Helikon Kiadó strana 4 z 115

Jesús Martín-Fernández, az "érzelmek sebésze" alig múlt harmincéves, amikor orvostörténelmet írt azzal, hogy éber pácienseken végzett agyműtétei során egy speciális, MI-alapú tesztet alkalmazott, hogy megőrizze betegei érzelmeit. Ebben az egyedülálló sebésznaplóban végigkövethetjük, ahogy a magát rövid idő alatt igazi rocksztárrá kinővő Martín-Fernández végigműti a világot, és újabb és újabb és újabb helyeken magyarázza el előadásaiban, miért nem a tumort kell operálni, hanem az agyat. Szemléletformáló gondolataival és ötdimenziós modelljével pedig nemcsak az orvostudományt forradalmasítja, hanem új fényben láttatja az emberi test legrejtélyesebb szervét, az agyat is. "Hol találhatók az érzelmek? Hogyan védjünk vagy mentsünk meg olyasvalamit a műtét során, ami láthatatlan? Melyik területet kell megóvni? Biztosan nem lesz egyszerű, mert nem egyetlen területről van szó. Nem gondolhatjuk többé, hogy (...) a Broca-terület a szavak kimondásáért, a Wernicke-terület azok megértéséért felelős, a prefrontális kéreg pedig az érzelmeket kontrollálja. Az agy nem így működik. Ezeket a fogalmakat sürgősen újra kell definiálnunk." A lefekvés és megadás talán valóban működik, ha szabadúszó író vagy, felnőtt gyerekekkel. De mi van a többiekkel, velünk? Mi van azokkal, akiknek kötelező munkaóráik és átlagos munkájuk, kisgyerekük és egy folyton utazgató élettársuk van? Mi mit tegyünk?"

„Az én alapkérdésem így hangzik: miért halt meg ez a személy? Az igazság kiderítéséig olykor hosszú utat kell végigjárnunk, amely ott kezdődik, ahol a holttestet megtalálták, s amelynek következő állomása a boncterem. Innen szakértők hosszú sorát érintve kanyarog tovább, majd igazságügyi laboratóriumokon keresztül halad, amelyekben ma immár minimális DNS-mennyiségek elemezhetők, ballisztikai események rekonstruálhatók. Az igazság azonban olykor minden igyekezetünk ellenére nehezen deríthető ki, s a halál rejtély marad. Néha az igazság összetett. Ahol nyilvánvaló, hogy bűncselekmény történt, a folyamat vége reményeink szerint vádemelés. (…) Munkám révén tehát rendkívüli közelségbe kerülök vízbefúltakkal, olyanokkal, akiknek teste az oszlás legkülönbözőbb fázisaiban van, a megégettekkel, illetve a szerencsétlenekkel, a kétségbeejtően boldogtalanokkal, a meggyilkoltakkal…” „Ez a folytatás még az előző könyvnél, a Holtak vallatójánál is mélyebbre hatol, még gondolatgazdagabb… Tele finom megfigyelésekkel arról, hogy mit tesz az élet és a halál az emberi testtel” THE TIMES Dr. Richard Shepherd, Nagy-Britannia első számú orvostudós-detektívje az általa végzett huszonháromezer boncolás során nemcsak annak titkait tárta fel, ahogyan az emberek meghaltak, hanem azt is, hogyan éltek. Vizsgált gyilkosságokat és baleseteket, betegségekben és véletlenek következtében elhunyt embereket, genetikai hátterű haláleseteket és öngyilkosságokat, gyerekektől az öregekig a legkülönbözőbb korosztályokhoz tartozó holtakat: esetei felidézésével pedig most létezésünk teljes spektrumának felfedezésére invitál bennünket. Miközben A halál hét kora – egyedülálló hozzáértéssel és nemes nagylelkűséggel – kalauzol bennünket néha komor és zavarba ejtő világában, rávilágít a halálnak azokra a módjaira és okaira, amelyeknek életünk minden korszakában ki vagyunk téve. Ezenfelül arra is, hogy miért és hogyan ölünk… De ez a könyv mégis, mindenekfelett az élet csodájáról szól.

„A magas irodalom viszonylag későn szánta rá magát, hogy belefoglalja világába a szegénység ábrázolását. Talán Gustave Flaubert volt az első, aki méltó módon foglalkozott vele az Egy jámbor lélekben, őt igyekezett utánozni Gorkij a Gyermekkoromban, aztán a huszadik században Louis-Ferdinand Céline volt az, aki műve centrumába helyezte a szegénység kérdését. Márai egyik mintája és ihletője, Kosztolányi Dezső a maga kíméletlen cselédtörténetével, az Édes Annával. Márai hőse, Áldozó Judit azonban egészen más utat követ, mint Édes Anna.” Szávai János

Hercule Poirot egy hátborzongató gyilkosság után nyomozva köszönti az újévet Sophie Hannah vadonatúj krimijében. A briliáns belga detektív és Edward Catchpool felügyelő 1932 szilveszterén érkeznek meg Lampéroszra, hogy egy meglehetősen furcsa - a feltétel nélküli megbocsátásban hívő - helyi közösséggel ünnepeljenek. A gyönyörű szigetre való látogatást azonban sötét előérzet árnyékolja be: amikor a vendégek vacsora után név nélkül újévi fogadalmat írnak, egyikük gyilkossággal fenyegetőzik. Órákkal később egy férfit holtan találnak. E sokkoló történések fényében Poirot felfedi Catchpoolnak, miért jöttek valójában a szigetre - azért, mert a közösség egy másik tagjának az élete is veszélyben van. A két férfi igyekszik megakadályozni, hogy az első halálesetet újabb kövesse. "- Ugyan már, nem szabad ezt komoly fenyegetésként kezelni - akadékoskodott Matthew Fair. - Ez ostoba felhajtás a semmiért. És nézze, mint a tervezett - és időnként szolgálatkész - áldozat, azt hiszem, nekem már csak van némi rálátásom. Méltánylom az aggodalmát, Monsieur Poirot, de igazán nincs szükség arra, hogy ennyire baljóslatúan beszéljen az ügyről. Én még holnap is itt fogok téblábolni, majd meglátja - úszom majd a tengerben Catchpoollal, és kutya bajom se lesz. Senki sem fog megölni, erre a szavamat adom. Sem éjfél előtt, sem azután nem fogok akaratom ellenére távozni az élők sorából."

Márai Sándor számára Kassa nem csupán egy város, a szülővárosa, de jelkép is: az európai, polgári műveltségé. A Kassai őrjárat nem a szó hagyományos értelmében vett útirajz. Írójának az utazás ad alkalmat, hogy e nagyobb lélegzetű esszében a kor kérdéseiről elmélkedjék. Márai a szellem védelmében lép fel, egy kultúra védelmezőjeként, s egyben kritikusaként. [...] Mint oly sokan a korban, az írástudók felelősségét vizsgálja. Mekis D. János "A malom zúg, hajnalodik, az ifjúság elmúlt. Holnap még egyszer végigmegyek a Városon, ahol az élet kezdődött; meg akarok keresni valamit. Az élet elvesztett értelmét akarom megkeresni. Még egyszer a forrás fölé akarok hajolni, megismerni egy arcot, amelyre már csak halványan emlékszem, megízlelni egy tiszta és hűvös emléket, amely kristályos áradással ömlik a lélekben, mint a hegyi patakok. Az arcvonal, amelynek minden európai szellemi ember közkatonája volt, összeomlott; indulj még egyszer őrjáratra, a romok és beomlott állások között, mielőtt megöregszel és elhullasz valahol. Talán megtalálsz így valamit, ami értelmet ad az életnek, talán ki tudod mondani az elhazudott igazság egy részletét, talán nyugodtabban halsz meg aztán, földön, vízben vagy levegőben, ha már nyugodtan élned nem lehetett." Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, 1989): író, költő, újságíró.

„Nem kell nekünk hinni. A mondanivalónkból semmit sem szabad hittételnek tekinteni. Csupán elmeséljük, amit két nagyon eltérő világból érkezett barát látott és megtanult hosszú élete során.” Hogyan élhetünk örömteli életet a mindennapos kihívások és elkerülhetetlen sorscsapások közepette? Erre a mindig aktuális kérdésre kereste a választ Desmund Tutu és a dalai láma, amikor Őszentsége 80. születés-napja alkalmából találkoztak. A két Nobel-békedíjas jóbarát egy hetet töltött együtt az indiai Dharamszalában, megosztva egymással vallásaik bölcsességét és küzdelmes életük tapasztalatait a boldogság forrásairól és akadályairól, szeretetről és veszteségről. Az öröm könyve korunk két nagy spirituális vezetőjének egyszerre elmélyült és játékos párbeszéde; megszívlelendő tanácsok praktikus „örömgyakorla-tokkal" kiegészített gyűjteménye; egyszersmind egy életre szóló barátság megindító krónikája. Desmond Tutu és a dalai láma saját példájukon keresztül mutatják be, hogyan válhat az öröm múló érzésből olyan tartós tulajdonsággá, mely nemcsak saját jóllétünket növeli, hanem az egész emberiség javát szolgálja, békét és reményt hozva bizonytalan világunkba.

"Az asztrológia megértése felboríthatja az életedet, mert ha egyszer beleszeretsz a sorsodba és felébredsz, immár képtelen leszel visszaaludni." Napjaink kaotikus világában körülnézve könnyű elveszettnek éreznünk magunkat, nehéz megértenünk, kik vagyunk valójában és mi is a feladatunk ebben az életben. Debra Silverman sztárasztrológus - aki olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Sting és Madonna - szerint ideje felemelnünk tekintetünket, és a csillagokban keresnünk a választ. Az ezoterikus asztrológiát és pszichológiával ötvöző módszere segít abban, hogy jobban megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, és személyiségünkön dolgozva végül megleljük belső békénket. "Jogodban áll álmodozónak (Halak), ambiciózusnak (Bak) vagy erősnek (Kos) lenned. Megvan az oka, hogy miért értékeled jobban a szabadságot a kapcsolatoknál (Vízöntő); az anyagi biztonságot az értelmetlen vásárolgatásnál (Bika); vagy a beszélgetést a hallgatásnál (Ikrek). Természetes, hogy megszállottan foglalkoztat az élet értelme (Nyilas); morbid kíváncsiság fűz a halálhoz (Skorpió); ha akkor érzed magad a legjobban, amikor együtt van az egész család (Rák); hogy a romantika szerelmese vagy (Mérleg); hogy hajlamos vagy önmagadat kritizálni (Szűz); vagy hogy próbálod mindenki figyelmét magadra vonni (Oroszlán). Nem muszáj harcolnod ellene. Egyszerűen ez vagy te." Debra Silverman könyve közérthető és szórakoztató stílusban mutatja be, hogy az asztrológia sokkalta több a bulvármagazinok sekélyes előrejelzéseinél. A Nem hiszek az asztrológiában izgalmas olvasmány lehet a csillagok minden szerelmesének, a témára nyitott érdeklődőknek, de még az eltökélt szkeptikusoknak is. Nem kell ugyanis hinned az asztrológiában - az asztrológia hisz benned!

„A Cyla-terápia azért született meg, hogy a történeteimen keresztül átadjak egy üzenetet. Ezek a történetek nem novellák, ez a könyv nem egy regény. Senki ne várjon irodalmi magaslatokat. Engem leginkább egy füveskönyvre emlékeztet, amiben a történetek néhol mélyre mennek, néhol meg viccesek, hol hosszabban mesélek, hol rövidebben, de találhatsz bennük egy-egy mondatot, pillanatot, esetleg tanulságot is, amit beilleszthetsz a saját életedbe. Ez a könyv talán rólad is szól.” Cyla Őszinte. Könnyed. Felkavaró. Vicces. Ha néhány szóban kellene összefoglalnom a Cyla-terápia lényegét, akkor ezek a a legmegfelelőbbek. De a szavak, mondatok mögött mindig meghúzódik valami más is. Érzelmek. És az érzelmek, a mögöttes tartalom adja egy jó könyv lényegét. Meg persze a történetek. Azokon keresztül kapcsolódunk egymáshoz, a történeteken keresztül osztozunk az érzéseken, amelyeket mindannyian ismerünk: boldogság és fájdalom, öröm és veszteség, kudarc vagy éppen siker. Kajdi Csaba ezúttal nemcsak humorral fűszerezve sztorizik utazásról, kultúráról, kutyákról, közéleti kérdésekről, hanem beengedi az olvasót egy másik világba. Megmutatja, mi van a felszín alatt. Cyla könyve bátor vállalkozás, ugyanis vállalja, hogy az élete, a világa korántsem tökéletes. Szembenéz azzal, amivel mi, emberek nem akarunk, vagy csak nagy küzdelmek árán: a családi múltunkkal, a titkokkal, a hazugsággal, az első szerelmi csalódással, a magánnyal, a hibáinkkal. Teszi ezt azzal a céllal, annak reményében, hogy adhat valami maradandót az olvasónak. Ahogy ő fogalmaz: „könnyen lehet, hogy az én történetem lesz a te terápiád.” Gurubi Ágnes

„A kiadó – mintha csak hallotta volna az író gondolatait – a mentőorvoshoz fordult, tíz darab ezerrealos bankjegyet nyomott a kezébe, és szinte fenyegető hangnemben, valamint tökéletes portugál akcentussal azt mondta: – Nem halhat meg, doktor úr. Még sehogy se áll az új regényével!” Szertelen novellák, bizarr paródiák, meghökkentő mesék – a hazai stand-up egyik legeredetibb alkotója és a magyar abszurd próza egyik legkiválóbb művelője várva várt újabb könyvében úgy ír, mintha a közönség előtt állna: élő, szellemes és kiszámíthatatlan. A norvég bűnregények görbe tükre (A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban) és a sci-fi-műfaj paródiája (Az utolsó 450 év) után Kőhalmi Zoltán harmadik könyve furfangos rövidprózákat tartalmaz. Az irány most is ugyanaz, mint eddig: a szerző tovább halad az Örkény és Karinthy által kijelölt úton. A hellén helyszínelők Aiszkhülosz halálának okát kutatják, Percule Hoirot háromszor is nyomozni indul, Kazinczy levelezését olvasva bepillantást nyerhetünk a nyelvújítás boszorkánykonyhájába, a szerző megfejti nekünk a Vitruvius-kódot, megtudhatjuk, hogyan szerettek a fizikusok, vagy éppen egy hátborzongató kalandjáték keretében elveszhetünk az állami egészségügy labirintusában. Vannak ebben a könyvben receptek, kritikák, közlemények, tesztek... – talán könnyebb lenne azt felsorolni, mi nincs benne. Unalmas, szellemtelen, sótlan írások, na ilyenek nem szerepelnek e kötetben. Aki ilyen kisprózákra vágyik, kérem, semmiképpen se vásárolja meg ezt a könyvet!

„Vajon mitől olyan titokzatos a másnaposság? Miért tűnik rejtélyesnek, kiismerhetetlennek, megfejthetetlennek, már-már mágikusnak? Talán mert a mámor rokona. A mámor az ő szülőanyja, s az alma rendszerint nem esik messze a fájától. A macskajaj az érem másik oldala, a sötéterő, a bódulat reciprokja. Nem tudjuk, pontosan milyen idős a mámor. Valószínűleg éppen olyan öreg, akár a föld. És a katzenjammer csupán pár órával fiatalabb. S mióta másnaposság létezik, azóta keresi az ember ellene a gyógyírt. Oly ádáz buzgalommal, mint alkimisták az aranyat.” A borral, a mámorral, az eksztázissal már sokan foglalkoztak, de a legkomolyabb gondolkodók is restek voltak ahhoz, hogy mulatozás közben benézzenek az asztal alá, ahol bizony mocskot, üzekedő párokat és görnyedve okádó iszákosokat találunk. Cserna-Szabó András és Darida Benedek magukat sem kímélve hatoltak be a felfedezetlen területre, és megírták a másnaposság regényes kézikönyvét, egyúttal megalkották a katzenjammerológia tudományát is. Ez az alapmű egyetlen kocsmaasztalról sem hiányozhat! A szerzők könyvük 3. (agyonbővített) kiadásában ismertetik a legnagyobb piás művészeket és halhatatlan alkotásaikat, amitől az a szörnyű gyanú ébred bennünk, hogy a remekművek döntő többségét semmirekellő szeszkazánok alkották, macskajajosan fetrengve. Teszik mindezt alapos tárgyi tudással, lelkesedéssel és – a remekművekhez hasonlóan – megfelelő szótagszámmal, remek cselekménnyel, míves nyelvezettel. Miközben végigdülöngélünk a világ- és a hazai művészet vigalmi negyedén, 77 receptet is kapunk ajándékba, hogy hatékonyan vehessük fel a küzdelmet a katzenjammer ellen. Egészségünkre, proszit és fenékig! A kategória további termékei

„Tudom, régimódi vagyok, de miért ne törekedjünk a békességre és jóakaratra karácsony idején?” Soha egyetlen Lee sem volt tisztességes”, mondja a világéletében kíméletlen, gyémántbányákból meggazdagodott idős milliomos, Simeon Lee kevéssel halála előtt. Már csak néhány nap van karácsonyig, ahol kérésére hosszú évtizedek után összegyűlik az egész család – a karácsonyi menüben azonban közös éneklés helyett véres gyilkosság szerepel. De vajon ki áll a párját ritkítóan kegyetlen bűntett mögött? A tékozló fiú, Harry? A túlérzékeny, tönkretett anyja miatt neheztelő művész, David? A csökkentett járadéka miatt forrongó képviselő, George? Esetleg a spanyol polgárháborúból odacsöppent unoka, Pilar? Ebben a véres karácsonyi történetben senki és semmi sem egészen az, aminek látszik, de egyvalami biztos: a még Agatha Christie-től is szokatlanul csavaros megoldást csakis Hercule Poirot és karácsonykor sem szunnyadó szürke agysejtjei fedhetik fel.

„A múlt ismerete távlatot kölcsönöz a jelenhez, és betekintést a jövőbe. Minden ötletem a múlt eszméinek tanulmányozásából származik. Abban a reményben tervezek ruhákat, hogy megtöröm a hagyományokat.” Vivienne Westwood Dizájner, rebellis, forradalmár. Dame Vivienne Westwood punk volt a divatban és a politikában egyaránt, aki egyedi módokat talált a hagyományok felforgatására, a határok átlépésére és a status quo megkérdőjelezésére. A Divatikonok sorozat VIII. kötete egy stíluslegenda életét és márkáját ünnepli, a szabás és a fűzőkészítés mesteri ismeretétől kezdve egész addig a kreatív csavarig, amivel a tervezőnő a tartánt és a Harris Tweedet használta. Ez a lenyűgöző könyv a kollekciók, kifutók és kosztümök gyönyörű képei mellett hiteles, magával ragadó szövegével tiszteleg egy olyan agent provocateur előtt, akinek örökségére mindig emlékezni fognak.

„Akármit tett, bármennyire próbált megfelelni – szépnek lenni, kedvesnek, odaadónak –, mindig volt valami, ami miatt rossz szemmel néztek rá. Ha visszahúzódott, önzőnek tartották. Ha megjelent, akkor feltűnősködőnek. Ha szót emelt, hálátlannak. Ha hallgatott, közönyösnek. És ahogy egyre világosabban látta mindezt, úgy vált számára bizonyossá: lehet, hogy ő a császárné, de itt sosem lesz több megtűrt személynél.” „Ki ne szeretne visszautazni a múltba és megismerni az igazi Sisit? Megtudni, hogyan igyekezett megtalálni a helyét a bécsi udvarban és megfelelni anyósa, Zsófia főhercegné elvárásainak? Tanúja lenni egy lángoló szerelemnek és egy rendkívül súlyos házassági válságnak? Nem kis kihívás Sisi életének ezt az időszakát hitelesen rekonstruálni. A regény lapjain mégis olyan elevenen és valósághűen jelennek meg az események, mintha valóban ott lennénk Erzsébet királyné mellett a császári udvarban eltöltött első nyolc évének legboldogabb és leggyötrelmesebb pillanataiban. Vas Viktória kimerítő alapossággal tanulmányozta a forrásokat, és a korszak etikettjében is jártasságot szerzett, hogy az udvari életet autentikusan tárja elénk. Regénye bizonyság arra, hogy be lehet mutatni a császári pár kapcsolatát a mai kor igényeinek megfelelő intim részletességgel a történelmi hitelesség csorbulása nélkül is.” Káli-Rozmis Barbara Vas Viktória több mint húsz éve aktívan kutatja Erzsébet királyné életét. 2019 óta ölti magára Sisi alakját változatos programokon, önállóan vagy más előadókkal közösen, illetve rövidfilmekben és a sajtó különböző felületein is alakította már a királynét. Legfőbb célja, hogy a közönség ne csak egy történelmi alakot, hanem az érző embert lássa Erzsébetben.

„…egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra… Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek véletlen találkozásokban.” Az Eszter hagyatéka, ez a kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Lajos felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti. A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül "elrabolni", a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött neki, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá. Ő azonban sohasem kapta meg a leveleket… Az Eszter hagyatéka most három kisregény, A mészáros, a Déli szél és a Szívszerelem társaságában lát napvilágot a Helikon Kiadónál. „Márai a szenvedélyes foglyok költője, s a család a szó mitikus értelmében a legizgatóbb fogság s a legzsarnokabb kötelék. A legtöbb ember ma se szabadult meg ettől az érzelmi és idegemléktől; nem boldogító, hanem a boldogságnál is igézőbb önkínzó kötelékben él, az érzelmi fogság részegültje, a bilincseibe szerelmes, nem a sorstársába. A házasságok az égben köttetnek? Lehet. A bilincsek mindenesetre ott. És ez a nagyobb törvény.” (Cs. Szabó László, Nyugat, 1937/7.) Márai Sándor (Kassa, 1900 – San Diego, 1989): író, költő, újságíró.

„Vannak, akik azt vetik a szememre, hogy férjezetlen nőként nincs jogom a házasságról vagy bármi egyébről nyilatkozni, ami a nők társadalomban szerzett tapasztalatait illeti. Mások természetellenesnek nevezik az állításaimat. Egy különösen sértett kritikus arra mutat rá, hogy sok nőt zártak már a bolondokházába ennél kevésbé merész állításokért is. A felháborodás ezen apró megnyilvánulásai azonban nem ejtenek rajtam nagy sebet, sőt a botrány hatására csak még több példányt vesznek a könyvemből.” 1836 nyarán járunk. Margaret Fuller ekkor találkozik először Ralph Waldo Emersonnal, az egyik legjelentősebb amerikai íróval. Ekkorra már ő maga is hírességnek számít, hiszen publikált író – nőként, ami az akkori Amerikában még kuriózumnak számít. Margaret sok mindenben volt első. Az első nő, aki engedélyt kapott, hogy a Harvard Egyetem könyvtárában kutathasson. Az első nő, aki külföldi tudósítóként dolgozott. Az első nő, akit a kor legnagyobb amerikai írói magukkal egyenrangúnak tekintettek. És, ami talán a legfontosabb, az első, aki írásaiban minden tekintetben egyenlő jogokat követelt a nőknek. Margaret Fuller történetében ráadásul komoly szerepet játszanak a kor zseniális alkotói: Nathaniel Hawthorne-t részben ő ihleti A skarlát betű hősnőjének megformálására; Emerson és Thoreau a legjobb barátai; Poe sokáig hadakozik vele, de végül még ő is elismeri a tehetségét. Európában találkozik Wordsworthszel, Chopinnel, George Sanddal, Mazzinnival… Olaszországban találja meg új hazáját, egy római arisztokrata felesége lesz, házasságon kívül szül neki gyereket… Tele van alkotói tervekkel, az olasz nemzeti mozgalom történetét akarja megírni, amikor élete tragikus véget ér. Allison Pataki mély átéléssel meséli el ennek a különleges tehetségű nőnek a történetét, aki megérdemli, hogy emlékezzenek rá az amerikaiak – és hogy mi is megtudjuk, ki volt Margaret Fuller. Allison Pataki magyar származású író és újságíró. A Yale Egyetemen végzett, több évig televízióknak és online hírportáloknak dolgozott. Különleges nőkről szóló történelmi regényeivel egyre több olvasót hódít meg. Társalapítója a ReConnect Hungary nonprofit szervezetnek, amelynek célja, hogy megismertesse a magyar felmenőkkel bíró amerikai és kanadai fiatalokkal a magyar nyelvet és kultúrát.

Miközben három testvér fogadja apjuk temetésén a gyászolók részvétnyilvánítását, egyikük zsebében ott lapul egy feljelentés - amit két testvére tett ellene. De vajon mi vezetett idáig? Milyen emlékek, fájdalmak és elhallgatások feszülnek egymásnak a három testvér közt? És helyreállíthatóak-e a kapcsolatok és a szerepek egy ilyen családban? Az örökség a Magyarországon A válással berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma-sorozatának harmadik darabja. "Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek." (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából)