Helikon Kiadó strana 11 z 115

A mögöttünk hagyott évszázadban Magyarország és vele Európának az a bizonytalan határú köztes övezete, amely a Baltikum és a Mediterráneum között terül el, négyszer élt át sorsfordító változásokat: 1918-1920-ban, 1938-1941-ben, 1944-1945-ben és 1989-1991-ben. Ezekben az átrendeződésekben a nagyhatalmak fontos, ha nem sorsdöntő szerepet játszottak. Olykor csak kezdeményezték vagy elősegítették a változásokat, máskor viszont brutálisan rákényszerítették akaratukat az itteni népekre. E kötet tárgya ennek az "akaratátvitelnek" a története. Az első öt tanulmány öt nagyhatalom, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Németország és az Egyesült Államok magyar, illetve Duna-medencei politikáját vizsgálja a 20. század első felében. Az ezekhez csatlakozó hatodik tanulmány az orosz birodalmi gondolat történelmi gyökereit és az elmúlt években megtapasztalt új életre kelését veszi górcső alá.A kiterjedt kutatásokon alapuló és gazdagon dokumentált kötet a történelem és a politika iránt érdeklődő olvasóközönséget egyaránt megszólítja. "Eltérően a néhány éves német impériumtól, amelyet masszív gazdasági és kulturális behatolás előzött meg, a második világháború után kialakult közel fél évszázados szovjet uralom - és ez volt a régió megszervezésének harmadik kísérlete - hirtelen és a szuronyok hegyén érkezett. A térséget gazdaságilag igazán jól működtetni és népeit kulturálisan magához láncolni a Szovjetunió valójában sohasem tudta. Bukásának, illetve kényszerű visszavonulásának egyik mélyen fekvő oka minden bizonnyal az volt, hogy civilizációs szempontból nálánál fejlettebb országokat akart gyarmatosítani."  

A mögöttünk hagyott évszázadban Magyarország és vele Európának az a bizonytalan határú köztes övezete, amely a Baltikum és a Mediterráneum között terül el, négyszer élt át sorsfordító változásokat: 1918-1920-ban, 1938-1941-ben, 1944-1945-ben és 1989-1991-ben. Ezekben az átrendeződésekben a nagyhatalmak fontos, ha nem sorsdöntő szerepet játszottak. Olykor csak kezdeményezték vagy elősegítették a változásokat, máskor viszont brutálisan rákényszerítették akaratukat az itteni népekre. E kötet tárgya ennek az "akaratátvitelnek" a története. Az első öt tanulmány öt nagyhatalom, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Németország és az Egyesült Államok magyar, illetve Duna-medencei politikáját vizsgálja a 20. század első felében. Az ezekhez csatlakozó hatodik tanulmány az orosz birodalmi gondolat történelmi gyökereit és az elmúlt években megtapasztalt új életre kelését veszi górcső alá. A kiterjedt kutatásokon alapuló és gazdagon dokumentált kötet a történelem és a politika iránt érdeklődő olvasóközönséget egyaránt megszólítja. "Eltérően a néhány éves német impériumtól, amelyet masszív gazdasági és kulturális behatolás előzött meg, a második világháború után kialakult közel fél évszázados szovjet uralom - és ez volt a régió megszervezésének harmadik kísérlete - hirtelen és a szuronyok hegyén érkezett. A térséget gazdaságilag igazán jól működtetni és népeit kulturálisan magához láncolni a Szovjetunió valójában sohasem tudta. Bukásának, illetve kényszerű visszavonulásának egyik mélyen fekvő oka minden bizonnyal az volt, hogy civilizációs szempontból nálánál fejlettebb országokat akart gyarmatosítani."

Bár a Poirot-történetek kissé hóbortos krimiírónője, Mrs. Ariadne Oliver szívből utálja az irodalmi eseményeket, kivételesen mégis elcsábul egy bankettnek - de rögtön meg is bánja. Előkerül ugyanis keresztlánya leendő anyósa, a ritka ellenszenves Mrs. Burton-Cox, és feltétlenül tudni akarja, milyen körülmények vezettek leendő menye, Celia szüleinek kettős öngyilkosságáig. S bár a tragédia óta már rengeteg idő eltelt, Mrs. Oliver nemcsak Hercule Poirot segítségében bízhat, de abban is, hogy az emberek, akár az elefántok, mindenre emlékeznek - csak meg kell találni őket..."- Az elefántok mindenre emlékeznek - mondta Mrs. Oliver -, de mi emberek vagyunk, és hála istennek, az emberek képesek felejteni."

Will harminchat éves, de úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Az ő magazinjaikat olvassa, az ő klubjaikba jár, és tudja, milyen edzőcipőt vegyen fel. Felfedezi a nőknél való érvényesülés egy nagyszerű módját: egyedülálló szülők csoportjába jár, amely tele van magányos anyákkal. Itt találkozik Marcusszal, a világ legidősebb tizenkét évesével. Marcus nem kicsit fura figura: Mozartot hallgat, életében nem hallott Kurt Cobainről, nem az anyja vigyáz rá, hanem ő az anyjára, és még soha nem volt edzőcipője. Talán ha Will meg tudja tanítani Marcust, hogyan legyen gyerek, akkor Marcus segíthet Willnek felnőni..."Will soha nem akart szerelmes lenni. Amikor ez a barátaival történt, mindig különös módon kellemetlennek tűnt számára: megfigyelései szerint álmatlanság és étvágytalanság kísérte, sőt viszonzatlan szerelem esetén valóságos szenvedés, beteljesülés esetén meg gyanús, eszelős boldogság. A szerelmes emberek képtelenek voltak uralkodni magukon, hirtelen védtelenek lettek, és ha csak időlegesen is, de többé nem elégedtek meg azzal, hogy betöltik saját helyüket a térben, és többé nem volt elég nekik egy új dzseki, egy adag fű vagy a kedvenc tévésorozatuk délutáni újravetítése, hogy helyreálljon bennük a lelki teljesség érzése."

Will harminchat éves, de úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Az ő magazinjaikat olvassa, az ő klubjaikba jár, és tudja, milyen edzőcipőt vegyen fel. Felfedezi a nőknél való érvényesülés egy nagyszerű módját: egyedülálló szülők csoportjába jár, amely tele van magányos anyákkal. Itt találkozik Marcusszal, a világ legidősebb tizenkét évesével. Marcus nem kicsit fura figura: Mozartot hallgat, életében nem hallott Kurt Cobainről, nem az anyja vigyáz rá, hanem ő az anyjára, és még soha nem volt edzőcipője. Talán ha Will meg tudja tanítani Marcust, hogyan legyen gyerek, akkor Marcus segíthet Willnek felnőni… „Will soha nem akart szerelmes lenni. Amikor ez a barátaival történt, mindig különös módon kellemetlennek tűnt számára: megfigyelései szerint álmatlanság és étvágytalanság kísérte, sőt viszonzatlan szerelem esetén valóságos szenvedés, beteljesülés esetén meg gyanús, eszelős boldogság. A szerelmes emberek képtelenek voltak uralkodni magukon, hirtelen védtelenek lettek, és ha csak időlegesen is, de többé nem elégedtek meg azzal, hogy betöltik saját helyüket a térben, és többé nem volt elég nekik egy új dzseki, egy adag fű vagy a kedvenc tévésorozatuk délutáni újravetítése, hogy helyreálljon bennük a lelki teljesség érzése.”

"Míg a Féltékenyeknek az apa úgy vált főszereplőjévé, hogy a regény alig vállalkozott megjelenítésére, Az idegenek szövegében már olyan főhősnek mutatkozik, aki a megjelenítés elsődleges tárgya, akit immár nem csupán a szereplői kapcsolatrendszerben betöltött pozíciója, illetve a többi szereplő rá vonatkozó kijelentései és gondolatai tesznek központi alakká. Az idegenek másik főszereplőjének a várost tekinthetjük, nemcsak a város megszállását elbeszélő nyitó fejezetek miatt, hanem azért is, mert az elbeszélés folyamatosan napirenden tartja az apa és a város kapcsolatának kérdéskörét. A várost a regény bizonyos értelemben a család tágabb köreként értelmezi." Gintli Tibor, Irodalomtörténet, 2016/3.

Mi történik velünk halálunk után? Hogyan dolgozzuk fel azt a brutális tényt, hogy váratlanul elpusztulhatunk egy átlagos napon? Hogyan birkózunk meg olyan jelenségekkel, amelyeket a tudomány nem tud megmagyarázni? Egy majdnem végzetes egészségügyi vészhelyzet vezetett oda, hogy Sebastian Junger megírja halálról szóló emlékezetes elmélkedését. Évekig sikeres háborús riporterként járta a frontvonalakat, kockára téve életét. Mégsem ezeknek az útjainak a során, hanem 2020 nyarán került legközelebb a halálhoz, otthonában, amikor erős hasi fájdalmai miatt kórházba kellett szállítani. Elhunyt apja meglátogatta haldoklása közben, és arra kérte, csatlakozzon hozzá. Ez volt az utolsó momentum, amire Junger emlékezett a krízis óráiból. Az orvosok később azt mondták neki, csoda, hogy életben maradt. A vele történtek sarkallták arra, hogy utánajárjon létezésünk legnagyobb kérdéseinek, a halál misztériumának. A Halálom óráiban orvosi dráma, lebilincselő önéletrajz és mélyreható nyomozás a végső, fel nem fejthető rejtély után. "Mindnyájan egy hegy oldalán vagyunk, döbbenten a felismeréstől, hogy milyen gyorsan besötétedett; az egyedüli kérdés az, hogy olyan emberekkel vagyunk-e, akiket szeretünk - vagy sem. Nincs más - sem meggyőződés, sem vallás vagy hit -, csak ez van. Csak annak a tudása, hogy amikor végül lehunyjuk a szemünket, lesz valaki, aki vigyáz ránk, miközben annak a nagy, felmagasodó éjnek a belseje felé tartunk."

Bár a Poirot-történetek kissé hóbortos krimiírónője, Mrs. Ariadne Oliver szívből utálja az irodalmi eseményeket, kivételesen mégis elcsábul egy bankettnek - de rögtön meg is bánja. Előkerül ugyanis keresztlánya leendő anyósa, a ritka ellenszenves Mrs. Burton-Cox, és feltétlenül tudni akarja, milyen körülmények vezettek leendő menye, Celia szüleinek kettős öngyilkosságáig. S bár a tragédia óta már rengeteg idő eltelt, Mrs. Oliver nemcsak Hercule Poirot segítségében bízhat, de abban is, hogy az emberek, akár az elefántok, mindenre emlékeznek - csak meg kell találni őket... "- Az elefántok mindenre emlékeznek - mondta Mrs. Oliver -, de mi emberek vagyunk, és hála istennek, az emberek képesek felejteni."

Niklas és Bea több mint harminc éve élnek idillinek tűnő házasságban egy jómódú stockholmi negyedben kamasz ikerlányaikkal. Éppen ezért éri Beát villámcsapásként, mikor egy családi nyaralás küszöbén, egy jelentéktelennek tűnő vita közben Niklas csapot-papot otthagyva elviharzik. Távollétének órái napokra dagadnak, felesége üzeneteire nem válaszol, magyarázattal pedig meg sem próbálkozik - mikor pedig előkerül, minden megoldási kísérlettől elzárkózva válni akar, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy nő is van a dologban... Filmszerűen pörgős, mégis mélyen empatikus családi drámájában Moa Herngren mindkét főszereplő elméjébe betekintést enged, hogy megmutassa: a felszínen banálisnak látszó események mögött összetett, évtizedes, kibeszéletlen-megoldatlan kapcsolati problémák rejlenek. "Azért van ma itt, mert Niklas beleegyezett, hogy találkozik vele, mielőtt ő és a lányok elutaznak Gotlandra. Egészen abszurd már az a tény is, hogy Niklasnak bele kellett egyeznie a találkozóba. Hogy az az ember, aki a világon a legközelebb áll hozzá, nem akarja látni őt. Egyedül akar lenni, hogy gondolkodjon, miközben Beának épp az ellenkezőjére van szüksége."  

De hát nincs is szakálla! Vagyis van, de leborotválja... A népszerű szerző mégis a maga szakállára írta meg élete kisebb-nagyobb csodáit, komédiáit, tragédiáit, fura eseteit, égszakadás-földindulásait, atommaghasadásait, örömét, bánatát. Mi lett volna, ha dédpapa lábára egy hadgyakorlaton nem tolják rá az ágyút? Mit keres egy ősgyík az ember inge alatt? Milyen egy szuperhíró-nagymama? És milyen egy otthonkába öltözött, lelki atomreaktor? Miért vedelnek gépzsírral ízesített, házi meggybort a fikuszok? Hogyan lesz CIA-ügynök egy késő Kádár kori kisfiúból? Mit és hogyan üzen a halott apa a kozmosz végtelenjén keresztül fiának? Miért kell ököllel szétverni egy erdélyi fogadó szekrényét? Hogyan jön létre a karácsonyi görényillat? Aki nem dohányzik, az minek iszik? Melyik a legkedvesebb pofon, amibe valaha belefutottunk? Hogy lehet, hogy a barátok szép sorban lekopnak, mikor az ember igazán viccesen ugratta őket? A színtévesztő vízvezeték-szerelő háza barackszín vagy inkább sötétbarna? Megáll-e valaha nagypapa, ha a motorján nincs is fék? "Újszülött gyermekemmel, ezzel a kis csomaggal karomban fel-alá jártam a szülőszobában, egyetlen ponttá és jelenlétté tömörült minden, duruzsoltam nekik, tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget, és megfogadtam, mindent megteszek értük, mindent, amit ember csak tehet."

Jesús Martín-Fernández, az "érzelmek sebésze" alig múlt harmincéves, amikor orvostörténelmet írt azzal, hogy éber pácienseken végzett agyműtétei során egy speciális, MI-alapú tesztet alkalmazott, hogy megőrizze betegei érzelmeit.Ebben az egyedülálló sebésznaplóban végigkövethetjük, ahogy a magát rövid idő alatt igazi rocksztárrá kinővő Martín-Fernández végigműti a világot, és újabb és újabb és újabb helyeken magyarázza el előadásaiban, miért nem a tumort kell operálni, hanem az agyat. Szemléletformáló gondolataival és ötdimenziós modelljével pedig nemcsak az orvostudományt forradalmasítja, hanem új fényben láttatja az emberi test legrejtélyesebb szervét, az agyat is."Hol találhatók az érzelmek? Hogyan védjünk vagy mentsünk meg olyasvalamit a műtét során, ami láthatatlan? Melyik területet kell megóvni? Biztosan nem lesz egyszerű, mert nem egyetlen területről van szó. Nem gondolhatjuk többé, hogy (...) a Broca-terület a szavak kimondásáért, a Wernicke-terület azok megértéséért felelős, a prefrontális kéreg pedig az érzelmeket kontrollálja. Az agy nem így működik. Ezeket a fogalmakat sürgősen újra kell definiálnunk." A lefekvés és megadás talán valóban működik, ha szabadúszó író vagy, felnőtt gyerekekkel. De mi van a többiekkel, velünk? Mi van azokkal, akiknek kötelező munkaóráik és átlagos munkájuk, kisgyerekük és egy folyton utazgató élettársuk van? Mi mit tegyünk?"Dr. Jesús Martín-Fernández (1992) spanyol idegsebész és kognitív idegtudós. Orvosi pályája mellett zeneszerzőként is aktív, karmesterként pedig dirigálta a Budapesti Szimfonikus Zenekart is. 2021-ben a világ legtöbbet emlegetett idegsebésze volt, amikor egy tanulmányában megállapította, hogy a reaggeton zene erősebb agyi aktivitást vált ki, mint más zenei stílusok. Klinikai és kutatási tevékenysége az éber pácienseken végzett agyműtétekre összpontosul. Jelenleg Montpellier-ben dolgozik és kutat mentorával, Hugues Duffau-val együtt.

Hercule Poirot egy hátborzongató gyilkosság után nyomozva köszönti az újévet Sophie Hannah vadonatúj krimijében. A briliáns belga detektív és Edward Catchpool felügyelő 1932 szilveszterén érkeznek meg Lampéroszra, hogy egy meglehetősen furcsa - a feltétel nélküli megbocsátásban hívő - helyi közösséggel ünnepeljenek. A gyönyörű szigetre való látogatást azonban sötét előérzet árnyékolja be: amikor a vendégek vacsora után név nélkül újévi fogadalmat írnak, egyikük gyilkossággal fenyegetőzik. Órákkal később egy férfit holtan találnak. E sokkoló történések fényében Poirot felfedi Catchpoolnak, miért jöttek valójában a szigetre - azért, mert a közösség egy másik tagjának az élete is veszélyben van. A két férfi igyekszik megakadályozni, hogy az első halálesetet újabb kövesse."- Ugyan már, nem szabad ezt komoly fenyegetésként kezelni - akadékoskodott Matthew Fair. - Ez ostoba felhajtás a semmiért. És nézze, mint a tervezett - és időnként szolgálatkész - áldozat, azt hiszem, nekem már csak van némi rálátásom. Méltánylom az aggodalmát, Monsieur Poirot, de igazán nincs szükség arra, hogy ennyire baljóslatúan beszéljen az ügyről. Én még holnap is itt fogok téblábolni, majd meglátja - úszom majd a tengerben Catchpoollal, és kutya bajom se lesz. Senki sem fog megölni, erre a szavamat adom. Sem éjfél előtt, sem azután nem fogok akaratom ellenére távozni az élők sorából."SOPHIE HANNAH kilenc pszichológiai krimi szerzője. Évekig a cambridge-i és az oxfordi egyetemen tanított. Költőnek indult, verseit a középiskolákban is tanítják, a T. S. Eliot-díjra is jelölték. Férjével és két gyermekével Cambridge-ben él. Eddig hat Poirot-történetet írt Agatha Christie életművét folytatva.AGATHA CHRISTIE a krimi királynője. Könyveinél csak a Bibliából és Shakespeare műveiből adtak el többet a világon. Ötven évnél is hosszabb karrierje alatt 66 regényt, 14 novelláskötetet, 19 színdarabot és 2 önéletrajzot írt. Poirot mellett megteremtette Miss Marple, valamint Tommy és Tuppence figuráját is.

A világsikerű Hó napfényben fürdő folytatása! Amikor a dublini kórboncnok, Quirke egy ismerős arcot pillant meg a spanyolországi szabadsága alatt, először nem tudja, nem csak a képzelete űz-e bizarr tréfát vele. Valóban egy olyan nő lehet az, aki elvileg halott? És aki kapcsolatban állt egy bűncselekménnyel, amely egy egész ír politikus dinasztiát tehet tönkre? Quirke úgy dönt, nem hagyja annyiban a dolgot: hazatelefonál a rendőrségre, és Strafford felügyelő hamarosan úton van, hogy nyomozzon az ügyben. De nemcsak ő, hanem egy profi bérgyilkos is. "A tenyerébe temette az arcát. A szorgos munkával töltött évek, amelyek során oly sokszor hunyt szemet különféle dolgok fölött és alázkodott meg olyan emberek előtt, akik arra sem voltak méltóak, hogy a cipőfűzőjét bekössék, a rengeteg cselszövés - lehet, hogy mindez hiábavaló volt. És miért? Azért, mert a Latimereket, a hazafias feddhetetlenség oszlopait, az Ügy szentségének védelmezőit az a komoly veszély fenyegeti, hogy leleplezik a mocskos kis titkaikat, hogy az egész ország megismerje őket, és mindenki a tenyerét dörzsölje kárörömében."

Mi történik velünk halálunk után? Hogyan dolgozzuk fel azt a brutális tényt, hogy váratlanul elpusztulhatunk egy átlagos napon? Hogyan birkózunk meg olyan jelenségekkel, amelyeket a tudomány nem tud megmagyarázni?Egy majdnem végzetes egészségügyi vészhelyzet vezetett oda, hogy Sebastian Junger megírja halálról szóló emlékezetes elmélkedését. Évekig sikeres háborús riporterként járta a frontvonalakat, kockára téve életét. Mégsem ezeknek az útjainak a során, hanem 2020 nyarán került legközelebb a halálhoz, otthonában, amikor erős hasi fájdalmai miatt kórházba kellett szállítani. Elhunyt apja meglátogatta haldoklása közben, és arra kérte, csatlakozzon hozzá. Ez volt az utolsó momentum, amire Junger emlékezett a krízis óráiból. Az orvosok később azt mondták neki, csoda, hogy életben maradt. A vele történtek sarkallták arra, hogy utánajárjon létezésünk legnagyobb kérdéseinek, a halál misztériumának.A Halálom óráiban orvosi dráma, lebilincselő önéletrajz és mélyreható nyomozás a végső, fel nem fejthető rejtély után."Mindnyájan egy hegy oldalán vagyunk, döbbenten a felismeréstől, hogy milyen gyorsan besötétedett; az egyedüli kérdés az, hogy olyan emberekkel vagyunk-e, akiket szeretünk - vagy sem. Nincs más - sem meggyőződés, sem vallás vagy hit -, csak ez van. Csak annak a tudása, hogy amikor végül lehunyjuk a szemünket, lesz valaki, aki vigyáz ránk, miközben annak a nagy, felmagasodó éjnek a belseje felé tartunk."

"A Nyugat a mi keresztünk. Letenni nem tudjuk"A Fél évszázad magyar írásai remekül szemlélteti John Lukacs markáns és következetes történészi látásmódját, elegáns stílusát és írói tehetségét. A kötet műfajukban és témájukban egyaránt változatos szövegei közt éppúgy találhatunk nagy ívű értekezést Magyarország és Európa kapcsolatáról, mint könnyed esszét a borokról, vagy a miniszterelnöknek címzett nyílt levelet, amely óva int a túlzott orosz befolyástól és a Nyugattól való elfordulástól.JOHN LUKACS (1924-2019)Nekünk, magyaroknak: Lukács János.Amerikai-magyar (vagy magyar-amerikai) történész és író. Budapesten született; átélte Budapest ostromát, majd a háború után a kommunisták elől Nyugatra emigrált. 1947-től Pennsylvaniában élt.Több mint 30 könyve jelent meg, életművének nagy része magyarul is olvasható. Világszerte a XX. század egyik jelentős történészeként tartják számon; népszerűségét nem annyira új kutatási eredményeinek, mint inkább a történészszakmában ritka szépirodalmi stílusának köszönheti.Munkásságát többek között Corvin-lánccal (2001) és Széchenyi-nagydíjjal (2014) is elismerték.

A Tibeti Halottaskönyv kétségkívül a tibeti irodalom legismertebb alkotása. Világhírét azonban nem annyira saját eredeti kultúrájában betöltött szerepének, mint inkább egy véletlennek köszönheti. E Tibetben viszonylag szűk körben ismert, ezoterikus szöveggyűjtemény a teozófus Y. Evans-Wentz által kiadott angol fordítás nyomán híresült el a XX. század második felében a Tibeti Halottaskönyvként. Noha a szöveg csak egy a számos, Tibetben használatos halotti szertartáskönyv közül, ez cseppet sem von le annak irodalmi értékéből. A mű valóban szuggesztív erővel jeleníti meg a haldoklás, a halál és az utána következő köztes lét folyamatait és történéseit, s mindemellett áttekintést nyújt a halállal kapcsolatos tibeti elképzelésekről is. A kötet Őszentsége, a Dalai Láma előszavával jelenik meg.