Kossuth Kiadó strana 48 z 233

A hétkötetes Magyar História sorozat legújabb, 5. kötete a török kiűzésétől a Rákóczi-szabadságharcon át a jakobinus mozgalom bukásáig vezeti végig az olvasókat a magyar történelem 18. századi eseményein. A legnagyobb hangsúlyt természetesen Mária Terézia uralkodása és a Habsburg-állam kapja, de számos érdekességet, kevésbé ismert fordulatot és gazdasági vonatkozásokat is megismerhetnek a korszakról az olvasók.

2020 tavasza váratlan helyzettel szembesített bennünket: a koronavírus-járvány az egész világot érintő pandémiává vált, amely korábban nem tapasztalt módon avatkozott be a világ gazdasági, politikai, kulturális életébe – így mindannyiunk életébe, hétköznapjaiba is.   Március közepétől Magyarországon is életbe léptek a kijárási korlátozások, a külföldről érkezők és a koronavírus tüneteit produkálók kényszerűen karanténba kerültek – a korlátozások enyhítésére pedig május közepéig kellett várni.   Így a megszokott, normális élet menete két hónapra kizökkent. E két hónap a távolságtartás jegyében egyeseknek elkülönülést, bezártságot, másoknak összezártságot jelentett, esetleg kreatív időt szabadított fel, vagy éppen munkahelyet szűntetett meg. A karanténban eltöltött napok mindenki életére más-más hatással voltak, mindenkinek mást hozott és mindenkitől mást sodort el.   Jelen kötetet e két, karanténban töltött hónap dokumentumaként tartja kezében az olvasó. Nem a járvány-diskurzus világpolitikai, gazdasági vagy társadalmi elemzéseiként, hanem a hétköznapok személyes tapasztalata felől megírt naplójaként.   A Könyvkészítők Informális Fórumának tagjai – köztük írók, költők, könyvkiadók, grafikusok, tudósok – számolnak be e kötet lapjain karanténbéli élményeikről, gondolataikról, arról miként birkóztak meg a karanténban töltött mindennapok kihívásaival, vagy éppen a bezártság két hónapjának alkotói tevékenységébe engednek betekintést. És amiként mindannyiuk számára mást és mást hordoztak a karantén napjai, úgy e kötet is ezt a sokféleséget hívatott reprezentálni: esszék, versek, novellák, grafikák, fotók formájában megörökítve a karanténnapok tapasztalatát.

„Úriemberként gondolkodom, tehát úriember vagyok” – vallották magukról a századfordulón azok az urak, akik „a létező társadalmi rend fenntartásában másoknál nagyobb mértékben érzik magukat érdekelve, és ezért ama rendért adott esetben nagyobb tevékenységre, áldozatokra, esetleg egész egyéniségük latbavetésére, életük kockáztatására is hajlandók”.   Ki az úriember? Mik az úriemberi lét feltételei? Melyek az ennek megfelelő anyagi és műveltségi követelmények? Mi határozza meg az úriember presztízsét? Becsületsértés esetén hogyan vesz elégtételt? – Ha egy úriembert becsületében támadtak meg, azt nem lehetett megtorlatlanul hagyni, mert ezzel az illető kizárta magát az úriemberek közösségéből. Ezért párbajt vívtak a politika, a hadsereg, a sajtó, a művészet, a közigazgatás és a gazdatársadalom tagjai egyaránt, „a kaszárnyák lovaglóiskolái és a vívótermek szinte visszhangzanak a pisztolylövésektől és a kardok csattogásától”. Ezzel a letűnt világgal ismerteti meg az olvasót Novák Béla könyve, mely tényekre alapozva, részletesen és olvasmányosan taglalja a párbaj történetét a lovagi tornáktól a párbajmánián át egészen a párbaj alkonyáig.

Milliók reménykedtek Adolf Hitler halálában, ám csak néhányan rendelkeztek azokkal a képességekkel, azzal az eltökéltséggel és lehetőséggel, hogy merényletet kísérelhessenek meg ellene. A Harmadik Birodalom messianisztikus vezetője ellen állítólag 42 merényletet kíséreltek meg, közölük harmincnál többet dokumentumok igazolnak. Néhány merénylő abban reménykedett, hogy a Führer közelébe kerül és pisztollyal lelövi. Mások mesterlövészpuskával akarták leszedni. Akik ismerték a napirendjét, bombával vagy méreggel pusztították volna el. Többen is közel kerültek a sikerhez, köztük egy idealista német arisztokrata, egy vakmerő brit diplomata, sőt egy egyszerű asztalos is.   A könyv szereplői között kommunista és szocialista ellenállókkal, vallásos ellenzékiekkel, a német katonai elit konzervatív tagjaival, mi több, olyan egykori nácikkal találkozunk, akiknek elege lett vezetőjükből. Megismerkedhetünk a különböző szintű biztonsági intézkedésekkel, amelyekkel Hitlert védték ellenségeitől, és a szörnyű megtorlásokkal. Mindezek ellenére a Führer elsősorban a puszta szerencséjének és néha bohózatba illő véletleneknek köszönhette, hogy kialakult saját elpusztíthatatlanságába vetett hite  A szerző, az egyik legrangosabb brit történész, kísérletet tett arra, hogy összegyűjtse valamennyi Hitler ellen tervezett, illetve megkísérlett merényletet. A könyv külön érdeme, hogy plasztikus leírást ad Hitler szokásairól és személyiségéről, valamint a náci párt és Hitler SS-testőrségéről.

Az ?eredeti kötet Schmidt Egon író, ornitológus első könyveként, 1970-ben jelent meg, s óriási sikert aratott. A 2009-ben Kossuth-díjjal is kitüntetett szerzőnek azóta mintegy 70 műve látott napvilágot, melyek az állatokról – elsősorban madarakról – szólnak, s tükrözik mély természetszeretetét, lelkes rajongását a madarak s elhivatottságát a madárvédelem iránt. Számos könyvében hitet tesz a „nagybetűs” Természet, a madárvilág megóvása mellett. Az alkotó, gondolkodó s a természetet közelről ismerő szerző írásainak célja mindig „az ezerarcú, de sajnos ezer sebből is vérző” természet védelme, féltő szeretete. A Madarakról – mindenkinek könnyed stílusú, olvasmányos munka, melynek nagy előnye, hogy nem a szerző által kieszelt témákat pendíti meg, hanem azokra a kérdésekre válaszol, amelyeket érdeklődők tettek fel a Magyar Madártani Egyesület tájékoztató telefonvonalán. A kötet beszél a seregély hangutánzó képességéről és gazdasági problémáiról, az urbanizált környezetben élő fekete rigók fiókáiról és általában a madárfióka-etetésről, majd az egész madárurbanizáció-kérdésről, a dunai sirályokról, a budapesti verebekről. A könyv további témái közé tartoznak a budapesti parkok téli madárvendégei, az amatőr madármegfigyelés módjai, a madarak téli gondozása, etetése, a madártelepítés. A szerző bemutatja az egyre fogyatkozó számú fajokat, a puszta madarait, tájékoztat ad a madárvonulásról, a gyűrűzésről, valamint a természetvédelem madártani vonatkozásairól. Végül a könyvet színesíti, hogy néhány szó esik a ,.repülő drágakövekről", a kolibrikról. A csaknem fél évszázada megjelent művet aktualizált tartalommal és a legkiválóbb természetfotósaink friss felvételeivel jelentetjük meg.    

"Vajon ma mivel és főleg hogyan lehet nagy cégeket és nagy vagyont felhalmozni? Hazánk és korunk „aranyembere” meg tudja őrizni arcát és személyiségét? Gyermekei büszkén vállalják, vállalhatják édesanyjukat vagy édesapjukat? Netán folytatják azt, amit elkezdett?    A magyar újkapitalizmus alig több mint három évtizede egy sor rossz és nagyon rossz példát mutatott – gyors, látványos sikereket, melyeket előbb vagy utóbb csúfos bukás követett.    De az „üstökösök” mellett állócsillagok is megjelentek a magyar gazdaság egén. Olyanok, akikre ma is felnézünk, akiknek pályaívét már üzleti iskolákban is tanítják.     Őket, pontosabban őket is szólaltattam meg az elmúlt években készült interjúkban.    Példájukkal azt szeretném bebizonyítani, vagy legalábbis bemutatni, hogy most, ebben a korrupcióval, paternalizmussal átitatott és urambátyám légkörben működő magyar gazdaságban is lehet sikert elérni. A siker így is bárki számára kézzelfogható, akiben van tehetség, elhivatottság, kitartás és persze kurázsi."   Gattyán György, évente sokmilliárd adót fizet, miért szállt rá mégis az APEH? Demján Sándor szinte mindig nyert, az orosz lottón milliárdokat - veszített Őszintén bevallja: remekül értett vagyona elvesztéséhez Somody Imre Cukorka árusból ingatlanmogul - van ilyen: Futó Péter Sportközpontot épített egykori iskolájának a milliárdos Wáberer György Egy nő, akire a férfiak is felnéznek. Kósa Erika  Műkörömből milliárdokat? Lehetséges! Jákob Zoltán megcsinálta. A pékkirály, Palásti József soha nem nyugszik. Megint kitalált valami újat!

A sorstörő, vagy éppen sorsokat felemelő történetek sohasem érnek véget a diktatúra bukásával, a kor (test)szagát, a leheletét érezzük, a túlélés csodáját látjuk gyermekeink mosolyában is. Évekig, csaknem tíz éven keresztül készültek ezek az olykor tragikus, máskor humoros, vidám, de leginkább tragikomikus történetek, amelyek a Ceuşescu féle diktatúra működését írják le sajátos, mindig az áldozat különleges szemszögéből. Egy részük velem és legszűkebb környezetemben történtek meg, másokat hallottam, de olvashatnak itt olyan anekdotákat is, amelyeket elmeséltettem. A vegyes műfajú kötetben néhány novella is található, ezek is a huszadik század második felének egyik legdurvább, Európában talán a legszörnyűbb diktatúrájának természetrajzát adják. A sokszor groteszk, egyben abszurd történetek mögött pedig szinte minden esetben ott lebeg kísértetként maga a kondukátor, de a mindekori imádott, gyűlölt vezető is. A mai napig csak humorral képes az ember feldolgozni. Így volt ez akkor is. A történeteket mi vidámítottuk magunk köré. Ma már egy nagy-nagy, országnyi, európányi vidám, életmentő kocsmában ülünk és szórakoztatjuk akkori és jelenkori önmagunkat.  A sorstragédiák egyre humorosabb, egyre viccesebb, egyre szellemesebb, egyre szürreálisabb történetekben élnek tovább. Olyan most már, mintha nem tehettünk volna mást – kitaláltuk. (Kőrössi Péter József)

A high-circulation newspaper once called her „the eighth wonder of the world”, though not at the time when she was a shining star of the gymnastics world, but decades later, when as a grown woman, she taught gymnastics, and trained young people. Even so, no one challenged this rather exaggerated description. Winning five Olympic gold medals, her gymnastic talent raised Ágnes Keleti to Olympian heights, but it was her life as a whole and her caring personality that made her deserving of all the recognition she later received from around the world. Those who had seen the always improving Ágnes performing gymnastics at least once will never forget this graceful female figure - whose movements were comparable to a musical performance, the harmony of power and ease almost turned her into a supernatural phenomenon. And those who have met the intelligent and well-prepared trainer and college teacher will never forget the effect she had on her students with her deep affection for the subject, her stimulating presentations, and, if needed, her practical demonstrations. In spite of all of these positives, the life of the Holocaust survivor Ágnes Keleti has been full of suffering. Thanks to her strong spirit, she has always managed to get through these hard times, and found a way out which finally led to happiness. She has lived her life in two countries: she won her Olympic and World Championship gold medals for her birth homeland, Hungary, until the events of the Revolution of 1956; and after the age of 40, she gave birth to two great sons in her chosen homeland, Israel. She had worked in this country for decades and finally earned the proud title of „the creator of gymnastics of Israel”.   The Authors, who have commentated on innumerable events at several Olympic Games, strived to thoroughly and tactfully document the life of Ágnes Keleti to produce a volume that would be worthy of this exceptional gymnast as she approaches her 100th birthday. Currently, Ágnes Keleti is the oldest living Olympic champion of the world.    

Milyen árat kell fizetnie Hannah-nak a szereleméért és az elvesztett ártatlanságáért...? A tizenhét éves Hannah Lapp Pennsylvaniában, egy hagyománytisztelő amish családban nő fel, de szakítva a Régi Rend szigorú szabályaival, a zárt közösségen kívül szeretne házasodni. Három éve szerelmes a mennonita Paul Waddellbe, aki utolsó egyetemi évének megkezdése előtt megkéri a lány kezét. Hannah igent mond, bár tudja, hogy döntése örökre megváltoztatja a családjához és a barátaihoz fűződő viszonyát. Eljegyzésük estéjén szörnyű tragédia történik, ami után Hannah mindent elveszít, amiben addig valaha hitt. Olyan kérdések szövevénye feszíti, amelyekre a közösség szabályai, valamint a hitbuzgó vezetők nem adnak választ. Szóbeszédeken alapuló, koholt vádakkal árasztják el, miközben rádöbben, hogy nemcsak a családban és a közösségben változik meg a helyzete, de annak az embernek a szívében is, akit szeret. 

A Szelídítésünk színhelye a működő buddhizmust mutatja meg a maga brutális mivoltában, amikor épp az ego romlására tör. Az elvonulás bizonyos értelemben prolongált meditáció, célja az ego kimetszése, a művelet gyötrelmes, sokáig tart, eredményes voltára garancia nincs. Persze ha a könyvpiacon szétnézünk, azt fogjuk látni, hogy nem mindegyik ösvény ennyire meredek. Buddhizmusról szóló irodalommal Dunát lehet rekeszteni, ez a könyv mégis unikum a maga módján, lévén ez egy fogékony, értelmes és írni tudó szubjektum beszámolója a folyamatról. Önvallomás és riport egyszerre, hiteles, meggyőző, lenyűgözően érdekes” – írja a naplóregényről Váncsa István író, publicista.   Ez a könyv betekintés egy spirituális elvonulás kulisszái mögé. A tibeti buddhista hagyományban a hároméves kurzus amolyan lámaképző. Az elvonulók tanításokat kapnak, meditációs gyakorlatokat sajátítanak el, ezeket a technikákat kitartóan gyakorolják, amikor pedig letelik a képzésük, felhatalmazást kapnak arra, hogy ők is tanítsanak. A régi korokban rendszerint szerzetesek mentek ilyen hosszú elvonulásra, akik jól ismerték az ezzel járó lemondást is. A mai, világi élethez szokott ember számára viszont szenvedés lehet bármiféle „nélkülözés”, és általában a változás, legyen az fizikai vagy mentális. Ám éppen ez a relatív szenvedés – ami nem más, mint a komfortzónából való kilépés – adja meg annak lehetőségét, hogy a gyakorló önmagát valóban megismerje, s abszolút szinten meghaladja magát a szenvedést.   Erre vállalkozott a szociológus-újságíró szerző is egy nemzetközi összetételű elvonulóközösség tagjaként. A körülmények ellenére igencsak fordulatos eseményekről, a belső tapasztalatokról és a mestere tanításairól pedig „résztvevő megfigyelőként” naplót vezetett, amelyet most meglepő őszinteséggel tár a nagyközönség elé.

A Dollár a zokniban elsősorban önéletrajz, melyből kiválóan megismerhetjük Majláth Mikes László alkotó éveit, sőt a teljes életét is. Mindemellett egy sajátos Újpest-történet is, egy lokálpatrióta visszaemlékezése, és legalább ennyire család- és kabarétörténet. Regényes minilexikon a korszak humoristáiról, olyan személyes történetekkel, melyeket eddig sehol sem olvashattunk, hallhattunk. A sorok közt ragyogóan átjön a szerző stílusa, az a fokozott érzékenység a közéleti jelenségekre, az a szókimondás, önmagát sem kímélő őszinteség, amiért a humoros írásait, jeleneteit is szeretjük. Nem kétséges, hogy Majláth Mikes bárkit képes megszólítani.

A háborús veterán Niels Oxent egy hajóbalesetet követően halottnak könyvelik el. A valóságban azonban Svédország egyik szigetén fedezékbe ásta magát. Kínzó dilemma előtt áll. A rejtőzködő, ámde óriási hatalommal rendelkező dán politikai-gazdasági hálózat, a Danehof meg akart szabadulni tőle, és ha most rájönnek, hogy nem jártak sikerrel, ismét megindul ellene a hajsza. Az erőszakos hatalom nem engedheti meg magának az effajta hibát. Ráadásul a dán rendőrség is megpróbálná ráhúzni a vizeslepedőt egy olyan gyilkosságért, amelyet nem követett el.  A helyzete kilátástalan, Oxen mégis úgy dönt, felveszi a kesztyűt és küzdeni fog. Ha nem tenné, hátralevő életében menekülnie kellene, s akkor minden reménye szertefoszlana, hogy valaha is viszontláthatja a fiát. Felkutatja korábbi szövetségesét, a Rendőrségi Titkosszolgálat azóta elbocsátott nyomozónőjét, s Margrethe Franck révén további segítőkre is lel egykori főnökük, Axel Mossman személyében – akit szintén menesztettek a polgári titkosszolgálattól, illetve képbe kerül Mossman unokaöccse is. A Danehof elleni küzdelem valamennyiük életét súlyosan megnyomorította. Olyanok, mint a jégbe fagyott lángok, s csak akkor kaphatják vissza saját életüket, ha leszámolnak a láthatatlan ellenséggel, a kegyetlen hatalom rejtőzködő birtokosaival.   Kérdés, hogy mikor szabadul ki végre ez a tisztító tűz.

A kötetből az olvasó megismertheti a Kádár-rendszer, az úgynevezett szocialista társadalom bűntársadalmi sajátosságait. Bűnügyek, bűnözők és bűnök által mutatunk be egy rendszert, melyben milliók így vagy úgy, de megtalálták a helyüket. Ez felér annak a tükörnek a megtisztításával, amelybe nem szeretnének belenézni. Az ugyanis, hogy miként bűnözünk, arról is beszél, milyen titkokat őrzünk. Stricik, prostituáltak, szobáztatók, kocsmárosok, tartótisztek, rendőrök olyan logisztikát és kreativitást igénylő folyton mozgó rendszert hoztak létre közösen, amelyet szereplői sem láthattak át – bár ők is működtették.  A könyvben az olvasóval betérünk jó pár lokálba, ott leszünk a betöréseket megtervező italozásokon, és a zsákmány elpasszoláskor is. Ahogyan fel is nyomkodjuk egymást a rendőrségen, de szigorúan „jóbaráti alapon.” Lekövetjük, hogy a szocializmusban műkincsekkel csencselni vagy postát rabolni éppúgy (technikai) tudást igényelt, mint a hibákból építkezve rájönni, hogy ki is az elkövető. Megannyi életellenes bűncselekményről, darabolásról, lopásról, vérben és testnedvekben úszó pillanatokról nem kívánt tudomást venni „a szocialista tudat”, holott a tudatalattiban jelentős erők mozogtak. Ezeket is felszínre hozza, és bemutatja ez a könyv.

Ljudmila Pavlicsenko (1916–1974) a II. világháború egyik legeredményesebb szovjet mesterlövésze volt: 309 igazolt találat fűződik a nevéhez, mintegy száz német tisztet és 29 mesterlövészt lőtt le. Amikor Hitler megindította a Barbarossa-hadműveletet, abbahagyta tanulmányait, és jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Nem fogadta el a felajánlott ápolónői beosztást, ehelyett a szovjet hadseregben harcoló 2000 női mesterlövész egyike lett. Miután egy gránátszilánk megsebesítette, Moszkvába helyezték, ahol a mesterlövészek kiképzésében vett részt, emellett a háborús erőfeszítések érdekében kampányolt az USA-ban, Kanadában és Angliában. Ő volt az első szovjet állampolgár, aki járt a Fehér Házban, ahol tartós barátságot kötött Eleanor Roosevelttel. Emlékirata első kézből nyújt képet a nagy honvédő háború mesterlövészeinek sorsáról, a hadjáratokról, amelyekben részt vett, és bepillantást enged a háború politikai háttérébe is.

A királynők és királynék a történelem során mindig jelentős hatalommal és befolyással bírtak, közülük mégis meglepően kevésnek jutott osztályrészül az őt megillető figyelem és hírnév. Ez a könyv e kevésbé ismert női uralkodók alakját világítja meg, akik közül sokan rafinált politikusoknak, rátermett vezetőknek vagy nagy hadvezéreknek bizonyultak, míg mások ugyanolyan gyarlók vagy kegyetlenek voltak, mint férfi társaik. A szerző negyven kiemelkedő nő életútját mutatja be. Úttörőkét, mint Szondok, az ősi koreai Silla királynője és Tudor Margit skót királyné, szabadgondolkodókét, mint Nzinga angolai királynő és Erzsébet magyar királyné, harcosokét, mint Provance-i Eleonóra angol királyné és Amina nigériai királynő, lázadókét, mint Anacaona taíno törzsfőnök és Krisztina svéd királynő, túlélőkét, mint Cartimandua, Brigantia királynője és Parr Katalin angol királyné, imázsépítőkét, mint Hatsepszut egyiptomi fáraónő és I. Erzsébet orosz cárnő, valamint vezércsillagokét, mint Elfrida angol királyné és Núr Dzsahán mogul sahfeleség.

Heidegger szerint „amikor a technika a földgolyó legtávolabbi csücskét is meghódította és gazdaságilag kizsákmányolhatóvá tette, amikor az idő (…) csupán gyorsaság, pillanatszerűség és egyidejűség, az idő mint történelem pedig teljesen eltűnt valamennyi nép ittlétéből, amikor a bokszoló a nép nagy fiának számít, amikor a milliós tömeggyűlések győzelmet jelentenek – akkor, igen, még akkor is mint valami kísértet nyúlik túl mindezeken a kísértéseken a kérdés: minek? – hová? – és mi van azután?” Csepeli György úgy látja, hogy a szingularitás eljöveteléig még nyitva marad a kérdés, hogy az ember által létrehozott hálózatra települt szuperintelligencia erősebb lesz-e teremtőjénél, vagy kialakul az emberi és a digitális együttélése. Könyvének alapkérdése: elképzelhető-e egy olyan jövő, melyben a természetes észt az élet minden területén kiváltja a mesterséges intelligencia (MI)? Ma még úgy tűnik, hogy két olyan akadály van, ami lehetetlenné teszi a MI felülkerekedését a természetes emberi észen. Az egyik, hogy a MI-alkalmazásokból hiányzik az autonóm emberi léttől elválaszthatatlan önreferencialitás, melynek középpontjában a szabad akarat áll. A szabad akarat az, ami az emberi világot a kvantummechanikai világ részecskéinek szabad világával rokonítja, kinyitva a teret a végtelen, határtalan, meghatározatlan Egy felé, melynek misztikus éjébe a preszókratikus filozófusok világítottak be máig fénylő gondolataikkal. Az emberi intelligencia MI révén történő végleges kiváltásának másik akadálya az emberi intelligencia normális eloszlása a populációkban, aminek eredményeként minden korban, minden populációban akadnak olyanok, akiknek intelligenciája messze meghaladja az átlagot. Ők azok, akik ott voltak a mesterséges intelligenciához vezető út minden állomásán, az ő zsenialitásuk nélkül az emberek még mindig hordákban csavarognának, pár száz szavas szókincsük birtokában banális dolgokról fecsegnének, életüket kitöltené a szexualitás és az erőszak. A könyv utolsó részében esik szó az emberfeletti emberről, akinek megjelenése megkérdőjelezi a feltevést, miszerint a MI nem lesz képes felülkerekedni az emberi észen. Nem kizárható, hogy az evolúció új lépéseként megjelenik az emberfeletti ember, az Ember 2.0, akiben a szabad akarat és az intelligencia maximuma találkozik. Nem valószínű, hogy az emberfeletti ember ellent tud majd mondani a transzhumanizmus csábításának, s lemond az emberi agy lehetőségeit időben és térben végtelenbe tágító bioinformatikai, nanotechnológiai, kognitív neurológiai fejlesztésekről, melyek paradox