyomozó az életvédelmisek között. Évekkel korábban beépült az alvilágba, de hibázott. Most nyomozótársai sem ismerhetik múltját, egykori mentora, példaképe pedig már csak a nyugdíjazását várja. Az alvilágban önjelölt hóhér szedi áldozatait, egyre közelebb kerülve Kölyök múltbéli életéhez. Budapest mocska lassan elönti a nyomozókat. Kölyöknek kell rendszert találnia egy zavart elme tetteiben... P.N. Dragon hard-boiled krimije megrendítő fordulatokat tartogat olvasójának.

A hetvenes évek derekára nekilendült népzenei revival – élén a Sebő együttessel és a Muzsikással – nemcsak a magyar parasztzene, hanem a magyarországi délszláv zenei hagyományok reneszánszát is meghozta. Ennek legrégebbi és egyben legfontosabb képviselője a Vujicsics együttes. Ahogy magukat definiálták: „öszvérek vagyunk, magyar identitással”. Amit Sebőék Tiszaalpáron vagy az erdélyi Széken találtak meg, arra ők a saját környezetükben leltek rá. A helyi néptáncegyüttes kísérőzenekarában előbb lelkes fiatalokként fokozatosan felváltották az idősebb muzsikusokat, 1974 húsvétjára pedig körvonalazódott az a csapat, amelyet akkor még Pomázi Ifjúsági Nemzetiségi Zenekarnak hívtak, de amely 1976 októberében felvette a tragikusan elhunyt zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér nevét. Miközben évtizedek óta zajlik náluk a családon belüli hagyomány átörökítése, hisz az 1995-ben startoló, javarészt fiaikból álló Söndörgő együttes nemcsak hogy lassan átveszi a stafétabotot az apák generációjától, hanem újabb és újabb színekkel gazdagítja a hazai délszláv zenei hagyományokat. A táncházmozgalom három emblematikus alakjáról, Halmos Béláról, Sebő Ferencről és Sebestyén Mártáról a szerző korábban már megjelentett egy-egy életútkötetet. Felépítésében és szellemiségében ehhez igazodik ez a 168 oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált monográfia, amely a magyarországi délszláv zene két legfontosabb képviselőjének (egymással is összefüggő) pályáját mutatja be. A CD-mellékleten a rájuk nagy hatást gyakorló gyűjtésekből hallható válogatás.

Zoe Bevan, a harmincas évei elején járó, sikeres, londoni üzletasszony nehéz döntés előtt áll: életét csak egy rendkívül kockázatos műtét mentheti meg. Mielőtt alávetné magát a beavatkozásnak, elhatározza, hogy még egyszer visszatér Cornwallba, ahol tizennégy éve - alig tizenkilenc évesen - élete legboldogabb napjait töltötte. A gondtalan nyarat azonban imádott bátyja, Chris tragikus és rejtélyes halála egyik pillanatról a másikra beárnyékolta. Zoe - immár sok-sok év után - mindenáron ki akarja deríteni, miért és hogyan halt meg a testvére azon a szörnyű nyári napon. Cornwallban találkozik élete első nagy szerelmével, Jackkel, és újra felébred benne a remény, hogy talán a férfival élheti le az életét. Ám a nyomozás során szembesülnie kell azzal, hogy a múlt árnyai a jövőt is romba dönthetik... Kathryn Taylor izgalmakban, mély érzelmekben és fordulatokban gazdag családregénye párhuzamosan két helyszínen - a dél-angliai Cornwall megye egyik tengerparti üdülővárosában, Penderakban és Londonban - játszódik.

Jens Henrik Jensen regényei a krimi, a thriller és a dráma műfaji keverékéből gyúrt izgalmas olvasmányok. 2012–2016 között jelent meg legújabb sorozata, a nagy sikerű Oxen-trilógia, amely a politika és a háborúk modern világában játszódik. Niels Oxen egy jyllandi halgazdaságban román személyazonosság mögé rejtőzve él és dolgozik. A háborús veteránt még mindig gyötri a poszttraumás stressz szindróma, ugyanakkor folyamatosan készenlétben is kell állnia: van egy titka, amely jó esetben az életbiztosítását jelenti, de akár a halálát is okozhatja. Amikor egy múzeumi kurátort meggyilkolnak, és kiderül a dán igazságügyi miniszter érintettsége az ügyben, elszabadul a pokol. Viszont csak néhány ember hozza összefüggésbe a történteket Oxennel. Egyikük az első kötetben megismert Margrethe Franck, a dán Rendőrségi Titkosszolgálat nyomozója. Neki sikerül is Oxen nyomára akadnia, ám ezzel megpecsételi a főhős sorsát. Megindul a hajtóvadászat Oxen után, aki számára nem világos, hogy ki a barát és ki az ellenség. Egyedül Franckban bízik, akivel összefognak a titokzatos erő ellen, amelyet a Danehof név rejt. A középkorból átmentett politikai-gazdasági hatalom birtokosai azonban sebzett nagyvadak módjára támadnak. A háborús kísérteteivel is viaskodó veteránnak egyetlen választása marad: vagy leszámol támadóival, vagy a süllyesztőbe kerül.

Milyen árat kell fizetni a szabadságért és a szerelemért? A regény főhősnőjét, Szarát nem kíméli az élet, a családja pokoli. Egy barátnője nyújt neki segítő kezet, közös nyaralásra viszi Srí Lankára. Ez sem javít a helyzeten, az érzelmi zűrzavartól gyötört lány ezután Tunéziába utazik, ahol megismeri élete szerelmét, és talán megleli a boldogság oázisát. De hova vezet, ha az érzelmek elkendőzik az igazságot? Lehet, hogy már késő visszavonni a döntéseit? És vajon az álmaiban elképzelt élethez vezet a rég áhított szabadság?

"Mi kimaradtunk a nagy fellendülésekből, így joggal kérdezhetjük: miért nem ment eddig jobban nekünk, és mit kellene másként tennünk? Ez ennek a könyvnek a visszatérő kérdése. Több ez a kérdés, mint kutatási tematika. Nehéz lenne annál fajsúlyosabb és egyben személyesebb ügyet találni, mint annak kutatását, hogy merre fordul hazánk sorsa, benne a miénk, gyerekeinké. Látszanak-e elágazások, és jól választjuk-e meg az irányt? Ha pedig a kívánatos úttól eltértünk, hogy lehetne minél előbb visszatalálni arra? Ezeknek a kérdéseknek a megvitatásáért szántam el magam e rövid könyv megírására."

Örökre az emlékezetembe vésődött az a februári nap, amikor hírül adták, hogy „zöld emberkék” jelentek meg a Krímben. Megkövülten ültem a televízió képernyője előtt, mert megértettem, hogy a második világháború után először Európában egy ország egyszerűen elfoglalja egy szomszédos állam területének egy részét. Aztán kitört a háború a Donyec-medencében (Donbászban). Lesújtott a civil lakosság szenvedése, a sok veszteség. Elképedve tapasztaltam, hogy az orosz propaganda az agresszió áldozatait állítja be bűnösként. Amikor a helyszínen is volt alkalmam megnézni a szétlőtt házakat, találkozni a földönfutóvá vált civilekkel, rájöttem, hogy a világ méltatlanul kezd megfeledkezni erről a modern, hibrid háborúról, amely mostanáig 13 ezer halálos áldozatot követelt. A közvéleménynek fontos tudnia arról, min mentek keresztül Kelet-Ukrajna lakosai az elmúlt öt évben, hogyan zilálta szét a konfliktus az életüket, és paradox módon mennyi jó is származott a mérhetetlen pusztításból. Merthogy sok jó is származott. Nagyon sok ember tanúsított önfeláldozást, bátorságot, sőt hősiességet. Barátok vagy addig ismeretlen emberek fogtak össze, hogy megvédjék a szülőföldjüket, vagy segítsék azokat, akik a fronton állják a sarat. Az emberség, a közösségi érzés, a hazaszeretet a legmagasabb hőfokon nyilvánult meg. Ezek az emberi sorsok megérdemlik, hogy összegyűjtve, mintegy tablóként, könyvben mutassuk be őket. Kiváló ukrán kollégámmal, Olekszandr Kacsurával (aki a kezdetektől ott van a legveszélyesebb helyeken) írtuk meg ezt a háborús sorskönyvet. Az interjúk jelentős részét külön-külön, kisebb részét együtt készítettük oroszul, magyarul, ukránul és angolul. A fejezetek többnyire a háború egy-egy jellegzetes szereplőjével folytatott beszélgetések alapján készültek. Nem „nagy emberekkel” találkoztunk, hanem egyszerű, hétköznapi kelet-ukrajnai vagy éppen kárpátaljai lakosokkal, katonákkal és civilekkel, lázadókkal és önkéntesekkel. Az interjúk jelentős része most jelenik meg először. Az ukrán és orosz résztvevők mellett sok fejezet szól magyarokról, akik alaposan kivették a részüket Ukrajna védelméből. A háború, az elmúlt öt év sarkaiból fordította ki Ukrajnát, és változtatta meg az egyes ember életét. A megrázkódtatások kívül-belül hatottak. Az olvasó észre fogja venni, hogy szinte minden egyes itt

A Két Hullarablóban estefelé már fülledt a levegő. A szuterénban üzemelő sörcsarnok ablakait régóta nem lehet kinyitni, mert berozsdásodtak a kallantyúk, ami télen általában még hagyján, de ilyenkor nyár elején az sem menti meg a benn lévőket a légszomjtól, ha állandóan nyitva tartják a lépcső fölötti bejárati ajtót. Az egyetlen lestrapált ventilátor jóformán alig fúj be némi enyhet. Igazság szerint Mosoly Büfé Söröző van kiírva a megviselt portálra, de emberemlékezet óta mindenki Két Hullarablóként, esetleg Hullarablóként emlegeti az üzemegységet, hogy miért, az már a feledés homályába vész. Hullát talán csak a legéltesebb vendégek láthattak itt utoljára, amikor, a szóbeszéd szerint egy nem idevalósi ószeres megkéselte a felesége szeretőjét, és mire kijött a mentő, az illető már elvérzett. Ami pedig a rablókat illeti, olyanok nem járnak ide. Legföljebb néha-néha, de akkor is csak söröznek, mint más rendes ember, rákönyökölnek az asztalra és egymást zrikálják, közben irdatlan nagyokat röhögnek. Bár rablók híján is elég nagy hangzavar szokott lenni, sokszor egymás szavát sem értik az emberek, szól a magas polcra rakott tévé is, jóllehet a kutya sem figyel oda. Éppen e zsongás miatt, a söntéspulttal szemben ülő és élénk eszmecserét folytató honfitársak mögött, a terem mélyén egy nagyobb, népesebb társaságok számára szolgáló asztalnál szoktak gyülekezni - az említett hangfüggönnyel mintegy elválasztva - a "puccsisták". Így hívják őket, mióta egy kocsmai dolgozó megkérdezte, miféle társaságot tisztelhetnek az urakban, és egyikük, egy szakállas úriember csak annyit mondott: "mi vagyunk a puccsisták". Hogy ez mit is jelent, inkluzíve magáról a puccsról a kocsmai dolgozó nem érdeklődött tovább, mert voltaképpen megtudta, amit akart, ha puccsisták, hát puccsisták. Sört isznak, tehát nincs velük különösebb baj.

Magyarországon százezres nagyságrendű az alzheimeres betegek száma, ami óriási terhet jelent mind az egészségügynek, mind a hozzátartozóknak. A könyv a betegség keletkezésének és lefolyásának magyarázatán túl megelőző intézkedéseket is tartalmaz, illetve egy teljes protokollt (étrend, táplálékkiegészítők, vitaminok, ásványi anyagok) a már diagnosztizált betegség kezelésére. „Világunk az Alzheimer-kórra figyelmeztető, rémisztő hírektől hangos: hogy gyógyíthatatlan és jórészt kezelhetetlen, hogy nincs megbízható módszer a megelőzésére, és hogy évtizedek óta kijátssza a neurológusok színe-javát… Nem csoda, hogy félelmünkben szinte mindenhatónak tekintjük az Alzheimer-kórt. Reménytelen helyzetnek. Ellenállónak minden kezeléssel szemben. Egészen mostanáig. Hadd mondjam el a lehető legegyszerűbben: az Alzheimer-kór megelőzhető, a hozzá társuló szellemi hanyatlás pedig visszafordítható. Mindazok, akiknél még nem alakult ki maga az Alzheimer-kór, de kognitív károsodást tapasztalnak, csakúgy, mint azok, akiknél már kialakult a betegség, nemcsak hogy megállíthatják, de sok esetben vissza is fordíthatják kognitív képességeik hanyatlását a protokoll alkalmazásával. Előrehaladottabb betegségnél a súlyos demenciához vezető út eddig elkerülhetetlen volt, a szakemberek semmi jóval nem tudták biztatni a betegeket. Az általam és kollégáim által kidolgozott, Alzheimer-kór elleni protokoll ezt a dogmát is a múlt homályába veti.”

Aki olvasta a Grősz-per vádiratát, aki hallgatta a vádlottak vallomásait, aki figyelemmel kísérte a napilapok részletes tudósításait, azokon úrrá lett a döbbenet: újabb politikai "bűntény" lepleződött le. A kalocsai érsek pere 1951-ben az egész magyar katolicizmust hozta sokkal előnytelenebb helyzetbe. A kormányzat ugyanakkor figyelmeztetésnek szánta a pert mindazok számára, akik csak részben működtek együtt velük. A cél az volt, hogy a rendszer a megfélemlített katolikus egyházat immár végérvényesen és teljesen ellenőrzése alá vonja. Azt kívánta, hogy a katolikus egyház ne csupán elszenvedje, hanem támogassa is a szocializmus építését, támogason minden aktuális politikai feladatot. A főpapok, a püspökök közül már senki nem érezhette magát biztonságban...

Szokatlan és formabontó verseskötettel jelentkezik az ismert rádiós, költő, író, Bolgár György. Szokatlan, mert az egész könyv egyetlen témára, csupa Beatles-dalra, a Beatles-életérzésre íródott, és formabontó, mert nemcsak versekből áll, hanem minden egyes darab mellé készült egy rövid összefoglaló az eredeti, címadó Beatles-slágerek születéséről, valamint korabeli magyar újságok alapján arról a Magyarországról, amelyben akkor éltünk, és amelybe ugyanúgy berobbant a Beatles, mint Angliába vagy Amerikába. És mivel a Beatles-életérzés 50 év után is itt van velünk, a költő egyszerre tudja visszaadni azt, amit akkor gondolt s érzett, és azt, ami máig vele, velünk maradt. Egyszerre nosztalgikus és mai könyv: mint a Beatles.

Emily szüleinek nyoma veszett az Éjféli Óra titkos világában – az időben zárványként megdermedt viktoriánus Londonban, a mágia és szörnyek e különös otthonában. Emilynek itt, az Éji Népség városában kell megtalálnia őket, és e küldetéshez nincs más segítsége, csak némi harapnivaló, egy álmos potyautas sün és a hírhedten nagy szája. Miközben vérszomjas lények lihegnek a sarkában, Emily versenyt fut az idővel, hogy kiderítse az igazságot, és kiszabadítsa a szüleit. Vajon meg tudja-e menteni mindkét világot, mielőtt kifogyna a szendvicsekből?