Helikon Kiadó strana 7 z 115

„Nem számít, ki mit csinál. A ragadozóknak ragadozniuk kell. A prédákat meg kell prédálni. Az ember nem kívánhat többet, mint hogy olyasvalaki prédálja meg, aki rendesen végzi a dolgát.” Valami bűzlik az agyködös Albionban, Cecil és Otto úrfi nemesi kúriájában…Talán a könyvtárszobából jön a szag, ahol egy vitrin halott hírességek ujjait rejti? Netán a gyerekszobából, ahol egyre csak gyűlnek a felboncolt szexbabák? És ezek még csak nem is a legfurcsább dolgok ebben a bizarr családi fészekben. Gyanúsan sűrűn cserélődik például az udvartartás: ez nem a Csengetett, Mylord?, itt bármikor lángra lobbanhat a lakáj, kieshet az ablakon a nevelőnő, vagy agyoncsaphatja a csillár a komornyikot. Időről időre beugranak látogatóba az ifjú fivérek levelezőpajtásai is a közeli elmegyógyintézetből. Apu viszont csak nem akar felbukkanni – nyoma veszett, miután anyuval sétálni ment a „kísérteterdőbe”. Márpedig a családi vállalkozást valakinek folytatnia kell, így hát Cecil előtt megnyílik a lehetőség, hogy új szintre emelje cselédirtó üzelmeit és perverz játékait… Őrült ötletek és sokkoló jelenetek, gyilkos szatíra és sötét humor – vérbeli Palahniuk-sztorit kapunk tehát, amely egyszersmind olyan, mintha a Gépnarancs találkozna az Amerikai psychóval (és „kedvüket töltenék” egymáson). A Nem tart örökké kegyetlen és kegyetlenül szórakoztató emlékeztető arra, hogy végső soron mind csak gyámoltalan bébikenguruk vagyunk ebben az életnek nevezett szadista természetfilmben.

Úgy tartják, Yves Saint Laurent-nak köszönhetően lett az haute couture-ből művészet, a divatbemutatóból pedig lélegzetelállító méreteket öltő látványosság, és szintén ő modernizálta a női divat fogalmát is klasszikus androgün darabjaival. Az Algériában született Saint Laurent divatnövendékből szélsebesen emelkedett fel Christian Dior jobbkezévé, majd karrierje tetőpontját akkor érte el, amikor átvette a Dior márka vezetését az alapító halála után. Saint Laurent 1961-ben megalapította saját divatházát, majd megalkotta híres "le smoking" nadrágkosztümjét és Mondrian ruháját, bevezette a bőrdzsekit a mainstream divatba, ugyanakkor az egész divatvilágot meghökkentette a luxus és a művészi dráma ötvözésével. A Divatikonok sorozat VII. kötete pazar illusztrációkkal és hiteles szöveggel dokumentálja a rejtélyes, merész és elképesztően kreatív tervező életét és munkásságát. "A divat elhalványul, a stílus örök. Az én álmom az, hogy a nőknek olyan klasszikus ruhatar alapjait nyújtsam, amely megszabadul a pillanatnyi divattól, és ezáltal nagyobb önbizalmat ad nekik." Yves Saint Laurent

„Gyakran mondják nekem: – Nem tudom, hogy csinálod. – Azt felelem: sehogy. Nem határozom el, hogy reggel felébredek. Csak felébredek. Aztán egyik lábamat a másik elé teszem, mivel nincs más megoldás. Akár tetszik, akár nem, az életem folytatódik, és elhatároztam, hogy részt veszek benne.” A gyásszal mindig nehéz megküzdeni. Sokan nem tudnak szabadulni a végtelen szomorúságtól, letargiába esnek, vagy reménytelen dühöt és keserűséget éreznek szerettük elvesztése miatt. Mindezt gyakran az idő sem gyógyítja. David Kessler mégis amellett érvel, hogy a gyász ismert szakaszain – a tagadáson, a haragon, az alkudozáson, a depresszión és az elfogadáson – túl várhat ránk egy hatodik stáció, amely az értelemadás révén békésebb és reményteljesebb tapasztalattá alakíthatja a veszteségünket. Az értelem megtalálása segít megérteni a gyászt, vagy ahogy a szerző fogalmaz: ez az a szakasz, ahol általában a gyógyulás lakik. A neves amerikai gyászszakértőt személyes tragédiája sarkallta ismét az írásra: néhány éve elveszítette huszonegy esztendős nevelt fiát. Könyve így egyszerre bölcs meglátásokkal és tanulságos történetekkel teli szakmai útmutató, ugyanakkor mélyen személyes gyászfeldolgozás is, amely minden veszteséggel küzdő embernek segítségére lehet. David Kessler (1959) a világ egyik legismertebb gyászszakértője. Elvonulásain évtizedek óta foglalkozik gyászolókkal, emellett orvosoknak, ápolóknak, rendőröknek és elsősegélynyújtóknak tart workshopokat és beszélgetéseket az élet végéről, a traumáról és a gyászról. David emellett a Los Angeles-i rendőrség traumacsapatának tartalékos tisztje, és önkéntesként tagja a Vöröskereszt egyik katasztrófacsapatának is. Eddig hat könyvet írt, köztük kettőt társszerzőként mentorával, a világhírű svájci pszichiáterrel, Elisabeth Kübler-Rosszal, a halálközeli kutatások úttörőjével. A gyászolók millióinak felbecsülhetetlen támaszt nyújtó grief.com megalapítója.

"Vajon mikor csesződött el Peru?" - kérdezte több mint fél évszázada Zavalita a Négy óra a Catedralban lapjain. Vajon hogy lehetne testvéri egységbe forrasztani Perut? - kérdezi Tono Azpilcueta Mario Vargas Llosa utolsó regényében, és Zavalitával ellentétben neki nagyon is van válasza: a kreol zene és tánc révén. Csakhogy amíg Tono a reggelire is a feleségétől kell kölcsönkérjen, és néhány elvakult folkloristán kívül senki sem olvassa obskúrus cikkeit, mindez senkit sem érdekel. De amikor egy rendhagyó szólóesten meghallja az eladdig teljesen ismeretlen Lalo Molfinót, minden idők legnagyobb gitárosát, a dolgok éles fordulatot vesznek... "Melyik volt az a pillanat, amikor az ország megroppant és ripityára tört, elválasztva a hegyvidéket a parttól, egyik testvért a másiktól? Nem épp most lenne szükség egy könyvre, amely újraegyesíti Perut? Megírhatná-e ezt a könyvet ő maga a perui lélekről, amelyben minden honfitársa magára ismerhetne, és eszükbe juthatna, mi minden köti össze őket? A busz sötétjében Tono Azpilcueta elmosolyodott és el is szontyolodott magán, mert eszébe jutott ez az annyira jellegzetes perui szokás: hogy az elképzelt dolgokat megvalósult dolgoknak hiszik."

Kosáry Domokos (1913-2007) életútja pontos lenyomata a 20. századi magyar történelem megrázkódtatásainak. Bár nem készült történésznek, korának egyik legkiválóbb történetírója lett. Már Görgeyről írt első könyvével megbecsülést vívott ki magának, és a tudományos életben hamarosan fontos pozíciókat töltött be. Felfelé ívelő pályáját a kommunista hatalomátvétel hosszú időre visszavetette. 1957-ben letartóztatták, és hazaárulás vádjával börtönbe zárták. Túlélését a történelem viharai között tudatosan megőrzött személyes integritásának és szellemi szuverenitásának köszönhette. A történész, vallotta, "ne hajoljon meg, csak az igazság előtt". Szabadulása után ismét kinyílt számára a világ, és - negyedszázados késéssel - itthon is kezdték elismerni kivételes szakmai teljesítményét. Az igazi jóvátételt és megbecsülést azonban csak a rendszerváltás hozta el számára, amikor az MTA elnökévé választották. Utolsó éveiben többször fellépett a burjánzó áltudományos nézetek ellen, melyektől nemzetének tisztánlátását és realitásérzékét féltette.Hagyatékát feldolgozva Romsics Ignác az életét intenzíven élő magánembert is közel hozza az olvasóhoz, ugyanakkor eddigi könyveihez hasonlóan egy újabb perspektívát ad a korszak megértéséhez."Túléltünk tíz évszázadot, miközben letűnt a szultánok, a Hitlerek meg a Sztálinok uralma. Ötvenhatot drámai módon leverték. Katasztrófa volt? Igen. Sikertelen volt? Nem volt sikertelen. Nemcsak azért, mert Magyarországon puha diktatúra váltotta föl a kemény diktatúrát, [...] hanem különösen azért, mert gyengítette a Szovjetunió nemzetközi pozícióját. A balsors komplexuma így a magyarokra sem áll: a magyar történelem talán inkább a veszedelmek túlélési sikersorozatának tekinthető."

A világsikerű Hó napfényben fürdő folytatása!Amikor a dublini kórboncnok, Quirke egy ismerős arcot pillant meg a spanyolországi szabadsága alatt, először nem tudja, nem csak a képzelete űz-e bizarr tréfát vele. Valóban egy olyan nő lehet az, aki elvileg halott? És aki kapcsolatban állt egy bűncselekménnyel, amely egy egész ír politikus dinasztiát tehet tönkre?Quirke úgy dönt, nem hagyja annyiban a dolgot: hazatelefonál a rendőrségre, és Strafford felügyelő hamarosan úton van, hogy nyomozzon az ügyben. De nemcsak ő, hanem egy profi bérgyilkos is."A tenyerébe temette az arcát. A szorgos munkával töltött évek, amelyek során oly sokszor hunyt szemet különféle dolgok fölött és alázkodott meg olyan emberek előtt, akik arra sem voltak méltóak, hogy a cipőfűzőjét bekössék, a rengeteg cselszövés - lehet, hogy mindez hiábavaló volt. És miért? Azért, mert a Latimereket, a hazafias feddhetetlenség oszlopait, az Ügy szentségének védelmezőit az a komoly veszély fenyegeti, hogy leleplezik a mocskos kis titkaikat, hogy az egész ország megismerje őket, és mindenki a tenyerét dörzsölje kárörömében.""Nincs nagy különbség John Banville bűnügyi regényei és egyéb prózái között. Ugyanaz az elegáns ritmus, ragyogó stílus és a személyes, társadalmi és politikai kapcsolatok finom elemzése jellemző rájuk, mint amivel kiérdemelte a Booker-díjat."Irish Sunday IndependentJOHN BANVILLE (1945-) az ír irodalom élő klasszikusa, felsorolhatatlan egyéb díj mellett Booker-díjas is (azt 2005-ben kapta A tenger című regényéért). Magyarul bámulatos életművének csak töredéke olvasható egyelőre.Bűnügyi regényeket évekig álnéven írt, de újabban az igazi nevével felvállalja azokat is: irodalmi értékű krimiket nem sokan írtak olyan színvonalon, mint ő.

Valami bűzlik az agyködös Albionban, Cecil és Otto úrfi nemesi kúriájában...Talán a könyvtárszobából jön a szag, ahol egy vitrin halott hírességek ujjait rejti? Netán a gyerekszobából, ahol egyre csak gyűlnek a felboncolt szexbabák? És ezek még csak nem is a legfurcsább dolgok ebben a bizarr családi fészekben. Gyanúsan sűrűn cserélődik például az udvartartás: ez nem a Csengetett, Mylord?, itt bármikor lángra lobbanhat a lakáj, kieshet az ablakon a nevelőnő, vagy agyoncsaphatja a csillár a komornyikot. Időről időre beugranak látogatóba az ifjú fivérek levelezőpajtásai is a közeli elmegyógyintézetből. Apu viszont csak nem akar felbukkanni - nyoma veszett, miután anyuval sétálni ment a "kísérteterdőbe". Márpedig a családi vállalkozást valakinek folytatnia kell, így hát Cecil előtt megnyílik a lehetőség, hogy új szintre emelje cselédirtó üzelmeit és perverz játékait...Őrült ötletek és sokkoló jelenetek, gyilkos szatíra és sötét humor - vérbeli Palahniuk-sztorit kapunk tehát, amely egyszersmind olyan, mintha a Gépnarancs találkozna az Amerikai psychóval (és "kedvüket töltenék" egymáson). A Nem tart örökké kegyetlen és kegyetlenül szórakoztató emlékeztető arra, hogy végső soron mind csak gyámoltalan bébikenguruk vagyunk ebben az életnek nevezett szadista természetfilmben."Nem számít, ki mit csinál. A ragadozóknak ragadozniuk kell. A prédákat meg kell prédálni. Az ember nem kívánhat többet, mint hogy olyasvalaki prédálja meg, aki rendesen végzi a dolgát."CHUCK PALAHNIUK (1962) amerikai író, a modern angolszász próza egyik legeredetibb és legmegosztóbb alkotója, a radikális irodalmi határsértések nagymestere. Hírnevét az 1996-ban kiadott első könyve, a Harcosok klubja alapozta meg, mely mára elválaszthatatlanul összefonódott David Fincher 1999-es, szintén kultikus rajongással övezett filmadaptációjával. Azóta további 13 regénye, valamint számos novellája és esszéje jelent meg. Kritikusai előszeretettel illetik a nihilizmus vádjával - ő ezzel szemben inkább romantikus szerzőnek vallja magát.

"Hercule Poirot békésen vacsorázik, amikor a kávéházban egy fiatal nő azzal fordul hozzá, hogy nemsokára meg fogják őt, Jennie-t, ölni. Jennie retteg, de arra kéri Poirot-t, ne keresse és büntesse meg a gyilkosát. "Ha én meghalok, végre győz az igazság." Aznap este Poirot megtudja, hogy egy divatos londoni szállodában megöltek három vendéget, és mindhármuk szájába egy mandzsettagombot tettek. Lehet bármi köze a rettegő fiatal nőnek a gyilkosságokhoz? Míg Poirot igyekszik a bizarr rejtély darabkáit összeilleszteni, a gyilkos elrendezi a szálloda egyik szobáját a negyedik gyilkossághoz... "Mindig a legjobbat feltételezni másokról igen dicséretes tulajdonság, mon ami, de a gyilkosok elfogásában nem segít." "Sophie olyan ellenállhatatlan ötletet talált a krimiszálra, annyira imádta nagyanyám könyveit, hogy mindannyian úgy éreztük, eljött az ideje egy új Christie-nek." Mathew Prichard, az Agatha Christie Limited igazgatója, Agatha Christie unokája  

De hát nincs is szakálla! Vagyis van, de leborotválja... A népszerű szerző mégis a maga szakállára írta meg élete kisebb-nagyobb csodáit, komédiáit, tragédiáit, fura eseteit, égszakadás-földindulásait, atommaghasadásait, örömét, bánatát.Mi lett volna, ha dédpapa lábára egy hadgyakorlaton nem tolják rá az ágyút? Mit keres egy ősgyík az ember inge alatt? Milyen egy szuperhíró-nagymama? És milyen egy otthonkába öltözött, lelki atomreaktor? Miért vedelnek gépzsírral ízesített, házi meggybort a fikuszok? Hogyan lesz CIA-ügynök egy késő Kádár kori kisfiúból? Mit és hogyan üzen a halott apa a kozmosz végtelenjén keresztül fiának? Miért kell ököllel szétverni egy erdélyi fogadó szekrényét? Hogyan jön létre a karácsonyi görényillat? Aki nem dohányzik, az minek iszik? Melyik a legkedvesebb pofon, amibe valaha belefutottunk? Hogy lehet, hogy a barátok szép sorban lekopnak, mikor az ember igazán viccesen ugratta őket? A színtévesztő vízvezeték-szerelő háza barackszín vagy inkább sötétbarna? Megáll-e valaha nagypapa, ha a motorján nincs is fék?"Újszülött gyermekemmel, ezzel a kis csomaggal karomban fel-alá jártam a szülőszobában, egyetlen ponttá és jelenlétté tömörült minden, duruzsoltam nekik, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget, és megfogadtam, mindent megteszek értük, mindent, amit ember csak tehet."Lackfi János író, költő. Ötvennégy éve dobog a szíve. Nyolcvankilenc kötete jelent meg, vers és próza vegyesen, fele felnőtteknek, fele gyermekeknek. Író-olvasó találkozói során ötször kerülte meg a Földet Magyarország határain belül. Négy kontinensen járt és olvasott fel műveiből. Tizenhét évig oktatott a Pázmányon. Huszonöt éve tanít kreatív írást. József Attila-, Prima Primissima- és Stephanus-díjas. Hat gyermeke van és öt unokája.

Valaki azt mondta, a szakács csinált valami buta galibát. Gyűszűvirágot vitt a házba spenót helyett.Tommy és Tuppence megöregedett. Másra sem vágynak, mint egy kellemes házra és egy nagy kertre, ahol gyerekeiket és unokáikat vendégül láthatják. De a házban, amit vásároltak, Tuppence titkos üzenetet talál egy régi gyerekkönyvben: Mary Jordan nem természetes halált halt. Szokott módján azonnal beleveti magát a rejtélybe, és nem nyugszik, amíg ki nem deríti, ki volt Mary Jordan, és miben halt meg. Magával rántja Tommyt is, és az sem állítja le, amikor az élete veszélybe kerül. Még szerencse, hogy ott van Hannibal, az úrnőjét minden körülmények között megvédő terrier...

A gyásszal mindig nehéz megküzdeni. Sokan nem tudnak szabadulni a végtelen szomorúságtól, letargiába esnek, vagy reménytelen dühöt és keserűséget éreznek szerettük elvesztése miatt. Mindezt gyakran az idő sem gyógyítja. David Kessler mégis amellett érvel, hogy a gyász ismert szakaszain - a tagadáson, a haragon, az alkudozáson, a depresszión és az elfogadáson - túl várhat ránk egy hatodik stáció, amely az értelemadás révén békésebb és reményteljesebb tapasztalattá alakíthatja a veszteségünket. Az értelem megtalálása segít megérteni a gyászt, vagy ahogy a szerző fogalmaz: ez az a szakasz, ahol általában a gyógyulás lakik. A neves amerikai gyászszakértőt személyes tragédiája sarkallta ismét az írásra: néhány éve elveszítette huszonegy esztendős nevelt fiát. Könyve így egyszerre bölcs meglátásokkal és tanulságos történetekkel teli szakmai útmutató, ugyanakkor mélyen személyes gyászfeldolgozás is, amely minden veszteséggel küzdő embernek segítségére lehet. "Gyakran mondják nekem: - Nem tudom, hogy csinálod. - Azt felelem: sehogy. Nem határozom el, hogy reggel felébredek. Csak felébredek. Aztán egyik lábamat a másik elé teszem, mivel nincs más megoldás. Akár tetszik, akár nem, az életem folytatódik, és elhatároztam, hogy részt veszek benne."  

A huszonkét éves francia fiatalembert telefonon felhívják, hogy korábban elutasított ösztöndíjkérelmét egy váratlanul felszabaduló hely miatt mégis elfogadják, ha azonnal igent mond. Egy számára ismeretlen városba, Pécsre mehetne tanítani. Magyarországi élménye van már, mert előző évben egy hetet átbulizott a „Tzigeten”, a szülei lakásában található bélyegnyi méretű térképen pedig azt látja, Budapest mellett még egy város, Pécs neve szerepel. Igent mond. Még nem tudja, de a jövőjéről, a sorsáról dönt.Több, mint két évtized telt el, az immár középkorú „fiatalember” azóta is Pécsett él. Élete első felét otthon töltötte, másik felét immár itthon. És most megírja ezt a második felét magyarul (!) majdani unokáinak – és nekünk, magyar honfitársainak, hogyan lát ő bennünket. Miközben megéljük, milyen ostobák, érthetetlenek, kaotikusak, elviselhetetlenek, ugyanakkor rafináltak, szellemesek, tán még szeretni valóak is vagyunk, nevetünk, megdöbbenünk, elcsodálkozunk, és szétárad bennünk a jóleső, ismerős érzés: ennek a francia-magyar embertársunknak örkényi tótágast sem kell állnia ahhoz, hogy groteszk módon lásson és elfogadjon bennünket és köztünk önmagát. – Bérczes László Könyvbemutató Pécsen! Jehan Paumero könyvét a kiadó május 21-én szerdán, 18 órakor mutatja be a Szabadkikötőben (Király u. 64.), ahol a szerzővel Bérczes László beszélget, a könyvből Köles Ferenc olvas fel részleteket. „Annyi mindent láttam egzotikusnak akkor. Végre megtudhattam, milyen lehetett a hetvenes évek esztétikája. Minden úgy nézett ki, mint a szüleim régi fényképeinek háttere: a buszok, a bútorok, a bajuszok, a büfék. A szokatlant hamar kiegészítette a bizarr: a vonalkódos matrica a kenyéren, a magyarok gálánssága (de, de), meg az, hogy egy pincér simán elküldhet egy vendéget a fenébe, ha olyan kedve van. Mókás volt, hogy See ya-t mondanak az emberek, ha találkoznak, és Helló-t, ha elköszönnek egymástól.Szerettem, hogy az emberek nem házibulikban gyűlnek össze, hanem kocsmákban, mert még elérhető áron van a sör. Nem úgy, mint otthon. Szerettem, hogy az emberek a szemembe néznek az utcán. Szerettem, hogy jóval kevesebb itt a tabu, mint nálunk.”

„Szolnokregény. Igazából novellafüzér. Huszonegy érdekes, jó történet a tizenegyedik század közepétől a legvidámabb barakk koráig. Ami összeköti őket, az maga a település, a Tisza és a Zagyva találkozásánál elterülő pelikáncímeres város, amely hol virágzásnak indul, hol elpusztul a századok során. A könyv Magyarország históriájáról szól, abból villant fel epizódokat, s Szolnok az a hely, amely mutatja, szemlélteti az egészet, hiszen éppúgy alakítója, elszenvedője történelmünknek, mint bármely más vidék, helység. A kitalált kisemberek mellett (akik ebben a hídvárosban élnek-halnak, dolgoznak, boldogulnak, vigadnak, küszködnek, szeretkeznek, nevelnek gyereket) rendre megjelennek az ország és a város nagyjai: Szolnok ispán, Zsigmond király, Dobó István, Nyáry Lőrinc, Verseghy Ferenc, Széchenyi, Kossuth, Jókai, Ferenc József, Szamuely, Horthy István, Kádár János. A szolnokiak sok-sok ismerős történettel, helyszínnel, utcaképpel találkozhatnak a könyvben, a nem szolnokiak pedig a felfedezés örömével lapozhatják – elvégre Kosztolányi Édes Annáját vagy Ottlik regényét, az Iskola a határont sem csak krisztinavárosiak, illetve kőszegiek olvassák.” Jenei GyulaBenedek Szabolcs 1973-ban született. Szolnokon nőtt fel, a város mindmáig inspirációként és irodalmi nyersanyagként jelenik meg a műveiben.Könyvei a Helikon Kiadónál:Beatles vágatlanul (2017)A fiumei cápa (2017)Kádár hét napja (2018)Vörös, mint a vér (2019)Ballada egy csapatról (2020)Király! (2021)Ez nem Amerika (2022)Nothing is Real (2024)

"Szolnokregény. Igazából novellafüzér. Huszonegy érdekes, jó történet a tizenegyedik század közepétől a legvidámabb barakk koráig. Ami összeköti őket, az maga a település, a Tisza és a Zagyva találkozásánál elterülő pelikáncímeres város, amely hol virágzásnak indul, hol elpusztul a századok során. A könyv Magyarország históriájáról szól, abból villant fel epizódokat, s Szolnok az a hely, amely mutatja, szemlélteti az egészet, hiszen éppúgy alakítója, elszenvedője történelmünknek, mint bármely más vidék, helység. A kitalált kisemberek mellett (akik ebben a hídvárosban élnek-halnak, dolgoznak, boldogulnak, vigadnak, küszködnek, szeretkeznek, nevelnek gyereket) rendre megjelennek az ország és a város nagyjai: Szolnok ispán, Zsigmond király, Dobó István, Nyáry Lőrinc, Verseghy Ferenc, Széchenyi, Kossuth, Jókai, Ferenc József, Szamuely, Horthy István, Kádár János. A szolnokiak sok-sok ismerős történettel, helyszínnel, utcaképpel találkozhatnak a könyvben, a nem szolnokiak pedig a felfedezés örömével lapozhatják - elvégre Kosztolányi Édes Annáját vagy Ottlik regényét, az Iskola a határont sem csak krisztinavárosiak, illetve kőszegiek olvassák." Jenei Gyula "az egész egy Pettenkofen nevű osztrák festővel kezdődött, aki obsitosként érkezett a szabadságharc leverését követően Szolnokra, és azonnal magával ragadták a város ecsetre kívánkozó színei és jellegzetes életképei. Festővásznával és palettájával hol a piacon, hol a főutcán, hol a Tisza és a Zagyva torkolatánál, hol a Tabánban tűnt föl, és az itt készített érzékletes, buja festményeit magával vitte nem csupán az ország más pontjára, hanem külföldi kiállításokra is. Neki köszönhető, hogy nem sokkal később más piktorok is elkezdték fölfedezni maguknak Szolnokot. Számosan közülük már akkor is komoly hírnévnek és elismertségnek örvendhettek. A művészek szemtől szemben láthatták és örökíthették meg ecsetvonásaikkal azt, ahogyan az alföldi kisvárosból néhány évtized, sőt év leforgása alatt prosperáló, gazdag, iparosodott és polgárosodott település lett, az Alföld lüktető szíve." Benedek Szabolcs 1973-ban született. Szolnokon nőtt fel, a város mindmáig inspirációként és irodalmi nyersanyagként jelenik meg a műveiben. Könyvei a Helikon Kiadónál: Beatles vágatlanul (2017) A fiumei cápa (2017) Kádár hét napja (2018) Vörös, mint a vér (2019) Ballada egy csapatról (2020) Király! (2021) Ez nem Amerika (2022) Nothing is Real (2024)

A leghosszabb és legromantikusabb szerelmi történet, amelyet a brit monarchia valaha is ismert, III. Károly és Kamilla között szövődött. Olyan történet ez, amelyben Lady Diana nem csak "áldozat". 2022. szeptember 8-án Károly walesi herceg lett a király III. Károly néven; felesége, Kamilla, Cornwall hercegnéje pedig a királynő. Több mint ötven év szenvedélyét, kétségeit, szenvedéseit, kitartását, botrányait, tragédiáit és ellenérzéseit követően "meg nem alkuvó" szerelmük diadalmaskodott Őfelsége, a királynő áldásával. Kapcsolatuk hasonlít Kamilla dédnagyanyja, Alice Keppel kapcsolatára Eduárd walesi herceggel, aki 1901-ben édesanyja, Viktória királynő halála után VII. Eduárd király lett. Ebben a történetben Diana, a "szívek hercegnője" játssza a tragikus áldozat szerepét, de látni fogjuk, hogy az igazság nem mindig ilyen egyszerű.Jean des Cars könyve lélegzetelállító, felfedezésekben gazdag nyomozás, amely meg fogja lepni az olvasókat."Károly gondosan előkészítette a szertartást. Három zenekart hívott meg, melyeknek ő volt a patrónusa, valamint az új-zélandi szopránt, Kiri Te Kanawát, aki majd egy áriát énekel. Volt egy kis incidens, amikor a házasulandók a fogadalom szövegét beszélték meg Canterbury érsekével. Diana azt kérte, hogy szakítsanak a hagyománnyal: nem akart engedelmességet fogadni a férjének! Az érsek elnevette magát, s a modernitás szellemében elfogadta, hogy töröljék az eskünek ezt a részét. Még azt is hozzátette: "Nem is lenne jó, ha a házasságuk egy hatalmas hazugsággal kezdődnék!"A leghosszabb és legromantikusabb szerelmi történet, amelyet a brit monarchia valaha is ismert, III. Károly és Kamilla között szövődött. Olyan történet ez, amelyben Lady Diana nem csak "áldozat". 2022. szeptember 8-án Károly walesi herceg lett a király III. Károly néven; felesége, Kamilla, Cornwall hercegnéje pedig a királynő. Több mint ötven év szenvedélyét, kétségeit, szenvedéseit, kitartását, botrányait, tragédiáit és ellenérzéseit követően "meg nem alkuvó" szerelmük diadalmaskodott Őfelsége, a királynő áldásával. Kapcsolatuk hasonlít Kamilla dédnagyanyja, Alice Keppel kapcsolatára Eduárd walesi herceggel, aki 1901-ben édesanyja, Viktória királynő halála után VII. Eduárd király lett. Ebben a történetben Diana, a "szívek hercegnője" játssza a tragikus áldozat szerepét, de látni fogjuk, hogy az igazság nem mindig ilyen egyszerű.Jean des Cars könyve lélegzetelállító, felfedezésekben gazdag nyomozás, amely meg fogja lepni az olvasókat.Jean des Cars (1943) író, újságíró, történész, életrajzíró, aki - úgy is mint Franciaország egyik legrégebbi nemesi famíliájának a sarja - a nagy európai dinasztiák és legkiemelkedőbb képviselőik kutatója. A Paris Match, a Le Figaro és a Jours de France munkatársa is volt. Számos sikerkönyvet írt a Habsburg-, a Romanov-, a Grimaldi- és a Windsor-házról.A Helikon Kiadónál korábban megjelent művei:Ferenc József és Sisi. Kötelesség és lázadás (2019)Bécs regénye. Történelmi keringő Európa szívében (2022)

Mitől lesz jobb egy színész alakítása? Hogyan teremthet olyan teret, amelyben a figurája létezni tud? Hogyan kapcsolódjon ehhez a térhez, és miként merítsen belőle energiát? Declan Donnellan lényeglátó felismerésekben, frappáns pszichológiai megfigyelésekben, gyakorlatias és kézzelfogható javaslatokban bővelkedő könyve a leggazdagabb forrást vizsgálja, amelyből az élethez és színészi munkánkhoz is elevenséget meríthetünk: a körülöttünk lévő teret. A világhírű rendező merészen új nézőpontból gondolkodik a színészetről, és a Macbeth jeleneteit sorról sorra elemezve azt is megvilágítja, mindez hogyan működhet a próbán és az előadáson. Könyve minden színész és rendező számára nélkülözhetetlen olvasmány, ugyanakkor Donnellan munkásságának lenyűgöző szintézise, amely bármely, színház iránt érdeklődő olvasó számára izgalmas és megvilágító erejű lehet. Kipróbáltam. Valóban nem törvénykönyv. Nem szabály. Hanem kivétel. Szélre (értsd: szél, mint levegőáramlás) írt szavak. Minden, ami szél. És minden, ami ebből megragadható. Tehát: elragadó könyv! Zsótér Sándor Declan Donnellan 1953-ban született, „származását tekintve ír, neveltetésében angol, kultúrájában európai” rendező, a Cheek by Jowl színtársulat alapítója. Társulatával hat kontinens közel négyszáz városában turnéztak, munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Első könyve, a moszkvai Színművészeti Akadémia felkérésére született Színész és célpont tizenöt nyelven jelent meg, magyarul 2021-ben.Koltai M. Gábor 1976-ban született, színházrendező, műfordító. 2023-ig a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt, több osztályban is színészmesterséget és drámaelemzést tanított. A Szegedi Nemzeti Színház művészeti tanácsának tagja.