Erdélyi történet III.

---

Gróf Bánffy Miklós "Erdélyi történet" című regénye tíz évet ölel fel a 20. század elejének történelméből: 1904-től az első világháború kirobbanásáig. A bonchidai kastély urának, a polihisztor erdélyi arisztokrata írói munkásságának legnagyobb lélegzetű alkotása három részben meséli el Abády Bálint életét. A családi háttér, a politikai karrier, a kaszinói tagság egyaránt lehetővé tette, hogy Bánffy otthonosan mozogjon a báltermek, a kártyaszobák, a vadászatok, a lóversenyek, a szerelmi és a politikai csatározások berkeiben, hiteles panorámát festve az erdélyi arisztokráciáról.

Abády nem fogadott szót szerelmének, nem nősült meg. Adrienne pedig nem vált el az elborult elméjű Uzdytól. Kislányát viszont végre maga nevelhetné, de már késő, nem hozhatók be a külön töltött évek, ezért intézetbe küldi. Abády Bálint közben nem szűnik meg nemes célokért küzdeni, ő adja elő az Erdély közönségéhez címzett határozatban álló követeléseket, mely szerint: "...itt az ideje, hogy végre pártkeretektől függetlenül összetartsunk azokban a kérdésekben, melyek szülőföldünket közvetlenül érdeklik, (...) itt az ideje, hogy megszüntessük ama visszás állapotot, melyben rólunk, de nélkülünk ítélkeznek..."

menej