Park Kiadó strana 6 z 53

A Booker-díjas Shuggie Bain szerzőjétől "Szépséges regény a gyermeki szeretetről és arról, milyen veszélyes élni egy erőszakos, túlontúl férfias világban." - Oprah Daily Mungo nagyon jól tudta, hogy az embereknek vannak démonaik. Ma-Maué mindig megjelent, valahányszor az asszony egy italért cirkuszolt. Egy lapos, angolnaszerű kígyó volt a démona, olyan állkapoccsal és mélyen ülő szemmel, mint egy menyété, és olyan fénytelen bundával, mint egy rühes patkányé. Egy fortélyos valami egy láncpórázon, amelyik rángatta, és olyan dolgok felé vonszolta, amiket kerülnie kellett volna. Falánk volt, és ravasz. A glasgow-i lakótelepen élő Mungo és James két külön csillagzat alatt született - Mungo protestáns, James katolikus környezetben -, ezért esküdt ellenségeknek kellene lenniük, ha azt szeretnék, hogy férfiszámba vegyék őket. Ennek ellenére összebarátkoznak, és abban a galambházban lelnek menedékre, amelyet James épített a madarainak. Amikor egymásba szeretnek, arról álmodoznak, hogy találnak valahol egy helyet, ahová tartozhatnak. Közben Mungo igyekszik elrejteni valódi énjét a körülötte élők, különösképp a bátyja, Hamish elől, aki a helyi banda hírhedt vezetője. Később, amikor az anyja elküldi Mungót horgászni egy nyugat-skóciai tóhoz két furcsa férfival, akiknek részeg évődése csak sötét múltjukat leplezi, a fiúnak minden erejét és bátorságát össze kell szednie, hogy megpróbáljon visszajutni egy biztonságos helyre, ahol neki meg Jamesnek talán még mindig lehet jövője.

Ellinor, aki kamaszkora óta vonzódik a bunyóhoz és az agresszív férfiakhoz, egy nap úgy dönt, tesz egy kísérletet az online társkereséssel. Kalandozásai során az egyik szeretőjénél ragad, és irodalmi intrikák hálójában találja magát, amelynek főszereplői egy túlsúlyos, Houellebecq-rajongó irodalomkritikus, egy vak exfeleség és egy „felbecsülhetetlen értékű”, ám Ellinor által sajnálatos módon megsemmisített kézirat Max Lamas tollából, aki poliglott szeretőről álmodik – egy olyan nőről, aki a világ összes nyelvén megérti őt. A legrangosabb svéd irodalmi díj, az August Prize 2016-os nyertese letehetetlenül izgalmas könyvében sötét humorral rántja le a leplet az irodalmi intézményrendszer – és a patriarchátus – torz működéséről. Az évek során csomó új pasim lett, egész normálisak is, legalábbis az eggyel korábbiakhoz képest. Sosem költöztem össze velük. Inkább az a fajta ember voltam, aki csak úgy él bele a világba, minden napot elfogad olyannak, amilyen, és nem cseszi fel magát ok nélkül. Egyik férfit sem vettem igazán komolyan – aztán jött Calisto és a kéziratügy. Minden azzal kezdődött, hogy létrehoztam egy profilt egy társkereső oldalon a következő bevezető mondattal: Harminchat éves vagyok, és egy gyengéd, de azért nem túl gyengéd férfit keresek. Lina Wolff svéd prózaíró és műfordító. Valenciában és Madridban töltött évei alatt kezdte el írni első novelláskötetét. Első regénye, a Bret Easton Ellis és más kutyák elnyerte a Vi magazin fiatal tehetségeknek járó irodalmi díját, és 2013-ban felkerült a svéd állami rádió Év Legjobb Regénye díjának rövidlistájára. Wolff jelenleg Svédországban él a családjával.

James Fallon életének első ötvennyolc évében hétköznapi fickónak tűnt. Szerető, támogató családban nőtt fel, gimnáziumi szerelmét vette feleségül, három gyermeke és rengeteg barátja volt. Sikeres tudós és egyetemi oktató lett. Aztán döbbenetes dolgot tudott meg, ami nem csak a személyes és a szakmai életét zavarta meg, hanem arra késztette, hogy górcső alá vegye saját személyiségét. A pszichopátia belülről lenyűgözően meséli el, hogyan reagált arra, hogy az agyáról készült felvétel olyan, mint a pszichopatáké. Sorozatgyilkosokkal folytatott kutatása során fölfedezett egy sajátos neurológiai mintázatot, ami segített magyarázatot adni a hidegvérrel elkövetett erőszakos tettekre. Néhány hónappal később megtudta, hogy ősei között több gyilkos is akadt, ami arra utalt, hogy agyának mintázata nem a véletlen műve. Könyvében Fallon beszámol arról, hogyan dolgozta fel ezt a felfedezést és annak következményeit, különösen azt, hogy az ember még annál is bonyolultabb lény, mint amilyennek eddig képzeltük. „A legtöbb ember felkapja a fejét a pszichopata szóra, a pszichopátia számos tévésorozatot és filmet ihletett az elmúlt évtizedekben. Úgy vélem, maga a szó kevéssé képes visszaadni az érintettekre jellemző sokféle viselkedésmintát. James Fallon beenged az elméjébe, ügyesen szőtt történetben kalauzol bennünket, lebont a pszichopata viselkedéshez kapcsolódó minden közismert sztereotípiát.” Simon Mirren, a Gyilkos elmék című sorozat korábbi producere

A művészet hazugság, ami közelebb visz bennünket az igazsághoz. Párizs, egy zöldellő fasor végén megbúvó műteremlakás. Madeline azért bérelte ki, hogy félrevonuljon, és kipihenje magát. Egy félreértés miatt azonban a fiatal londoni rendőrnő mellé betoppan Gaspard, az emberkerülő író az Egyesült Államokból, aki magányt keres az íráshoz. Nincs más választásuk, mint néhány napig osztozni a lakáson. A műhelyt még mindig áthatja korábbi tulajdonosa, a híres festő, Sean Lorenz színek és fények iránti szenvedélye. A művész, aki képtelen volt talpra állni, miután a kisfiát meggyilkolták, egy éve halt meg, három festményt hagyva maga után, amelyeknek nyoma veszett. A festő páratlan tehetsége és tragikus sorsa nem hagyja nyugodni Madeline-t és Gaspard-t, akik közösen erednek a remekművek nyomába. Ahhoz azonban, hogy megfejtsék Sean Lorenz valódi titkát, saját démonaikkal kell megküzdeniük egy drámai nyomozás során, amely örökre megváltoztatja az életüket. Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután… megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizenhárom éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsége a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.

A ru egy vietnámi menekült visszaemlékezéseinek laza asszociációs lánca. Szekvenciái hol patakként csobognak, hol könnyel, vérrel áradnak. A történetmondás nem lineárisan halad, hanem látszólag önkényesen ugrál ide-oda az időben, hogy az olvasó óvatosan, olykor humorban feloldva kaphassa a nem mindig könnyen feldolgozható élményeket. Az emléktöredékek, a humoros vagy bizarr anekdoták, a filozófiai és pszichológiai gondolatfutamok, a balladaian homályos és áttetszően világos költői szövegek körkörösen csatlakoznak egymáshoz, a szerző életeseményei között az első és utolsó mondatok igyekeznek hidat építeni. A mozaikokból apránként megismerjük egy gazdag és tekintélyes család előtörténetét, a szerző saigoni gyerekkorát, személyiségfejlődését, rokonságát, a veszélyes idők hétköznapjait, a "forradalmárokkal" való társbérletet, a malajziai menekülttábor poklát, a kanadai befogadtatás kulturális sokkját, az elbeszélő személyes történetét, szerelmi életét, egyik fiának autizmusát. Kim Thúy hol könnyeden, hol komolyan úgy mutatja be az életét benépesítő különös, szokatlan embereket és a legabszurdabb kihívást jelentő helyzeteket, hogy közben szinte észrevétlenül, bámulatosan hangolja át olvasói érzéseit. "A paradicsom másik életnek, másik jövőnek, az újrakezdésnek volt az ígérete. A pokol viszont a félelmeinkből rajzolódott ki: féltünk a kalózoktól, az éhhaláltól, a gépolajjal átitatott, mérgező kétszersülttől, a vízhiánytól, féltünk, hogy nem fogunk tudni talpra állni, hogy a kézről kézre járó piros edénybe kell pisilni, hogy mi lesz, ha minket is megfertőz a csecsemő ótvaros kis feje, és féltünk attól is, hogy sohase jutunk ki a szárazföldre, és soha többé nem látjuk a rokonok arcát, pedig ott ültek ők is valahol a kétszáz ember közt a hajófenék sötétjében."

Jamie 20. szakácskönyve magyarul! "Bár tényleg nem vagyok az a típus, aki visszatér a régi területekre, és ismétli a forgatókönyveket, de meghallottam az idők szavát. Az emberek manapság egészen másként főznek, mint 50 vagy 25 évvel ezelőtt, amikor én kezdtem - egyszerűen sokkal több mindent kell beszorítanunk a túlzsúfolt életünkbe, a technikai fejlődés pedig miközben időt spórol nekünk, ugyanakkor el is vesz tőlünk. Ráadásul emberek vagyunk: megtaláljuk a módját, hogy a hatékonyan megnyert időt valami mással töltsük el! Így hát mindezt szem előtt tartva írtam nektek egy újabb 5 hozzávaló szakácskönyvet, felturbózva a mediterrán térségben tett utazásaim során szerzett, életre szóló tapasztalataimmal - ez a világ egyik legkedveltebb és legtöbbre becsült étrendje, amelynek lelke az egyszerűség, a szeretet, a szenvedély, a gondoskodás, az ízek iránti elkötelezettség és az ízgazdagság." (Részlet a kötet Bevezetőjéből) A magyarul huszadikként megjelenő kötet méltó megünneplése mindannak, amit eddig a "pucér szakácstól" megtanultunk. Már a kezdetektől a gyorsan összedobható ételek mestereként ismertük meg Jamie-t, és az is hamar kiderült róla, hogy a mediterrán konyha az egyik kedvence. Ebben a könyvben e két terület találkozik, hiszen gyorsan, 5 hozzávalóból főzhetünk mennyei ételeket a földközi-tengeri térség ízei szerint.

Az Amerre járok szerzőjének új könyve Róma - ez a múlt és jövő, ég és föld között lebegő műemlék metropolisz - nem csupán a helyszíne, de a főszereplője is ennek a kilenc történetnek a Pulitzer-díjas szerzőtől. A határ című novellában egy vakációzó család napjait leshetjük meg a mindenes lányának szemével. P partjain egy férj felett átveszi az irányítást meg nem élt élete. A körmenetben egy gyászoló házaspár visszatér a fővárosba, hogy ott töltse az ünnepet. A Napfényes házban egy a múlt kísérteteivel küzdő bevándorló családot utolsó reményétől fosztanak meg az idegengyűlölő szomszédok. A lépcső két városrészt összekötő lépcsősorán feltárulnak a város különféle lakóinak titkai. E csupa szín freskó legizgalmasabb alakja mégis maga a címszereplő: ellentmondásosságában és állandó változásában otthont ad mindazoknak, akik annak ellenére is mellette döntenek, hogy tudják, sohasem tartozhatnak ide egészen. Mindig felkavaró a pillanat, amikor a város lángra gyúl, a hegyek beleolvadnak az égbe, a parti fenyők teteje úgy emelkedik az épületek fölé, mint vulkáni füst, és csaknem minden, ami napról napra körülvesz bennünket, minden részlet és minden teremtett lélek elsötétül, eltorzul, és egy szempillantás alatt elenyészik.

A nagysikerű Brooklyn folytatása Nem volt biztos abban, hogy el akarja veszíteni Tonyt, és abban sem, hogy úgy akarja átvezetni Rosellát és Larryt a gyerekkorból a felnőttkorba, hogy nélkülözniük kell mindent, amihez hozzászoktak, többek között az apjukat is. Szinte fojtogatta a tanácstalanság. Minden a feje tetejére áll, amikor egy nap ír akcentusú idegen kopogtat a Brooklynból ismert Eilis Lacey ajtaján. Húsz év házasság után Eilis és Tony a hetvenes évek Amerikájának kényelmét élvezik. Long Islanden telepedtek le, két nagy gyerekük van, elégedett, békés életet élnek. Ám amikor az idegentől megtudja, hogy egy másik nő várja Tony gyerekét, a türelemmel felépített boldogság összeomlik. Eilis a visszatérés ígérete nélkül az írországi Enniscorthyba utazik. Szülővárosában semmi sem változott, egy zárt világban találja magát, ahol mindenki mindenkiről mindent tud. Még Jim Farrell is olyan, mint húsz évvel azelőtt volt – azon a nyáron, amelyet az akkor már menyasszony Eilissel együtt töltött. A nő visszatérése újra felébreszti ifjúkori szerelmét – és Amerika távolabb kerül, mint valaha...

Irvin D. Yalom pszichoterápiás történetein átsüt az emberszeretet, empátia, tolerancia, hitelesség és bölcsesség. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és terapeuta kapcsolatának buktatóiról. Őszintén beszél saját érzelmeiről és arról, hogyan használja fel azokat munkája során. Legsikeresebb könyve, a Szerelemhóhér tíz olyan pácienst mutat be, akiknek története nem csak azt bizonyítja, hogy szembenézhetünk a létezés négy bizonyosságával – a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlenségével; a szabadsággal, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magányával valamint azzal a ténnyel, hogy létezésünknek nincs egyértelműen meghatározható értelme – hanem azt is, hogy e szembenézéssel tartalmasabbá tehetjük életünket. Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. Az Egzisztenciális pszichoterápia, a Csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata valamint A terápia ajándéka című munkái szakterületének alapművei közé tartoznak. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei, A Schopenhauer-terápia, a Spinoza-probléma valamint az Amikor Nietzsche sírt világszerte rendkívül népszerűek.

A természetben tett felfedezőutak a kertkapunk előtt kezdődnek. Ezernyi kisebb-nagyobb izgalmas és lenyűgöző jelenség játszódik le itt – feltéve, hogy észrevesszük őket. A természet jelbeszéde pontosan ebben segít: hogy meglássuk azokat a jeleket, amelyeket a szél, a felhők, a növények és az állatok adnak le. A százszorszép felcsap időjósnak, a daru élő hőmérő, a körömvirágtól pedig megtudhatjuk, hány óra van. Peter Wohlleben sokféle természeti jelenséget bemutat, és hasznos ötleteket kapunk tőle a kerti munkákhoz is az öntözéstől a fagyvédelemig. Megismertet minket a hétköznapi jelenségek és az ismert népi bölcsességek tudományos hátterével, miközben lerántja a leplet néhány mítoszról. Praktikus tudnivalókban és érdekes tényekben bővelkedő könyve érzelmes védőbeszéd a természet védelme mellett. Peter Wohlleben (1964) gyermekkora óta természetvédőnek készült. Erdőgazdálkodást tanult, s napjainkban az Eifel-hegységben irányít egy környezetbarát erdőgazdaságot. Számos tévéműsor vendége, népszerű előadó. A gyerekeknek szóló Érted a fák beszédét? Kalandozások az erdőben című kötettel együtt nyolc könyve olvasható magyarul.

„Felejthetetlen és fájdalmasan szép történet a sírig tartó szerelemről. Még hosszú évekig velem marad.” Lori Gottlieb, az Akarsz beszélni róla? szerzője Miután kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a közelgő véggel vívott küzdelmükről. Szívbe markoló írásuk az elválás és veszteség fájdalmáról, az élettől való búcsúzás méltóságáról szól, és arról, hogyan lehet úgy élni és szeretni, hogy visszatekintve semmit ne kelljen megbánni. „Egy gazdagon megélt közös élet után a Yalom házaspár bátran és együtt néz szembe az életből való távozás szorongató közelségével.” SINGER MAGDOLNA

„Egyetlen tisztességes ember sem hal meg hiába. Anne Frank bizonyosan nem. De ő nem meghalt valamiért, hanem sokkal inkább élt valamiért – a halál ellenére élt.” A 77 éve megjelent napló kiadása új elő- és utószóval, kronológiával, illusztrációs anyaggal, valamint a korábbinál bővebb, 16 oldalas képmelléklettel lát napvilágot. Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban. Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Úgy tervezte, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála – nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt hunyt el a bergen-belseni koncentrációs táborban – megakadályozta terve megvalósításában. Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták. „Az egész világ ismeri Annét. Hogy miért? Mert írt. Mert naplójában a múltat jelenné változtatta, a holtakat élőkké. A szavak csodája által. Az irodalom csodája által. Anne Frank naplója nemcsak a szenvedés, a zsidó sors dokumentuma, hanem egyben egy olyan gyereknek a története is, aki ebben a sorsban, ennek a sorsnak a következtében talál önmagára. … Megtanult szeretni, ítéletet alkotni, megbocsátani, kinevetni, megérteni – megtanulta, mi a félelem és az elégedettség, a szerencse és a szerencsétlenség –, és mindent regisztrált, amit szavakban átélt. „Szenvedélye lett az írás, benső szükséglete, ennek köszönhető, hogy naplójából irodalom lett, nevéből pedig mindazoknak a jelképe, akiknek sorsában osztozott.” - Heller Ágnes

Ahol szeretet van, ott sosincs sötétség. Három ember, akinek sosem kellett volna találkoznia, egy járatra kap jegyet. És a sors furcsa tréfát űz velük. Az ötéves Layla eltűnik egy Los Angeles-i bevásárlóközpontból. Megrendült szülei a történtek után különválnak. Öt évvel később a kislány előbukkan, méghozzá pontosan ugyanazon a helyen, ahol nyoma veszett. Életben van, de megmagyarázhatatlan némaságba burkolózik. A viszontlátás örömét egyre több megválaszolandó kérdés követi. Hol volt mindvégig Layla? Kivel? És főleg: miért tért vissza? "Hiszem, hogy a sebektől erősebbek leszünk. Nem kell hozzá varázslat, csak sok idő. Van, hogy nem gyógyulunk meg teljesen. A fájdalom sosem múlik el nyomtalanul. Ott marad a szívünk mélyén, de visszatérhetünk az életbe, folytathatjuk az utunkat." Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután... megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizenhárom éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsége a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.

„Az allergia az emberi sebezhetőségről szól, biológiai és társadalmi értelemben egyaránt.” Földimogyoró-allergia, szénanátha, ekcéma, gluténintolerancia, laktózérzékenység – alig van ember, aki ne szenvedne ezek valamelyikétől. Theresa MacPhail orvosi antropológus édesapja egy méhcsípéstől halt meg, úgy, hogy nem is tudta, allergiás a méhekre. A szerzőt ez a tragikus személyes élmény késztette arra, hogy kutatni kezdjen a témában. A legfrissebb statisztikák szerint a Föld népességének 30-40 százaléka küzd valamilyen allergiával, és ez a szám ijesztő ütemben nő. MacPhail szerint mindez bizonyítja, hogy az emberi tevékenység által folyamatosan alakított környezet egyre mérgezőbb számunkra. Könyvében átfogóan, több oldalról mutatja be a kérdést, a betegség első, 1819-es leírásától kezdve egészen az allergiásokat segítő mobilapplikációkig. Tudományos és orvosi kutatásainak eredményeit történelmi háttérrel és személyes élményanyaggal ötvözve szemléletesen és számos kérdést felvetve vázolja az allergia 21. századi megjelenési formáit. Dr. Theresa MacPhail a Stevens Műszaki Intézetben a természet- és műszaki tudományok docense, orvosi antropológus. Kutatási témái többek között a globális egészségügy és a biomedicina. Jelenleg az öregedésről szóló új könyvén dolgozik. Brooklynban él.

Pippa Lee négy élete című kötet szerzőjétől Olyan régóta vágyott rá, hogy elmúljon a fájdalom, és most, hogy megtörtént, ijesztőnek találta. Minek vegye a fáradságot, hogy ennyi mindent érezzen az élet során, ha úgyis minden köddé válik? Daphne, az újdonsült anya felett átveszi az uralmat a pedáns házvezetőnő. Joadot egy szekreter lezárt fiókjában talált gépirat súlyos tettekkel terhes mondatai nem hagyják nyugodni. Roxanne-t rendellenességgel született húga sorsa nyomasztja, és elhatározza, hogy megmenti őt. Miller filmszerűen megírt, fordulatos, drámai helyzeteket felvonultató novellái tele vannak meglepetéssel. Főhősei a kapcsolódást és az örömöt keresik, ha mégoly különös, olykor pusztító módon teszik is. Mind a hét történet egy-egy élénk színekkel megfestett külön világ, amelynek lakói és kérdésfeltevései befészkelik magukat a gondolatainkba, és ott maradnak jóval azután is, hogy a történet véget ért.

Az emberek legtitkosabb emlékezete szerzőjétől Mohamed Mbougar Sarr azt a kérdést járja körül lírai szépségű regényében, amely talán a legfontosabb kérdés mindannyiunk életében: Hogyan találjuk meg magunkban az erőt, hogy valódi önmagunkká váljunk, bármi legyen is az ára? Ndéné Géjé, a fiatal irodalomprofesszor nem hisz a szemének az irodalomoktatókhoz intézett minisztériumi felhívást olvasva: hagyják ki a tananyagból Verlaine és más, bizonyíthatóan homoszexuális szerzők műveit, mert rossz hatással lehetnek a hallgatókra. Ostobaság, egy vers értékének semmi köze a szerző szexuális orientációjához! Ndéné fel van háborodva, még ha tisztában is van vele, hogy a felhívás csupán a fellobbanó homofóbia legújabb jele a muszlim többségű Szenegálban, ahol a homoszexualitás vallásgyalázásnak számít, olyan bűnnek, amelyet a fehérek hurcoltak be az országba. Miután ellenállására válaszul felfüggesztik oktatói posztjáról, Ndéné tanulmányozni kezdi országa hagyományait, hogy megértse a homoszexuálisnak kikiáltott emberekkel szemben táplált gyűlölet mozgatórugóit, és útja során olyan belső tájakra téved, amelyekről azelőtt mit sem tudott. „– Mit fog csinálni? Megírja a bocsánatkérő levelet? – Nem. – Talán meg kellene, Ndéné… Megértem magát, de egyre nyugtalanítóbb ez a dolog. A felfüggesztés semmiség… Na de a pletykák… – Pletykák? – Persze, maga nem tudhat róluk. Az ember mindig utolsóként tudja meg a róla terjedő híreszteléseket. De attól még léteznek. A kar, de talán az egész egyetem szemében maga melegpárti lett, aki szereti a homoszexuális költészetet, és a minisztérium utasításai ellenére is megpróbálta beleerőszakolni az óráiba. Felfogja, mit jelent ez? Igen, felfogja: azt jelenti, hogy maga is meleg. Más szóval veszélyben van! Nem köntörfalazok: bármelyik percben megtámadhatják, sőt meg is ölhetik.” Mohamed Mbougar Sarr 1990-ben született Szenegálban. Franciaországban él. 2021-es, magyarul a Park Kiadó gondozásában megjelent regénye, Az emberek legtitkosabb emlékezete Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat.