MMA Kiadó strana 2 z 2

William Shakespeare (1564-1616) vitathatatlanul a világirodalom legnépszerűbb drámaírója, korának legtöbbet idézett szonettköltője. Hazánkban az irodalmi kánonban mesterműként számontartott, ám a csorbítatlan szöveghűséget nem föltétlenül fókuszba állító Szabó Lőrinc-magyarítások tették ismertté az angol reneszánsz legnagyobbjának poémáit. Jelen kötet Fazekas Sándor ambiciózus és irodalomtörténeti jelentőségű vállalkozása, amelyben William Shakespeare mind a 154 szonettjének új magyar fordítását nyújtja át az olvasónak. Könyvünk nóvuma az új átiratok szépirodalmi értékén túl a maradéktalan szöveghűség, illetőleg az a jegyzetapparátus, amely értelmezi, kontextusba helyezi, történeti háttérrel világosítja meg a több mint négyszáz éves művek keletkezését, jelentésrétegeit, irodalmi összefüggésrendszerét. A jegyzetek összeállításában a kötet lektora, Pikli Natália nyújtott szakértő segítséget a fordítónak. A shakespeare-i szonett minden formai és verstani szabályát virtuóz módon kezelő Fazekas Sándor ráadásul szakértő magabiztossággal, széles irodalmi horizonton tájékozódva, ugyanakkor és élvezetes stílusban kalauzolja végig az olvasót a lírikus Shakespeare univerzumán. A kötet reményeink szerint kutatók, oktatók, műkedvelők gyakran hivatkozott, forrásértékű olvasmánya lesz, amely meggyőződésünk szerint új lendületet adhat további Shakespeare-olvasatok, értelmezések létrejöttének is.

"Sráckoromban pilóta voltam álmaimban, és hajóskapitány, masiniszta, orvos és karmester. De álmaimat messze felülmúlta a valóság. Ha egyáltalán valóságnak lehet tekinteni színészéletemet, hogy elhittem, és elhitettem, hogy én vagyok Lajos király és Jago, Peer Gynt és Cyrano, Higgins professzor és Szervét Mihály, és én vagyok Hamlet, a színészek óhajtott, rettegett dán királyfija Helsingor várában, és Tevje, a tejesember Anatevkában... Meg a többi sárból, napsugárból összegyúrt figura. Játszótársaim közül is azokat csodáltam, akik bátran felvállalták az életben és a szerepeikben is, hogy nem vagyunk tökéletesek. Tévedünk, tévelygünk, bűnözünk. Aztán megbánjuk, újrakezdjük - hogy sárból, napsugárból, hogy emberből vagyunk." (Huszti Péter) Huszti Péter Kossuth-díjas és Nemzet Művésze címmel kitüntetett színművész generációjának egyik legismertebb tagja. Legendás színházi- és filmszerepekben nyújtott emlékezetes alakításai mellett jelentős rendezői és oktatói munkássága is. Az utókor nagy szerencséje, hogy szemben pályatársai többségével, szenvedélyesen dokumentálta életeseményeit, saját szavaival "szerepnovellákban" örökítette meg találkozásait a drámairodalom olyan nagyságaival, mint Shakespeare, Csehov, Ibsen. Gajdó Tamás színháztörténész monográfiája a sokszínű és sokrétű életpálya állomásain kalauzolja végig az olvasót színikritikákkal, Huszti Péter visszaemlékezéseivel, száznál is több, sokszor dokumentumértékű képpel, fotóval.

A szépségnek és az esztétikának nem mindig volt jelentősége a kereszténységben: a 19. század közepétől úgy tűnt, hogy a keresztény kultúra a szép nélkül is önmaga lehet. Ezzel a beállítódással kívánt szakítani, úttörő módon, Hans Urs von Balthasar, aki egyenesen teológiai esztétika kidolgozására vállalkozott, és életművének jelentős részében a színház eszköztárának teológiai alkalmazására törekedett. Mind esztétikai, mind színházi kísérlete páratlan az európai kultúra történetében. A kötetben olvasható írások az isteni önfeltárás, vagyis a kinyilatkoztatás eredendő esztétikai mozzanataira hívják fel a figyelmet, és ezzel összefüggésben olyan vallási értelmezést dolgoznak ki a zenéről, amelyhez hasonlóval csak Balthasar protestáns párbeszédpartnere, Karl Barth tudott szolgálni a 20. században.

A Magyar animációs rendezőportrék hét hazai alkotó életművét mutatja be az 1970-es évektől napjainkig. A Gyulai Líviusz, Cakó Ferenc, Orosz István, M Tóth Éva, Ulrich Gábor, Csáki László és Bucsi Réka animációs filmjeiben elmélyedő tanulmányok az egyéni stílust és tematikai érdeklődést éppúgy feltérképezik, mint az életművek kapcsolódását az animációs film itthoni és nemzetközi tradícióihoz, illetve a társművészetekhez. Részletes elemzések olvashatók olyan nagysikerű animációkról, mint például a Jónás, a Hamu, a Vigyázat, lépcső!, a Jelenések, a Dűne, a My Name is Boffer Bings vagy a Symphony No. 42. Az alkotók munkássága részben vagy egészben a rendszerváltást követő évtizedekhez kötődik, így a kötet az elmúlt harminc év művészi tendenciáinak mérlegelését is célozza. A bevezető tanulmány az animációs film és a szerzőiség, illetve a stíluskérdések - mindmáig keveset kutatott - összefüggéseit vizsgálja.

Szabó Lilla Bartusz Györgyről írt könyve hiánypótló vállalkozás. Bemutat egy határon túli életművet a magyar olvasóknak, szakembereknek, kutatóknak, amely eddig csak elemeiben volt ismert hazánkban. Bartusz munkásságán keresztül Szlovákia és Magyarország soha nem összevetett művészettörténeti kapcsolatait is megismerhetjük. A művész magyarországi jelenléte szemlélteti, hogyan működtek a személyes barátságok két ország között a rendszerváltás előtti évtizedekben. Szintén fontos téma a kulturális politikához való viszony a szomszédos országokban, a megélhetés és alkotás kérdése az állami tűrő, támogató vagy tiltó rendszerben. Bartusz akciói és művei egyszerre voltak jelen a hazai és a szlovák kiállításokon, egyedi alkotói elképzelései és műveinek nyelvezete önálló világot teremtettek. Szabó Lilla egy másik, nálunk kevéssé ismert témát is tárgyal: Kassa hatvanas-hetvenes évekbeli életét, ami meghatározta azokat a körülményeket, amelyek közt Bartusz alkothatott és kiteljesedhetett. A kötetben részletes, elemző műleírásokat kap az olvasó, ami segít értelmezni az életmű szakaszait. A kiadvány hozzájárul nemcsak a művész, hanem a határon túl alkotó magyar ajkú művészek munkásságának megértéséhez is a neoavantgárd korában. Petrányi Zsolt