Park Kiadó strana 10 z 53

Ha valami nem rögtön jut az eszünkbe, hajlamosak vagyunk kétségbeesni. Hiszen feledékenységünk annak a jele, hogy nem jó a memóriánk – legalábbis ez az általános vélekedés, és sokáig a tudomány is így tartotta. Csakhogy úgy tűnik, ennek épp az ellenkezője az igaz, érvel Scott A. Small kiváló emlékezetkutató, aki állítja: a felejtésre, a feledékenységre gondolkodásunk, kreativitásunk megőrzéséhez igenis szükségünk van. Könyvében nemcsak azt írja le közérthetően és érdekfeszítően, hogy mi a különbség a normális és a kóros feledékenység között, és hogyan működik az agyunk, a memóriánk, hanem az Alzheimer-kór kutatásának legfrissebb eredményeivel is megismertet bennünket. „Kognitív képességeink kibontakoztatásához elengedhetetlen az emlékezés és a felejtés egészséges egyensúlya: csak így tehetünk szert a kellő rugalmasságra, amivel alkalmazkodhatunk az örökké változó környezethez. A felejtés érzelmi jóllétünknek is előfeltétele: általa szabadulhatunk meg a nehezteléstől, a neurotikus félelmektől és a fájdalmas, gyötrő élményektől.” Scott A. Small a Columbia Egyetem neurológus és pszichiáter professzora, az ottani Alzheimer-kór Kutatóközpont igazgatója. Szűkebb szakterülete az öregedés, a demencia és az Alzheimer-kór. 2020-ban többekkel együtt megalapította a Retromer Therapeutics nevű biotechnológiai vállalatot, amely az Alzheimer-kór terápiás lehetőségeinek, gyógyszerének fejlesztésével foglalkozik.

„Miért élünk olyan fájdalmasan a történeteinkben? Miért szenvedünk annyira azoktól a dolgoktól, amiket mi magunk találtunk ki? Te érted, Jeffers? Egész életemben szabad akartam lenni, és a kislábujjamat sem voltam képes felszabadítani. Azt hiszem, Tony szabad, és a szabadsága nem tűnik valami nagy dolognak. Felszáll a kék traktorára, hogy lenyírja a megnőtt füvet, amit vissza kell vágni tavasszal, és nézem, ahogy nyugodtan pöfög fel és alá a nagy karimás kalapjában az ég alatt, előre-hátra a motorzúgásban.” A Körvonal-trilógia szerzőjének új regénye Egy középkorú nő, M. meghív egy híres művészt a távoli lápvidékre, a vendégházába, hogy ott alkosson. Nem hagyják nyugodni a férfi festményei, és abban bízik, a bennük megtalált művészi látásmód őt is közelebb viszi majd saját életének rejtélyéhez. Ám ahogy a hosszú, száraz nyár beköszönt, a férfi provokatív jelenléte maga is rejtélyessé válik M. számára, és felkavarja a visszavonultan élő család nyugalmát. Rachel Cusk új könyve a bezáródás regénye – a női sorsról és a férfikiváltságokról, az emberi kapcsolatok geometriájáról és az életünket átszövő erkölcsi kérdésekről gondolkodtat el. És emlékeztet arra, hogy a művészet kockázatos játék – amennyire felemelő, éppannyira romboló is lehet. „Miért élünk olyan fájdalmasan a történeteinkben? Miért szenvedünk annyira azoktól a dolgoktól, amiket mi magunk találtunk ki? Te érted, Jeffers? Egész életemben szabad akartam lenni, és a kislábujjamat sem voltam képes felszabadítani. Azt hiszem, Tony szabad, és a szabadsága nem tűnik valami nagy dolognak. Felszáll a kék traktorára, hogy lenyírja a megnőtt füvet, amit vissza kell vágni tavasszal, és nézem, ahogy nyugodtan pöfög fel és alá a nagy karimás kalapjában az ég alatt, előre-hátra a motorzúgásban.”

"Könyvünk nem abban segít, hogyan változtathatnád meg a gyerekeidet. Arra bátorít, hogy változz meg te magad... A gyerekek problémái a kapcsolataikra vezethetők vissza, így a gyerek és a szülő csak együtt találhat rájuk megoldást." Minden szülő vágya, hogy a gyereke sikeres legyen. Ennek érdekében sokszor a legjobb szándék ellenére egészségtelen nyomás alá helyezi, a teljesítmény hajszolása pedig visszafelé sül el. A kötet pszichológus szerzői szerint nem a nyomás intenzitása, hanem a minősége számít, ezért a legfontosabb annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miképp gyakorolhatunk jótékony nyomást a gyerekünkre. Thurber és Weisinger módszereinek segítségével az egészségtelen nyomás egészséges útmutatássá alakítható. Kutatási eredményekkel alátámasztott esettanulmányaik gyakorlati módszereket kínálnak ahhoz, hogyan fejleszthetjük 3-23 év közötti kisgyerekeink, kamaszaink, fiatal felnőtt gyerekeink kreativitását, motivációját, érzelmi jólétét, szociális képességeit és intellektuális kíváncsiságát. Hasznos tanácsokat kapunk ahhoz is, hogy eredményesebb kommunikációval miként mélyíthetjük el a kapcsolatunkat, hogy gyerekünk bizalmi légkörben, szelíd szülői támogatással a lehető legtöbbet hozhassa ki magából.

"Feledhetetlen könyv a kamaszkorról, a dühről, az álmok kergetéséről." - Marie Claire A harcias és őszinte Antonia arra tanítja a lányát, hogy ne várjon semmi jót az emberektől. Gaia pedig megtanulja: nem panaszkodni, inkább elmerülni a közeli Braccianói-tóban, olvasni, tanulni, mobiltelefont cipősdobozba rejteni, a boldogtalanságot pedig oda, ahol senki sem látja. De aztán amikor először találja magát szemben a hétköznapi alattomossággal, a kislány kiszámíthatatlan, pusztító erőt fedez fel magában. A narrátor áradó kamaszhangon mesél erről a drámai, mégis álomszerű ifjúkorról. Barátai, szerelmei, dacos tekintete úgy őrződnek meg szívünkben, mint a tó fenekén a titokzatos betlehem. Éveken át falaztam, miközben nyáron egy bárban valaki kilopta a játékautomatából a pénzt, húztam meg kulccsal valamelyik kocsi oldalát, írtam fel festékszóróval valamelyik tanár nevét, és mellé, hogy HÓHÉR, csak azért, mert nem adott ötöst a fizikadolgozatomra, hanem csak hármast, rohantam neki a fejemen motorossisakkal valamelyik kreténnek, aki azt akarta, hogy sört igyak vele, vertem be az orrát, hogy folyt belőle a vér. Éveken át öltöztem, vetkőztem, undorodtam a saját bőrömtől, gondoztam odaadóan a hajamat, vigyáztam a csípőcsontomra, tettem gúny tárgyává a fülemet, a túl hosszú lábamat, húzgáltam a mellbimbómat, hátha akkor kinő a mellem, büntettem magam, ha túl sokat ettem, szégyelltem, ha semmit sem ettem, hagytam ki a reggelit, mostam ki meleg zuhannyal alaposan a fülemet, lakkoztam a körmöm, használtam el a szempillafestéket, ejtettem bele az alapozót a mosdókagylóba, pucoltam le az egészet vécépapírral, ellenőrizgettem, hogy egyetlen szeplőm se látszódjon, égettem le magam az első napsütésben.

A Koppenhága-trilógia megjelenésével a dán irodalom egy klasszikusát ismerheti meg a magyar olvasó, a köteteket 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta. "A gyerekkor hosszú és keskeny, mint egy koporsó, és egyedül nem lehet kijutni belőle." Tove Ditlevsen írásai reneszánszukat élik. Koppenhága-trilógia című memoárjában, amely az 1960-as és 70-es évek fordulóján látott napvilágot, fájdalmas őszinteséggel tárja az olvasó elé legszemélyesebb élményeit, élete legintimebb történéseit. Mesél koppenhágai gyerekkoráról, fiatalságáról, íróvá válásáról, házasságairól és függőségéről. A trilógia első része, a Gyerekkor egy iróniával fűszerezett, érzékeny portré felnőtté válásról, barátságról és költői szárnypróbálgatásról. "Sötét a gyerekkor, és nyüszít, mint egy pincébe zárt, elfelejtett kis állat. Látni, mint a leheletet a hidegben, olykor túl kicsi, olykor túl nagy. Soha nem illik pontosan az emberhez. Csak akkor lehet nyugodtan szemlélni, és úgy beszélni róla, mint egy túlélt betegségről, amikor már levetetted magadról, mint egy inget."

"Én igazán a legkisebb okot sem adtam kiutasításra, hiszen már süketségemnél és tudatlanságomnál fogva sem kerülhettem abba a helyzetbe, hogy az állam érdekeire, a közrendre és közbiztonságra aggályos lehessek. Alázattal könyörgöm, hogy még hátralévő pár napomat ne méltóztassék súlyosabbá tenni kiutasításommal, ne küldjenek egy idegen országba, ahol ma már senkim sincs; itt éltem le életemet, és itt szeretnék örök pihenőre térni." "A holokauszt minden egyes magyar állampolgár részvételével történt: mindenkinek volt a zsidótörvények által érintett szomszédja, barátja vagy üzletfele. Az átlagember esetében a felelősség elhárítására szolgáló "parancsra tettem" megfogalmazás megfelelője a "nem is tudtam róla". Klacsmann Borbála könyve ennek a kényelmes és megszokott elbeszélésnek minden elemét megkérdőjelezi, és konkrét eseteken keresztül mutatja be, hogyan nyilvánította a magyar állampolgárok egyik része a másikat minden következmény nélkül "másnak". (...) Azt, hogy mi hangzott el és milyen döntések születtek az ebédlőasztaloknál a gőzölgő levesek felett vagy a befüggönyözött szobák sötétjében, melyeknek hatására (...) kérvényeket, beadványokat tettek egyes állampolgárok más állampolgárok ellen, nem tudjuk, csak sejthetjük. De ezeknek a döntéseknek az írott forrásai megmaradtak, és rájuk épül ez a könyv. A kapzsiság és a bizonyosság, hogy meg lehet úszni, sok tízezer magyart késztetett rá, hogy mások kirablása és halála árán javítson anyagi helyzetén." (Részlet Pető Andrea előszavából)

"Negyed évszázada ismerem Pippa Leet, mégsem fogom soha megtudni, ki is ő igazán." Pippa Lee mindent megkapott az élettől, amiről egy nő álmodhat. Tökéletesnek látszó világa egy költözés után mégis a szétesés jeleit mutatja. A reggeli kávé mellett, a kertvárosi fűnyírók zúgása közepette Pippa azon tűnődik, hogyan is kerülhetett egy nyugdíjas lakóparkba, és miért lett belőle alvajáró. Keresi a választ, és sorra kibomlanak múltjának történetei: egy terhelt anyakapcsolat, féktelen fiatalság, sorsfordító találkozások, viszonyok és árulások, a házasság csalóka biztonsága. A jelen pedig egy következő újrakezdés bizonytalan ígéretét hordozza. Rebecca Miller nagy sikerű regényében páratlan éleslátással tárja fel a modern élet kihívásait - és a benne rejlő összes lehetőséget. A regényből világsztárok főszereplésével (Keanu Reeves, Robin Wright, Monica Bellucci, Julianne Moore) azonos című film készült, amelynek forgatókönyvírója és rendezője is maga a szerző volt.

Új, átdolgozott kiadás Születés, szex és halál - minden, ami az élet szempontjából lényeges. DAILY TELEGRAPH David Attenborough nagy sikerű könyv- és filmsorozatának harmadik, átdolgozott zárókötete az állatok viselkedésével, a zoológia egyik legizgalmasabb területével foglalkozik. Az első kötet, az Élet a Földön középpontjában az állatok evolúciója állt, a második, Az élő bolygó pedig azt vizsgálta, hogyan alkalmazkodnak az állatok a különböző élőhelyekhez. Az élet erőpróbái csupa dráma és akció - a ragadozók elleni küzdelem, a táplálékszerzés, a viaskodás a vetélytársakkal, a párválasztás, a párzás megannyi viszontagsága. Miközben minden állat arra törekszik, hogy átörökítse a génjeit a következő nemzedék számára, nehézségek sokaságával szembesül. A kihívásokra adott válaszok változatosak, néha egészen meghökkentőek - és az ember számára meglehetősen ismerősek, hiszen mi magunk is hasonló erőpróbáknak vagyunk kitéve. "A baglyok fiókái a ragadozó madarak többségéhez hasonlóan nem egyszerre kelnek ki; az első jelentősen erősebb és mohóbb lehet a későbbieknél. Amikor a szülők megérkeznek a táplálékkal a fészekhez, ez a fióka félrelöki a kisebbeket, és elsőként jut az ennivalóhoz. Ha ebben az időszakban bőséges a zsákmány, minden fióka jóllakhat, de mostohább körülmények között a legkisebb éhen marad, és hamarosan elpusztul; csenevész kis testét a többiek azonnal felfalják, így nem vész kárba a hús."

Irvin D. Yalom több mint ötvenévnyi praktizálás után összegyűjtötte leghasznosabbnak bizonyult terápiás módszereit, hogy ekképp járuljon hozzá pályakezdő kollégái szakmai fejlődéséhez. Nyíltan és szinte zavarba ejtően tárja elénk saját kétségeit, botladozásait éppúgy, mint briliáns megoldásait. Eszmefuttatásai a laikus olvasó számára is érthetőek, sok az esetleírás, a gyakorlati tanács. Az írásokon átsüt emberszeretete, empátiája, toleranciája, hitelessége és bölcsessége. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és a terapeuta kapcsolatának buktatóiról vagy a szexuális kapcsolat létesítésének tilalmáról. A sokat tanult és sokat megélt terapeuta lényegesen többet enged meg magának a páciens-terapeuta viszonyban, mint tapasztalatlanabb kollégái. Laza és magabiztos, dörzsölt és érzékeny. Tanácsait pácienseknek és terapeutáknak egyaránt érdemes megfontolni.

„Az etióp futók miért kelnek fel hajnali háromkor, hogy felfussanak a hegyre? Miért lesz jobb futó, aki kimegy a terepre a hiénák közé? És miért teszi kevésbé unalmassá, sokkal inkább életre szóló kalanddá a futást, ha az ember kreatívan és veszélyesen közelít hozzá? Ha van kedved, gyere velem a sötét erdőbe, és megmutatom.” „Crawley jó iramot diktál, és izgalmas ösvényeken vezet át minket Etiópia történelmén, gasztronómiáján, futóterepeken és hiedelmeken, egy nem futó is örömét lelheti az olvasásban. Aki pedig fut, biztosan kedvet kap ahhoz, hogy puha erdőtalajon, látszólag céltalanul kerülgessen fákat.” – Fehér János, telex.hu Michael Crawley 2.20 alatt futja a maratont. Hosszútávfutó-karrierjének hátat fordított, antropológus lett, és Etiópiába költözött, hogy megismerje a helyi hosszútávfutók edzési szokásait, életmódját, álmait és barátságait. Profi futókkal élt és edzett több mint egy éven át, hogy megfejtse sikerük titkát és megörökítse emberfeletti munkájukat. A Felhők felett futni azonban a sikernél jóval többről szól: tükröt tart a nyugati versenysport világának és módszereinek, és bemutat egy másik, közösségibb szemléletmódot. Páratlanul izgalmas betekintés egy ismeretlen világba, egyben önismereti utazás bárkinek, aki húzott már futócipőt azért, hogy változtasson az életén. „Etiópiában úgy vélik, hogy az energiát angyalok és démonok uralják, és boszorkánydoktorok segíthetnek megszerezni egy másik futó erejét. Egy névtelen futó azt mondta nekem az erdőben, teljesen komolyan, hogy 25.32 alatt fogja lefutni a 10 000 métert – ami csaknem egy teljes perccel jobb, mint a jelenlegi világcsúcs. Ez az a hely, ahol az Entoto levegőjének köszönhetően én is 2.08 alatt fogom lefutni a maratont. Egyszóval ez az a hely, ahol a varázslat és az őrület kéz a kézben jár, és ahol az emberek még tudják, mit jelent álmodni.” Nem csak futóknak!

A kötet elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját és szerepelt a Goncourt-díj rövidlistáján is. A "Kreml mágusának" hívták. A titokzatos Vagyim Baranov színházi rendező, majd televíziós valóságshow-k producere volt, mielőtt a Cárnak nevezett Putyin szürke eminenciása lett. Miután lemondott politikai tanácsadói posztjáról, számos legenda terjedt róla, ám senki nem tudta megmondani, mi az igaz, és mi a hamis ezekben. Mígnem egy éjszaka elmondta történetét e könyv elbeszélőjének... A Kreml mágusa az orosz hatalom központjába vezeti el az olvasót, ahol az udvaroncok és az oligarchák állandó háborút vívnak egymással. Vagyim, a rezsim fő spin doctora az egész országot politikai színházzá változtatja, ahol egyetlen valóság létezik: a Cár kívánságainak végrehajtása. De Vagyim nem csupán egy újabb nagyravágyó szereplő a többiek mellett Putyin környezetében; miután belesodródott annak a rendszernek a legsötétebb machinációiba, amelynek kiépítésében ő maga fontos szerepet játszott, ez a farkasok közé tévedt költő mindent megtesz azért, hogy kiléphessen belőle. A Kreml mágusa a csecsen háborútól a szocsi téli olimpián keresztül az ukrajnai válságig a mai Oroszország regénye, amely a Putyin-korszak kulisszatitkainak feltárása mellett a hatalom természetéről szóló reflexiókkal is lebilincseli az olvasót.

Szerelem és rivalizálás, bűntudat és vezeklés - nyers közvetlenséggel, lakonikus humorral és megkapó könnyedséggel. A sikeres jelmeztervező, Doro; az érzékeny családanya, Yella; a légiesen modern, de gyökértelen Amelie; a racionális kémikus, Helen - négy testvér, akik cseppet sem hasonlítanak egymásra. És akik az anyjuk hívására, minden ellenérzésük dacára egyként útra kelnek a holland faluba, Bergenbe. A csodás partra, ahol gyermekkoruk nyarait töltötték - és ahova sohasem akartak visszatérni. Itt veszítették el az apjukat. Mi viszi rá mégis az anyjukat, hogy ide szervezzen családi találkozót? Mi az a hír, amit képtelen máshol megosztani? És miért a nagy titkolózás? De nem csak az anyának van titkolnivalója - ahogy sorban bomlanak ki az újabb és újabb rejtélyek, már az is megkérdőjeleződik, kik voltak ők, és most kicsodák. Monika Peetz a Keddi nők után új sorozatba kezd: a Nyári nővérek első regényében együttérzőn mutatja be Yella zűrzavaros világát. A sorozat későbbi kötetei tovább mesélik a nővérek történetét. "Mit kell tenned, ha eltévedsz? Ezer különböző válasz is adódik. Az egyik, hogy menj vissza az utolsó ismert helyre."

Theo Byrne asztrobiológus, aki a Földön kívüli élet jeleit kutatja a világűrben, felesége halála óta egyedül neveli kilencéves fiát. A melegszívű és kedves Robin rajong a természetért, az állatokért, a növényekért, de rendkívül furcsa gyerek. Ki akarják rúgni az iskolából, mert behúzott az egyik osztálytársának. Theo nem szeretné, ha egyre zaklatottabb fiát pszichoaktív szerekkel kezelnék. Tudomást szerez egy kísérleti szakaszban lévő, neurofeedback nevű technikáról, amelynek segítségével Robin megtanulhat jobban uralkodni az érzelmein - az eljárás részben az anyja agyáról rögzített működésmintákra szoktatja a fiút. A szárnyaló természetleírások, a távoli világok fájdalmas látomásai és a szenvedélyes szeretettel teli apa-fiú viszony ábrázolása Powers legbensőségesebb regényévé teszik a Rémületet, melyben mindvégig ott bujkál a kérdés: Hogyan mondjuk el a gyerekeinknek az igazat erről a gyönyörű, de veszélyeztetett bolygóról?

A múlt emlékét Tárá is őrzi valamiképp, Antárá is, de máshogyan. Mindketten állhatatosan nyalogatják az egymástól kapott sebeiket. Tárá zűrös lány volt annak idején. Szerelem nélküli házasságából előbb egy ásramba menekült, aztán egy ideig koldusként tengődött, hogy jómódú szüleit bosszantsa, majd éveken át futott egy toprongyos, hajléktalan művész után - és közben végig ott volt vele a kislánya. Most azonban utolérte a demencia, kétszer ad fizetést a bejárónőnek, és egész éjszakára nyitva felejti a csapot. Antárára vár a feladat, hogy gondoskodjon az anyjáról, aki soha nem gondoskodott róla. Az Égett cukor emlékekről és mítoszokról szól, arról, hogy a saját magunknak mesélt történetek miképp válnak valóságosabbá a tükörképünknél is. Féltékenység, megszállottság, árulás témáit járja körül. Éleslátó szarkazmus szövi át, és arra keresi a választ, hogy vajon mennyire ismerjük a hozzánk legközelebb állókat és végső soron saját magunkat.

A kötet 2021-ben Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat. 2018-ban egy fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye felfedez Párizsban egy legendás könyvet, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusát. A szerzőt úgy emlegették annak idején: a "néger Rimbaud", de a műve által keltett botrány miatt eltűnt. Diégane nyomozni kezd a titokzatos T.C. Elimane után, és tragédiákkal szembesül. Közben Párizsban fiatal afrikai írók egy csoportjával jár össze; figyelik egymást, beszélgetnek, vitatkoznak, isznak, sokat szeretkeznek, és töprengenek a száműzetésbeli alkotás szükségességén. Az emberek legtitkosabb emlékezete villódzóan ötletes, lebilincselő olvasmány, melyben ott a választás állandó kényszere: írni vagy élni? Szerelmi vallomás az irodalomhoz és az irodalom időtlen hatalmához.

1913 - Az évszázad nyara című kötet szerzőjének új könyve. 1933-ban Berlinben véget érnek az "arany húszas évek", a Côte d'Azurön azonban F. Scott és Zelda Fitzgerald továbbra is száguld a házasságukat elnyelő szakadék felé; Walter Benjamin a szerelmet keresi Ibizán, de csak hasist talál; Kurt Weill a Koldusopera jogdíjaiból finanszírozza felesége, Lotte Lenya és szeretője kirándulásait Monte-Carlo kaszinóiba, Erich Kästner pedig beszámol az anyjának legújabb flörtjeiről a berlini Romanisches Caféban. Mintha egyelőre az odaadás és a szerelem lenne az egyetlen lehetséges válasz a nemzetiszocialisták által szított gyűlöletre: a harmincas évek tele vannak szép, merész, kilátástalan kalandokkal és nagy románcokkal. A Szerelem a gyűlölet korában izgalmasan és magával ragadóan meséli el egy radikális évtized történetét, amelyben a szabadosság maximuma egyedülálló politikai katasztrófával találkozik. Amikor az ifjú Jean-Paul Sartre 1929 tavaszán a párizsi École Normale-ban először pillant Simone de Beauvoir szemébe, életében először és utoljára elveszíti az eszét. Miután néhány héttel később, június elején sikerül megbeszélnie vele, hogy kettesben találkozzanak, a lány egyszerűen nem jön el. Sartre a rue de Médicis-n egy teázóban rostokol, és hiába várja. Ezen a napon kellemesen meleg van Párizsban, fehér felhők gomolyognak a mélykék égen, Sartre direkt nem kötött nyakkendőt, mert a tea után át akar menni Simone-nal a közeli Jardin du Luxembourg-ba csónakázni, olvasta, hogy ez így szokás. Már félig kiitta a teáját, tizenötször az órájára pillantott, hosszan tömködte a pipáját, és rágyújtott, amikor odarohan hozzá egy fiatal, szőke nő. Azt mondja, ő Simone húga, Héléne de Beauvoir, a nővére nem tud eljönni, sajnálja. Mire Sartre megkérdezi: de hogy talált meg ilyen hamar ennyi ember között? "Simone azt mondta - így a húg -, hogy maga alacsony, szemüveges és nagyon csúnya." Így kezdődik a huszadik század egyik legkülönösebb szerelmi története. "Elragadó könyv. Rengeteget tanultam belőle szerelemről, művészetről, borzalmakról." Ferdinand von Schirach Florian Illies 1971-ben született, Bonnban és Oxfordban tanult művészettörténetet. Volt a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung és a ZEIT tárcarovatának vezetője, a Rowohlt könyvkiadó igazgatója és a Griesbach aukciósház vezetője. Jelenleg a ZEIT társkiadója és szabadfoglalkozású író. 27 nyelvre lefordított, világsikert aratott könyve, az 1913 - Az évszázad nyara új műfajt teremtett az elbeszélő történetírásban.