Orpheus strana 2 z 3

Nem voltam képes kitalálni a jövőt, az írói képzelet szégyellni valóan szegényesnek bizonyulta valós történtek fényében – amennyiben szó eshet még bármiféle fényről.

tintakék abroszra szelt alma a hold,nagyanyám kezében szeletelő kés,a cikket a szájához emeli,a szebbeket nekem teszi,hány hold az éj. esti modalitás 

A németek vezette Európa, a 2017-ben is viruló Habsburg-monarchia nem éppen felemelő hely. Hősünk a Sarkkörhöz közeli Ferenc József-földön morzsolgatja száműzetése keserű napjait. Csak édesapja titkos feljegyzéseivel vigasztalódik, aki egy életen át boncolgatta, milyen manőverekkel tudták a németek az 1914-es világégést elkerülni - és hogy milyen lenne a mai Európa a mindenható német uralom és titkosszolgálatok irányítása nélkül.De vajon ténylegmás lenne? Változtatna-e bármit egy másik világrend a személyes kiszolgáltatottságunkon és elidegenedettségünkön? A kamaszévek reménytelen és kínos sivárságán? A szülőváros, Szeged lassú perifériává süllyedésén? És ha szabadabban élhetnénk, lenne-e átjárás a különféle alternatív világok között? Vagy így is, úgy is bukásra rendeltettünk? Mi is és a képzeletünk - hiszen nem tudunk repülni, és csak azt képzelhetjük el, ami egy másik valóságban már létezik.A Ferenc József-földön fagyoskodó, kulturális munkatársként munkálkodó (vagy inkább munkátlankodó), Évája (és Évái) által rendre elárult és cserbenhagyott Szelevényi története nemcsak madách-i emlékeket ébreszt, hanem Saramago és Kafka apokaliptikus vízióira is emlékeztet. De mindenekelőtt remek fantasztikus elbeszélés, amely a műfaj klasszikusai között is megállja a helyét.

Homoki-Nagy István (1914–1979) mostanáig kéziratban őrzött, utolsó írásainak gyűjteménye A kamera leáll. A Kossuth-díjas filmrendező, operatőr – amellett, hogy bepillantást enged műhelytitkaiba, máig etalont jelentő természetfilmjeinek és végtelen türelemmel, precizitással készült fotóinak alkotási folyamatába –, igazi irodalmi élménnyel ajándékozza meg olvasóját. Stílusa gördülékeny, arányérzéke kifogástalan, egyszerre jellemzi játékos könnyedség és elegancia, kifinomult humor és költői megoldások. Mestere az izgalmak fokozásának, a remek csattanóknak, csakúgy, mint a katarzisig vitt befejezésnek. S miközben minden sorából árad az élet szeretete, maga is tudja, érzi: egy tűnő világról készülnek utolsó felvételei, hiszen a nem is oly távoli jövőben „eljő az idő, mikor elhal minden madárdal, és az őslápok, vad rétek helyén: a gumikövezetű nagyvárosok útburkolatán már csak a veréb szedegeti a gépolajos morzsákat… […] ahol ma még bíbic költ – holnap már szántás, és csak a barázdabillegető járja kötéltáncát... holnapután pedig ugyanott: kultúrsivatagban áldozik le a nap…” E bő félévszázados vízió immár valódi jelenünk. Ám Homoki-Nagy István egyszerre szívmelengető és szívfacsaró történetei még e mindinkább terjeszkedő „kultúrsivatagban” is arra tanítanak, hogy csakis úgy lelhetjük meg a békét önmagunkkal, ha visszatérünk oda, ahonnan réges-régen elindultunk: a természettel harmóniában élő emberhez.

Kötetünk íróinak, költőinek nagy része az eltelt trianoni száz esztendő hét-nyolc évtizedének tanúja, hiszen szinte egész életük ebben a történelmi, társadalmi, geopolitikai léthelyzetben telt el. Olyan évtizedek állnak mögöttük, amelyekben maga a békediktátum és annak következményei is jórészt tabunak számítottak, a köz-beszédben, közoktatásban, az irodalomban a maguk valóságában nem szerepelhettek. A rendszerváltozást követő harminc év tette csak lehetővé, hogy a Kárpát-medencei magyarság némaságban, egymástól is elszigetelve élő csoportjai végre megismerhessék a tragikus XX. század igaz történetét, saját sorsunk és egymás sorsának alakulását. Ez az antológia ennek a lehetőségnek a jegyében született: szerzői mikor magukról írnak, akkor is közös sorsunkról tudósítanak, kiteljesítik nem csak az elmúlt száz esztendő hiteles történetének rajzát, de azt a folyamatot is, hogy a szellem síkján, a művészet szintjén, saját tudatunkban legalább összerakjuk mindazt, ami összetartozik.„A magyar nyelvben élőként az a legfontosabb számomra, hogy a szerzők mindegyike kortársunk, és bár az elmúlt évben többüket elveszítettük, a Tőzsér Árpádtól Iancu Lauráig terjedő – széles értelemben vett – balsors-örökös utódnemzedékként a szüleik, nagyszüleik, dédszüleink életének megtöretéséről kapottként, a külső kényszer okozta fájdalom és a megújulni-teremteni akarás hétköznapjainak kettősségéről azonban már sajátjukként vallanak... Kötetünk bizonyítéka annak, hogy nem felejtettük, hiszen nem feledhetjük a közös nemzeti múltunk száz évnél régebbi értékeit, amiként az elmúlt évszázad kulturális, valamint politikai és társadalmi eseményeit sem, amelyeket bár külön-külön éltünk meg, mégis átérezzük-ismerjük a magyar-egészet. Ez a mi jelenünk, amire építhetjük majdnem-örökkévaló-jövőnket.” – írja az antológia bevezetőjében Kucsera Tamás Gergely, eszmetörténész.

Dobozi Eszter (Cegléd, 1956 - Kecskemét, 2019) a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjé¬vel kitüntetett József Attila- és Babér¬koszorú-díjas költő, író.  Út: át az alvó városrészeken. Bevár, s mintha rám nézne: szárnyát emelő rigó. Átváltozóban mind a huszonnégy órám. Felragyog tőle a nap.                         Nagauták I.

Jarosław Iwaszkiewicz (1894-1980) négy alkalommal is Nobel-díjra jelölt, XX. századi klasszikus lengyel regényíró, költő, esszéista. Szicíliai utazások című könyvében  három, egymáshoz szorosan, harmonikusan kapcsolódó  szál fut végig  ?  az esztétikai elmélkedések, a történelmi és társadalmi reflexiók, valamint a személyes emlékek szála. Emlékeket volt miből merítenie, hiszen  több mint harmincszor járt Olaszországban és tizenhárom  alkalommal Szicíliában, főleg a harmincas években, majd pedig a II. világháborút követően. Milánó, Velence, Siena, Firenze után jut el Szicíliába, ami lehetővé teszi a tágabb perspektíva felrajzolását, így művében az utazás mint humanista kaland jelenik meg, amit az olasz és lengyel valóság, művészet párhuzamba állítása tesz egyedivé.  "És Szicília csodálatos világát mindazon keresztül szemlélni, amit a hazánkban átélünk, mindazon keresztül, amit gondolunk és érzünk, amihez kapcsolódunk – ez igazi gyönyörűség. Két kezünket a valóság két szárnyára téve – a valóságos, mindennapi, fárasztó életre, és a távoli utazás káprázatos díszletére, megérezni, ahogy ez a két valóság összefonódik, összekapcsolódik, egybeolvad a Capella Palatina teljességéhez hasonlóan – ez az igazi értéke egy távoli utazásnak."

Kitanítottam, hogyan viselkedjen, ha az Árpádba érünk, hogy semmiképp ne kérjen Unicumot, mert azt új vendég nem kaphat, kérjen csak egy gönci barackot meg egy sört, igya meg a pultnál a pálinkát, s csak azután üljön a bárszékre, de még mielőtt a söréből inna, mondjon magáról valami kedveset csak úgy, maga elé. Nem firtatta, miért ilyen bonyolult az ügy, de elkerekedett a szeme. Azt azért hozzátette, hogy nemigen szereti a sört, de azért meg bírja inni. Mondtam, hogy jó, de ezt ott ne hangoztassa. Lassan oda is értünk, a környező utcákból már kezdtek megindulni a törzstagok, hogy elfoglalják megszokott asztalaikat. Mi is beértünk, Leó mindent úgy csinált, ahogy mondtam. Kért egy barackot meg egy sört, a barackot lehúzta, böfögött egyet, mint egy őstehetség, majd leült, és azt mondta, csak úgy maga elé, kurva jól hegesztek, majd megitta a sört is egy hajtásra, aztán megkérdezte a tátott szájjal figyelő Petejkát, mit tudna ajánlani, ezután mit igyon. Mondanom sem kell, Petejka azonnal beleszeretett Leóba, mikor megmondtam neki, hogy a fiúnak szerelmi bánata van, jöttek az ingyen körök. Petejka mindig is érzékeny volt a szerelmi bánatra. Végül Leó a pultra borulva elaludt, ott aludt másnap reggelig, szóval rohadtul elkéshetett a munkából.

Egy tinédzser lány számtalan nehéz, váratlan, ismeretlenhelyzettel kerül szembe, melyekre nem könnyűsegítség nélkül megoldást találni: fiúk, szeretet, szerelem,szexualitás... Nincs kivel megvitatni e fontoskérdéseket? Netán tabutémák lennének? - MohásLívia pszichológus könyve olyan hasznos útmutatólesz számodra, amelyben nincsenek tabuk. E kötetAphrodité, Jeanne d'Arc és megannyi más méltánhíres nőalak példáján keresztül észrevétlen tanít megarra, hogy képes legyél megérteni és megtalálni önmagad. S hogy immár magabiztosan merj belevágnia legnagyobb kalandba, a nagybetűs Életbe. 

Doina Ru?ti román írónő regényei az utóbbi évtizedben jelentős nemzetközi népszerűséget és figyelmet kaptak. A Román Akadémia rangos Ion Creangã-díjával kitüntetett alkotó immár második regényét jelenteti meg kiadónk. Az írónő a XIX. század eleji fanarióta Bukarestbe vezeti el az olvasót, jól ötvözve a történelmi elemeket az adott korra jellemző misztikus, babonás hittel. Az okkultizmus rejtélyeibe beletanult lány, aki tizennégy évesen Bukarestbe kényszerül menekülni, sokáig maga sem tudja, családjának évszázadok óta miért éppen a macskák a védelmezői. Ki lehet Veneris Macskája? Milyen ínyencségek készülnek el az Ártó receptek könyvéből? S milyen sors adatik annak, aki egész nemzetségéből egyedüliként pénteki napon születik, ráadásul éjfélkor, az álom és a macskák órájában... 

Kniha mapuje prostřednictvím rozsáhlého rozhovoru, členěného tematicky na kapitoly o hudbě, výtvarném umění a divadle, tvorbu a názory předního a výjimečného českého hudebního skladatele a malíře Vladimíra Franze, profesora pražské DAMU. Součástí publikace je i rozsáhlá barevná příloha Franzova malířského díla. Přílohy: soupis hudebního a výtvarného díla Vladimíra Franze, 32 stránková barevná příloha, rejstřík.

Kniha mapuje prostřednictvím rozsáhlého rozhovoru, členěného tematicky na kapitoly o hudbě, výtvarném umění a divadle, tvorbu a názory předního a výjimečného českého hudebního skladatele a malíře Vladimíra Franze, profesora pražské DAMU. Součástí publikace je i rozsáhlá barevná příloha Franzova malířského díla. Přílohy: soupis hudebního a výtvarného díla Vladimíra Franze, 32 stránková barevná příloha, rejstřík.