Helikon Kiadó strana 3 z 115

"Világlátásában, prózafelfogásában, stílusában a Váltóáram nem is állhatna messzebb Salinger Kilenc történetétől. Mégis eszembe jutott erről a másik kilenc történetről. Alighanem a próza kiforrottsága, az egymásután komponáltsága miatt. A homályos érzés, hogy valami újat hoz ez a fajta közelség és jól megformáltság a magyar prózába. Amitől idegen a nagyotmondás, a manapság annyira gyakori morzsalékosság. Csak azt érezni, hogy itt egy hosszútávfutó prózaíró jelentkezett." (Török András)"az ember leginkább önmagával nincs tisztában"Szöllősi Mátyás 1984-ben született Budapesten. Író, költő, fotóriporter.A Váltóáram című elbeszéléskötete 2017-ben elnyerte a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, és azóta román és szerb fordításban is megjelent.Önálló kötetei:Aktív kórterem (versek, 2010)Állapotok - negyvenöt töredék (versek, 2011)Váltóáram (elbeszélések, 2016)Budapest Katalógus (fotóalbum, 2017)Simon Péter (regény, 2018)Illegál (két kisregény, 2020)Szabad (válogatott és új versek, 2022)Fóbia (regény - első könyv, 2024)

Egy világvégi ír falucska magányos kis házikója hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül, mikor egyetlen lakójáról, a negyvenkét éves, teljes elzártságban élő Sally Diamondról kiderül, hogy halála után elégette édesapját. A dolog még nagyobb vihart kavar, mikor lassan kirajzolódik Sally traumatikus múltja is, s bár sokan segítenek neki visszaszerezni a kontrollt az élete fölött, egy nap rejtélyes csomagja érkezik egy ismeretlentől Új-Zélandról, és ez mindent megváltoztat...Liz Nugent feszültséggel teli pszichothrillere egyszerre emberi dráma, fejlődés- és meneküléstörténet - egyenest a kegyetlenség és a trauma határvidékéről."Hazaérve zongoráztam egy kicsit. Aztán készítettem egy bögre teát, és bevittem Apu dolgozószobájába. Csöngött a telefon, hát kikapcsoltam. Néztem Apu laptopján a borítékot, amelyre reszkető kézzel ráírta: "Sally" és "A halálom után bontsd fel". Azt nem írta oda, mennyivel a halála után, és arra gondoltam, talán születésnapi köszöntőkártya lehet benne. Tíz nap múlva volt a születésnapom, és eldöntöttem, hogy majd akkor bontom fel. Negyvenhárom éves leszek. Úgy éreztem, jó évnek nézek elébe.""Hosszú ideje az egyik legjobb könyv, amit olvastam" (Lucy Foley)Liz Nugent (1967) az ír thriller koronázatlan királynője. Letehetetlen, sikerlistákat vezető, díjnyertes könyveit több mint harminc nyelvre fordították le. A magyar olvasók a Mindig is éjjel lesz és a Mit tettél, Oliver? szerzőjeként ismerhetik.

Soha egyetlen Lee sem volt tisztességes", mondja a világéletében kíméletlen, gyémántbányákból meggazdagodott idős milliomos, Simeon Lee kevéssel halála előtt. Már csak néhány nap van karácsonyig, ahol kérésére hosszú évtizedek után összegyűlik az egész család - a karácsonyi menüben azonban közös éneklés helyett véres gyilkosság szerepel. De vajon ki áll a párját ritkítóan kegyetlen bűntett mögött? A tékozló fiú, Harry? A túlérzékeny, tönkretett anyja miatt neheztelő művész, David? A csökkentett járadéka miatt forrongó képviselő, George? Esetleg a spanyol polgárháborúból odacsöppent unoka, Pilar? Ebben a véres karácsonyi történetben senki és semmi sem egészen az, aminek látszik, de egyvalami biztos: a még Agatha Christie-től is szokatlanul csavaros megoldást csakis Hercule Poirot és karácsonykor sem szunnyadó szürke agysejtjei fedhetik fel."Tudom, régimódi v

"Alapmű." - dr. Peter Attia, a Végigélni c. könyv társszerzőjeDr. Makary az egészségügy gyakran visszás működésmódjára és az orvosi csoportgondolkodásból eredő problémákra hívja fel a figyelmet könyvében. Miközben kitér olyan témákra, mint az ételallergiák, a szülés, a menopauza, az antibiotikumok és az elhízás, felülvizsgálja az orvostudomány tévedéseit.Szemléletmódja nem tudományellenes. Nem győzi hangsúlyozni, hogy amikor a modern orvoslás megalapozott vizsgálatokon alapuló ajánlásokat tesz, az eredményre vezet. Ám azt sem hallgatja el, hogy az alá nem támasztott vélemények, hiedelmek alapján született rendeletek károkat okoznak a betegeknek. Feltárja a modern orvoslás legnagyobb vakfoltjait és a legsürgetőbb, mégis elhallgatott kérdésekkel szembesít. Miközben olykor abszurd vagy döbbenetes történetekkel ismeretet meg bennünket, utat mutat az egészségesebb élethez."Miközben ehhez a könyvhöz végeztem kutatásokat, szakértőkkel folytatott beszélgetéseim kezdetén gyakorta kifejtettem, hogy az orvosi dogmákról írok. Ilyenkor megkérdeztem, tudnak-e olyan ajánlásokról, amelyeket nem támasztanak alá bizonyítékok vagy tévesnek bizonyultak, mindazonáltal még ma is erőltetik őket. Úgy véltem, csekély a valószínűsége, hogy eszükbe jut valami saját szakterületükről. Te jó ég, hogy én mekkorát tévedtem! Az orvosok kitálaltak, egymás után sorolták a tévútra jutott orvosi csoportgondolkodás példáit. A dogmák lajstroma olyan hosszúra sikeredett, hogy végül pillanatnyi rémület fogott el, és feltettem magamnak a kérdést: Vajon van egyáltalán valami, amit jól csinálunk?"

Agatha Christie: Így éltünk Mezopotámiában 1930 tavaszán az akkor már befutott, frissen elvált Agatha Christie Irakban megismerkedett egy „sötét hajú, sovány, halk szavú” régészgyakornokkal, Max Mallowannel, akivel még abban az évben összekötötte az életét. Ez pedig azt jelentette, hogy a két világháború közt, különböző régészeti expedíciók tagjaként bejárta az ókori Mezopotámia számos lelőhelyét – európai szemnek olykor hihetetlen kalandjait pedig természetesen le is jegyezte. Az Így éltünk Mezopotámiában lapjain így egyszerre kelhetünk útra a (távolról sem mindig) mesés Keletre, és követhetjük végig egy angol Lady kendőzetlenül őszinte, öniróniában gazdag találkozását egy vonzó és ismeretlen új világgal. 

Szeletnyi univerzummá állnak össze Falcsik Mari elmúlt években született versei. Messziről kiragyognak belőle a nagy versek: a szülei szerelmét, saját születését, a "vegyülő két anyagból" létrejött önnönmagának "gazdag hordásos árját" - s közben József Attilát is - megidéző "Eredet-óda"; az elmúlt évtizedek Magyarországának búját-keservét saját szabadságreményű útkeresésén átszűrő "Szabadságbújócska"; a beteljesült és beteljesületlen nagy szerelmeket már-már élveboncolóan őszinte vers, a "Megnemvalósulások dicsérete", amely az egész kötetre kitáguló értelemmel címadóvá lett... És körülöttük megannyi kiscsillag, bolygó, üstökös, aszteroida, egy hittel megszentelt világ harmóniájában keringve-száguldozva: a családtörténet ágbogai, a költőtestvérekre és -elődökre való boldog-szomorú emlékezés Térey Jánostól Kántor Péteren át vissza Aranyig; olykor meg csupán egy porszemnyi rácsodálkozás valamire, bármire, néha csak a nyelvre, néha arra, hogy mi van "odaát". Mert leginkább talán mégis erről szól ez a kötet, ha a meg nem történtek titkát faggatja, ha az élethatáron túliét: hogy mi van "odaát".Föl-alá járkálok.Görcsbe görbedő kerítésekközé feszíti lépteim, hogy élek.Kívül világnyi káosz.Már belém költözik.A tó fölszíne alatti sötét rétegárnyékába fulladó fények.Éles tavaszi ég: a fákonleplezhetetlen semmi,koronától tövig.FALCSIK MARI költő 1956-ban született Budapesten. 1980-ban diplomázott az ELTE Bölcsészkarán. 1982-től szellemi szabadfoglalkozásúként a tudatos kívülálló életformáját választotta az 1990-es rendszerváltásig. Könyvkiadóknak dolgozik műfordítóként, szerkesztőként.Költői pályája az ezredfordulón indult, azóta folyamatosan publikál irodalmi lapokban s lép fel versestjeivel. Több nyelvre fordítottak már lírájából. 2018-ban a Salvatore Quasimodo emlékdíj fődíjasa lett.Eddig hét verseskötete és egy prózakötete jelent meg.

1954-ben Agatha Christie elhatározta, hogy egy megírandó novellája jogdíjából színes üvegablakokat csináltat a helyi templomnak. A novellából azonban kisregény lett, ezért egyetlen magazin sem tudta közölni, Christie pedig nem lerövidítette, hanem kibővítette: így született a Gyilkosvadászat. Az eredeti kisregény, A Greenshore-gloriett viszont egészen 2014-ig kéziratban maradt - most azonban megtudhatjuk, milyen volt eredetileg Mrs. Ariadne Oliver és Poirot játéknak induló kalandja Sir George Stubbs vidéki kastélyában. Annyit elárulhatunk, kedvenc belga nyomozónk ezúttal sem hagy minket cserben - ahogy Agatha Christie sem hagyta kedvenc templomát: az üvegablakok elkészítéséért végül egy Miss Marple-novellával, a Greenshaw bolondvárával "fizetett"."Nem értem, hogy miért akarják mindenáron rávenni az írókat, hogy az írásról beszéljenek. Az ember azt gondolná, hogy az írónak az a dolga, hogy írjon, nem pedig az, hogy beszéljen."

Az egész úgy kezdődik, hogy kihajtanak minket, mint csavart az anyából, és létünk (jó esetben) anyatejtől anyaföldig tart. Egy közkeletű állítást máris cáfolnék. "Anya csak egy van." Hiszen az embernek nem csupán egy anyja van (volt), hanem általában több is. Szerencsés esetben a halandó tele van (volt) anyákkal: van (volt) neki kettő nagyanyja, azután dédanyák, ükanyák, szépanyák... Nekem például az anyai nagyanyám (Csöpe, Csoze) éppen annyira az anyám volt, mint a második anyám (Titike, az édes-). És akkor még a nevelőanyákról, mostohaanyákról, keresztanyákról, örömanyákról, pótanyákról, ősanyákról, Holdanyákról, Földanyákról, béranyákról, bálanyákról, zászlóanyákról, betűanyákról, ellenanyákról, leányanyákról, legényanyákról, szerelmi anyákról és irodalmi anyákról nem is beszéltem. De (jelentős részükről) fogok. Ezért jöttem. Anya, anyu, anci, édesanyám, mama, anyuci, anyukáim... Szóval ezúttal anyázni fogok. Buzgó szüvel.Cserna-Szabó András (Szentes, 1974) író. Novellát, regényt, esszét ír. Többek között József Attila-, Mészöly Miklós-, Artisjus- és Szépíró-díjas. Az anya csak egy nincs a legújabb könyve.

A Halál a Níluson a szerző talán legzseniálisabb regénye, melyben a híres belga nyomozó, Hercule Poirot épp a szabadságát tölti egy luxushajón. A tökéletesnek induló hajóút hamar tragédiába torkollik, és a „véletlenül” épp a közelben tartózkodó Poirot önkéntelenül is nyomozásba kezd. Ahogy már megszokhattuk, jóformán mindenki gyanúba keveredik, és ezeknek a trükköknek akkor is szívesen bedőlünk, ha ismerjük a történetet, és annak végkifejletét, mert annyira lenyűgöz minket Poirot kitartása, és ragaszkodása a „módszerességhez”, mellyel elszántan halad a végső leleplezés felé. Nem véletlen, hogy a váratlan fordulatokban gazdag regényből számos filmadaptáció készült. 2020-ban Kenneth Branagh vállalkozott rá, hogy Michael Green szövegkönyve alapján vászonra vigye a csavaros eszű belga nyomozó nílusi vakációját.

Gerry Wade hétpróbás hétalvó, ezért Lord Caterham vidéki kastélyának fiatal vendégei elhatározzák, hogy megtréfálják. Nyolc ébresztőórát állítanak be, hogy fél héttől kezdve egymás után szólaljanak meg. Mikor azonban eljön a reggel, az egyik óra eltűnik, a tréfa tragikus módon a visszájára fordul, "A Hét Számlap" szókapcsolat pedig különösen Jimmy Thesiger számára kap új, hátborzongató jelentést... A Hét Számlap rejtélyének nagyszabású sorozatadaptációja január 15-től látható a Netflixen Mia McKenna-Bruce, Helena Bonham Carter és Martin Freeman főszereplésével, A Hét Számlap címen. 

Hannibal ante portas! Hannibál a kapuk előtt! - adták tovább a hírt a rémült római polgárok i. e. 217-ben, amikor az Alpokon átkelve az ókor egyik legnagyobb hadvezére seregei élén az örök város felé közeledett. Romsics Ignác új kötete első részének címe arra utal, hogy napjaink európai polgárai ismét fenyegetve érezhetik magukat. Az átalakulóban lévő világpolitika többféle lehetőséget rejt magában, s ezek egyike nem a tartós béke és a szilárd jogrend, hanem a nagyhatalmi ellentétek és a regionális konfliktusok állandósulása irányába mutat. Ezért döntő jelentőségű az Európai Unió jövője és békepárti szerepvállalása. Ha a 27 állam globális politikai hatalommá akar válni, és meg akarja védeni polgárait a külső veszélyektől, akkor közös kül- és védelempolitikára van szüksége. A tagállamok egy része ezt évek óta szorgalmazza, míg másik részük az integráció lazítására és a nemzetállami szuverenitás erősítésére törekszik. A 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormányzat ez utóbbiak közé tartozik. Orbán Viktornak és rendszerének nyugat-európai megítélése emiatt is ellentmondásos. Miközben az euroszkeptikus jobboldali sajtóban elismerően írnak róla, az Európa-párti liberális és demokratikus hírmagazinokban egyre keményebben bírálják. A könyv második része az Economist, az Express, a Spiegel és a Weltwoche című hetilapokban az elmúlt 15 évben ezzel kapcsolatban megjelent közleményeket elemzi."Moszkva külpolitikai aktivitása, az ismétlődő berepülések Észak- és Kelet-Európa légterébe, a norvég, sőt a brit partokig merészkedő orosz tengeralattjárók felderítő akciói és a négyévenként megtartott nagy hadgyakorlatok az ország nyugati régióiban indokolt aggodalommal töltötték el az orosz határ túloldalán fekvő országokat. A balti államok megkezdték a leválást a Moszkva által kontrollált áramhálózatról, visszaállították a kötelező katonai szolgálatot, és gyakorolták a gerilla-hadviselést. Lengyelország a GDP közel 5%-ára emelte katonai költségvetését, és fokozta védelmi együttműködését Washingtonnal. [...] A balti országokban, amelyek 1919-ig a cári Oroszország, 1945-1990 között pedig a Szovjetunió tartományai voltak, valamint Lengyelországban, amelynek a keleti határai a 19-20. században Oroszország, majd a Szovjetunió mindenkori erejétől függően ezer kilométereket mozogtak ide-oda, továbbá Finnországban, amelyet a Szovjetunió 1939-1945 között kétszer próbált meg elfoglalni, [...] megértették: nincs hová hátrálni; Hannibal ante portas."

Az egyedülálló anya, Asa és fia mindig is közel álltak egymáshoz, kapcsolatuk azonban hirtelen megváltozik a fiú új barátnőjének megjelenésével. Amikor a fiatal párnak sürgősen szállásra van szüksége, Asa megkéri őket, hogy költözzenek hozzá. Ezzel azonban akaratlanul is olyan információk birtokába jut, ami a család széthullásával fenyeget… Az anyós a Magyarországon A válással berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma- trilógiájának második darabja. „Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek.” (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából) Moa Herngren (1969) a kapcsolati drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, a magyar olvasó pedig A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti.

„Azért van ma itt, mert Niklas beleegyezett, hogy találkozik vele, mielőtt ő és a lányok elutaznak Gotlandra. Egészen abszurd már az a tény is, hogy Niklasnak "bele kellett egyeznie" a találkozóba. Hogy az az ember, aki a világon a legközelebb áll hozzá, nem akarja látni őt. Egyedül akar lenni, hogy gondolkodjon, miközben Beának épp az ellenkezőjére van szüksége.” Niklas és Bea több mint harminc éve élnek idillinek tűnő házasságban egy jómódú stockholmi negyedben kamasz ikerlányaikkal. Éppen ezért éri Beát villámcsapásként, mikor egy családi nyaralás küszöbén, egy jelentéktelennek tűnő vita közben Niklas csapot-papot otthagyva elviharzik. Távollétének órái napokra dagadnak, felesége üzeneteire nem válaszol, magyarázattal pedig meg sem próbálkozik – mikor pedig előkerül, minden megoldási kísérlettől elzárkózva válni akar, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy nő is van a dologban… Filmszerűen pörgős, mégis mélyen empatikus családi drámájában Moa Herngren mindkét főszereplő elméjébe betekintést enged, hogy megmutassa: a felszínen banálisnak látszó események mögött összetett, évtizedes, kibeszéletlen-megoldatlan kapcsolati problémák rejlenek. Moa Herngren (1969) a kapcsolati drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, a magyar olvasó pedig A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti. Nagysikerű, számtalan nyelvre lefordított regénye, A válás egy készülő trilógia első darabja.

Sanna Marin mindössze harmincnégy éves volt, amikor Finnország miniszterelnökévé választották, és ezzel ő lett az akkori világ legfiatalabb hivatalban lévő kormányfője, aki progresszív elképzeléseivel és válsághelyzetekben tanúsított határozott és bátor fellépésével csakhamar a nemzetközi figyelem középpontjába került. A szerény sorsú családból származó politikus nem kevés akadályt legyőzve jutott fel a politikai ranglétra legfelső fokára. Mandátumához egy sor történelmi jelentőségű esemény köthető: ő vezette végig Finnországot a koronavírus-járványon, számos reformot hajtott végre a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság terén, s végül ő volt az is, aki Ukrajna orosz invázióját követően levezényelte hazája NATO-csatlakozását. Marin őszintén mesél a kihívásokról, amelyek kormányfőként érték, nem utolsósorban azokról a média által botrányként tálalt ügyekről, amelyek során a magánéletében vájkálva igyekeztek megkérdőjelezni politikai alkalmasságát. A Remény ereje több, mint memoár: cselekvésre szólít fel. Sanna Marin arra biztatja a következő nemzedék vezetőit, hogy munkájuk során soha ne féljenek önmagukat adni. Hisz az ő története is tanúbizonyság arra, hogy mindig van lehetőségünk valódi változásokat előidézni.

1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott „az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra legyőzte az angolokat. David Bailey könyve ezzel a meccsel kezdődik: a Vasfüggönyön túlról jött „mágikus magyarok” nemcsak játékukkal nyűgözték le a Wembley stadion közönségét, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mintha a múlt és a jövő találkozott volna. A Magyarországon élő angol szerző több mint tizenöt évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja az Aranycsapat történetét: meg akarta érteni, hogy abban az országban, ahol futballrajongóként (legalábbis akkor még) düledező stadionokban nézte a gyenge magyar bajnoki meccseket, az 1950-es években hogyan bukkanhattak fel egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai. Mi a titka az Aranycsapatnak? Bailey a legjobb angol történetíró hagyományok szellemében meséli el a politika és a futball párhuzamos, de sok tekintetben összekapcsolódó történetét. Leírja a Rákosi-diktatúra minden szörnyűségét és azt is, hogy az Aranycsapat tagjai, akik közül jó páran gyűlölték a kommunista rendszert, hogyan tudtak (vagy kényszerültek) együtt élni vele. Ebben az új, átdolgozott és bővített változatban a szerző a magyar futball Aranycsapat utáni történetét is összefoglalja – természetesen a maga angol nézőpontjából –, egészen Szoboszlai Dominik liverpooli karrierjéig, aki lassan átveszi „a leghíresebb magyar” címét Puskás Ferenctől. „Ez nem egyszerűen egy kiváló csapat volt, amely részben a szerencsének s persze leginkább a jó játékosainak köszönhetően nagy sikereket ér el. Voltak itt nagy barátságok és árulások, volt dicsőség és elnyomás, gazdagság és kapzsiság, és volt halál. Már a játékosok becenevei is regénybe illenek: Bolond, Púpos, Öreg, Öcsi, Fekete Párduc, Cucu, Kocka. S a díszletet mindehhez egy olyan kíméletlen sztálinista rezsim szolgáltatta, amely nagyobb százalékban börtönözte be saját lakosait, mint a szovjet blokk bármely másik országa.” A szöveget sporttörténeti szempontból Szegedi Péter és Dénes Tamás ellenőrizte.

Talán nincs olyan magyar, akit Romhányi József ne szólított volna meg rajzfilmeken, dalokon, operetteken, operákon vagy játékos versein keresztül. Romhányi nekünk írt, egykori és mai gyerekeknek, régi és új felnőtteknek. Neki köszönhetjük - hol mint szerzőnek, hol mint társ-forgatókönyvírónak - a Frédi és Béni, a Mézga család, a Mekk Elek, a Kérem a következőt! sziporkázó párbeszédeit, az egész estés Lúdas Matyi és a Szaffi szövegeit, a Szamárfül elnyűhetetlen rímes verseit, számos opera, operett librettójának fordítását és a divatból soha ki nem menő Webber-musical, a Macskák verseinek magyar változatát. Mindig szerettük, miközben fogalmunk sincs, ki is volt ő: zabolátlan kisdiák, zenei tehetség, hadifogoly, hóhányó, majd férj és apa, rádiós dramaturg, sokszínű alkotó, zenei műfordító és nagy kártyás. Költő, aki éjt nappallá téve dolgozott. Várkonyi Judit ezt az ezerarcú embert mutatja be életrajzi könyvében.