Helikon Kiadó strana 25 z 115

Attól a naptól fogva, hogy az óvó bácsija összeesett, majd meghalt, miközben Nyúl Péter kalandjait mesélte a gyerekeknek, Clover Brooks erősebb köteléket érzett a haldoklókhoz, mint az élőkhöz. Mióta pedig imádott nagypapája, aki felnevelte, magányosan halt meg, mert ő épp Ázsiában utazgatott, Clover haláldúlaként dolgozik New Yorkban: annak szenteli életét, hogy végstádiumban lévő betegeket kísérjen el utolsó lelki útjukon: segítsen nekik elfogadni az elkerülhetetlent, és megbékélni önmagukkal, bármilyen hibákat követtek is el életük során. Clover olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejti - vagy nem meri - a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse... Így él harminchat éves koráig, amikor egyszer csak - egy kedves öregasszonynak köszönhetően, aki elmeséli neki nagy szerelmének történetét -, nagyot fordul Clover élete: kénytelen lesz végre önmaga lelkének a mélyére nézni, és kideríteni, hogy igazából mire is vágyik. De vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy elinduljon a saját útján?

Romy Schneider fia, David 1981. július 5-én meghal. Ezzel kezdődik a színésznő számára a "szenvedés éve", amely 1982. május 29-én bekövetkezett tragikus halálával ér véget. Miközben ezt a forgatásokkal és a velük járó vándorlásokkal teli szűk esztendőt vizsgálja, a szerző Romy egész életét, hivatását figyelemmel kíséri. Ott van a sikereknél és a kudarcoknál, összefüggéseket keresve a múlt és az utolsó életév között. Időt szentel a Sissi-jelenségnek, az Alain Delonhoz fűződő elsöprő szerelemnek, valamint a Claude Sautet filmrendezőhöz kötődő speciális viszonynak. Eddig nem ismert exkluzív nyilatkozatokat és a színésznő halálával kapcsolatos vallomásokat közöl megkerülhetetlen életrajzában, szívszorító képet festve a német-francia színésznőről.

Danny Trejo Hollywood egyik legismertebb, legtermékenyebb és legkedveltebb karakterszínésze, emellett pedig sikeres étteremlánc-tulajdonos. Életútja az extrém mélységből az extrém magasságba vezetett: megjárta Kalifornia leghírhedtebb börtöneit - ült San Quentinben és Foslomban is -, fiatal korától heroinfüggőséggel küzdött, majd - ahogy mondaná - "Isten kegyelméből" jó útra tért. Egy rossz fiút alakító statisztából híres filmsztár lett, aki olyan legendákkal dolgozott együtt, mint Charles Bronson vagy Robert De Niro. Élettörténete, hiteles személyisége és aktív szerepvállalása számos embernek segített a szenvedélybetegségekkel való harcában.

1794., Marseille. A jakobinus diktatúra legvészterhesebb napjaiban a gazdag nagypolgári család szépséges leánya, Désirée Clary élete is a feje tetejére fordul. Miközben bátyját igyekszik kimenekíteni a fogságból, véletlenül összeismerkedik az ambiciózus korzikai katonatiszttel, Napoleone di Buonapartéval, és a találkozás egy csapásra megváltoztatja a lány életét. Az ismeretségből szerelem, a szerelemből titkos eljegyzés lesz, ám mire házasságra kerülne a sor, az ifjú korzikai már Napóleon néven ünnepelt tábornok a francia fővárosban, Désirée helyére pedig a párizsi arisztokrácia legvonzóbb asszonya, Josephine de Beauharnais kerül. Ettől kezdve látszólag külön utakon járnak: Désirée hű társra lel Bernadotte tábornok személyében, és Svédország királynéja lesz, Napóleon világhódító uralma pedig elkerülhetetlenül robog a tragikus végzet felé. Személyes sorsuk mégis minduntalan összekapcsolódik egymással. Allison Pataki alapos történelmi háttértudással és gazdag képzelőerővel megírt regénye nem csupán egy mára szinte elfeledett, különleges asszony történetét beszéli el, de az általa alapított dinasztiáét is, amelynek sarjai azóta is Svédország trónján ülnek.

Nádas Péter igen fiatalon (1967-ben) jelentkezett érett szemléletű kisregényével, A Bibliával. Ez a kötet az első a Helikon Zsebkönyvek sorában, mely ma élő, kortárs magyar szerző munkája. A Biblia az első nagy életszakasz, a gyermekkor élményeinek összegzése, bár nincsenek önéletrajzi vonatkozásai. Főszereplője egy kisfiú, aki egy morált vesztett közegben, annak részeseként döbben rá, hogy milyen átláthatatlanul szövevényes, hamis közegben él, hogy milyen könnyen mocskolják be itt, ami tiszta, jó és egyszerű; s irtózatos erőfeszítéssel próbálja szétvágni maga körül a hazugság szálait. Próbáltam fölidézni a testét, de csak nyüszítő, kiszolgáltatott tekintete jutott eszembe.

"Az a mondás, hogy az élet a legjobb regényíró, abszolút igaz. Így utólag már nehéz érzékelni, micsoda őrült sztori az ABBA története. S bár valóban megtörtént, ha mindezt regényben írnád le, hát senki sem hinné el." Miután "Waterloo" című dalukkal 1974-ben megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált, az ABBA egy csapásra hírnevet szerzett magának: dallamos, fülbemászó popdalaikkal szerte a világon belopták magukat az emberek szívébe. Az 1972-ben, Stockholmban alapított csapat kereskedelmi szempontból is a könnyűzene történetének egyik legsikeresebb formációja lett, amely olyan dalokkal jutott világszerte a listák élére, mint a "Dancing Queen", a "Gimme! Gimme! Gimme! (A Man after Midnight)", az "SOS" vagy a "Knowing Me, Knowing You". 1982-es feloszlásukat követően úgy tűnt: történetük örökre lezárult. Ám az 1990-es évek ismét divatba hozták az ABBA-t, muzsikájukat újra méltányolni kezdte a modern popkultúra. Sikerüket tovább fokozta a Mamma Mia! musical, majd két mozis kasszasiker. 2013-ban Stockholmban megnyitott az ABBA-múzeum. 2021-ben a zenekar Voyage címen új albumot adott ki, melyet digitális avatarjaik, az úgynevezett "ABBAtar" -ok részvételével mutattak be. Jelen könyv a skandináv kvartett lenyűgöző története a szerény kezdetektől egészen a nemzetközi szupersztár státuszig. A képekkel gazdagon illusztrált kiadvány kihagyhatatlan mű minden ABBA-rajongó számára. Carl Magnus Palmot a világ vezető ABBA-historikusaként tartják számon. Nyolc ABBA-könyv fűződik a nevéhez szerzőként vagy társszerzőként, ezek mellett társproducere volt számos, a zenekarral foglalkozó tévéműsornak, hozzájárult a stockholmi ABBA-múzeum megalapításához, és tanácsadóként segítette a Polar Musicot az ABBA muzsikájának újrakiadásakor.

Háború és hadifogság, a szenvedések közepette megismert ember - mindvégig meghatározó élmény maradt Örkény István életében és életművében. Ennek első dokumentumai azok a szociografikus munkák, amelyek szovjet fogságban, a lágerben keletkeztek, s amelyeknek abszurd állapotokig jutó alakjai már igazi Örkény-hősök. Az egymás szomszédságában született művek a szociográfia más-más műfaját képviselik: a Lágerek népe csoportképeket rögzít, a fogság kollektív történetét adja elő, míg az Emlékezők önálló portrékat sorakoztat, a mélyinterjúk magyar irodalmának kiemelkedő darabjaként: háborúba futó életét beszéli el a szegényparaszt, az iparos, a tiszt, a szerzetes vagy Beamter Bubi, a legendás dzsesszdobos. Nemcsak a szereplők sorsa hányatott, a szövegek sorsa is az lett: az Emlékezőknek mindjárt a címét is megváltoztatták önkényesen 1946-ban, a Lágerek népének pedig évtizedekig nem volt két egyforma kiadása. Mintha az utókor sem találta volna múltjához a megfelelő formákat, akár a gyászjelentéshez szokott hadifogoly, aki levelét így kezdte: "Fájó szívvel tudatom, hogy élek..." "Ja, a zokni, az érdekes. Paulina szesztra adta a kórházban három esztendeje. A szára teljesen jó, de a fejére már körülbelül három gombolyag cérnát stoppoltam rá, és folt van rajta tizenkilenc. Mikor elkap a honvágy, leülök, és foltozom; attól ilyen sokszínű a feje. Rendületlenül hordom. Van még három pár olasz harisnyám, nem tudom, hol a fenében szereztem. Nem hordom, mert abban megyek haza." (Lágerek népe, 1947) "Nagyon jó nyilas voltam. Hívő, fanatikus, aki csak az eszmének él. Nekem nem volt semmi egyéni célom, mint a többinek. Nem akartam sem igazgató lenni, se párttitkár, se szerkesztő. A világ nem tetszett nekem sok nyomorúságával, a protekcióval... Egy jobb, egy nyilas világot akartam teremteni, ahol rajzolhatok, és híres leszek, és tisztelnek az emberek." (Emlékezők, 1946)

A sikeres New York-i jogásznő, Urania Cabral több mint három évtized után tér haza szülőföldjére, a Dominikai Köztársaságba. Leginkább azért, hogy tolószékhez kötött, haldokló apját szembesítse egykori gyalázatos tettével, amikor a diktátor kegyeiért cserébe kislányként odadobta őt a szűzlányokért rajongó Vezérnek. Urania emlékeivel együtt mi is visszatérünk 1961-be, a dominikai önkényuralom pokoli végnapjaiba, amikor a latin-amerikai történelem - s immáron a világirodalom - egyik legördögibb figurája, Rafael Leonidas Trujillo tábornok, azaz a Kecske döntött a karib-tengeri szigetország hárommillió lakosának életéről és haláláról. Miközben fokozatosan föltárul a szörnyű traumával terhes múlt, az író szenvtelenül végigkalauzol minket a zsarnokság labirintusaiban. Megismerjük a Trujillo-diktatúra jellegzetes szereplőit: az elvakult, szadista tábornokokat és megalkuvó értelmiségieket, együtt izgulunk a diktátor elleni összeesküvőkkel, s a nagy "Jótevő" utolsó napjait nyomon követve mind mélyebbre ásunk Trujillo torz személyiségében is. A Kecske ünnepe mesterien megkomponált, feszült ritmusú diktátorregény, a Nobel-díjas perui író életművének egyik csúcspontja. 2005-ben film is készült belőle Luis Llosa rendezésében, Isabella Rossellini főszereplésével. Amikor meglátok egy szép nőt, egy igazi szépséget, aki után mindenki megfordul, nem magamra gondolok. Hanem a Vezérre. Bizony, őrá. Vajon szívesen magához szorítaná és szeretné? Ezt még nem mondtam el senkinek. Még magának a Vezérnek sem. De ő persze tudja. Hogy nekem mindig is ő volt az első, még ebben is.

Moraes Zogoiby, a Mór kétszeres sebességgel éli az életét: harminchat évesen már aggastyán. A családi legendárium szerint ősei között tudhatja a 16. századi portugál gyarmatosítókat és a dél-indiai Kocsinban letelepült spanyol zsidókat. Anyja neves festőművész, aki bombayi műtermében egész életében megszállottan festi "mór sorozatát", dúsgazdag apja pedig ezer szállal kötődik az indiai alvilághoz. E nem mindennapi família szűk száz esztendőt felölelő krónikáját meséli el nekünk a kegyvesztett és száműzött Mór élete alkonyán, s miközben kibontakozik előttünk a család bosszúval, árulással, őrülettel és intrikákkal terhes históriája, a háttérben felsejlenek India modern történelmének vízválasztói is a korai függetlenségi mozgalmaktól kezdve egészen a hindu fundamentalizmus térnyeréséig. Rushdie lenyűgöző meséje egyszerre vaskos karneváli történet és antik tragédia, amelyet a mágikus realista irodalom egyik csúcsteljesítményeként tartanak számon. Mágiája azonban épp azért olyan hatásos, mert mélyen a valóságban gyökerezik. Van valami, ami időnként kitör belőlünk, ami bennünk lakik, eszi az ételünket, szívja a levegőnket, kinéz a szemünkön, és amikor játszani kezd, senki nem maradhat ki belőle; megszállottan fordulunk egymás ellen, sötéten villog a szemünk, kezünkben pedig fegyvert szorongatunk, szomszéd a szomszéd ellen, unokatestvér az unokatestvér ellen, fivér a fivér ellen, gyermek a gyermek ellen.

Philip Roth Amerika-trilógiájának második kötetében a tőle megszokott lehengerlő stílusban meséli el a zsidó származású rádiószínész Ira Ringold felemelkedésének és bukásának megrendítő történetét. Ira kitalált alak, a nép egyszerű fia, a nagy amerikai vagány, kétkezi munkásként kezdi az életét, majd rádiós színészként fut be, és feleségül veszi a hollywoodi némafilmek tömegek által körberajongott sztárját, Eve Frame-et. Az álompár viharos magánéletét azonban teljesen felforgatja, hogy a férfi - mert épp a komor McCarthy-korszakban vagyunk - a kommunistaellenes boszorkányüldözés célkeresztjébe kerül. Roth zseniálisan felépített regényében hitelesen és lenyűgözően mutatja be a kommunista ideológia baljós vonzerejét éppúgy, mint azt, hogyan fertőzte meg a második világháború utáni évek kommunistaellenes paranoiája az amerikai értelmiség mindennapjait. A regény egyúttal olyan házassági dráma, amely bár sok szálon az adott korhoz kapcsolódik, de megrendítő lélektani mélységgel meséli el két olyan ember történetét, akiknek a nagy egymásra találásában és tragikus szakításában is van valami sorsszerű. Külsőre egy tiszta, esetlen, lapátkezű óriás, aki gyári munkás volt, rakodó volt, most pedig színész. Igencsak vonzók ám ezek a fickók. Nehéz elhinni, hogy egy ennyire érdes valaki gyöngéd is lehet. Gyöngéd érdesség, egy nagy, darabos pasas jósága és a többi, amit Eve ellenállhatatlannak talál.

A visszafogott elegancia és luxus, az innovatív anyagok és a fennkölt eredetiség mind a Prada-ház ismertetőjegyei. Ebben a gyönyörűen illusztrált könyvben Laia Farran Graves a márka történetét és örökségét dokumentálja a vállalat bőrárugyártó kezdeteitől a Miuccia Prada által létrehozott és irányított globális divatbirodalomig. A Divatikonok sorozat IV. kötete a Prada márka fejlődését és újításait, valamint a minimalizmus és a kortárs művészet iránti érdeklődésről árulkodó formatervezési elveit mutatja be. A divatvilág egyik legizgalmasabb történetének összefoglalása - a kifutón készült felvételekkel és a divatfotókkal együtt - tisztelgés a legendás, folyton megújuló divatház és a mögötte álló nő előtt, aki (talán mert az ördög súgta meg a nagyapjának) mindig tudja a siker receptjét. A Prada megközelítése, amelyre kétségkívül hatással volt Miucciának a Teatro Piccolo színházban eltöltött ideje, időnként olyan színpadias, mint bármelyik nagy színházi produkció.

Christian Dior látványos felemelkedése a párizsi divatvilág felsőbb köreibe a huszadik század divatéletének egyik legmegragadóbb története. Volt már korábban művészeti galériás (Picasso, Matisse, Dalí képeit állította) ki; majd a francia haute couture hagyományaiból táplálkozva, azokat merészen újszerű látásmóddal ötvözve 1947-ben mutatta be első kollekcióját, mellyel bevezette a New Look sziluettet. Dior ezzel forradalmasította a nők öltözködését, s azt is, ahogyan önmagukat látták. A Divatikonok sorozat III. kötete elmeséli mind Christian Dior korai éveinek történetét, a márka megalakulását, a divatkollekciók diadalát a kifutón és a vörös szőnyegen, mind a divatház fejlődését alapítójának halála után. A remekül válogatott illusztrációk, amelyeket Karen Homer divatszakíró hiteles szövege kísér, bemutatják annak a márkának az útját, amely ma a fényűzés, a drámaiság és a nőiesség szimbólumaként ismert. "Az álmom? Hogy a nőket boldogabbá és szebbé tegyem." - Christian Dior

How best to sum up the habits of Homo hungaricus? Says little but shoots from the hip like only a cowboy can. Happy to scrap in a pub with his male enemies or jump into bed with a lady friend. Prefers to fire arrows backwards on horseback and can often be spotted carrying a frozen chicken home in a plastic bag. A confirmed alcoholic. No, of course hes not an alcoholic, he just likes a drink... or two. Loves tripe but can manage with pizza. Long on complaining but short on fuse. Known to shed tears in his beer but should he slap the table, its sure to send ripples far beyond the bar. Used to be really good at football but is now really good at remembering how good he was. This guide will take you on a ride to Mars, point out the border between Belgium and the home of Magyar man, outline the limitations of his ideal society and prove beyond doubt that he can wire up an atomic bomb whilst standing in the saddle and driving a team of horses. Should this book leave you not knowing whether to laugh or cry, please feel free to do both at once.

Lehet egyáltalán válaszokat kapni alapvető kérdésekre, vagy a hallgatás a megfelelő válasz, mert a lényeg kimondhatatlan? A tábornok irányította diktatórikus beszélgetés (vagy inkább magánbeszéd) kizárólag a saját logikája szerint igaznak tartott gondolatokat fogadja el, Konrád részéről is azt tolerálja, amit hallani szeretne - amint a monológ dialóggá válna, Henrik barátjába fojtja a szót. Önfeltáró, a mélyben őrzött érzelmek, gondolatok kimondásán alapuló, öngyógyító monológ ez, mely ugyanakkor életképtelen a másik jelenléte nélkül, mivel két, egymást mélyen értő ember között zajlik.

"Békácska hasában most egy icipici emberke növekszik, akinek négy apja van, de közben egy sem. A fiú megpróbálta elképzelni, mi lenne, ha ő lenne olyan apró. Feküdt a börtönágyon, de közben benn lebegett a Kisbéka pocakjában, a puha sötétben, kérlelte, hogy tartsa meg őt, ne engedje, hogy a doktorok darabokra nyiszálják a hasában, Zsoffa nénje mesélte neki, hogyan szokott ez menni. A fiú most kisbabaként látni akarta a Kisbéka arcát, a szemét, a fogait, a karjában akart lenni, miután épségben kibújt a pocakjából." Kigyúrta magát bivalyerősre, úgy fut, mint a Rocky, úgy üt, mint a Rocky. Egy kicsit túl erőset. Egy kicsit túl erős az igazságérzete. És közben a kezében van egy féltengely. Féltengellyel igazságot tenni bajos dolog. Kijön a vér a testből, ahol lennie kellene. És Rocky megtapasztalja a börtönt, az emberbőrre varrott Jézusok, a kemény öklök és a nőnek használt férfiak világát. Miközben veszélyes barátokat szerez. És aki őt felnevelte, nagynénje, az ájtatos Zsoffa néni is fura ügyekbe keveredik. Pestabá pedig vég nélkül darálja pajzán rigmusait. Rockynak eggyel több vagy eggyel kevesebb kereke van, mint másoknak. Vagyis dilinyós, ahogy Kisbéka mondja. A Kisbéka amúgy egy lány, vigyori, szép és széles szájú. Pörögnek az események, kisbolt nyílik, gasztroforradalom tör ki. Esküvő, halál, születés, nagy hazatérés, apasági tesztek. Érzelmi hullámvasúton ülünk, csak kapkodjuk a fejünket.

1941 decemberében az SS halálbrigádja, az Einsatzgruppe lemészárolja egy kis orosz falu csaknem teljes lakosságát. Két fiatal testvér ugyan életben marad, de a tragédia elválasztja őket egymástól: a kisfiút "árja külseje" miatt a támadók Berlinbe deportálják, ahol német nevelőszülőkhöz kerül, míg húgát egy helyi partizán menti meg és veszi pártfogásába. Több mint húsz évvel később, Nyugat és Kelet geopolitikai csatározásai közepette találkoznak ismét, immáron riválisokként, mit sem sejtve a köztük lévő családi kötelékről: Wolf a CIA, Alina pedig a KGB ügynökeként kap megbízatást ugyanarra a célszemélyre vonatkozóan, aki ráadásul az Einsatzgruppe egykori ezredese... Peter Schmalz regénye bő fél évszázadot átölelő, kontinenseken átívelő nagyszabású kémtörténet, melyben a hidegháborús éra számos meghatározó konfliktusa és alakja megelevenedik: a közel-keleti harcoktól a csecsen háborút kísérő terrorcselekményekig; Hitler kedvenc kommandósától, Otto Skorzenytől egészen a Carlos, a Sakál néven elhíresült szélsőbaloldali merénylőig. A Vérrel szemben egy testvérpár kalandos sorsán keresztül láttatja a XX. század szélsőséges ideológiai és véres katonai megosztottságát, illetve azokat a ma már csak fájdalmas nosztalgiával felidézhető éveket is, amikor úgy tűnt, a tegnap halálos ellenségei szövetségesekké válhatnak a terrorizmus elleni küzdelemben. Az elnök kissé oldalra fordította a fejét, és a testvérekre nézve hamiskásan kacsintott egyet. Kedvelte az ilyen pillanatokat. Ilyenkor érezte leginkább, hogy jóllehet annak idején nem rajongott az ötletért, hogy ennek a hatalmas országnak az elnöke legyen, most mégis kezdi élvezni a dolgot. Nagy hatalom, nagy felelősség, gondolta. És történelmi küldetés! De vajon mi az ő küldetése? Hogy Oroszország és a Nyugat barátságát mozdítsa elő? De vajon meg lehet-e bízni a Nyugatban?