Park Kiadó strana 14 z 53

Ezekkel a szavakkal ajánlotta könyvét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter, Robert Capa. Az eredetileg filmforgatókönyvnek készült írás valójában egy szerelmi történet, melyet át- meg átszőnek Capa második világháborús haditudósítói munkájának eseményei - pergő cselekményével, szellemes és humoros párbeszédeivel valóban filmvászonra kívánkozik. De sokat elárul az eleinte írónak készülő, világvándor fotósról is, akiről már életében tudták ismerői: bármily hihetetlen kalandokba keveredjék, bármennyire közel kerüljön is a halálhoz, számára a valóság még mindig nem elég érdekes. Vérbeli mesemondó volt, szellemes társalgó, csak úgy ontotta a remek sztorikat. Imádták őt a nők, hírességek vették körül, mint például nagy szerelme, Ingrid Bergman, vagy a barátai, Steinbeck, Hemingway, John Huston, Billy Wilder és Picasso.

"A rólunk szóló történeteket csakis múlt időben mesélhetjük el. Visszafelé peregnek onnan, ahol a jelenben állunk, és többé nem a történet szereplői, hanem a szemlélőik szólalnak meg" - írja az idős Leo Hertzberg művészettörténész professzor a regény utolsó lapjain. Van egy titkos fiókja, abban tartja mindazt, amit szeretett, mindazt, ami azokra emlékezteti, akiket valaha szeretett. Attól függően, hogyan rendezgeti őket, hogyan viszonyulnak ezek a tárgyak egymáshoz a térben, hívódnak elő érzései és a múlt eseményeinek értelmezései. Hertzberg professzor fiatalkorában vásárolt egy Bill Wechsler-festményt. Majd Wechslerék a szomszédjukba költöznek, és így veszi kezdetét a szerelemnek és barátságnak, veszteségnek és helytállásnak ez az erőszaktól, kétszínűségtől, gyilkosságtól és szenvedélytől legkevésbé sem mentes, rendkívüli története. A SoHo kifinomult művészvilágának galériáiban és a művészeti egyetemeken forgolódó Hustvedt-hősök olyannyira el vannak foglalva azzal, hogyan tegyék láthatóvá önmagukat a külvilág számára, hogyan váljanak ők maguk is műalkotássá, hogy saját életük megélésére nemigen marad idejük. Hazugságaik, megtévesztéseik és bizonytalanságaik láttán az olvasó újra meg újra felteszi a kérdést, hogy vajon érvényesek-e még napjainkban a viselkedésünket irányító társadalmi, pszichológiai és erkölcsi korlátok. Siri Hustvedt 1955-ben született az Egyesült Államokban. Hat regény, egy verseskötet, két esszégyűjtemény és számos ismeretterjesztő mű szerzője. Művei több mint harminc nyelven jelennek meg szerte a világon. A New York-i Brooklynban él férjével, Paul Auster íróval. Magyarul ez az első könyve.

Alice Munróról azt tartják, hogy az emberi szív minden rezdülésének hangot tud adni. Az Esély, Hamarosan, Csend című történetekben, melyekből Pedro Almodóvar Julieta címen rendezett filmet, ismét rácsodálkozhatunk virtuozitására. A három történetből az bontakozik ki, hogy néhány találkozás - flörtölés egy idősebb férfival a vonaton; később fiatal anyaként látogatás a szülői házba; még később a kapcsolatkeresés elidegenedett felnőtt lányával - hogyan alakítja Juliet, a klasszika-filológia-tanár sorsát. Mint minden Munro-karakter, Juliet is melegséget, méltóságot és reményt sugároz, még az árulás és a veszteség legfájdalmasabb pillanataiban is. Alice Munro elbeszélésében Juliet utazása éppoly különleges, meglepő és rendkívüli, mint az élet maga.

Andreas egész életét az osztrák Alpokban éli le, ahova 4 éves korában, édesanyja halála után kerül. Szűkszavú, nehezen megnyíló különc, akinek nehezére esik megfogalmaznia érzéseit, ezért, amikor beleszeret Marie-ba, munkatársait kéri meg arra, hogy lobogó tüzekkel kiírják a szemközti hegy oldalára: "Neked, Marie!". Amikor nem sokkal később a várandós Marie-t maga alá temeti egy lavina, Andreasnak összetörik a szíve. A völgyet egyetlenegyszer hagyja el, a második világháborúban megjárja a Kaukázust és a szovjet lágereket. De hazajut, és visszatér a hegyre... Akár John Williams Stonere, Robert Seethaler regénye is a méltóságteljes magányban és elszigeteltségben töltött élet himnusza. Nagyszerű, kifinomult regény, rávilágít életünk kisebb-nagyobb botlásaira és diadalaira, melyek azzá tesznek bennünket, akik vagyunk.

Ezeknél én jobbat írok!” – mondta akkori férje szerint Alice Munro azután, hogy az 1963-ban megalapított Munro’s Books kínálatából jó néhányat elolvasott. „Egy háziasszony, akinek sikerült időt szakítania arra, hogy novellákat írjon” – kommentálta első novelláskötetének megjelenését a Vancouver Sun. Így indult a kanadai író karrierje, aki azóta novelláival lenyűgözte a világot, munkásságáért számtalan díjat kapott, 2013-ban pedig a legbecsesebbet, az irodalmi Nobel-díjat is neki ítélték. Tizennégy novelláskötete, két válogatott novelláskötete, valamint egy regénye jelent meg. Ebben a meglepetésekkel teli nyolc történetben Alice Munro, a novella műfajának élő klasszikusa lélegzetelállítóan biztos kézzel örökíti meg azokat a pillanatokat, amikor valaki lerázza magáról a konvenciókat, a múltat, a végzetet. A Nyílt titkok megszállottan levelező, rejtélyes és nyughatatlan hősnői minduntalan azzal szembesülnek, milyen megsemmisítő erővel lobbanhat fel újra meg újra a régi szerelem. Alice Munro a tőle megszokott humorral, bölcsességgel és szomorúsággal mesél az élet furcsaságairól: eltűnt iskolás lányokról, a kanadai határvidékre kiközvetített árvaházi menyasszonyról, egy magányosan élő, különc nőről, aki egy felülmúlhatatlanul furcsa vacsoravendégség során egy Ausztráliából érkezett, gazdag, egzotikus kérőre tesz szert, holott ez egyáltalán nem állt szándékában. Ki gondolná, hogy egy, a Balkánon fogságba esett nő romantikus története milyen felszabadító hatással lehet egy másik nőre, aki a férje és a szeretője elől menekül napjaink Kanadájában? Vagy hogy milyen elfojtott traumák vezethetnek egy fiatal házaspár vandalizmusához? Alice Munro szokatlan sorsú szereplői különös helyet foglalnak el maguknak az olvasó emlékezetében, ugyanolyan nehéz őket száműzni onnan, mint a gyerekkorból ismerős hóbortos, arccsipkedő rokonokat.

Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia a gyors és kedvező végkimenetel reményével vágott bele az első világháborúba, ám várakozásukban hamar csalódniuk kellett. A hadba lépő Nagy-Britannia lezárta a feléjük vezető tengeri útvonalakat. A központi hatalmakat elvágták a hadianyag- és élelmiszer-szállítmányoktól, csapataikat legyőzték a lényegesen jobban felfegyverzett szövetségesek. Németország és a Monarchia fogva maradt a szövetségesek egyre összébb szoruló acélgyűrűjében. Alexander Watson lenyűgöző munkája szokatlan módon a központi hatalmak szemszögéből ábrázolja a Nagy Háborút, mely szétforgácsolta a társadalmakat, lerombolta az államokat, és a szenvedés, faji gyűlölködés és erőszak rettenetes örökségét hagyta Kelet-Európára. Az Acélgyűrű az első világháború átfogó újraértékelése, gördülékeny, eleven stílusával felbecsülhetetlen értékű olvasmány. Alexander Watson (1979) brit történész, a Londoni Egyetem tanára. Fő kutatási területe Nagy-Britannia és a központi hatalmak az első világháborúban. Elmélyülten tanulmányozza a nemzeti identitás, a kisebbségi integráció és a harckészség kérdését a német és az osztrák-magyar monarchia-beli hadseregben szolgálatot teljesítő lengyel egységeknél 1914 és 1918 között. Az Acélgyűrűt, mely a második könyve, a The Sunday Times 2014-ben az Év történelemkönyvének választotta.

A címadó nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem a párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni annak elkerülhetetlenségét. Ez a Salamon király rokon lélekre talál Jeanban, a huszonöt éves taxisofőrben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet, vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget. Veszélyeztetett egyed például Madame Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Madame Corát, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul...

Mind halottak, én meg vén vagyok, és csontsovány. Itt kezdődött az egész. Itt, ahol most állok ezen a fojtogató januári délutánon, az árnyékban, a régi kocsiszín mellett, amelynek lécei megvetemedtek, és néhol foghíjasok. Harminckét éves voltam akkoriban. Akkoriban, amikor a magabiztos és művelt Autumn Laing elcsábítja Pat Donlont gyöngyházfényű combjával és művészet iránti rajongásával. Akkoriban, amikor nemcsak a házasságát sodorja veszélybe, hanem ellopja a jövőt Pat fiatal és tehetséges feleségétől, Edithtől, valamint születendő gyermeküktől. Ötvenhárom év múltán azonban a megzabolázhatatlan, nyolcvanöt éves Autumn rádöbben, hogy megváltásra vágyik, feloldozásra fiatalkori bűneiért. Mert aki feloldozást nyer, megszabadul. Elmeséli hát egy árulás hátborzongató történetét. A Mrs. Laing utolsó csábítása nem csupán egy szerelmi háromszög és egy rendkívüli, szenvedélyes asszony merész portréja, hanem egy művészközösség törekvő és tehetséges tagjainak galériája is. Miközben szerelemről, gyűlöletről, függésről és csalódásról szól a mese, felsejlik az ausztrál kultúra egy rendkívül izgalmas időszaka is.

Elena senkiben sem bízik. Legkevésbé a szerelemben. Csak amikor a saját parfümjeit készíti, tudja elűzni a bizonytalanságot. Csak a virágokból, fákból és fűszerekből készült eszenciákkal körbevéve tudja legyőzni a félelmeit. Az illatok útját követve jut el mások szívéhez. Az illatok neki a legmélyebb gondolatokról beszélnek, a legrejtettebb vágyakról, féltve őrzött titkokról: az írisz bizalmat ad, a mimóza boldogságot hoz, a vanília megvéd, a rekettye segít a mindennapi csaták megvívásában. És Elena rég megtanulta, hogy erősnek kell lennie. Amikor az anyja elhagyta, rádöbbent, hogy csak magára számíthat, és bezárta a szívét. Huszonhat évesen a sors ismét próbára teszi, de különleges képessége utat mutat neki. Ez az út Párizsba viszi, a parfümök fővárosába, ahol még ősi módszerekkel állítják elő a palackba zárt illatokat. És Elena hamarosan mindenkit meghódít. Páratlan módon tudja megérteni és teljesíteni a vágyakat: képes arra, hogy megfelelő parfümöt készítsen egy elveszített szerelem visszaszerzéséhez, a félénkség legyőzéséhez, a nyugalom megtalálásához. De azt az eszenciát, amely segít kibékülnie saját múltjával, amely erőt ad a megbocsátáshoz, nem sikerül elkészítenie. Egyetlen embernek van kulcsa a lelkéhez, csak ő segíthet begyógyítani a sebeket: Cail. Cail, aki tudja, milyen törékeny is egy virág, és hogy miként lehet óvni, szeretni. Mert még a leggyengébb bimbó is elég erős lesz ahhoz, hogy kinyíljon, ha elegendő fény éri. A parfüm titkos útjai egy olasz elsőkönyves írónő műve, mely máris nemzetközi könyvszenzáció. Cristina Caboni meghódít és megindít, meghat és ámulatba ejt. Ez a lebilincselő történet az emberi lélek bizonytalanságairól szól, meg a bátorságról, amellyel szembenézhetünk velük. És a múlt sebeiről, amelyeket csak a legmélyebb szerelem tud begyógyítani. "Kevés illatos könyv létezik. Az olyan illatos könyv pedig, ami még egy szakmabelit is, mint jómagam, teljesen magával ragad, végképp ritka. A parfüm titkos útjai egyértelműen ilyen. A szerző varázslatosan ötvözi az illatok leírását a hősnő különleges élettörténetével; az eredmény pedig pont olyan lenyűgöző, mint egy kiváló parfüm." (Minya Viktória, díjnyertes magyar parfümőr)

1936, Madrid, Hotel Florida, a külföldi tudósítók, írók, művészek és értelmiségiek törzshelye. A polgárháború dúlta városban három pár találkozik, akiknek életét gyökeresen megváltoztatja a gyötrelmes tapasztalat. Hogy kik ők? Ernest Hemingway, az alkotói és magánéleti válságban szenvedő író, akit a kíváncsiság és az új élmények vágya hajt Madridba. Martha Gellhorn, az ambiciózus, kezdő újságírónő szerelemre és tapasztalatokra éhesen érkezik spanyol földre, s azt reméli, hogy Hemingway oldalán mindkettőt megleli. Robert Capa és Gerda Taro, a két fiatal Párizsból jönnek: kezdő fotósok, és a harcokról akarnak híven tudósítani - Capát A milicista halála egy csapásra világhírűvé teszi, míg Gerda életét kioltja a háború. Arturo Barea, a spanyol kormány sajtócenzora és osztrák helyettese, Ilsa Kulcsar egyszerre próbálnak az igazsághoz és a baloldalhoz is hűek maradni, ami sokszor veszélybe sodorja őket. A filmszerűen váltakozó helyszínek, emberi drámák, a levelekből, naplókból és korabeli újságokból vett részletek segítségével Amanda Vaill a Hotel Floridában megrázó és emlékezetes tablót rajzol a spanyol polgárháborúról.

„Szent Vencel, Husz János és Tomáš Masaryk népe nem lesz rabszolgák nemzete.” 1938. szeptember 30-án Neville Chamberlain brit miniszterelnök Adolf Hitler német kancellárral folytatott müncheni tárgyalásáról hazaérkezett Londonba. A repülőgép lépcsőjéről emelte magasba azt a papírlapot, amelyet ő is, a Führer is aláírt: ebben megígérték, Nagy-Britannia és Németország soha többé nem visel háborút egymás ellen. Chamberlain hazahozta „a tisztességes békét – korunk békéjét”. David Faber gazdag levéltári anyagból merítve idézi fel ezt a rendkívüli történetet, a legfontosabb eseményeket, amelyek a müncheni találkozóhoz és következményeihez vezettek: Lord Halifax balvégzetű látogatásához Hitlernél; Chamberlain titkos tárgyalásaihoz Mussolinivel, és a berlini botrányokhoz, amelyek megingatták Hitler rendszerét. Miközben Berlinben tanúi lehetünk Hitler könyörtelen háborús készülődésének, Londonban tehetetlenül figyeljük, hogyan próbálkozik fáradhatatlanul Chamberlain Hitler megbékítésével. „Az európai diplomáciatörténet egyik legmocskosabb eseményének megrendítő rekonstrukciója.” Sunday Telegraph „Faber könyve a történetmesélés remeke.” The Spectator

Ha az ember nem világtól elvonult remete vagy született életművész, bizony törheti a fejét, hogyan hozzon össze egy randit azzal, aki tetszik neki, miképp hódítsa, sőt tartsa meg azt, akibe belezúgott. David Cohen könyve arra tanít, hogy a vonzás és választás titkai sok vonatkozásban igenis megfejthetők. Bárki "dekódolhatja" a másik fél egyszerűbb-összetettebb jelzéseit: a mimika, a szemrebbenések, a kéz- és testtartás szavak nélkül is sok mindenről árulkodik. A Szexbeszéd, ez a rendhagyó nyelvkönyv segít elsajátítani - és értelmezni - a párkapcsolat, a szerelem és a szexualitás korántsem egyszerű testbeszédét.

Lady L. ódon kastélya csodás termeiben ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Az összejövetelt váratlan esemény zavarja meg: a bájos, de felettébb akaratos arisztokrata hölggyel közlik, hogy hatalmas parkja szélén álló kerti lakját lebontják, mert az állam kisajátítja a területet. Egy heves tiltakozó roham után a Lady felháborodva karon fogja hűséges rajongóját, a "Koszorús Költőt", és a kerti lak felé sétálgatva elmeséli, miért is tiltakozik annyira. A vallomás - az egykori párizsi utcalány izgalmas és váratlan fordulatokban bővelkedő élettörténete - porig sújtja az erkölcseire oly büszke, álszent és sznob angol uralkodó osztály hű alattvalóját... A regényből Sophia Loren főszereplésével film is készült.

Hatágú a sárga csillag, a közepéről görnyedt, púpos, idegen nyelvű felirat vigyorog. Josef Roubíček kabátjára ölti a csillag ágait, és bal oldalon, pontosan a szíve fölött hordja, egy centivel se lejjebb vagy följebb. Erre szigorú előírások vonatkoznak. Próbálja megszokni, hogy viszonylag szabályosan verő szíve fölött ezzel a jelvénnyel jár-kel-oson Prága utcáin. Mert villamosra többé nem szállhat. Egyedül marad az emberek között, egyes-egyedül, mert mindenki kitér az útjából. Többé nem tartozik senkihez. Mindennap új szabályok lépnek életbe, és új deportálási listák készülnek. Képzeletben leveleket fogalmaz hajdani kedveséhez, aki még időben elmenekül a városból, később, amikor már alig emlékszik rá, egy mellé szegődött macskához beszél. Regisztrálja az élet apró-cseprő dolgait, így nem veszti el kapcsolatát a valósággal. Az életével. És így menekül meg.

A szeretetbe nem lehet beleesni, vagy kiesni belőle. Csak növekedhetünk benne. Minden ember a maga korlátozott módján éli meg a szeretetet, és nem gondol arra, hogy megannyi fájó konfliktusa és magánya abból is eredhet, hogy nem sokat tud a szeretetről. Bár a szeretni tudás képessége mindannyiunkban ott rejlik, hogy mennyire engedjük kibontakozni, az nagymértékben tőlünk függ. Leo F. Buscaglia okos és gondolatébresztő könyvében az általa indított szeretetórák tapasztalataiból merítve, számtalan konkrét esetet idézve próbálja körvonalazni a szeretet természetét. A megjelenése óta, immár közel négy évtizede töretlen sikernek és népszerűségnek örvendő könyv rólad szól, rólam és mindenkiről, aki szeretetre vágyik. Szeretni soha nem könnyű. Aki úgy döntött, életét a szeretetben éli le, óhatatlanul ki van téve annak, hogy útja során akadályokkal találja szemben magát. Ha azonban figyelmesen elemzi őket, alighanem rájön, hogy ezek mind mesterséges akadályok, és többségüket ő maga hozta létre. A valóságban nincsenek. Többnyire pusztán csak kifogások, melyeknek ürügyén megtagadhatjuk a szeretet elfogadását. Az ember ezer okot találhat arra, hogy szeretetre való képtelensége miatt rajta kívül álló tényezőket okoljon. Mondhatja például azt, hogy mindenki romlott, züllött és változásra képtelen bolond lenne hát, ha megpróbálná őket bármiképp is befolyásolni. Vagy hogy az emberek természetükből fakadóan rosszindulatúak ezért hát kerüli őket, hiszen ki az a bolond, aki fájdalmat akarna okozni önmagának? Az ember gyakran egész életén át ilyen és hasonló önigazolások mögé rejtőzik. Nem veszi észre, hogy e magatartása szorosan összefügg azzal, hogy képtelen komoly, mély kapcsolatokat kialakítani.

Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró. Közben pedig anya... "nehezített terepen". Erről szól a könyv. "Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek "jó" megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó. Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegye a gyerekét az életre. Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn." (a Szerző)