Helikon Kiadó strana 10 z 115

How best to sum up the habits of Homo hungaricus? Says little but shoots from the hip like only a cowboy can. Happy to scrap in a pub with his male enemies or jump into bed with a lady friend. Prefers to fire arrows backwards on horseback and can often be spotted carrying a frozen chicken home in a plastic bag. A confirmed alcoholic. No, of course hes not an alcoholic, he just likes a drink... or two. Loves tripe but can manage with pizza. Long on complaining but short on fuse. Known to shed tears in his beer but should he slap the table, its sure to send ripples far beyond the bar. Used to be really good at football but is now really good at remembering how good he was. This guide will take you on a ride to Mars, point out the border between Belgium and the home of Magyar man, outline the limitations of his ideal society and prove beyond doubt that he can wire up an atomic bomb whilst standing in the saddle and driving a team of horses. Should this book leave you not knowing whether to laugh or cry, please feel free to do both at once.

Az egyedülálló anya, Asa és fia mindig is közel álltak egymáshoz, kapcsolatuk azonban hirtelen megváltozik a fiú új barátnőjének megjelenésével. Amikor a fiatal párnak sürgősen szállásra van szüksége, Asa megkéri őket, hogy költözzenek hozzá. Ezzel azonban akaratlanul is olyan információk birtokába jut, ami a család széthullásával fenyeget… Az anyós a Magyarországon A válással berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma- trilógiájának második darabja. „Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek.” (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából)

A Klara és a Nap a 2017-ben „nagy érzelmi erejű regényeiért” Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro kilencedik regénye, amely 2021 márciusi, eredeti megjelenése után alig két hónappal már magyar nyelven is olvasható a Helikon Kiadó új életműsorozatában. Klara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet. A regény világa – a közeljövő világa? – nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni.

Ivo Trifunović mindig is tudta, hogy különleges. Vagány, tehetséges, vonzó, az isten is sztárnak teremtette. Heti százezer eurót keres focistaként az angol első ligában, Bugattival furikázik, és egy hatalmas házban él csinos feleségével és két gyermekével. De egyszer csak megjelenik a színen egykori szerelme, és a biztonságos keret repedezni kezd. Hogyan lehet összehozni egy viszonyt, ha az embernek soha nincs szabadideje? Romlani fog Ivo teljesítménye a pályán? És mit csinál a felesége, amíg ő távol van?Tonio Schachinger laza és szórakoztató elbeszélői hangon megszólaló regénye a profi futball világába kalauzolja az olvasóit. Ivo története identitáskeresés és párkapcsolati dráma is egyben, miközben azt is megmutatja, hogyan válhatnak a játékosok a sportbiznisz bábjaivá.Utószót írta: Biró Zsombor Aurél"A futball a legfontosabb dolog a világon."

Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is – bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan –, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán „adományozhassanak”. De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van „lelkük” – és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból. Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával. A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be.

Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát. A középkorú Joan Scudamore-nál nincs magabiztosabb anya és feleség: most is azzal a meggyőződéssel tart hazafelé Bagdadból, hogy sikerült elsimítania egy családi problémát. Amikor azonban az átszállást lekésve napokra egy világvági török határállomás fogadójában ragad, kénytelen átgondolni az életét, a sivatag forró csendjében visszaemlékezve pedig lassacskán kiderül: tökéletesnek gondolt élete nem több illúziónál...

"Ishiguro újabb remekműve megint csak embervoltunk szépségének és törékenységének érzésével tölt el bennünket." The GuardianKlara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet.A regény világa - a közeljövő világa? - nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni.A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan világsikerű regények szerzője, mint a Napok romjai, a Ne engedj el... és Az eltemetett óriás.Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is - bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan -, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán "adományozhassanak".De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van "lelkük" - és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból.Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával.A regény 2005-ös megjelenését követően rövid időn belül több jelentős irodalmi díjat is elnyert, a Time magazin beválogatta a száz legjobb angol nyelvű regény közé, és Mark Romanek rendezésében nagy sikerű film is készült belőle, melyet 2010-ben mutattak be.A 2017-ben "nagy érzelmi erejű regényeiért" Nobel-díjjal kitüntetett japán származású brit író, Kazuo Ishiguro olyan briliáns regények szerzője, mint a Napok romjai, Az eltemetett óriás, a Klara és a Nap és - mind közül a legnagyobb világsiker - a Ne engedj el...Témáját és gondolati ívét tekintve minden újabb műve meglepetés - van köztük a mélységes múltból a mi korunk emberéhez szóló allegória, van a közeljövőben játszódó disztópia, van, amelyik Japán második világháborús vereségének lelki hatásait elemzi, és van olyan, melynek fő motívuma a zene -, de mindegyiket összefűzi az a sajátos látásmód, melynek kapcsán eszünkbe juthat ugyan Franz Kafka, Marcel Proust vagy Vladimir Nabokov, de Ishiguro írói világa végső soron egészen eredeti: olyan különös fénytörésben láttatja a szorongó emberi lelket, mint senki más.

Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát.A középkorú Joan Scudamore-nál nincs magabiztosabb anya és feleség: most is azzal a meggyőződéssel tart hazafelé Bagdadból, hogy sikerült elsimítania egy családi problémát. Amikor azonban az átszállást lekésve napokra egy világvági török határállomás fogadójában ragad, kénytelen átgondolni az életét, a sivatag forró csendjében visszaemlékezve pedig lassacskán kiderül: tökéletesnek gondolt élete nem több illúziónál...

A mögöttünk hagyott évszázadban Magyarország és vele Európának az a bizonytalan határú köztes övezete, amely a Baltikum és a Mediterráneum között terül el, négyszer élt át sorsfordító változásokat: 1918-1920-ban, 1938-1941-ben, 1944-1945-ben és 1989-1991-ben. Ezekben az átrendeződésekben a nagyhatalmak fontos, ha nem sorsdöntő szerepet játszottak. Olykor csak kezdeményezték vagy elősegítették a változásokat, máskor viszont brutálisan rákényszerítették akaratukat az itteni népekre. E kötet tárgya ennek az "akaratátvitelnek" a története. Az első öt tanulmány öt nagyhatalom, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Németország és az Egyesült Államok magyar, illetve Duna-medencei politikáját vizsgálja a 20. század első felében. Az ezekhez csatlakozó hatodik tanulmány az orosz birodalmi gondolat történelmi gyökereit és az elmúlt években megtapasztalt új életre kelését veszi górcső alá. A kiterjedt kutatásokon alapuló és gazdagon dokumentált kötet a történelem és a politika iránt érdeklődő olvasóközönséget egyaránt megszólítja. "Eltérően a néhány éves német impériumtól, amelyet masszív gazdasági és kulturális behatolás előzött meg, a második világháború után kialakult közel fél évszázados szovjet uralom - és ez volt a régió megszervezésének harmadik kísérlete - hirtelen és a szuronyok hegyén érkezett. A térséget gazdaságilag igazán jól működtetni és népeit kulturálisan magához láncolni a Szovjetunió valójában sohasem tudta. Bukásának, illetve kényszerű visszavonulásának egyik mélyen fekvő oka minden bizonnyal az volt, hogy civilizációs szempontból nálánál fejlettebb országokat akart gyarmatosítani."

A mögöttünk hagyott évszázadban Magyarország és vele Európának az a bizonytalan határú köztes övezete, amely a Baltikum és a Mediterráneum között terül el, négyszer élt át sorsfordító változásokat: 1918-1920-ban, 1938-1941-ben, 1944-1945-ben és 1989-1991-ben. Ezekben az átrendeződésekben a nagyhatalmak fontos, ha nem sorsdöntő szerepet játszottak. Olykor csak kezdeményezték vagy elősegítették a változásokat, máskor viszont brutálisan rákényszerítették akaratukat az itteni népekre. E kötet tárgya ennek az "akaratátvitelnek" a története. Az első öt tanulmány öt nagyhatalom, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Németország és az Egyesült Államok magyar, illetve Duna-medencei politikáját vizsgálja a 20. század első felében. Az ezekhez csatlakozó hatodik tanulmány az orosz birodalmi gondolat történelmi gyökereit és az elmúlt években megtapasztalt új életre kelését veszi górcső alá.A kiterjedt kutatásokon alapuló és gazdagon dokumentált kötet a történelem és a politika iránt érdeklődő olvasóközönséget egyaránt megszólítja. "Eltérően a néhány éves német impériumtól, amelyet masszív gazdasági és kulturális behatolás előzött meg, a második világháború után kialakult közel fél évszázados szovjet uralom - és ez volt a régió megszervezésének harmadik kísérlete - hirtelen és a szuronyok hegyén érkezett. A térséget gazdaságilag igazán jól működtetni és népeit kulturálisan magához láncolni a Szovjetunió valójában sohasem tudta. Bukásának, illetve kényszerű visszavonulásának egyik mélyen fekvő oka minden bizonnyal az volt, hogy civilizációs szempontból nálánál fejlettebb országokat akart gyarmatosítani."  

Will harminchat éves, de úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Az ő magazinjaikat olvassa, az ő klubjaikba jár, és tudja, milyen edzőcipőt vegyen fel. Felfedezi a nőknél való érvényesülés egy nagyszerű módját: egyedülálló szülők csoportjába jár, amely tele van magányos anyákkal. Itt találkozik Marcusszal, a világ legidősebb tizenkét évesével. Marcus nem kicsit fura figura: Mozartot hallgat, életében nem hallott Kurt Cobainről, nem az anyja vigyáz rá, hanem ő az anyjára, és még soha nem volt edzőcipője. Talán ha Will meg tudja tanítani Marcust, hogyan legyen gyerek, akkor Marcus segíthet Willnek felnőni..."Will soha nem akart szerelmes lenni. Amikor ez a barátaival történt, mindig különös módon kellemetlennek tűnt számára: megfigyelései szerint álmatlanság és étvágytalanság kísérte, sőt viszonzatlan szerelem esetén valóságos szenvedés, beteljesülés esetén meg gyanús, eszelős boldogság. A szerelmes emberek képtelenek voltak uralkodni magukon, hirtelen védtelenek lettek, és ha csak időlegesen is, de többé nem elégedtek meg azzal, hogy betöltik saját helyüket a térben, és többé nem volt elég nekik egy új dzseki, egy adag fű vagy a kedvenc tévésorozatuk délutáni újravetítése, hogy helyreálljon bennük a lelki teljesség érzése."

Bár a Poirot-történetek kissé hóbortos krimiírónője, Mrs. Ariadne Oliver szívből utálja az irodalmi eseményeket, kivételesen mégis elcsábul egy bankettnek - de rögtön meg is bánja. Előkerül ugyanis keresztlánya leendő anyósa, a ritka ellenszenves Mrs. Burton-Cox, és feltétlenül tudni akarja, milyen körülmények vezettek leendő menye, Celia szüleinek kettős öngyilkosságáig. S bár a tragédia óta már rengeteg idő eltelt, Mrs. Oliver nemcsak Hercule Poirot segítségében bízhat, de abban is, hogy az emberek, akár az elefántok, mindenre emlékeznek - csak meg kell találni őket..."- Az elefántok mindenre emlékeznek - mondta Mrs. Oliver -, de mi emberek vagyunk, és hála istennek, az emberek képesek felejteni."

Will harminchat éves, de úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Az ő magazinjaikat olvassa, az ő klubjaikba jár, és tudja, milyen edzőcipőt vegyen fel. Felfedezi a nőknél való érvényesülés egy nagyszerű módját: egyedülálló szülők csoportjába jár, amely tele van magányos anyákkal. Itt találkozik Marcusszal, a világ legidősebb tizenkét évesével. Marcus nem kicsit fura figura: Mozartot hallgat, életében nem hallott Kurt Cobainről, nem az anyja vigyáz rá, hanem ő az anyjára, és még soha nem volt edzőcipője. Talán ha Will meg tudja tanítani Marcust, hogyan legyen gyerek, akkor Marcus segíthet Willnek felnőni… „Will soha nem akart szerelmes lenni. Amikor ez a barátaival történt, mindig különös módon kellemetlennek tűnt számára: megfigyelései szerint álmatlanság és étvágytalanság kísérte, sőt viszonzatlan szerelem esetén valóságos szenvedés, beteljesülés esetén meg gyanús, eszelős boldogság. A szerelmes emberek képtelenek voltak uralkodni magukon, hirtelen védtelenek lettek, és ha csak időlegesen is, de többé nem elégedtek meg azzal, hogy betöltik saját helyüket a térben, és többé nem volt elég nekik egy új dzseki, egy adag fű vagy a kedvenc tévésorozatuk délutáni újravetítése, hogy helyreálljon bennük a lelki teljesség érzése.”

"Míg a Féltékenyeknek az apa úgy vált főszereplőjévé, hogy a regény alig vállalkozott megjelenítésére, Az idegenek szövegében már olyan főhősnek mutatkozik, aki a megjelenítés elsődleges tárgya, akit immár nem csupán a szereplői kapcsolatrendszerben betöltött pozíciója, illetve a többi szereplő rá vonatkozó kijelentései és gondolatai tesznek központi alakká. Az idegenek másik főszereplőjének a várost tekinthetjük, nemcsak a város megszállását elbeszélő nyitó fejezetek miatt, hanem azért is, mert az elbeszélés folyamatosan napirenden tartja az apa és a város kapcsolatának kérdéskörét. A várost a regény bizonyos értelemben a család tágabb köreként értelmezi." Gintli Tibor, Irodalomtörténet, 2016/3.

Bár a Poirot-történetek kissé hóbortos krimiírónője, Mrs. Ariadne Oliver szívből utálja az irodalmi eseményeket, kivételesen mégis elcsábul egy bankettnek - de rögtön meg is bánja. Előkerül ugyanis keresztlánya leendő anyósa, a ritka ellenszenves Mrs. Burton-Cox, és feltétlenül tudni akarja, milyen körülmények vezettek leendő menye, Celia szüleinek kettős öngyilkosságáig. S bár a tragédia óta már rengeteg idő eltelt, Mrs. Oliver nemcsak Hercule Poirot segítségében bízhat, de abban is, hogy az emberek, akár az elefántok, mindenre emlékeznek - csak meg kell találni őket... "- Az elefántok mindenre emlékeznek - mondta Mrs. Oliver -, de mi emberek vagyunk, és hála istennek, az emberek képesek felejteni."