Helikon Kiadó strana 20 z 115

Míg a lord haláláról már a regény címéből értesülünk, és az írónőt ismerve ez csakis gyilkosság lehet, addig a tett elkövetésének oka nem ennyire nyilvánvaló. Magyarázatként kínálkozik szinte azonnal, hogy a lordnak nem állt szándékában elválni szépséges feleségétől, aki máshoz kívánt nőül menni, ám Poirot még az áldozat halála előtti napon személyesen találkozik vele, és a lord közli a felügyelővel, hogy semmi kifogása a válás ellen.Akkor hát miért kellett meghalnia? A talány megfejtése olyan nagy kihívást jelent Poirot számára, hogy néha már a hűséges Hastings is kezd Japp felügyelővel egyetérteni abban, hogy még egy akkora zseni is tévedhet néha, mint Poirot. Holott erről szó sincs.

Lehet-e izgalmas egy Agatha Christie-regény tojásfejű belgák, angol vénkisasszonyok és persze gyilkosságok nélkül? A krimi királynőjének Mary Westmacott álnéven írt érzékeny lélektani regényei egyértelmű igennel felelnek a kérdésre. Az e lapokon kibontakozó, idill és tragédia közt ingadozó élettörténetek finom társadalom- és élénk karakterrajzzal egészülnek ki, elfeledtetve a hullák hiányát.Amikor Larraby, az ifjú portréfestő egy fiatal nőt pillant meg kedvenc tengerre néző kilátóhelyén, először bosszúságot érez - hamar rájön azonban, hogy a helyét bitorló hölgy öngyilkosságra készül. Miután visszarohan, hogy megakadályozza azt, egy éjszakán át hallgatja Celia hadakozását a múlttal - ebből áll aztán össze a Befejezetlen portré. Az Agatha Christie-hez ezer szálon kötődő Celia története nemcsak egy talajvesztett nő töprengése afelett, kínál-e még neki a sors valamit, de alighanem Christie első próbálkozása is arra, hogy feldolgozza válását és szülei elvesztését."Az ember először fiatal, aztán fokozatosan megöregszik; melyik az a pillanat, amikor leginkább önmaga?"

Joszip Rotszkij, a regény hőse az Éj Rádióból szól hozzánk. Valamikor népszerű rockzenész volt, a billentyűs hangszerek virtuóza, de játszani már nem tud (azért sem, mert eltörték az ujjait), csak a legkedvesebb zenéit osztja meg velünk. És valamikor régen komoly szerepet játszott népének forradalmában (a barikádokon zongorázott), sőt aztán "Európa utolsó előtti diktátorának" halálához is volt némi köze. Ezért - de nem csak ezért - folyamatosan menekülnie és bujkálnia kell.Andruhovics fantáziadús történetében találkozunk még a regénybeli új világot a markukban tartó Mob embereivel, jó pár különleges és szenzációsan szexelő lánnyal, egy gazdag zsenivel, akinek kioperálják az agyát, titkos ügynökökkel és - nem utolsósorban - egy bölcs hollóval.Andruhovics még az orosz-ukrán háború előtt fejezte be a művét, amely (bár a regényben egy fiktív országról van szó) részben keserű szatíra hazájáról.Ahogy a Los Angeles Review of Booksnak 2022 júliusában adott interjújában mondta: "A forradalmunk még nem ért véget... Folyamatosan tartott 2022. február 24-ig, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. A purgatóriumból a pokolba akartak minket visszarángatni, hogy mi is, akárcsak ők, egy autoriter, posztszovjet infernóban éljünk."Egyeseket elég volt kissé megszorongatni, másokat el kellett rabolni és kínzással térdre kényszeríteni, megint másokat jó alaposan belemártani a kompromittáló mocsokba, ismét másokat fizikailag likvidálni. De a hatalom okosan megtartóztatta magát ez utóbbi változat tömeges alkalmazásától. Akkor még. Így csak néhányan érdemelték ki a halálos eltávolítás kiváltságát.

Azt hiszem, az lenne itt a trükk, hogy az ember el tudja hessegetni az önvád érzését. Ez a lényeg. Örökre persze nem tudjuk elhessegetni, mert mindig elkövetünk olyan hibákat, amelyek miatt önvád mardossa az embert, de a legjobbak közülünk képesek elevickélni a hatvanas vagy hetvenes éveikig, és csak akkor adják be a derekukat. Én harminchét évig bírtam...Katie Carr jó ember - legalábbis mindig ezt hitte magáról. Elvégre hű feleség, derék családanya s amellett orvos... Ám egyszer csak megcsalja a férjét, aztán közli vele, hogy válni akar. Nem az új szerelem miatt - ha az szerelem egyáltalán -, hanem mert nem bírja tovább férje állandó cinizmusát, mert a húsz év házasság szép lassan felmorzsolta kapcsolatuk meghittségét, s mert... mert kicsúszott a száján.S ekkor váratlan fordulatot vesznek az események. Nemcsak Katie házasságában, hanem a fejében is minden alaposan összezavarodik, amikor megjelenik a képben a DJ JóHír nevű "hitgyógyító". És amikor a férje az ő hatására egy csapásra megváltozik - az addig mindennel elégedetlenkedő, morcos David most mindenkit meg akar érteni, mindenkit szeretni próbál, sőt...Hát igen, ami ezután következik, az már végképp túlzás egy olyan ember számára is, aki egyébként büszke rá, hogy legjobb tudása szerint segít másokon, és a gyerekeit is e szerint próbálja nevelni.

Valamikor 1962 nyarán két középiskolás beatzenekar úgy döntött, hogy közösen folytatják tovább. Szeptember 23-ai koncertjük előtt néhány órával a Hess András téri Vár Klub egyik rendezője nem tudta, hogyan is hirdesse az akkor még névtelen együttest, és elnevezte a bandát Omegának. A többi - ahogy mondani szokás - már történelem...Kóbor János élete a kezdet kezdetétől szorosan összefonódott a halhatatlan magyar rockzenekarral. Az Omega kedvéért hagyta el a műszaki pályát, mondott le sportolói karrierjéről, hogy aztán a hatvanas évek végétől kezdve évtizedekre az európai könnyűzenei szcéna egyik ikonikus és meghatározó előadóművészévé váljon.Kóbor János 2019-től kezdődően hosszú, több mint kétszáz órás életútinterjút adott Csatári Bence rocktörténésznek. A beszélgetések során Mecky mesélt gyerekkoráról, gimnazista éveiről, a magyar beatkorszak hajnaláról, emberi kapcsolatokról, fájdalmas szakításokról és nagy egymásra találásokról, zenei trendekről, kalandos utazásokról, elszalasztott lehetőségekről és a Kádár-kor mindennapi abszurditásairól - de elsősorban élete nagy szerelméről, az Omega együttesről, ami számára mindig többet jelentett egyszerű zenekarnál: úgy tekintett rá, mint baráti társaságra, sorsközösségre, sőt egyfajta éltető közegre, amelyre a legnehezebb időkben is mindig bízvást számíthatott.Akkor még sem Kóbor János, sem Csatári Bence nem sejtette, hogy ez lesz az énekes utolsó interjúja... 

Agatha Christie önéletrajzi könyve időutazásra hívja az olvasót. Az írónő könnyed stílusban, ugyanakkor mély őszinteséggel meséli el saját és családja életét. Az első történetek egészen a viktoriánus korig nyúlnak vissza, bemutatva az angliai közép- és felsőosztály életmódját és szokásait. A fiatal Agathával átélhetjük a táncestek kellemes hangulatát, a párválasztás korabeli nehézségeit, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés kényszerét. Az ifjúkori kellemes élmények után megjelennek a háborús borzalmak is, hiszen Agatha ápolónőként közvetlen közelről tapasztalhatta meg a frontról a kórházba került sebesültek szenvedéseit. Az önéletrajz nem csak a korabeli Angliát mutatja be, hiszen az írónő élete során rengeteget utazott, szinte az egész világot bejárta. Első férjével tett világkörüli útját érdekes történetekkel és elragadó természeti leírásokkal eleveníti meg. Időről időre betekintést nyerhetünk egy-egy könyv vagy karakter születésének folyamatába, megismerhetjük a személyt vagy a helyszínt, amely az írónőt ihlette. A könyvben hangsúlyosan szerepelnek Agatha közel-keleti élményei, ezen belül a második férjével végzett régészeti munkássága. A közvetlen hangnemben elmesélt történetek sorozata egy egész világot nyit meg az olvasó számára, ugyanakkor átfogó képet, összegzést nyújt a krimi királynőjének gazdag munkásságáról. 

Jó, figyelj, igazad van, nem kell mindenáron beszélni. Nem kényszerítelek. Csináljunk akkor valami mást. Tudod, mit? Próbáljuk ki a Beatles-terápiát! Hallgassunk meg egy dalt, és attól jobb kedvünk lesz.Jaj, ne gyere már te is azzal a dumával, hogy én csak ezt a négy ficsúrt szeretem, és teljesen beléjük vagyok bolondulva...Évtizedek óta csinálom, hidd el, hogy működik. Ha szarul érzem magam, benyomom a Beatlest, és rögtön az első taktusoktól megnyugszom."McCartney számol: egy, két, há... Mondom, ekkor kezdődtek a hatvanas évek" - jelenti ki Benedek Szabolcs több síkon játszódó új regényének elbeszélő-főszereplője, ironikusan meghatározva a pillanatot, amely beindította az emberiség "sokadik megkésett reneszánszát", a fenyegető légkörű ötvenes és az unalomba fulladó, szürkésbarna hetvenes évek közti évtizedet. Amikor egy önmagát nagynak tartó (és nevező) generáció abban a meggyőződésben élt, hogy mindent másként fog csinálni, mint az elődei. A Beatles persze nemcsak múlt, valamelyest jelen is, az említett muzsikus koncertjeire például "percek alatt elkapkodják a tiketteket", igaz, "állóhely évtizedek óta nincs". A regény keretét egy meglepő befejezéssel záruló szerelmi történet adja, amelynek kapcsán huszonegy fejezeten keresztül sorjázik néhány ismert és sok-sok ismeretlen sztori a liverpooli fiúkról, egyik legnagyobb magyar rajongójuk interpretálásában.Egressy Zoltán

Jim Towey kongresszusi tisztviselő volt az 1980-as években, látszólag sikeres (és hívő) ember, de már fiatalon kiégettnek érezte magát, az életét üresnek, céltalannak - mígnem egy röpke találkozó Teréz anyával mindezt megváltoztatta. Önkéntesként kezdett dolgozni egy leveskonyhán, majd évtizedeken át ő intézte "Anya" jogi ügyeit. Most pedig, a halála után úgy meséli el az életét, ahogy még senki. Azt, ahogy elindult Albániából, ahogy a Haldoklók Otthonát megszervezte Kalkuttában, ahogy minden tevékenységében Jézus iránti szeretete vezérelte, ahogy mindennap sokat imádkozott, egyszóval életének főbb elemeit már ismerhetjük másoktól s részben tőle magától is.Jim Towey e történet mélyére hatol: mesél arról, hogyan élte át Teréz anya - éveken, évtizedeken át - a lélek sötét éjszakáját: amikor úgy érezte, Isten nincs vele, sőt sehol sincsen. Mesél Anya apró humoráról, gyermeki kedvességéről, de hétköznapi gyarlóságairól is. S ugyanakkor könyvében igyekszik megvédeni őt azokkal a súlyos vádakkal szemben, amelyek egy időben oly gyakran elhangzottak Teréz anyával kapcsolatban."Ha látom, hogy valaki haldoklik, magamhoz veszem. Ha látom, hogy éhes, enni adok neki. Ő is tud szeretni és szeretve lenni. Nem nézem a bőrszínét. Nem nézem a vallását. Nem nézek semmit. Minden ember, legyen hindu, moszlim vagy buddhista, a testvérem." - Teréz anya"Teréz anya mosolyában, szavaiban és tetteiben Jézus újból a világ utcáin járt irgalmas szamaritánusként." - II. János Pál pápa

A Zseni árnyékban nagyszerű portré egy korszakos jelentőségű atomfizikusról, aki egyesíti magában egy szigorú tudós, egy könnyelmű bohém és a világpolitika befolyásos alakítójának nehezen összeegyeztethető személyiségjegyeit.Lanouette könyve izgalmasan s egyben minden apró részletre figyelve meséli el ennek a zseninek az életét, aki nem lett Nobel-díjas, bár megérdemelte volna. A század legjelentősebb tudósaival, Albert Einsteinnel, Teller Edével, Neumann Jánossal és Oppenheimerrel dolgozott együtt, óriási szerepe volt a Manhattan tervben, az első atombomba kifejlesztésében - majd a hidegháború évei alatt minden tekintélyét latba vetve szorgalmazta a pusztító fegyverek minél hatásosabb ellenőrzését és egy újabb világégés megakadályozását."Egy csodálatos ember kalandos életének rendkívül olvasmányos és nem utolsósorban tűpontos lenyomata, ami az Oppenheimer című filmre való felkészülésemben a lehető legtöbb segítséget nyújtotta Szilárd Leó megformálásához."Haumann Máté"Szilárd felkereste Einsteint, és megkérte, hogy ismertethesse a munkáját. Einstein udvariasan bólintott, és figyelmesen végighallgatta Szilárd előadását, aki, miután befejezte, kérdően nézett Einsteinre.- Ez lehetetlen - jegyezte meg Einstein. - Olyasmit állít, amit nem lehet megcsinálni.- Igen, de mégis megcsináltam - válaszolta Szilárd.- Hogyan sikerült ez magának? - csodálkozott Einstein, és a következő néhány percben Szilárd összefoglalta a tézisét és a megoldást. Einstein mosolygott. Tetszett neki a dolog."

A szerelem furcsa dolgokra képes. Néha a legjobbat, olykor pedig a legrosszabbat hozza ki belőlünk. Agatha Christie, az emberi lélek páratlan ismerője e kötet novelláiban is mesterien fonja szerelmi bűnügyeinek szálait. Kedvenc detektíveinkkel meglepő helyszíneken találkozhatunk ? Mr. Satterthwaite az operába látogat Mr. Harley Quinnel, Parker Pyne hajókázik (de ez egy másik halál a Níluson!), Poirot vidéken időzik, és a darázsfészkek kiirtásának módjait tanulmányozza, Miss Marple egy falusi szerelmi gyilkosságot old meg, Tommy és Tuppence egy apróhirdetés nyomán bálba megy. Megtudhatjuk, miért fontos a bridzsben a treff király, hogy mit nem bocsát meg soha egy máskülönben elnéző feleség, és hogy mihez kezdhet a millióival egy életunt gazdag hölgy. Ez a kötet csupa-csupa szerelem és szenvedély… De a szerelem néha sötét, és nem mindig boldogít. És ezt a krimi királynőjénél senki sem tudta jobban.

A Hit, remény és vérontás nem hagyományos interjúkötet. Mert Nick Cave nem szeret interjút adni Ennek ellenére beleegyezett, hogy jó barátjával, Seán O'Hagannel hosszú, "csapongó" beszélgetéseket folytasson. S bár végül is benne van a könyvben egy bámulatos karrier története is, de még inkább Nick Cave művészetének minden ihlető eleme az őrült kezdetektől a spiritulitásba forduló újabb alkotásokig. A művész gyakran küszködve keresi a megfelelő szavakat, hogy hitének, kételyeinek, szabadságának, veszteségeinek, gyászának, szerelmének legmélyebb forrásait megfogalmazza. S mint ahogy a dalaiban, ezekben a hosszú beszélgetésekben is megtalálja a szavakat (s gyakran képeket), amelyek ha tökéletesen nem fejezhetik is ki a fia elvesztése után a művészetében egészen új, egyszerre tragikus és felemelő alkotásokat létrehozó ember minden vívódását, de így is - vagy éppen ezért - a remény és az inspiráció forrását jelenthetik az olvasók számára is. "Lehet, hogy levedlünk néhány bőrt, de alapvetően ugyanaz a rohadt kígyó vagyunk. De most már biztosan egészen más a szemléleted? Nos, a fiatal Nick Cave megvethette a világot, mert nem tudta, mi következik majd. Most már látom, hogy a világ ilyenfajta lenézése vagy megvetése valamiféle luxus volt, vagy kényelemből, sőt hiúságból fakadt. Neki még nem volt róla fogalma, hogy az élet értékes és törékeny. Nem tudta, milyen nehéz - de milyen fontos is - szeretni a világot, és kegyelemmel viseltetni iránta. És mint mondtam, nem tudta, mi jön szembe majd az úton."

Mi volt Agatha Christie kedvenc koktélja? Mit reggelizik Miss Marple? És mi baja van Poirot-nak az ötórai teával? Szederkényi Olga rendhagyó szakácskönyvében egyszerre van jelen francia és angol kulinária művészete, no meg a méregkeverés tudománya: éppoly szerves része a jégből faragott hattyúban feltálalt Peche Melba, mint a romantikus körülmények közt odaégetett sült hering, és persze az arzénes curry. Írni, főzni és gyilkolni: e könyv lapjain e háromszöget járjuk be Agatha Christie életén és regényein, valamint a francia "szakácskirály" Auguste Escoffier receptjein keresztül."A Halál a Níluson lapjain kiderül, hogy gyomorbajos ember nem tud gyilkolni. A Gyöngyöző ciánból megtudjuk, hogy a brit lányokban azért nincs már elég életerő, mert kevés spenótot esznek. A Holttest a könyvtárszobában felütésében Miss Marple egyik ismerőse először megállapítja, hogy a konyhából sült szalonna illata száll, és csak utána közli, hogy egy hulla fekszik a könyvtárszobában."

A Putyin hatalmi gépezetével bátran szembeszálló ellenzéki vezető megrendítő önéletrajzaAlekszej Navalnij 2020-ban kezdte írni a memoárját, nem sokkal azután, hogy kis híján végzetes merényletet kíséreltek meg ellene. Elmeséli a teljes élettörténetét: ifjúkorát, politikai tevékenységének kezdeteit, mesél a házasságáról és családjáról, arról, ahogy mind keményebben és hatékonyabban szállt szembe a világ egyik szuperhatalmával, amely el akarta hallgattatni, és a meggyőződéséről, hogy Oroszországban a változás elkerülhetetlen - s neki, a munkatársaival együtt, mindent meg kell tennie érte.Memoárja második felében a börtönbeli élményeiről mesél - gyakran derűsen, sőt humorral, máskor tökéletesen érthető ingerültséggel. Olvashatjuk a börtönnaplóját, leveleit, Instagram-posztjait - ám írni egyre ritkábban tudott, és egyre kevesebb írását tudta kijuttatni a börtönből. Közben újabb és újabb nevetséges vádakat emeltek ellene, egyre hosszabbodott büntetése, és Navalnij számára már világos volt, hogy élete - vagy a rezsim fennállása - végéig börtönben fog maradni. Kegyetlen és cinikus eszközökkel próbálták megtörni az akaratát és a méltóságát - de ez sohasem sikerült..."Ez a könyv Alekszej életének s egyben a diktatúra elleni elhivatott küzdelmének testamentuma - a meggyőződésének, amiért feláldozott mindent, végül az életét is. A könyv oldalain keresztül az olvasó megismerheti az embert, akit annyira szerettem: a makulátlanul tisztességes és rendületlenül bátor férfit. Történetének közreadása nem csak tisztelgés az emléke előtt; inspirációval szolgálhat másoknak is, hogy álljanak ki az igazukért, és soha ne veszítsék szem elől azokat az értékeket, amelyek igazán számítanak."Julija Navalnaja

Ishiguro 1989-ben megjelent, immár klasszikussá vált regénye a feljebbvalóihoz, a hatalomhoz és a mindenkori elvárásokhoz vakon igazodó ember szívszorító története. Stevens, a főkomornyik egyszer csak lehetőséget kap, hogy beutazza Angliát - s egyúttal életének emlékeit. Nemcsak varázslatos, hanem zavarba ejtő is ez az utazás: Stevensszel együtt tűnődhetünk az igazi "méltóság" mibenlétén, az élet elveszett-elvesztegetett lehetőségein, s egyúttal az 1930-as évek Angliájába is bepillantunk, legalábbis annak az angol arisztokráciának a világába, amely oly sokáig mint úriemberekkel próbált tárgyalni és barátkozni a náci Németország vezetőivel. „Ez csak egy érzelmes szerelmi történet” - mondja a regény egyik szereplője, éppen azt sugallva, hogy a regény sokkal több annál: a történelmi vakságról, gyávaságról és az erkölcsösségnek álcázott meghunyászkodásról szóló örökérvényű történet. Kazuo Ishiguro ezzel a könyvével robbant be a világirodalomba, elnyerte vele a Booker-díjat, s film is készült belőle Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével. „Nézze meg Németországot és Olaszországot, Stevens! Nézze meg, mire képes a határozott, erőskezű vezetés. Ott aztán nem volt szó ilyen ostobaságokról, hogy általános választójog.” 

1951 áprilisában Jack Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta meg az Úton eredeti változatát egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre: annak a történetét, ahogy Neal Cassadyvel többször is beutazták Amerikát - ahogy száguldoztak a "jajongó kontinensen" át, s közben mindent meg akartak tapasztalni, ami csak kifacsarható az életből. A beatnemzedék első nagy műve volt ez - előbb született, mint Ginsberg Üvöltése vagy Burroughs regénye, a Meztelen ebéd -, de csak 1957-ben jelenhetett meg, miután Kerouac átírta: kihagyta az akkoriban még botrányosan merésznek számító részeket, és minden szereplőnek más nevet adott. Az ős-Úton csak jóval Kerouac halála után, 2007-ben jelent meg először, s azóta a mű két változatban létezik - mindkettő autentikus, de az Eredeti tekercs a maga nyersebb módján még inkább kifejezi a beatnemzedék életérzését és törekvését: hogy spontán, gátlástalan, lázadó, lüktető, száguldó, őrült, az élet titkának mélyére hatoló, új irodalmat akartak létrehozni. 

Éric-Emmanuel Schmitt mindig álmodozott róla, hogy elutazzon a Szentföldre, de hosszú évtizedeken át nem jutott el "oda, ahol minden elkezdődött". Egy nap azonban kapott egy ellenállhatatlan ajánlatot a Vatikántól, hogy látogasson el az izraeli-palesztinai bibliai tájakra, és abból, amit ott tapasztal, írjon könyvet. Ebből az utazásából született a Jeruzsálem kihívása.Zarándoklata kihívások elé állította, önvizsgálatra szólította fel. Bejárta Betlehemet, Názáretet, Cézáreát. Ellátogatott a judaizmus, a kereszténység és az iszlám szent városába, Jeruzsálembe. Végletekig őszinte, személyes útinaplója kérdéseket, elmélkedéseket, érzéseket, rácsodálkozásokat, spirituális tapasztalatokat rögzít - egészen egy olyan jeruzsálemi találkozásig, amit Schmitt is felfoghatatlannak nevez. Végezetül a szerző találkozhatott a Szentatyával a Vatikánban, és erről a revelatív beszélgetésről is rögzítette tapasztalatait.A Jeruzsálem kihívása mindezeknek köszönhetően egyedülálló és felejthetetlen lelki élményben részesíti olvasóit.Ha megértesz valamit abból, hogy mi történik ma Jeruzsálemben, akkor biztos lehetsz benne, hogy rosszul magyarázták el.