Helikon Kiadó strana 26 z 115

Christian Dior látványos felemelkedése a párizsi divatvilág felsőbb köreibe a huszadik század divatéletének egyik legmegragadóbb története. Volt már korábban művészeti galériás (Picasso, Matisse, Dalí képeit állította) ki; majd a francia haute couture hagyományaiból táplálkozva, azokat merészen újszerű látásmóddal ötvözve 1947-ben mutatta be első kollekcióját, mellyel bevezette a New Look sziluettet. Dior ezzel forradalmasította a nők öltözködését, s azt is, ahogyan önmagukat látták. A Divatikonok sorozat III. kötete elmeséli mind Christian Dior korai éveinek történetét, a márka megalakulását, a divatkollekciók diadalát a kifutón és a vörös szőnyegen, mind a divatház fejlődését alapítójának halála után. A remekül válogatott illusztrációk, amelyeket Karen Homer divatszakíró hiteles szövege kísér, bemutatják annak a márkának az útját, amely ma a fényűzés, a drámaiság és a nőiesség szimbólumaként ismert. "Az álmom? Hogy a nőket boldogabbá és szebbé tegyem." - Christian Dior

How best to sum up the habits of Homo hungaricus? Says little but shoots from the hip like only a cowboy can. Happy to scrap in a pub with his male enemies or jump into bed with a lady friend. Prefers to fire arrows backwards on horseback and can often be spotted carrying a frozen chicken home in a plastic bag. A confirmed alcoholic. No, of course hes not an alcoholic, he just likes a drink... or two. Loves tripe but can manage with pizza. Long on complaining but short on fuse. Known to shed tears in his beer but should he slap the table, its sure to send ripples far beyond the bar. Used to be really good at football but is now really good at remembering how good he was. This guide will take you on a ride to Mars, point out the border between Belgium and the home of Magyar man, outline the limitations of his ideal society and prove beyond doubt that he can wire up an atomic bomb whilst standing in the saddle and driving a team of horses. Should this book leave you not knowing whether to laugh or cry, please feel free to do both at once.

Lehet egyáltalán válaszokat kapni alapvető kérdésekre, vagy a hallgatás a megfelelő válasz, mert a lényeg kimondhatatlan? A tábornok irányította diktatórikus beszélgetés (vagy inkább magánbeszéd) kizárólag a saját logikája szerint igaznak tartott gondolatokat fogadja el, Konrád részéről is azt tolerálja, amit hallani szeretne - amint a monológ dialóggá válna, Henrik barátjába fojtja a szót. Önfeltáró, a mélyben őrzött érzelmek, gondolatok kimondásán alapuló, öngyógyító monológ ez, mely ugyanakkor életképtelen a másik jelenléte nélkül, mivel két, egymást mélyen értő ember között zajlik.

"Békácska hasában most egy icipici emberke növekszik, akinek négy apja van, de közben egy sem. A fiú megpróbálta elképzelni, mi lenne, ha ő lenne olyan apró. Feküdt a börtönágyon, de közben benn lebegett a Kisbéka pocakjában, a puha sötétben, kérlelte, hogy tartsa meg őt, ne engedje, hogy a doktorok darabokra nyiszálják a hasában, Zsoffa nénje mesélte neki, hogyan szokott ez menni. A fiú most kisbabaként látni akarta a Kisbéka arcát, a szemét, a fogait, a karjában akart lenni, miután épségben kibújt a pocakjából." Kigyúrta magát bivalyerősre, úgy fut, mint a Rocky, úgy üt, mint a Rocky. Egy kicsit túl erőset. Egy kicsit túl erős az igazságérzete. És közben a kezében van egy féltengely. Féltengellyel igazságot tenni bajos dolog. Kijön a vér a testből, ahol lennie kellene. És Rocky megtapasztalja a börtönt, az emberbőrre varrott Jézusok, a kemény öklök és a nőnek használt férfiak világát. Miközben veszélyes barátokat szerez. És aki őt felnevelte, nagynénje, az ájtatos Zsoffa néni is fura ügyekbe keveredik. Pestabá pedig vég nélkül darálja pajzán rigmusait. Rockynak eggyel több vagy eggyel kevesebb kereke van, mint másoknak. Vagyis dilinyós, ahogy Kisbéka mondja. A Kisbéka amúgy egy lány, vigyori, szép és széles szájú. Pörögnek az események, kisbolt nyílik, gasztroforradalom tör ki. Esküvő, halál, születés, nagy hazatérés, apasági tesztek. Érzelmi hullámvasúton ülünk, csak kapkodjuk a fejünket.

1941 decemberében az SS halálbrigádja, az Einsatzgruppe lemészárolja egy kis orosz falu csaknem teljes lakosságát. Két fiatal testvér ugyan életben marad, de a tragédia elválasztja őket egymástól: a kisfiút "árja külseje" miatt a támadók Berlinbe deportálják, ahol német nevelőszülőkhöz kerül, míg húgát egy helyi partizán menti meg és veszi pártfogásába. Több mint húsz évvel később, Nyugat és Kelet geopolitikai csatározásai közepette találkoznak ismét, immáron riválisokként, mit sem sejtve a köztük lévő családi kötelékről: Wolf a CIA, Alina pedig a KGB ügynökeként kap megbízatást ugyanarra a célszemélyre vonatkozóan, aki ráadásul az Einsatzgruppe egykori ezredese... Peter Schmalz regénye bő fél évszázadot átölelő, kontinenseken átívelő nagyszabású kémtörténet, melyben a hidegháborús éra számos meghatározó konfliktusa és alakja megelevenedik: a közel-keleti harcoktól a csecsen háborút kísérő terrorcselekményekig; Hitler kedvenc kommandósától, Otto Skorzenytől egészen a Carlos, a Sakál néven elhíresült szélsőbaloldali merénylőig. A Vérrel szemben egy testvérpár kalandos sorsán keresztül láttatja a XX. század szélsőséges ideológiai és véres katonai megosztottságát, illetve azokat a ma már csak fájdalmas nosztalgiával felidézhető éveket is, amikor úgy tűnt, a tegnap halálos ellenségei szövetségesekké válhatnak a terrorizmus elleni küzdelemben. Az elnök kissé oldalra fordította a fejét, és a testvérekre nézve hamiskásan kacsintott egyet. Kedvelte az ilyen pillanatokat. Ilyenkor érezte leginkább, hogy jóllehet annak idején nem rajongott az ötletért, hogy ennek a hatalmas országnak az elnöke legyen, most mégis kezdi élvezni a dolgot. Nagy hatalom, nagy felelősség, gondolta. És történelmi küldetés! De vajon mi az ő küldetése? Hogy Oroszország és a Nyugat barátságát mozdítsa elő? De vajon meg lehet-e bízni a Nyugatban?

"...jegyezd meg, Veszelka fiam, hogy aki variál, az reá babrál, különben sem kell folyton okoskodni, mert az élet értelmét egy szóban öszve lehet foglalni: sömmi." Félelem és reszketés járja át az alföldi tanyavilágot, a hatóságok tehetetlenek - ahol csak felbukkan Rózsa Sándor és bandája, ott rögvest egekbe szökik az eltulajdonított jószágok és lepuffantott pandúrok száma. Ám a legendás haramiavezér és önjelölt pusztai igazságosztó kezd belefásulni a betyáréletbe, és titkon már arról ábrándozik, hogy mundért öltve a becsület újtára lép. Ennek eléréséhez szó szerint még a lelkét is hajlandó eladni, és az ördögi paktumnak hála a Kegyelmes Paraszt végül bebocsátást nyer Kossuth Lajos táborába. Hamar kiderül azonban, hogy nem rablóból lesz a legjobb szabadságharcos... Cserna-Szabó András betyárkönyve féktelen fantáziával és fekete humorral dolgozza fel Rózsa Sándor máig eleven mítoszát. Népmesei elemekkel színesített vadkeleti kalandok, véres leszámolások és szaftos gasztronómiai kitérők - a Sömmi.-ben minden benne van, ami egy pokolian szórakoztató áltörténelmi regényhez kell.

"Most majd elmondja. Hazudni fog, kínlódik, tagadja, azt hiszi közben, hogy az igazat mondja, s mégis hazudik. Aztán végül, kénytelen lesz bevallani. A végén mindenki kénytelen bevallani, minden ember." Válás? Budán? Ilyesmi csak másokkal fordul elő. Az egyik eset mégis szokatlanul közelről érinti a válóperes bíró elzárkózó, de sikeresnek mondható életét és családi körét: egy iskolatárs és egy futó lányismerős házassága jutott válságba. A tárgyalás előtti éjjel megrendítő esemény játszódik le a "felek" budai otthonában, s ennek különös megvilágításában három ember kapcsolatának eddig rejtett dimenziói tárulnak fel. A család biztonságát veszélyeztető személyes érzelmek fordulatokban gazdag, drámai erejű, szinte filmszerű történetét Márai elegáns, lélektani árnyalatokban gazdag stílusa hatja át.

Maren Gottschalk rendhagyó módon meséli el a világ egyik leghíresebb festője, Frida Kahlo élettörténetét. Nem törekszik linearitásra és az egész életút ismertetésére. Ehelyett 1938-1939-re, New Yorkra és Párizsra koncentrál - ezt az időszakot és ezt a két helyszínt tekinti fordulópontnak Frida Kahlo mint művész és mint magánember életében. A festőnő házassága romokban van, amikor első önálló kiállítását tartja New Yorkban. A város művészeti körei ünneplik őt, miközben egy magyar származású fényképésszel, Nickolas Murayval szövi mind szorosabbra kapcsolatát. A háború kitörésének évében, de még a háború előtt szintén meghódítja Párizst, ahová André Breton meghívására érkezik, és találkozik Pablo Picassóval és Vaszilij Kandinszkijjal is. Annak tudatában térhet vissza külföldi útjáról Mexikóba, hogy ebben a fél évben minden megváltozott körülötte. Maren Gottschalk hitelesen, erős atmoszférát teremtve meséli el Frida Kahlo életének egyik legfontosabb periódusát: a művészi áttörés, önmegvalósítás, kiteljesedés időszakát. A művész mindig művész, akkor is, ha mind a két kezét levágod. Akkor másként fogja kifejezni magát, mint azelőtt, de művész marad. A testedet a baleset... hát igen... megrongálta, de emberként teljessé tett. Többet láttál, mint mi mindannyian együttvéve. Olyan szakadékokat ismersz, amilyeneket más a haláláig nem pillanthat meg. Úgyhogy arra kérlek: mutasd meg nekünk a világodat! nem pillanthat meg. Úgyhogy arra kérlek: mutasd meg nekünk a világodat!

E hányatott sorsú mű Salman Rushdie harmadik regénye. A szerzőre Az éjfél gyermekei világsikere és Booker-díja után derült égből csapott le a végzet Homeini ájatulláh személyében, aki A sátáni versek megjelenése nyomán és a műből kiragadott részletek alapján kimondta rá a fatvát, amely nem csupán kiközösítést jelent, hanem halált is. Nagy-Britannia ekkor úgy döntött, hogy a nyugati demokrácia nevében megvédi a szerzőt, aki jó tízéves bujkálásra kényszerült. A regény maga - lévén irodalom - természetesen senkit és semmit nem fenyeget. Remekmű, amely szól életről és hitről, szabadság- és istenkeresésről, Keletről és Nyugatról, valamint arról is, hogy az ember, bárhogy kapálódzik ellene, élete végéig ott hordozza magában a szülőföldjét. Mindezt Rushdie varázslatosan egyedi, mesemondó, a magyar Olvasók előtt már jól ismert nyelvén. S bár a fatva azóta sem szűnt meg, hiszen csak az vonhatja vissza, aki kimondta, ő pedig már nincs az élők sorában, a szerző nemcsak a szabadságát nyerte vissza, de újabb és újabb mesterművekkel örvendezteti meg olvasóit.

"Másfelől viszont jó volna tudni, vajon amit ma érzünk egymás iránt, nem csak annyi-e, mint ezek az esőcseppek itt. Nézd, még mindig csöpögnek ránk az ázott falevelekről, pedig az égből már rég nem hull az eső. Vajon van-e még hátra más, mint hogy az emlékeink után a szerelmünk is elhalványodjék és kihunyjon?" Valamikor Arthur király halála után, a Római Birodalom romjai között békében élnek egymás mellett az őshonos britonok és a betelepülő szászok. Ám úgy tűnik, a béke záloga a felejtés: a hegyekből leereszkedő "homály" miatt senki nem képes fölidézni a múlt eseményeit. Az idős briton házaspár, Axl és Beatrice egy halovány emlékfoszlányba kapaszkodva mégis útnak indul, hogy megtalálja fiúgyermekét, aki hitük szerint egy másik faluban él, és régóta várja a látogatásukat. Út közben melléjük szegődik Wistan, a titokzatos küldetéssel megbízott szász harcos; fiatal tanítványa, Edwin; majd az Arthur-mondakörből ismert Gawain lovag is. Bár az útitársakat különböző célok vezérlik, hamarosan kiderül, hogy sorsuk - múltjuk, jelenük és jövőjük - szorosan összekapcsolódik egymással, és lassan mindannyiuknak dönteniük kell emlékezés és felejtés között. Ishiguro 2015-ben megjelent, sárkányokkal és mitikus szörnyekkel benépesített, allegorikus-melankolikus regényében ezúttal a fantasy műfaját használja föl, hogy örök érvényű kérdéseket tegyen föl a szerelem erejéről, a bosszú természetéről, az egyéni és kollektív emlékezet jelentőségéről.

"Köztem és egy őrült közt az az egyetlen különbség, hogy én nem vagyok őrült!" Az Egy zseni naplójának bevezetésében Michel Déon francia akadémikus egyebek között azt írja, hogy ez a napló "emlékmű, amelyet Salvador Dalí önnön dicsőségére emel. Szerénységet hiába is keresnénk benne, annál megkapóbb az őszintesége." Nos, nehéz volna ennél rövidebben és pontosabban összefoglalni e könyv lényegét. Dalí valóban meggyőződéssel hitte és számtalanszor kinyilatkoztatta: a szüleitől azért kapta a Salvador keresztnevet, mert az a küldetése, hogy a modern festészet megmentője, "megváltója" legyen. Naplóját olvasva azonban rádöbbenünk arra is, hogy mennyi munka, mennyi ötlet és micsoda ravaszság kellett ahhoz, hogy a világ ezt el is higgye neki.

"Arra jutott, hogy a katolikus, vagy a pravoszláv, vagy a mohamedán hívő fölött elmondott lutheránus ima mégiscsak jobb, mint a semmilyen. Ezért minden halott fölött mondott imát, még a tatárok és a kirgizek fölött is. Jóllakatni nem tudta az éhezőket, de el tudta temetni őket, hogy ne legyen belőlük farkasok étke. Hányat temetett el - nem számolta. Ezt a rettenetes esztendőt pedig elnevezte az Éhezők Esztendejének." A 18. században Nagy Katalin cárnő biztatására németek tízezrei telepedtek le Oroszországban, a Volga mentén, megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, és példás szorgalommal művelték földjeiket. Guzel Jahina főhőse, Jakob Bach egyike a leszármazottaiknak, egy kis német telepen dolgozik tanítóként, és úgy tűnik, semmi izgalmas nem történhet az életében, mígnem... Mígnem egy nagy szerelem és a bolsevik forradalom fenekestül fel nem forgat mindent az oroszországi németek életében. A nagy világ egyszerre félelmetes hellyé változik, ahonnan Bach elmenekül a szerelmével együtt egy tanyára, majd egyedül neveli a gyermeket, a kis Antjét, aki vér szerint talán nem is az övé. De Antje mégiscsak a gyermek, akit védelmeznie kell, és Bach immár őt próbálja megóvni az összezavarodott új világ minden veszedelmétől. Bach közben meséket ír, s mindaz, amit kitalál, előbb csodálatos, majd riasztó módon megvalósul a világban...

"A hatóságok nyilván úgy látták biztosítottnak a rendszerhű és kifinomult magyar fiatalok nyugalmát, ha az első magyarországi Motörhead koncertet a Czabán Samu térre tolják ki a Volán SC sporttelepére, ahol az illetékes szerveknek van idejük és lehetőségük beavatkozni, amennyiben innen indulna ki a létező szocializmus alapját és felépítményét fenyegető lázadás." Para-Kovács Imre: Gyorsabb lettél a fénynél (Motörhead: Ace of Spades) 21 szerzőt (írót, költőt, műfordítót stb.) kértünk fel, olyanokat, akikről feltételeztük, valamilyen viszonyban vannak a metállal, hogy ugyan írják már meg, pontosan milyenben. Küldhettek bármit (novellát, tárcát, vallomást, emlékiratot, lemezkritikát, esszét, tanulmányt, naplót, koncertriportot vagy amit akartak), csak próza legyen és a metálról szóljon. Ennek megfelelően e kötet meglehetősen sokszínű lett, és a 70-es évektől egészen napjainkig végigköveti a műfaj útját. Szóval ez a könyv a metálzene egy lehetséges története. Egy speciálisan magyar és irodalmi szemszögből. Cserna-Szabó András

Háromra benn kell lennem az intézetben - gondolta; ám olyan valószínűtlennek tűnt ez, mintha háromra Afrikában kellene lennie. Mereven nézte a szemközti mulató plakátját, egy cilinderes zsonglőrt, aki színes golyókat dobált a levegőbe. Meddig várjak még - gondolta türelmetlenül, bosszúsan. - Most már igazán jöhetne. Úgy tetszett, nagyon régen vár már itt - negyvenhét éve, gondolta futólag. Ebben a pillanatban, megint csak kalap nélkül, kilépett az idegen nő a hotel ajtaján, egyenesen feléje ment lassú léptekkel, egyenletes járással, megállt előtte, s mosoly, szívélyesség, egyáltalán, a rokonszenv minden jele nélkül nézett reá - ahogy arra tekintünk, akit már nagyon régen ismerünk, akiről mindent tudunk, s akivel olyan meghittségben élünk, hogy fölösleges és értelmetlen is lenne, ha külön jelekkel biztosítjuk bizalmunkról és az összetartozásról. - Venez - mondta hangsúly nélkül. Egymás mellett lépdelve mentek be a hotelbe..." "Őrizni valamit a rabság egy neme, s ő már nem őrzött semmit, se személyt, se tárgyat, se titkot..." Askenasi Viktor Henrik, az általános filológia és összehasonlító nyelvészet párizsi tanára fellázad a társadalmi szokások kötöttségei és az azokat betartató ellenőrzési mechanizmusok ellen. Elhagyja a családját és a munkáját, majd mind jobban a társas életet, végül Párizst is. Pihenni indul néhány hétre egy görög szigetre, ám tervezett nyaralása csupán következménye annak az útra kelésnek, amellyel házasságából lépett ki. Sőt, az orosz táncosnővel folytatott viszonya is csak következménye egy mindinkább tudatosuló kérdésnek, melyre feleletet vár. Még ha felesége, Anna és különösképp szeretője, Eliz közelebb segíthetik is a válaszhoz, Askenasi egyre világosabban látja, hogy azt egyedül kell megtalálnia, senkire nem háríthatja át a felelősséget. Számára nemcsak a válaszadás, hanem már belső késztetésének puszta megfogalmazása, megválaszolható formába öntése is feladat. Bengi László

"Sokan úgy tartják, hogy a szakszerűtlen, propagandisztikus, manipulatív vagy egyszerűen csak dilettáns múltértelmezésekkel a történésznek semmi dolga sincs. Én nem osztom ezt a véleményt. Éppen ellenkezőleg: úgy gondolom, hogy a történész fontos társadalmi feladata az ideológiailag durván meghatározott, a múlt ismert és igaznak elfogadott tényeitől eltávolodó, manipulatív és propagandisztikus célzatú értelmezések hiteltelenítése - még ha az abszolút objektív igazság nem is tárható fel." "Egotörténelmem" első kötete arról szól, hogyan lettem történész. A második, melyet az olvasó a kezében tart, arról, hogy milyen történész lettem. Miként végeztem a munkám a modern magyar történelem kutatójaként, kutatásszervezőként, az Osiris, az Akadémiai és a Kossuth Könyvkiadó szerzőjeként és sorozatszerkesztőjeként, hazai és külföldi konferenciák előadójaként, rádió- és tévéműsorok szereplőjeként és nem utolsósorban az ELTE, majd az egri Eszterházy Károly Főiskola s több külföldi universitas, mindenekelőtt az amerikai Indiana Egyetem és a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem oktatójaként. Az első kötethez hasonlóan ebben is igyekeztem kívülről szemlélni magam, s kritikusaim és méltatóim optikáján át egyaránt láttatni történészi tevékenységemet. Bár a pártpolitikához köthető csatározásoktól következetesen távol tartottam magam, időnként mégis személyeskedő támadások kereszttüzébe kerültem. Ezek során egyesek a legkülönfélébb politikai címkéket igyekeztek rám aggatni. Úgy gondolom, hogy e megbélyegző törekvések nemcsak rólam szóltak, hanem tükrözték a rendszerváltozás utáni magyar társadalom érzékenységeit, indulatait és frusztrációit is. Visszatekintésemben ezért ezekről is részletesen beszámolok.

"Nincs a világon kiegyensúlyozottabb, mint az ég; az ég alatt szinte semmi kiegyensúlyozottabb, mint az emberi test; e testben pedig semmi sem kiegyensúlyozottabb, mint a szellem. Tehát a kiegyensúlyozott dolgok révén újul meg a szellemben lakozó életerő." Milyen tanácsokat adhat a reneszánsz kori Firenzében egy orvosi képzésben is részesült újplatonikus filozófus, teológus, asztrológus a barátainak, hogy megőrizzék egészségüket, sokáig éljenek, és életerejüket még az ég ajándékaival is fokozni tudják? Marsilio Ficino hatalmas tudását Platón és az újplatonikus filozófusok görögből latinra történő fordításából szerezte, mely az alapját képezte egy új szellemi irányzatnak, a "természeti mágiának". Ficino Három könyv az életről című műve, melyet 1474 és 1489 között írt, nem az egyetlen volt az orvosi "életmód-tanácsadó" könyvek műfajában, ám szellemesen szórakoztató stílusa, filozófiai háttere és asztrológiai-mágikus megközelítése két évszázadra az egyik legnépszerűbb, több mint 30 kiadást megért olvasmánnyá tették Európa-szerte. A magyarul először napvilágot látó kötet érdekessége, hogy Ficino művének számos asztrológiai, mágikus utalást is tartalmazó III. könyvét - mely miatt eretnekséggel vádolták meg -, Mátyás királyunknak ajánlotta.