Orpheus

A József Attila-díjas kritikus, író, Erős Kinga esszé-novella kötete, Poloma Máté Pál illusztrációival.

Nagy Koppány Zsolt A remegő kezű órásmester című kötete humoreszkeket, tárcákat, recenziókat, esszéket és kritikákattartalmaz, három ciklusba rendezve. Az első, Savanyú kockacukor címet viselő rész az írás, olvasás, szerkesztés témakörével foglalkozik, a második – Cementfátyol –áll talán legközelebb a szerző korábbi, 2021-ben Apucifoci címmel megjelent és jelentős olvasói népszerűségnek örvendő humoreszkkötetének írásaihoz, míg a harmadik (Simogató ostorcsapás)ciklus recenziókat, esszéket és kritikákat foglal magában. A kötetben szereplő szövegek jelentős része megjelent folyóiratokban és napilapokban, de a szerző a kötetté komponálás során kellőképpen egymáshoz igazította őket, így biztosítva az olvasót, hogy a fókusz még akkor is minden alkalommal továbbvándoroljon kicsit és újra bemérje a szöveget (meg a szöveg világát), ha közeli, rokon vagy olykor egyenesen azonos tematikájú írások kerülnek eléje. A három ciklusban összesen 222 szöveg szerepel, és ezek mind külön, egyenként, mind pedig együtt, ciklusokként és kötetként is megképezik a maguk teremtett világát, így Nagy Koppány Zsolt életművének újabb fontos mérföldkövét jelentik.  

Lázár Balázs (1975) költő, színművésztudatosítja bennünk, hogy a koronavírus éppen a trianoni békediktátum, vagyis a magyarság karanténba zárásának századik évfordulóján tört a világra. Ebben a gondolatilag letisztult, egyszerre közéleti és történelmi kötetben helyükre kerülnek a karanténok és a tények.     Semmit sem tehetsz, de a mindent akarod.     Tekintetedben megannyi karcolat.     Engedd, hogy szétszabdaljanak,     s a hiányból építsd fel újra önmagad.     Ami van, az nincs, mert már a nincs a van,     kiforog majd a tegnapi baj a holnapiban.                                                            Trianon-tükör (részlet)

2021-ben a Guttenberg Pál Népfőiskola és az Orpheusz Kiadó második alkalommal hirdette meg Csikófogat tehetséggondozó programját határon túli középiskolások számára. A megmérettetésre közel kétszáz fiatal vállalkozott, s a legjobbnak ítélt tíz Csikóval kezdetét vette a hat féléves műhelymunka, melynek „félidei” gyümölcseit e kötetet lapozgatva ízlelgethetjük meg. Van amelyik zamatosra érett, némelyik itt-ott még kissé zöldes, azonban közös bennük a lehetőség. Céljuk és feladatuk nem lehet kevesebb, mint a kortárs irodalom vérkeringésének felfrissítése, aminek tagadhatatlanul eljött az ideje. Égetően szükséges az új, lendületes nemzedék térhódítása, akik a XXI. század nyelvén szólva, mégis a tradíciók mentén alkotnak újat.  

Perger Éva esszékötetében olyan rejtjeleket fejt meg számunkra, amelyek nem meghatározó elemei hétköznapjainknak, ennek ellenére akár egész életünk útjelzőivé válhatnak. Vizsgál természeti jelenségeket, de olyan létállapotokat is, mint az álom, a melankólia, éjszaka, csillagok, tenger vagy akár a hóesés. Saját látásmódján átszűrve bocsájtja elénk azt az utat, amelyen végig haladva eljutunk oda, ahova minden ember vágyik. Ahogy mentem egyre beljebb az erdő sűrűjében, rövidesen meg is találtam, amit kerestem: egy eldugott kis fakunyhót az erdő mélyén. Hazaértem.

„Amikor Dsida Jenő verseit újraolvassuk - állítja a költőnek nemcsak a gondolataival, hanem a fogalmazásmódjával is azonosuló esszéíró -, gyakran jut eszünkbe az a sokszor hangoztatott megállapítás, hogy az igazság csak esetlegesség az irodalomban, a szépség pedig szükségképpeni. Egyre inkább meggyőződésünkké válhat azonban, hogy Dsida költészetében és általában a költészetben éppen a szépség az, ami az igazságot megvilágítja.”

A képmutatás, a kettős mérce, avagy a haladás álarca mögül rendre előbukkanó barbárság kora a 20. század? A kötet harminchárom története nem tud cáfolhatatlan választ adni a kérdésre, de egy összetört tükrön keresztül fölmutatja az elmúlt évszázad különös és talán kevéssé ismert, ám annál megdöbbentőbb mozaikdarabkáit. Ítélkezni nem akar, s nem is lehet, hisz bűnösök vagyunk mi is, akár a többi nép, ám azt is tudjuk, miben vétkeztünk és vétkeztek, mikor, hol és miképp.

Az emlékezés az író kincseskamrája – Szalay Károly regényének olvasója leginkább ebből profifitál. Lapjain a katartikus szerelmekkel, nagyformátumú barátságokkal és kínzó veszteségekkel átszőtt, eseménydús egyéni sors összefonódik a nem kevésbé mozgalmas világtörténelemmel – békében, háborúban, diktatúrában. S ahogy életre kel a huszadik század közepi Magyarország valósága, feltárul az író belső univerzuma is. Mesteri alkotói eszköztár szolgálja, hogy e teremtett világban az első pillanattól kezdve otthonunkra leljünk. Mert Szalay Károly regényében minden megvan, amiért bármely kor olvasója élvezettel forgathatja: tökéletes arányérzék, széles látókör, mindent átfogó műveltség. S mert történetét a túlfűtött szenvedély, a hátborzongató drámaiság és a kififinomult humor egyaránt jellemzi, fifigyelmünk egy pillanatra sem lankad. Az elsőtől az utolsó lapig lebilincselő, fordulatokat tartogató, egyszerre felemelő és megrázó olvasmány.

Dobozi Eszter (Cegléd, 1956 - Kecskemét, 2019) a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjé¬vel kitüntetett József Attila- és Babér¬koszorú-díjas költő, író.  Út: át az alvó városrészeken. Bevár, s mintha rám nézne: szárnyát emelő rigó. Átváltozóban mind a huszonnégy órám. Felragyog tőle a nap.                         Nagauták I.

Jarosław Iwaszkiewicz (1894-1980) négy alkalommal is Nobel-díjra jelölt, XX. századi klasszikus lengyel regényíró, költő, esszéista. Szicíliai utazások című könyvében  három, egymáshoz szorosan, harmonikusan kapcsolódó  szál fut végig  ?  az esztétikai elmélkedések, a történelmi és társadalmi reflexiók, valamint a személyes emlékek szála. Emlékeket volt miből merítenie, hiszen  több mint harmincszor járt Olaszországban és tizenhárom  alkalommal Szicíliában, főleg a harmincas években, majd pedig a II. világháborút követően. Milánó, Velence, Siena, Firenze után jut el Szicíliába, ami lehetővé teszi a tágabb perspektíva felrajzolását, így művében az utazás mint humanista kaland jelenik meg, amit az olasz és lengyel valóság, művészet párhuzamba állítása tesz egyedivé.  "És Szicília csodálatos világát mindazon keresztül szemlélni, amit a hazánkban átélünk, mindazon keresztül, amit gondolunk és érzünk, amihez kapcsolódunk – ez igazi gyönyörűség. Két kezünket a valóság két szárnyára téve – a valóságos, mindennapi, fárasztó életre, és a távoli utazás káprázatos díszletére, megérezni, ahogy ez a két valóság összefonódik, összekapcsolódik, egybeolvad a Capella Palatina teljességéhez hasonlóan – ez az igazi értéke egy távoli utazásnak."

Kitanítottam, hogyan viselkedjen, ha az Árpádba érünk, hogy semmiképp ne kérjen Unicumot, mert azt új vendég nem kaphat, kérjen csak egy gönci barackot meg egy sört, igya meg a pultnál a pálinkát, s csak azután üljön a bárszékre, de még mielőtt a söréből inna, mondjon magáról valami kedveset csak úgy, maga elé. Nem firtatta, miért ilyen bonyolult az ügy, de elkerekedett a szeme. Azt azért hozzátette, hogy nemigen szereti a sört, de azért meg bírja inni. Mondtam, hogy jó, de ezt ott ne hangoztassa. Lassan oda is értünk, a környező utcákból már kezdtek megindulni a törzstagok, hogy elfoglalják megszokott asztalaikat. Mi is beértünk, Leó mindent úgy csinált, ahogy mondtam. Kért egy barackot meg egy sört, a barackot lehúzta, böfögött egyet, mint egy őstehetség, majd leült, és azt mondta, csak úgy maga elé, kurva jól hegesztek, majd megitta a sört is egy hajtásra, aztán megkérdezte a tátott szájjal figyelő Petejkát, mit tudna ajánlani, ezután mit igyon. Mondanom sem kell, Petejka azonnal beleszeretett Leóba, mikor megmondtam neki, hogy a fiúnak szerelmi bánata van, jöttek az ingyen körök. Petejka mindig is érzékeny volt a szerelmi bánatra. Végül Leó a pultra borulva elaludt, ott aludt másnap reggelig, szóval rohadtul elkéshetett a munkából.

Egy tinédzser lány számtalan nehéz, váratlan, ismeretlenhelyzettel kerül szembe, melyekre nem könnyűsegítség nélkül megoldást találni: fiúk, szeretet, szerelem,szexualitás... Nincs kivel megvitatni e fontoskérdéseket? Netán tabutémák lennének? - MohásLívia pszichológus könyve olyan hasznos útmutatólesz számodra, amelyben nincsenek tabuk. E kötetAphrodité, Jeanne d'Arc és megannyi más méltánhíres nőalak példáján keresztül észrevétlen tanít megarra, hogy képes legyél megérteni és megtalálni önmagad. S hogy immár magabiztosan merj belevágnia legnagyobb kalandba, a nagybetűs Életbe. 

Doina Ru?ti román írónő regényei az utóbbi évtizedben jelentős nemzetközi népszerűséget és figyelmet kaptak. A Román Akadémia rangos Ion Creangã-díjával kitüntetett alkotó immár második regényét jelenteti meg kiadónk. Az írónő a XIX. század eleji fanarióta Bukarestbe vezeti el az olvasót, jól ötvözve a történelmi elemeket az adott korra jellemző misztikus, babonás hittel. Az okkultizmus rejtélyeibe beletanult lány, aki tizennégy évesen Bukarestbe kényszerül menekülni, sokáig maga sem tudja, családjának évszázadok óta miért éppen a macskák a védelmezői. Ki lehet Veneris Macskája? Milyen ínyencségek készülnek el az Ártó receptek könyvéből? S milyen sors adatik annak, aki egész nemzetségéből egyedüliként pénteki napon születik, ráadásul éjfélkor, az álom és a macskák órájában... 

Egy vérbeli novellista lebilincselően izgalmas történeteit tartja kezében az Olvasó. Döme Barbara legújabb kötetében ismét tanúbizonyságot tesz arról, hogy a műfajnem pusztán a számos irodalmi út egyike, de a kortárs magyar irodalom megmentője lehet. Mert kellenek azok a könyvek, melyek hosszú délutánokra, estékre a fotelhez szegeznek, melyek atmoszférájától még az olvasást követően sem tudunk, akarunk szabadulni. Ezt kínálja nekünk az Angyalt reggelire, egy fekete humorral, némi iróniával átitatott, ugyanakkor megrázó életképeket sorakoztató világban. Döme Barbarahősei kegyetlenül őszinték, történeteiben nincs helye tabunak.Minden gondolat és érzés kimondatik: okosak és ostobák, gőgösek és kishitűek, csalók és féltékenyek, angyalok és démonok – de mindenekelőtt: hétköznapi emberek szájából. A történetvezetés, az írói technika azonban csöppet sem hétköznapi. Képes egyedivé emelni a közönségest, az átlagosat, méghozzá oly módon, hogy közben a rögvalóság és a színtiszta fantázia határán lebegtet. Nem puszta játék ez, hanem megfontolt és kifinomult eszközhasználat, írói kellékek gondosan összeválogatott arzenálja – segítségükkel a szó a kortárs irodalom új, térhódító fegyverévé válik. 

A taoizmus alapító okirata, a Tao-tö-king (Az út és erény könyve) nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Ez az ősi kínai bölcsességgyűjtemény – melyet a hagyomány, vagyis az emlékező képzelet Lao-ce szerzőségéhez köt – több fordításban él; legnépszerűbbé talán Weöres Sándor magyarítása vált. Halmai Tamás verses átirata sem tesz egyebet: közelebb másítja hozzánk az eredetit – mely kezdettől elérhetetlen tulajdonunk.

„Hát biz a mackó azért ébredt fel édesded álmából, amit a vízkeresztig el nem szokott hagyni, hogy a Boldizsárt üldöző tatárok valahol egy barlangban letelepültek, tüzet raktak: az pedig a medve téli rezidenciája volt. A felzavart fenevad aztán megugrott, s most jön felfelé nagy bőszülten, a nyári pavilonját keresni, az ott van a somberkes sziklaoldalban, látszik is a szája. Amint a mackó megint embert látott maga előtt, elordítá magát vérivó kedvében, s két hátulsó lábaira állva, rohant neki nagy fogcsattogással. – No, csak ne egyél meg! Mert bizony furcsa formában várnám be az ítélet napját! Nem is tudom, hogy feltámad-e a medvecukor?” Részlet A Damokosok című regény A Csetátye Drakuluj című fejezetéből