Park Kiadó

Az XX-agy szerzőjének új könyve "Végre egy könyv, amelyből megérthetjük, mi történik agyunkban a változókor alatt. A szerző gyakorlati útmutatásaival ezt az időszakot tudatosan, egészségesen és felkészülten élhetjük meg." Iványi Orsolya menopauza edukációs aktivista, a Magyar Menopausa Társaság vezetőségi tagja A menopauzára tekinthetünk úgy, mint mindennek a befejezésére, de úgy is, mint egy új kezdetre - rajtunk is múlik, miként éljük meg. A menopauza és a perimenopauza számos kellemetlen tünettel jár: hőhullámokkal, álmatlansággal, "agyi köddel". Az ösztrogénszint csökkenése nem csupán a nők testhőmérsékletét, hangulatát és emlékezetét befolyásolja, hanem fokozhatja a későbbi életkorban bekövetkező kognitív hanyatlás kockázatát is. A Menopauzaagy bemutatja a változókori panaszok hátterében álló összetett hormonális folyamatokat, amelyekben az agy központi szerepet játszik. Dr. Lisa Mosconi ismerteti a korszerű hormonpótló terápiák, a hormonális fogamzásgátlás és az életmódbeli változtatások kedvező hatásait. Eloszlatja azt a mítoszt, hogy a változókor mindennek a végét jelenti, és hangsúlyozza: a menopauza körüli időszak átmeneti jelenség, a női lét természetes szakasza. A Menopauzaagy hiánypótló, teljes szívemből ajánlom mindenkinek. Naomi Watts színésznő DR. LISA MOSCONI világszerte ismert olasz-amerikai kutató, egyetemi docens, neuroradiológus. PhD-diplomáját a Firenzei Egyetemen szerezte. A New York-i Weill Cornell Orvostudományi Egyetem Alzheimer-megelőzési programjának igazgatójaként indította el úttörő kezdeményezését, amely a női agyat vizsgálja, és azt, hogyan befolyásolják a nemi különbségek az agy öregedését és az Alzheimer-kór kockázatát. A The Times szerint korunk legbefolyásosabb 17 női tudósának egyike. Az ELLE magazin 2022-ben beválasztotta a világ megváltoztatásáért legtöbbet tevő 100 nő közé.

Mit tanítanak nekünk a fák? Kóda Aja már gyerekkorában felismerte, hogy egy fa több puszta szépségnél. Amikor édesapjától facsemetét kapott ajándékba, megtanulta: éppannyira rá vagyunk utalva a fákra, mint ők miránk. Jelzik az idő múlását, megtisztítják a levegőt, megújítják a földet – a jövőjükért viszont nekünk kell felelősséget vállalnunk. Kóda Japánt járva földcsuszamlásokat lát, favágókkal és hamuba hulló erdőkkel, friss csemetékkel és ősi, megzabolázhatatlan gyökerekkel találkozik. Útja során felismeri, hogy minden fa – legyen bár cseresznye-, hinoki, ezo luc, juhar vagy ciprus – saját, külön történetet hordoz. Ebben az időtlen, modern klasszikusban Kóda emlékeztet bennünket arra, hogy a fák tükröt tartanak nekünk: megmutatják, kik vagyunk, és mit hagyunk magunk után. „Vízben úszott az egész erdő – kivéve ezt, az öreg fatest közepét, amit szárazon, melegen tartottak a fiatal fa gyökerei. Nem is olyan egyszerű, ébredtem rá, hogy az öreg fa halott, a fiatal pedig él. Nem érdemes fennakadnunk az élet és a halál kapcsolatán vagy körforgásuk kegyetlenségén. Mindkettő csupán egy pillanat az időben – és micsoda szerencse, hogy ezt a pillanatot, ezt a melegséget nem mulasztottam el!”

A Lennvilág sikerszerzőjétől Az Élnek-e a folyók? három felejthetetlen vidékre kalauzol, miközben formálja a folyókról és magáról az életről alkotott elképzeléseinket. Az első út Ecuador felhőerdeibe, a második Délkelet-Indiába, Csennai patakjaihoz és lagúnáihoz, a harmadik pedig Kanada vad vizeihez vezet. Mindhárom helyen élőnek tartják a folyókat, amelyeket súlyosan veszélyeztet a bányászat, a szennyezés és a duzzasztógátak. Robert Macfarlane könyvét a The New Yorker, az Economist és a The Guardian 2025-ben az év legjobb könyvei közé választotta, a The New York Times bestsellere lett, és szerepel a Time magazin 100-as listáján.

Az élet második fele és Tartalmas élet szerzőjétől „Életünk során számos kérdéssel szembesülünk, és talán mi magunk is kérdések vagyunk. Tűnődjünk el közösen, gondoljuk végig a magunk csodálatra méltóan változatos módján, mi az, ami igazán fontos számunkra, ami valóban számít az életben, és vágjunk neki az útnak együtt.” Mi az, ami igazán elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes életet élhessünk? Ez a könyv segít, hogy őszintén tisztázzuk: milyen értékeket tartunk nélkülözhetetlennek, és miben hiszünk igazán. James Hollis érdekfeszítő és továbbgondolásra ösztönző módon juttat el a kérdésfeltevésig és a lehetséges válaszokig, hogy mindnyájan megtalálhassuk a magunk útját, hogy önmagunk lehessünk, hogy valóban a saját életünket éljük.

„E pillanatban ő a mindenem: apám, anyám, szeretőm és barátom, meg egy kicsit az ellenségem is.” 1990 fülledt nyara. A berlini fal leomlott, és ezek az NDK utolsó hónapjai az újraegyesítés előtt. A törékeny, 16 éves Maria barátjával, Johannesszel él a fiú szüleinek gazdaságában, a Brendel-portán. Közvetlenül mellette található a környék legnagyobb birtoka, ahol a 40 éves, mogorva, de a helyi nők körében szívtipróként ismert Henner él magányosan. Maria véletlenül találkozik a férfival, és egyetlen érintés elég ahhoz, hogy egy mindent elsöprő szerelem vegye kezdetét. Ez a szerelem nem ismer határokat: a vágy elemi erővel ragadja ki a lányt a gyermekkor biztonságából, és veti egy titkokkal terhelt, perzselő viszonyba. Ahogyan a külső és belső világok összeütköznek, a két ember közötti pusztító kötelék tragikus hirtelenséggel és kíméletlen brutalitással véget ér. Daniela Krien érzéki és fájdalmasan őszinte prózája egy olyan felnőtté válás krónikája, ahol a szabadság ára a legmélyebb veszteség.

A 10 éve töretlenül sikeres Bélügyek szerzőjének új könyve! Giulia Enders újabb felfedezőútra indul testünk belsejébe, és alapvető kérdéseket vet fel a működésével kapcsolatban: Mit taníthat nekünk az immunrendszer a biztonságról? Hogyan segíthet a sebgyógyulás folyamata megértenünk az érzelmi gyógyulást? Mi az, amire valóban szükségünk van a boldoguláshoz? Testünk lenyűgöző válaszokat ad, megváltoztatva azt a nézőpontot, ahogy eddig az életről gondolkodtunk. A legújabb tudományos ismeretek birtokában, eleven és közérthető stílusával Giulia Enders mély megbecsülést ébreszt valami iránt, ami egyszerre ismerős és mélyen rejtélyes – ami a legboldogabb önmagunk megtalálásának alapja. „Mert nem számít, milyen zajos körülöttünk a világ, hogy minden a kattintásokon múlik, hogy minden fekete vagy fehér, és nincsenek szürke átmenetek – mindez nem változtat a lényegünkön: organikus lények vagyunk. Rostok segítségével, a szervek külön-külön képességeit egyedülálló életté szőjük össze. Folyamatosan megújulunk, átalakulunk…”

A valóságnál is elképesztőbb történet a Galápagos-szigeteken a 20. század elején, tele szenvedéllyel, tragédiával és rejtéllyel. A nagy gazdasági világválság idején a Los Angeles-i olajmágnás, George Allan Hancock és a Smithsonian Intézet tudóscsapata a távoli Galápagos egyik szigetén hátborzongató leletre bukkant: két, a perzselő hőségben mumifikálódott holttestre. A szigeten egy európaiakból álló kis közösség telepedett meg. A politikai és gazdasági zűrzavar elől menekültek ide, hogy megteremtsék a maguk paradicsomát. Az apró sérelmek azonban idővel egyre ádázabb összetűzésekké fajultak, és az éden pokollá változott. Abbott Kahler korábban nem publikált archív anyagok felhasználásával tárja fel e különös, Agatha Christie regényeit idéző történetet, amelyet 2024-ben Ron Howard vitt filmvászonra. „Amikor magához tért a Hacienda mellett vezető ösvényen, friss véraláfutásokat pillantott meg a karján; összeverték, mialatt eszméletlen volt. Feltápászkodott. Nem evett és nem ivott semmit aznap reggel, lángolt a feje a naptól, és hányingertől kavargott a gyomra. Két napig kóborolt a szigeten. Aztán meg sem állt, míg Friedóba nem ért, s most, hogy végre itt van, Doréhoz és Friedrichhez fordul segítségért. Ki akar akasztani egy feliratot a Posta-öbölben, hátha az egyik idelátogató hajó magával viszi.”

A Stoner eredetileg 1965-ben jelent meg, és nagyjából visszhangtalan maradt. Ötven év elteltével fedezték fel újra és nyerte el méltó helyét az irodalmi kánonban világszerte. Magyarországra 2015-ben jutott el, azóta már másik két regénye, a Butcher’s Crossing (1960) és az Augustus (1972) – melyért elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat – is megjelent a Park Könyvkiadónál. William Stoner tizenkilenc évesen beiratkozik a Missouri Egyetem agrártudományi karára. Később tanár lesz ugyanott. Rosszul nősül. Csendes, észrevétlen életet él, és halála után ritkán jut eszébe kollégáinak. A Stoner univerzális értékű történetet tár elénk: őszintén, részvéttel, átható erővel. Az ember konfliktusairól, kudarcairól és diadalairól mesél, a szürke hétköznapokról, amelyeket nem szokott megörökíteni a történetírás. Az egyedi élet jelentőségének állít emléket. Páratlan olvasmány, dicshimnusza az irodalom erejének, olyan regény, amelynek minden mondatát élvezni kell. John Williams (1922-1994) amerikai író, költő. Denverben tanult, majd tanított irodalmat. Főbb művei: Nothing but the Night (1948), Butcher's Crossing (1960), Stoner (1965) és az Augustus, amely 1973-ban megkapta a Nemzeti Könyvdíjat.

A kötet elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját és szerepelt a Goncourt-díj rövidlistáján is. A Kreml mágusa, Putyin Raszputyinja, a titokzatos Vagyim Baranov színházi rendező, televíziós valóságshow-k producere volt, majd a Cár szürke eminenciása lett. Miután politikai tanácsadói posztjáról lemondott, számos legenda keringett róla. Aztán egy éjszaka e könyv elbeszélőjének, egy képzeletbeli francia történésznek elmeséli az életét. Giuliano da Empoli az orosz hatalom központjába vezeti el az olvasót, ahol az udvaroncok és az oligarchák ádáz háborút vívnak egymással. Vagyim, a rezsim első számú kommunikációs tanácsadója az egész országot politikai színházzá változtatja, és e színpadon egyetlen valóság létezik: a Cár kívánságainak végrehajtása. A Kreml mágusa a csecsen háborútól a szocsi téli olimpián keresztül az ukrajnai válságig a mai Oroszország regénye, pontos látlelet a hatalom természetéről. "Mindig is lesznek csalódott, frusztrált, vesztes tömegek, minden korban és minden rendszerben. Sztálin rájött, hogy a düh strukturális adottság. Időszakonként csökken vagy erősödik, de soha nem tűnik el, egyike a társadalmat befolyásoló mélyáramlatoknak. Tehát nem harcolni kell ellene, hanem csak kezelni. Hogy a düh ne lépjen ki a medréből, ne pusztítson el mindent, ami az útjába kerül, folyamatosan levezető csatornákról kell gondoskodnunk. Olyan helyzeteket kell teremtenünk, amelyben a düh szabadjára engedhető a rendszer veszélyeztetése nélkül." Giuliano Da Empoli (1973) olasz-svájci esszéíró, politikai tanácsadó és egyetemi oktató. Első regénye A Kreml mágusa, amelyből Olivier Assayas rendezésében, Jude Law és Paul Dano főszereplésével filmadaptáció készült. A politikai propaganda új mestereinek szentelt A káosz mérnökei című kötetét tizenkét nyelvre fordították le franciából. Legutóbbi könyve, a Ragadozók kora - Találkozások a világot leigázó autokratákkal és techhercegekkel, 2025-ben jelent meg magyarul.

„Érzi, hogy valami mocorog benne. Nyújtózkodik, ágaskodik a démon. Felébredt a hosszú alvás után, és most áldozatra les. Vissza kell fognia, különben baj lesz.” Egy nő Firenzébe érkezik, ahol találkozik egy férfival, és hamarosan egymásba szeretnek. Nem telik el sok idő, és mindketten hűtlenné válnak. A nő egyre inkább meg van győződve arról, hogy nem csupán egy erőszakos emberrel van dolga: a férfiban egy démon lakozik – ahogy benne is. Az ördög ölelésében felemelő, nyugtalanító és meglepően humoros, kíméletlenül pontos leírást ad a bántalmazó kapcsolatok világáról. Veszedelmesen sötét és misztikus történet, amely lélegzetelállító utazásra hív az ember legsötétebb énjébe.

Az elmúlt 10 év eseményeit összegző új kiadás "A geopolitika minden országot érint." Párizsi klímaegyezmény, Iszlám Állam, ukrajnai háború - kifejezések, amelyekkel nap mint nap találkozunk a hírekben. De vajon tudjuk-e, mit jelentenek? Tim Marshall brit újságíró segít eligazodni a naponta ránk zúduló információáradatban, miközben ráirányítja a figyelmünket a geopolitika fontosságára. A politikusok mozgásterét mindig korlátozták országuk földrajzi adottságai: a hegyek, a folyók, az éghajlat, a tengerek, a sivatagok. A szerző tíz fejezetben térképek segítségével mutatja be többek között Oroszország, Kína, az Egyesült Államok, Latin-Amerika, a Közel-Kelet és Európa múltját, jelenét, és kitekintést ad a jövőbe is. Miért megszállottja Putyin Ukrajnának? Miért fenyeget konfliktus Kína és az Egyesült Államok között? Miért vannak zavargások a Közel-Keleten? A földrajz fogságában legújabb kiadásában Tim Marshall közérthetően összegzi az elmúlt évtized eseményeit, és kiemeli: a nagyhatalmi törekvések, szövetségek és háborúk hátterében gyakran ugyanaz a meghatározó tényező áll - a földrajz.

Megszoktuk, hogy végül minden jól alakul. De mi van, ha most nem így lesz? Carlo Masala különösen drámai módon mutatja be, mi forog kockán. Egy lehetséges forgatókönyv szerint 2028 márciusában az orosz csapatok elfoglalják az észt kisvárost, Narvát és a Balti-tengeren fekvő Hiiumaa-szigetet. Megkezdődik a balti államok elleni támadás. Az a tény, hogy Európa az ukrajnai háború befejezése után nem fegyverkezett fel újra, most visszaüt. Alkalmazható-e a NATO 5-ös cikkelye? Hogyan dönt a szövetség? Kockáztatják-e a nukleáris háborút? A katonai szakértő Carlo Masala a fikció határmezsgyéjén egyensúlyozva mutatja be, hogy Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja messze több, mint egy európai konfliktus – ez a jövőbeli világrendért folyó globális hatalmi harc egyik legfontosabb csatatere, kimenetelétől függ, hogy milyen normák uralják ezentúl a nemzetközi politikát. Ez a könyv sürgető felhívás, hogy Ukrajna sorsán túl lássuk azt is, nemcsak Európa jövője a tét, hanem a nemzetközi rend stabilitása is. „Hozzászoktunk, hogy végül valahogyan minden jóra fordul. Minden hollywoodi filmben ez történik. Ez történt 1945-ben és 1989-ben is. Persze nem azonnal, az unalmas is lenne. De a végére mégiscsak. A mostani helyzet egyértelmű: demokráciánkra, Ukrajnára, az egész Nyugatra irtózatos nyomás nehezedik. A populisták egyre sikeresebbek a választásokon, az orosz csapatok előrenyomulnak, Donald Trumpot megint elnökké választották. De a végére majd csak jóra fordulnak a dolgok, ugye? Minket azért mégsem támad meg Oroszország, a demokrácia nem roppan bele, a Nyugat megőrzi az erejét, ugye? És mi van, ha mégsem? Mi van, ha Oroszország győz?”

A tó vize sohasem édes szerzőjétől Loris fiatal, művelt, céltudatos. Egy sikeres könyvkiadóban dolgozik, a párkapcsolata rendezett, élete a felszínen éppoly stabil, mint amilyenre vágyik. Mégis minden szétesik körülötte. A teste jelzéseket küld, de az orvosi vizsgálatok szerint minden rendben. Csakhogy semmi sincs rendben. A mélypont felé közeledve Loris lassan rájön, hogy nem a gyógyulást, hanem önmaga megértését kell keresnie. Caminito írásaiban a társadalmi különbségek, a női tapasztalat és a fiatal generációk láthatatlan terhei állnak középpontban. Új regénye pontosan ábrázolja a modern élet láthatatlan kríziseit: a szorongást, a túlterheltséget, a csendes lemondást, amit senki sem nevez betegségnek. A Tünetek egy generáció belső összeomlásának története, amely fájdalmasan ismerős lehet mindannyiunk számára. „És ekkor észrevesz valamit: a fájdalom kezd feláramlani a mellkasába és a bal karjába, zuhanásérzet fogja el, közeledik a pánik, és hamarosan infarktustünetei lesznek, amiken nem tud úrrá lenni, sőt biztosra veszi majd, hogy infarktust kapott. Miért hazudik nekem ez a test, kérdi magától, miért képes a legszörnyűbb bajokat is szimulálni?”

A 11 éves Milan halálosan unatkozik franciaországi otthonában; csak a televízión keresztül jutnak el hozzá a távoli tragédiák visszhangtöredékei. Aztán 1994 nyarán a családja befogad egy Ruandából jött állítólagos unokatestvért, Claude-ot. Milant először zavarba ejti ez a hallgatag, sérült fiú, de hamarosan testvérre lel benne: megoszthatja vele a szobáját, a játékait és a szenvedélyeit. Ám az új testvért éppolyan váratlanul ragadják el tőle, ahogyan felbukkant. Milan ismét egyedül marad, és most már a veszteség és a szülők hallgatása is nyomasztja. Később, már fiatalemberként lépésről lépésre, utazásról utazásra eljut a családi titok forrásához, abba az országba, amely a népirtás után próbálja újraépíteni önmagát. Gaël Faye egyedülálló gyengédséggel rajzolja meg szereplői sorsát. Négy generáción át meséli el annak a népnek a történetét, amely a véres múlt dacára párbeszédre, megbocsátásra törekszik. „Apám állította, hogy a bőrszínük különbsége számára sosem volt gond. "A szerelemnek nincs színe", mondogatta. Büszkén mondta, azt hirdetve, hogy nem is látja anyám színét. Mivel anyám hallgatott a származásáról, szinte el is felejtettem, hogy más ég alatt született és nőtt fel, mint mi. Annyira, hogy amikor azon kaptam, hogy kinyarwanda nyelven telefonál, döbbenten megtorpantam, hallva, hogy folyékonyan beszél egy ismeretlen nyelven. Sosem tudtam meg, kivel beszélt.”

„Kíváncsi lennék, hogy került a könyv Guernsey-re. Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket. Milyen szép volna, ha ez igaz volna!” 1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, hogyan alakult meg a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, és miként segített a sziget lakóinak abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, amelyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Felkeresi egykori, szexfüggő páciensét, Philip Slate-et, akin húsz évvel korábban hiába próbált segíteni. Philip mégis gyógyultnak tekinti magát, felépülését pedig a nagy német filozófus, Arthur Schopenhauer pesszimista tanításainak tulajdonítja. Az érzelmeit kifejezni képtelen, kapcsolatfóbiás férfit Julius meghívja terápiás csoportjába. Csakhogy az idő vészesen fogy. Vajon jut-e még ideje arra, hogy valóban segítsen Philipnek? Sikerül-e megvívniuk egymással a csoport tagjainak szeretetéért és elismeréséért? Talán még nem késő.