MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont strana 2 z 5

Rab Gusztáv (1901-1963) két regénye Kassa 1619-es ostromának és Sárospatak 1907 körüli életének színes képét rajzolják. A két regényt összekapcsolja egyrészt közös színhelyük, Sárospatak, másrészt némileg rokon témájuk, a katolikus-protestáns felekezeti ellentét, hit és hitetlenség problémája, szoros összefüggésben az aktuális kortörténeti beágyazottsággal. A Szent Optika az egyetlen regény a 19-20. századi magyar irodalomban, amely feldolgozza a 17. századi kassai vértanúk témáját. A Patak rózsájának témaválasztása ugyancsak különleges: teljes egészében a 20. század eleji protestáns megújulás problematikájával, csodahit és racionális felfogás konfliktusával foglalkozik. Az 1960 körül Franciaországban keletkezett regények most jelennek meg először a Petőfi Irodalmi Múzeumban az író hagyatékában őrzött kéziratuk alapján. Tüskés Anna, Rab Gusztáv írói hagyatékának gondozója, valamint Tusnády László irodalomtörténész tanulmánya hatvan év távolából értelmezi az író és művei kalandos életét.

Az 1990-es évek levéltári forradalma nyomán lehetővé vált az egykori szovjet blokk és benne Magyarország nemzetközi tevékenységének alapos feltárása. A kötet szerkesztőinek célja, hogy az elmúlt évtizedek levéltári kutatásainak eredményeit a szélesebb olvasóközönség számára, egyúttal a felsőoktatásban is használható kézikönyvben tegyék közzé. Az 1945 és 1990 közötti Magyarország legfontosabb külpolitikai partnereivel - országokkal és intézményekkel egyaránt - fenntartott kapcsolatait a kutatásokban aktívan részt vevő szerzők tanulmányaiból ismerhetjük meg. A kötet szerzői a kétoldalú viszonyrendszert komplex módon, a politika, a gazdaság és a kultúra szféráját egyaránt vizsgálva igyekeznek bemutatni. Az egyes fejezetek befogadását, az adott kétoldalú kapcsolatrendszer gyors áttekintését segítik a fejezetek elején az összefoglaló bevezetők. A kötet a széles olvasóközönség figyelmére számít: történelem és nemzetközi kapcsolatok szakos egyetemi hallgatók, a nemzetközi kapcsolatok területén dolgozó szakemberek, diplomaták, újságírók és a téma iránt érdeklődő olvasók egyaránt haszonnal forgathatják, akárcsak azok a kutatók, akik Magyarország valamely külügyi relációjának gazdasági vagy kulturális (irodalmi, művészeti stb.) részterületével foglalkoznak.

agyarország többi szomszédjához hasonlóan a Szerb Királyság, illetve a háború végén megalakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság is benyújtotta követeléseit a párizsi békekonferencián a legyőzött országokkal szemben. A legfontosabb délszláv követelések Magyarországhoz kapcsolódóan elsősorban a területekre vonatkoztak, ám ezen túlmenően is megfogalmaztak fontos igényeket, amelyekkel további gazdasági, pénzügyi és politikai előnyökre kívántak szert tenni, illetve igyekeztek minél nagyobb mértékű háborús kártérítést kicsikarni. A kötet célja, hogy a történész szakma mellett a kérdés iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is betekintést nyújtson a délszláv békedelegáció Magyarországgal kapcsolatos párizsi tevékenységébe. Annak érdekében, hogy az olvasó minél teljesebb képet kapjon a trianoni békeszerződés kidolgozásának délszláv vonatkozásairól, a kötetben a területi követelések mellett a gazdasági, kulturális, pénzügyi és kisebbségi kérdéseket tárgyaló iratok is helyet kaptak. E dokumentumok többsége levéltári forrás, amelyek magyar nyelven most jelennek meg először, így bátran állítható, hogy jelentősen bővítik meglévő ismereteinket a délszláv állam Magyarország-politikájáról a párizsi békekonferencián 1919-1920-ban

Az emberi élet három fontos mérföldköve a születés, a házasságkötés és a halál, ezért mindig izgalmas és időszerű kérdés marad, hogy miként zajlottak ezek az események a múltban. Könyvünk a fenti kérdés megválaszolásához visz közelebb a Kassa város levéltárában fennmaradt több száz 16-17. századi menyegzői, temetési és keresztelési meghívó közreadásásával: beavat minket a szervezés gyakorlati részleteibe, az eseményeknek a maitól eltérő szertartásrendjébe, és abba is, hogy a kor embere saját tapasztalataiból és az egyház tanításaiból egyaránt merítve hogyan értelmezte ezeket az örök sorsfordulókat. Forrásaink ahhoz is hozzásegíthetnek, hogy a családi események szerepéről alkotott modern véleményeket szélesebb történeti távlatba helyezhessük. Munkánk azonban nem elégszik meg a források kiadásával, hanem részletes miniéletrajzok formájában gazdag társadalmi körképet nyújt a levelek szereplőiről is: erdélyi fejedelmekről, főurakról, felső-magyarországi nemesi famíliák sarjairól, polgárokról, hivatalnokokról, katonatisztekről és értelmiségiekről. A most feltárt források és a hozzájuk kapcsolódó nyomozás segítségével szokatlan közelségből vehetjük szemügyre ennek az izgalmas és zaklatott korszaknak magyarországi családjait. A kiadvány kétkötetes.

Révay Péter (1568-1622), a tudós koronaőr nem elégedett meg 1613-ban kiadott koronatörténetével: hét évvel később, 1620-ban új mű írásába kezdett. Ekkor már az egész ország históriáját kívánta elbeszélni. Így született meg a "Magyar Királyság birodalmáról és szent koronájáról szóló hét század" (De monarchia et sacra corona regni Hungariae centuriae septem). Munkája különösen saját korára nézve értékes kútfő: sok új részletet tudhatunk meg belőle a tizenöt éves háborúról (1591-1606), a Bocskai-felkelésről, II. Mátyás hatalomra jutásáról és az 1608. évi pozsonyi országgyűlésről, illetve az 1613. évi királyné- és az 1618. évi királykoronázásról. De fontos szemlélete miatt is: Révay, a művelt evangélikus főrend lépten-nyomon hangoztatja saját politikai táborának, a világi (protestáns) elitnek a kiváltságait, illetve elvárásait a Habsburg-uralkodók felé. Végül nagyon jelentős a műve azért is, mert ő volt az első, aki hírt adott a nemzeti ereklyénken lévő görög uralkodóképekről, s erre alapozva a műve végén új elmélettel állt elő a Szent Korona eredetével kapcsolatban: úgy gondolta, Nagy Konstantin császár készíttette azt. Révay 1659-ben napvilágot látott országtörténete most jelenik meg először kritikai kiadásban és magyar fordításban a "Lendület" Szent Korona Kutatócsoport munkatársainak jóvoltából, amely az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében működik. A kiadvány első kötetében a bevezető tanulmányok, a bibliográfia és a Révay beosztása szerinti 1-5. "század" (vagyis a 11-15. század) története kapott helyet, a második kötetben pedig a 6-7. (16-17.) század históriája, valamint a függelék és a mutatók. A közreadók bíznak benne, hogy megírása után 400 évvel Révay nagy országtörténete sok érdeklődő olvasóra talál, és új kutatásokra ösztönöz majd.

This scholarly but popular book summarizes the most recent research on the Holy Crown of Hungary and the history of Hungarian coronations from the founding of the kingdom (St Stephen, 1000-38) to the end of the monarchy (Charles IV, 1916-18). It starts with the issue of succession to the throne, discusses the ecclesiastical and secular ceremonials of accession, their locations and the coronation jewels, and especially the origin of the Holy Crown and its history from the thirteenth to the twenty-first century. It includes as well often overlooked paraphernalia, such as flags and coins. The authors address an intelligent lay readership, but believe that foreign historians and art historians would also peruse the volume with profit. No similar overview of all aspects of the subject has hitherto been published in English. Az angol nyelvű, tudományos ismeretterjesztő monográfia (264 oldalon, több mint 100 színes képpel) a legújabb kutatások alapján a Szent Korona és a magyar uralkodókoronázások históriáját összegzi Szent Istvántól IV. Károly uralkodásáig. A könyv a trónöröklés történetével kezdődik, majd a királyavatások helyszíneit és időpontjait, egyházi és világi ceremóniáit, valamint főszereplőit tárgyalja, végül a koronázási jelvényeket mutatja be, részletesen követve a Szent Korona viszontagságait a középkortól egészen a 20. századig. Az eddigi összefoglalókkal ellentétben a kötet - a klasszikus koronázási jelvények mellett - a ceremóniák gyakran elfeledett egyházi és alkalmi kellékeinek (keresztek, zászlók, pálcák, érmek stb.) is külön figyelmet szentel. Hasonló nemzetközi összegzés a témában még sohasem látott napvilágot.

This volume contains essays on the diplomatic and military relations between Austria-Hungary and Bulgaria in the First World War including their alliance politics towards other states and their aspirations on the Balkan Peninsula. The volume grew out of the presentations at the 2015 conference of the Bulgarian-Hungarian History Commission held in Sofia; a large portion of these studies represent attempts to transcend the politics of national grievance and self-victimization, and to avoid the canonization of national myths or the deflection of responsibility. At the same time, authors of the studies try to emphasize the alternatives the politicians of the period could have chosen, and how and why certain figures might bear responsibility for particular outcomes.

This book discusses medieval markets and depots, places of commercial activity in the Kingdom of Hungary, and their many interactions, and how they developed and changed over time. The system went through many changes as new demands arose over the centuries, but permanence and characteristic feature. In the early Kingdom of Hungary only the king could hold markets, but clerical and secular landowners gradually aquired market rights in later times. The only prerogative retained by the king was the power to grant a franchise for a market. Kings may have created the institutional basis for trade, but markets followed their own course of development in the way operated.

Az iparosodás előtti Európában és Magyarországon a családi élet nem a szülők és gyermekeik stabil együttélését jelentette, hanem a család folyamatos átalakulását. A magas halandóság következtében az özvegy- és árvalét sokak számára mindennapos tapasztalat volt, akárcsak az egyszülős vagy a mozaikcsaládban nevelkedés. De vajon kit tekintettek árvának a hatóságok és milyen tapasztalatokkal járt az árvaság a gyermekek számára? A mostohaszülő vajon támogatást vagy veszélyforrást jelentett a félárvákból lett mostohagyermekekre? Vagy mivel magyarázható az özvegyasszonyok feltűnő kelendősége a házassági piacon? Jelen kötet szakít az özvegység mint női tapasztalat hagyományos ábrázolásával, és megpróbál közelebb férkőzni az özvegy férfi forrásokban rejtőzködő alakjához is. Az interdiszciplináris családtörténet változatos eszköztárának és léptékének alkalmazása pedig lehetővé teszi, hogy a kötet szerzői megállapításokat tegyenek az özvegyek újraházasodási mintázatainak Kárpát-medencei sajátosságairól, de emellett azt is megfigyeljék például, hogy férfiak és nők hogyan manipulálták egyéni érdekeiknek megfelelően az özvegység és árvaság fogalmához tapadó negatív és pozitív sztereotípiákat.

Kádár Zsófia 2006-ban érettségizett a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumban, majd 2006 és 2012 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem és levéltár alap- és mesterszakos tanulmányokat folytatott, egyidejűleg az Eötvös József Collegium diákja volt. Az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskolában 2011-től 2014-ig ösztöndíjas PhD-hallgató, e kötet alapjául szolgáló értekezését 2017-ben védte meg. 2014 őszétől az ELTE Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, majd munkatársa, 2015-től tagja a kora újkori jezsuita gimnáziumok anyakönyveit feldolgozó és elemző kutatócsoportnak. 2015-ben egy évig a budapesti Jezsuita Levéltár munkatársa. Kutatásai kiterjednek a kora újkori Magyar Királyság társadalom-, egyház- és oktatástörténetére, különösen az egykori, Magyarországot is magában foglaló osztrák jezsuita rendtartomány történetére. Érdeklődése a kiváló levéltári forrásadottságok révén fordult az egykori nyugat-magyarországi jezsuita rendházak felé. Első önálló kötetében átfogó képet rajzol az egyes kollégiumok alapítástörténetéről, a rendházak tagságáról, a gimnáziumok diákságáról, a vallásos társulatokról, valamint a jezsuita lelkipásztorkodás területeiről. Mindezzel megeleveníti a rendtagok és a környező városi-regionális társadalom együttélésének mindennapjait.

A hazai Trianon-kutatás egyik hiányzó láncszeme az amerikai álláspont ismertetése, különösen a majdani határok kérdésében. Ez a kötet az első világháború idején működő amerikai béke-előkészítő bizottság, az Inquiry magyar vonatkozású anyagait mutatja be a kezdetektől egészen a párizsi békekonferenciáig. A forráskiadványt hosszabb bevezető tanulmány nyitja, melyben megismerkedhetünk az Inquiry munkatársaival, feladataival és a béke-előkészítő munkába fektetett szellemi tőkével, valamint a bizottság tagjainak párizsi munkájával és a kutatócsoport utóéletével is. A források között áttekintjük a béke-előkészítő munka szellemi alapvetéseit és a wilsoni 14 pont születésének körülményeit és változásait. Részletesen bemutatjuk az osztrák-magyar kutatócsoport három legfontosabb tagjának (Clive Day, Charles Seymour és Robert J. Kerner) jelentéseit és az azokhoz csatolt bírálatokat is. Ismertetjük továbbá a két románszakértő erősen elfogult tanulmányait, az angol-francia-amerikai együttműködés megszervezésére tett kísérleteket, valamint az Inquiry végső jelentését, a párizsi Fekete és 2. Vörös Könyvet, mert ezek tartalmazták az utolsó amerikai határjavaslatokat. A kötet abból a szempontból is különleges, hogy hasonló, tematikus forráskiadvány az Inquiry munkájáról eddig nem készült.

A Magyar Királyság és Horvátország nyolcszáz évig közös államban élt, ennek ellenére közös történelmünknek még ma is nagyon sok megválaszolatlan kérdése van. A dalmáciai városok középkori Magyar Királyságban betöltött szerepe és az uralkodóval való viszonya is ezen fehér foltok közé tartozik. E könyv a magyar-horvát államközösség kezdeteire koncentrálva az Árpád-kor uralkodóinak hatalomgyakorlásán keresztül ad áttekintést Dalmácia helyéről a magyar államban. A kötet a városok és a királyi udvar kapcsolatainak számos aspektusát mutatja be az olvasónak, megvizsgálva az egyházszervezeti változások jelentőségét, a magyar főpapok és az egyházi adományok szerepét a magyar uralom fenntartásában, a magyar hatalom dalmáciai képviselőit és az uralkodói reprezentáció elemeit is. Gál Judit a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársa, fő kutatási területe Magyarország és a Balkán 11-15. századi kapcsolatainak története.

Immár a hatodik kötete látott napvilágot annak a tíz kötetesre tervezett sorozatnak, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatói indítottak el 2011-ben Tóth Gergely vezetésével Bél Mátyás (1684-1749) országismertetésének, illetve az országismertetés kéziratban maradt vármegyeleírásainak a kiadása végett. Az eddig kiadott hat kötetben összesen huszonegy vármegye leírása jelent meg. Az első kötetben Árva és Trencsén, a másodikban Sopron, Vas, Zala és Veszprém, a harmadikban Győr, Komárom és Esztergom, a negyedikben Fejér, Tolna, Somogy és Baranya, az ötödik kötetben Sáros, Zemplén, Ung és Bereg, a most megjelent hatodik kötetben pedig Abaúj, Gömör, Torna és Borsod vármegyék ismertetése található, amelyek először látnak napvilágot eredeti nyelven, megbízható szöveggel. A jelen kötet készítői Tóth Gergely, Benei Bernadett, Gőzsy Zoltán, Jarmalov Rezső és Tóth Péter voltak. A kötet megjelenését a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) támogatta (K 124884), ahogy a harmadik, negyedik és ötödik kötetét is. A jelen kötetben a négy ismertetés bőven tartogat értékes adatokat a kutatóknak. Abaúj leírásában Kassa város históriája tartogat meglepetéseket, emellett igen informatív a mezővárosok, falvak ismertetése. Gömör vármegye szövegében a korabeli állapotok ismertetése, az egyes mezővárosok és falvak bemutatása emelkedik ki - különösen az egyes települések lakosainak tevékenységéről, kenyérkereseti módszereikről közöl szerzőnk érdekes információkat. A kicsinyke Torna vármegye ismertetéséhez szintén gazdag adatgyűjtést kapott Bél Mátyás, így a települések bemutatásakor sok érdekes részlet megtudható a szövegből. A legkülönlegesebb fejezete e leírásnak a szádelői és szilicei barlangról szóló rész, illetve az utóbbiról készített keresztmetszeti rajz. Borsod vármegye leírásában figyelmet érdemel a vármegyében lévő (gyógy)fürdők leírása, továbbá Miskolc városról és korabeli lakosairól is fontos adatokat tudunk meg. A kiadók bíznak abban, hogy a most megjelent kötet - csakúgy, mint a többi - nagy hasznára lesz a történészeknek, régészeknek, művészettörténészeknek, illetve helytörténészeknek, mivel máshol ismeretlen adatokkal segítheti őket a kutatásban.

Kötetünk az első kísérlet arra, hogy összegezze a magyar történettudomány kutatásainak jelen állását az első világháború és a Trianon utáni menekültkérdéssel kapcsolatban. A kötetben foglalt tanulmányok számos oldalról igyekeznek megvilágítani ezt a fontos és fájdalmas kérdéskört: az 1918 és 1924 között Magyarországra menekült 400-500 ezer ember történetének megismertetésében nem hiányozhat a közép-európai kitekintés, az utódállamok állampolgársági politikáinak vizsgálata, az intézményi, állami döntési mechanizmusok bemutatása, a probléma demográfiai oldala és az egyéni életpályák felvillantása. A kötet tíz tanulmánya kitér a korszak társadalmi mozgásainak egy eddig elhanyagolt mozzanatára, a húszas évek első felében kezdeményezett, csaknem hatvanezer embert érintő nyugat-európai gyermekvonatok ügyére is. A menekülés és az integráció, a mobilitás problémája az első világégés utáni magyar történelem egyik kulcskérdése, és a 20. század története is alig érthető meg az elszakított területekről érkező egyének és csoportok története nélkül.

Kádas István a Középkori Magyar Gazdaságtörténet "Lendület" Kutatócsoport kutatója, doktori fokozatát 2019-ben szerezte. A kötet lapjain a középkori Magyarország északkeleti megyéinek, elsősorban Sáros megyének a szolgabírói elevenednek meg. A tisztség a nemesi vármegye egyik legfontosabb hivatalának számított, a középkorban egyenesen a megyei törvényszék oszlopának tartották. Sokrétű feladataik az élet számos területére kiterjedtek, a bíráskodás mellett az adószedésben, illetve a hadfelszerelésben is fontos szerepük volt. Egy hivatal megértése elválaszthatatlan a rendszert működtető személyek megismerésétől. Éppen ezért a könyv nem csupán a szolgabírói hivatalra fókuszál, hanem fontos hangsúlyt kapnak maguk a tisztségviselők is. A kötet feltárja a szolgabírák családi, rokoni viszonyait, ezen famíliák és tisztségviselők lokális és regionális presztízsét, illetve kapcsolati hálóját. Ennek köszönhetően alaposabban megismerhetjük a megyét működtető nemesek csoportját, de feltárul a megyei társadalom különféle rokoni, gazdasági, hivatali kapcsolatokkal átszőtt világa, melynek a különböző vagyonú és tekintélyű nemesi családok, várurak és kisbirtokosok mellett a városi polgárok is fontos részét képezték.

Bartha Ákos (1982) a Debreceni Egyetemen szerzett történelem (2006), majd magyar nyelv és irodalom szakos (2010) tanári diplomát. Az ugyanitt folytatott doktori képzést követően 2012-ben summa cum laude minősítéssel védte meg disszertációját, mely átdolgozott formában a következő évben könyvként is napvilágot látott (Falukutatás és társadalmi önismeret: A Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumának [1931-1951] történeti kontextusai). 2017-ben jelent meg második önálló kötete, Populizmus, népiség, modernizáció: Fejezetek a kelet-közép-európai politikai gondolkodás 20. századi történetéből címmel. 2015 óta az MTA BTK Történettudományi Intézetének posztdoktor kutatója. Családos, két gyermek édesapja. Bartha legújabb könyvében annak a 20. századi magyar közszereplőnek készítette el az életrajzát - kibővített forrásbázis alapján -, aki halála óta a legtartósabb és legszélesebb körű tiszteletnek örvend a korszak politikusai közül. Ekképp különösnek is mondható, hogy az olvasó kezében tartott biográfia az első tudományos igényű összegzés Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944) pályájáról. A kötet egészen napjainkig követi nyomon az életmű szövevényes utótörténetét, így egyben a modern kori magyar történelem látképét is nyújtja.