Bujaság

---

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világban a gonosz megtestesüléseként tekintették, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt szerepet.
Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában is, vagy netán már elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol "minden elmegy", ahol már minden határt megszegtünk. Feleleveníthetők és újraértelmezhetők, netán beépíthetők a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba?
Egy biztos: vétekről és bűnről lehet időszerűen beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. A hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és rossz között.

A bu­ja­ság min­de­nek­előtt a meg­is­me­rés szen­ve­dé­lye is, a szó leg­tá­gabb ér­tel­mé­ben. Ezért al­kot­hat­ja egy nyílt és sza­bad­el­vű tár­sa­da­lom mag­ját, mely nem tűri meg­szi­lár­dult dog­mák egyet­len cso­port­ját sem. Így a könyv lap­ja­in a bu­ja­ság tet­tes­tár­sa­i­ként a leg­vá­rat­la­nabb sze­mé­lyek tűn­het­nek fel: Dante, Shakes­peare, Gi­or­da­no Bruno, Mo­zart, Bunuel... De vi­tat­ha­tat­la­nul a fő­sze­rep­lő min­dig egy marad: Don Gi­o­van­ni, aki újra egy örö­kös útra hív a bu­ja­sá­gon mint ha­tal­mon, mint él­ve­ze­ten, mint ha­zug­sá­gon és min­de­nek­előtt mint sza­bad­sá­gon ke­resztül.

menej