MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont strana 5 z 5

Jelen kötet gyalui Thorda Zsigmondnak, a 16. századi Magyarország egyik legismertebb humanista hivatalnokának 1558 és 1568 között, kamarai szolgálata alatt vezetett naplóját tartalmazza, első ízben tárva a nagyközönség elé annak teljes szövegét. A latinul és ógörögül írott feljegyzéseket magyar fordítással, részletes magyarázó jegyzetekkel, a naplóban szereplő személyek életrajzi adattárával, valamint egy, Thorda pályáját és a forrást részletesen ismertető bevezetővel ellátva tárjuk az olvasó elé. A napló, amelynek szövege egy nyomtatott naptár kézírásos széljegyzeteiből áll össze, több szempontból is értékes forrása az általa felölelt évtizednek: gyakran az eddig ismertnél pontosabban rögzíti a régió politikai és katonai eseményeit, elénk tárja a Magyar és a Szepesi Kamara működésének korábban nem ismert részleteit, illetve unikális forrása a naplóíró és családja mindennapjainak, társadalmi életének, utazásainak, egészségének és betegségének. Bepillantást enged az akkor élők a maitól számos tekintetben különböző gondolkodásmódjába is. Megtudhatjuk, hogyan működött a korabeli rokonság és a család, milyen elvárásokat támasztottak az emberek a házassággal és házastársukkal szemben, hogyan fogadták el a halál állandó közelségét és szeretteik elvesztését, milyen anyagi és érzelmi veszteséggel járt az árvaság, sőt az is kiderül, mennyire másként viszonyultak gyermekeikhez.

Bencsik Péter (1971) a Szegedi Tudományegyetem Jelenkortörténeti Tanszékének habilitált docense. Kutatási területe a határok és a határátlépések története a 20. században, a magyar-csehszlovák kapcsolatok, illetve e két ország politika- és jogtörténete. A Lendület Trianon 100 Kutatócsoport mellett tagja az MTA-SZTE-ELTE Globalizációtörténeti Kutatócsoportnak is, ahol fő feladata a területi elhatárolódási folyamatok vizsgálata. Trianon helyi hatásainak elemzésekor különösen érdekes az új határ menti területek sorsa. A kötet célja az, hogy a hétköznapok szintjén és mikrotörténeti jelleggel közelítse meg az itt élt emberek történetét. Miként formálták át a helyi (alapvetően agrár-) társadalom mindennapjait az új határok? Megszakadtak-e azok a helyi gazdasági, rokoni vagy más kapcsolatok, amelyek a határ létrejötte előtt álltak fenn? Ha igen, akkor mikor? Mennyi időt vett igénybe, amíg a helyi közösségek ráébredtek az új realitásokra és hogyan élték át ezt? Milyen életmódváltozást eredményezett a kialakult helyzet, illetve vajon ennek csak vesztesei voltak, vagy esetleg haszonélvezői is? A kötet szerzője e témák átgondolásával kívánja a kutatás kezdőlépéseit megtenni, így - az eddig feltárt források jellegéből adódóan - elsősorban a határ mentén élő lakosság és a hatóságok közötti ellentéteket vizsgálja.

Ez a kötet a mohácsi csata egyetemes hadtörténeti összefüggéseinek jobb megértéséhez kíván fogódzókat nyújtani. Szakavatott szerzők segítségével a legfontosabb európai birodalmak és államok hadszervezeteit, hadseregeit és hadművészetét mutatja be abban a korban, amikor a szó szoros értelmében mindenkinek "váltania" kellett. Amikor a legfejlettebb szereplők is állandó lépéskényszerbe kerültek, és emiatt - meg nagyratörő céljaik megvalósítása érdekében - egyre hatékonyabban tárták fel és vették kézbe az elérhető anyagi és emberi erőforrásokat, hogy aztán azok mind nagyobb részét fordítsák a minden pénzt elnyelő, új típusú hadigépezetre, amellyel szakadatlan háborúikat vívták befolyásért, területért vagy éppen csak a megmaradásért. Az öt új cikkel kibővített kötet tanulmányai nagyjából azonos szerkezetben tárgyalják az egyes államok hadügyét. Mindegyik a hadi képesség szempontjából legfontosabb mutatók: a terület, a népesség és az állami bevételek bemutatásával kezdi, hogy a korszak szereplői egymással könnyebben összemérhetők legyenek, s hogy ezekből az adatokból Mohács Magyarországának helyzete és esélyei is jobban kirajzolódjanak.

Az Árpád-kori Magyarország legújabb, szövegében felfrissített és bővített történeti kronológiája azoknak kínál gyors tájékozódási lehetőséget, akik nemcsak arra kíváncsiak, hogy egy-egy esemény mikor történt a magyar államiság első három évszázadában, hanem arra is, hogy a modern történetírás milyen források alapján fogalmazza meg állításait a történések keltezésére vonatkozóan, és miképpen rekonstruálja a régmúlt szövetét. A kézikönyv használója az Árpád-kori politikatörténet vázát tartja tehát a kezében, amelynek az a küldetése, hogy megkönnyítse a gyakran csak fáradságos munkával előkereshető külföldi és hazai keletkezésű kútfők ellenőrzését, legyenek azok elbeszélő források (évkönyvek, krónikák, geszták, szentéletrajzok) vagy éppen oklevelek.

Kovács László, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének nyugalmazott tudományos tanácsadója a kora Árpád-korból származó, pontosabban az 1000-1141 között veretett zárópénzű kincsleletek nyomába ered. A szerző számos, a lelet megtalálásának idejére, módjára, összetételére vonatkozó híradást is összegyűjtve, az előkerülési helyek korabeli és mai nevének ábécésorrendjében állította össze a jelen katalógust. Az olvasó egy új sorozat első kötetét tartja a kezében, amelynek célja a középkori Magyar Királyság, azaz az egész Kárpát-medence 1000 és 1437/1440 között elrejtett zárt, illetve töredékes érmelelet-kataszterének egységes szempontok szerinti összeállítása. A sír- és települési szórványleletek rendszerezését a sorozat nem kívánta magára vállalni, mert az utóbbi évtizedekben egyrészt a nagy felületű feltárások, másrészt a műszeres (fémkeresős) kutatás bevett gyakorlatként történő alkalmazása olyan hatalmas mennyiségű (szórvány)éremanyagot hozott felszínre, amelynek a szakirodalmi adatokkal egyeztetett teljes feldolgozása egyelőre elképzelhetetlen. A kincsleletek esetében azonban a napi sajtóban, a szakirodalomban, az adattárakban és a közgyűjteményekben fellelhető információk teljességre törekvő összegyűjtése, rendszerezése lehetséges.

Hogyan élték meg az elmúlt évszázadok asszonyai a fogantatás, a várandósság, a szülés, a gyermekágy, a szoptatás-táplálás elementáris élményeit? Milyen konkrét és titokzatos jeleket, testi változásokat észleltek, hogyan értelmezték ezeket? Miképpen és milyen körülmények között hozták világra gyermeküket? Mit jelentett a mindennapi gyakorlatban a "hagyományos" szülészet? Hogyan vált a szülés testi-lelki támaszt nyújtó közösségi eseményből kórházakban zajló, orvosok és technikai eszközök által felügyelt "programmá"? A kötet a 16. századtól az első világháborúig terjedő mintegy négy évszázadot áttekintve mutatja be a meddőség, a születésszabályozás kérdéseit, a várakozás kilenc hónapját, a szülést, a megszületett gyermek földi világba érkezésének első napjait, heteit, az anyaság és anyai érzelmek alakulását övező mindenkori rend és autoritatív tudás történeti változásait. Különböző műfajú kéziratos és nyomtatott szövegek, képi és tárgyi források segítségével kibontakoznak a születést övező egyéni és közösségi eseményekhez kapcsolódó, az egyéni és kollektív emlékezet által őrzött, az antik görög-római és a zsidó-keresztény kultúrkörben gyökerező, de specifikusan a történeti Magyarországra jellemző hagyományok és szokások, társadalmi és kulturális konfliktusok, amelyek megváltozott formában és megváltozott tartalommal, de elemeiben tovább élnek napjainkban is.

A szakmai közvélemény jó ideje a köznemesség ideológusaként tartotta számon Kézai Simont. Való igaz, hogy az általa írt Gesta Hungarorumban tűnik fel a fegyverforgató férfiakból álló ősi hun-magyar communitas elképzelése, mely idővel a hazai nemesség önmeghatározásának elsődleges viszonyítási pontjává vált. A magyarországi rendek és az országgyűlés késő középkori történetét egyre jobban megismerve immár aligha tűnik tarthatónak az az elképzelés, mely a közösségi cselekvésre kész 13. század végi "köznemesség" számára írt programot olvasott ki Simon mester gestájából. E következtetés régóta esedékes levonására azonban csak úgy nyílik mód, ha utánanézünk: kik mozdíthatták elő a mű megírását, mely társadalmi körből kerültek ki, és a szerző közvetítésével milyen politikai javaslatokat sugalltak. E feladatok el-végzése, illetve Kézai szerzői arcélének pontosabb megrajzolása szükségessé tette a gestaíró vélt külföldi forrásainak és kompilátori módszereinek felülvizsgálatát, a 13. századi hazai krónikák sor- és időrendjének átszabását, valamint Szűcs Jenő eszmetörténészi munkásságának újraértékelését.

A HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete a kora újkor időszakát bemutató kötettel indítja útjára a Magyarország történeti atlasza című sorozatot. Az olvasók két időrendi (1526-1606, 1606-1711), és azokon belül négy tematikai egységben (hadtörténet; polgári, katonai, egyházi igazgatás; gazdaság; kultúra, oktatás, demográfia, etnikum, felekezet) összesen 180 darab, különböző méretű térképet vehetnek kézbe. Az intézetben folyó kutatások az utóbbi évtizedekben fokozott hangsúlyt helyeznek a történelmi folyamatok térbeli ábrázolására, a történeti topográfia megjelenítésére, ennek köszönhetően alig jelenik meg olyan monográfia vagy tanulmány, amely - amennyiben ez releváns - ne tartalmazna térképeket. A térképek - akárcsak a jegyzetek vagy a forrásközlések - a tudományos igényű közlemények elengedhetetlen részét képezik. A kötet magyarázó szövegei, rövid terjedelmük ellenére, informatív hátteret nyújtanak a térképek értelmezéséhez. A legfontosabb évszámok és személynevek pontos közlése mellett arra törekedtünk, hogy a legújabb kutatási eredményeket is közvetítsük az olvasók részére. A jelen kötet tartalmi összeállítását Oborni Teréz főszerkesztő, valamint Pálffy Géza és Varga Szabolcs szerkesztők végezték.

A középkori Magyar Királyság történeti kronológiája, 997-1526 című kötetben kronologikus sorrendben találhatók meg a Magyar Királyság uralkodóinak magánéletéhez (születés, házasság, gyermekek, halál stb.), a dinasztiák kapcsolattörténetéhez (királytalálkozó, örökösödési szerződés stb.), a politikatörténethez (országgyűlés, törvényhozás, városprivilégiumok), a külkapcsolatokhoz (követjárás, szövetség) és katonai eseményekhez (egy-egy hadjárat főbb mozzanatai, fegyverszünet, békekötés) kötődő adatok. A magyar történelemre vonatkozó dátumokhoz elsősorban forrás-, másodsorban szakirodalmi jegyzetek tartoznak, melyek kiindulópontot is jelenthetnek a további vizsgálódások számára. A forrásfeltárásnak köszönhetően a korábban megjelent kronológiák adatsorához képest jelentős bővítésre nyílt lehetőség, több esetben pedig az eddig megjelent hibás dátumok javítására került sor. A kötet a történészek mellett többek között a régészek, művészettörténészek, numizmatikusok, valamint a szakmai közönségen túl a legújabb kutatási eredményeket megismerni vágyók érdeklődésére is számot tarthat. A középiskolai és az egyetemi oktatásban pedig haszonnal forgathatják az oktatók, tanárok és diákok egyaránt.