Helikon Kiadó strana 8 z 115

A gyásszal mindig nehéz megküzdeni. Sokan nem tudnak szabadulni a végtelen szomorúságtól, letargiába esnek, vagy reménytelen dühöt és keserűséget éreznek szerettük elvesztése miatt. Mindezt gyakran az idő sem gyógyítja. David Kessler mégis amellett érvel, hogy a gyász ismert szakaszain - a tagadáson, a haragon, az alkudozáson, a depresszión és az elfogadáson - túl várhat ránk egy hatodik stáció, amely az értelemadás révén békésebb és reményteljesebb tapasztalattá alakíthatja a veszteségünket. Az értelem megtalálása segít megérteni a gyászt, vagy ahogy a szerző fogalmaz: ez az a szakasz, ahol általában a gyógyulás lakik. A neves amerikai gyászszakértőt személyes tragédiája sarkallta ismét az írásra: néhány éve elveszítette huszonegy esztendős nevelt fiát. Könyve így egyszerre bölcs meglátásokkal és tanulságos történetekkel teli szakmai útmutató, ugyanakkor mélyen személyes gyászfeldolgozás is, amely minden veszteséggel küzdő embernek segítségére lehet. "Gyakran mondják nekem: - Nem tudom, hogy csinálod. - Azt felelem: sehogy. Nem határozom el, hogy reggel felébredek. Csak felébredek. Aztán egyik lábamat a másik elé teszem, mivel nincs más megoldás. Akár tetszik, akár nem, az életem folytatódik, és elhatároztam, hogy részt veszek benne."  

Valaki azt mondta, a szakács csinált valami buta galibát. Gyűszűvirágot vitt a házba spenót helyett.Tommy és Tuppence megöregedett. Másra sem vágynak, mint egy kellemes házra és egy nagy kertre, ahol gyerekeiket és unokáikat vendégül láthatják. De a házban, amit vásároltak, Tuppence titkos üzenetet talál egy régi gyerekkönyvben: Mary Jordan nem természetes halált halt. Szokott módján azonnal beleveti magát a rejtélybe, és nem nyugszik, amíg ki nem deríti, ki volt Mary Jordan, és miben halt meg. Magával rántja Tommyt is, és az sem állítja le, amikor az élete veszélybe kerül. Még szerencse, hogy ott van Hannibal, az úrnőjét minden körülmények között megvédő terrier...

A huszonkét éves francia fiatalembert telefonon felhívják, hogy korábban elutasított ösztöndíjkérelmét egy váratlanul felszabaduló hely miatt mégis elfogadják, ha azonnal igent mond. Egy számára ismeretlen városba, Pécsre mehetne tanítani. Magyarországi élménye van már, mert előző évben egy hetet átbulizott a „Tzigeten”, a szülei lakásában található bélyegnyi méretű térképen pedig azt látja, Budapest mellett még egy város, Pécs neve szerepel. Igent mond. Még nem tudja, de a jövőjéről, a sorsáról dönt.Több, mint két évtized telt el, az immár középkorú „fiatalember” azóta is Pécsett él. Élete első felét otthon töltötte, másik felét immár itthon. És most megírja ezt a második felét magyarul (!) majdani unokáinak – és nekünk, magyar honfitársainak, hogyan lát ő bennünket. Miközben megéljük, milyen ostobák, érthetetlenek, kaotikusak, elviselhetetlenek, ugyanakkor rafináltak, szellemesek, tán még szeretni valóak is vagyunk, nevetünk, megdöbbenünk, elcsodálkozunk, és szétárad bennünk a jóleső, ismerős érzés: ennek a francia-magyar embertársunknak örkényi tótágast sem kell állnia ahhoz, hogy groteszk módon lásson és elfogadjon bennünket és köztünk önmagát. – Bérczes László Könyvbemutató Pécsen! Jehan Paumero könyvét a kiadó május 21-én szerdán, 18 órakor mutatja be a Szabadkikötőben (Király u. 64.), ahol a szerzővel Bérczes László beszélget, a könyvből Köles Ferenc olvas fel részleteket. „Annyi mindent láttam egzotikusnak akkor. Végre megtudhattam, milyen lehetett a hetvenes évek esztétikája. Minden úgy nézett ki, mint a szüleim régi fényképeinek háttere: a buszok, a bútorok, a bajuszok, a büfék. A szokatlant hamar kiegészítette a bizarr: a vonalkódos matrica a kenyéren, a magyarok gálánssága (de, de), meg az, hogy egy pincér simán elküldhet egy vendéget a fenébe, ha olyan kedve van. Mókás volt, hogy See ya-t mondanak az emberek, ha találkoznak, és Helló-t, ha elköszönnek egymástól.Szerettem, hogy az emberek nem házibulikban gyűlnek össze, hanem kocsmákban, mert még elérhető áron van a sör. Nem úgy, mint otthon. Szerettem, hogy az emberek a szemembe néznek az utcán. Szerettem, hogy jóval kevesebb itt a tabu, mint nálunk.”

„Szolnokregény. Igazából novellafüzér. Huszonegy érdekes, jó történet a tizenegyedik század közepétől a legvidámabb barakk koráig. Ami összeköti őket, az maga a település, a Tisza és a Zagyva találkozásánál elterülő pelikáncímeres város, amely hol virágzásnak indul, hol elpusztul a századok során. A könyv Magyarország históriájáról szól, abból villant fel epizódokat, s Szolnok az a hely, amely mutatja, szemlélteti az egészet, hiszen éppúgy alakítója, elszenvedője történelmünknek, mint bármely más vidék, helység. A kitalált kisemberek mellett (akik ebben a hídvárosban élnek-halnak, dolgoznak, boldogulnak, vigadnak, küszködnek, szeretkeznek, nevelnek gyereket) rendre megjelennek az ország és a város nagyjai: Szolnok ispán, Zsigmond király, Dobó István, Nyáry Lőrinc, Verseghy Ferenc, Széchenyi, Kossuth, Jókai, Ferenc József, Szamuely, Horthy István, Kádár János. A szolnokiak sok-sok ismerős történettel, helyszínnel, utcaképpel találkozhatnak a könyvben, a nem szolnokiak pedig a felfedezés örömével lapozhatják – elvégre Kosztolányi Édes Annáját vagy Ottlik regényét, az Iskola a határont sem csak krisztinavárosiak, illetve kőszegiek olvassák.” Jenei GyulaBenedek Szabolcs 1973-ban született. Szolnokon nőtt fel, a város mindmáig inspirációként és irodalmi nyersanyagként jelenik meg a műveiben.Könyvei a Helikon Kiadónál:Beatles vágatlanul (2017)A fiumei cápa (2017)Kádár hét napja (2018)Vörös, mint a vér (2019)Ballada egy csapatról (2020)Király! (2021)Ez nem Amerika (2022)Nothing is Real (2024)

"Szolnokregény. Igazából novellafüzér. Huszonegy érdekes, jó történet a tizenegyedik század közepétől a legvidámabb barakk koráig. Ami összeköti őket, az maga a település, a Tisza és a Zagyva találkozásánál elterülő pelikáncímeres város, amely hol virágzásnak indul, hol elpusztul a századok során. A könyv Magyarország históriájáról szól, abból villant fel epizódokat, s Szolnok az a hely, amely mutatja, szemlélteti az egészet, hiszen éppúgy alakítója, elszenvedője történelmünknek, mint bármely más vidék, helység. A kitalált kisemberek mellett (akik ebben a hídvárosban élnek-halnak, dolgoznak, boldogulnak, vigadnak, küszködnek, szeretkeznek, nevelnek gyereket) rendre megjelennek az ország és a város nagyjai: Szolnok ispán, Zsigmond király, Dobó István, Nyáry Lőrinc, Verseghy Ferenc, Széchenyi, Kossuth, Jókai, Ferenc József, Szamuely, Horthy István, Kádár János. A szolnokiak sok-sok ismerős történettel, helyszínnel, utcaképpel találkozhatnak a könyvben, a nem szolnokiak pedig a felfedezés örömével lapozhatják - elvégre Kosztolányi Édes Annáját vagy Ottlik regényét, az Iskola a határont sem csak krisztinavárosiak, illetve kőszegiek olvassák." Jenei Gyula "az egész egy Pettenkofen nevű osztrák festővel kezdődött, aki obsitosként érkezett a szabadságharc leverését követően Szolnokra, és azonnal magával ragadták a város ecsetre kívánkozó színei és jellegzetes életképei. Festővásznával és palettájával hol a piacon, hol a főutcán, hol a Tisza és a Zagyva torkolatánál, hol a Tabánban tűnt föl, és az itt készített érzékletes, buja festményeit magával vitte nem csupán az ország más pontjára, hanem külföldi kiállításokra is. Neki köszönhető, hogy nem sokkal később más piktorok is elkezdték fölfedezni maguknak Szolnokot. Számosan közülük már akkor is komoly hírnévnek és elismertségnek örvendhettek. A művészek szemtől szemben láthatták és örökíthették meg ecsetvonásaikkal azt, ahogyan az alföldi kisvárosból néhány évtized, sőt év leforgása alatt prosperáló, gazdag, iparosodott és polgárosodott település lett, az Alföld lüktető szíve." Benedek Szabolcs 1973-ban született. Szolnokon nőtt fel, a város mindmáig inspirációként és irodalmi nyersanyagként jelenik meg a műveiben. Könyvei a Helikon Kiadónál: Beatles vágatlanul (2017) A fiumei cápa (2017) Kádár hét napja (2018) Vörös, mint a vér (2019) Ballada egy csapatról (2020) Király! (2021) Ez nem Amerika (2022) Nothing is Real (2024)

A leghosszabb és legromantikusabb szerelmi történet, amelyet a brit monarchia valaha is ismert, III. Károly és Kamilla között szövődött. Olyan történet ez, amelyben Lady Diana nem csak "áldozat". 2022. szeptember 8-án Károly walesi herceg lett a király III. Károly néven; felesége, Kamilla, Cornwall hercegnéje pedig a királynő. Több mint ötven év szenvedélyét, kétségeit, szenvedéseit, kitartását, botrányait, tragédiáit és ellenérzéseit követően "meg nem alkuvó" szerelmük diadalmaskodott Őfelsége, a királynő áldásával. Kapcsolatuk hasonlít Kamilla dédnagyanyja, Alice Keppel kapcsolatára Eduárd walesi herceggel, aki 1901-ben édesanyja, Viktória királynő halála után VII. Eduárd király lett. Ebben a történetben Diana, a "szívek hercegnője" játssza a tragikus áldozat szerepét, de látni fogjuk, hogy az igazság nem mindig ilyen egyszerű.Jean des Cars könyve lélegzetelállító, felfedezésekben gazdag nyomozás, amely meg fogja lepni az olvasókat."Károly gondosan előkészítette a szertartást. Három zenekart hívott meg, melyeknek ő volt a patrónusa, valamint az új-zélandi szopránt, Kiri Te Kanawát, aki majd egy áriát énekel. Volt egy kis incidens, amikor a házasulandók a fogadalom szövegét beszélték meg Canterbury érsekével. Diana azt kérte, hogy szakítsanak a hagyománnyal: nem akart engedelmességet fogadni a férjének! Az érsek elnevette magát, s a modernitás szellemében elfogadta, hogy töröljék az eskünek ezt a részét. Még azt is hozzátette: "Nem is lenne jó, ha a házasságuk egy hatalmas hazugsággal kezdődnék!"A leghosszabb és legromantikusabb szerelmi történet, amelyet a brit monarchia valaha is ismert, III. Károly és Kamilla között szövődött. Olyan történet ez, amelyben Lady Diana nem csak "áldozat". 2022. szeptember 8-án Károly walesi herceg lett a király III. Károly néven; felesége, Kamilla, Cornwall hercegnéje pedig a királynő. Több mint ötven év szenvedélyét, kétségeit, szenvedéseit, kitartását, botrányait, tragédiáit és ellenérzéseit követően "meg nem alkuvó" szerelmük diadalmaskodott Őfelsége, a királynő áldásával. Kapcsolatuk hasonlít Kamilla dédnagyanyja, Alice Keppel kapcsolatára Eduárd walesi herceggel, aki 1901-ben édesanyja, Viktória királynő halála után VII. Eduárd király lett. Ebben a történetben Diana, a "szívek hercegnője" játssza a tragikus áldozat szerepét, de látni fogjuk, hogy az igazság nem mindig ilyen egyszerű.Jean des Cars könyve lélegzetelállító, felfedezésekben gazdag nyomozás, amely meg fogja lepni az olvasókat.Jean des Cars (1943) író, újságíró, történész, életrajzíró, aki - úgy is mint Franciaország egyik legrégebbi nemesi famíliájának a sarja - a nagy európai dinasztiák és legkiemelkedőbb képviselőik kutatója. A Paris Match, a Le Figaro és a Jours de France munkatársa is volt. Számos sikerkönyvet írt a Habsburg-, a Romanov-, a Grimaldi- és a Windsor-házról.A Helikon Kiadónál korábban megjelent művei:Ferenc József és Sisi. Kötelesség és lázadás (2019)Bécs regénye. Történelmi keringő Európa szívében (2022)

Mitől lesz jobb egy színész alakítása? Hogyan teremthet olyan teret, amelyben a figurája létezni tud? Hogyan kapcsolódjon ehhez a térhez, és miként merítsen belőle energiát? Declan Donnellan lényeglátó felismerésekben, frappáns pszichológiai megfigyelésekben, gyakorlatias és kézzelfogható javaslatokban bővelkedő könyve a leggazdagabb forrást vizsgálja, amelyből az élethez és színészi munkánkhoz is elevenséget meríthetünk: a körülöttünk lévő teret. A világhírű rendező merészen új nézőpontból gondolkodik a színészetről, és a Macbeth jeleneteit sorról sorra elemezve azt is megvilágítja, mindez hogyan működhet a próbán és az előadáson. Könyve minden színész és rendező számára nélkülözhetetlen olvasmány, ugyanakkor Donnellan munkásságának lenyűgöző szintézise, amely bármely, színház iránt érdeklődő olvasó számára izgalmas és megvilágító erejű lehet. Kipróbáltam. Valóban nem törvénykönyv. Nem szabály. Hanem kivétel. Szélre (értsd: szél, mint levegőáramlás) írt szavak. Minden, ami szél. És minden, ami ebből megragadható. Tehát: elragadó könyv! Zsótér Sándor Declan Donnellan 1953-ban született, „származását tekintve ír, neveltetésében angol, kultúrájában európai” rendező, a Cheek by Jowl színtársulat alapítója. Társulatával hat kontinens közel négyszáz városában turnéztak, munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Első könyve, a moszkvai Színművészeti Akadémia felkérésére született Színész és célpont tizenöt nyelven jelent meg, magyarul 2021-ben.Koltai M. Gábor 1976-ban született, színházrendező, műfordító. 2023-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt, több osztályban is színészmesterséget és drámaelemzést tanított. A Szegedi Nemzeti Színház művészeti tanácsának tagja.

„Mindannyian önmagunk megalkotásának kollektív projektjei vagyunk. Mi lenne, ha így közelítenénk meg az emberi történelmet? Ha a kezdetektől fogva képzelőerővel megáldott, intelligens, játékos teremtménynek tekintenénk az embert, olyan lénynek, aki megérdemli, hogy így értsük őt? Mi lenne, ha történetünk nem arról szólna, hogyan süllyedt fajunk az egyenlőség idilli állapotából a maiba, hanem azt a kérdést tennénk fel, hogyan kerültünk ilyen szoros fogalmi bilincsek csapdájába, hogy már elképzelni sem tudjuk többé önmagunk újrafeltalálásának lehetőségét?” Tényleg volt az emberiségnek eredeti állapota? Valóban egyenes út vezetett a gyűjtögetéstől a letelepedésig, a mezőgazdaságtól a városokig, a városoktól pedig a kapitalizmusig? Vagy mindez nem több mítosznál, és az emberiség sokkal bonyolultabb és érdekesebb úton jutott el napjainkig? Ebben a világszerte tudományos bestsellerré vált, Orwell-díjra jelölt, roppant szórakoztató könyvben két szikrázóan okos, mindig vitakész elme, az antropológus David Graeber és a régész David Wengrow alapjaiban kérdőjelezi meg az emberi történelemről alkotott eddigi képünket, és gondolja újra mindazt, amit a tulajdon, a városok, a demokrácia, a rabszolgaság vagy épp az egész civilizáció eredetéről tudni véltünk.

Tényleg volt az emberiségnek eredeti állapota? Valóban egyenes út vezetett a gyűjtögetéstől a letelepedésig, a mezőgazdaságtól a városokig, a városoktól pedig a kapitalizmusig? Vagy mindez nem több mítosznál, és az emberiség sokkal bonyolultabb és érdekesebb úton jutott el napjainkig?Ebben a világszerte tudományos bestsellerré vált, Orwell-díjra jelölt, roppant szórakoztató könyvben két szikrázóan okos, mindig vitakész elme, az antropológus David Graeber és a régész David Wengrow alapjaiban kérdőjelezi meg az emberi történelemről alkotott eddigi képünket, és gondolja újra mindazt, amit a tulajdon, a városok, a demokrácia, a rabszolgaság vagy épp az egész civilizáció eredetéről tudni véltünk."Mindannyian önmagunk megalkotásának kollektív projektjei vagyunk. Mi lenne, ha így közelítenénk meg az emberi történelmet? Ha a kezdetektől fogva képzelőerővel megáldott, intelligens, játékos teremtménynek tekintenénk az embert, olyan lénynek, aki megérdemli, hogy így értsük őt? Mi lenne, ha történetünk nem arról szólna, hogyan süllyedt fajunk az egyenlőség idilli állapotából a maiba, hanem azt a kérdést tennénk fel, hogyan kerültünk ilyen szoros fogalmi bilincsek csapdájába, hogy már elképzelni sem tudjuk többé önmagunk újrafeltalálásának lehetőségét?"David Graeber (1961-2020) amerikai antropológus és anarchista aktivista, az Occupy-mozgalom egyik vezéralakja, a kortárs baloldali gondolkodás ikonja. Magyarul a Bullshit munkák szerzőjeként lett ismert, nagy történelmi áttekintései sorát pedig az adósság világtörténetéről írt munkájával (Debt: The First 5,000 Years) kezdte meg - és korai és váratlan halála miatt a Mindenek hajnalával zárta.David Wengrow (1972) brit régész, a Londoni University College professzora. Véleménycikkei a Guardian és a New York Times lapjain jelentek meg, nagy kérdéseket boncolgató, átfogó történelmi könyvei az írás, a gazdálkodás és a városok (What Makes Civilization?), illetve a szörnyábrázolások (The Origins of Monsters) eredetét kutatják.

„Károly gondosan előkészítette a szertartást. Három zenekart hívott meg, melyeknek ő volt a patrónusa, valamint az új-zélandi szopránt, Kiri Te Kanawát, aki majd egy áriát énekel. Volt egy kis incidens, amikor a házasulandók a fogadalom szövegét beszélték meg Canterbury érsekével. Diana azt kérte, hogy szakítsanak a hagyománnyal: nem akart engedelmességet fogadni a férjének! Az érsek elnevette magát, s a modernitás szellemében elfogadta, hogy töröljék az eskünek ezt a részét. Még azt is hozzátette: Nem is lenne jó, ha a házasságuk egy hatalmas hazugsággal kezdődnék!” A leghosszabb és legromantikusabb szerelmi történet, amelyet a brit monarchia valaha is ismert, III. Károly és Kamilla között szövődött. Olyan történet ez, amelyben Lady Diana nem csak „áldozat”. 2022. szeptember 8-án Károly walesi herceg lett a király III. Károly néven; felesége, Kamilla, Cornwall hercegnéje pedig a királynő. Több mint ötven év szenvedélyét, kétségeit, szenvedéseit, kitartását, botrányait, tragédiáit és ellenérzéseit követően „meg nem alkuvó” szerelmük diadalmaskodott Őfelsége, a királynő áldásával. Kapcsolatuk hasonlít Kamilla dédnagyanyja, Alice Keppel kapcsolatára Eduárd walesi herceggel, aki 1901-ben édesanyja, Viktória királynő halála után VII. Eduárd király lett. Ebben a történetben Diana, a „szívek hercegnője” játssza a tragikus áldozat szerepét, de látni fogjuk, hogy az igazság nem mindig ilyen egyszerű. Jean des Cars könyve lélegzetelállító, felfedezésekben gazdag nyomozás, amely meg fogja lepni az olvasókat.

Nyár... melegszik az idő, és szárba szökken a gonoszság is. Agatha Christie nyomozói ördögi kihívásokkal néznek szembe szerte a világban: Cornwallban, a francia Riviérán, a delphoi templom tövében vagy vidéki úriházakban. Sőt még James Bond is feltűnik ezeken a lapokon... bár ő egy másik James Bond. Elő a nyugággyal, és élvezzük a csavaros történeteket, a tévútra vezető nyomokat! Ahogy a Biblia írja, Isten felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra. A jókat ebben a kötetben is Miss Marple, Hercule Poirot, Parker Pyne, Mr. Harley Quin, valamint Tommy és Tuppence képviseli. 

A huszonkét éves francia fiatalembert telefonon felhívják, hogy korábban elutasított ösztöndíjkérelmét egy váratlanul felszabaduló hely miatt mégis elfogadják, ha azonnal igent mond. Egy számára ismeretlen városba, Pécsre mehetne tanítani. Magyarországi élménye van már, mert előző évben egy hetet átbulizott a "Tzigeten", a szülei lakásában található bélyegnyi méretű térképen pedig azt látja, Budapest mellett még egy város, Pécs neve szerepel. Igent mond. Még nem tudja, de a jövőjéről, a sorsáról dönt. Több, mint két évtized telt el, az immár középkorú "fiatalember" azóta is Pécsett él. Élete első felét otthon töltötte, másik felét immár itthon. És most megírja ezt a második felét magyarul (!) majdani unokáinak - és nekünk, magyar honfitársainak, hogyan lát ő bennünket. Miközben megéljük, milyen ostobák, érthetetlenek, kaotikusak, elviselhetetlenek, ugyanakkor rafináltak, szellemesek, tán még szeretni valóak is vagyunk, nevetünk, megdöbbenünk, elcsodálkozunk, és szétárad bennünk a jóleső, ismerős érzés: ennek a francia-magyar embertársunknak örkényi tótágast sem kell állnia ahhoz, hogy groteszk módon lásson és elfogadjon bennünket és köztünk önmagát. Bérczes László "Annyi mindent láttam egzotikusnak akkor. Végre megtudhattam, milyen lehetett a hetvenes évek esztétikája. Minden úgy nézett ki, mint a szüleim régi fényképeinek háttere: a buszok, a bútorok, a bajuszok, a büfék. A szokatlant hamar kiegészítette a bizarr: a vonalkódos matrica a kenyéren, a magyarok gálánssága (de, de), meg az, hogy egy pincér simán elküldhet egy vendéget a fenébe, ha olyan kedve van. Mókás volt, hogy See ya-t mondanak az emberek, ha találkoznak, és Helló-t, ha elköszönnek egymástól." "Szerettem, hogy az emberek nem házibulikban gyűlnek össze, hanem kocsmákban, mert még elérhető áron van a sör. Nem úgy, mint otthon. Szerettem, hogy az emberek a szemembe néznek az utcán. Szerettem, hogy jóval kevesebb itt a tabu, mint nálunk."

Kedvenc nyomozóházaspárunk, Tommy és Tuppence a csendes öregkor reményében vidékre költözik - csakhogy hamar kiderül: sem a bájos falucskának tűnő Hollowquay, sem a pihenésre kiszemelt ház nem mentes a sötét titkoktól. Mikor pedig Tuppence egy korábbi lakóktól megörökölt könyvben egy régmúlt gyilkosságot sejtető üzenetre lel, azonnal szimatot fog - hogy aztán hamarosan már mindketten azt próbálják kitalálni, ki lehet az a Mary Jordan, aki "nem természetes halált halt". S bár hamar kiderül, a gyilkosság hosszú évtizedekkel azelőtt történt, épp a krimi királynőjétől tudjuk: régi bűnnek hosszú az árnyéka... "A legmegdöbbentőbb igazságot sokszor azoktól tudod meg, akiktől a legkevésbé vártad volna."

Merre visz a liberális demokrácia útja? John Lukacs 2005-ben megjelent esszéje szerint a populizmus felé, amit az elmúlt két évtized világpolitikai tendenciái is igazolni látszanak. Reneszánszát éli egy olyan politizálás, mely immáron a modern tömegmédia eszközeivel, végletekig leegyszerűsített üzenetekkel hajhássza a népszerűséget - "a nép" egyetlen hiteles képviseleteként fellépve, akár a gyűlölet szításától sem visszariadva. A Demokrácia és populizmus közérthető és elgondolkodtató áttekintése annak, miképp változott a történelem során a politikai jobb- és baloldal, és hogy milyen veszélyeket rejt magában a "totális demokrácia". "Az igazi hazafiság védelmező, a nacionalizmus támadó" JOHN LUKACS (1924-2019) Nekünk, magyaroknak: Lukács János. Amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) történész és író. Budapesten született; átélte Budapest ostromát, majd a háború után a kommunisták elől Nyugatra emigrált. 1947-től Pennsylvaniában élt. Több mint 30 könyve jelent meg, életművének nagy része magyarul is olvasható. Világszerte a XX. század egyik jelentős történészeként tartják számon; népszerűségét nem annyira új kutatási eredményeinek, mint inkább a történészszakmában ritka szépirodalmi stílusának köszönheti. Munkásságát többek között Corvin-lánccal (2001) és Széchenyi-nagydíjjal (2014) is elismerték.

Hercule Poirot épp reggeli csokoládéját kortyolgatja és következő lépésén gondolkozik, mikor inasa, George, egy meglehetősen zavart lányt jelent be, aki egy olyan gyilkosságról akar beszélni vele, amelyet „lehetséges, hogy elkövetett”. De hogyan lehet valaki bizonytalan egy általa elkövetett gyilkosságban? A rejtély megoldásához hippiken, festőkön és Afrikából hazatért kalandorokon keresztül vezet az út – de bármilyen idegennek is tűnjön a hatvanas évek bohém londoni miliője Poirot-tól, kedvenc szeleburdi krimiírónőnk, Ariadne Oliver és a legendás kis szürke agysejtek most is a segítségére sietnek…   

Merre visz a liberális demokrácia útja? John Lukacs 2005-ben megjelent esszéje szerint a populizmus felé, amit az elmúlt két évtized világpolitikai tendenciái is igazolni látszanak. Reneszánszát éli egy olyan politizálás, mely immáron a modern tömegmédia eszközeivel, végletekig leegyszerűsített üzenetekkel hajhássza a népszerűséget - "a nép" egyetlen hiteles képviseleteként fellépve, akár a gyűlölet szításától sem visszariadva.A Demokrácia és populizmus közérthető és elgondolkodtató áttekintése annak, miképp változott a történelem során a politikai jobb- és baloldal, és hogy milyen veszélyeket rejt magában a "totális demokrácia"."Az igazi hazafiság védelmező, a nacionalizmus támadó"JOHN LUKACS (1924-2019)Nekünk, magyaroknak: Lukács János.Amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) történész és író. Budapesten született; átélte Budapest ostromát, majd a háború után a kommunisták elől Nyugatra emigrált. 1947-től Pennsylvaniában élt.Több mint 30 könyve jelent meg, életművének nagy része magyarul is olvasható. Világszerte a XX. század egyik jelentős történészeként tartják számon; népszerűségét nem annyira új kutatási eredményeinek, mint inkább a történészszakmában ritka szépirodalmi stílusának köszönheti.Munkásságát többek között Corvin-lánccal (2001) és Széchenyi-nagydíjjal (2014) is elismerték.