Helikon Kiadó

Tizennyolc éve már, hogy a rabszolgaként született Sethe megszökött Édes Otthonból – de még most sem szabad. Fogva tartja a múlt: a farmon történt egykori borzalmak éppúgy, mint halott csecsemőjének szelleme, amely elátkozott kísértetházzá változtatja otthonát. Amikor egy nap a nő ajtajában megjelenik a farmról ismert Paul D., a férfi régi sebeket tép fel, és Sethének szembe kell néznie mindazzal, amit már rég eltemetett magában. Élőkkel és halottakkal egyaránt.A Nobel-díjas írónő megtörtént eseményeken alapuló, megrázó erejű remekműve egyszerre történelmi utazás a rabszolgaság pokoli bugyraiba, és költészettel teli, hátborzongató kísértethistória, amelyet 1987-es megjelenése óta a modern amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásaként emlegetnek.Toni Morrison (1931–2019) amerikai írónő, az afrikai-amerikai és a világirodalom kiemelkedő alakja. Olyan korszakalkotó művek fűződnek a nevéhez, mint a Nagyonkék (1970), a Salamon-ének (1977), a Dzsessz (1992) vagy a Szerelem (2003). A Kedves című regényéért 1988-ban Pulitzer-díjat kapott. 1993-ban nyerte el a Nobel-díjat. Az akadémia indoklása szerint Morrison „látnoki erejű és költői szépségű regényeiben az amerikai valóság egyik alapvető vonását tárja az olvasók elé”.

A párviadal az addigra Európa nem kis részét leigázó és a győzelem küszöbén álló Hitler, valamint az invázió és összeomlás fenyegette Angliát a régi Európa utolsó bástyájaként vezető Churchill közötti 1940-es küzdelemről számol be. John Lukacs mesterműve empatikusan, előítéletektől mentesen és lenyűgöző alapossággal nyújt betekintést két főszereplője gondolkodásmódjába, jellemébe és döntéseik mozgatórugóiba, következményeibe. Szétoszlatja a téveszméket, korrigálja a felületes elképzeléseket, közel hozva az olvasóhoz a kort, amikor Európa országai végzetes fordulatot vehettek volna."Lenyűgöző mű. Elegáns és stílusos." Peter Stansky (New York Times)JOHN LUKACS (1924-2019)Nekünk, magyaroknak: Lukács János.Amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) történész és író. Budapesten született; átélte Budapest ostromát, majd a háború után a kommunisták elől Nyugatra emigrált. 1947-től Pennsylvaniában élt.Több mint 30 könyve jelent meg, életművének nagy része magyarul is olvasható. Világszerte a XX. század egyik jelentős történészeként tartják számon; népszerűségét nem annyira új kutatási eredményeinek, mint inkább a történészszakmában ritka szépirodalmi stílusának köszönheti.Munkásságát többek között Corvin-lánccal (2001) és Széchenyi-nagydíjjal (2014) is elismerték.

A párviadal az addigra Európa nem kis részét leigázó és a győzelem küszöbén álló Hitler, valamint az invázió és összeomlás fenyegette Angliát a régi Európa utolsó bástyájaként vezető Churchill közötti 1940-es küzdelemről számol be. John Lukacs mesterműve empatikusan, előítéletektől mentesen és lenyűgöző alapossággal nyújt betekintést két főszereplője gondolkodásmódjába, jellemébe és döntéseik mozgatórugóiba, következményeibe. Szétoszlatja a téveszméket, korrigálja a felületes elképzeléseket, közel hozva az olvasóhoz a kort, amikor Európa országai végzetes fordulatot vehettek volna.

Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania… Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, „tökéletes gyilkosságokról” rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán. A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál.

Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania…Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, „tökéletes gyilkosságokról” rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán.A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál.„Shepherd kiváló megfigyelő, aki költői érzékenységgel is tekint munkájára. A Holtak vallatója lenyűgöző olvasmány.” – The Times

Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát.Miközben Európa a japán fegyverletételre és a II. világháború végére vár, valahol Cornwallban az élete legboldogabb napján autóbalesetet szenvedő, tolószékbe kényszerült Hugh Norreys az öngyilkosság gondolatával küzd. A közelgő választások és a konzervatív vidék képébe cseppet sem illeszkedő fausti alak, John Gabriel megjelenése ugyanakkor váratlanul felkavarja eseménytelenségre kárhoztatott életét. Vajon hogyan borítja föl ez a csúnya, szabadszájú, jövőbe látó szoknyabolond a világvégi, múltban ragadt St. Loo életét, s hogyan hozza vissza Norreys életkedvét?

,,Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél." ,,Hajrá, Állatfarm, hajrá, állatok!" - zárja összeterelt hívei előtt mondott beszédét Napóleon, a Major Farm vezérsertése. Szükség is van a biztató szólamokra, hiszen a kis brit gazdaság lakói hiába űzték el kegyetlen gazdájukat, embertelen állatállamukat nemcsak kívülről fenyegetik, belül is sok az ellenség - az ellenforradalomra készülő John gazda és az áruló Hógolyó malac ügynökei már a tyúkólban is ott vannak. Személyi kultusz, megtorlás és háborús propaganda - semmilyen ár nem drága, ha az Állatfarm jövője a tét. Ismerős történet? A szovjet cenzoroknak bizonyára az volt, ugyanis nyomban betiltották George Orwell 1945-ben megjelent politikai szatíráját. Ez a sors várt a könyvre a világ összes többi diktatúrájában is, Magyarországon egészen 1989-ig csak szamizdatban volt hozzáférhető. És míg az '50-es években a CIA még lelkesen támogatta a kisregény rajzfilmes feldolgozását, napjaink Amerikájában időről időre felmerül az eltávolítása egyes iskolai könyvtárakból. Mert rezsimek jönnek és mennek, de az Állatfarm figyelmeztetése örök - az emberarcúság maszkja mögött gyakran mohó disznóvigyor rejtőzik.

Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát. Miközben Európa a japán fegyverletételre és a II. világháború végére vár, valahol Cornwallban az élete legboldogabb napján autóbalesetet szenvedő, tolószékbe kényszerült Hugh Norreys az öngyilkosság gondolatával küzd. A közelgő választások és a konzervatív vidék képébe cseppet sem illeszkedő fausti alak, John Gabriel megjelenése ugyanakkor váratlanul felkavarja eseménytelenségre kárhoztatott életét. Vajon hogyan borítja föl ez a csúnya, szabadszájú, jövőbe látó szoknyabolond a világvégi, múltban ragadt St. Loo életét, s hogyan hozza vissza Norreys életkedvét?

Agatha Christie nemcsak regényíróként és novellistaként futott be fényes karriert, de az 1930-as évektől számos színdarabot is írt. Hogy mennyire sikeresen, azt bizonyítja, hogy van közülük olyan, amit 1952-es bemutatója óta folyamatosan játszanak a West Enden. Ez a kötet Christie két nagyon különböző oldalát mutatja be: A vád tanúja vérbeli tárgyalótermi dráma, az Egy se marad pedig egyszerre keresi a választ a „Ki a gyilkos?” és a „Ki marad a végén?” kérdésre egy külvilágtól elvágott szigeten. Ami a két színpadi adaptációt különlegessé teszi, az az, hogy Christie mindkettőbe beletesz egy pluszcsavart az eredetihez képest – sőt, a Mert többen nincsenek drámaverziója, a magyarul először megjelenő Egy se marad rögtön két, merőben eltérő befejezéssel olvasható!

„– Fura kis mókus – felelte Sir Charles. – De elég híres ember. Talán már hallott is róla. Hercule Poirot. Belga.” Sir Charles Cartwright, a híres színész már visszavonultan él tengerparti villájában, ahol fogadásokat tart barátai számára, vagy éppen vitorlázással múlatja az időt. A mostani hétvégén tizenkét vendég szerepel a meghívottak listáján, köztük a neves magándetektív, Hercule Poirot is. A könnyed derűvel induló vacsorát azonban váratlan tragédia szakítja meg: Stephen Babbington, a helyi plébános egy korty koktél után a torkához kap, majd élettelenül esik össze. Poirot és a rendőrség is természetes halálnak tartja az esetet mindaddig, amíg nem sokkal később egy hasonló vacsorán teljesen megegyező körülmények között meg nem hal az est házigazdája. A gyanút tovább fokozza, hogy a vendégek a második halálesetnél is majdnem ugyanazok. Vajon melyik lehet közülük a gyilkos…?

„Mivel lehetetlen dolog nem történhetik meg, ezért be fog bizonyosodni, hogy a látszat ellenére a lehetetlen mégsem lehetetlen.” A történet a szerzőtől megszokott módon rendkívül csavaros, a feszültség oldalról oldalra nő, a megfejtéstől pedig leesik az állunk. A kor olvasóinak azonban még egy szempontból különleges élményt jelenthetett a regény: a cselekménybe ugyanis Agatha Christie beépítette az évszázad bűnügyének nevezett, brutális gyermekgyilkossági esetet, mely “a Lindbergh bébi elrablása” néven híresült el világszerte. A híres Orient expressz a hóban vesztegel. Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át. Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mind egyre idegesebbek. Vagy van más is, ami összeköti őket? Hercule Poirot, a legendás nyomozó csak a kis szürke agysejtjeire támaszkodhat a hóviharban rekedt luxusvonaton. Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt…

Hogyan lett Budapest lüktető, modern, kozmopolita városból németek által megszállt, oroszok által porig bombázott romhalmaz? Hogyan lett az európai zsidóság egyik központjából a nyilas rémuralom színtere? És legfőképp: ki tett a legtöbbet azért, hogy mindez ne így történjen? Adam LeBor letehetetlen könyvében kémek, embermentők és ellenállók feszülnek össze az egyre jobban fasizálódó nagypolitika végrehajtóival a "Kárpát-medence Casablancájában". A katasztrófa felé rohanó város krónikája ugyanakkor mélyen emberi történeteken keresztül bontakozik ki előttünk, s lapjain épp olyan fontos szerepet játszik Horthy Miklós vagy Adolf Eichmann, mint egy lengyel femme fatale, akiért a férfiak a Dunába ugranak, egy német fogolytáborból megszökött dél-afrikai tüzértiszt, vagy Budapest csempészkirálya, aki sokszoros ügynökként egyszerre dolgozik a náciknak, a magyaroknak és a cionistáknak. LeBor könyve szokatlan, nemzetközi fénytörésben láttatja egy város tragédiáját - mely egyben egy nemzet és a benne élő hús-vér emberek tragédiája is. "Magyarország neve hallatán a legtöbben a pirospaprikára, a cigányzenekarokra, a festői tájakra, a hatalmas síkságokon legelő marhacsordákra és a rájuk vigyázó félbarbár népre gondolnak. Mármost az igazság az, hogy a civilizációnak épp azon a szintjén vagyunk mi is, mint bármely nyugat-európai ország. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a nyugati civilizáció legkeletibb előőrse vagyunk." Adam LeBor (1961) külföldi tudósítóként hosszú évekig élt Budapesten, és olyan lapokban publikált Magyarországról és Közép-Európáról, mint a Times, az Independent és az Economist. Hét regény és kilenc tényirodalmi mű, köztük az Orwell-díjra jelölt Alvó számlák szerzője. Idejét London és Budapest között osztja meg.

A történet a szerzőtől megszokott módon rendkívül csavaros, a feszültség oldalról oldalra nő, a megfejtéstől pedig leesik az állunk. A kor olvasóinak azonban még egy szempontból különleges élményt jelenthetett a regény: a cselekménybe ugyanis Agatha Christie beépítette az évszázad bűnügyének nevezett, brutális gyermekgyilkossági esetet, mely ""a Lindbergh bébi elrablása"" néven híresült el világszerte. A híres Orient expressz a hóban vesztegel. Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át. Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mind egyre idegesebbek. Vagy van más is, ami összeköti őket? Hercule Poirot, a legendás nyomozó csak a kis szürke agysejtjeire támaszkodhat a hóviharban rekedt luxusvonaton. Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt... 

Sir Charles Cartwright, a híres színész már visszavonultan él tengerparti villájában, ahol fogadásokat tart barátai számára, vagy éppen vitorlázással múlatja az időt. A mostani hétvégén tizenkét vendég szerepel a meghívottak listáján, köztük a neves magándetektív, Hercule Poirot is. A könnyed derűvel induló vacsorát azonban váratlan tragédia szakítja meg: Stephen Babbington, a helyi plébános egy korty koktél után a torkához kap, majd élettelenül esik össze. Poirot és a rendőrség is természetes halálnak tartja az esetet mindaddig, amíg nem sokkal később egy hasonló vacsorán teljesen megegyező körülmények között meg nem hal az est házigazdája. A gyanút tovább fokozza, hogy a vendégek a második halálesetnél is majdnem ugyanazok. Vajon melyik lehet közülük a gyilkos...? 

Hogyan lett Budapest lüktető, modern, kozmopolita városból németek által megszállt, oroszok által porig bombázott romhalmaz? Hogyan lett az európai zsidóság egyik központjából a nyilas rémuralom színtere? És legfőképp: ki tett a legtöbbet azért, hogy mindez ne így történjen?Adam LeBor letehetetlen könyvében kémek, embermentők és ellenállók feszülnek össze az egyre jobban fasizálódó nagypolitika végrehajtóival a "Kárpát-medence Casablancájában". A katasztrófa felé rohanó város krónikája ugyanakkor mélyen emberi történeteken keresztül bontakozik ki előttünk, s lapjain épp olyan fontos szerepet játszik Horthy Miklós vagy Adolf Eichmann, mint egy lengyel femme fatale, akiért a férfiak a Dunába ugranak, egy német fogolytáborból megszökött dél-afrikai tüzértiszt, vagy Budapest csempészkirálya, aki sokszoros ügynökként egyszerre dolgozik a náciknak, a magyaroknak és a cionistáknak. LeBor könyve szokatlan, nemzetközi fénytörésben láttatja egy város tragédiáját - mely egyben egy nemzet és a benne élő hús-vér emberek tragédiája is."Magyarország neve hallatán a legtöbben a pirospaprikára, a cigányzenekarokra, a festői tájakra, a hatalmas síkságokon legelő marhacsordákra és a rájuk vigyázó félbarbár népre gondolnak. Mármost az igazság az, hogy a civilizációnak épp azon a szintjén vagyunk mi is, mint bármely nyugat-európai ország. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a nyugati civilizáció legkeletibb előőrse vagyunk."Adam LeBor (1961) külföldi tudósítóként hosszú évekig élt Budapesten, és olyan lapokban publikált Magyarországról és Közép-Európáról, mint a Times, az Independent és az Economist. Hét regény és kilenc tényirodalmi mű, köztük az Orwell-díjra jelölt Alvó számlák szerzője. Idejét London és Budapest között osztja meg.

Sokak szerint megőrült, vagy mindig is őrült volt, mások szerint vizionárius zseni, akinél jobban senki nem lát bele a jövőbe. Az biztos, hogy kevés ember van a világon, aki Elon Musknál nagyobb hatással lenne a technológiai, gazdasági, sőt világpolitikai folyamatokra. Vagy úgy általában az emberiség jövőjére. Az ő rakétái állították pályára a Starlink-műholdakat, amelyek nélkül már szinte elképzelhetetlen a háború. Ő gyártja a világon a legtöbb elektromos autót. Ő vezeti azokat a kutatásokat, amelyek célja az emberi agy és a számítógép összekapcsolása. Az ő háttérirányításával és algoritmusain keresztül zajlik a globális támadás a fennálló világrend ellen. És ő akarja elvinni az emberiséget a Marsra.Óriási a tétje annak, hogy megértsük, mit akar ez az ember. Még mielőtt túl késő lenne. A két kiváló amerikai szerző a muskizmus megfejtésére vállalkozik - és a kép, amelyet elénk festenek, hátborzongató.A világpremierrel egy időben magyarul is megjelenő kötet a Financial Times, a New Yorker és a Literary Hub szerkesztősége szerint is 2026 legjobban várt könyve."Mélyenszántó bepillantás Musk törekvésébe, hogy az univerzum urává váljon... A muskizmus doktrinája a kevesek gazdagságát s egyben politikai uralmát jelenti: a SpaceX az űrben, az X és a Grok a számítógépeinken, a Starlink minden telefonon... Hogy "disztópikus", az nem elég erős szó arra a technokrata jövőre, amelyet a szerzők előrevetítenek ebben a komor, de nagyon fontos könyvben."KirkusQuinn Slobodian a Bostoni Egyetem történelem professzora; a mai világpolitikai és gazdasági folyamatokról szóló fontos könyvek szerzője; 2024-ben a brit Prospect magazin a világ 25 legjelentősebb gondolkodója közé sorolta.Ben Tarnoff Massachusettsben élő technológiai szakíró, az Internet for the People című könyv szerzője, valamint a Voices from the Valley: Tech Workers Talk About What They Do - And How They Do It társszerzője. Rendszeresen publikál a New York Review of Booksban, emellett írásai megjelentek többek között a New York Times, a New Yorker és a New Republic hasábjain is.