Park Kiadó strana 6 z 53

A művészet hazugság, ami közelebb visz bennünket az igazsághoz. Párizs, egy zöldellő fasor végén megbúvó műteremlakás. Madeline azért bérelte ki, hogy félrevonuljon, és kipihenje magát. Egy félreértés miatt azonban a fiatal londoni rendőrnő mellé betoppan Gaspard, az emberkerülő író az Egyesült Államokból, aki magányt keres az íráshoz. Nincs más választásuk, mint néhány napig osztozni a lakáson. A műhelyt még mindig áthatja korábbi tulajdonosa, a híres festő, Sean Lorenz színek és fények iránti szenvedélye. A művész, aki képtelen volt talpra állni, miután a kisfiát meggyilkolták, egy éve halt meg, három festményt hagyva maga után, amelyeknek nyoma veszett. A festő páratlan tehetsége és tragikus sorsa nem hagyja nyugodni Madeline-t és Gaspard-t, akik közösen erednek a remekművek nyomába. Ahhoz azonban, hogy megfejtsék Sean Lorenz valódi titkát, saját démonaikkal kell megküzdeniük egy drámai nyomozás során, amely örökre megváltoztatja az életüket. Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután… megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizenhárom éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsége a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.

Jamie 20. szakácskönyve magyarul! "Bár tényleg nem vagyok az a típus, aki visszatér a régi területekre, és ismétli a forgatókönyveket, de meghallottam az idők szavát. Az emberek manapság egészen másként főznek, mint 50 vagy 25 évvel ezelőtt, amikor én kezdtem - egyszerűen sokkal több mindent kell beszorítanunk a túlzsúfolt életünkbe, a technikai fejlődés pedig miközben időt spórol nekünk, ugyanakkor el is vesz tőlünk. Ráadásul emberek vagyunk: megtaláljuk a módját, hogy a hatékonyan megnyert időt valami mással töltsük el! Így hát mindezt szem előtt tartva írtam nektek egy újabb 5 hozzávaló szakácskönyvet, felturbózva a mediterrán térségben tett utazásaim során szerzett, életre szóló tapasztalataimmal - ez a világ egyik legkedveltebb és legtöbbre becsült étrendje, amelynek lelke az egyszerűség, a szeretet, a szenvedély, a gondoskodás, az ízek iránti elkötelezettség és az ízgazdagság." (Részlet a kötet Bevezetőjéből) A magyarul huszadikként megjelenő kötet méltó megünneplése mindannak, amit eddig a "pucér szakácstól" megtanultunk. Már a kezdetektől a gyorsan összedobható ételek mestereként ismertük meg Jamie-t, és az is hamar kiderült róla, hogy a mediterrán konyha az egyik kedvence. Ebben a könyvben e két terület találkozik, hiszen gyorsan, 5 hozzávalóból főzhetünk mennyei ételeket a földközi-tengeri térség ízei szerint.

Az Amerre járok szerzőjének új könyve Róma - ez a múlt és jövő, ég és föld között lebegő műemlék metropolisz - nem csupán a helyszíne, de a főszereplője is ennek a kilenc történetnek a Pulitzer-díjas szerzőtől. A határ című novellában egy vakációzó család napjait leshetjük meg a mindenes lányának szemével. P partjain egy férj felett átveszi az irányítást meg nem élt élete. A körmenetben egy gyászoló házaspár visszatér a fővárosba, hogy ott töltse az ünnepet. A Napfényes házban egy a múlt kísérteteivel küzdő bevándorló családot utolsó reményétől fosztanak meg az idegengyűlölő szomszédok. A lépcső két városrészt összekötő lépcsősorán feltárulnak a város különféle lakóinak titkai. E csupa szín freskó legizgalmasabb alakja mégis maga a címszereplő: ellentmondásosságában és állandó változásában otthont ad mindazoknak, akik annak ellenére is mellette döntenek, hogy tudják, sohasem tartozhatnak ide egészen. Mindig felkavaró a pillanat, amikor a város lángra gyúl, a hegyek beleolvadnak az égbe, a parti fenyők teteje úgy emelkedik az épületek fölé, mint vulkáni füst, és csaknem minden, ami napról napra körülvesz bennünket, minden részlet és minden teremtett lélek elsötétül, eltorzul, és egy szempillantás alatt elenyészik.

A ru egy vietnámi menekült visszaemlékezéseinek laza asszociációs lánca. Szekvenciái hol patakként csobognak, hol könnyel, vérrel áradnak. A történetmondás nem lineárisan halad, hanem látszólag önkényesen ugrál ide-oda az időben, hogy az olvasó óvatosan, olykor humorban feloldva kaphassa a nem mindig könnyen feldolgozható élményeket. Az emléktöredékek, a humoros vagy bizarr anekdoták, a filozófiai és pszichológiai gondolatfutamok, a balladaian homályos és áttetszően világos költői szövegek körkörösen csatlakoznak egymáshoz, a szerző életeseményei között az első és utolsó mondatok igyekeznek hidat építeni. A mozaikokból apránként megismerjük egy gazdag és tekintélyes család előtörténetét, a szerző saigoni gyerekkorát, személyiségfejlődését, rokonságát, a veszélyes idők hétköznapjait, a "forradalmárokkal" való társbérletet, a malajziai menekülttábor poklát, a kanadai befogadtatás kulturális sokkját, az elbeszélő személyes történetét, szerelmi életét, egyik fiának autizmusát. Kim Thúy hol könnyeden, hol komolyan úgy mutatja be az életét benépesítő különös, szokatlan embereket és a legabszurdabb kihívást jelentő helyzeteket, hogy közben szinte észrevétlenül, bámulatosan hangolja át olvasói érzéseit. "A paradicsom másik életnek, másik jövőnek, az újrakezdésnek volt az ígérete. A pokol viszont a félelmeinkből rajzolódott ki: féltünk a kalózoktól, az éhhaláltól, a gépolajjal átitatott, mérgező kétszersülttől, a vízhiánytól, féltünk, hogy nem fogunk tudni talpra állni, hogy a kézről kézre járó piros edénybe kell pisilni, hogy mi lesz, ha minket is megfertőz a csecsemő ótvaros kis feje, és féltünk attól is, hogy sohase jutunk ki a szárazföldre, és soha többé nem látjuk a rokonok arcát, pedig ott ültek ők is valahol a kétszáz ember közt a hajófenék sötétjében."

Irvin D. Yalom pszichoterápiás történetein átsüt az emberszeretet, empátia, tolerancia, hitelesség és bölcsesség. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és terapeuta kapcsolatának buktatóiról. Őszintén beszél saját érzelmeiről és arról, hogyan használja fel azokat munkája során. Legsikeresebb könyve, a Szerelemhóhér tíz olyan pácienst mutat be, akiknek története nem csak azt bizonyítja, hogy szembenézhetünk a létezés négy bizonyosságával – a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlenségével; a szabadsággal, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magányával valamint azzal a ténnyel, hogy létezésünknek nincs egyértelműen meghatározható értelme – hanem azt is, hogy e szembenézéssel tartalmasabbá tehetjük életünket. Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. Az Egzisztenciális pszichoterápia, a Csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata valamint A terápia ajándéka című munkái szakterületének alapművei közé tartoznak. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei, A Schopenhauer-terápia, a Spinoza-probléma valamint az Amikor Nietzsche sírt világszerte rendkívül népszerűek.

A nagysikerű Brooklyn folytatása Nem volt biztos abban, hogy el akarja veszíteni Tonyt, és abban sem, hogy úgy akarja átvezetni Rosellát és Larryt a gyerekkorból a felnőttkorba, hogy nélkülözniük kell mindent, amihez hozzászoktak, többek között az apjukat is. Szinte fojtogatta a tanácstalanság. Minden a feje tetejére áll, amikor egy nap ír akcentusú idegen kopogtat a Brooklynból ismert Eilis Lacey ajtaján. Húsz év házasság után Eilis és Tony a hetvenes évek Amerikájának kényelmét élvezik. Long Islanden telepedtek le, két nagy gyerekük van, elégedett, békés életet élnek. Ám amikor az idegentől megtudja, hogy egy másik nő várja Tony gyerekét, a türelemmel felépített boldogság összeomlik. Eilis a visszatérés ígérete nélkül az írországi Enniscorthyba utazik. Szülővárosában semmi sem változott, egy zárt világban találja magát, ahol mindenki mindenkiről mindent tud. Még Jim Farrell is olyan, mint húsz évvel azelőtt volt – azon a nyáron, amelyet az akkor már menyasszony Eilissel együtt töltött. A nő visszatérése újra felébreszti ifjúkori szerelmét – és Amerika távolabb kerül, mint valaha...

A természetben tett felfedezőutak a kertkapunk előtt kezdődnek. Ezernyi kisebb-nagyobb izgalmas és lenyűgöző jelenség játszódik le itt – feltéve, hogy észrevesszük őket. A természet jelbeszéde pontosan ebben segít: hogy meglássuk azokat a jeleket, amelyeket a szél, a felhők, a növények és az állatok adnak le. A százszorszép felcsap időjósnak, a daru élő hőmérő, a körömvirágtól pedig megtudhatjuk, hány óra van. Peter Wohlleben sokféle természeti jelenséget bemutat, és hasznos ötleteket kapunk tőle a kerti munkákhoz is az öntözéstől a fagyvédelemig. Megismertet minket a hétköznapi jelenségek és az ismert népi bölcsességek tudományos hátterével, miközben lerántja a leplet néhány mítoszról. Praktikus tudnivalókban és érdekes tényekben bővelkedő könyve érzelmes védőbeszéd a természet védelme mellett. Peter Wohlleben (1964) gyermekkora óta természetvédőnek készült. Erdőgazdálkodást tanult, s napjainkban az Eifel-hegységben irányít egy környezetbarát erdőgazdaságot. Számos tévéműsor vendége, népszerű előadó. A gyerekeknek szóló Érted a fák beszédét? Kalandozások az erdőben című kötettel együtt nyolc könyve olvasható magyarul.

„Felejthetetlen és fájdalmasan szép történet a sírig tartó szerelemről. Még hosszú évekig velem marad.” Lori Gottlieb, az Akarsz beszélni róla? szerzője Miután kiderül, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, Marilyn és férje, Irvin D. Yalom, a neves pszichoterapeuta elhatározzák, hogy közösen írt naplóban vallanak a közelgő véggel vívott küzdelmükről. Szívbe markoló írásuk az elválás és veszteség fájdalmáról, az élettől való búcsúzás méltóságáról szól, és arról, hogyan lehet úgy élni és szeretni, hogy visszatekintve semmit ne kelljen megbánni. „Egy gazdagon megélt közös élet után a Yalom házaspár bátran és együtt néz szembe az életből való távozás szorongató közelségével.” SINGER MAGDOLNA

„Egyetlen tisztességes ember sem hal meg hiába. Anne Frank bizonyosan nem. De ő nem meghalt valamiért, hanem sokkal inkább élt valamiért – a halál ellenére élt.” A 77 éve megjelent napló kiadása új elő- és utószóval, kronológiával, illusztrációs anyaggal, valamint a korábbinál bővebb, 16 oldalas képmelléklettel lát napvilágot. Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban. Anne Frank 1942. június 12-e és 1944. augusztus 1-je között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait, és módszeresen átírta, javítgatta őket. Úgy tervezte, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála – nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt hunyt el a bergen-belseni koncentrációs táborban – megakadályozta terve megvalósításában. Naplóját a Frank családot bújtató Miep Gies találta meg és helyezte biztonságba azután, hogy a családot 1944. augusztus 8-án elhurcolták, majd a háború után olvasatlanul átadta Anne édesapjának, Otto Franknak. A könyv 1947-ben jelent meg először, Otto Frank gondozásában, s azóta világszerte milliók olvasták. „Az egész világ ismeri Annét. Hogy miért? Mert írt. Mert naplójában a múltat jelenné változtatta, a holtakat élőkké. A szavak csodája által. Az irodalom csodája által. Anne Frank naplója nemcsak a szenvedés, a zsidó sors dokumentuma, hanem egyben egy olyan gyereknek a története is, aki ebben a sorsban, ennek a sorsnak a következtében talál önmagára. … Megtanult szeretni, ítéletet alkotni, megbocsátani, kinevetni, megérteni – megtanulta, mi a félelem és az elégedettség, a szerencse és a szerencsétlenség –, és mindent regisztrált, amit szavakban átélt. „Szenvedélye lett az írás, benső szükséglete, ennek köszönhető, hogy naplójából irodalom lett, nevéből pedig mindazoknak a jelképe, akiknek sorsában osztozott.” - Heller Ágnes

Ahol szeretet van, ott sosincs sötétség. Három ember, akinek sosem kellett volna találkoznia, egy járatra kap jegyet. És a sors furcsa tréfát űz velük. Az ötéves Layla eltűnik egy Los Angeles-i bevásárlóközpontból. Megrendült szülei a történtek után különválnak. Öt évvel később a kislány előbukkan, méghozzá pontosan ugyanazon a helyen, ahol nyoma veszett. Életben van, de megmagyarázhatatlan némaságba burkolózik. A viszontlátás örömét egyre több megválaszolandó kérdés követi. Hol volt mindvégig Layla? Kivel? És főleg: miért tért vissza? "Hiszem, hogy a sebektől erősebbek leszünk. Nem kell hozzá varázslat, csak sok idő. Van, hogy nem gyógyulunk meg teljesen. A fájdalom sosem múlik el nyomtalanul. Ott marad a szívünk mélyén, de visszatérhetünk az életbe, folytathatjuk az utunkat." Az 1974-ben Antibes-ban született szerző diákévei alatt kezdett írni. A közönség először 2004-ben, az És azután... megjelenésekor találkozhatott vele. Majd egymást érték a regények. Mára ő a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író, aki tizenhárom éve megszakítás nélkül vezeti a francia sikerlistát, és népszerűsége a világ minden táján töretlen. 2021-ben elnyerte a thriller és noir műfajában teljes életműért járó Raymond Chandler-díjat.

„Az allergia az emberi sebezhetőségről szól, biológiai és társadalmi értelemben egyaránt.” Földimogyoró-allergia, szénanátha, ekcéma, gluténintolerancia, laktózérzékenység – alig van ember, aki ne szenvedne ezek valamelyikétől. Theresa MacPhail orvosi antropológus édesapja egy méhcsípéstől halt meg, úgy, hogy nem is tudta, allergiás a méhekre. A szerzőt ez a tragikus személyes élmény késztette arra, hogy kutatni kezdjen a témában. A legfrissebb statisztikák szerint a Föld népességének 30-40 százaléka küzd valamilyen allergiával, és ez a szám ijesztő ütemben nő. MacPhail szerint mindez bizonyítja, hogy az emberi tevékenység által folyamatosan alakított környezet egyre mérgezőbb számunkra. Könyvében átfogóan, több oldalról mutatja be a kérdést, a betegség első, 1819-es leírásától kezdve egészen az allergiásokat segítő mobilapplikációkig. Tudományos és orvosi kutatásainak eredményeit történelmi háttérrel és személyes élményanyaggal ötvözve szemléletesen és számos kérdést felvetve vázolja az allergia 21. századi megjelenési formáit. Dr. Theresa MacPhail a Stevens Műszaki Intézetben a természet- és műszaki tudományok docense, orvosi antropológus. Kutatási témái többek között a globális egészségügy és a biomedicina. Jelenleg az öregedésről szóló új könyvén dolgozik. Brooklynban él.

Az emberek legtitkosabb emlékezete szerzőjétől Mohamed Mbougar Sarr azt a kérdést járja körül lírai szépségű regényében, amely talán a legfontosabb kérdés mindannyiunk életében: Hogyan találjuk meg magunkban az erőt, hogy valódi önmagunkká váljunk, bármi legyen is az ára? Ndéné Géjé, a fiatal irodalomprofesszor nem hisz a szemének az irodalomoktatókhoz intézett minisztériumi felhívást olvasva: hagyják ki a tananyagból Verlaine és más, bizonyíthatóan homoszexuális szerzők műveit, mert rossz hatással lehetnek a hallgatókra. Ostobaság, egy vers értékének semmi köze a szerző szexuális orientációjához! Ndéné fel van háborodva, még ha tisztában is van vele, hogy a felhívás csupán a fellobbanó homofóbia legújabb jele a muszlim többségű Szenegálban, ahol a homoszexualitás vallásgyalázásnak számít, olyan bűnnek, amelyet a fehérek hurcoltak be az országba. Miután ellenállására válaszul felfüggesztik oktatói posztjáról, Ndéné tanulmányozni kezdi országa hagyományait, hogy megértse a homoszexuálisnak kikiáltott emberekkel szemben táplált gyűlölet mozgatórugóit, és útja során olyan belső tájakra téved, amelyekről azelőtt mit sem tudott. „– Mit fog csinálni? Megírja a bocsánatkérő levelet? – Nem. – Talán meg kellene, Ndéné… Megértem magát, de egyre nyugtalanítóbb ez a dolog. A felfüggesztés semmiség… Na de a pletykák… – Pletykák? – Persze, maga nem tudhat róluk. Az ember mindig utolsóként tudja meg a róla terjedő híreszteléseket. De attól még léteznek. A kar, de talán az egész egyetem szemében maga melegpárti lett, aki szereti a homoszexuális költészetet, és a minisztérium utasításai ellenére is megpróbálta beleerőszakolni az óráiba. Felfogja, mit jelent ez? Igen, felfogja: azt jelenti, hogy maga is meleg. Más szóval veszélyben van! Nem köntörfalazok: bármelyik percben megtámadhatják, sőt meg is ölhetik.” Mohamed Mbougar Sarr 1990-ben született Szenegálban. Franciaországban él. 2021-es, magyarul a Park Kiadó gondozásában megjelent regénye, Az emberek legtitkosabb emlékezete Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat.

Pippa Lee négy élete című kötet szerzőjétől Olyan régóta vágyott rá, hogy elmúljon a fájdalom, és most, hogy megtörtént, ijesztőnek találta. Minek vegye a fáradságot, hogy ennyi mindent érezzen az élet során, ha úgyis minden köddé válik? Daphne, az újdonsült anya felett átveszi az uralmat a pedáns házvezetőnő. Joadot egy szekreter lezárt fiókjában talált gépirat súlyos tettekkel terhes mondatai nem hagyják nyugodni. Roxanne-t rendellenességgel született húga sorsa nyomasztja, és elhatározza, hogy megmenti őt. Miller filmszerűen megírt, fordulatos, drámai helyzeteket felvonultató novellái tele vannak meglepetéssel. Főhősei a kapcsolódást és az örömöt keresik, ha mégoly különös, olykor pusztító módon teszik is. Mind a hét történet egy-egy élénk színekkel megfestett külön világ, amelynek lakói és kérdésfeltevései befészkelik magukat a gondolatainkba, és ott maradnak jóval azután is, hogy a történet véget ért.

Élvezetes, szórakoztató, pimasz és remekül megírt kisregény. Jacobo nagy csodálója Faulknernek és útvesztőinek. Ebben a szerelmi történetben archív levelek segítségével, humorral és szárnyaló fantáziával eleveníti fel a Vad pálmák szerzőjének szerelmi viszonyát. Az austini történet írása közben Bergareche éppolyan jól szórakozhatott, mint mi, olvasók. Mario Vargas Llosa Nobel-díjas író Luis, az újságíró, aki unja már a munkáját is, a házasságát is, a texasi Austinba készül egy konferenciára. Az utazás csupán ürügy, igazából Camilával szeretne találkozni, ő az egyetlen, aki az utóbbi időben számít valamit az életében. Éppen indulás előtt azonban kap tőle egy üzenetet: „Hagyjuk ennyiben a dolgot, őrizzük meg az emlékét.” A lesújtott és dologtalan Luis egy austini egyetemi archívumban keres menedéket, ahol véletlenül ráakad azokra a levelekre, amelyeket William Faulkner írt a szeretőjének, Meta Carpenternek. E levelezés segít Luisnak abban, hogy felidézze saját szerelmi viszonyának emlékét, hogy elgondolkodjon unalmas házasságán, de abban is, hogy eltűnődjön, miképp lehetne úgy élni az életet, hogy minden nap fontos legyen. Jacobo Bergareche őszintén, sok humorral és remek elbeszélőkészséggel vonja be az olvasót páratlan és elragadó regényébe, amely feltárja mind az elsöprő szerelmi szenvedély, mind a kiüresedő hosszú távú kapcsolatok természetét. Elgondolkodtatja olvasóját, miért olyan nehéz néha éppen azokkal összhangba kerülni, akik a legjobban ismernek bennünket, és miért keresünk inkább menedéket egy ismeretlen karjában, aki nem támaszt elvárásokat velünk szemben. Mikor megérkeztél, úgy éreztem, az életem egy hatalmas, konténerekkel teli teherhajó, egyik mérgező hulladékokkal, a másik lejárt szavatosságú ábrándokkal van megpakolva, a többi meg csordultig tele felelősséggel, aggodalommal, elnyomott vágyakkal. Egy elviselhetetlenül lomha hajó a túlságosan széles óceán közepén. Luis levele Camilának Tudom, a ránk váró napok nagy része nem áll majd másból, mint a házi feladatok átnézéséből, a reggeli gyümölcsjoghurtból, suliválasztásból, munkahelyekből, egy kis tévénézésből vagy olvasásból, amibe még éjfél előtt belealszunk; de az ajtót akkor is nyitva kell hagynunk, nem azért, hogy átéljünk egy jó napot, hanem hogy képesek legyünk együtt elképzelni, mi várhat ránk. Luis levele Paulának

Egy szédületes, ellentmondásokkal teli kísérlet története a 60-as évek delfinkutatásának világából Cora fiatal, hallássérült nőként keresi a helyét a világban. St. Thomas szigetére vetődve a véletlen úgy hozza, hogy a tengerparthoz közel egy furcsa kutatóközpontra bukkan. Az itt folyó állatkísérleteket vezető megszállott tudós alkalmazza, hogy segítse a munkáját a négy delfinnel. Ezzel kezdetét veszi a modern tudomány egyik rendkívüli kísérlete: a nő megpróbálja megtanítani a delfineket az emberi nyelvre. Nehezen megszerzett tudása azonban összeütközésbe kerül a tudomány férfiak uralta világával, és fokozatosan rájön, hogy meg kell védenie az állatokat, és előbb-utóbb saját magát is. A valós eseményeket feldolgozó regény a 60-as évek társadalmi kísérleteinek hangulatát idézi, beszél megértésről, állat és ember közti kötődésről, az önmegvalósítás nehéz küzdelméről. „Cora minden nyelvlecke végén megvakargatta az állat hátát köszönetképpen. Azt mondta neki, hogy szereti. Egyre gyakrabban használta ezt a szót, amikor a delfinhez beszélt. Végül is ez is olyasvalami, amit egy anya mondana.”

A bélrendszer közel 8 méter hosszával a legnagyobb szervünk, mégis kínos beszélnünk róla. Kakilás, hányás, hasmenés… pfuj, gusztustalan! Pedig ha meggondoljuk, hogy immunrendszerünk 80%-ban a beleink állapotától függ, akkor ez nem kis dolog. Egyre nyilvánvalóbb – tudományos adatok igazolják –, hogy a túlsúly, a depresszió, a különféle allergiák és számos komoly betegség mind-mind összefüggenek beleink állapotával. Ha tehát egészségesek akarunk maradni, törődnünk kell az emésztésünkkel. Giulia Enders fiatal német kutatóorvos könnyed hangvételű könyvében közérthetően és szellemesen kalauzol el a belek világába. Számos praktikus tanáccsal is szolgál, hogy a sokak életét megkeserítő kisebb-nagyobb emésztési gondoknak végre búcsút lehessen inteni.