Mielőtt végleg elmegyek

---

2011 júniusában Susan Spencer-Wendelnél gyors lefolyású, amiotrófeás laterálszklerózist (ALS) diagnosztizáltak. Ez a visszafordíthatatlan folyamat szisztematikusan tönkreteszi az izomzatot. Negyvenkét évesen, szerető férje oldalán, három kisgyermek édesanyjaként egy éve maradt viszonylagos egészségben. Susan elhatározta, hogy boldogsággal tölti ezt az évet.
Feladta újságírói állását, hogy a családjával lehessen. Kunyhót építtetett a kertbe, hogy a szabadban láthassa vendégül barátait. És a számára legfontosabb hét emberrel hét utazáson vett részt. Az állapota egyre romlott, mégis eljutott a Yukon-területekre az északi fényt látni, Budapestre, ahol férjével házasságuk első két évét töltötték, Ciprusra az ősei nyomába, a Bahamákra. A fiait elvitte delfinekkel úszni és siklóernyőzni, lányával pedig New Yorkba utazott, ahol először és utoljára láthatta Marinát esküvői ruhában.
És megírta ezt a könyvet. Nem tudott már járni, nem tudta felemelni a karját. Egyetlen működőképes hüvelykujjal a telefonjába pötyögte be a szavakat.
A "Mielőtt végleg elmegyek" mégsem a keserűségről szól. Helyenként szomorú, mégis áthatja Susan életereje és optimizmusa, megfűszerezve kiváló humorával. Susan az életről és nem a halálról írt könyvet. És mosolyt csal az olvasó orcájára.
A sírás a Burger King parkolójában, füvezés a bíróság épülete mellett, karácsony és tartós smink, a kerekesszékben újra hordható magas sarkú cipők, a gyerekek tréfái. A "Mielőtt végleg elmegyek" feledhetetlen ajándék Susan szeretteinek, és emlékeztető minden olvasónak: minden egyes nap jobb lesz, ha boldogságban töltjük.

menej