Helikon Kiadó strana 22 z 115

A méltán híres belga nyomozó, Hercule Poirot egy nap rejtélyes hívást kap a mindig szétszórt, mégis zseniális krimiírónőtől, Mrs. Ariadne Olivertől, aki haladéktalanul egy devonshire-i birtokra hívja. Nem bír ugyanis szabadulni az előérzettől, hogy a másnapi kerti partin, melyen Mrs. Oliver felelős a szabadtéri nyomozójáték, a gyilkosvadászat lebonyolításáért, valami szörnyű dolog fog történni. S bár Poirot kezdetben időpocsékolásnak érzi ottlétét, hamar bebizonyosodik, hogy Mrs. Oliver félelmei nem voltak alaptalanok..."Poirot mindig szívesen hagyta beszélni az embereket. Minél többen mondtak neki minél több mindent, annál jobb. Szinte mindig volt egy mákszemnyi igazság a mondókájukban."

"Lucija egy autóbaleset után mozgásképtelenül fekszik a kórházban. Szerelme, Dora/Dorian tulajdon testét ketrecnek érzi, amiből mindenáron szabadulnia kell. Lucija édesanyja megtanulta, hogy ebben a világban nincs helye saját vágyainak és választásainak. A horvát írónő regénye e három elbeszélő egymásba fonódó történetén keresztül szól arról, mit jelent egy férfiközpontú társadalomban nőnek születni. Alapvető kérdése, hogy testünk és születési nemünk hogyan szorít minket korlátok közé, miként válhat börtönné, amelyet a családi, társadalmi előítéletek és a nemzedékeken átívelő traumák építenek az egyén identitása, esetleges mássága köré. A szerző kivételes érzékenységgel, bátorsággal és költői erővel jeleníti meg ennek a tragikus érzelmi háromszögnek minden vonatkozását - beleérzésre, együttérzésre késztetve az olvasókat is. Utószót írta: Bencsik Orsolya"

Az 1860-as évek elején III. Napóleon francia császár különös tervvel állt elő: elhatározta, hogy a polgárháborúba süllyedt Egyesült Államok gyengeségét kihasználva francia fennhatóságú monarchiát alapít Mexikóban, és ezzel visszaállítja a dinasztikus Európa tekintélyét az Újvilágban. A köztársasági rendszert felváltó új császárság élére a fiatal osztrák főherceget, Ferenc József öccsét, Habsburg Miksát szemelte ki, aki naiv idealizmusa és saját küldetéstudata által vezérelve - és a francia diplomácia játszmái által alaposan megtévesztve - végül elfogadta a felkérést, és a baljós előjelek ellenére feleségével, Carlota belga hercegnővel az oldalán átkelt az Atlanti-óceánon, hogy Mexikó trónjára ülhessen.Edward Shawcross a legkiválóbb brit történetírói hagyományokat folytatva lenyűgöző felkészültséggel és alapossággal, mégis olvasmányos és fanyar humorral átszőtt stílusban tárja elénk e véres tragédiába torkolló kísérlet drámai fordulatokban gazdag történetét. Shawcross ugyanakkor nemcsak a szűk négy évig fennálló császárság eseményeit veszi sorra: értelmezésében a mexikói "kaland" - amelyet a legtöbben őrültségnek tartottak, Marx pedig egyenesen a világtörténelem egyik legszörnyűbb vállalkozásának nevezett - csupán része volt annak a gigászi küzdelemnek, amely az amerikai kontinens jövőjéért és a nyugati félteke uralmáért folyt az Ó- és az Újvilág között."Ha Miksa külsőleg megfelelt is a szerepének, serege igen távol esett azoktól a díszfelvonulásoktól, amelyek gyerekkorában annyira untatták őt. Katonái összességében inkább egy alaposan felfegyverzett tömeghez hasonlítottak, mint egy fegyelmezett zászlóaljhoz; nem léptek egyszerre, az ágyúik messze mögöttük cammogtak, és ahogyan ez szokás volt, nők és gyerekek követték őket még távolabbról. Sokan, akik csak hat hete kerültek ide kényszersorozás révén, még mindig azokat a rongyos ruhákat viselték, amelyekben összefogdosták őket. Az egyenruhák, ha voltak egyáltalán, ritkán érdemelték ki az egyenruha elnevezést: igen nagy változatosságot mutattak attól függően, hogy viselőik éppen mit találtak és mi tetszett nekik."

„Száz évvel az első könyve után még mindig az ő árnyékában állunk.” -  Andrew Taylor. Ősz... párás reggelek, bekuckózós esték... de amikor a levelek hullani kezdenek, az éjszakák hosszabbakká, az árnyak pedig sötétebbé válnak. Borzongató kalandozásra hívjuk Agatha Christie rajongóit. A napsütötte Rodosztól és Afrikától a ködös Londonig, vidéki udvarháztól az Old Bailey tárgyalóterméig vezet az utunk. Magányos házikók, baljós kastélyok, kószáló kísértetek, elátkozott családok népesítik be ezt a kötetet, valamint Hercule Poirot, Miss Marple és Agatha Christie további kedves nyomozói. Fordította: Borbás Mária, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Kada Júlia, Kállai Tibor, Katona Tamás, Sipos Katalin 

Kerry Daynes elismert törvényszéki pszichológusként immáron több mint húsz éve vizsgálja Nagy-Britannia legveszélyesebb bűnelkövetőit; járja a tárgyalótermeket, börtönkórházakat és elmegyógyintézeteket, szenvedélyesen kutatva a bűncselekmények mögött meghúzódó pszichológiai összefüggéseket. Az emberi elme legsötétebb zugaiba merészkedik, pszichopaták indítékait próbálja kifürkészni, ami korántsem kockázatmentes vállalkozás. Kerry Daynes nem csupán pályafutásának legizgalmasabb eseteit gyűjtötte egybe könyvében, hanem leplezetlen őszinteséggel vall arról is, milyen veszélyekbe sodorta a szakmája, és milyen személyes kihívásokkal kellett megküzdenie karrierje során. Az elme sötét oldala hol megdöbbentő, hol megindító, mindvégig lebilincselő olvasmány az emberi viselkedés legszélsőségesebb eseteiről, elkövetőkről és áldozatokról, bűntettekről és traumákról. „Kerry elképesztően ragyogó mesélő. Ez a könyv szinte minden oldalán megkérdőjelezte az előítéleteimet azzal kapcsolatban, amit a bűnözők elméjéről gondoltam.” - David Robson. „A nőgyűlölet - a lányokkal és asszonyokkal szemben érzett, mélyen gyökerező előítélet és megvetés - egyike azon kevés mentális állapotnak, amelyet még nem nyilvánítottak elmebetegségnek. Feltehetően azért, mert ha megtennék, rögvest kiderülne, hogy valóságos járvánnyal van dolgunk.” 

A zendülők érettségiző fiatalemberek, akik sajátos módon lázadnak a város, a polgárok, a szüleik életformája ellen. Egyetlen nagy tivornyában akarnak létezni, addig, ameddig csak eltarthat az ilyesmi. Nem tudják, hogy most élik át a Garrenek művének szétesését. A város, a kultúra, de Európa is a halál szélén áll. Nekik, a minden élvezetet egyetlen nap alatt átélni akaró fiúknak csak valahol agyuk mélyén kísért a háború. Azt tudják, hogy sorkötelesek, az érettségi után irány a front, ahonnan egyikük bátyja már vissza is jött, nemcsak az egyik karja nélkül, hanem minden erkölcsi érzék iránti bizalomban megrendülten. Az apák a fronton harcolnak, vagy már kiszuperáltan hazajöttek onnan eszüket vesztve, anyáik a betegségekbe menekültek, vagy csendesen elhervadtak, a városban csak a durva erőszak meg az alattomos pénzsóvárgás mozgatja az életet. A négy fiatalember rövid idő alatt érik felnőtté, még akkor is, ha a valódi érettségi vizsgán elbuknak. Amadé, a színész és balettmester, Havas, az uzsorás kegyetlen nyereséggel segíti őket a férfivá válásban.

A kiváló fogorvos, dr. Motley egyszer csak minden jel szerint öngyilkos lett. A rendelőjében találják meg a holttestét: jobb halántékában golyó ütötte lyuk, a pisztoly a keze mellett hever a padlón... Majd fölmerül a gyanú, hogy az orvos korábban egy gyilkosságot is elkövetett. De ugyan mi oka lehetett rá? És ha nem öngyilkosság volt, akkor ki lehet a gyilkos? Bonyolult az ügy: mintha egy kaleidoszkóp apró darabkáit kellene összeilleszteni: egy cipőcsat, egy pár harminchetes harisnya, egy összezúzott arc, Alfred, a krimikedvelő inas, Mr. Amberiotis titokzatossága... és a többi. Hercule Poirot kis szürke agysejtjeire a szokásosnál is több munka vár...

"A kamera maga a gyógyír és a kór, egyszerre eszköze a valóság birtokbavételének és elsorvasztásának." Milyen hatással lehet a valósághoz fűződő viszonyunkra az, hogy a fényképezőgépünkkel szabadon leképezhetjük (lemásolhatjuk, dokumentálhatjuk, módosíthatjuk vagy épp helyettesíthetjük) a minket övező világot? Susan Sontag ebben a hat esszét (és egy idézetgyűjteményt) tartalmazó kötetben a rá jellemző utánozhatatlan szépirodalmi stílussal és filozófiai megalapzottsággal vizsgálja a fotográfia történetét, és vet számot a fotózás szerteágazó, megannyi kérdést és problémát felvető kulturális jelenségével. A fényképezésről 1977-es megjelenése óta semmit sem vesztett gondolatébresztő erejéből - a közösségi médiák korában, melyet áthat a vizuális (ön)reprezentálás kollektív vágya, aktuálisabb, mint valaha.

"Legerősebben erre emlékszem vissza: erre a mámorra, ami elfogott lassan. Hogy beszélhetek. Senki nem látja az arcomat. Mindent elmondhatok. Ismeretlen, félig elfeledett szavak, fogalmak, nevek jutottak az eszembe. Mint aki börtönből jön, ahol egy életen át hallgatott. S berúg attól, hogy beszélhet. S valaki hallgatja. Soha nem tudtam, hogy ilyen csodálatos dolog a beszéd." (Bébi vagy az első szerelem) "A tudós az idegbaj egyik megnyilvánulásának véli a szerelmet, egyfajta heveny idegrohamnak, amely lezajlik; az irodalom minden korban más és más értelmet ad ez indulatnak, megnemesíti, az ember legfelsőbb vagy legalacsonyabb rangú érzelmi megnyilvánulásának minősíti. De mi a valóság?" (A nővér) "Eltévelyedett hősökkel, eltévelyedett párokkal találkozhatunk. De hát amúgy is a középszertől való rettegés uralja a két regényvilág hangulatát. Valaki legyél, valami legyél - sugallja az író -, különben mi a csudát keresnél ebben a nagy kavalkádban, amit életnek hívnak. Ez persze nem sikerülhet mindenkinek - jól is néznénk ki, ha csupa-csupa szabályszegő egyéniség dúlná szét a nyugalomra áhítozó, abban még élvezkedő polgárok rutinját. A különbözni vágyás aztán különleges sorsokat teremt. Vagy isten, vagy a szerelem? A megmenekülésnek ez a két lehetséges útja kínálkozik a Márai-hősök számára." - Kelecsényi László

Steve Jobs, Leonardo Da Vinci és Albert Einstein életrajzírójának új életrajzi könyve korunk egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb innovátoráról a világpremierrel egy időben jelenik meg magyar nyelven. Walter Isaacson eddigi munkáihoz méltó alapossággal írta meg Elon Musk történetét, amelyben egészen közelről ismerhetjük meg az embert, aki elképesztő álmainak megvalósítása érdekében megszegte szinte az összes létező szabályt, aki segített átevezni a világot az elektromos járművek, a magán űrkutatás és a mesterséges intelligencia korszakába. És persze még a Twittert is megvette. Gyerekkorában rendszeresen bántalmazták társai, de excentrikus apja is erősen nyomott hagyott pszichéjén. Kemény, de sebezhető fiúvá, majd férfivá vált, aki hajlamos volt a hirtelen, Jekyll és Hyde-szerű hangulatingadozásokra. Rendkívül magas kockázattűrő képessége, erősen konfliktusos és gyakran mániákus viselkedése, már-már földöntúli küldetéstudata és érzéketlensége időnként pusztító volt a környezete számára. Isaacson két éven át követte Muskot, részt vett a megbeszélésein, együtt végigjárták a gyárait, és hosszú órákon át tartó beszélgetéseket folytatott vele, de kérdezte a családját, a barátait, a munkatársait és az ellenfeleit is róla. A könyv különleges betekintést nyújt Elon Musk sikereinek és kudarcainak történeteibe és soha nem látott közelségből vizsgálja meg, hogy Musk démonjai vajon zálogai-e az innovációnak és a kreativitásnak.

"Napközben megengedték, hogy normális (idegesítő) gyerekként viselkedjek. Hülye kérdéseket tegyek fel, gyerekes és önző legyek, mint a legtöbb kölyök. De ha elvittek egy kellemes étterembe vagy bárba (ami előfordult, mert Curt bárzongoristaként dolgozott), vagy egy éjszakai lokálba (amit időről időre szintén megtettek), vagy moziba, vagy dupla randira egy másik párral, tudtam, hogy ez a felnőttek ideje. Ha azt akartam, hogy körülöttük legyeskedhessek a felnőttek ideje alatt, akkor kurvára csihadnom kellett." Quentin Tarantino régóta várt könyve ékes bizonyítéka annak, amit a világszerte elismert rendező nyilatkozatai és a vele készült interjúk alapján már eddig is sejthettünk: Hollywood örökifjú fenegyereke nem csupán napjaink amerikai filmművészetének zseniális alkotója, de a filmek egyik legélesebb szemű nézője, kritikusa és csodálója is. Ebben a hatalmas filmtörténeti ismeretanyagot megmozgató, mégis mindvégig olvasmányos könyvben Tarantino meghatározó gyerekkori moziélményeiből kiindulva vizsgálja a '70-es évek amerikai filmtermésének számára legérdekesebb darabjait, megkerülhetetlen klasszikusokat és már-már elfeledett B kategóriás gyöngyszemeket egyaránt. Magával ragadóan laza stílus és irigylésre méltó profizmus - Tarantino sajátos kor- és életrajzzá összeálló elmélkedéseinek ugyanazok az ismérvei, mint utánozhatatlan filmjeinek. A Cinema Speculation mélyen személyes vallomás a mozi szenvedélyes szeretetéről - kihagyhatatlan olvasmány nemcsak Tarantino rajongóinak, de általában a filmek szerelmeseinek. QUENTIN TARANTINO Lehengerlő fantáziájának és összetett forgatókönyveinek köszönhetően Quentin Tarantinót generációjának egyik leghíresebb filmeseként tartják számon. Első nagyjátékfilmjét rendezőként az 1992-es Kutyaszorítóban jelentette, ezt pedig egyik legnépszerűbb filmje, a Ponyvaregény követte, amelynek elkészítésében rendezőként, társszerzőként és színészként is közreműködött, és amelyért elnyerte első Oscar-díját a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. További filmjei, a Jackie Brown, a Kill Bill 1 & 2 és a Halálbiztos sikersorozatát a Becstelen brigantyk című második világháborús eposz, a Django elszabadul (amelyért ismételten elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart), valamint az Aljas nyolcas folytatta. Tarantino legutóbbi filmje, a Volt egyszer egy... Hollywood öt Golden Globe-, tíz BAFTA-, valamint tíz Oscar-jelölést kapott.

Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legjelentősebb, egyszersmind legkülönösebb háborúellenes műve, melyet 1969-es megjelenése óta széleskörű kultusz övez. Kurt Vonnegut részben személyes tapasztalatait felhasználva, sci-fi elemekkel (időutazással és repülő csészealjakkal) színesítve, szarkasztikus humor és kíméletlenül őszinte társadalomkritika mentén dolgozta fel a XX. századi Európa egyik legvéresebb eseményének, Drezda 1945-ös bombázásának tragédiáját. A történet főszereplője, Billy Pilgrim a második világháború káoszában váratlanul "elszabadul az időben". Hősünk szakadatlanul ingázik múlt és jövő, tébolyult valóság és burjánzó fantázia, képtelen karakterek és abszurd szituációk között - kalandos útja Drezda romjaitól a háború utáni Amerikán át egészen távoli Tralfamador bolygóig vezet, ahol Billy megtanulja, hogy a halál jelentéktelen, a szabad akarat pedig merő illúzió. Vonnegut megkerülhetetlen klasszikusa ezúttal képregényként elevenedik meg, Ryan North szöveghű adaptálásában, valamint Albert Monteys olykor apokaliptikusan komor, máskor pszichedelikusan harsány, de mindig lenyűgöző rajzain keresztül.

"Ha énekes vagy egy bandában, a zenésztársaid, a stáb, a menedzsment, a kisegítő személyzet, a kiadó és - ami a legfontosabb - a rajongók százezrei mind ki vannak szolgáltatva annak, hogy fel tudsz-e menni a színpadra, és el tudod-e végezni a munkádat, történjen bármi is." BRIAN JOHNSON minden idők egyik legnevesebb hard rock együttese, az ausztrál AC/DC énekeseként vált világhírűvé. II. világháborús veterán, acélgyári munkás apa és olasz anya gyermekeként nőtt fel az észak-angliai munkásvárosban, Gatesheadben. Zenei érdeklődése és tehetsége már korán megmutatkozott, tinédzser korától számos kisebb együttesben énekelt. Karrierjének kezdeti sikereit a 70-es évek elején a Geordie nevű, toplistát is megjárt rockbanda frontembereként aratta, ám életében az igazi, sorsfordító áttörés 1980-ban történt, amikor a legendás Bon Scott tragikus halála után felajánlották neki, hogy csatlakozzon az AC/DC-hez. Első közös albumuk, a Bahamákon fölvett Back in Black földcsuszamlásszerű sikert aratott, mely az évek során 50 millió példányban kelt el világszerte, ezzel kiérdemelve "a valaha készült legnagyobb példányszámban eladott hard rock albumnak" járó címet. A remek elbeszélő Brian Johnson önéletrajzi művében a rá jellemző humorral mutatja be életútját, mely a gyerekkori cserkészéveitől egy hatalmas gyár műszaki gyakornokságán át a zenészi hivatásig vezette.

"S e szabadság forrása, biztosítéka és támasza: maga az Isten. Minden más modern szabadságfelfogás, akármilyen elégedettséggel tölti is el birtokosát, képtelen a történelmet igazolni. S ez a képtelenség, legalábbis annak szemében, aki önmagával szemben őszinte, maga a történelem rémülete." Az archaikus ember - akit a modern szemlélet sokszor a "primitív" jelzővel illet - életét átszövi az az alapelv, hogy minden cselekedet egy égi mintának, archetípusnak megfelelő, korábban már megvalósult, istenek, hősök vagy az ősök által végrehajtott tett rituális megismétlése. Amelyik cselekedet nem ilyen, az ontológiai szempontból nem is létezik - így a profán tettek sem léteznek, ahogy a kronologikus történelem sem, csakis a szakrális, mely a mítoszokban őrződik meg. Ezzel szemben a modern, magát szabadnak tartó, de a történelem rémületébe zuhant ember hiába fegyverezik föl historizmussal, egzisztencializmussal, netán marxizmussal, vigasztalanul áll a sorscsapásokkal és szenvedésekkel szemben - mindaddig, amíg egy "szabadságfilozófia", az Isten létébe vetett hit mint a legmagasabb fokú teremtő szabadság meg nem menti, és ki nem emeli a történelmi lét fogságából. Mircea Eliade (1907-1986), a világhírű vallástörténész jelen könyvhöz írt előszavában a következőkkel ajánlja művét az olvasóknak: "ezt a könyvemet tekintem a legjelentősebbnek; s ha azt kérdezné valaki, milyen sorrendben érdemes könyveimet olvasni, azt tanácsolnám, ezzel kezdje".

"Aztán meg mi az a szabadság? Káprázat, füst, fikció... Ezeknek a szerencsétlen demokratáknak a lázálma?" A Kutyaszív egy groteszk átalakulás krónikája, amelyben egy nagynevű moszkvai sebészprofesszor emberi szerveket plántál egy kóbor ebbe. A műtét sikeressége azonban hamar megkérdőjeleződik, a Gömböc kutyából lett Gömbös elvtárs ugyanis egyre több fejtörést okoz teremtőjének - nem elég, hogy a szovjet homunculus egy lusta, követelőző korhely, de még a bolsevik ideológiára is fogékonynak mutatkozik... Mihail Bulgakov 1925-ben írt szatírája remek humorral tálalt, napjainkban is aktuális figyelmeztetés arról, milyen beláthatatlan következményekkel járhatnak az emberiséget megjavítani hivatott politikai-tudományos forradalmak. A korabeli hatalom a maga sajátos módján értő olvasója volt Bulgakov művének, és bizonyára magára ismert a kifigurázott ordas eszmékben: a kisregény megjelenését nem engedélyezték, kéziratát egy házkutatás alkalmával elkobozták. A Kutyaszív megjelenésére csak jóval a szerző halála után, 1968-ban került sor, akkor is külföldön - első hazai kiadására egészen 1987-ig kellett várni.

Romsics Ignác nagyívű szintézise a magyar történelem utolsó száz évét a történettudomány és a társtudományok eredményei alapján teszi mérlegre. A nyolc nagy fejezet tárgya a XX. századi magyar történelem egymást követő - és rendszerint egymást tagadó - nyolc nagy korszaka, kitágítva az időhatárokat az első világháború előtti három-négy évtizedre és befejezésként a rendszerváltozás utáni húsz évre. Az egyes fejezeteken belül minden esetben tematikai rendezőelv érvényesül: állam és politika, gazdaság, oktatás, társadalom, kultúra és művelődés, külpolitika. A jelenlegi kiadás az újabb kutatásoknak megfelelő néhány kiegészítéssel bővíti a könyv legutóbbi, 2010-es megjelenését. "A Monarchia s ezen belül a történelmi Magyarország felbomlása nem véletlenek következménye, hanem egy hosszabb folyamat eredménye volt. E folyamat motorjának, hajtóerejének a nyelvi-kulturális közösségekre épülő modern nacionalizmus tekinthető, amely előbb vagy utóbb a térség mindegyik multietnikus birodalmát - majd államát - felrobbantotta. Az átalakulás a Török Birodalom dezintegrálódásával és kis, de expanzív nemzetállamok kialakulásával kezdődött a Balkánon a XIX. század első harmadában, s legutóbbi fázisa a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása volt az 1990-es évek elején."