Medicina Könyvkiadó strana 5 z 5

Egészségügyi szakközépiskolák és szakiskolák tankönyve

Bevezetés A belgyógyász tevékenységének célja — mint minden orvosi tevékenységé — a beteg ember egészségének helyreállítása és panaszainak megszüntetése. Ehhez, minthogy az egész ember és nem csupán egy szerv betegségéről van szó, az egész embert kell alaposan megismerni. E megismerésben legalább akkora szerepe van az ápolónőnek, mint az orvosnak. Az ápolónő több időt tölt a beteg mellett, mint az orvos — személyiségének megismerésére tehát sokkal több lehetősége van. A beteg alapos megismerésére néhány perces beszélgetés nem alkalmas. Az ápolónőnek — annak ellenére, hogy teendővel bőven el van látva — úgy kell betegével foglalkoznia, mintha egyetlen betege volna. Az ápolónőnek ilyenkor semmi más problémája nem lehet, és ezt a betegnek is éreznie kell. A beteg ugyanis nem csupán gyógyulást keres, hanem emberséget, figyelmet, megértést, segítőkészséget, odaadást. Gyógyulás csak akkor várható, ha a beteg bizalma, gyógyulni akarása, valamint az ápolónő és az orvos szakmai képessége és segíteni akarása találkozik. Nemcsak a beteg személyiségének változásait, pszichés állapotát figyelheti meg az ápolónő, hanem sokszor a jellemző tünetek változásait is ő észleli először. Ezért van szükség arra, hogy jól ismerje az egyes betegségek jellemző, fő tüneteit. A tünetek értékelése, a diagnózis felállítása természetesen nem az ő feladata, de megfigyeléseit az orvossal közölve a diagnózis felállításában az orvos segítségére van. A diagnózis sokszor az ápolónő lelkiismeretes, pontos munkájától függ. Hanyag, pontatan munkájuk pedig félrevezető lehet, sőt a beteg életét veszélyeztetheti. Az általános, legalapvetőbb vizsgálatokat, sőt nemegyszer a bonyolultakat is az ápolónő, asszisztens végzi. A hőmérséklet, testtömeg, vérnyomás, a beteg váladékának vizsgálata és regisztrálása az ő feladata. Ha az ápolónő vagy asszisztens a betegség felismerését elősegítő alapvető vizsgálatokat helytelenül vagy nem kellő lelkiismerettel végzi, igen sok esetben hátráltatja, vagy egyenesen lehetetlenné teszi a betegség felismerését, kellő időben való kezelését, és ezzel súlyos katasztrófát idéz elő. Az ápolónő tevékenységében az ismereteken, tapasztalatokon, pontos munkavégzésen kívül nagy jelentősége van határozottságának, tapintatának, szerénységének, empátiás képességének, de még ruházatának is. Gyakran van szükség a beteg személyiségéhez való alkalmazkodásra is. Mindezen tulajdonságok birtokában lehetőség van e nehéz, de szép élethivatás betöltésére.

A könyv a középfokú egészségügyi szakképzés, az ápolóképzés igényeinek megfelelően foglalja össze a sebészet klinikai ismereteit. A bevezetést a sebészet történetének, valamint tárgyának és feladatkörének rövid ismertetése követi az anyagban. A klinikai ismereteket az általános sebészet, illetve a részletes sebészet átfogó fejezeteiből sajátíthatják el a tanulók.

Az egészségügyi szakközépiskolák és szakiskolák ápolástani tankönyve a legújabb ismeretek alapján újraszerkesztett, naprakész könyv, amely elõsorban az oktatás céljait szolgálja. Fejezetei a különféle betegségben szenvedõk ápolását mutatják be betegségtípusonként, jól áttekinthetõ, tagolt formában, amely elõsegíti a megértést és megkönnyíti a tanulhatóságot. A konkrét ápolási feladatok ismertetése mellett a könyv hangsúlyt fektet a beteg pszichés vezetésére, amelynek legfontosabb elemei a feltétel nélküli elfogadás, az empátia és a kongruens viselkedés, vagyis az ápoló belsõ világának és közlésének összhangja. A könyv betegközpontú ápolásra tanít, amely a konkrét szakmai ismeretek mellett az egyenjogúságon alapuló orvos-ápoló kapcsolat nélkülözhetetlenségére, és ennek ápolói oldalról történõ felépítésére nevel.

Egészségügyi szakközépiskolák és szakiskolák tankönyve

"A diétáskönyvek sorozatban a hetedik könyvben Önhöz szólunk, aki gyomorbetegségben szenved. Ezzel a könyvvel segítséget szeretnénk adni azoknak, akik gyomorfekélyben, savhiányos vagy savtúltengéses gyomorhurutban szenvednek, de szólunk azokhoz is, akik ún. gyomorrontásban szenvednek, és nem utolsósorban Önnek, kedves Olvasó, akinek gyomorműtéte volt, és még egy ideig kénytelen az étkezésével körültekintően foglalkozni. A gyomorbetegségben szenvedők táplálkozásának ABC-je a következő: - gyakori kis étkezés, - vegyes táplálkozás, - zsír- és cukorszegény ételek fogyasztása, valamint - a markáns csípős, erős fűszerek, ízesítők és a mértéktelen sófogyasztás mellőzése a táplálék elkészítésénél. A könyvet ezen alapelvek figyelembevételével próbáltuk meg összeállítani, s reméljük, hogy segítségére lehetünk Önnek mind a gyógyulását elősegítő, mind az egészségét megtartó napi táplálkozásban." (a Kiadó)