Park Kiadó strana 13 z 53

A Körvonalból ismert, nemrég elvált írónő fiaival visszaköltözik Londonba, hogy új életet építsen fel. A regényt az alapokig szétvert lakás felújításának epizódjai tagolják, a köztük eltelő lopott időben pedig beszélgetőpartnerek haladnak át Faye figyelmének forgószínpadán. A Tranzit a továbblépés tünékeny, de elszánást és tudatosságot igénylő lépését ragadja és rajzolja meg számos szemszögből. Szédítő, finoman szatirikus társadalmi tablóján kelet-európai építőmunkások, kiégett művészek és angol nagypolgárok kerülnek egymás mellé, hogy az élet közepéhez érve átgondolják, kivé, mivé váltak, kivel és milyen célokkal élnek. Rachel Cusk kérlelhetetlen, okos őszintesége igazi fellélegzés: a Körvonal-trilógiát olvasni sorsfordító.

A Variációk egy párra Szabados Ágnes híradós műsorvezető, olvasás-népszerűsítő, a Nincs időm olvasni kihívás (NIOK) alapítója ajánlásával jelenik meg újra. „A mi lett volna, ha tökéletes regénye. Egy több verzióban elmesélt szerelmi történet arról, hogy a döntéseink milyen mértékben befolyásolják életünk alakulását. Az évtizedeket felölelő családregény Eva és Jim szerelmét, majd házasságát beszéli el egyetemista koruktól öregkorukig, három verzióban. Szeretetre méltó karakterek, bámulatos történetvezetés, elgondolkodtató fordulatok. Egy történet, amely sokáig veled marad. Azoknak a töprengőknek ajánlom, akik gyakran eljátszanak azzal a gondolattal, hogyan alakult volna az életük, ha bizonyos helyzetekben másképp döntenek. Léteznek-e véletlenek? Vagy sorsunk előre elrendeltetett, bármennyire is küzdünk ellene? Ha hiszel a sorsban és nem hiszel a véletlenben, akkor ez a lenyűgöző, szívszorító történet felejthetetlen utazás lesz számodra!” Eva és Jim tizenkilenc évesek, a cambridge-i egyetemre járnak, amikor 1958-ban útjaik keresztezik egymást. Jim sétál. Eva biciklizik. Kis híján összeütköznek. Ami ezután történik, meghatározza a jövőjüket.

A tetten ért halál című könyvnek, amely angolul Death in the making címmel 1938-ban jelent meg, még nem volt magyar kiadása. Ez az új reprint kiadás, egy fotótörténeti ritkaság, pontos mása az 1938-as kötetnek, de az eredeti papírképek és negatívok felhasználásával új másolatok készültek hozzá, és kiegészült egy történeti igényű esszével. A fotók szerzőségét is sikerült pontosan azonosítani, ennek során derült fény arra, hogy közülük néhányat Robert Capa és Gerda Taro mellett barátjuk, Chim készítette. A képszövegeket Robert Capa, az előszót Jay Allen írta. A könyvet André Kertész tervezte. A tetten ért halál fényképeken keresztül követi nyomon a spanyol polgárháború első évének eseményeit. A fotók és az azokat kísérő szövegek egy rendkívüli időszakban ragadják meg a diadalmas pillanatokat, és rajzolják ki a háborús borzalmak krónikájának ívét: a demokratikusan megválasztott spanyol kormány védelmében a köztársasági erők összefognak, hogy leverjék a Francisco Franco tábornok vezette fasiszta felkelést. Képi rekviem ez, mely emléket állít a kezükben fegyverrel elesett harcolók ezreiről. 1937 őszén, amikor ez a kötet készült, már világosan látszott, mennyire megszenvedi a spanyol köztársaság, hogy számos európai ország és az Egyesült Államok - a be nem avatkozás politikáját választva - elárulta ügyüket. A tetten ért halál elégikus hangvételű tisztelgés az áldozatvállalás előtt. Robert Capa huszonöt éves volt, amikor A tetten ért halál megszületett. Az ő képein kívül Gerda Taro német fotóriporter - ő 1937 júliusában vesztette életét a spanyol fronton -, valamint lengyel kollégájuk, Chim képei fejezik ki a szenvedélyes hitet és elköteleződést a demokrácia egyik legnemesebb ügye mellett.

"Ragyogó, elegánsan megírt, mély nyomot hagyó történet. Azonnal végigolvastam." Philippe Sands, a Kelet-nyugati utca szerzője Lien kilencéves, amikor szülei egy idegen család gondjaira bízzák: 1942-ben járunk, Hollandia náci megszállás alatt áll, a szülők remélik, hogy legalább a lányuk túlélheti a háborút. Negyven évvel később végleg megszakad a kapcsolat Lien és az őt befogadó család között. Mi okozhat akkora törést? Mi lehet képes arra, hogy elszakítson egy ennyire erős köteléket? Bart van Es már felnőttként döbben rá, hogy van egy családtagja, akinek a létéről sem tudott. Személyes hangú, mélyen empatikus könyvében Lien nyomába ered. Feltárja a több generáción át hordozott traumák működését, a szeretetteljes viszonyokban megbúvó sérülések zárványait, amelyek néha visszavonhatatlan következményekkel járnak. A Hiányos fénykép érzékeny elbeszélés családról, idegenségről, emberi kisszerűség és nagyság kevercséről: történeteink alapanyagáról.

„A kortárs novella nagymesterének" tizenharmadik kötete magyarul. Négy szabadszájú unokanővér, akik egy családi találkozón vaskos tréfákkal és mulatságos történetekkel szórakoztatják egymást és vendéglátóikat. Egy baráti látogatás, ahol mindenki elbeszél egymás mellett. Egy középkorú nő, aki egy szakítás után egy kis szigeten beszélgetésekbe bocsátkozik különféle férfiakkal. Két bogaras öreg hölgy, akik nyolcvan év ismeretség után különös barátságot kötnek az idősotthonban. Nők, akik ilyen vagy olyan értelemben úton vannak, és szenvedélyesen igyekeznek megfogalmazni a saját történetüket. Lélegző, hús-vér alakok, akiknek szerelmei, szorongásai, csalódásai és ébredései egyszerre ismerősek és idegenek ezekben a hajszálpontos lélektani megfigyelésekkel megírt, az emberi viszonyok kínját fanyar humorral bemutató történetekben. "A szüleinkről beszélgettünk, a gyerekkorunkról beszélgettünk, csak a saját házasságunkról nem beszélgettünk jó darabig. Emlékszem, mennyire részletesen kitárgyaltuk az apáinkat és az anyáinkat, mennyire rosszallóan nyilatkoztunk a házasságaikról, az elhibázott ambícióikról és az ambícióktól való félelmeikről, mennyire könnyen leírtuk őket mint változásra képtelen, reménytelen eseteket. Hogy lehettünk ennyire önhittek."

"Hiába részesültem zsidó oktatásban, soha nem olvastam ehhez hasonló beszámolókat." A British Libraryben keresgélve Judy Batalion kezébe akad egy jiddis nyelvű kiadvány, amely gyökerestől megváltoztatja a holokausztról alkotott képét. A lapokon megelevenedő lengyel női ellenállók elfelejtett történetének nyomába ered, futárok, partizánok, harcosok sorsát göngyölíti fel, túlélők és leszármazottak után kutat. A Partizánnők több mint tíz év munkájának gyümölcse. Lebilincselő történet a megszállt Lengyelország gettóiban zajló ellenállásról, egy kudarcra ítélt küzdelemről, amely végességében is az életet és a méltóságot jelentette a résztvevők számára. A zsidókat passzív áldozatként bemutató narratívákkal szemben Batalion arra tesz kísérletet, hogy személyes portrékkal tárja fel a kimondhatatlanra adott válaszok sokaságát, megértse a bátorságot, dacot és elkeseredést, amely mozgatta a partizánnők tetteit, és új párbeszédet kezdeményezzen kollektív történeti emlékezetünkről. "A holokauszt kutatásában az ellenállás sokszor férfiszemszögű történet. Erőt és reményt adó kötetében Judy Batalion a második világháború lengyel zsidó ellenállónőinek történetét meséli el: partizánnőkét, gerillákét, futárokét. Batalion válaszokat keres: kik ezek a nők? Miért felejtettük el őket?" - Pető Andrea, történész

"Magával ragadó és szívhez szóló könyv, tele együttérzéssel és az állatok életével kapcsolatos mély felismerésekkel." Yuval Noah Harari, a Sapiens - Az emberiség rövid története szerzője Frans de Waal holland főemlőskutató és etológus négy évtizede tanulmányozza az állatok viselkedését. Korábbi könyve, az Elég okosak vagyunk, hogy értsük, milyen okosak az állatok?, az állatok intelligenciájával foglalkozott, a Mama utolsó ölelése gazdag érzelmi életükről mesél lenyűgöző történeteket. A könyv a csimpánz mátriárka, Mama halálával kezdődik, aki szoros kapcsolatban állt Jan van Hooff biológussal. Amikor Mama már haldoklott, Van Hooff felkereste őt a ketrecében. Búcsújuk, melyet videóra vettek, felrobbantotta az internetet. Emberek milliói lehettek tanúi annak, ahogy Mama széles mosollyal üdvözli, majd megöleli a professzort. Nem az ember az egyetlen faj, érvel De Waal, amely képes szeretni, gyűlölni vagy szégyenkezni, örömet, undort vagy empátiát érez. A Mama utolsó ölelése segít felismernünk, milyen sokféle módon kapcsolódnak egymáshoz emberek és állatok, elolvasása után új szemmel tekintünk majd a környező világra.

A címadó nem Dávid és Betsabé bölcs fia, hanem a párizsi illetőségű, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein, visszavonult nadrágkirály, aki a konfekcióiparban szerzett vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz, sőt álmatlan éjszakáin maga is odaül a telefonhoz, enyhíteni halálfélelmét, illetve tagadni a halál elkerülhetetlenségét. Ez a Salamon király rokon lélekre talál Jeanban, a huszonöt éves taxisofőrben, aki elkeseredett küzdelmet folytat a természet törvényei ellen, és egyáltalán, minden állatért és emberért, amelyet vagy akit kihalás vagy meghalás fenyeget. Veszélyeztetett egyed például Cora Lamenaire, az egykor szebb napokat látott, hatvanöt éves sanzonénekesnő, aki a német megszállás alatt egy gestapós szépfiúra cserélte Rubinstein urat, és a hetvenes évekre már nagyon mélyre süllyedt, egészen egy söröző alagsoráig, vécésnéninek. Jean nem személyre szóló, hanem általános humanizmusból felkarolja, és táncolni, majd ágyba viszi Cora kisasszonyt, ami bizonyos megaláztatásokkal és igen áldozatos kompromisszumokkal jár, de végül minden jóra fordul.

Ha az élet sebeiről írunk, ahhoz nyers, őszinte szavak kellenek. Donatella Di Pietrantonio jól tudja, milyen különös varázsuk van az ilyen szavaknak. Stílusa egészen sajátos, kissé érdes, mégis csupa ragyogás. Rendkívüli finomsággal formálja ezt a sokféle szenvedélytől izzó történetet. Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy idegen lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi - még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent - a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. A "visszaadott lány" számára, ahogy a faluban nevezik, új élet kezdődik.

"Egy olyan díjra, mint a Goncourt, soha nem számít az ember. Először is nem azért ír, hogy megkapja, és nem is lehet elképzelni, hogy milyen is az, amikor megkapja" - nyilatkozta Hervé Le Tellier, miután az Anomália 2020-ban elnyerte a Goncourt-díjat. A díj maga nem jár nagy összeggel (jelképesen 10 euró), azonban a díjazott könyv rendszerint elképesztő eladásokat produkál. Nem volt ez másképp Le Tellier könyvével sem, amelyből a megjelenése után bő fél évvel már 1 millió példány kelt el.

"A szerelem rádöbbent, ki szeretnél lenni, a háború rádöbbent, ki vagy." Franciaország, 1939 Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után. Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért. Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

"A papságon belüli homoszexualitás nagyon komoly kérdés, ami aggodalommal tölt el." Ferenc pápa Papi cölibátus, az óvszerhasználattal szembeni egyházi tilalom, a szexuális visszaélések rendszeres eltussolása, XVI. Benedek pápa lemondása, a klérus nőgyűlölete, a papi hivatások számának drasztikus visszaesése, a Ferenc pápa elleni áskálódások - Frédéric Martel szerint ezeket a jelenségeket egyetlen titok köti össze, mely sokáig kimondhatatlan volt. A neve: Szodoma. A bibliai Szodoma városát a hagyomány szerint Isten azért pusztította el, mert lakosai homoszexuális gyakorlatot folytattak. Csakhogy korunkban éppenséggel a Vatikánon belül található a világ egyik legnagyobb homoszexuális közössége. A francia szerző négy éven át belülről követte a Vatikán életét és nagyjából harminc országra kiterjedően folytatta nyomozásait. Több tucat kardinálisnak tette fel kérdéseit, több száz püspökkel és pappal találkozott. Könyve, A Vatikán kínos titkai, az egyház rejtett oldalát tárja fel: azt a legkisebb papi szemináriumoktól a Vatikánig felépülő rendszert, amelyet egyszerre jellemez a homoszexuális kettős életvitel és a legradikálisabb homofóbia. A katolikus egyház Martel állítása szerint mélyen skizofrén: minél nyíltabban homofób egy papi méltóság a társadalom előtt, annál valószínűbb, hogy a magánéletében homoszexuális.

A Nápolyi regények szerzőjének új könyve Felnőni? Mivégre? Ki mondja meg, hogy mi lesz belőlünk és kire fogunk hasonlítani? Valami baljós dolog történik Giovanna bájos gyermekarcával, és lassanként kiütközik rajta a kamaszok rusnya undoksága. De vajon tényleg így állnak-e a dolgok? Melyik tükröt válassza az ember, hogy visszataláljon önmagához, és megmeneküljön? A gyermekarc szépségének elillanását követően az új ábrázat utáni hajsza két Nápoly közt zajlik, amelyeket testvéri szálak kötnek össze, s amelyek kölcsönösen rettegik és gyűlölik egymást. Az egyik Nápoly odafönt pózol, az erényesség álcáját magára öltve, a másik odalenn található, a mélyben, harsánynak és közönségesnek tettetve magát. Giovanna e két Nápoly közt ingázik, hol alázúdulva a mélybe, hol felkapaszkodva a magaslatokra, és mindeközben eltévelyedve tapasztalja, hogy sem odafönn, sem a mélyben nem talál válaszokra, a város pedig nem nyújt szabadulást.

munkanap A profi újságíró és amatőr borivó Bianca Bosker mindaddig nem sokat tudott a borról, míg fel nem fedezte azt a világot, ahol az íz, a zamat az úr: az elit sommelier-k világát, akik életüket az íz szenvedélyes keresésének szentelik. Lelkesedésük és az ízérzékelésben megmutatkozó különleges képességeik láttán elhatározta, hogy kideríti, mi a titka ennek a „dugódilinek”. Kíváncsian, humorral és jó adag egészséges kételkedéssel vezeti be olvasóit a titkos borkóstoló csoportok, exkluzív New York-i éttermek és nagy borkészítő cégek világába, sőt arra is igyekszik fényt deríteni, mi megy végbe szervezetünkben az ízérzékelés folyamán. Könyvét borkedvelők és a borral még csak most ismerkedők egyaránt élvezni fogják. „A bolygónkon fellelhető fogyasztható dolgok közül legjellemzőbben a bort tekintik a civilizált élet részének. Robert Louis Stevenson „palackozott költészetnek” nevezte, Benjamin Franklin pedig kijelentette, a bor az „állandó bizonyíték arra, hogy Isten szeret minket”. Ilyesmit soha senki nem állított a báránycombról és a lasagnéról, bármilyen finomak is. A borszakértők olyasmiket mondanak a borokról, hogy a lelküket végtelen magasságba repítik, mint egy Rachmaninov-szimfónia. Fogalmam sem volt, miről beszélnek, és ez a kijelentés, mit tagadjam, eléggé túlzónak, a valóságtól elrugaszkodottnak tűnt. Ezek tényleg eszement hülyeségek, vagy belőlem hiányzik az a képesség, hogy értékelni tudjam az élet egyik legnagyobb örömforrását? Tudni akartam, hogyan lehetséges, hogy az élet más területein teljesen racionálisan gondolkodó emberek képesek észbontó összegeket és rengeteg időt áldozni arra, hogy átélhessék a különleges ízérzékelés néhány röpke pillanatát. Egyszerűbben fogalmazva: tudni akartam, miért ez a nagy felhajtás a bor körül.”

A regény fő helyszíne egy burgundiai kisváros vendéglője, ahol hagyományos francia ételek sülnek, főnek, a vendégsereg legnagyobb örömére. A főhős Monsieur Henri, a Virágos Állomás régi vágású szakácsa, egyben tulajdonosa, az elbeszélő pedig a fia, Julien, aki szenvedélyesen kuktáskodik a konyhában, amióta csak az eszét tudja. Amikor Henri úr kómába esik, Julien ott ül az ágya mellett, és feltolulnak benne az emlékek. Megelevenednek gyerekkora hősei, apja élete társa, a szépséges, jóságos Hélene, akinek a személye körül fájdalmas titok lappang, Lulu, a fegyvertárs-másodszakács, Nicole, a tűzrőlpattant pincérnő, Gabriel, az anarchista favágó... És Julien eltöpreng: vajon hová tűnt, megvan-e még valahol vágyai netovábbja, az apai receptkönyv? Az Apám receptjei a szeretetről szól, a történetmesélő fiúi szeretetéről és a szerző, Jacky Durand szeretetéről a (francia) konyha iránt. A magyar kiadás függelékében a fordító Bognár Róbert jóvoltából a Virágos Állomás asztalaira kerülő ételekről, italokról tájékozódhat az olvasó. Jacky Durand újságíró. Évek óta járja Franciaországot, riportokat, ételkritikákat ír a Libération napilapnak, állandó munkatársa a France Culture rádiónak. Továbbá gasztroblogger, és maga is szakácskodik. Számos műfajban publikál, az Apám receptjei a második regénye.

William Styron legösszetettebb és legnagyratörőbb regénye azzal kezdődik, hogy egy fiatal déli 1947-ben északra utazik, mert író akar lenni. A mű bevezet bennünket Girnyónak a szomszédaihoz fűződő rajongó, bár feszült kapcsolatába. Az ördögien éles elméjű Nathan és annak lengyel szerelme, a gyönyörű Sophie története fájdalmas titkokkal terhes. Küzdelmes kapcsolatuk során szembe kell nézniük azzal, amit csak úgy nevezhetünk, hogy maga a hamisítatlan gonosz.