Orpheus strana 2 z 3

Jarosław Iwaszkiewicz (1894-1980) négy alkalommal is Nobel-díjra jelölt, XX. századi klasszikus lengyel regényíró, költő, esszéista. Szicíliai utazások című könyvében  három, egymáshoz szorosan, harmonikusan kapcsolódó  szál fut végig  ?  az esztétikai elmélkedések, a történelmi és társadalmi reflexiók, valamint a személyes emlékek szála. Emlékeket volt miből merítenie, hiszen  több mint harmincszor járt Olaszországban és tizenhárom  alkalommal Szicíliában, főleg a harmincas években, majd pedig a II. világháborút követően. Milánó, Velence, Siena, Firenze után jut el Szicíliába, ami lehetővé teszi a tágabb perspektíva felrajzolását, így művében az utazás mint humanista kaland jelenik meg, amit az olasz és lengyel valóság, művészet párhuzamba állítása tesz egyedivé.  "És Szicília csodálatos világát mindazon keresztül szemlélni, amit a hazánkban átélünk, mindazon keresztül, amit gondolunk és érzünk, amihez kapcsolódunk – ez igazi gyönyörűség. Két kezünket a valóság két szárnyára téve – a valóságos, mindennapi, fárasztó életre, és a távoli utazás káprázatos díszletére, megérezni, ahogy ez a két valóság összefonódik, összekapcsolódik, egybeolvad a Capella Palatina teljességéhez hasonlóan – ez az igazi értéke egy távoli utazásnak."

Kitanítottam, hogyan viselkedjen, ha az Árpádba érünk, hogy semmiképp ne kérjen Unicumot, mert azt új vendég nem kaphat, kérjen csak egy gönci barackot meg egy sört, igya meg a pultnál a pálinkát, s csak azután üljön a bárszékre, de még mielőtt a söréből inna, mondjon magáról valami kedveset csak úgy, maga elé. Nem firtatta, miért ilyen bonyolult az ügy, de elkerekedett a szeme. Azt azért hozzátette, hogy nemigen szereti a sört, de azért meg bírja inni. Mondtam, hogy jó, de ezt ott ne hangoztassa. Lassan oda is értünk, a környező utcákból már kezdtek megindulni a törzstagok, hogy elfoglalják megszokott asztalaikat. Mi is beértünk, Leó mindent úgy csinált, ahogy mondtam. Kért egy barackot meg egy sört, a barackot lehúzta, böfögött egyet, mint egy őstehetség, majd leült, és azt mondta, csak úgy maga elé, kurva jól hegesztek, majd megitta a sört is egy hajtásra, aztán megkérdezte a tátott szájjal figyelő Petejkát, mit tudna ajánlani, ezután mit igyon. Mondanom sem kell, Petejka azonnal beleszeretett Leóba, mikor megmondtam neki, hogy a fiúnak szerelmi bánata van, jöttek az ingyen körök. Petejka mindig is érzékeny volt a szerelmi bánatra. Végül Leó a pultra borulva elaludt, ott aludt másnap reggelig, szóval rohadtul elkéshetett a munkából.

Egy tinédzser lány számtalan nehéz, váratlan, ismeretlenhelyzettel kerül szembe, melyekre nem könnyűsegítség nélkül megoldást találni: fiúk, szeretet, szerelem,szexualitás... Nincs kivel megvitatni e fontoskérdéseket? Netán tabutémák lennének? - MohásLívia pszichológus könyve olyan hasznos útmutatólesz számodra, amelyben nincsenek tabuk. E kötetAphrodité, Jeanne d'Arc és megannyi más méltánhíres nőalak példáján keresztül észrevétlen tanít megarra, hogy képes legyél megérteni és megtalálni önmagad. S hogy immár magabiztosan merj belevágnia legnagyobb kalandba, a nagybetűs Életbe. 

Doina Ru?ti román írónő regényei az utóbbi évtizedben jelentős nemzetközi népszerűséget és figyelmet kaptak. A Román Akadémia rangos Ion Creangã-díjával kitüntetett alkotó immár második regényét jelenteti meg kiadónk. Az írónő a XIX. század eleji fanarióta Bukarestbe vezeti el az olvasót, jól ötvözve a történelmi elemeket az adott korra jellemző misztikus, babonás hittel. Az okkultizmus rejtélyeibe beletanult lány, aki tizennégy évesen Bukarestbe kényszerül menekülni, sokáig maga sem tudja, családjának évszázadok óta miért éppen a macskák a védelmezői. Ki lehet Veneris Macskája? Milyen ínyencségek készülnek el az Ártó receptek könyvéből? S milyen sors adatik annak, aki egész nemzetségéből egyedüliként pénteki napon születik, ráadásul éjfélkor, az álom és a macskák órájában... 

Egy vérbeli novellista lebilincselően izgalmas történeteit tartja kezében az Olvasó. Döme Barbara legújabb kötetében ismét tanúbizonyságot tesz arról, hogy a műfajnem pusztán a számos irodalmi út egyike, de a kortárs magyar irodalom megmentője lehet. Mert kellenek azok a könyvek, melyek hosszú délutánokra, estékre a fotelhez szegeznek, melyek atmoszférájától még az olvasást követően sem tudunk, akarunk szabadulni. Ezt kínálja nekünk az Angyalt reggelire, egy fekete humorral, némi iróniával átitatott, ugyanakkor megrázó életképeket sorakoztató világban. Döme Barbarahősei kegyetlenül őszinték, történeteiben nincs helye tabunak.Minden gondolat és érzés kimondatik: okosak és ostobák, gőgösek és kishitűek, csalók és féltékenyek, angyalok és démonok – de mindenekelőtt: hétköznapi emberek szájából. A történetvezetés, az írói technika azonban csöppet sem hétköznapi. Képes egyedivé emelni a közönségest, az átlagosat, méghozzá oly módon, hogy közben a rögvalóság és a színtiszta fantázia határán lebegtet. Nem puszta játék ez, hanem megfontolt és kifinomult eszközhasználat, írói kellékek gondosan összeválogatott arzenálja – segítségükkel a szó a kortárs irodalom új, térhódító fegyverévé válik. 

A taoizmus alapító okirata, a Tao-tö-king (Az út és erény könyve) nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Ez az ősi kínai bölcsességgyűjtemény – melyet a hagyomány, vagyis az emlékező képzelet Lao-ce szerzőségéhez köt – több fordításban él; legnépszerűbbé talán Weöres Sándor magyarítása vált. Halmai Tamás verses átirata sem tesz egyebet: közelebb másítja hozzánk az eredetit – mely kezdettől elérhetetlen tulajdonunk.

„Hát biz a mackó azért ébredt fel édesded álmából, amit a vízkeresztig el nem szokott hagyni, hogy a Boldizsárt üldöző tatárok valahol egy barlangban letelepültek, tüzet raktak: az pedig a medve téli rezidenciája volt. A felzavart fenevad aztán megugrott, s most jön felfelé nagy bőszülten, a nyári pavilonját keresni, az ott van a somberkes sziklaoldalban, látszik is a szája. Amint a mackó megint embert látott maga előtt, elordítá magát vérivó kedvében, s két hátulsó lábaira állva, rohant neki nagy fogcsattogással. – No, csak ne egyél meg! Mert bizony furcsa formában várnám be az ítélet napját! Nem is tudom, hogy feltámad-e a medvecukor?” Részlet A Damokosok című regény A Csetátye Drakuluj című fejezetéből

Homoki-Nagy István (1914-1979) Kossuth-díjas filmrendező, operatőr kötetét tartja kezében az Olvasó, akinek neve összeforrt a magyar természetfilmezéssel; munkáit nemcsak itthon, de nemzetközileg is elismerték: számos rangos szakmai díjat begyűjtő filmjeit negyven országban vetítették. Könyvünk címadója, a Cimborák - Nádi szélben 1958-ban, míg folytatása, a Hegyen-völgyön 1960-ban került először bemutatásra. S habár több mint fél évszázad telt el az említett filmek első vetítése óta, Homoki-Nagy István - a fentieken túl olyan alkotások nyomán, mint a Vadvízország, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, a Kékvércsék erdejében és még sorolhatnánk - mindmáig emblematikus, meghatározó alakja a természetfilmezésnek. Korántsem kézenfekvő azonban, hogy egy filmrendező (aki eredeti szakmáját tekintve egyébiránt jogász), ugyanolyan természetességgel, mi több, kifinomult művészi érzékkel vesse papírra sorait, ahogy a kamerát kezeli: a szakmai precizitás és az alkotói érzékenység tekintetében egyaránt kifogástalanul. Márpedig a Nádi szélben fejezetei, melyek az azonos című film kalandos forgatását beszélik el annak minden megpróbáltatásával és gyönyörűségével, kifejezetten szépirodalmi igényességgel íródtak. E helyenként költői szépségű sorok nyomán szemünk előtt bontakozik ki nemcsak az élvezetes, már-már regényes forgatástörténet, de a természetet, az állatok világát rajongásig szerető és tisztelő művész portréja is. Aki valaha megtapasztalta, milyen érzés kötődni egy állathoz, minden mondatát élvezni fogja. Akinek még nem volt efféle élménye, az előtt új világot tár majd fel Homoki-Nagy István bájjal, kedvességgel, humorral és olykor drámai pillanatokkal átszőtt története. Fickó, a magyar vizsla, Pletyka, a tacskó, Nimród, a héja, no meg a szeretnivaló forgatócsoport garantáltan be fogja lopni magát az Olvasó szívébe. 

A huszonegyedik század emberét talán majd így nevezi az utókor: ,,homo blogger". Ennek azonban szinte semmi köze a könyv tartalmához. Hacsak az nem, hogy részleteit próbáltam megosztani blogon is. Ebben a kötetben sors!fordító erejű dialógusokra épülő szövegek szerepelnek, beszélgetésfoszlányok az alvilágból. Parmenidész és Theaitétosz egy badacsonyi borospince előtt beszélget az Egyről, Friedrich Nietzsche és Jézus Krisztus egy budapesti metró aluljáróban. Na, vajon miről? Egy tipikusnak mondható, mai család tagjai is beszélgetnek... Na, vajon kivel? 

Egy kislány, aki kilencéves korától árulja testét, a faluja lakói pedig úgy tesznek, mintha nem tudnának erről - ezt a témát kapta fel évekkel ezelőtt a romániai bulvársajtó, és ezt a vidéki környezetben megtörtént drámát dolgozta fel regényében Doina Ruºti. A hír a tizenegy éves lányról, aki egy egész falut megtöltött szifilisszel, 2007-ben kavarta fel a kedélyeket. A szerző e történet mellé különböző szereplőket kreált, akiket életre keltve megalkotta e regényt. A mű, bár javarészt fikció, mégis hihetően mutat be egy olyan környezetet-települést, ahol efféle aberráció megtörténhet, és amelyet képzeletben sokfelé el lehet helyezni Kelet-Közép-Európa szegényebb, leszakadt vidékein.Sajátos szerzői lelemény, hogy e könyv egy sokfiókos szekrényhez hasonló: a regényben a fő szál mellett tizenhárom különálló, személyes történet van elhelyezve - ezek képezik az eseményeknek a gyökérzónáját, ezek segítenek feltérképezni mindazon korábbi események hálózatát, amelyek Lizoanca prostitúciójához vezettek. A 2009-ben megjelent regényt több nyelvre is lefordították. A könyv 2011-ben elnyerte a Román Akadémia rangos Ioan Creangã-díját. 

Kniha mapuje prostřednictvím rozsáhlého rozhovoru, členěného tematicky na kapitoly o hudbě, výtvarném umění a divadle, tvorbu a názory předního a výjimečného českého hudebního skladatele a malíře Vladimíra Franze, profesora pražské DAMU. Součástí publikace je i rozsáhlá barevná příloha Franzova malířského díla. Přílohy: soupis hudebního a výtvarného díla Vladimíra Franze, 32 stránková barevná příloha, rejstřík.

Kniha mapuje prostřednictvím rozsáhlého rozhovoru, členěného tematicky na kapitoly o hudbě, výtvarném umění a divadle, tvorbu a názory předního a výjimečného českého hudebního skladatele a malíře Vladimíra Franze, profesora pražské DAMU. Součástí publikace je i rozsáhlá barevná příloha Franzova malířského díla. Přílohy: soupis hudebního a výtvarného díla Vladimíra Franze, 32 stránková barevná příloha, rejstřík.