Túléltem a terrort

---

Vaszkó Tamás az egykori kőszegi katonaiskolai növendék, majd pécsi cőger maga is megismerkedett a népi demokratikus Magyarország jogrendjével, a kihallgatásokkal, a börtönnel és az ítéletekkel. Emlékezése egy ember emlékezése, egy olyan emberé, akinek a családjából volt, amikor egyszerre négyen élvezhették az ÁVH vendégszeretetét. Nem számított, hogy az egyik nagybácsi képviselő volt kisgazda színekben az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, majd ugyancsak nemzetgyűlési képviselő lett az 1945. november 4-i választások után is. Rossz párt színeiben indult. Kisgazda volt.

Vaszkó Tamás emlékezése tanulságos és olvasmányos. Ha a történet nem lenne szomorú, még azt is írhatnám: élvezetes, mert vajon nem élvezetes-e a Kaposváron hozzájuk bekvártélyozott szovjet kapitány története, a képtelennél képtelenebb dolgok és ugyanakkor nem elszomorító-e az a naivitás, ahogy az egykori cőgertárs Újlaky Gumó mindent elmesél Thompson/Thomson angol kapitánynak a disszidálásáról, ami azután Vaszkó Tamás börtönéveit alapozza meg, azokat az éveket, amelyek nem feledhetőek és amelyek tanulságul kell(ene), hogy szolgáljanak a következő generációk számára. Tanulságul, hogy tudják: a kommunizmus nem olyan volt, amilyennek egyesek ma is láttatni vélik, hanem olyan amilyennek az azt átélők leírják. Embertelen és tisztességtelen, hazug és rágalmazó. Nem kellene, hogy ismét visszatérjen! (Szakály Sándor)

menej