Park Kiadó strana 14 z 53

A Miért kávézó szerzőjétől Ki ne vágyna arra, hogy a munkát, amivel napjai jó részét tölti, szeresse is? Hogy úgy érezze, segíti képességei kibontakoztatásában? Melyik főnök ne szeretné, hogy a beosztottjai motiváltak legyenek, kedvvel és jól végezzék a munkájukat? John P. Strelecky könyvében ezeknek az igényeknek a fontosságáról ír, és arról, hogyan hozhatók összhangba életünkben a munkahelyi és személyes célok. Milyen a jó vezető? Milyen az ideális munkakörnyezet? Milyen szempontokat kellene előnyben részesítenünk akkor, amikor munkahelyet keresünk? Biztos, hogy a motiváció leghatékonyabb eszköze a pénz? Az Élet Nagy Ötöse segít végiggondolni, mi az, ami az életünkben igazán számít, és hasznos tanácsadó vezetőknek vagy vezetői szerepre készülőknek.

Az Aki megszökik és aki marad azzal ért véget, hogy Lila számítástechnikai céget hozott létre Enzóval, Elena pedig elhagyta férjét régi szerelme, Nino miatt, amivel veszélybe sodorta írói karrierjét és elhanyagolta lányai nevelését. Elena és Nino története a szenvedélyek története, és Elena hamarosan már a szerint választja meg élete helyszíneit, hogy hol lehet együtt a szeretőjével. Egyik nápolyi útja során megtudja, hogy Lila mindenáron találkozni akar vele. A két nő hat évtizedes történetét és vele Nápoly és egész Olaszország történetét felölelő saga Az elvesztett gyerek történetével véget ér. Elena Ferrante, a 19. századi nagy írók méltó utódaként, a korábbiaknál is teljesebb, gazdagabb, pezsgőbb, feledhetetlen világot tár elénk. Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve, 2019-ben pedig L'invenzione occasionale (Véletlen találatok) címen egy esszékötete is megjelent. Az elvesztett gyerek története a Nápolyi regények (2011-2014) tetralógia negyedik, befejező kötete. A sorozat első két kötetét az HBO filmesítette meg.

Elena és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból. A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.

Rose egy kanadai kisváros eldugott mellékutcájában látja meg a napvilágot, majd fél ifjúságát azzal tölti, hogy Flóval, gyakorlatias és ravasz mostohaanyjával küzd, aki saját múltjának meséivel ijesztgeti, és gyakran hangoztatja, milyen veszélyes hely a világ. Rose azonban becsvágyó. Tanulmányi ösztöndíjat nyer, és Torontóba megy, ahol megismerkedik Patrickkel, jövendő férjével. Ő lesz Patrick számára az "alázatos, ám érzéki" kolduslány, aki "bátortalan, fehér lábával" bevonul Patrick életébe, ő pedig, Rose lovagjaként, már attól is boldog, ha csak nézheti és imádhatja. Alice Munro nagyszerű, regényként is olvasható novellafüzérében Rose útját követjük, ahogy egyre távolabb kerül a szegénységtől, és sikeresen felépít magának egy új, saját világot. "- A nőknek más az agyuk - mondta Rose-nak az egyik nyugodt, sőt barátságos korszakukban, amikor Rose még valamivel kisebb volt. Talán elfelejtette, hogy egyszer Rose is nő lesz. - Abban hisznek, amiben, úgy érzik, hinniük kell. Képtelenség követni a gondolatmenetüket. - Ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy Flo szerint vakságot okoz, ha valaki házon belül sárcipőt hord. - Mégis remekül elboldogulnak az életben, és ez a tehetségük nem a fejükben lakik, de nem vitás, ebben okosabb a nő a férfinál."

A vidéki színház fiatal színésznője, Lili beleszeret a híres-nevezetes fővárosi rendezőbe. A helyzet reménytelen: a férfi nős, a válás fel se merül. Lili próbál, igyekszik megfelelni a színházban és a titkos viszonyban, várja a kedvező pillanatot, de csak üresjáratok vannak a színpadon, a színészházban, jószerivel mindenütt. Közben figyel, s hogy az üresjáratokat kitöltse, éles szemmel nézi, mi történik körülötte. Figyelő tekintete és belső monológjai, csípősen vicces párbeszédei nyomán megelevenednek a színház szereplői. Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten. Tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztő-riportere és újságíró. Néhány éve a Magyar Színház sajtósa. Szegény anyám, ha látnám című könyve 2013-ban, a nagy sikerű Anyavalya pedig 2016-ban jelent meg. "- Tudnod kell, hogy a mi házasságunk működik - mondta Miklós az első közös délutánunkon a kölcsönkapott lakás ágyában, mert úgy érezte, legalább az egyik oldalon tiszta helyzetet kell teremtenie. - És ha a mosógéped működne úgy, mint a házasságod? - érdeklődtem. - Micsinálnál vele? Kidobnád, vagy még szerelgetnéd egy kicsit? - A mosógépem? - kérdezte döbbenten. - Te nem vagy normális. Igen, azt hiszem, kidobnám. Megnyugodtam. Egy csapágyas, a lépcső alá betolt és lomtalanításra váró házassággal valahogy képes leszek együtt élni. Egy ideig mindenképpen.

"2008 őszén a Lehman Brothers összeomlását követő pénzügyi cunami csaknem elsodorta Magyarországot. Jöttek az önkínzó kérdések: mit nem vettünk észre, miért hagytuk, hogy így legyen, most mi a teendő, mikor döntünk jól. Különösen nyomasztó volt a magyarországi túlzott eladósodás, a devizahitelezés kiváltotta társadalmi válság, ami valóban az orrunk előtt zajlott. Valóban vakok, semmit sem értők, mindent félrekezelők voltunk? Azt a reménytelen feladatot próbálom megoldani, hogy önkritikusan és - amennyire tőlem telik - távolságot tartva mutassam be döntéseink hátterét. Mit s miért. Mikor ültünk tudásvákuumban, mikor reagáltunk időben és hibátlanul, mit nem vettünk észre, mit láttunk már akkor is tisztán. Nem voltunk tévedhetetlenek. Döntéseink nem voltak hibátlanok. De mindenkor igyekeztünk minden véleményt megismerni, minden megismerhető tényt figyelembe venni, számos szakértő, elemző álláspontjára támaszkodni. Meggyőződésem, hogy az így születő döntések hosszú távon nagy valószínűséggel jobbak, mint amikor egy önmagát minden igazság birtokában tudó vezető irányít és dönt." Király Júlia (1957) közgazdász professzor az egyik legnagyobb európai bank-biztosítótársaság, a belga KBC Group igazgatósági tagja. 2007-2013 között, azaz a válság éveiben a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitásért felelős alelnökeként tagja volt a Monetáris Tanácsnak. Az ezt megelőző időkben Magyarország egyik legjelentősebb pénzügyi oktató és tanácsadó cégének, a Bankárképzőnek volt tulajdonos vezérigazgatója. Több magyar bank privatizációjában vett részt igazgatósági tagként. Számos publikációja jelent meg magyar és nemzetközi tudományos folyóiratokban, az IBS-en kívül a CEU-n és szakkollégiumokban ad elő, a Közgazdaságtudományi Intézet külső munkatársa. A tornádó oldalszele az első könyve.

Átdolgozott, bővített, új kiadás Mi történik, ha egy kisgyereket trauma ér? Hogyan hat a bántalmazás az agyra - képes-e meggyógyulni? Bruce D. Perry páciensei elképzelhetetlen rémségeket éltek át: népirtást, szüleik meggyilkolását, családi erőszakot, szekrényben és ketrecben, világtól elzárt szektában töltött éveket. A kiváló gyerekpszichiáter történetei azt példázzák, hogy a trauma miként hat a gyerekek agyára, hogyan befolyásolja személyiségük alakulását. Ismerteti, milyen kreatív módszerekkel képes enyhíteni a súlyosan traumatizált gyerekek fájdalmát, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. A rendkívüli szaktudással és empátiával megírt, szívbe markoló könyv drámai erővel figyelmeztet arra, hogy csak akkor remélhetjük a gyógyulást, csak akkor tudunk segíteni a traumák leküzdésében, a továbblépésben, ha minél jobban megismerjük az agy működését. A szerzőpáros 10 évvel az első kiadás megjelenése után úgy döntött, hogy megírja A ketrecbe zárt fiú javított, bővített kiadását, hogy a könyv továbbra is hasznos és pontos forrás maradhasson, hiszen az elmúlt tíz évben sokat fejlődött a kutatás és a gyakorlat is. A jelenlegi kiadás javítja és tisztázza az első kiadás hibáit, továbbgondolja, részletesebben kifejti és aktualizálja az első kiadásban említett kulcsfontosságú fogalmakat és elveket, valamint bemutatja a kutatási terület új és ígéretes irányait. A könyv egy jelenbe vezető új fejezettel, valamint a feldolgozást segítő kérdésekkel bővült. A pontosítások, a fejezetekhez adott függelékek, az új fejezet és a segédanyag célja az, hogy A ketrecbe zárt fiú továbbra is érthető és naprakész információt nyújtson mindenkinek, akit érdekel - vagy érint - a gyermekkori trauma témaköre.

A Nápolyi regények szerzőjétől Delia édesanyja temetésére érkezik Nápolyba, a fullasztó légkörű városba, ahonnan egész életében menekült. Miközben igyekszik rekonstruálni Amalia különös halálát, próbál rájönni arra is, milyen őrületes szenvedélyek és elfojtások tették őt magát azzá a rideg, saját testével állandóan hadakozó, szeretetre képtelen nővé, akivé az évek során vált. A Nápoly omladozó színfalai előtt játszódó Tékozló szeretet valódi nyomozás a múltban, a tudatalatti ködképeiben, ahol fékezhetetlen vágyak tombolnak, ahol nincs remény megnyugvásra, szeretetre, legföljebb csak a felismerés gyötrő élményére. Anya és lánya gyűlölettel vegyes szeretetéről Mario Martone rendezett filmet.

1954-ben az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen - a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát. Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató. A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen. Sir David Attenborough (1926) angol természettudós és dokumentumfilmes. Immár hét évtizede van a pályán. Természettudományokat tanult Cambridge-ben, majd rövid kiadói kitérő után a BBC-nél helyezkedett el. Zoo Quest című, legendássá vált televíziós sorozatában átfogó szemlélettel és sokféle értelmezéssel mutatta be nézőinek a Föld élővilágát. Legutóbbi alkotása, a Planet Earth II minden idők legnézettebb természettudományos dokumentumfilm-sorozata. Az Egy ifjú természettudós történetei első kiadása magyarul Titokzatos állatok nyomában címmel 1993-ban jelent meg. A némileg átdolgozott jelenlegi kiadás teljesen új fordítás, a szerző új előszavával és frissített képanyaggal.

Ezekkel a szavakkal ajánlotta könyvét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter, Robert Capa. Az eredetileg filmforgatókönyvnek készült írás valójában egy szerelmi történet, melyet át- meg átszőnek Capa második világháborús haditudósítói munkájának eseményei - pergő cselekményével, szellemes és humoros párbeszédeivel valóban filmvászonra kívánkozik. De sokat elárul az eleinte írónak készülő, világvándor fotósról is, akiről már életében tudták ismerői: bármily hihetetlen kalandokba keveredjék, bármennyire közel kerüljön is a halálhoz, számára a valóság még mindig nem elég érdekes. Vérbeli mesemondó volt, szellemes társalgó, csak úgy ontotta a remek sztorikat. Imádták őt a nők, hírességek vették körül, mint például nagy szerelme, Ingrid Bergman, vagy a barátai, Steinbeck, Hemingway, John Huston, Billy Wilder és Picasso.

"A rólunk szóló történeteket csakis múlt időben mesélhetjük el. Visszafelé peregnek onnan, ahol a jelenben állunk, és többé nem a történet szereplői, hanem a szemlélőik szólalnak meg" - írja az idős Leo Hertzberg művészettörténész professzor a regény utolsó lapjain. Van egy titkos fiókja, abban tartja mindazt, amit szeretett, mindazt, ami azokra emlékezteti, akiket valaha szeretett. Attól függően, hogyan rendezgeti őket, hogyan viszonyulnak ezek a tárgyak egymáshoz a térben, hívódnak elő érzései és a múlt eseményeinek értelmezései. Hertzberg professzor fiatalkorában vásárolt egy Bill Wechsler-festményt. Majd Wechslerék a szomszédjukba költöznek, és így veszi kezdetét a szerelemnek és barátságnak, veszteségnek és helytállásnak ez az erőszaktól, kétszínűségtől, gyilkosságtól és szenvedélytől legkevésbé sem mentes, rendkívüli története. A SoHo kifinomult művészvilágának galériáiban és a művészeti egyetemeken forgolódó Hustvedt-hősök olyannyira el vannak foglalva azzal, hogyan tegyék láthatóvá önmagukat a külvilág számára, hogyan váljanak ők maguk is műalkotássá, hogy saját életük megélésére nemigen marad idejük. Hazugságaik, megtévesztéseik és bizonytalanságaik láttán az olvasó újra meg újra felteszi a kérdést, hogy vajon érvényesek-e még napjainkban a viselkedésünket irányító társadalmi, pszichológiai és erkölcsi korlátok. Siri Hustvedt 1955-ben született az Egyesült Államokban. Hat regény, egy verseskötet, két esszégyűjtemény és számos ismeretterjesztő mű szerzője. Művei több mint harminc nyelven jelennek meg szerte a világon. A New York-i Brooklynban él férjével, Paul Auster íróval. Magyarul ez az első könyve.

Alice Munróról azt tartják, hogy az emberi szív minden rezdülésének hangot tud adni. Az Esély, Hamarosan, Csend című történetekben, melyekből Pedro Almodóvar Julieta címen rendezett filmet, ismét rácsodálkozhatunk virtuozitására. A három történetből az bontakozik ki, hogy néhány találkozás - flörtölés egy idősebb férfival a vonaton; később fiatal anyaként látogatás a szülői házba; még később a kapcsolatkeresés elidegenedett felnőtt lányával - hogyan alakítja Juliet, a klasszika-filológia-tanár sorsát. Mint minden Munro-karakter, Juliet is melegséget, méltóságot és reményt sugároz, még az árulás és a veszteség legfájdalmasabb pillanataiban is. Alice Munro elbeszélésében Juliet utazása éppoly különleges, meglepő és rendkívüli, mint az élet maga.

Andreas egész életét az osztrák Alpokban éli le, ahova 4 éves korában, édesanyja halála után kerül. Szűkszavú, nehezen megnyíló különc, akinek nehezére esik megfogalmaznia érzéseit, ezért, amikor beleszeret Marie-ba, munkatársait kéri meg arra, hogy lobogó tüzekkel kiírják a szemközti hegy oldalára: "Neked, Marie!". Amikor nem sokkal később a várandós Marie-t maga alá temeti egy lavina, Andreasnak összetörik a szíve. A völgyet egyetlenegyszer hagyja el, a második világháborúban megjárja a Kaukázust és a szovjet lágereket. De hazajut, és visszatér a hegyre... Akár John Williams Stonere, Robert Seethaler regénye is a méltóságteljes magányban és elszigeteltségben töltött élet himnusza. Nagyszerű, kifinomult regény, rávilágít életünk kisebb-nagyobb botlásaira és diadalaira, melyek azzá tesznek bennünket, akik vagyunk.

Ezeknél én jobbat írok!” – mondta akkori férje szerint Alice Munro azután, hogy az 1963-ban megalapított Munro’s Books kínálatából jó néhányat elolvasott. „Egy háziasszony, akinek sikerült időt szakítania arra, hogy novellákat írjon” – kommentálta első novelláskötetének megjelenését a Vancouver Sun. Így indult a kanadai író karrierje, aki azóta novelláival lenyűgözte a világot, munkásságáért számtalan díjat kapott, 2013-ban pedig a legbecsesebbet, az irodalmi Nobel-díjat is neki ítélték. Tizennégy novelláskötete, két válogatott novelláskötete, valamint egy regénye jelent meg. Ebben a meglepetésekkel teli nyolc történetben Alice Munro, a novella műfajának élő klasszikusa lélegzetelállítóan biztos kézzel örökíti meg azokat a pillanatokat, amikor valaki lerázza magáról a konvenciókat, a múltat, a végzetet. A Nyílt titkok megszállottan levelező, rejtélyes és nyughatatlan hősnői minduntalan azzal szembesülnek, milyen megsemmisítő erővel lobbanhat fel újra meg újra a régi szerelem. Alice Munro a tőle megszokott humorral, bölcsességgel és szomorúsággal mesél az élet furcsaságairól: eltűnt iskolás lányokról, a kanadai határvidékre kiközvetített árvaházi menyasszonyról, egy magányosan élő, különc nőről, aki egy felülmúlhatatlanul furcsa vacsoravendégség során egy Ausztráliából érkezett, gazdag, egzotikus kérőre tesz szert, holott ez egyáltalán nem állt szándékában. Ki gondolná, hogy egy, a Balkánon fogságba esett nő romantikus története milyen felszabadító hatással lehet egy másik nőre, aki a férje és a szeretője elől menekül napjaink Kanadájában? Vagy hogy milyen elfojtott traumák vezethetnek egy fiatal házaspár vandalizmusához? Alice Munro szokatlan sorsú szereplői különös helyet foglalnak el maguknak az olvasó emlékezetében, ugyanolyan nehéz őket száműzni onnan, mint a gyerekkorból ismerős hóbortos, arccsipkedő rokonokat.

Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia a gyors és kedvező végkimenetel reményével vágott bele az első világháborúba, ám várakozásukban hamar csalódniuk kellett. A hadba lépő Nagy-Britannia lezárta a feléjük vezető tengeri útvonalakat. A központi hatalmakat elvágták a hadianyag- és élelmiszer-szállítmányoktól, csapataikat legyőzték a lényegesen jobban felfegyverzett szövetségesek. Németország és a Monarchia fogva maradt a szövetségesek egyre összébb szoruló acélgyűrűjében. Alexander Watson lenyűgöző munkája szokatlan módon a központi hatalmak szemszögéből ábrázolja a Nagy Háborút, mely szétforgácsolta a társadalmakat, lerombolta az államokat, és a szenvedés, faji gyűlölködés és erőszak rettenetes örökségét hagyta Kelet-Európára. Az Acélgyűrű az első világháború átfogó újraértékelése, gördülékeny, eleven stílusával felbecsülhetetlen értékű olvasmány. Alexander Watson (1979) brit történész, a Londoni Egyetem tanára. Fő kutatási területe Nagy-Britannia és a központi hatalmak az első világháborúban. Elmélyülten tanulmányozza a nemzeti identitás, a kisebbségi integráció és a harckészség kérdését a német és az osztrák-magyar monarchia-beli hadseregben szolgálatot teljesítő lengyel egységeknél 1914 és 1918 között. Az Acélgyűrűt, mely a második könyve, a The Sunday Times 2014-ben az Év történelemkönyvének választotta.

A címadó nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem a párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét. Ez a Salamon király rokon lélekre talál Jeanban, a huszonöt éves taxisofőrben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet, vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget. Veszélyeztetett egyed például Madame Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Madame Corát, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul...