Helikon Kiadó strana 13 z 70

"Az Isten arcú ember keze alatt élet fakad Csodálom a szántó-vető embert, ki hitével meglátja a fekete földbe hulló, száraz magban az érett búzakalászt, s szövetségeseivel, a mindent átölelő, áldott napfénnyel és a tavaszi esővel jóságosan életet fa kaszt. A földműves bölcs, ismeri az Isten adta vágyat, mi nemcsak őt, de mindent az ég alatt mozgat, késztet, hogy táplálja magát, csírát fakasszon, bőséges gyümölcsöt hozzon fajtája szerint. A paraszt nem állja útját a természetnek, hisz azt, ami né lküle is születne, ő szorgalmas alázattal támogatja, kisebb testvére lesz a magnak, gondozza figyelmesen, s mivel jóságosan szolgál, a mag érett búzakalásszal hálálja meg a fáradozásait. A kézműves meglátja a gerendában a deszkát, és a finom deszkal apokban a bútort, a széket, az asztalt. Szövetségeseket keres: éles fűrészt, kemény acélú gyalut, vág, majd enyvvel összefog, alkot, gyarapít, gazdaggá tesz, lelket lehel a kidöntött fába. Szorgos munkája bölcs, de egyszerű is, hisz azt a szépet látj a s láttatja meg, erősíti fel, mi már ott van a fában! A kivágott deszkadarabon, az átlátszó, kemény lakk alatt felragyog a fa gyönyörű erezete, megszületik a nemzedékeket befogadó, a családot nagy hajóként az időben hordozó, a házat otthonná tevő bú tor! Csodálom a péket, a szabót, az orvost, a mesterembert, a tudóst, a művészt, ha bölcs urai a mesterségüknek, ha képesek alázattal, céljaik elérésében társakra találni, eszközöket használni, s ha kisebb testvéri alázattal akaratuk nem más, mint s zolgálni, szépíteni, nemesíteni, munkával mások vágyát beteljesíteni, felhozni a mélyből az igazgyöngyöket! Talán mindannyiuk közül legjobban a szülőt és a tanítót csodálom, ki magát az embert szolgálja, segíti a kibontakozásban az Isten adta magot, a szent ajándékot, a gyermeket, akit maga a Teremtő tarisznyált fel! Szövetségesük a türelmes alázat, a bizalom a határozott atyai szigorban, a határait feszegető gyermek sokszor meglepő vázlatainak kuszaságát túlélő remény és a jókedv, mellyel várj a a nagy Alkotó a gyermekbőrbe álmodott remekművének születését! A gyermek, amikor megérkezik egy lezárt, értékes csomag, nem fehér tábla, az ő szívét Isten sűrűn teleírta, léte az emberek imájára küldött atyai válasz. A szülő, a nevelő méltó feltör ni a pecsétet, segíteni kibontani a levelet, de a sorokat egyedül a küldönc betűzheti ki! Sok vázlat után születik a remekmű, az az alkotás, mit Isten belénk álmodott! A te dolgod, szülő, tanító, hogy a Teremtőtől hírt hozó ne csüggedjen, ne dobja e l olvasatlanul az atyai levelet. Tápláld a hitet a rád bízott ifjúban, hogy bizalommal elcsendesedve, önmagába fordulva megértse, hogy az ő élete maga az isteni üzenet! Isten úgy szerette a világot, hogy őt, az ő szeretett gyermekét megteremtette, s áldásként Teremtőnk drága, gyógyító jó szavaként küldi a világba! A rád bízott gyermek dolga nem az általad leadott leckék vég nélküli magolása, nem az évezredes emberi tudás határtalan labirintusában való bolyongás, hanem az, hogy Teremtőnk áldása, jó szava, gyógyító, simogató jelenléte legyen testvérei számára! S ha benne ez a felismerés megszületik, ha megérzi, hogy milyen jó ízű jónak lenni, akkor maga indul el, hogy kihegyezze ceruzáját, képezze, formálja önmagát, s beteljesítse Isten adta drága hivatását. S ekkor a szülő, a tanító hátradőlhet, mint a szántó-vető ember, ki boldogan gyönyörködik a szélben ringó búzatáblában, mert a többit a csendesen csordogáló idő már nélküle is bevégzi!" (a Szerző)

"Sajkodi magányomban határoztam el, hogy saját szórakoztatásomra írok egy regényt. Saját szórakoztatásnak azt nevezem, amikor írás közben az ember nem a képzeletbeli olvasót látja, nem érdeklik az elvárások, és eszébe sem jutnak azok, akik elzümmögik , mi a jó és mi a rossz. Írni például nagyon jó. Csak úgy írni pedig a világon a legjobb, éppen olyan, mint a céltalan csavargás. Vagyis kaland. A kaland pedig maga a szabadság. Szabadok a hősök, és szabad a szerző is. Az én szabadságom végeredménye a Fültől fülig című fürdőregény. Egy ideig játszottam a gondolattal, hogy megírom a folytatását, de hősöm, Skrabek, a babonás bérgyilkos lebeszélt róla. Nem akarta, hogy a regényben kitörjön az első világháború. Rázta az orrom előtt a borotváját, és arról győzködött, hogy békeidőben nyugodtabban tud dolgozni. Az volt a munkája, hogy elvágja az ügyfelei nyakát. Megállítottam neki az időt." (A Szerző)

"Hogyan? Az ember csupán Isten melléfogása volna? Vagy Isten csupán az ember melléfogása?" Nem sokkal elméje elborulása előtt összegezte tanítását és gondolatait az örök bálványokról a 19. század jelentős filozófusa egyik utolsó művében, a Bálványok alkonyában. Friedrich Wilhelm Nietzsche német klasszika-filológus és gondolkodó művei nagy hatással voltak a 20. század filozófusaira és egész történelmére, személyisége mégis mindig vitatott lesz. Indulatos, egyszer pengeéles és pontos, másszor homályos szövegeit ma is rengetegen olvassák, a szövegek frissességükből semmit sem vesztettek. Nietzschét olvasni, kalapáccsal filozofálni mindig izgalmas kaland marad.

A Sértődöttek az európai lélek legméltóbb felelete és visszahatása az elmúlt két évtizedre, s egyúttal Márai életművének legkiemelkedőbb alkotása - írták 1947-ben Márai kiadás előtt álló, Sértődöttek című regénytrilógiájáról. Maga az író is fontosnak tartja regényét, ezért jegyzi meg 1946-os naplójában: "Ez a kötet mindent elmond, amit akkor mondani akartam. Nem tehetek hozzá semmit; igaz, ha ez a könyv egyszer véget ér számomra, nagyon nehéz lesz még írni, másról írni." Garren Péter alakja jól mintázza a kialakuló diktatúra hatását az igazi írókra: a tömeg betört az irodalomba és elkezdődött a műkedvelők forradalma, az igazi írók számára csak e lázadás sértődött szemlélése maradt. A Trilógia Márai egyik utolsó, Magyarországon megjelent könyveit jelenti, amely nem véletlenül váltotta ki a korabeli kritika heves támadását: az idehaza kialakuló új világrendben az igazi író már csak egy egyszemélyes osztálynak tekintett, megtűrt ellenálló, mert nem visszhangozza az éppen aktuálisan uralkodó hang eszméit. A legszemélyesebb régiókat is veszélyeztető hang minden eddig megszületett alkotásra is veszélyes. Van-e kiút ebből, vagy az egyetlen erkölcsös válasz az emigráció? A Garrenek művének utolsó kötete magyarázat és lezárás. A megszállott próféta hangja elindított egy folyamatot, amelynek az lesz a következménye, hogy minden önmagára valamit adó személyiség belső emigrációba kényszerül. Eljárt az idő mindazok felett, akik egy műveltséget vagy a művészetet akarják az új világban képviselni, ezért (a szabadon hallgatás esélye nélkül) nem marad más lehetőség, mint a külső vagy belső emigráció. "A műveltség meghalt, a nihil él" - írja művében Márai, és a regény sorai mögött felsejlik a háború vége utáni Magyarország politikája és irodalompolitikája mellett az író "ítélete" is: a kitartó munkával felépített és gondosan őrzött polgári világrend szétesett, egy gazdag és fényes korszak véget ért.

Az Amerikai Egyesült Államok legutolsó elnöke immár csupán Manhattan királya. Országát elpusztította a rakoncátlankodó nehézkedés, a lakosságot pedig megtizedelte, hogy túl sok bacilus méretű kínait lélegeztek be. A hajmeresztően tiszteletlen, minden tabut végképp ledöntő Vonnegut apokaliptikus világában azonban nincs többé magány. A polgárok nagycsaládokba szerveződve, minden korábbinál emberibb társadalomban élnek, és boldogabbak, mint valaha.. A Börleszk című börleszkben mintha nem is Vonnegut, de maga a Teremtő tréfálkozna a Föld nevezetű bolygó lakóival.

"Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük. A nagy indiai vallásalapító, Buddha élete tanítással telt - gondolatait a követőjéül szegődött szerzetesek szájhagyománya őrizte meg évszázadokon át. Beszédei, amelyekből a jelen kötet válogatást közöl, csak a Kr. e. 1. században foglaltattak írásba. Buddha szavai mindenkit megszólítva hirdetik az élet minden formájának tiszteletét és az erkölcsös, senkinek sem ártó szemlélődő-meditáló életmód fontosságát az ismétlődő újjászületések ""ördögi köréből"" való kitörésben és a nirvána elérésében. Erőszakmentességre, együttérzésre és a szeretet hatalmára alapozó tanításai segítenek megérteni a nyugalomra és a derült közönyre épülő buddhista életeszményt, miközben a szövegeken ma is átsugárzik Buddha világokat legyőzően szelíd személyisége. Gautama Sziddhárta, vagyis Buddha a Kr. e. 6-5. században élt indiai herceg, aki az igazság keresésének szentelte életét. Az emberi létezés alapvető kérdéseivel való viaskodása során vált buddhává, vagyis ""megvilágosodottá"", tanításai pedig egy új vallás alaptételeivé váltak. A Helikon zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. Szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak. "

Peresztrojka, dekoltázs alapú casting, orosz rulett... És vodka minden mennyiségben. A letehetetlen regény egy fergeteges, helyenként abszurditásba (az orosz valóság teremtette abszurditásba) forduló szatíra az orosz újgazdag vállalkozók világáról. A történet keretét egy Pétervárról Moszkvába tartó vonatút adja. Egy középkorú, sikeresnek éppen nem mondható író éjszakai vonattal indul haza, Moszkvába. A kupéban az indulás előtti utolsó pillanatban megjelenik egy, első pillantásra is gazdagnak tűnő fiatalember a testőrével. Miután nem tudja elérni, hogy az író másik kupéba költözzön át, beszélgetésbe elegyedik vele, és megrendel nála egy elbeszélést, amely az élettörténetét örökítené meg, és amelynek címe Bukottak égboltja...

Kós Károly 1929-ben írt ismeretterjesztő munkája valódi kuriózum: Kós mintegy 60 litográfia és grafika kíséretében megírta Erdély történetét a honfoglalástól a 20. századig. Mert: "A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták, és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják. Erdély sorsa akkor volt a legboldogabb, kultúrája akkor virágzott ki leggazdagabban és legteljesebben, amikor népei egyakarással vállalták a külön erdélyi sorsot és építették azt külön erdélyi eszükkel. Erdély geográfiai szempontból: egység, mert hegyláncok által élesen határolt felföld, melyet nyugatról a nagy Magyar-Alföld, északról a Dnieszter-völgybe hulló bukovinai medence, észak keletről és keletről a moldovai, délkeletről és délről a havasalföldi síkság (az Alduna mély alföldje), tehát mindenfelől mély fekvésű és nagy kiterjedésű alföldek környékeznek. Az erdélyi medencének a belseje, mely a Mezőségen kívül csupán a Maros, Szamos és a Küküllők alsó völgyeit foglalja magában, átlagosan 300-400 méter magasan fekszik a tenger színe felett, míg az ezen kívül még művelhető területek nagy része is átlagosan 500 méter magasan. Ezzel szemben a Magyaralföld és a havasalföldi síkságnak tengerfeletti magassága átlag csupán 100 méter, és a moldovai meg bukovinai folyóvölgyek sem igen haladják meg a tengerszint feletti 200 méter magasságot. Erdélynek ez a zárt és magas fekvése gazdaságilag is egyéniséggé predestinálják ezt a földet. A história pedig bizonyítja, hogy Erdély olyan küszöbkő Európa kelete és nyugata között, melyen a nyugatról keletre, avagy keletről nyugatra hullámzó minden kulturális áramlat akarva, nem akarva megbotlott, és botlás közben valamijét el kellett itt hullatnia. Időtlen idők óta népek és hitek, fajok és kultúrák keveredő helye ez a föld, ahol a bármely oldalról előnyomakodó népek, bárhol Európa mindig vérre szomjas földjén, ha halálos tusában összeroppantak, akkor a megvert fél vérző, megrettent, búvóhelyet kereső töredékéből bizonyosan került a Királyhágó és Keleti-Kárpátok közé is valamennyi, a rengeteg erdők, a titkos, dugott völgyek eme csudálatos fellegvárába. És ha a későbbi idők folyamán a szerencsés véletlen, vagy újabb sújtó szerencsétlenség okából el kellett hagynia valamelyik népnek ezt a földet, valami mégis mindig maradt itt belőle. Erdélynek ez a természettől való és megmásíthatatlan adottsága predestinálja, emberi akaratok ellenére is, e föld népeinek kultúrai egyéniségét, minden környező kultúráktól való különbözőségét." A különleges összeállítás több mint nyolc évtized után jelenik meg újra.

A kötet Tamási Áron két önéletrajzi írását tartalmazza. Tamási 1939-ben adta ki Szülőföldemen című művét, mely az Amerikából a falujában hazautazó író vallomása. Ez a könyv nemcsak a szülőföld szeretetéről, hanem kisebbségi sorban élőkkel való sorsvállalásról is szól. A művet a háború után elhallgatták, második, hasonmás kiadása csak 1986-ban Baselban jelenhetett meg. A másik, a Vadrózsa ága életének utolsó hónapjaiban íródott, a tervezett kötetnek azonban csak két fejezete készült el. Benne az 1926 és 1934 közötti időszak hétköznapjai elevenednek meg, a korabeli kolozsvári irodalmi élet és az Erdélyi Helikon mindennapjai. Részlet a Szülőföldemből: "Kialudva és megzsugorodva fekszik a város, amikor hazafelé tartok az udvari szállóba. Sehol senki nem jár. Úgy megsűrűsödött a pára, hogy az arcom és a ruhám vízzel telik meg a rövid úton. Jólesnék, ha a kicsi szobában dorombolva fogadna a kályha, de a fa most is ott fekszik a vaskarikában. Ha ereszteném magamat, könnyen menne most a harag, hogy Jánost vagy a szobaasszonyt felzavarjam, de inkább a fegyelmet gyakorolom s indulataimat teszem vaskarikába." Részlet a Vadrózsa ágából: "Az én Amerikából való megérkezésem Európába francia kikötőben történt, az "Aquitania" óriáshajó fedélzetén, Le Havre kikötővárosban. A hajóról leszállva hamarosan vonatra ültem, és a rengeteg sok országúti biciklista látványa mellett, nemkülönben a kies francia tájban gyönyörködve, mely leginkább a mai dunántúli országrészünkhöz hasonlít, Párizson keresztül egyenesen Kolozsvárra tartottam, vagyis Románia felé." A kötet Sipos Lajos előszavával jelenik meg a Helikon szépirodalmi sorozatában.

"Munkám olyan időszakról szól, melyre nem szívesen emlékezünk (...) a Rákosi Mátyás nevével jelzett korszakról van szó, melynek intézkedései, atrocitásai a magyar társadalom majdnem minden rétegét súlyosan érintették. "Kikről is beszélünk? A Megbélyegzettekről, vagyis a kitelepítettekről, akiknek sorsával kapcsolatosan ezidáig számottevő dokumentáció nem született. Úgy látszik, az eltelt több mint fél évszázad sem volt elegendő az objektív szembenézéshez. Széchenyi Kinga mégis megtette, pedig maga is érintett. Hatalmas kutatómunkával állította össze e kivételes kötetet, mely nem vád- vagy perirat, hanem kortörténet: a rendszer kényszerintézkedéseinek bemutatásán túl mintegy három tucat visszaemlékezés és interjú teszi igazán olvasmányossá és hitelessé a Megbélyegzettek elhallgatott tragédiáját. Soha nagyobb szüksége nem volt a magyarságnak arra az "élő történelemre", amely Széchenyi Kinga Megbélyegzettek című munkájából tárul elénk. És soha, amióta világ a világ, talán nem volt oly kívánatos ez a fajta emlékeztetés akár az egész emberiségnek. Ez a könyv magyarságot ajándékoz a magyarnak, emberséget adományoz az embernek. Nem csupán tárgyilagos felidézése a "szörnykorszaknak", és nem pusztán utólagos vigasz az áldozatoknak. Ezeknél jóval több." (Bencze Lóránt)

A Szerelem és barátság című gyűjteményes kötet a zseniális írónő fiatalkori írásaiból válogat. Az írások, amelyekben már jelen van az érett íróra jellemző intelligencia és kritikai érzék, rendkívül szellemes, ironikus, olykor parodisztikus hangon fricskázzák a kor társadalmát, űznek csúfot a széptevés, a férjvadászat hagyományaiból, a szerelmes regények stílusából. Jane Austen angol regényírónő, bár a romantika korában alkotott, műveire inkább a kiábrándultság, a kor társadalmával szembeni kritikus hozzáállás jellemző, főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával. Leghíresebb művei az Értelem és érzelem, illetve a Büszkeség és balítélet című regények. Ifjúkori írásai a Helikon Zsebkönyvek sorozatban Kada Júlia új fordításában jelennek meg. A Helikon zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

Különleges kiadvány a Verses Könyv, amely 70 év homályából lép elő önálló kötetként. Az 1944-ben lejegyzett 72 számozott verskötet 1945-ben jelent meg, hogy aztán be is zúzza a formálódó hatalom. "Az emberek elmúltak, mint az álom, / A házak elrepültek könnyű szárnyon. / A földre néztem. Jeleket kerestem. / Így éltem a bombázott Budapesten." A háborús sokk, a megszállt ország fölötti aggodalom, a csüggedés és melankólia egyszerre szól e sorokból, miközben finom, lírai kritika is kór- és korkultúráról. Hová lett a Rend, az Értelem, a Haladás? A Halotti beszéd előhangja ez: "Sirasson jól, aki mindent sirat, / Amit ma toll ír, mind: sírfelirat".

A világhírű Mircea Eliade regénye először jelenik meg Magyarországon. A csodaszép keleti mese főszereplője Allan, az angol úriember, aki az ország infrastruktúrájának fejlesztésén dolgozik Kalkuttában. Egy nap megismerkedik pártfogója és szállásadója gyönyörű lányával, Maitreyivel, aki észrevétlenül rabul ejti a szívét. Csakhogy abban a világban, 1929-ben, ott és akkor, nincs jövője a szerelmüknek. A mű Eliade szépírói munkásságának máig legkedveltebb darabja. Több nyelvre lefordították (olasz, német, spanyol, francia, angol), Bengáli éjszakák címen meg is filmesítették (1988), Hugh Granttel a főszerepben. A regényből magyarul eddig csak részletek jelentek meg rangos irodalmi folyóiratok lapjain. Eliade regénye olyan szerelmi történet, amelynek minden lapjáról árad az idegen kultúrával való találkozás, a keleti világ felfedezésének olykor fájdalmas, máskor elbűvölő, de mindig felkavaró élménye.

Magyarországon először jelenik meg e kulináris-művelődéstörténeti kuriózum, melyet Bánffy Miklós múzsája, Szilvássy Karola állított össze. Milyen volt egy erdélyi kastélybeli ebéd? Hála a szerzőnek a Richelieu-pulyka erdélyi készítési módját most már bárki tudhatja, csak éppen kedvünk, időnk és hozzávalónk legyen a reprodukálásához. Leírja a nyúl- és libamájpástétomot, a citromos-tejfölös nyelvet, a bechameles roulade-ot, a narancsos tormát vagy a boros-paradicsomos sauce-t. Talán más leírásokban is megtalálhatók ezek, de e könyv receptjeinek elkészítési módja, érzésem szerint, mégis egyedülálló. Mert a rizottót szinte minden szakácskönyv felsorolja, de olyat, hogy a rizst kockára vágott csontvelőben kell megpirítani, vagy hogy a nyúlhátát s egy libamájat először kevés borral megöntözve kell megsütni, vagy hogy a csirkét hogyan lehet tárkonyosan elkészíteni, vagy hogy milyen a májával, zúzájával és finoman tört mogyoróbéllel töltött törökös-magyaros csirke vagy a Chocolade-consommé és a tormaparfait - mind megannyi ételkülönlegesség, íz-tűzijáték - talán csak itt olvasható, jegyzi meg Marosi Ildikó, a kötet összeállítója. A kolozsvári születésű Szilvássy Karola (1876-1948) kora egyik leggazdagabb családjának leszármazottja volt. A 20. század első évtizedeiben összegyűjtötte az erdélyi arisztokrata családok menüit, étkezési szokásait, majd lejegyezte őket. A RECEPTEK sokat forgatott, vonalas füzetei báró Kemény János hagyatékának rendezése közben kerültek elő.