Park Kiadó strana 23 z 46

Ausztria, 1937 A 17éves Franz Huchel elhagyja szülőfaluját, hogy Bécsben próbáljon szerencsét egy újságot és dohányárut árusító trafikos tanoncaként. Ott találkozik a törzsvevő Sigmund Freuddal, aki nyomban lenyűgözi. Idővel szokatlan barátság alakul ki a két meglehetősen különböző férfi között. Amikor Franz nem sokkal később fülig szerelmes lesz a varietétáncos Anezkába, az idős professzorhoz fordul tanácsért. Ám kiderül, hogy a világhírű pszichoanalitikus számára a női nem legalább akkora talány, mint Franz számára. De a korhangulat nem kedvez se a szerelemnek, se a barátságnak. A drámaian kiéleződő politikai-társadalmi viszonyokkal szemben mindhárman tehetetlenek, és az események örvénye hamarosan más-más irányba ragadja őket. Robert Seethaler (1966) többszörösen kitüntetett osztrák író, forgatókönyvíró, színész, ő játszotta a tagbaszakadt, szófukar hegymászót Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjében. Legutóbbi két regényét nagyon kedvezően fogadta a német kritika. Az Egy egész élet sokáig vezette a Der Spiegel bestsellerlistáját, angol fordítását 2016-ban Nemzetközi Man Booker-díjra jelölték. A trafikos című regényéből 2018-ban Nikolaus Leytner Bruno Ganz főszereplésével forgatott filmet. Bécsben és Berlinben él.

Irvin D. Yalom legfontosabb, legtöbbet méltatott könyve, a Szemben a nappal, az élet legnagyobb kihívásával, a halálfélelem legyőzésének szükségességével szembesít bennünket. Arra bátorít, hogy félelem nélkül nézzünk szembe halandóságunk megcáfolhatatlan tényével. Ez a mestermű, amely összegzi Yalom személyes és szakmai életútjának tapasztalatait, segít felismerni, hogy szinte minden szorongásunk mélyén a halálfélelem munkál. Amint szembe nézünk saját halandóságunkkal - állítja dr. Yalom -, rádöbbenünk, hogy semmi sem fontosabb az életben, mint a szeretteinkkel való őszinte párbeszéd, és a személyes kiteljesedésünk érdekében vállalt kockáztatás. A megindító, személyes történetek mesélői maguk is halálfélelemmel küszködnek - ahogy a szerző is -, így a Szemben a nappal különleges módszereket kínál a félelem leküzdésére és az élet igenlésére, hogy boldogabb, jelentőségteljesebb életet élhessünk.

„A járása többet árul el az emberről, mint az arca.” Miért megyünk? Honnan indulunk és hová tartunk? Erre a kérdésre mindenkinek van saját válasza. Menjünk bár egymás mellett, járás közben bizonyosan más és más élményben lesz részünk. Egyik legfontosabb cselekedetünk az életben, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük – véli Erling Kagge „filozófus világjáró vagy inkább világjáró filozófus”, ahogyan a The New York Times jellemezte. A Menni egy elgondolkodtató, irodalmi és filozófiai idézetekkel átszőtt esszé a gyaloglás testi és lelki jótékony hatásairól. Arról, hogy soha ne hagyjuk abba a gyaloglást, a világ lassú felfedezésének semmihez sem fogható örömét. Induljunk hát! „Gyalogoltam éjjel és nappal, hol a kedvesemtől távozva, hol útban a barátaimhoz. Gyalogoltam erdőkben és hegyekben, jéggel borított síkságokon és városi forgatagban. Előfordult, hogy untam magam a túra közben, volt, hogy eufóriát éreztem, és megesett, hogy a nyugtalanságomtól akartam megszabadulni. Mentem, ha fájdalom ért, és mentem, ha örömben volt részem. Sokszor, ki tudja, miért, csak mentem és mentem. A szó szoros értelmében elmentem a világ végére.”

„Krakauer dermesztő élményei a legmegrögzöttebb hegymászókat is arra késztetik, hogy a tengerszinten keressenek menedéket.” Sports Illustrated Amikor Jon Krakauer 1996. május 10-én kora délután felért a Mount Everest ormára, már ötvenhét órája nem aludt, és szédelgett az agyát eltompító oxigénhiánytól. Miközben visszafordult, hogy megkezdje veszedelmes ereszkedését 8848 méterről, húsz másik hegymászó még elkeseredetten igyekezett a csúcs felé, mit sem sejtve az égen gyülekező felhőkről. „Tényszerű tudósítás és kínzó önvizsgálat különös elegye. Nincs még egy könyv az 1996-os tragédiáról, mely ilyen kegyetlen őszinteséggel venné sorra az elkövetett hibákat, melyek a mászótársak halálához vezettek.” Newsday „Ezt az izgalmas könyv­et elolvasva átélhettem, milyen érzés lehet fölmászni a világ legmagasabb pontjára, és azt túl is élni – ami e könyv­ hősei közül csak keveseknek sikerült. Felemelő és megrázó olvasmány.” Vámos Miklós

A Nápolyi regények harmadik kötete.

Miért a múltra emlékszünk; miért nem a jövőre? Mi vagyunk az időben, vagy az idő létezik mibennünk? Mit jelent az valójában, hogy az idő „folyik”? Mi köti az időt a mi szubjektív természetünkhöz? Az idő rendje a fizikának egy olyan jelenségét tárgyalja, amely mindenkit érdekel: az időt. Az idő olyan rejtély, amelyről mindenkinek van személyes tapasztalata. A fizikusok számára is rejtély: ők az idő radikális átalakulásának lehettek szemtanúi Newtontól Einsteinig, a kvantummechanikáig, végül a hurok-kvantumgravitáció elméletéig, amelynek Carlo Rovelli az egyik legjelentősebb képviselője. Newton egyenleteiben mindig ott volt az idő, de mára eltűnt a fizika alapegyenleteiből. Múlt és jövő már nem egymás ellentettjei. A fizikának azt kell felszámolnia, amit mindenki hisz: hogy az egyetlen biztos pont a jelen. Carlo Rovelli, miközben e rendkívüli gondolattársítások közül három példát megvizsgál, betekintést ad a fizika múltjába, s elvezet odáig, ameddig az időről való jelen tudásunk elér: „a ma még nem ismert dolgok hatalmas, az éj sötétjébe burkolózó csillagóceánjáig.” „Általában úgy gondoljuk el az időt, mint valami egyszerű, magától értetődő dolgot; órával mérhető, és mindennek fittyet hányva, egyenletesen halad előre a múltból a jövő felé. Az idő múlásával meghatározott rendben következnek egymásra a múlt, a jelen és a jövő eseményei; a múlt végérvényes, a jövő nyitott. Csakhogy bebizonyosodott: ez mind tévedés.

A Húgyügyek egy olyan urológiai kézikönyv, amely egyaránt segítséget nyújt a férfiaknak és a nőknek mindennapi egészségügyi problémáikkal kapcsolatban. Szó van benne a péniszről, az erekciós zavarokról, a korai magömlésről, a tesztoszterinszintről, a férfiak és a nők felfázásáról, krónikus hólyaggyulladásról, a terméketlenségről. Dr. Gralla gészségügyi tapasztalatai naprakészek, stílusa könnyed és fesztelen. Az urológiai praxisból származó zavarba ejtő, elképesztően vicces, vagy olykor egyszerűen csak hihetetlen esettörténetekből nem csak férfiak tudhatnak meg többet testük egyáltalán nem egyszerű működéséről. Jó tudni: Sok férfi hiszi azt, hogy túl kicsi a pénisze. Legtöbbször azonban normál méretű, csupán kisebbnek hat, mert túl nagy a hasuk. Az urológusok tudják: annak, aki 10 vagy 15 kilót lead, egy-két centiméterrel nő a pénisze. Optikai csalódás? Meglehet. Néha azonban startlövés az élet egészségesebben élt második feléhez. Dr. Oliver Gralla (1972) andrológus-urológus. Göttingenben végezte az orvosi egyetemet és miután egy évet kutatással töltött az USÁban, a Harvardon, Cambridge-ben, 2001 és 2007 között pedig a berlini Charité urológiai klinikáján meddőségi szakemberként dolgozott, ahol a "berlini gólya" becenévvel tüntették ki. A kölni egyetemi klinika andrológiai osztályának vezetőjévé való kinevezését hosszú tanácsadói sorozattal ünnepelte a kölni "Express"-ben, ahol "Dr. Szex" néven köszöntötték. 2010 óta a saját andrológiai rendelője van Dortmundban, ahol fiatal és örökifjú férfiak, nők és párok életminőségének javításán dolgozik.

Irvin D. Yalom pszichoterápiás történetein átsüt az emberszeretet, empátia, tolerancia, hitelesség és bölcsesség. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és terapeuta kapcsolatának buktatóiról. Őszintén beszél saját érzelmeiről és arról, hogyan használja fel azokat munkája során. Legsikeresebb könyve, a Szerelemhóhér tíz olyan pácienst mutat be, akiknek története nem csak azt bizonyítja, hogy szembenézhetünk a létezés négy bizonyosságával - a saját és szeretteink halálának elkerülhetetlenségével; a szabadsággal, amely lehetővé teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magányával valamint azzal a ténnyel, hogy létezésünknek nincs egyértelműen meghatározható értelme - hanem azt is, hogy e szembenézéssel tartalmasabbá tehetjük életünket. Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. Az Egzisztenciális pszichoterápia, a Csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata valamint A terápia ajándéka című munkái szakterületének alapművei közé tartoznak. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei, A Schopenhauer-terápia, a Spinoza-probléma valamint az Amikor Nietzsche sírt világszerte rendkívül népszerűek.

A könyv alapján készült nyolcrészes sorozat 2018. november 19-től az HBO-n és az HBO GO-n. Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született. Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni. A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat. Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre lefordítják őket, de kiléte ismeretlen. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli part) címen egy gyerekkönyve is megjelent. A Briliáns barátnőm a Nápolyi regények (2011-14) első kötete.

Honnan tudja a Vénusz légycsapója, hogy mikor kell összezárulnia? Talán a rovarok parányi lábainak nyomását érzékeli? És miből tudja a cseresznyefa, hogy mikor kell virágba borulnia? Lehet, hogy emlékszik az időjárás változására? Mindannyian csodáljuk a növények káprázatos sokféleségét, most azonban a neves botanikus, Daniel Chamovitz elmagyarázza nekünk, hogy ők miként érzékelik a környező világot: hogyan látják a színeket, mi módon hallanak, miféle időrendhez igazodnak. Megmutatja, miképpen különböztetik meg a "fent"-et és a "lent"-et, miből ismerik fel, hogy egy-egy szomszédjukat falánk rovarok támadták meg, és kideríti, vajon szeretik-e, ha Led Zeppelin-lemezeket játszanak nekik. A Mit tud a növény? elolvasása után új szemmel tekintünk majd a lépteink nyomán lelapuló fűszálakra, az illatozó virágokra és a fákra, melyeknek árnyékában hűsölünk. Daniel Chamovitz (1963) a Tel-avivi Egyetem Élettani Karának dékánja, a Manna Center for Plant Biosciences igazgatója, vendégelőadóként oktatott a Yale Egyetemen és a Fred Hutchinson Rákkutató Központban. Kiterjedt tudományos munkássága mellett gyakran tart előadásokat botanikus kertekben a világ minden táján. A Mit tud a növény?című könyve, amely eddig 20 nyelven jelent meg, 2012-ben az Amazon tudományos ismeretterjesztő könyveinek sikerlistáján az első 10 között szerepelt.

A Tükör, index, kuplung korunk középkorú, magányos szinglijének bibliája. Annak a nőnek a története, aki 40 évesen meg akar tanulni vezetni, de nem tud sebességet váltani, nem érzékeli a holtteret és folyton elszédül. Annak a középkorú nőknek az egyszerre humoros, (ön)ironikus története, aki úgy érzi, láthatatlanná vált, eltévedt a nagyvárosban, nem tudja honnan jött, hová tart. "Anélkül, hogy létezett volna szingli-kultúra, azért szinglik Ballingban is voltak. De nem csináltak belőle akkora felhajtást, Sonja is kibékülne a régi módival, mert a szingli-kultúránál semmi sem lehet idegesítőbb. Ezeket a hordákat különféle manőverekkel kilóra eladják, mint a vágómarhát. A szinglik ki-be járkálnak az éttermek ajtaján és fejükben hemzsegnek az online társközvetítők. Mindig egyedül, mindig éppen két szexuális kapcsolat között csörtetnek valahová, és vásárlás-központú beszámolóikkal azt hirdetik, hogy az embernek arra kell törekednie, hogy maga is fogyasztható legyen." Dorthe Nors (1970) a kortárs dán irodalom egyik legeredetibb szerzője. 2001-ben debütált Soul című regényével, majd ezt követően 2013-ban, Minna nem tud hol gyakorolni címmel jelent meg egy rövid regénye. Karateütés című novelláskötetét 2014-ben az Egyesült Államokban is kiadták, ami meghozta számára a világsikert. Írásait a legjelentősebb irodalmi lapok közlik. Ő az első dán szerző, akit Oprah Winfrey bemutatott, a New Yorker pedig publikált.

A természet számtalan meglepetést rejt: a lombos fák befolyásolják a Föld forgását, a darvak akadályozzák a spanyolországi sonkatermelést, a tűlevelű erdők pedig esőt csinálnak. Peter Wohlleben, A fák titkos élete című sikerkönyv szerzője legújabb kötetében - a tőle megszokotteleven mesélőkedvvel - megannyi érdekes és különös példán keresztül mutatja be, milyen bámulatos kölcsönhatás és összjáték zajlik a növények és az állatok között. Hogyan épül fel a természet hatalmas óraműve, melyben minden "fogaskeréknek" megvan a maga helye és szerepe? És mi történik, ha ez a finoman kiegyensúlyozott rendszer megbillen? Mi a jobb: ha az ember "segíti" a természetet, hogy helyreálljon ez az egyensúly, vagy ellenkezőleg, ha békén hagyja?

Az erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz! Peter Wohlleben fényt visz az erdő sűrűjébe, és bepillantást nyújt egy titokzatos világba. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott lebilincselő tudományos esszéiben a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. És az olvasó nem győz álmélkodni a természet csodáin. Peter Wohlleben (1964) már kisgyermekként természetvédő akart lenni. Erdőgazdálkodást tanult, és több mint húsz éven át a tartományi erdőfelügyelőség alkalmazottjaként dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültesse, felmondott, és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Számos tévéműsor vendége, előadásokat tart és gyakorlatokat vezet; több, erdővel és a természetvédelemmel foglalkozó mű szerzője. A fák titkos élete magyarul 2016-ban jelent meg először, és azóta több mint 10 000 példány kelt el belőle.

Öten voltak. Megközelíthetetlen, titokzatos kis csoport a vermonti egyetemen. Ebbe az elit társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia, a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk hatására nemcsak tanulják, át is élik az ókori görög kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat és a véráldozatot. De amikor megszegik a társadalmi és erkölcsi törvényeket, átlépik a határokat, életük örökre megváltozik. Saját bőrükön tapasztalják, hogy nem ölni nehéz, hanem tovább élni.