Orpheus

A József Attila-díjas kritikus, író, Erős Kinga esszé-novella kötete, Poloma Máté Pál illusztrációival.

Lázár Balázs (1975) költő, színművésztudatosítja bennünk, hogy a koronavírus éppen a trianoni békediktátum, vagyis a magyarság karanténba zárásának századik évfordulóján tört a világra. Ebben a gondolatilag letisztult, egyszerre közéleti és történelmi kötetben helyükre kerülnek a karanténok és a tények.     Semmit sem tehetsz, de a mindent akarod.     Tekintetedben megannyi karcolat.     Engedd, hogy szétszabdaljanak,     s a hiányból építsd fel újra önmagad.     Ami van, az nincs, mert már a nincs a van,     kiforog majd a tegnapi baj a holnapiban.                                                            Trianon-tükör (részlet)

Nagy Koppány Zsolt A remegő kezű órásmester című kötete humoreszkeket, tárcákat, recenziókat, esszéket és kritikákattartalmaz, három ciklusba rendezve. Az első, Savanyú kockacukor címet viselő rész az írás, olvasás, szerkesztés témakörével foglalkozik, a második – Cementfátyol –áll talán legközelebb a szerző korábbi, 2021-ben Apucifoci címmel megjelent és jelentős olvasói népszerűségnek örvendő humoreszkkötetének írásaihoz, míg a harmadik (Simogató ostorcsapás)ciklus recenziókat, esszéket és kritikákat foglal magában. A kötetben szereplő szövegek jelentős része megjelent folyóiratokban és napilapokban, de a szerző a kötetté komponálás során kellőképpen egymáshoz igazította őket, így biztosítva az olvasót, hogy a fókusz még akkor is minden alkalommal továbbvándoroljon kicsit és újra bemérje a szöveget (meg a szöveg világát), ha közeli, rokon vagy olykor egyenesen azonos tematikájú írások kerülnek eléje. A három ciklusban összesen 222 szöveg szerepel, és ezek mind külön, egyenként, mind pedig együtt, ciklusokként és kötetként is megképezik a maguk teremtett világát, így Nagy Koppány Zsolt életművének újabb fontos mérföldkövét jelentik.  

Az emlékezés az író kincseskamrája – Szalay Károly regényének olvasója leginkább ebből profifitál. Lapjain a katartikus szerelmekkel, nagyformátumú barátságokkal és kínzó veszteségekkel átszőtt, eseménydús egyéni sors összefonódik a nem kevésbé mozgalmas világtörténelemmel – békében, háborúban, diktatúrában. S ahogy életre kel a huszadik század közepi Magyarország valósága, feltárul az író belső univerzuma is. Mesteri alkotói eszköztár szolgálja, hogy e teremtett világban az első pillanattól kezdve otthonunkra leljünk. Mert Szalay Károly regényében minden megvan, amiért bármely kor olvasója élvezettel forgathatja: tökéletes arányérzék, széles látókör, mindent átfogó műveltség. S mert történetét a túlfűtött szenvedély, a hátborzongató drámaiság és a kififinomult humor egyaránt jellemzi, fifigyelmünk egy pillanatra sem lankad. Az elsőtől az utolsó lapig lebilincselő, fordulatokat tartogató, egyszerre felemelő és megrázó olvasmány.

2021-ben a Guttenberg Pál Népfőiskola és az Orpheusz Kiadó második alkalommal hirdette meg Csikófogat tehetséggondozó programját határon túli középiskolások számára. A megmérettetésre közel kétszáz fiatal vállalkozott, s a legjobbnak ítélt tíz Csikóval kezdetét vette a hat féléves műhelymunka, melynek „félidei” gyümölcseit e kötetet lapozgatva ízlelgethetjük meg. Van amelyik zamatosra érett, némelyik itt-ott még kissé zöldes, azonban közös bennük a lehetőség. Céljuk és feladatuk nem lehet kevesebb, mint a kortárs irodalom vérkeringésének felfrissítése, aminek tagadhatatlanul eljött az ideje. Égetően szükséges az új, lendületes nemzedék térhódítása, akik a XXI. század nyelvén szólva, mégis a tradíciók mentén alkotnak újat.  

Perger Éva esszékötetében olyan rejtjeleket fejt meg számunkra, amelyek nem meghatározó elemei hétköznapjainknak, ennek ellenére akár egész életünk útjelzőivé válhatnak. Vizsgál természeti jelenségeket, de olyan létállapotokat is, mint az álom, a melankólia, éjszaka, csillagok, tenger vagy akár a hóesés. Saját látásmódján átszűrve bocsájtja elénk azt az utat, amelyen végig haladva eljutunk oda, ahova minden ember vágyik. Ahogy mentem egyre beljebb az erdő sűrűjében, rövidesen meg is találtam, amit kerestem: egy eldugott kis fakunyhót az erdő mélyén. Hazaértem.

„Amikor Dsida Jenő verseit újraolvassuk - állítja a költőnek nemcsak a gondolataival, hanem a fogalmazásmódjával is azonosuló esszéíró -, gyakran jut eszünkbe az a sokszor hangoztatott megállapítás, hogy az igazság csak esetlegesség az irodalomban, a szépség pedig szükségképpeni. Egyre inkább meggyőződésünkké válhat azonban, hogy Dsida költészetében és általában a költészetben éppen a szépség az, ami az igazságot megvilágítja.”

A képmutatás, a kettős mérce, avagy a haladás álarca mögül rendre előbukkanó barbárság kora a 20. század? A kötet harminchárom története nem tud cáfolhatatlan választ adni a kérdésre, de egy összetört tükrön keresztül fölmutatja az elmúlt évszázad különös és talán kevéssé ismert, ám annál megdöbbentőbb mozaikdarabkáit. Ítélkezni nem akar, s nem is lehet, hisz bűnösök vagyunk mi is, akár a többi nép, ám azt is tudjuk, miben vétkeztünk és vétkeztek, mikor, hol és miképp.

Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztőMesekönyvei, verseskötetei és prózakötetei jelentek meg, most a nyolcadik kötetét tartja kezében az Olvasó. A Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjének kitüntetettje (2005), Az év legsikeresebb szerzője díjas (2020).Mirtse Zsuzsa vesszőkosarai roskadásig tele vannak napillatú, érett gyümölcsökkel.Nincsen sok nyugta, minden egyes kisprózájában a javait gyűjti be. Nem pusztán a télre készül: éléskamrája folyamatosan bővül, gazdagodik. Ezt kellene tőle megtanulni, hogy mindaz, ami személyes sorsunkban történt és történik – főleg, ha keserves –, a kitartó figyelem nyári ege alatt tápláló életre, azaz éltetőre fordítható.A szerzőebben a kötetében is az igenlés, a fény útját járja, s őt olvasva élesen látni: másképp nem is érdemes.

Nem voltam képes kitalálni a jövőt, az írói képzelet szégyellni valóan szegényesnek bizonyulta valós történtek fényében – amennyiben szó eshet még bármiféle fényről.

tintakék abroszra szelt alma a hold,nagyanyám kezében szeletelő kés,a cikket a szájához emeli,a szebbeket nekem teszi,hány hold az éj. esti modalitás 

A németek vezette Európa, a 2017-ben is viruló Habsburg-monarchia nem éppen felemelő hely. Hősünk a Sarkkörhöz közeli Ferenc József-földön morzsolgatja száműzetése keserű napjait. Csak édesapja titkos feljegyzéseivel vigasztalódik, aki egy életen át boncolgatta, milyen manőverekkel tudták a németek az 1914-es világégést elkerülni - és hogy milyen lenne a mai Európa a mindenható német uralom és titkosszolgálatok irányítása nélkül.De vajon ténylegmás lenne? Változtatna-e bármit egy másik világrend a személyes kiszolgáltatottságunkon és elidegenedettségünkön? A kamaszévek reménytelen és kínos sivárságán? A szülőváros, Szeged lassú perifériává süllyedésén? És ha szabadabban élhetnénk, lenne-e átjárás a különféle alternatív világok között? Vagy így is, úgy is bukásra rendeltettünk? Mi is és a képzeletünk - hiszen nem tudunk repülni, és csak azt képzelhetjük el, ami egy másik valóságban már létezik.A Ferenc József-földön fagyoskodó, kulturális munkatársként munkálkodó (vagy inkább munkátlankodó), Évája (és Évái) által rendre elárult és cserbenhagyott Szelevényi története nemcsak madách-i emlékeket ébreszt, hanem Saramago és Kafka apokaliptikus vízióira is emlékeztet. De mindenekelőtt remek fantasztikus elbeszélés, amely a műfaj klasszikusai között is megállja a helyét.

Homoki-Nagy István (1914–1979) mostanáig kéziratban őrzött, utolsó írásainak gyűjteménye A kamera leáll. A Kossuth-díjas filmrendező, operatőr – amellett, hogy bepillantást enged műhelytitkaiba, máig etalont jelentő természetfilmjeinek és végtelen türelemmel, precizitással készült fotóinak alkotási folyamatába –, igazi irodalmi élménnyel ajándékozza meg olvasóját. Stílusa gördülékeny, arányérzéke kifogástalan, egyszerre jellemzi játékos könnyedség és elegancia, kifinomult humor és költői megoldások. Mestere az izgalmak fokozásának, a remek csattanóknak, csakúgy, mint a katarzisig vitt befejezésnek. S miközben minden sorából árad az élet szeretete, maga is tudja, érzi: egy tűnő világról készülnek utolsó felvételei, hiszen a nem is oly távoli jövőben „eljő az idő, mikor elhal minden madárdal, és az őslápok, vad rétek helyén: a gumikövezetű nagyvárosok útburkolatán már csak a veréb szedegeti a gépolajos morzsákat… […] ahol ma még bíbic költ – holnap már szántás, és csak a barázdabillegető járja kötéltáncát... holnapután pedig ugyanott: kultúrsivatagban áldozik le a nap…” E bő félévszázados vízió immár valódi jelenünk. Ám Homoki-Nagy István egyszerre szívmelengető és szívfacsaró történetei még e mindinkább terjeszkedő „kultúrsivatagban” is arra tanítanak, hogy csakis úgy lelhetjük meg a békét önmagunkkal, ha visszatérünk oda, ahonnan réges-régen elindultunk: a természettel harmóniában élő emberhez.

Kötetünk íróinak, költőinek nagy része az eltelt trianoni száz esztendő hét-nyolc évtizedének tanúja, hiszen szinte egész életük ebben a történelmi, társadalmi, geopolitikai léthelyzetben telt el. Olyan évtizedek állnak mögöttük, amelyekben maga a békediktátum és annak következményei is jórészt tabunak számítottak, a köz-beszédben, közoktatásban, az irodalomban a maguk valóságában nem szerepelhettek. A rendszerváltozást követő harminc év tette csak lehetővé, hogy a Kárpát-medencei magyarság némaságban, egymástól is elszigetelve élő csoportjai végre megismerhessék a tragikus XX. század igaz történetét, saját sorsunk és egymás sorsának alakulását. Ez az antológia ennek a lehetőségnek a jegyében született: szerzői mikor magukról írnak, akkor is közös sorsunkról tudósítanak, kiteljesítik nem csak az elmúlt száz esztendő hiteles történetének rajzát, de azt a folyamatot is, hogy a szellem síkján, a művészet szintjén, saját tudatunkban legalább összerakjuk mindazt, ami összetartozik.„A magyar nyelvben élőként az a legfontosabb számomra, hogy a szerzők mindegyike kortársunk, és bár az elmúlt évben többüket elveszítettük, a Tőzsér Árpádtól Iancu Lauráig terjedő – széles értelemben vett – balsors-örökös utódnemzedékként a szüleik, nagyszüleik, dédszüleink életének megtöretéséről kapottként, a külső kényszer okozta fájdalom és a megújulni-teremteni akarás hétköznapjainak kettősségéről azonban már sajátjukként vallanak... Kötetünk bizonyítéka annak, hogy nem felejtettük, hiszen nem feledhetjük a közös nemzeti múltunk száz évnél régebbi értékeit, amiként az elmúlt évszázad kulturális, valamint politikai és társadalmi eseményeit sem, amelyeket bár külön-külön éltünk meg, mégis átérezzük-ismerjük a magyar-egészet. Ez a mi jelenünk, amire építhetjük majdnem-örökkévaló-jövőnket.” – írja az antológia bevezetőjében Kucsera Tamás Gergely, eszmetörténész.

Dobozi Eszter (Cegléd, 1956 - Kecskemét, 2019) a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjé¬vel kitüntetett József Attila- és Babér¬koszorú-díjas költő, író.  Út: át az alvó városrészeken. Bevár, s mintha rám nézne: szárnyát emelő rigó. Átváltozóban mind a huszonnégy órám. Felragyog tőle a nap.                         Nagauták I.

Jarosław Iwaszkiewicz (1894-1980) négy alkalommal is Nobel-díjra jelölt, XX. századi klasszikus lengyel regényíró, költő, esszéista. Szicíliai utazások című könyvében  három, egymáshoz szorosan, harmonikusan kapcsolódó  szál fut végig  ?  az esztétikai elmélkedések, a történelmi és társadalmi reflexiók, valamint a személyes emlékek szála. Emlékeket volt miből merítenie, hiszen  több mint harmincszor járt Olaszországban és tizenhárom  alkalommal Szicíliában, főleg a harmincas években, majd pedig a II. világháborút követően. Milánó, Velence, Siena, Firenze után jut el Szicíliába, ami lehetővé teszi a tágabb perspektíva felrajzolását, így művében az utazás mint humanista kaland jelenik meg, amit az olasz és lengyel valóság, művészet párhuzamba állítása tesz egyedivé.  "És Szicília csodálatos világát mindazon keresztül szemlélni, amit a hazánkban átélünk, mindazon keresztül, amit gondolunk és érzünk, amihez kapcsolódunk – ez igazi gyönyörűség. Két kezünket a valóság két szárnyára téve – a valóságos, mindennapi, fárasztó életre, és a távoli utazás káprázatos díszletére, megérezni, ahogy ez a két valóság összefonódik, összekapcsolódik, egybeolvad a Capella Palatina teljességéhez hasonlóan – ez az igazi értéke egy távoli utazásnak."