Helikon Kiadó strana 6 z 115

Shepherd kiváló megfigyelő, aki emellett egy költő szemével tekint munkájára. A Holtak vallatója letehetetlenül izgalmas könyv." The Times Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania... Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, "tökéletes gyilkosságokról" rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán. A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál.

„Önöknek hála, kedves anyák, akik a legjobb vérből valók, vom besten Blut, és olyan társat is választottak, akik faji szempontból szintén a legmagasabb értéket képviselik, néhány nemzedék alatt Németországunkban a tisztátalan vérnek nyoma sem marad. Legfeljebb egy évszázad kérdése. A Heimeket azért hoztuk létre, hogy itt megszülessenek fajunk legkiválóbb példányai: az önök gyermekei. A mi hitvallásunk – a vérünk.” Heim Hochland, Bajorország, 1944. Az árja faj utánpótlásának biztosítására alapított szülészeten harmonikus környezetet biztosítanak a tiszta vérű édesanyák és újszülöttjeik számára. Itt él a könyv három főszereplője. A francia Renée, aki miután beleszeretett egy német katonába, a csecsemőotthonban talál menedéket, miközben gyermeke megszületésére vár. A német Helga, a várandós nők és csecsemők gondozásáért felelős mintaápoló, aki csak fokozatos ébred rá, hogy nincs minden rendben a Himmler alapította és pártfogolta Lebensborn-otthonok körül. És a lengyel Marek, egy deportált, legyengült lengyel férfi, aki más foglyokkal együtt építi a létesítményt kiegészítő házakat. Ahogy a szövetséges erők közelednek, az addig biztos hátteret nyújtó intézmény élete is egyre nehézkesebbé és kiszámíthatatlanabbá válik, és a három főszereplő sorsa gyökeresen megváltozik. Caroline de Mulder könyve páratlan érzékenységgel tárja fel a női sorsokat a náci Németország ép ésszel felfoghatatlan kulisszái között.

„Ha az ember képes mozdulatlanul várakozni egy vad tájon, és szerencséje van, akkor közeledni fog felé egy állat, hogy meglátogassa. Ez egészen más, mint amikor egy állat véletlenül arra jár, és egy pillanatra megáll, mert meglepődik. Vagy amikor titokban, távcsővel figyelünk egy állatot, vigyázva, nehogy zajt csapjunk a száraz ágakra lépve. Amikor egy állat óvatosan, remegő orral közeledik feléd, az fantasztikus érzés, egyszerűen azért, mert miattad jön. Prémvadászok, kutatók szemléletesen írtak erről. Az állat lát egy más fajú élőlényt, nem tekinti se ellenségnek, se eleségnek, és szeretne többet tudni róla. Ilyenkor igyekszik megismerkedni veled, különböző üzeneteket küld, hangjelzéseket ad, vár, kiszimatolja a szagodat, te is beszippanthatod az övét, alaposan megvizsgál szemből vagy oldalról, attól függ, milyen a karaktere.” Budapest, 1944–1945 tele. Sheindel és Izeta a romos állatkertben talál menedéket, ahol éhes állatok kóborolnak. A zsidó és a cigány kislány találékony, mindig készenlétben áll, és küldetésének érzi, hogy megszervezze a zsiráfok, zebrák és más állatok szöktetését a nácik birtokolta és a Vörös Hadsereg szorongatta városból. Sheindel évtizedekkel a háború után visszatér Budapestre, és hosszú kutatásba kezd Izeta után. 1995-ben, a szintén ostrom sújtotta Szarajevóban még mindig őt keresi. Jean Hatzfeld regénye egyszerre apokaliptikus, megindító és a végletekig letisztult. A két kislány barátságáról olvasva, amelyet az állatokkal való kapcsolatuk erősít meg, egy örömteli rejtély részesei lehetünk. Jean Hatzfeld (1949) francia író, újságíró, a Gallimard szerzője. Madagaszkárban született egy nyolcgyerekes család negyedik gyerekeként. Gyerekkorát Le Chambon-sur-Lignonban töltötte, amelynek a lakói a második világháború alatt zsidók ezreinek nyújtottak menedéket. Mielőtt Párizsba költözött volna, dolgozott gyárban is. Olyan kiemelkedő lapokba, magazinokba írt, mint a Libération, L'Équipe, Cahiers du Cinéma és a Roling Stone. Érdeklődésének homlokterében a háborúk, népirtások (délszláv háború, Ruanda) állnak. Haditudósítóként is tevékenykedett. Sok könyvét lefordították más nyelvekre. Magyarul korábban megjelent könyve: A bozótvágó kések évszaka. A ruandai gyilkosok vallanak (2006).

„Semmi kétség, a jó Isten tudja, mit csinál. De azért érthetetlen, miért engedte meg magának, hogy bizonyos emberi lényeket létrehozzon.” Az ördög nem alszik, szól a mondás, s valóban: e kötet megmutatja, hogy a bűn nem ismer szabad- és ünnepnapokat – egy rodoszi nyaralás épp úgy tökéletes lehet a gyilkosságra, mint egy Guy Fawkes-napi tűzijáték, főleg, ha ott van a közelben Hercule Poirot. A könyv négy nyomozása során feltűnnek ismerős segítők (Japp főfelügyelő vagy Mr. Satterthwaite), ismerős motívumok (a bezárt szoba rejtélye vagy épp egy sokatmondó gongszó) és ismerős szereplőtípusok (szeszélyes arisztokraták, csábos kémnők és femme fatale-ok) a végeredmény azonban garantáltan tartogat meglepetéseket. A megoldásig vezető úton Poirot virágágyásokat vizsgálgat, cigarettacsikkeken mereng és gázkályhákról diskurál – hogy aztán kis szürke agysejtjei megoldássá rendezzék az apró részleteket. Agatha Christie ebben a kötetben három kisregény mellett egy novellával jelentkezik – utóbbiból Nyaraló gyilkosok címen később regényt is írt.

„Bár sok szó esik arról, hogy az emberek eladják a lelküket, annak mintha nem igazán volna piaca. Valójában a testre van kereslet. A test az a pénznem, aminek mindenki ismeri az értékét.” Mickey James 19 éves, New York-i wannabe influenszer nagyratörő álmokkal. Sikeres divatmodell akar lenni – bármi áron. De a nagy áttörés csak nem akar összejönni, így a lány kedvenc celebje, Gemma tökéletes Instagram-életében keres vigaszt. Megszállottan követi imádottját, mígnem egy nap Gemma nyomtalanul eltűnik. Mickey előtt megnyílik a lehetőség, hogy példaképének helyébe lépve igazi sztárrá váljon, de hamar rá kell döbbennie: a valóság nem mindig filterezhető… Hayley Phelan bemutatkozó regénye fordulatos pszichothriller a szépségipar és a közösségi média sötét oldaláról.

KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS A szerelem néha sötét, és nem mindig boldogít. A krimi királynőjénél ezt senki sem tudja jobban. Szerelem és bűn - Agatha Christie mesterien fonja össze ezt a két témát a kötet novelláiban. Néha meglepő helyszíneken találkozhatunk kedvenc detektívjeinkkel - Mr. Satterthwaite az operába látogat Mr. Harley Quinnel, Parker Pyne hajókázik, Poirot vidéken időzik, és a darázsfészkek kiirtásainak módjait tanulmányozza, Miss Marple egy falusi szerelmi gyilkosságot old meg... Megtudhatjuk, hogy mit nem bocsát meg soha egy feleség, és mihez kezdhet a millióival egy életunt gazdag hölgy... De mindemellett ez a kötet csupa szerelem és szenvedély.

"Jelmezek és jelvények változtak, de a cselekmény ugyanaz maradt: a diktatúra, amely fojtogatja a szabad vélemény nyilvánítását, a szabad vállalkozást, és időnként háborúkat kezd, mert így remél menekülni belső és külső problémái elől. A jelmez néha barna, fekete, vagy vörös, de az ember, akit jelmezbe bújtatnak, ugyanaz, mert ugyanazt csinálja. A jelvény néha statisztika, vagy sarló és kalapács, de mindig parancsuralom, amely a jelvényt a kortárs mellére tűzi és fojtogatja a szabad emberi együttélést." Márai Sándor "Tudtuk, hogy amit ilyen alaposan kell kijelenteni, az már igazi értelmében nincsen. A béke, ha beszélni kell róla - mint az ifjúság vagy az egészség -, már nem igazi béke többé. Aki úgy érzi, hogy fiatal, már nem fiatal, s aki nagyon örül egyfajta, hirtelen kerekedett egészségöntudatnak, helyesen cselekszik, ha csendesen elmegy az orvoshoz és megvizsgáltatja magát. Mert ami igazán, szervi valóságában él, öntudatlan. Nem, ez már nem volt béke, mert tudtunk róla, volt egyfajta félelmes, igen, vérfagyasztó csengés az államférfiak, politikusok, híres katonák hangjában, mikor odaálltak a villanyos hangszóró elé, és világgá ordították, hogy béke lesz, csakis béke, semmi más, csak béke - mindenáron, akkor is, ha egy-két világpusztulásba kerül is a béke, s ha mindenki belepusztul, aki él, s mindent le kell bombázni: akkor is béke lesz, majd ők megmutatják!"

KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS Nyár... melegszik az idő, és szárba szökken a gonoszság is. Agatha Christie nyomozói ördögi kihívásokkal néznek szembe szerte a világban: Cornwallban, a francia Riviérán, a delphoi templom tövében vagy vidéki úriházakban. Sőt még James Bond is feltűnik ezeken a lapokon... bár ő egy másik James Bond. Elő a nyugággyal, és élvezzük a csavaros történeteket, a tévútra vezető nyomokat! Ahogy a Biblia írja, Isten felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra. A jókat ebben a kötetben is Miss Marple, Hercule Poirot, Parker Pyne, Mr. Harley Quin, valamint Tommy és Tuppence képviseli. "Úgy tűnt, mindenki sziesztázik a faluban. Igazam volt a délutáni napfénnyel kapcsolatban, az árnyékok sokkal kifejezőbbek voltak." Fordítók: Kállai Tibor, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Sipos Katalin, Prekop Gabriella, Katona Tamás, Kada Júlia

1930 telén egy eldugott kis tatár faluban Zulejka végzi mindennapos munkáját, mindenben engedelmeskedve idős, a kegyetlenségig szigorú férjének. Megismerték már az új, "kommunista" rendszer minden borzalmát, éheztek, tűrték a megaláztatást mint parasztok és mint tatárok - de ha fogcsikorgatva is, mindig összeszedték magukat. Tehát "kulákok". Most újra a "vörös hordát" várják rettegve... és az újabb csapás minden eddiginél pusztítóbb.Zulejkát kitelepítettek százaival együtt marhavagonban indítják el a mindenkori száműzöttek útján Szibéria felé. Egyszerű parasztemberek, leningrádi értelmiségiek, "néhai uraságok" és köztörvényes bűnözők, muszlimok és keresztények, pogányok és ateisták, oroszok, tatárok, németek, csuvasok gyűlnek össze az Angara partján, ahol napról napra kell kiharcolniuk élethez való jogukat a tajgával és a könyörtelen államhatalommal szemben.Zulejka az elképzelhetetlenül zord körülmények között, ott, ahová Allah keze talán nem is ér el, hiába imádkozik hozzá, jóformán rabszolgasorban tengődve találja meg igazi női énjét: szerelmes lesz, anya, vadász... szabad ember, egyenrangú a férfiakkal."Guzel Jahina regénye kétségtelenül női regény. A nők erejéről és gyengeségéről mesél, az anyaság szentségéről - nem egy angol gyerekszoba díszletei közé helyezve, hanem egy munkatelep, egy pokoli rezervátum világába, amely a világtörténelem egyik legnagyobb gonosztevőjének elméjében született meg."Ljudmila Ulickaja

1930 telén egy eldugott kis tatár faluban Zulejka végzi mindennapos munkáját, mindenben engedelmeskedve idős, a kegyetlenségig szigorú férjének. Megismerték már az új, „kommunista” rendszer minden borzalmát, éheztek, tűrték a megaláztatást mint parasztok és mint tatárok – de ha fogcsikorgatva is, mindig összeszedték magukat. Tehát „kulákok”. Most újra a „vörös hordát” várják rettegve… és az újabb csapás minden eddiginél pusztítóbb. Zulejkát kitelepítettek százaival együtt marhavagonban indítják el a mindenkori száműzöttek útján Szibéria felé. Egyszerű parasztemberek, leningrádi értelmiségiek, „néhai uraságok” és köztörvényes bűnözők, muszlimok és keresztények, pogányok és ateisták, oroszok, tatárok, németek, csuvasok gyűlnek össze az Angara partján, ahol napról napra kell kiharcolniuk élethez való jogukat a tajgával és a könyörtelen államhatalommal szemben. Zulejka az elképzelhetetlenül zord körülmények között, ott, ahová Allah keze talán nem is ér el, hiába imádkozik hozzá, jóformán rabszolgasorban tengődve találja meg igazi női énjét: szerelmes lesz, anya, vadász... szabad ember, egyenrangú a férfiakkal.

A tizenhat éves Sofia éles nyelvű blogger, aki minden iskolatársáról könyörtelenül megírja a véleményét, és szereti, ha övé az utolsó szó. Nem csoda, hogy elképed, amikor új padtársa egyszer csak a fejéhez vágja: "Olyan vagy, mint egy négyzetgyök szám nélkül!"Sofia kezdetben megelégszik azzal, hogy a Négyzetgyök csúfnevet adja a csodabogár fiúnak, aki rendszerint szótlanságba burkolódzik és gumiszalaggal átkötött füzetekbe írogat. Később azonban kíváncsiságból, majd valódi megszállottságtól hajtva követni kezdi a fiút a rendületlenül zuhogó esőben. Végül egy egész iskolát érintő tragédia kell hozzá, hogy Sofia megfejtse rejtélyes padtársa titkát, és ezzel együtt önmagát is jobban megismerje.Kamaszokról szóló regény - nem csak kamaszoknak."Egyedi stílusú, önreflexív és minden erőlködés nélkül fiatalos regény."Alessandro Mari (1980) olasz író, fordított ifjúsági regényeket, dolgozott kiadói lektorként, országos napilapok kulturális rovatainak munkatársaként és televíziós műsorvezetőként. 2015 óta az Alessandro Baricco által alapított torinói Holden Íróiskola (Scuola Holden) tanára. 2011-ben az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának olasz résztvevője volt Nagyon is emberi remény című regényével, amely 2016-ban magyarul is megjelent.

A totális diktatúra felé sodródó Írországban a négygyermekes anya, Eilish Stack tehetetlenül nézi, amint sötét, kiszámíthatatlan erők játékszerévé válik, és az általa ismert világ lassan a darabjaira hullik körülötte. Vajon meddig hajlandó elmenni, hogy megmentse a családját? És meddig képes kitartani a szakadék peremén? Paul Lynch Booker-díjas regénye mesterien megírt, hátborzongató vízió egy pusztulás felé tartó társadalomról és egy család küzdelméről – egyúttal szívszorító látomás egy olyan jövőről, amely ijesztően közelinek tűnik saját világunkhoz. „Eilish a másik arcába néz, amely nem változik, a férfi színtelen szemét figyeli, a szájat és azt, amit mond, habár a száj nem beszél, a férje vizsgálati fogságban van, Mrs. Stack, így jelenleg ön is biztonsági kockázatnak minősül. Egyszer csak olyan érzése támad, mintha mögötte egy vadállat jelent volna meg és keresztülment volna a helyiségen, átveszi a formanyomtatványt, lassan összehajtja, beteszi a táskájába, nézi a férfit, ahogy feláll a székből, hallja az állat hangtalan lépteit, érzi a bűzös leheletét a nyakán, de túlságosan fél ahhoz, hogy megforduljon. A némán ücsörgő várakozók a telefonjukba révednek.”

„Sokszor van az úgy, hogy ember tervez, Isten végez, de ha lemegy a nap, minden tehén ízibe’ fekete lesz.” „Örömömre szolgálna, ha munkáját mindenki félbehagyná, dolgával nem törődnék, feledné minden ügyét-baját, és csak azon iparkodnék, hogy amíg ezt a történetet betéve meg nem tanulja, a figyelmét semmi el ne vonja, le ne kösse, avégből, hogy ha egyszer véletlenül a könyvnyomtatás mesterségének vége szakadna, vagy elenyészne minden könyv, legyen valaki, aki a gyerekeinek szépen, szórul szóra továbbadja, s utódai és az őt túlélők szájról szájra továbbörökíthessék, mint afféle kabbalát, mert több értelem szorult a könyvbe, mint azt a sok ótvaros nagyszájú gondolja” François Rabelais

A tizenhat éves Sofia éles nyelvű blogger, aki minden iskolatársáról könyörtelenül megírja a véleményét, és szereti, ha övé az utolsó szó. Nem csoda, hogy elképed, amikor új padtársa egyszer csak a fejéhez vágja: „Olyan vagy, mint egy négyzetgyök szám nélkül!” Sofia kezdetben megelégszik azzal, hogy a Négyzetgyök csúfnevet adja a csodabogár fiúnak, aki rendszerint szótlanságba burkolódzik és gumiszalaggal átkötött füzetekbe írogat. Később azonban kíváncsiságból, majd valódi megszállottságtól hajtva követni kezdi a fiút a rendületlenül zuhogó esőben. Végül egy egész iskolát érintő tragédia kell hozzá, hogy Sofia megfejtse rejtélyes padtársa titkát, és ezzel együtt önmagát is jobban megismerje. Kamaszokról szóló regény – nem csak kamaszoknak.

„Kitettem az ágyra az öltönyömet, amit a fiunk ballagásán szeretnék majd viselni. Anyukája szerint – dacára annak, hogy már az áldott állapot finisében előzget – ez még egy kicsit korai, nekem viszont fontos, hogy amikor hazahozom őket a kórházból, a gyerekben tudatosuljon, hogy hosszú távra tervezek vele.” Tóth Edu apa lett, és nem győz csodálkozni. Megértem. Én is pont így vagyok, csak én már 25 éve. Nekem sem mondta senki. Sőt, talán röhögtek is magukban kajánul, akik tudták, mi következik. Ez az igazi összeesküvés, nem a mélyállam. Csinálhatsz bármit, úgyis fordítva adod rá a szandált az oviban. Nincs kegyelem, mindenki sorra kerül, de azért jó volt látni, hogy Eduval is megesett. Edu bátor ember, sőt vakmerő. Megpróbál harcolni az ismeretlen, új világ ellen, és a szüntelen csodálkozás mellett mindent feljegyez. Mélyen emberbarát vállalkozás. Mondhatnám, hogy kézikönyv ez gyakorló apáknak az elkerülhető hibákról, de hát úgysem fogják elkerülni. Legfeljebb innentől nevethetnek magukon. Ez a könyv közben megelőlegezett bosszútörténet is. Edutól tudjuk, hogy a gyerek „pont azokra az évekre (0–4) nem emlékszik, amikor a legtöbb meló volt vele”. Erre egy megoldás van, ha megírjuk az egészet. Hadd lássa, hogy legalább próbálkoztunk. Persze úgysem fogja elhinni, de legalább nevethet rajta. Rajtunk. Tóth Edu nem csak csodálkozik. A viccek és a fanyar irónia mögött ott dörömböl a megfékezhetetlen rajongás. Az apaság lényege. Nyáry Krisztián

„Nem számít, ki mit csinál. A ragadozóknak ragadozniuk kell. A prédákat meg kell prédálni. Az ember nem kívánhat többet, mint hogy olyasvalaki prédálja meg, aki rendesen végzi a dolgát.” Valami bűzlik az agyködös Albionban, Cecil és Otto úrfi nemesi kúriájában…Talán a könyvtárszobából jön a szag, ahol egy vitrin halott hírességek ujjait rejti? Netán a gyerekszobából, ahol egyre csak gyűlnek a felboncolt szexbabák? És ezek még csak nem is a legfurcsább dolgok ebben a bizarr családi fészekben. Gyanúsan sűrűn cserélődik például az udvartartás: ez nem a Csengetett, Mylord?, itt bármikor lángra lobbanhat a lakáj, kieshet az ablakon a nevelőnő, vagy agyoncsaphatja a csillár a komornyikot. Időről időre beugranak látogatóba az ifjú fivérek levelezőpajtásai is a közeli elmegyógyintézetből. Apu viszont csak nem akar felbukkanni – nyoma veszett, miután anyuval sétálni ment a „kísérteterdőbe”. Márpedig a családi vállalkozást valakinek folytatnia kell, így hát Cecil előtt megnyílik a lehetőség, hogy új szintre emelje cselédirtó üzelmeit és perverz játékait… Őrült ötletek és sokkoló jelenetek, gyilkos szatíra és sötét humor – vérbeli Palahniuk-sztorit kapunk tehát, amely egyszersmind olyan, mintha a Gépnarancs találkozna az Amerikai psychóval (és „kedvüket töltenék” egymáson). A Nem tart örökké kegyetlen és kegyetlenül szórakoztató emlékeztető arra, hogy végső soron mind csak gyámoltalan bébikenguruk vagyunk ebben az életnek nevezett szadista természetfilmben.