Helikon Kiadó strana 10 z 115

Kedves Tsülögg! Te hüje ló aki vaggy! Ez a nő 1 veszéjjes bosszorgány. Kihasznájja hogy Egy beképzeltt alag került. A hállólyába neki. Ne pofássz! Puccoly inét. Mert nadjon gönnyen llehet. Hogy eccerűemn lelő nek. Legaláp is elvissznekk. Jól nészől ki te. Nem ismerred 5 vesszéjjes Bosszorgán. Három jólelkű csirkefogó, Csülök, Tuskó Hopkins és Senki Alfonz alkotja a kis csapatot, amely azzal a céllal állt össze, hogy megmentse egy francia tengerésztiszt, Laméter kapitány becsületét, megakadályozza egy kis afrikai királyság lerohanását és – nem mellesleg – megtaláljon egy elveszett gyémántbányát. A kalandos történetet elmesélő Csülök időről időre fontos üzenetet kap a leveleit Fülig Jimmyhez méltó stiláris és helyesírási bravúrokkal teletűzdelő Török Szultántól („Kedves Tsülögg! Te hüje ló aki vaggy…”), Tuskó Hopkinsból százados lesz, Senki Alfonzból pedig úr. Mindeközben az idegenlégió kiválósága, Potrien őrmester megpróbál tökéletes katonát faragni a számára hol „reumás tevéknek”, hol „éltes mosónőknek” tűnő újoncokból, akik szerinte „véletlenül kerültek ide, mert a háziorvosuk bebeszélte nekik, hogy a Fort St. Thérese-ben van a hülyék intézete…” A borító és az illusztrációk Korcsmáros Pál rajzainak felhasználásával készültek.

A titokzatos stylesi eset, Agatha Christie első megjelent műve állítólag egy fogadásnak köszönhetően született, melynek tétje az volt, hogy az olvasó egészen az utolsó oldalakig még csak ne is sejtse, hogy ki lehet a gyilkos. Első méltatóinak egyike szerint az írónő minden bizonnyal megnyerte a fogadást. Az első világháború éveiben írt regényt egy angol kiadó elutasította, ezért New Yorkban jelent meg 1920-ban, éppen száz éve.A váratlan fordulatokban bővelkedő, biztos kézzel megformált és eredeti karaktereket felvonultató cselekmény már azt az Agatha Christie-t állítja elénk, akit későbbi, klasszikussá vált alkotásaiból ismerünk, holott az írónő huszonhat évesen fogott neki e regénynek, és csupán egy azóta már elveszett kezdeti próbálkozás állt a háta mögött.A titokzatos stylesi eset nem utolsósorban azért is jelentős darabja az életműnek, mert itt lép színre Poirot felügyelő, aki a háború elől menekült Angliába.

"A szép dolgokat nézni kellemes elfoglaltság, de az ember már-már elvből utasítja el a szépséget magát. Egy nő, persze, megengedheti magának, hogy szép legyen, gondolta Hercule Poirot, abban azonban egyáltalán nem volt biztos, mit gondoljon a férfiúi szépségről. Ő a maga részéről sohasem vágyott rá, hogy szép fiatalember lehessen, nem mintha erre bármiféle esélye lett volna valaha is."Mrs. Drake Woodleigh Common-i házában Mindenszentek előestéjén halloween-partit rendeznek. Ez idő tájt a kisvárosban vendégeskedik az ismert krimi-írónő, Mrs. Ariadne Oliver is, aki szintén segédkezik Mrs. Drake-nek a gyerekzsúr előkészületeiben. A sürgés-forgás közben a tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal henceg Mrs. Olivernek és a többi gyereknek, hogy régebben ő már szemtanúja volt egy igazi gyilkosságnak. A jelenlévők, kivétel nélkül, csak egyszerű szájhősködésnek tartják Joyce állítását, egészen addig, míg a zsúr végén holtan nem találják a kislányt. A könyvtárszobában valaki az almahorgászáshoz használt vödör vízbe fojtotta. Mrs. Oliver régi barátjához, a zseniális Hercule Poirot-hoz fordul segítségért.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szerető, bár kissé zűrzavaros család. A Leonidesek boldogan éltek kis, ferde házukban... Egészen addig, míg a családfő, a milliomos Aristide meg nem halt. Valaki a családból inzulin helyett mérget tett a fecskendőjébe.Ki a gyilkos, és miért ölt? Szerelemből, pénzvágyból vagy tán bosszúból? A rejtély nyomába eredő fiatalember indítóoka legalább világos: Sophia, az áldozat legidősebb unokája addig nem hajlandó kitűzni esküvőjük napját, míg ki nem derül az igazság... 

„A szép dolgokat nézni kellemes elfoglaltság, de az ember már-már elvből utasítja el a szépséget magát. Egy nő, persze, megengedheti magának, hogy szép legyen, gondolta Hercule Poirot, abban azonban egyáltalán nem volt biztos, mit gondoljon a férfiúi szépségről. Ő a maga részéről sohasem vágyott rá, hogy szép fiatalember lehessen, nem mintha erre bármiféle esélye lett volna valaha is.” Mrs. Drake Woodleigh Common-i házában Mindenszentek előestéjén haloween-partit rendeznek. Ez idő tájt a kisvárosban vendégeskedik az ismert krimi-írőnó, Mrs. Ariadne Oliver is, aki szintén segédkezik Mrs. Drake-nek a gyerekzsúr előkészületeiben. A sürgés-forgás közben a tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal henceg Mrs. Olivernek és a többi gyereknek, hogy régebben ő már szemtanúja volt egy igazi gyilkosságnak. A jelenlévők, kivétel nélkül, csak egyszerű szájhősködésnek tartják Joyce állítását, egészen addig, míg a zsúr végén holtan nem találják a kislányt. A könyvtárszobában valaki az almahorgászáshoz használt vödör vízbe fojtotta. Mrs. Oliver régi barátjához, a zseniális Hercule Poirot-hoz fordul segítségért.

„Csak a második csésze kávé fogyasztása közben jutott eszembe, hogy a ferde ház már rám is megtette hatását. Én sem a valóságnak megfelelő megoldást keresem, hanem azt, ami nekem megfelel.” Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szerető, bár kissé zűrzavaros család. A Leonidesek boldogan éltek kis, ferde házukban... Egészen addig, míg a családfő, a milliomos Aristide meg nem halt. Valaki a családból inzulin helyett mérget tett a fecskendőjébe. Ki a gyilkos, és miért ölt? Szerelemből, pénzvágyból vagy tán bosszúból? A rejtély nyomába eredő fiatalember indítóoka legalább világos: Sophia, az áldozat legidősebb unokája addig nem hajlandó kitűzni esküvőjük napját, míg ki nem derül az igazság...

„Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal lehetett magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfejét kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás, öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó. S mégis ez a különc, piperkőc emberke, aki, mint sajnálattal láttam, most erősen bicegett, a maga idején a belga rendőrség oszlopos tagja volt. Mint detektívnek, egészen különleges szimata volt; korának legtitokzatosabb eseteit bogozta ki diadallal.” A titokzatos stylesi eset, Agatha Christie első megjelent műve állítólag egy fogadásnak köszönhetően született, melynek tétje az volt, hogy az olvasó egészen az utolsó oldalakig még csak ne is sejtse, hogy ki lehet a gyilkos. Első méltatóinak egyike szerint az írónő minden bizonnyal megnyerte a fogadást. Az első világháború éveiben írt regényt egy angol kiadó elutasította, ezért New Yorkban jelent meg 1920-ban, éppen száz éve. A váratlan fordulatokban bővelkedő, biztos kézzel megformált és eredeti karaktereket felvonultató cselekmény már azt az Agatha Christie-t állítja elénk, akit későbbi, klasszikussá vált alkotásaiból ismerünk, holott az írónő huszonhat évesen fogott neki e regénynek, és csupán egy azóta már elveszett kezdeti próbálkozás állt a háta mögött. A titokzatos stylesi eset nem utolsósorban azért is jelentős darabja az életműnek, mert itt lép színre Poirot felügyelő, aki a háború elől menekült Angliába.

How best to sum up the habits of Homo hungaricus? Says little but shoots from the hip like only a cowboy can. Happy to scrap in a pub with his male enemies or jump into bed with a lady friend. Prefers to fire arrows backwards on horseback and can often be spotted carrying a frozen chicken home in a plastic bag. A confirmed alcoholic. No, of course hes not an alcoholic, he just likes a drink... or two. Loves tripe but can manage with pizza. Long on complaining but short on fuse. Known to shed tears in his beer but should he slap the table, its sure to send ripples far beyond the bar. Used to be really good at football but is now really good at remembering how good he was. This guide will take you on a ride to Mars, point out the border between Belgium and the home of Magyar man, outline the limitations of his ideal society and prove beyond doubt that he can wire up an atomic bomb whilst standing in the saddle and driving a team of horses. Should this book leave you not knowing whether to laugh or cry, please feel free to do both at once.

Az egyedülálló anya, Asa és fia mindig is közel álltak egymáshoz, kapcsolatuk azonban hirtelen megváltozik a fiú új barátnőjének megjelenésével. Amikor a fiatal párnak sürgősen szállásra van szüksége, Asa megkéri őket, hogy költözzenek hozzá. Ezzel azonban akaratlanul is olyan információk birtokába jut, ami a család széthullásával fenyeget… Az anyós a Magyarországon A válással berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma- trilógiájának második darabja. „Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek.” (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából)

Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát. A középkorú Joan Scudamore-nál nincs magabiztosabb anya és feleség: most is azzal a meggyőződéssel tart hazafelé Bagdadból, hogy sikerült elsimítania egy családi problémát. Amikor azonban az átszállást lekésve napokra egy világvági török határállomás fogadójában ragad, kénytelen átgondolni az életét, a sivatag forró csendjében visszaemlékezve pedig lassacskán kiderül: tökéletesnek gondolt élete nem több illúziónál...

A Klara és a Nap a 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro kilencedik regénye, amely 2021 márciusi, eredeti megjelenése után alig két hónappal már magyar nyelven is olvasható a Helikon Kiadó új életműsorozatában. Klara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet. A regény világa – a közeljövő világa? – nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni.

Ivo Trifunović mindig is tudta, hogy különleges. Vagány, tehetséges, vonzó, az isten is sztárnak teremtette. Heti százezer eurót keres focistaként az angol első ligában, Bugattival furikázik, és egy hatalmas házban él csinos feleségével és két gyermekével. De egyszer csak megjelenik a színen egykori szerelme, és a biztonságos keret repedezni kezd. Hogyan lehet összehozni egy viszonyt, ha az embernek soha nincs szabadideje? Romlani fog Ivo teljesítménye a pályán? És mit csinál a felesége, amíg ő távol van?Tonio Schachinger laza és szórakoztató elbeszélői hangon megszólaló regénye a profi futball világába kalauzolja az olvasóit. Ivo története identitáskeresés és párkapcsolati dráma is egyben, miközben azt is megmutatja, hogyan válhatnak a játékosok a sportbiznisz bábjaivá.Utószót írta: Biró Zsombor Aurél"A futball a legfontosabb dolog a világon."

Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is – bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan –, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán „adományozhassanak”. De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van „lelkük” – és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból. Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával. A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be.

Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is - bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan -, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán "adományozhassanak".De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van "lelkük" - és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból.Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával.A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be.A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan briliáns regények szerzője, mint a Napok romjai, Az eltemetett óriás, a Klara és a Nap és - mind közül a legnagyobb világsiker - a Ne engedj el...Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

"Ishiguro újabb remekműve megint csak embervoltunk szépségének és törékenységének érzésével tölt el bennünket." The GuardianKlara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet.A regény világa - a közeljövő világa? - nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni.A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el... és Az eltemetett óriás.Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát.A középkorú Joan Scudamore-nál nincs magabiztosabb anya és feleség: most is azzal a meggyőződéssel tart hazafelé Bagdadból, hogy sikerült elsimítania egy családi problémát. Amikor azonban az átszállást lekésve napokra egy világvági török határállomás fogadójában ragad, kénytelen átgondolni az életét, a sivatag forró csendjében visszaemlékezve pedig lassacskán kiderül: tökéletesnek gondolt élete nem több illúziónál...