Helikon Kiadó strana 7 z 115

1930 telén egy eldugott kis tatár faluban Zulejka végzi mindennapos munkáját, mindenben engedelmeskedve idős, a kegyetlenségig szigorú férjének. Megismerték már az új, „kommunista” rendszer minden borzalmát, éheztek, tűrték a megaláztatást mint parasztok és mint tatárok – de ha fogcsikorgatva is, mindig összeszedték magukat. Tehát „kulákok”. Most újra a „vörös hordát” várják rettegve… és az újabb csapás minden eddiginél pusztítóbb. Zulejkát kitelepítettek százaival együtt marhavagonban indítják el a mindenkori száműzöttek útján Szibéria felé. Egyszerű parasztemberek, leningrádi értelmiségiek, „néhai uraságok” és köztörvényes bűnözők, muszlimok és keresztények, pogányok és ateisták, oroszok, tatárok, németek, csuvasok gyűlnek össze az Angara partján, ahol napról napra kell kiharcolniuk élethez való jogukat a tajgával és a könyörtelen államhatalommal szemben. Zulejka az elképzelhetetlenül zord körülmények között, ott, ahová Allah keze talán nem is ér el, hiába imádkozik hozzá, jóformán rabszolgasorban tengődve találja meg igazi női énjét: szerelmes lesz, anya, vadász... szabad ember, egyenrangú a férfiakkal.

A tizenhat éves Sofia éles nyelvű blogger, aki minden iskolatársáról könyörtelenül megírja a véleményét, és szereti, ha övé az utolsó szó. Nem csoda, hogy elképed, amikor új padtársa egyszer csak a fejéhez vágja: "Olyan vagy, mint egy négyzetgyök szám nélkül!"Sofia kezdetben megelégszik azzal, hogy a Négyzetgyök csúfnevet adja a csodabogár fiúnak, aki rendszerint szótlanságba burkolódzik és gumiszalaggal átkötött füzetekbe írogat. Később azonban kíváncsiságból, majd valódi megszállottságtól hajtva követni kezdi a fiút a rendületlenül zuhogó esőben. Végül egy egész iskolát érintő tragédia kell hozzá, hogy Sofia megfejtse rejtélyes padtársa titkát, és ezzel együtt önmagát is jobban megismerje.Kamaszokról szóló regény - nem csak kamaszoknak."Egyedi stílusú, önreflexív és minden erőlködés nélkül fiatalos regény."Alessandro Mari (1980) olasz író, fordított ifjúsági regényeket, dolgozott kiadói lektorként, országos napilapok kulturális rovatainak munkatársaként és televíziós műsorvezetőként. 2015 óta az Alessandro Baricco által alapított torinói Holden Íróiskola (Scuola Holden) tanára. 2011-ben az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának olasz résztvevője volt Nagyon is emberi remény című regényével, amely 2016-ban magyarul is megjelent.

A totális diktatúra felé sodródó Írországban a négygyermekes anya, Eilish Stack tehetetlenül nézi, amint sötét, kiszámíthatatlan erők játékszerévé válik, és az általa ismert világ lassan a darabjaira hullik körülötte. Vajon meddig hajlandó elmenni, hogy megmentse a családját? És meddig képes kitartani a szakadék peremén? Paul Lynch Booker-díjas regénye mesterien megírt, hátborzongató vízió egy pusztulás felé tartó társadalomról és egy család küzdelméről – egyúttal szívszorító látomás egy olyan jövőről, amely ijesztően közelinek tűnik saját világunkhoz. „Eilish a másik arcába néz, amely nem változik, a férfi színtelen szemét figyeli, a szájat és azt, amit mond, habár a száj nem beszél, a férje vizsgálati fogságban van, Mrs. Stack, így jelenleg ön is biztonsági kockázatnak minősül. Egyszer csak olyan érzése támad, mintha mögötte egy vadállat jelent volna meg és keresztülment volna a helyiségen, átveszi a formanyomtatványt, lassan összehajtja, beteszi a táskájába, nézi a férfit, ahogy feláll a székből, hallja az állat hangtalan lépteit, érzi a bűzös leheletét a nyakán, de túlságosan fél ahhoz, hogy megforduljon. A némán ücsörgő várakozók a telefonjukba révednek.”

A tizenhat éves Sofia éles nyelvű blogger, aki minden iskolatársáról könyörtelenül megírja a véleményét, és szereti, ha övé az utolsó szó. Nem csoda, hogy elképed, amikor új padtársa egyszer csak a fejéhez vágja: „Olyan vagy, mint egy négyzetgyök szám nélkül!” Sofia kezdetben megelégszik azzal, hogy a Négyzetgyök csúfnevet adja a csodabogár fiúnak, aki rendszerint szótlanságba burkolódzik és gumiszalaggal átkötött füzetekbe írogat. Később azonban kíváncsiságból, majd valódi megszállottságtól hajtva követni kezdi a fiút a rendületlenül zuhogó esőben. Végül egy egész iskolát érintő tragédia kell hozzá, hogy Sofia megfejtse rejtélyes padtársa titkát, és ezzel együtt önmagát is jobban megismerje. Kamaszokról szóló regény – nem csak kamaszoknak.

„Sokszor van az úgy, hogy ember tervez, Isten végez, de ha lemegy a nap, minden tehén ízibe’ fekete lesz.” „Örömömre szolgálna, ha munkáját mindenki félbehagyná, dolgával nem törődnék, feledné minden ügyét-baját, és csak azon iparkodnék, hogy amíg ezt a történetet betéve meg nem tanulja, a figyelmét semmi el ne vonja, le ne kösse, avégből, hogy ha egyszer véletlenül a könyvnyomtatás mesterségének vége szakadna, vagy elenyészne minden könyv, legyen valaki, aki a gyerekeinek szépen, szórul szóra továbbadja, s utódai és az őt túlélők szájról szájra továbbörökíthessék, mint afféle kabbalát, mert több értelem szorult a könyvbe, mint azt a sok ótvaros nagyszájú gondolja” François Rabelais

„Kitettem az ágyra az öltönyömet, amit a fiunk ballagásán szeretnék majd viselni. Anyukája szerint – dacára annak, hogy már az áldott állapot finisében előzget – ez még egy kicsit korai, nekem viszont fontos, hogy amikor hazahozom őket a kórházból, a gyerekben tudatosuljon, hogy hosszú távra tervezek vele.” Tóth Edu apa lett, és nem győz csodálkozni. Megértem. Én is pont így vagyok, csak én már 25 éve. Nekem sem mondta senki. Sőt, talán röhögtek is magukban kajánul, akik tudták, mi következik. Ez az igazi összeesküvés, nem a mélyállam. Csinálhatsz bármit, úgyis fordítva adod rá a szandált az oviban. Nincs kegyelem, mindenki sorra kerül, de azért jó volt látni, hogy Eduval is megesett. Edu bátor ember, sőt vakmerő. Megpróbál harcolni az ismeretlen, új világ ellen, és a szüntelen csodálkozás mellett mindent feljegyez. Mélyen emberbarát vállalkozás. Mondhatnám, hogy kézikönyv ez gyakorló apáknak az elkerülhető hibákról, de hát úgysem fogják elkerülni. Legfeljebb innentől nevethetnek magukon. Ez a könyv közben megelőlegezett bosszútörténet is. Edutól tudjuk, hogy a gyerek „pont azokra az évekre (0–4) nem emlékszik, amikor a legtöbb meló volt vele”. Erre egy megoldás van, ha megírjuk az egészet. Hadd lássa, hogy legalább próbálkoztunk. Persze úgysem fogja elhinni, de legalább nevethet rajta. Rajtunk. Tóth Edu nem csak csodálkozik. A viccek és a fanyar irónia mögött ott dörömböl a megfékezhetetlen rajongás. Az apaság lényege. Nyáry Krisztián

"- Szerinted én egy kurva vagyok? - Nem. Csak szereted a szexet, és ezzel nincs is semmi baj. - Azt hiszem, ezt rólad is elmondhatjuk." Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a nők között is kedvére válogathat. Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: "Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell." Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: "Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?... Maga elbaszott egy alak."

„Nem számít, ki mit csinál. A ragadozóknak ragadozniuk kell. A prédákat meg kell prédálni. Az ember nem kívánhat többet, mint hogy olyasvalaki prédálja meg, aki rendesen végzi a dolgát.” Valami bűzlik az agyködös Albionban, Cecil és Otto úrfi nemesi kúriájában…Talán a könyvtárszobából jön a szag, ahol egy vitrin halott hírességek ujjait rejti? Netán a gyerekszobából, ahol egyre csak gyűlnek a felboncolt szexbabák? És ezek még csak nem is a legfurcsább dolgok ebben a bizarr családi fészekben. Gyanúsan sűrűn cserélődik például az udvartartás: ez nem a Csengetett, Mylord?, itt bármikor lángra lobbanhat a lakáj, kieshet az ablakon a nevelőnő, vagy agyoncsaphatja a csillár a komornyikot. Időről időre beugranak látogatóba az ifjú fivérek levelezőpajtásai is a közeli elmegyógyintézetből. Apu viszont csak nem akar felbukkanni – nyoma veszett, miután anyuval sétálni ment a „kísérteterdőbe”. Márpedig a családi vállalkozást valakinek folytatnia kell, így hát Cecil előtt megnyílik a lehetőség, hogy új szintre emelje cselédirtó üzelmeit és perverz játékait… Őrült ötletek és sokkoló jelenetek, gyilkos szatíra és sötét humor – vérbeli Palahniuk-sztorit kapunk tehát, amely egyszersmind olyan, mintha a Gépnarancs találkozna az Amerikai psychóval (és „kedvüket töltenék” egymáson). A Nem tart örökké kegyetlen és kegyetlenül szórakoztató emlékeztető arra, hogy végső soron mind csak gyámoltalan bébikenguruk vagyunk ebben az életnek nevezett szadista természetfilmben.

"Vajon mikor csesződött el Peru?" - kérdezte több mint fél évszázada Zavalita a Négy óra a Catedralban lapjain. Vajon hogy lehetne testvéri egységbe forrasztani Perut? - kérdezi Tono Azpilcueta Mario Vargas Llosa utolsó regényében, és Zavalitával ellentétben neki nagyon is van válasza: a kreol zene és tánc révén. Csakhogy amíg Tono a reggelire is a feleségétől kell kölcsönkérjen, és néhány elvakult folkloristán kívül senki sem olvassa obskúrus cikkeit, mindez senkit sem érdekel. De amikor egy rendhagyó szólóesten meghallja az eladdig teljesen ismeretlen Lalo Molfinót, minden idők legnagyobb gitárosát, a dolgok éles fordulatot vesznek... "Melyik volt az a pillanat, amikor az ország megroppant és ripityára tört, elválasztva a hegyvidéket a parttól, egyik testvért a másiktól? Nem épp most lenne szükség egy könyvre, amely újraegyesíti Perut? Megírhatná-e ezt a könyvet ő maga a perui lélekről, amelyben minden honfitársa magára ismerhetne, és eszükbe juthatna, mi minden köti össze őket? A busz sötétjében Tono Azpilcueta elmosolyodott és el is szontyolodott magán, mert eszébe jutott ez az annyira jellegzetes perui szokás: hogy az elképzelt dolgokat megvalósult dolgoknak hiszik."

Úgy tartják, Yves Saint Laurent-nak köszönhetően lett az haute couture-ből művészet, a divatbemutatóból pedig lélegzetelállító méreteket öltő látványosság, és szintén ő modernizálta a női divat fogalmát is klasszikus androgün darabjaival. Az Algériában született Saint Laurent divatnövendékből szélsebesen emelkedett fel Christian Dior jobbkezévé, majd karrierje tetőpontját akkor érte el, amikor átvette a Dior márka vezetését az alapító halála után. Saint Laurent 1961-ben megalapította saját divatházát, majd megalkotta híres "le smoking" nadrágkosztümjét és Mondrian ruháját, bevezette a bőrdzsekit a mainstream divatba, ugyanakkor az egész divatvilágot meghökkentette a luxus és a művészi dráma ötvözésével. A Divatikonok sorozat VII. kötete pazar illusztrációkkal és hiteles szöveggel dokumentálja a rejtélyes, merész és elképesztően kreatív tervező életét és munkásságát. "A divat elhalványul, a stílus örök. Az én álmom az, hogy a nőknek olyan klasszikus ruhatar alapjait nyújtsam, amely megszabadul a pillanatnyi divattól, és ezáltal nagyobb önbizalmat ad nekik." Yves Saint Laurent

„Gyakran mondják nekem: – Nem tudom, hogy csinálod. – Azt felelem: sehogy. Nem határozom el, hogy reggel felébredek. Csak felébredek. Aztán egyik lábamat a másik elé teszem, mivel nincs más megoldás. Akár tetszik, akár nem, az életem folytatódik, és elhatároztam, hogy részt veszek benne.” A gyásszal mindig nehéz megküzdeni. Sokan nem tudnak szabadulni a végtelen szomorúságtól, letargiába esnek, vagy reménytelen dühöt és keserűséget éreznek szerettük elvesztése miatt. Mindezt gyakran az idő sem gyógyítja. David Kessler mégis amellett érvel, hogy a gyász ismert szakaszain – a tagadáson, a haragon, az alkudozáson, a depresszión és az elfogadáson – túl várhat ránk egy hatodik stáció, amely az értelemadás révén békésebb és reményteljesebb tapasztalattá alakíthatja a veszteségünket. Az értelem megtalálása segít megérteni a gyászt, vagy ahogy a szerző fogalmaz: ez az a szakasz, ahol általában a gyógyulás lakik. A neves amerikai gyászszakértőt személyes tragédiája sarkallta ismét az írásra: néhány éve elveszítette huszonegy esztendős nevelt fiát. Könyve így egyszerre bölcs meglátásokkal és tanulságos történetekkel teli szakmai útmutató, ugyanakkor mélyen személyes gyászfeldolgozás is, amely minden veszteséggel küzdő embernek segítségére lehet. David Kessler (1959) a világ egyik legismertebb gyászszakértője. Elvonulásain évtizedek óta foglalkozik gyászolókkal, emellett orvosoknak, ápolóknak, rendőröknek és elsősegélynyújtóknak tart workshopokat és beszélgetéseket az élet végéről, a traumáról és a gyászról. David emellett a Los Angeles-i rendőrség traumacsapatának tartalékos tisztje, és önkéntesként tagja a Vöröskereszt egyik katasztrófacsapatának is. Eddig hat könyvet írt, köztük kettőt társszerzőként mentorával, a világhírű svájci pszichiáterrel, Elisabeth Kübler-Rosszal, a halálközeli kutatások úttörőjével. A gyászolók millióinak felbecsülhetetlen támaszt nyújtó grief.com megalapítója.

Kosáry Domokos (1913-2007) életútja pontos lenyomata a 20. századi magyar történelem megrázkódtatásainak. Bár nem készült történésznek, korának egyik legkiválóbb történetírója lett. Már Görgeyről írt első könyvével megbecsülést vívott ki magának, és a tudományos életben hamarosan fontos pozíciókat töltött be. Felfelé ívelő pályáját a kommunista hatalomátvétel hosszú időre visszavetette. 1957-ben letartóztatták, és hazaárulás vádjával börtönbe zárták. Túlélését a történelem viharai között tudatosan megőrzött személyes integritásának és szellemi szuverenitásának köszönhette. A történész, vallotta, "ne hajoljon meg, csak az igazság előtt". Szabadulása után ismét kinyílt számára a világ, és - negyedszázados késéssel - itthon is kezdték elismerni kivételes szakmai teljesítményét. Az igazi jóvátételt és megbecsülést azonban csak a rendszerváltás hozta el számára, amikor az MTA elnökévé választották. Utolsó éveiben többször fellépett a burjánzó áltudományos nézetek ellen, melyektől nemzetének tisztánlátását és realitásérzékét féltette.Hagyatékát feldolgozva Romsics Ignác az életét intenzíven élő magánembert is közel hozza az olvasóhoz, ugyanakkor eddigi könyveihez hasonlóan egy újabb perspektívát ad a korszak megértéséhez."Túléltünk tíz évszázadot, miközben letűnt a szultánok, a Hitlerek meg a Sztálinok uralma. Ötvenhatot drámai módon leverték. Katasztrófa volt? Igen. Sikertelen volt? Nem volt sikertelen. Nemcsak azért, mert Magyarországon puha diktatúra váltotta föl a kemény diktatúrát, [...] hanem különösen azért, mert gyengítette a Szovjetunió nemzetközi pozícióját. A balsors komplexuma így a magyarokra sem áll: a magyar történelem talán inkább a veszedelmek túlélési sikersorozatának tekinthető."

A világsikerű Hó napfényben fürdő folytatása!Amikor a dublini kórboncnok, Quirke egy ismerős arcot pillant meg a spanyolországi szabadsága alatt, először nem tudja, nem csak a képzelete űz-e bizarr tréfát vele. Valóban egy olyan nő lehet az, aki elvileg halott? És aki kapcsolatban állt egy bűncselekménnyel, amely egy egész ír politikus dinasztiát tehet tönkre?Quirke úgy dönt, nem hagyja annyiban a dolgot: hazatelefonál a rendőrségre, és Strafford felügyelő hamarosan úton van, hogy nyomozzon az ügyben. De nemcsak ő, hanem egy profi bérgyilkos is."A tenyerébe temette az arcát. A szorgos munkával töltött évek, amelyek során oly sokszor hunyt szemet különféle dolgok fölött és alázkodott meg olyan emberek előtt, akik arra sem voltak méltóak, hogy a cipőfűzőjét bekössék, a rengeteg cselszövés - lehet, hogy mindez hiábavaló volt. És miért? Azért, mert a Latimereket, a hazafias feddhetetlenség oszlopait, az Ügy szentségének védelmezőit az a komoly veszély fenyegeti, hogy leleplezik a mocskos kis titkaikat, hogy az egész ország megismerje őket, és mindenki a tenyerét dörzsölje kárörömében.""Nincs nagy különbség John Banville bűnügyi regényei és egyéb prózái között. Ugyanaz az elegáns ritmus, ragyogó stílus és a személyes, társadalmi és politikai kapcsolatok finom elemzése jellemző rájuk, mint amivel kiérdemelte a Booker-díjat."Irish Sunday IndependentJOHN BANVILLE (1945-) az ír irodalom élő klasszikusa, felsorolhatatlan egyéb díj mellett Booker-díjas is (azt 2005-ben kapta A tenger című regényéért). Magyarul bámulatos életművének csak töredéke olvasható egyelőre.Bűnügyi regényeket évekig álnéven írt, de újabban az igazi nevével felvállalja azokat is: irodalmi értékű krimiket nem sokan írtak olyan színvonalon, mint ő.

Valami bűzlik az agyködös Albionban, Cecil és Otto úrfi nemesi kúriájában...Talán a könyvtárszobából jön a szag, ahol egy vitrin halott hírességek ujjait rejti? Netán a gyerekszobából, ahol egyre csak gyűlnek a felboncolt szexbabák? És ezek még csak nem is a legfurcsább dolgok ebben a bizarr családi fészekben. Gyanúsan sűrűn cserélődik például az udvartartás: ez nem a Csengetett, Mylord?, itt bármikor lángra lobbanhat a lakáj, kieshet az ablakon a nevelőnő, vagy agyoncsaphatja a csillár a komornyikot. Időről időre beugranak látogatóba az ifjú fivérek levelezőpajtásai is a közeli elmegyógyintézetből. Apu viszont csak nem akar felbukkanni - nyoma veszett, miután anyuval sétálni ment a "kísérteterdőbe". Márpedig a családi vállalkozást valakinek folytatnia kell, így hát Cecil előtt megnyílik a lehetőség, hogy új szintre emelje cselédirtó üzelmeit és perverz játékait...Őrült ötletek és sokkoló jelenetek, gyilkos szatíra és sötét humor - vérbeli Palahniuk-sztorit kapunk tehát, amely egyszersmind olyan, mintha a Gépnarancs találkozna az Amerikai psychóval (és "kedvüket töltenék" egymáson). A Nem tart örökké kegyetlen és kegyetlenül szórakoztató emlékeztető arra, hogy végső soron mind csak gyámoltalan bébikenguruk vagyunk ebben az életnek nevezett szadista természetfilmben."Nem számít, ki mit csinál. A ragadozóknak ragadozniuk kell. A prédákat meg kell prédálni. Az ember nem kívánhat többet, mint hogy olyasvalaki prédálja meg, aki rendesen végzi a dolgát."CHUCK PALAHNIUK (1962) amerikai író, a modern angolszász próza egyik legeredetibb és legmegosztóbb alkotója, a radikális irodalmi határsértések nagymestere. Hírnevét az 1996-ban kiadott első könyve, a Harcosok klubja alapozta meg, mely mára elválaszthatatlanul összefonódott David Fincher 1999-es, szintén kultikus rajongással övezett filmadaptációjával. Azóta további 13 regénye, valamint számos novellája és esszéje jelent meg. Kritikusai előszeretettel illetik a nihilizmus vádjával - ő ezzel szemben inkább romantikus szerzőnek vallja magát.

"Hercule Poirot békésen vacsorázik, amikor a kávéházban egy fiatal nő azzal fordul hozzá, hogy nemsokára meg fogják őt, Jennie-t, ölni. Jennie retteg, de arra kéri Poirot-t, ne keresse és büntesse meg a gyilkosát. "Ha én meghalok, végre győz az igazság." Aznap este Poirot megtudja, hogy egy divatos londoni szállodában megöltek három vendéget, és mindhármuk szájába egy mandzsettagombot tettek. Lehet bármi köze a rettegő fiatal nőnek a gyilkosságokhoz? Míg Poirot igyekszik a bizarr rejtély darabkáit összeilleszteni, a gyilkos elrendezi a szálloda egyik szobáját a negyedik gyilkossághoz... "Mindig a legjobbat feltételezni másokról igen dicséretes tulajdonság, mon ami, de a gyilkosok elfogásában nem segít." "Sophie olyan ellenállhatatlan ötletet talált a krimiszálra, annyira imádta nagyanyám könyveit, hogy mindannyian úgy éreztük, eljött az ideje egy új Christie-nek." Mathew Prichard, az Agatha Christie Limited igazgatója, Agatha Christie unokája  

De hát nincs is szakálla! Vagyis van, de leborotválja... A népszerű szerző mégis a maga szakállára írta meg élete kisebb-nagyobb csodáit, komédiáit, tragédiáit, fura eseteit, égszakadás-földindulásait, atommaghasadásait, örömét, bánatát.Mi lett volna, ha dédpapa lábára egy hadgyakorlaton nem tolják rá az ágyút? Mit keres egy ősgyík az ember inge alatt? Milyen egy szuperhíró-nagymama? És milyen egy otthonkába öltözött, lelki atomreaktor? Miért vedelnek gépzsírral ízesített, házi meggybort a fikuszok? Hogyan lesz CIA-ügynök egy késő Kádár kori kisfiúból? Mit és hogyan üzen a halott apa a kozmosz végtelenjén keresztül fiának? Miért kell ököllel szétverni egy erdélyi fogadó szekrényét? Hogyan jön létre a karácsonyi görényillat? Aki nem dohányzik, az minek iszik? Melyik a legkedvesebb pofon, amibe valaha belefutottunk? Hogy lehet, hogy a barátok szép sorban lekopnak, mikor az ember igazán viccesen ugratta őket? A színtévesztő vízvezeték-szerelő háza barackszín vagy inkább sötétbarna? Megáll-e valaha nagypapa, ha a motorján nincs is fék?"Újszülött gyermekemmel, ezzel a kis csomaggal karomban fel-alá jártam a szülőszobában, egyetlen ponttá és jelenlétté tömörült minden, duruzsoltam nekik, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget, és megfogadtam, mindent megteszek értük, mindent, amit ember csak tehet."Lackfi János író, költő. Ötvennégy éve dobog a szíve. Nyolcvankilenc kötete jelent meg, vers és próza vegyesen, fele felnőtteknek, fele gyermekeknek. Író-olvasó találkozói során ötször kerülte meg a Földet Magyarország határain belül. Négy kontinensen járt és olvasott fel műveiből. Tizenhét évig oktatott a Pázmányon. Huszonöt éve tanít kreatív írást. József Attila-, Prima Primissima- és Stephanus-díjas. Hat gyermeke van és öt unokája.