Helikon Kiadó strana 23 z 115

Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legjelentősebb, egyszersmind legkülönösebb háborúellenes műve, melyet 1969-es megjelenése óta széleskörű kultusz övez. Kurt Vonnegut részben személyes tapasztalatait felhasználva, sci-fi elemekkel (időutazással és repülő csészealjakkal) színesítve, szarkasztikus humor és kíméletlenül őszinte társadalomkritika mentén dolgozta fel a XX. századi Európa egyik legvéresebb eseményének, Drezda 1945-ös bombázásának tragédiáját. A történet főszereplője, Billy Pilgrim a második világháború káoszában váratlanul "elszabadul az időben". Hősünk szakadatlanul ingázik múlt és jövő, tébolyult valóság és burjánzó fantázia, képtelen karakterek és abszurd szituációk között - kalandos útja Drezda romjaitól a háború utáni Amerikán át egészen távoli Tralfamador bolygóig vezet, ahol Billy megtanulja, hogy a halál jelentéktelen, a szabad akarat pedig merő illúzió. Vonnegut megkerülhetetlen klasszikusa ezúttal képregényként elevenedik meg, Ryan North szöveghű adaptálásában, valamint Albert Monteys olykor apokaliptikusan komor, máskor pszichedelikusan harsány, de mindig lenyűgöző rajzain keresztül.

"Ha énekes vagy egy bandában, a zenésztársaid, a stáb, a menedzsment, a kisegítő személyzet, a kiadó és - ami a legfontosabb - a rajongók százezrei mind ki vannak szolgáltatva annak, hogy fel tudsz-e menni a színpadra, és el tudod-e végezni a munkádat, történjen bármi is." BRIAN JOHNSON minden idők egyik legnevesebb hard rock együttese, az ausztrál AC/DC énekeseként vált világhírűvé. II. világháborús veterán, acélgyári munkás apa és olasz anya gyermekeként nőtt fel az észak-angliai munkásvárosban, Gatesheadben. Zenei érdeklődése és tehetsége már korán megmutatkozott, tinédzser korától számos kisebb együttesben énekelt. Karrierjének kezdeti sikereit a 70-es évek elején a Geordie nevű, toplistát is megjárt rockbanda frontembereként aratta, ám életében az igazi, sorsfordító áttörés 1980-ban történt, amikor a legendás Bon Scott tragikus halála után felajánlották neki, hogy csatlakozzon az AC/DC-hez. Első közös albumuk, a Bahamákon fölvett Back in Black földcsuszamlásszerű sikert aratott, mely az évek során 50 millió példányban kelt el világszerte, ezzel kiérdemelve "a valaha készült legnagyobb példányszámban eladott hard rock albumnak" járó címet. A remek elbeszélő Brian Johnson önéletrajzi művében a rá jellemző humorral mutatja be életútját, mely a gyerekkori cserkészéveitől egy hatalmas gyár műszaki gyakornokságán át a zenészi hivatásig vezette.

"S e szabadság forrása, biztosítéka és támasza: maga az Isten. Minden más modern szabadságfelfogás, akármilyen elégedettséggel tölti is el birtokosát, képtelen a történelmet igazolni. S ez a képtelenség, legalábbis annak szemében, aki önmagával szemben őszinte, maga a történelem rémülete." Az archaikus ember - akit a modern szemlélet sokszor a "primitív" jelzővel illet - életét átszövi az az alapelv, hogy minden cselekedet egy égi mintának, archetípusnak megfelelő, korábban már megvalósult, istenek, hősök vagy az ősök által végrehajtott tett rituális megismétlése. Amelyik cselekedet nem ilyen, az ontológiai szempontból nem is létezik - így a profán tettek sem léteznek, ahogy a kronologikus történelem sem, csakis a szakrális, mely a mítoszokban őrződik meg. Ezzel szemben a modern, magát szabadnak tartó, de a történelem rémületébe zuhant ember hiába fegyverezik föl historizmussal, egzisztencializmussal, netán marxizmussal, vigasztalanul áll a sorscsapásokkal és szenvedésekkel szemben - mindaddig, amíg egy "szabadságfilozófia", az Isten létébe vetett hit mint a legmagasabb fokú teremtő szabadság meg nem menti, és ki nem emeli a történelmi lét fogságából. Mircea Eliade (1907-1986), a világhírű vallástörténész jelen könyvhöz írt előszavában a következőkkel ajánlja művét az olvasóknak: "ezt a könyvemet tekintem a legjelentősebbnek; s ha azt kérdezné valaki, milyen sorrendben érdemes könyveimet olvasni, azt tanácsolnám, ezzel kezdje".

"Aztán meg mi az a szabadság? Káprázat, füst, fikció... Ezeknek a szerencsétlen demokratáknak a lázálma?" A Kutyaszív egy groteszk átalakulás krónikája, amelyben egy nagynevű moszkvai sebészprofesszor emberi szerveket plántál egy kóbor ebbe. A műtét sikeressége azonban hamar megkérdőjeleződik, a Gömböc kutyából lett Gömbös elvtárs ugyanis egyre több fejtörést okoz teremtőjének - nem elég, hogy a szovjet homunculus egy lusta, követelőző korhely, de még a bolsevik ideológiára is fogékonynak mutatkozik... Mihail Bulgakov 1925-ben írt szatírája remek humorral tálalt, napjainkban is aktuális figyelmeztetés arról, milyen beláthatatlan következményekkel járhatnak az emberiséget megjavítani hivatott politikai-tudományos forradalmak. A korabeli hatalom a maga sajátos módján értő olvasója volt Bulgakov művének, és bizonyára magára ismert a kifigurázott ordas eszmékben: a kisregény megjelenését nem engedélyezték, kéziratát egy házkutatás alkalmával elkobozták. A Kutyaszív megjelenésére csak jóval a szerző halála után, 1968-ban került sor, akkor is külföldön - első hazai kiadására egészen 1987-ig kellett várni.

Romsics Ignác nagyívű szintézise a magyar történelem utolsó száz évét a történettudomány és a társtudományok eredményei alapján teszi mérlegre. A nyolc nagy fejezet tárgya a XX. századi magyar történelem egymást követő - és rendszerint egymást tagadó - nyolc nagy korszaka, kitágítva az időhatárokat az első világháború előtti három-négy évtizedre és befejezésként a rendszerváltozás utáni húsz évre. Az egyes fejezeteken belül minden esetben tematikai rendezőelv érvényesül: állam és politika, gazdaság, oktatás, társadalom, kultúra és művelődés, külpolitika. A jelenlegi kiadás az újabb kutatásoknak megfelelő néhány kiegészítéssel bővíti a könyv legutóbbi, 2010-es megjelenését. "A Monarchia s ezen belül a történelmi Magyarország felbomlása nem véletlenek következménye, hanem egy hosszabb folyamat eredménye volt. E folyamat motorjának, hajtóerejének a nyelvi-kulturális közösségekre épülő modern nacionalizmus tekinthető, amely előbb vagy utóbb a térség mindegyik multietnikus birodalmát - majd államát - felrobbantotta. Az átalakulás a Török Birodalom dezintegrálódásával és kis, de expanzív nemzetállamok kialakulásával kezdődött a Balkánon a XIX. század első harmadában, s legutóbbi fázisa a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása volt az 1990-es évek elején."

„- Fura kis mókus - felelte Sir Charles. - De elég híres ember. Talán már hallott is róla. Hercule Poirot. Belga.” Sir Charles Cartwright, a híres színész már visszavonultan él tengerparti villájában, ahol fogadásokat tart barátai számára, vagy éppen vitorlázással múlatja az időt. A mostani hétvégén tizenkét vendég szerepel a meghívottak listáján, köztük a neves magándetektív, Hercule Poirot is. A könnyed derűvel induló vacsorát azonban váratlan tragédia szakítja meg: Stephen Babbington, a helyi plébános egy korty koktél után a torkához kap, majd élettelenül esik össze. Poirot és a rendőrség is természetes halálnak tartja az esetet mindaddig, amíg nem sokkal később egy hasonló vacsorán teljesen megegyező körülmények között meg nem hal az est házigazdája. A gyanút tovább fokozza, hogy a vendégek a második halálesetnél is majdnem ugyanazok. Vajon melyik lehet közülük a gyilkos...?

"Manapság nem divat örülni a karácsonynak és a családi életnek." "CHRISTIE-T KARÁCSONYRA!" Ó, nem üzleti fogás ez (vagy nem csak az), hanem kis irodalomtörténeti adalék: így hirdette az angol kiadója évtizedeken keresztül Agatha Christie új könyvét. És mivel az írónő számára a karácsony különösen fontos volt, ő maga, a krimi királynője akart minden évben egy új könyvvel boldog ünnepeket kívánni az olvasóinak. Christie jó pár regényében és elbeszélésében a karácsonyi ünnepek hangulata, hagyományai, szokásai szolgáltatják a hátteret a bűnügyi rejtélyhez. Hercule Poirot például vidéken tölti az ünnepeket, és egyik reggel holttestet talál a hóban. Egy hullát, amely aztán eltűnik... Majd szintén Poirot, majdnem negyven évvel később megint egy vidéki kúriában karácsonyozik, ahol a herceg ellopott rubinját kell megkeresnie. Egy keserű történet következik ezután: egy gyűlölködő család emlékezetes leírása. A szeretet ünnepén a családfőt holtan találják, és a jelenlevők közül senki sem sajnálja. Végül azért Miss Marple is felbukkan. Egy vidéki szállodában gyilkosság történik az ünnepek alatt, és csak a csavaros eszű vénkisasszony lát át a gonosztevő mesterkedésén.

A világirodalom egyik legszebb, de biztosan a legszürreálisabb, édes-bús szerelmi történetének szerzője így ír könyvéről előszócskájában: "Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút, s az alább következő néhány bizonyságul szolgáló lapnak az ereje abban a tényben rejlik, hogy a történet teljes egészében igaz, mert elejétől a végéig én találtam ki." "- Lótusza van? - hitetlenkedett Nicolas. - A jobb tüdejében - mondta Colin. - A professzor eleinte azt hitte, hogy csak valami állat. De nem, hanem lótusz. Látszott a képernyőn."

„Ez volt az első találkozásom a halállal, és teljesen össze voltam zavarodva. Éreztem azt a megrázó fájdalmat, ami valaki elvesztésével jár, de csak egy rövid pillanat erejéig, aztán megszűnt, mintha csak egy ocsmány tréfa lett volna.” Egy irodalomtörténeti jelentőségű "találmány" több évtizedes sikertörténetének újabb fejezeteként Örkény István egyperces novellái megjelennek a Helikon Kiadó Zsebkönyvtár sorozatában. Közülük is a legismertebbek, a közkedveltek olvashatók együtt, azok az írások, amelyek évtizedek alatt beívódtak a közösségi emlékezetbe, sőt jó néhányuk hivatkozási alap is lett a szűkebb vagy a tágabb közbeszédben. A kiválogatott írások egymásutánja - szinte észrevétlenül - elvezeti az olvasót a hagyományos, közismert anekdota műfajától a különlegesebb hangvételű, groteszk írásokon át az igazi, esszenciális egypercesekhez. Hogy ezt az írói utat minél plasztikusabban bemutathassuk, "menet közben" gazdagítottuk Reményi József Tamás szerkesztő kollégámmal együtt például az Anekdota ciklus választékát egy korai, teljesen hagyományos, de manapság egyre népszerűbb tárca-novellával, a Nápolyival. A groteszk felé ciklust is bővítettük néhány rövid írással. Radnóti Zsuzsa

Noha életében elkerülték a jelentősebb sikerek, Howard Phillips Lovecraftot (1890-1937) napjainkban már a modern horror műfajának egyik legnagyobb hatású alkotójaként tartja számon a tágabb irodalmi köztudat, műveit világszerte kultikus rajongás övezi. Neve elválaszthatatlanul összefonódott az általa megálmodott „Cthulhu-mítosz”-szal - ezzel a megannyi rémtörténetből felépülő, visszatérő elemekkel („Necronomicon”, „Cthulhu”, „Arkham” - ezek ma már a popkultúra bejáratott hívószavai) megszilárdított sötét szöveguniverzummal, amelynek alapzatát az ismeretlentől való ősi félelem szolgáltatja; annak iszonytató gyanúja, hogy az emberiség csupán jelentéktelen mellékszerepet játszik a modern világ díszletei mögött rejtőző kozmikus entitások mellett. A Helikon Zsebkönyvek második Lovecraft-válogatásában három hosszabb novellán (Cthulhu hívása, Árnyék Innsmouth fölött, A dolog a küszöbön) keresztül kaphatunk betekintést a „Cthulhu-mítosz” lebilincselő izgalmaiba

„Ha a ti Istenetek lakik a napnál messzebb, és onnan hall titeket, akkor ő nagyobb isten Benamukinál, aki lakik nem olyan messze tőlünk.” Egy gazdag angol ifjú hajótörése után lakatlan szigetre kerül. Az első rémület után, dacolva a természettel, nekiáll uralma alá hajtani csöppnyi birodalmát: vadállatokat szelídít meg, feltöri a földet, termel - s közben kínozza az egyedüllét, majd retteg az emberevőktől, akik időnként a szigetre látogatnak, hogy elvégezzék barbár rítusukat. Aztán Péntekben, egy kedves bennszülöttben társra talál, s életének célja már nemcsak az, hogy valamikor még hazajusson, hanem az is, hogy Pénteket megtanítsa a keresztény Isten tiszteletére és a tiszta erkölcsre. Robinson neve fogalom lett. A kalandos történetet mindenki elolvassa fiatalon, de a felnőtt érti meg igazán. Az először 1719-ben művet a világirodalom első "realista regényeként" tartják számon - bámulatos, hogy a mai ember számára is izgalmas és felemelő olvasmány.

„Ugyan mi változott meg a disznók arcán?” "Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél." E szállóigévé vált mondat nagyjából össze is foglalja George Orwell 1945-ben megjelent kisregényének lényegét. Az 1984 mellett kétségkívül az Állatfarm az angol író legismertebb és legnagyobb hatású műve, amely szintén a totális diktatúrák működési mechanizmusát mutatja be - nem véletlen, hogy Magyarországon mindkét regény évtizedeken át csak szamizdat kiadásban volt olvasható. A két mű közötti legfőbb különbség az, hogy míg az 1984 egy elképzelt - igencsak ijesztő - jövő krónikája, az Állatfarm a múlt, konkrétan a szovjet forradalom és a sztálini diktatúra kiépülésének allegóriája. A parodisztikus történet hőseiben könnyen felismerhetők a legjelentősebb szovjet politikusok (Lenin, Sztálin és Trockij), illetve a különböző állatok által szimbolizált szervezetek vagy társadalmi rétegek. George Orwell klasszikus művét most új fordításban kínáljuk olvasóinknak.

A Mark Twain néven világhírű íróvá lett Samuel Langhorne Clemens javarészt saját gyermekkori élményei alapján írta meg legsikeresebb regényét, a Tom Sawyer kalandjait (1876). A címszereplőt három hajdani cimboráját eggyé gyúrva formázta meg, és Tom Sawyer - Huckleberry Finn-nel együtt - a világirodalom egyik legismertebb gyerekhőse lett, akivel azóta minden ifjú generáció szívesen azonosul, hiszen a legtöbb fiú - éljen bármely korban - szeretne kalóz, kincskereső, ártatlanokat megmentő hős, illetve a kedvesét megmentő hősszerelmes lenni. Szerb Antal a könyv szerzőjét a gyerekirodalom Shakespeare-jének nevezte (teljes joggal, hiszen Mark Twain e regénye valóban éppúgy "kötelező olvasmány", mint az avoni hattyú drámái), és hozzátette: "Tom Sawyer és barátja, a javíthatatlanul bohém Huckleberry Finn mindnyájunk életének része, akár Robinson vagy Gulliver, de sokkal melegebben, sokkal bensőségesebben, hiszen együtt voltunk velük gyerekek".

Egy kisújszállási lány története, aki a Kádár-kori Magyarországról az emberiség sorsát alakító tudósok élvonalába került Karikó Katalin szerény körülmények között, vályogházban nőtt fel, olyan szülők gyermekeként, akik igyekeztek mindent megadni neki, hogy megvalósíthassa álmait. Mert a kislány eszmélésétől fogva csodálta az őt körülvevő varázslatos élővilágot, és szerette volna megismerni, amennyire csak lehetséges. Először Magyarországon, majd Amerikában lett kutató. Sohasem az elvárásoknak próbált megfelelni; konokul végezte kísérleteit, mert hitt abban, hogy kutatásai egyszer majd hozzájárulnak súlyos betegségek gyógyításához. A bürokrácia hatalmaskodóival szemben hosszú éveken át folytatott küzdelem után végül eljött az ő ideje. A Covid elleni leghatékonyabb vakcina gyors előállítása az ő fantasztikus munkája nélkül nem lett volna lehetséges. Eredményei egy az emberiség sorsát meghatározó másik kutatást, a rákbetegségek kialakulásának és terjedésének feltárását is új szintre emelhetik. Önéletrajza nemcsak tudományos pályafutásáról szól: benne van az ellentmondásos kádári évek Magyarországa, ahol a szegény családból származó, tehetséges gyerekek mégiscsak lehetőséget kaptak, hogy egyetemet végezzenek. Katalin kénytelen-kelletlen követte néhány magyar származású, világhírű tudós útját: pályáját ő is Amerikában teljesítette be... A könyvben benne van a magánélet minden nehézsége és szépsége is. A férj, Béla, aki mindvégig támogatta, bátorította Katalint, és lányuk, Zsuzsi, aki kétszeres olimpiai bajnok lett evezésben, amerikai színekben. Karikó Katalin könyve tudósoknak és fiatal kutatóknak kötelező olvasmány. De ez a mesébe illő történet alighanem mindenki számára tanulságos, hiszen arról szól, hogyan lett egy magyar lányból számos kiváló egyetem díszdoktora, szinte minden jelentős természettudományos díj kitüntetettje, a világ 100 legbefolyásosabb emberének egyike (a Time felmérése alapján), az Év Nője (a Glamour magazin szerint) ... Karikó Katalin egy újabb magyar, akit ma már az egész világ ismer, elismer és tisztel. "Karikó Katalin története inspiráló erővel hat. Mindenkinek el kell olvasnia, aki valaha is kételkedett abban, hogy a tudomány, az innováció és az eltökéltség meg tudja változtatni a világot." Bill Gates "Karikó Katalin figyelemre méltó élettörténete (amely egyébként nem messze indult onnan, ahol én a gyerekkoromat töltöttem) arra biztat minket, hogy ne hátráljunk meg akkor sem, ha komoly nehézségekbe ütközünk. Állhatatosságra bátorít, arra, hogy vigyük végig azokat a fontos elképzeléseinket, amelyek megváltoztathatják a világot." Stefan Hell, kémiai Nobel-díjas - 2014 "A gyerekkoromat egy helyen töltöttem, Kisújszálláson: ezt a környezetet jól ismertem. Talán még természetesnek is vettem: a sok színes virággal hímzett díszpárnákat a kanapén, a fényszöget, amelyben kora reggel a függönyszemeken át árad be a napfény. A masszív, kopottas asztalt, amely mellett több ezerszer étkeztem, és éveken át a házi feladatot írtam. Apukám mély és meleg énekhangját, amikor reggelenként a házi munkát végzi. Anyukám paprikásának jellegzetes illatát, hagyma, paprika és tejföl olyan arányban, amit csak ő tud, azt az illatot, amely olyan egyedi, mint egy ujjlenyomat. Ez az élet, gondolom. Az én életem ilyen. Aztán egy nap összepakolok. Már korábban is volt, hogy elmentem otthonról, de a mai nap más. Ez az elmenetel nem egy hétre szól, de még csak nem is egy nyárra. Ez valami egészen új: egy új élet kezdete. Ezt megértettem, még ha nem is tudtam még, hogy mit jelent."

"Szívszorító, mégis felemelő regény egy családról, amelynek nemsokára meg kell tanulnia együtt élni a hiánnyal." Valuska László A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő Mario szeretne életre szóló emléket adni mit sem sejtő fiának, a tízéves Litónak, ezért úgy dönt, hogy magával viszi egy utolsó útra Pedro nevű kamionján. Az otthon maradó anya, Elena ezalatt a könyvekben és az írásban keres vigaszt, s miközben lélekben próbál fölkészülni férje halálára, ő maga egy még kockázatosabb felfedezőútra indul, amely saját morális határait feszegeti. Bár egyikük sem képes elmondani a másiknak a teljes igazságot, az anya, az apa és a fiú monológjai megrendítő párbeszédet alkotnak, rávilágítva arra, hogyan alakítja át az embert az elkerülhetetlen veszteség tudata, s miként szolgálhat a szó vagy akár a szexualitás ereje ennek ellensúlyozására. Valuska László utószavával

"Az emberek próbálhatják a zenét tudománnyá változtatni, de a tudományban egy meg egy mindig kettő lesz. A zene, mint minden művészet, újra és újra azt mondja el nekünk, hogy egy meg egy az a legjobb esetben három." Aligha akad még egy ember a modern könnyűzenében, aki többet tudna a dalszerzés rejtelmeiről, mint Bob Dylan. A popkultúra ikonja és élő legendája az angolszász könnyűzenei dalkincs legjavát gyűjti egybe Little Richardtól, Elvis Presley-től és Frank Sinatrától kezdve Roy Orbisonon, Santanán és a Grateful Deaden át egészen Judy Garlandig, Cherig és Nina Simone-ig, hogy összesen hatvanhat, összehasonlíthatatlan stílusban megírt lírai esszéjében egyszerre meséljen a dalok mögött húzódó érzésvilágról, zenei formanyelvükről és keletkezésük körülményeiről. Ám Dylan nem elégszik meg ennyivel. Szövegei mindig többek egyszerű kommentárnál: egy-egy nóta kapcsán gyakran az emberi létezés mélyére ás, és önmagához híven sosem habozik véleményt nyilvánítani erkölcsi-társadalmi kérdésekben sem. 2020-ban kiadott Rough and Rowdy Ways című albumával Bob Dylan lett az egyetlen olyan előadó a könnyűzene történetében, akinek a hatvanas évek óta minden évtizedben sikerült felkerülnie a Billboard Top 40-es listájára. A modern dal filozófiája az első kötete a magyarul 2005-ben megjelent Krónikák, és a 2016-ban elnyert irodalmi Nobel-díj óta.