Helikon Kiadó strana 20 z 115

Pelevin új regénye utópia!!!! Vagy majdnem az - ki-ki eldöntheti, mennyire tetszik neki ez az új világ, amelyet virtuális valóságban élő agyak irányítanak. Szeretnénk-e (majdnem) örök életet élni egy üvegben? Szeretnénk-e megtudni, hogy mindaz, amit átélünk, illúzió, és titokzatos felsőbb lények szabnak gátat minden gondolatunknak? S miközben ezen - meg a létezés végső kérdésein tűnődhetünk a regény hőseivel együtt -, a távoli jövőben játszódó fantáziáról egyre inkább azt érezhetjük, hogy ez is, mint minden igazán jó sci-fi, a mi korunk bajaival, a mi félelmeinkkel szembesít bennünket. A TRANSZHUMANIZMUS RT. sok tekintetben Pelevin vámpírregényeinek, valamint a nagy sikerű iPhuck10-nek a folytatása s egyben a szerző új futurisztikus regényciklusának első kötete. „- Tehát mivé is lett az emberi civilizáció a történelem végén? Halhatatlan dunsztos elit a föld alatt, halandó kiszolgáló személyzet a felszínen, szélkerekek, lóvontatás és az oligarchiának dolgozó összes jószág chipezett agya... - foglalta össze vidoran a kócs.” 

„Ugye, te is belátod, hogy meg kell ölni?" E baljós mondat a jeruzsálemi Salamon Király Hotel folyosóján hangzik el, épp a zseniális nyomozó, Hercule Poirot szobája előtt, aki jól megérdemelt pihenését töltené a béke városában. De mit is jelenthet ez a mondat? Ki mondta? És vajon komolyan gondolta?

A bíróság szerint Jacko Argyle egy piszkavassal brutálisan agyonverte anyját. Tettéért életfogytiglani börtön vár rá, ám nem raboskodik sokáig: tüdőgyulladás viszi el. Ekkor bukkan fel dr. Arthur Calgary, a fiatal kutató, aki épp most tért vissza antarktiszi expedíciójáról, és azt állítja, hogy Jacko biztosan ártatlan volt. Ugyanis van alibije, ami nem más, mint maga dr. Calgary… Akkor vajon ki ölte meg Mrs. Argyle-t? A gyilkost a családban kell keresni, de melyikük a bűnös? A kérdés felszakítja a régi sebeket, és a lehet, hogy a gyilkos ismét lecsap…

Salman Rushdie legújabb regényében visszatér szülőföldjére, és a középkori dél-indiai birodalmak rég elfeledett, színes világába röpíti olvasóit. Két jelentéktelen királyság csatája után az árván maradt, kilencéves kislány, Pampá Kampana testébe egy istennő költözik, hogy egy maréknyi magból megteremtse Bisznagát, a Diadalvárost, a világ csodáját. Bisznaga a béke és a szabadság szigete, ahol férfiak és nők egyenlők, minden vallást szívesen látnak, és virágoznak a művészetek. Ám Pampá Kampanának hiába adatik különlegesen hosszú élet: a város története lassan elszakad teremtője eszményeitől, és mindinkább saját, emberi útját kezdi járni, trónviszályokkal, fanatizmussal, háborúkkal - egészen az elkerülhetetlen, tragikus bukásig."Amikor az emberek aranykorról kezdenek beszélni, mindig úgy gondolják, hogy új világ kezdődött, amely örökké fog tartani. De az igazság ezekkel az úgynevezett aranykorokkal az, hogy sohasem tartanak nagyon sokáig. Talán néhány évig. A baj mindig lesben áll."

"- Várj egy percet - mondja. - Miért számít az, hogy hányszor dugtam mással? Vagy hogy kivel? Szóval... ha valaki mással lefekszem, az mióta jelenti azt, hogy... szóval hogy nem vagyok hűséges hozzád?" A vonzás szabályai 1985-ben, egy New Hampshire-i bölcsészkaron játszódik, ahol maga az oktatás leginkább csak zavaró, de végső soron elhanyagolható velejárója a zabolátlan kollégiumi mindennapoknak: a Kokszos Keddek, Szittyós Szerdák és Dögös-Dugós bulik véget nem érő sorozatának. Ebben a miliőben bonyolódnak rövidebb-hosszabb viszonyokba egymással (és még sokakkal) a történet főszereplői: az Európát járó barátja után sóvárgó Lauren, valamint a nyíltan biszexuális Sean és Paul. És miközben hármójuk kapcsolata a vonzalmak kiszámíthatatlan dinamikája szerint hol felbomlik, hol újjáéled, nagy ritkán feltámad bennük valami homályos vágy, amit megfogalmazni és megélni ugyan többnyire képtelenek, de ami mégis túlmutat az élvezetek kényszeres, egyre fásultabb hajszolásán... A vonzás szabályai 1987-ben, alig két évvel azután látott napvilágot, hogy szerzője egy csapásra nemzedékének kultikus írójává avanzsált Nullánál is kevesebb című művével. Páratlan debütálásához hasonlóan Bret Easton Ellis második regénye is megrázó prózai látlelet egy generáció identitásválságáról és nihilbe hajló idilljéről. Ez a szikár, szenvtelen, sötét humorral színezett stílus már előrevetíti a szerző könyörtelen magnum opusát, az Amerikai psychót, amelynek főszereplője, Patrick Bateman egy rövid epizód erejéig itt is színre lép. A regényből 2002-ben sikeres filmfeldolgozás készült Roger Avary, a Ponyvaregény Oscar-díjas társ-forgatókönyvírójának rendezésében.

Hercule Poirot ránézésre igazán nem emlékeztet egy antik görög hősre. Azonban – érvel a legendás nyomozó – ő is, mint Hercules, azt a feladatot vállalta magára, hogy megszabadítja a társadalmat annak legrémisztőbb szörnyetegeitől. Nyugdíjazásának békés napjaira készülődvén Poirot úgy dönt, hogy már csak tizenkét esetet vállal: ezek lesznek az ő személyes „herkulesi munkái”, olyan különleges ügyek, amelyek méltók a kis belga zsenialitásához, és amelyek mind a következtetés művészetének hőstetteiként vonulnak majd be a bűnügyi krónikákba.

A Harmadik Birodalom Führere minden idők leggyűlöltebb történelmi személyisége. A nevéhez kapcsolódó szörnyűségek napjainkban is tovább kísértenek - érthető, hogy baljós alakját szűnni nem akaró érdeklődés övezi.John Lukacs könyve nem életrajz, hanem nagyszabású kísérlet a Hitler-biográfiák összegzésére és elemzésére. Megtudhatjuk belőle, hogy az idők során a történészek miképp értelmezték a példátlan botrányt, amely teljességgel soha nem lesz megmagyarázható: Hitler és a nácizmus felemelkedését."Birodalma, amelyet ezer esztendőre szánt, csak tizenkettőt ért meg; mégis óriási hatást gyakorolt erre a századra, és kitörölhetetlenebb nyomot hagyott benne, mint bármely más diktátor, Lenin, Sztálin vagy Mao. Ezért van az, hogy világtörténelmi helyét - ami ennek a könyvnek nem fő témája - sokáig latolgatni fogják az emberek. Még nem végeztünk Hitlerrel..."

Révész Sándor mesél. A kölyökkorától kezdve mai, lecsendesedett életéig elmesél mindent, amit fontosnak gondol, és ez a hosszú, sikerekben gazdag történet teli van lélekkel, érzelmekkel - amilyen a zenéje, az éneke és minden előadóművészi megszólalása.Mesél a nagyszüleiről és szüleiről, korán elvesztett édesanyjának tragédiájáról... A hatvanas évek légköréről, a beatkorszakról, amely beszippantotta, Radics Béláról, aki a bálványa volt... és az első zenekarairól.Mesél a Generálról és a Piramisról - arról is, ami fájdalmas volt benne: hogy milyen volt a szakítás a zenésztársakkal, Som Lajossal.Mesél a hermetikus filozófiáról és Szepes Máriáról, akitől oly sokat tanult. Mesél dalokról, nagy koncertekről, nőkről, akiket szeretett, barátokról, akiket testvéreinek érzett, a tanyájáról, ahol nagyokat sétált a természetben, és az állatokról, melyeket gondozott.Az immár hetvenéves "Kölyök" történetei ezek. Jó hallgatni őt."Az élet által nekem felkínált új ütem nagy ajándék. Reggelenként, mikor megborotválkozom, belemosolygok a tükörbe, pedig a tükörkép alapján semmi okom nem lenne erre, hiszen őszül a hajam, változott a küllemem, de összhangban vagyok önmagammal, minden napom jól indul. Szepes Mária nénitől azt tanultam: "Örülj, minden okod megvan az örömre."Lejegyezte: Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba

A Furcsaság a fejemben szerelmi történet, ugyanakkor modern eposz is. Orhan Pamuk hat évig dolgozott a regényen, amelyben a bozaárus Mevlutnak és három éven keresztül szerelmes levelekkel ostromolt kedvesének isztambuli életét meséli el.Mevlut 1969 és 2012 között több mint negyven éven át árult joghurtot, bozát és piláfot Isztambul utcáin, volt parkolóőr és sok minden más. Figyelte, hogyan telnek meg az utcák a különféle emberekkel, hogyan rombolják le és építik újjá a város nagy részét. Látja az Anatóliából érkezőket és a meggazdagodókat; ugyanakkor tanúja az ország átalakulásának, a politikai csatározásoknak és puccsoknak. Az különbözteti meg másoktól, hogy érdekli, milyen furcsaság van a fejében. Soha nem tesz le arról, hogy téli estéken bozát árusítson, és a kedvesének kilétén gondolkozzon.Az ember szándéka vagy a sors a fontosabb a szerelemben? Tőlünk függ, hogy boldogok avagy boldogtalanok leszünk, vagy tőlünk függetlenek a velünk megtörténő események? Miközben a Furcsaság a fejemben ezekre a kérdésekre keresi a választ, a családi élet és a városi lét közötti összeütközésekről, a nők otthoni kiszolgáltatottságáról és haragvásairól is képet ad.

"Az Egyperces levelek egy különös szemszögű és formátumú önéletrajz. Levelekből, személyes írásokból rajzolódnak ki Örkény István fontosabb életszakaszai fiatalkorától élete utolsó állomásáig: nagypolgári neveltetés, az első írói próbálkozások, majd egy nagy fordulattal a világháború örvénye, hadifogság, azt is túlélve a hazatérés, az első elsöprő szerelem, végül beérkezés az írói pálya érett időszakába. A személyes életút mögött pedig felsejlik az a feje tetejére állt világ, amelynek ábrázolására Örkény a groteszk nyelvét tartotta a legérvényesebb kifejezőeszköznek. Levelei most megmutatják, hogy élete válságos pillanatait is ugyanezzel a látásmóddal vészeli át: az apró hétköznapi dolgok felértékelődnek, a legkomorabb helyzetekről, a nagy horderejű történésekről azonban mintegy mellékesen, megdöbbentő humorba csomagolva ad hírt. ""Mostanában a hason csúszásra és emberölésre fektetem a hangsúlyt"", számol be barátjának a frontról, a Krasznogorszkból pedig arra kéri családját, ne ""a bürokrácia hibáját"" lássák az elhúzódó hadifogságban, ""hanem az élet változatosságát és nagyszerűségét"". De később szívinfarktusára sem fecsérel sok szót: ""Pendliztem az e és a túlvilág között. Ott sincs különösebb újság."" ""Más újság nincs. Volt még az államosítás meg a Tito, de az semmi a Cini szénnovellájához mérten. Mind a hatása alatt állunk. Déry is ír most egy novellát, de abban nem szént fúrnak ki, hanem egy cső tengerit. Én egy doboz robbanó ringliről tervezek regényt. Új világ van itt, öregem."" Szerkesztette és a jegyzeteket írta Radnóti Zsuzsa."

Ez a kötet jórészt F. Nagy Gábor irodalmi folyóiratokban, újságokban, antológiákban megjelent verseiből álló válogatás. A könyvbe több mű bekerült a Zarándoklétünk ösvényein című verseskötetből is, ami 2007-ben jelent meg. (A költő ezért a verseskötetéért, 2008 májusában, a Fehér Klára Irodalmi-díj Kuratóriuma által elismerésben részesült.) Ezek mellett szerepel még sok új alkotás is a versek között. A szerző leginkább a gyermekirodalom területén publikál, a felnőtteknek szólóan ez a második könyve, saját illusztrációkkal.  

Lana Bastašić történetei a gyerekkorról szólnak, de nem a felnőttektől megszokott nosztalgiával. A többnyire minimalista, gyakran csak egy-egy hétköznapi jelenetet felvillantó novellákban a bosnyák írónő mesteri módon bújik a gyerekek és kiskamaszok bőrébe, hogy a nézőpontjukból ábrázolja az őket körülvevő szeretet nélküli, lelki és fizikai agresszióval teli, mérgező családi kapcsolatokkal és traumákkal átszőtt világot. Bastašić lázadó gyerekei olykor maguk is szörnyetegekké válnak, e megrázóan őszinte könyv mégis nyújt valamiféle reményt, hogy el lehet távolodni a szülők hibáitól és fel lehet építeni saját identitásunkat. Utószót írta: Láng Orsolya "Különböző hangok szólalnak meg ugyan, de mind ugyanazt mondja: nagyon fáj."

A cukiság megtévesztő is lehet. Ismerkedjenek meg Hannával. Apucijának rajongó szemében ő az aranyos-de-néma angyal. Apuci az egyetlen, aki megérti őt, és Hanna nem is akar mást, csak boldogan élni vele, míg meg nem halnak. Csakhogy az útjában áll anyuci, ő pedig minden trükkel megpróbálkozik, ami csak az eszébe jut, hogy megszabaduljon tőle. Lehetőség szerint egyszer s mindenkorra. Ismerkedjenek meg Suzette-tel. Szereti a lányát, igazán szereti, de az egymást követő kicsapatások és az évekig tartó feszült házi tanítás után labilis egészsége és józan esze napról napra hanyatlik. Ahogy Hanna trükkjei egyre kifinomultabbá válnak, Suzette férjének szeme pedig továbbra sem nyílik fel a döcögős családi dinamikára, Suzette már attól kezd félni, hogy valami súlyosan elromlott, és hogy talán nem is az otthonuk a legjobb hely a kislányuk számára. A Tejfogak több kérdést vet fel, mint ahány választ ad - és egészen a döbbenetes végkifejletig találgatásra készteti az olvasót. Zoje Stage író és egykori filmes. 2008-ban a New York-i Művészeti Alapítvány forgatókönyvírói ösztöndíjasa, 2012-ben pedig a Független Filmes Projekt feltörekvő mesemondói ösztöndíjasa volt. A philadelphiai Pittsburghben él. A Tejfogak az első regénye.

Galicia zökkenőmentesen állt át a dohányáruról a kokainra. A szállítmányok egyre csak érkeztek; a kolumbiaiak és a marokkóiak is joggal bíztak a helyi klánok szakértelmében. Időközben a galiciaiak példás bűnszervezetekké képezték ki magukat: gondosan szabályozták a saját működésüket, jó kapcsolataik voltak, és nem utolsósorban nagyon, nagyon gazdagok lettek.Északnyugat-Spanyolországban, azaz Galiciában évtizedek óta könnyű hozzájutni a drogokhoz. Évtizedeken át a csempészek, majd a drogcsempészek voltak itt a legnépszerűbbek, és klánjaik úgy uralták az életet, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy illegális tevékenységből keresik a pénzüket. Mert félniük sokáig semmitől sem kellett - a politikusok vagy nem akartak tudni arról, hogy mi folyik Galiciában, vagy ők is vastagon hasznot húztak ebből a bizniszből. Egészen addig, amíg az anyák meg nem elégelték, hogy fiaik fiatalon meghalnak a drogok miatt. Egészen addig, amíg a rendőrség végre el nem kezdte letartóztatni a legfőbb capókat. De ez a hely attól még maradt, ami volt: az európai kábítószerkereskedelem központja.A galiciai drogcsempészek különös történetét egy fiatal, bátor spanyol oknyomozó újságíró meséli el - aki e könyve révén az ország egyik leghíresebb írója lett.

Agatha Christie, a krimi királynője, az emberi lélek nagy nagy ismerője volt - a lélekhez pedig tudvalevőleg hozzátartozik a természetfölötti (vagy annak látszó) jelenségek iránti, félelemmel vegyes vonzalom. Ebben a kötetben megtalálható minden misztikus témájú novellája - mindazok örömére, akik az irodalom segítségével szeretik borzongva átélni a természetfölötti titkok közelségét.

""Előbb arról, ki is volt ő. Nem találhat sok fogódzót, aki írni szeretne róla. Nem szépítem: már életében elfelejtették. Meghalt, mielőtt rászánta volna magát, mielőtt elérkezett volna az a végzetes délután. Volt, aki azt hitte, soha nem is létezett. Egy folyóirat főszerkesztője egyszer rám telefonált. Utánagugliztam, de sehol semmi! Számonkérés érződött a hangjában: nem lehet, hogy álnév? Éppen a főszerkesztő úr lapja volt, amelyben az írásai megjelentek, többnyire a dobozban maradt dokumentumfilmjeiben elhangzott interjúk szövegét jegyezte le." Az elmúlt évtizedek legrejtélyesebb - s egyben talán legizgalmasabb - dokumentumfimesének életművét mutatja meg, dolgozza fel és egészíti ki Orosz István az új kötetében. Rév Júliát különösen foglalkoztatták a XX. századi történelem titkai, és konok kitartással, számtalan embert meginterjúvolva jutott el a lehetséges magyarázatokig. S hogy milyen kérdéseket kutatott? Hogy valóban volt-e Rákosinak dublőre, s talán az is lehetséges, hogy 1956 nyarán igazából ő távozott a Szovjetunióba? Hogy Kádár János egy festménnyel üzente meg: nem volt más lehetősége, mint hogy felakasztassa Nagy Imrét? Hogy Elbert János halálához komoly köze volt Andropovnak, aki egy zabigyerek titkát próbálta rejtegetni? Hogy az általunk ismert Csontváry-festmények valójában másolatok? És így tovább... Meghökkentő verziók, s mondhatjuk, hogy ez csak Orosz István játéka - bár nagyon is komoly játéka - a történelemmel. De az is lehet, hogy mindez - nagyjából, talán, többé-kevésbé - úgy történt, ahogy Rév Júlia soha be nem mutatott dokumentumfilmjeinek irodalmi átirataiban olvashatjuk. Orosz István (sz. 1951) főleg képzőművészként ismert. Életművének különleges darabjai az anamorfózisok, melyekben egy tükörhenger fedi fel a látszólag nonfiguratív kép titkát. Orosz István emellett kiváló, sokkötetes prózaíró, aki - gyakran - a logikátlannak látszó események mögötti titkot keresi.