Park Kiadó strana 5 z 53

Újabb kiváló kalauz a modern világhoz. Marshall mesterien foglalja össze, mit kell tudnunk, és miért." Peter Frankopan, a Selyemutak szerzője "A földrajz kulcsfontosságú: behatárolja, mit tehet és mit nem az emberiség." Tim Marshall új könyvében tíz olyan térséget térképez fel, amelyek ma, a nagyhatalmi versengés új korában befolyással lesznek a nemzetközi politikára. Ezek Ausztrália, Irán, Szaúd-Arábia, az Egyesült Királyság, Görögország, Törökország, a Száhel-övezet, Etiópia, Spanyolország és a világűr. Kiderül, hogy a Száhelben fennálló gondokból miért következik, hogy Európának belátható időn belül újabb menekültválsággal kell számolnia; hogy a 21. században miért a Földközi-tenger keleti medencéjét tartják a világ egyik leglobbanékonyabb térségének; és miért gondolják sokan úgy, hogy a világűr lesz a hatalmak összecsapásának következő színtere. A földrajz hatalma lebilincselő módon mutatja be, milyen módon formálta és formálja az emberiség múltját, jelenét és jövőjét a földrajz. "Szövetségek köttetnek, majd esnek szét. Lehetetlen megmondani, hogy a következő évek során pontosan merre billen a hatalmi egyensúly. Most még forog a kaleidoszkóp, darabkái nem állapodtak meg.

A terapeuta rendelőjében mindenki hazudik. Hazudik Carolyn, akinek feltett szándéka, hogy tönkreteszi az ifjú Ernest Lash ígéretes karrierjét, mert meg van győződve róla: ő vette rá a férjét (volt páciensét), hogy elváljon tőle. Hazudik Shelly, a megszállott pókerjátékos, aki álnok módon férkőzik a terapeutája, Marshal bizalmába, mert csak így remélhet kievickélni szorult anyagi helyzetéből. Yalom világában páciens és terapeuta kapcsolata hihetetlenül bonyolult, olykor valóban nem könnyű eldönteni, melyikük az, aki segítségre szorul. A Terápiás hazugságok fordulatos pszichológiai krimi, melyben a szerző metsző iróniával vizsgálja tulajdon szakmáját. A pszichiáterek, derül ki belőle, korántsem olyan jó emberismerők, hihetetlenül könnyű átverni őket. "A mi szakmánk kényes szakma, minden oldalról veszély fenyegeti. Kötelességünk megvédeni, és ugyanakkor megóvni a normáinkat is. Ha semmi mást nem hisz el rólam, annyit higgyen el, hogy a szakmát nagyra becsülöm. Egész életemet ennek szenteltem. Ezért meséltem el olyan részletesen a történetemet. Azt akartam, hogy tudja: nem árulásról szól. Jóhiszeműen tettem, amit tettem. Talán abszurdnak hangzik, de még most is úgy gondolom, hogy helyesen cselekedtem. A sors néha olyan helyzetbe kényszerít bennünket, amelyben a rossznak tűnő lépés a helyes lépés. Sosem árultam el a szakmát, és soha nem árultam el a betegeimet. Bármit hoz a jövő, Ernest, higgye el, így van."

Mi az, ami értelmet ad az életünknek? Kultúránk azt sugallja, hogy keressük a gazdagságot, a hatalmat, a presztízst, de hová forduljunk, ha ezek az utak nem töltenek el megelégedéssel? A világhírű pszichoanalitikus szerint az a feladatunk, hogy hozzáférjünk a belső iránytűnkhöz, azokhoz a késztetésekhez, amelyek segítenek eligazodni a választás bonyolult sűrűjében. Könyve ahhoz nyújt fogódzókat, hogy ezeket a megérzéseket tudatosítva felismerjük, ezt senki más nem teheti meg helyettünk. Bátorságra, kitartásra ösztönöz, hogy tartalmas életet élhessünk. „Időnként lehetetlennek tűnik elhinni, de attól még igaz: ami velünk történt, kint történt. Ami kint történt, nem határoz meg minket. Ami történt, az csak ritkán szólt rólunk. Valaki más problémáiból adódott, más korlátai jelentek meg benne. A mi életünk mindig is külön utazás volt. Nehéz, de életbevágóan fontos elkülöníteni a saját utunkat az élettörténetünktől, ha szabad és teljesebb életet szeretnénk.”

Peter Wohlleben a világ leghíresebb erdésze és világhírű bestsellerek szerzője, A fák titkos élete című kötetét több mint negyven nyelvre fordították le. Ez a könyv az ő története. Egy isteni mesélőtehetséggel megáldott ember hív felfedezőútra bennünket, megmutatja, hogyan kommunikálnak a fák egymással, mit rejtenek a kérgük alatt, a föld alatt, hogyan mozognak, miként védekeznek a növényevők és a kártevők ellen. Ez a finom, megkapó rajzokkal teli képregény egy csodálatos, de törékeny világba vezet, tudatosítva, hogy a fák megóvása nem pusztán környezetvédelem, hanem olyan tett, amely az emberiség egészének továbbélését biztosítja.

"Mindenkinek három élete van: egy nyilvános, egy privát és egy titkos." Gabriel Garcia Márquez Három kultuszregénnyé vált művel a háta mögött a híres író, Nathan Fawles visszavonul a Földközi-tenger partvidékének közelében fekvő, csodálatos és vad Beaumont-szigetre. Húsz évvel később regényei töretlenül népszerűek. Mathilde Mooney, a fiatal újságírónő a szigetre utazik, hogy a titok nyomába eredjen. Veszélyes párharc veszi kezdetét, igazság és hazugság áll szemben egymással, a szerelmet és a rettegést pedig csak egy hajszál választja el egymástól... Guillaume Musso felejthetetlen regénye Miles Hyman csodálatos feldolgozásában kel új életre.

A török bestseller-szerző első könyve végre magyarul! 1905 szeptembere: Az angol kém, Avinas Pillai megérkezik az izmiri kikötőbe. Nem sejti még, hogy hamarosan olyan szerelemre lobban Edith Lamarck iránt, mely élete végéig elkíséri. 1919: A görög lányt, Panajotát szenvedély emészti. Meg sem fordul a fejében, hogy szerelme csatlakozni fog az Izmirbe bevonult görög hadsereghez, és elmegy harcolni Anatóliába. 1926: A nagy izmiri tűzvészből megmenekült Seherezádé némaságba burkolózik. Emlékszik a múltjára, van egy nagy, elmesélésre váró története, egyelőre azonban nem áll készen a beszédre. Edith, Panajota és Seherezádé… A három nőt szoros kötelék fűzi egymáshoz, amiről azonban csak az indiai kémnek van tudomása. A háttér pedig a bornovai levanteiekkel, az európai negyedben élő görögökkel meg a haynotsbeli örményekkel benépesített, elbűvölő, tovatűnt Szmirna. Defne Suman második regényében a régi Izmirt bebarangolva egy elfeledett világ kapuit tárja fel az olvasó előtt. Rég volt már, amikor egy hajnalon a Bülbül utcai ház kertjében ájultan rám találtak, és megmentettek. Talán egy vagy két éve. Nem tudom. Az idő elveszítette jelentőségét. S bár nem jártam ki elveszett városom rommá lett utcáira, mégis minden elszenvedett fájdalom és veszteség dacára fiatal voltam, és fiatalságom vad erejével kapaszkodtam az életbe, elfogadva, hogy e török család kötelékében, mely habozás nélkül, azonnal a keblére ölelt, immár új névvel folytatódik az életem. Egy múlt nélküli, elárvult, hangtalan, néma Seherezádé lettem. „Életteli, érzékletes és finom.” Elif Shafak Defne Suman (1974) Isztambulban született. Török szociológus, regényíró, jógaoktató. Eddig kilenc kötete jelent meg. Jelenleg Athén és Isztambul között él felváltva. Magyarul ez az első regénye.

„Kavakami regényíróként csendben elkötelezte magát önmaga felfedezése mellett.” – Murakami Haruki A félénk, magányos és befelé forduló Fujuko egyedül él, és szabadúszó lektorként tölti napjait. Harmincöt évesen nem tudja elképzelni, hogy képes lesz-e még valaha is érezni. Nemigen van mással kapcsolata, mint a kolléganőjével, Hidzsirivel, és ezt sem ő kezdeményezte. Ám amikor véletlenül megismerkedik egy Micucuka nevű fizikatanárral, valami felébred benne. Heti találkozóikon Micucuka rengeteget mesél neki a fényről, Fujuko pedig kezdi más megvilágításban látni a világot, és lassanként felszínre kerülnek múltjának fájdalmas emlékei. Ekkor kezdi feszegetni tulajdon határait. De vajon lesz-e ereje ledönteni az őt körülvevő falakat? „Annyira féltem a kudarctól, annyira féltem a sebektől, hogy nem választottam és nem is csináltam soha, de soha semmit.” Mieko Kavakami Oszakában született, jelenleg Tokióban él. Költőként debütált, 2007-ben jelent meg első kisregénye. Több mint húsz nyelvre lefordított könyvei, amelyek számos rangos díjat is elnyertek, köztük az Akutagava-díjat, költőiségükkel, a női test intim ismeretével, társadalmi, etikai érdeklődésükkel arattak világsikert. 2025-ben a Nacu nyara című kötet jelenik meg a szerzőtől magyarul.

"Írás közben bátorító könyvekkel bástyázom körül magam. Alba de Céspedes regényei is köztük vannak." Elena Ferrante A negyvenes éveiben járó Valeri Cossati nem is sejti, milyen boldogtalan, egészen addig, amíg egy vasárnap délelőtt hirtelen felindulásból szert nem tesz egy fekete füzetre. Titokban naplót kezd vezetni. Részletesen beszámol mindennapjairól, az első szerelemmel küszködő egyetemista gyerekeivel való összetűzéseiről, az állandó pénzzavarról, megkeseredett férjével való küzdelmeiről, a háztartásvezetés nehézségeiről, irodai munkájáról és a főnökéhez fűződő különleges barátságáról. Ahogy lopva rögzíti gondolatait és érzéseit, közel kerül önmagához, új fénytörésben látja az életét, és hamarosan rájön, hogy családja iránti kötelességtudatából önmagáról réges-rég lemondott. Valeria egyre mélyebbre merül belső világába, és az elégedetlenség és nyugtalanság, amellyel szembesül, felzaklatja. Ahogy bejegyzésről bejegyzésre rátalál saját hangjára, korábbi identitásképző szerepei - feleség, anya, lány, barátnő, titkárnő - leválnak róla. A család törékeny szövete foszladozni kezd, Valeria pedig rátalál önálló gondolataira, saját vágyaira. A Tiltott füzet korát megelőző, felforgató hatású, radikális regény. De Céspedes művészien és szenvedélyesen védelmébe veszi a nők íráshoz való jogát - azt a jogot, amit sosem szabad magától értetődőnek tekinteni. "Mindig is jelentéktelennek találtam az életemet: az esküvőmön meg a gyerekeim születésén kívül nem történt benne semmi említésre méltó. Viszont mióta véletlenül naplóírásba fogtam, úgy találom, egyetlen szó vagy hangsúly is lehet ugyanolyan fontos, akár még fontosabb is olyan dolgoknál, amelyeket megszokásból annak tartunk. Ha megtanuljuk megérteni a mindennapos történések legapróbb részleteit, talán azt is megtanuljuk, hogyan értsük meg az élet legtitkosabb értelmét. De nem is tudom, hogy ez jó-e vagy sem." Alba de Céspedes (1911-1997) népszerű olasz-kubai regényíró, költő, forgatókönyvíró. Kuba első elnökének unokája, egy nagykövet lánya. Rómában született és nőtt fel. 15 évesen feleségül ment egy diplomatához, 16 évesen lett anya, 20 éves korában elvált és írni kezdett. Az 1930-as években újságíróként dolgozott, aktívan részt vett az olasz partizánmozgalomban, antifasiszta tevékenysége miatt kétszer börtönbe került, regényeit betiltották. A fasizmus bukása után megalapította a Mercurio című, rövid életű, de rendkívül nagy hatású irodalmi folyóiratot. A háború vége után Párizsba költözött, ott is halt meg. A Tiltott füzet eredetileg a La Settimana Incom Illustrata című hetilapban jelent meg folytatásokban, nagyjából ugyanabban a hat hónapban, amelyben a jegyzetfüzet bejegyzései is születnek 1950 decembere és 1951 júniusa között.

#1 Az évszázad regénye – The New York Times „A tetralógia látszólag két nő barátságának története, annál viszont sokkal több: egy korszak és egy város regénye, egy sajátos szabályok szerint működő közösségé, egyúttal egy kapcsolat dinamikájának és egy kreatív életpálya kibontakozásának a krónikája is.” (Könyves Magazin) Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született. Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni. A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat. ELENA FERRANTE a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, a Nő a sötétben (Az elveszett lány) és A felnőttek hazug élete szerzője. 2007-ben egy mesekönyve, 2019-ben Véletlen találatok címen esszékötete is megjelent. Gomolygás című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte egybe. Legismertebb műve, a Nápolyi regények (2011–2014), amelyből sikeres HBO-sorozat készült, eddig 15 millió példányban kelt el. A tetralógia zárókötete, Az elvesztett gyerek története 2016-ban a Nemzetközi Man Booker-díj finalistái között szerepelt. A Briliáns barátnőm 2024-ben a The New York Times szerint az évszázad regénye. Elena Ferrantét a Time magazin 2016-ban az év száz legbefolyásosabb személye közé választotta.

,,A szerelem mindenkit megbolondít egy kicsit, mert a szerelem vagy tétova, vagy letaglózó. Soha nincs rendesen kalibrálva. Mindig túlzás. Nincs precíz iránya, talán Lily is ezért tévelyedett el." Finn éppen haldokló bátyját látogatja egy New York-i hospice kórházban, amikor aggasztó hírt kap egykori kedveséről, az imádni való és különc Lilyről: a lány öngyilkosságot kísérelt meg a pszichiátrián. Finn elindul, hogy a végére járjon, mi történt, és ezzel különös utazás veszi kezdetét - szédületes road movie a lélek legmélyére, az éjszaka birodalmába, ahol egymás mellett él történelmi múlt és apokaliptikus jövő; szépség és borzalom; gyász és remény. Mindezt egy olyan utánozhatatlan, magas feszültségű nyelven elbeszélve, amely képes magába olvasztani a legkülönfélébb végleteket: tragikumot és komikumot, szentet és profánt, lesújtót és felemelőt. Lorrie Moore könyve nemcsak irodalmi csemege, de hihetetlenül bátor könyv is, egyike azoknak, amelyek a kimondhatatlant kimondhatóvá teszik. Lorrie Moore író, kritikus és esszéíró, napjaink egyik legjelentősebb amerikai szerzője, a Vanderbilt Egyetem professzora. Novelláskötetei számos rangos irodalmi díjat elnyertek; az Otthontalan vagyok, ha nem ez az otthonom az Amerikai Kritikusok Díjában részesült. Magyarul 2016-ban jelent meg a Köszönöm, hogy meghívtál című kötete.

A Long Island című kötet előzménytörténete Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor a nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia a családját és az otthonát. Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott föl. Távolra került az otthonától és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe: a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással.

A Leszokni a dohányzásról? Így könnyű! szerzőjének új könyve 16 millió eladott példány világszerte Az Allen Carr-féle Easyway minden idők legsikeresebb módszere, számos függőség leküzdésében segít. A Jó cukor, rossz cukor a modern táplálkozás legveszélyesebb jelenségével, a finomított cukortól és a feldolgozott szénhidrátoktól való függéssel foglalkozik. Ez utóbbi felelős az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség világjárványának kirobbanásáért. A kötet segítségével az olvasó energikusabb, egészségesebb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhet. Allen Carr módszerét követve nemcsak könnyen megszabadulhatsz a ROSSZ CUKORTÓL, hanem élvezni is fogod a leszokás folyamatát. Nem egyszerűen szabaddá válsz, hanem boldogság tölt el, hogy szabad lehetsz. Biztosan úgy érzed: túl szép, hogy igaz legyen, de olvass csak tovább. Veszítenivalód nincs, annál többet nyerhetsz. Allen Carr (1934-2006) brit szerző önsegítő könyveiben a függőségekkel foglalkozik, módszere többek közt a dohányzásról és az alkoholról való leszokásban segít. Az általa alapított Easyway klinikák több mint 50 országban működnek, és eddig mintegy 50 millió embernek segítettek megszabadulni szenvedélybetegségétől.

Az irodalmi Nobel-díjas Isaac Bashevis Singer nemcsak született történetmesélő, az emberi természet kiváló ismerője, de jelentős gondolkodó is volt. E kötet 19 esszéje (amelyeket többnyire ő maga fordított jiddisről angolra) egyetemes érvényű reflexiókat sűrít a művész modern társadalomban betöltött szerepéről, a cenzúráról, a zsidó életről, a miszticizmusról és az istenhitről. Singer filozófiai esszéi napjainkig azért sem kaptak kellő figyelmet, mert elsősorban mesemondóként tartotta őt számon az irodalom. Ezért is fontos, hiánypótló kötet a Régi igazságok és új klisék, amelyben a világhírű írót új oldaláról ismerhetjük meg. "...kritikus tekintete behatol a mindennapi illúziók mögé, észreveszi, mi az, ami az emberi természetet hajtja, és ami fölemeli a szellemet."

A Booker-díjas Shuggie Bain szerzőjétől "Szépséges regény a gyermeki szeretetről és arról, milyen veszélyes élni egy erőszakos, túlontúl férfias világban." - Oprah Daily Mungo nagyon jól tudta, hogy az embereknek vannak démonaik. Ma-Maué mindig megjelent, valahányszor az asszony egy italért cirkuszolt. Egy lapos, angolnaszerű kígyó volt a démona, olyan állkapoccsal és mélyen ülő szemmel, mint egy menyété, és olyan fénytelen bundával, mint egy rühes patkányé. Egy fortélyos valami egy láncpórázon, amelyik rángatta, és olyan dolgok felé vonszolta, amiket kerülnie kellett volna. Falánk volt, és ravasz. A glasgow-i lakótelepen élő Mungo és James két külön csillagzat alatt született - Mungo protestáns, James katolikus környezetben -, ezért esküdt ellenségeknek kellene lenniük, ha azt szeretnék, hogy férfiszámba vegyék őket. Ennek ellenére összebarátkoznak, és abban a galambházban lelnek menedékre, amelyet James épített a madarainak. Amikor egymásba szeretnek, arról álmodoznak, hogy találnak valahol egy helyet, ahová tartozhatnak. Közben Mungo igyekszik elrejteni valódi énjét a körülötte élők, különösképp a bátyja, Hamish elől, aki a helyi banda hírhedt vezetője. Később, amikor az anyja elküldi Mungót horgászni egy nyugat-skóciai tóhoz két furcsa férfival, akiknek részeg évődése csak sötét múltjukat leplezi, a fiúnak minden erejét és bátorságát össze kell szednie, hogy megpróbáljon visszajutni egy biztonságos helyre, ahol neki meg Jamesnek talán még mindig lehet jövője.

Ellinor, aki kamaszkora óta vonzódik a bunyóhoz és az agresszív férfiakhoz, egy nap úgy dönt, tesz egy kísérletet az online társkereséssel. Kalandozásai során az egyik szeretőjénél ragad, és irodalmi intrikák hálójában találja magát, amelynek főszereplői egy túlsúlyos, Houellebecq-rajongó irodalomkritikus, egy vak exfeleség és egy „felbecsülhetetlen értékű”, ám Ellinor által sajnálatos módon megsemmisített kézirat Max Lamas tollából, aki poliglott szeretőről álmodik – egy olyan nőről, aki a világ összes nyelvén megérti őt. A legrangosabb svéd irodalmi díj, az August Prize 2016-os nyertese letehetetlenül izgalmas könyvében sötét humorral rántja le a leplet az irodalmi intézményrendszer – és a patriarchátus – torz működéséről. Az évek során csomó új pasim lett, egész normálisak is, legalábbis az eggyel korábbiakhoz képest. Sosem költöztem össze velük. Inkább az a fajta ember voltam, aki csak úgy él bele a világba, minden napot elfogad olyannak, amilyen, és nem cseszi fel magát ok nélkül. Egyik férfit sem vettem igazán komolyan – aztán jött Calisto és a kéziratügy. Minden azzal kezdődött, hogy létrehoztam egy profilt egy társkereső oldalon a következő bevezető mondattal: Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek. Lina Wolff svéd prózaíró és műfordító. Valenciában és Madridban töltött évei alatt kezdte el írni első novelláskötetét. Első regénye, a Bret Easton Ellis és más kutyák elnyerte a Vi magazin fiatal tehetségeknek járó irodalmi díját, és 2013-ban felkerült a svéd állami rádió Év Legjobb Regénye díjának rövidlistájára. Wolff jelenleg Svédországban él a családjával.

James Fallon életének első ötvennyolc évében hétköznapi fickónak tűnt. Szerető, támogató családban nőtt fel, gimnáziumi szerelmét vette feleségül, három gyermeke és rengeteg barátja volt. Sikeres tudós és egyetemi oktató lett. Aztán döbbenetes dolgot tudott meg, ami nem csak a személyes és a szakmai életét zavarta meg, hanem arra késztette, hogy górcső alá vegye saját személyiségét. A pszichopátia belülről lenyűgözően meséli el, hogyan reagált arra, hogy az agyáról készült felvétel olyan, mint a pszichopatáké. Sorozatgyilkosokkal folytatott kutatása során fölfedezett egy sajátos neurológiai mintázatot, ami segített magyarázatot adni a hidegvérrel elkövetett erőszakos tettekre. Néhány hónappal később megtudta, hogy ősei között több gyilkos is akadt, ami arra utalt, hogy agyának mintázata nem a véletlen műve. Könyvében Fallon beszámol arról, hogyan dolgozta fel ezt a felfedezést és annak következményeit, különösen azt, hogy az ember még annál is bonyolultabb lény, mint amilyennek eddig képzeltük. „A legtöbb ember felkapja a fejét a pszichopata szóra, a pszichopátia számos tévésorozatot és filmet ihletett az elmúlt évtizedekben. Úgy vélem, maga a szó kevéssé képes visszaadni az érintettekre jellemző sokféle viselkedésmintát. James Fallon beenged az elméjébe, ügyesen szőtt történetben kalauzol bennünket, lebont a pszichopata viselkedéshez kapcsolódó minden közismert sztereotípiát.” Simon Mirren, a Gyilkos elmék című sorozat korábbi producere