Helikon Kiadó strana 4 z 115

Soha egyetlen Lee sem volt tisztességes", mondja a világéletében kíméletlen, gyémántbányákból meggazdagodott idős milliomos, Simeon Lee kevéssel halála előtt. Már csak néhány nap van karácsonyig, ahol kérésére hosszú évtizedek után összegyűlik az egész család - a karácsonyi menüben azonban közös éneklés helyett véres gyilkosság szerepel. De vajon ki áll a párját ritkítóan kegyetlen bűntett mögött? A tékozló fiú, Harry? A túlérzékeny, tönkretett anyja miatt neheztelő művész, David? A csökkentett járadéka miatt forrongó képviselő, George? Esetleg a spanyol polgárháborúból odacsöppent unoka, Pilar? Ebben a véres karácsonyi történetben senki és semmi sem egészen az, aminek látszik, de egyvalami biztos: a még Agatha Christie-től is szokatlanul csavaros megoldást csakis Hercule Poirot és karácsonykor sem szunnyadó szürke agysejtjei fedhetik fel."Tudom, régimódi v

"Alapmű." - dr. Peter Attia, a Végigélni c. könyv társszerzőjeDr. Makary az egészségügy gyakran visszás működésmódjára és az orvosi csoportgondolkodásból eredő problémákra hívja fel a figyelmet könyvében. Miközben kitér olyan témákra, mint az ételallergiák, a szülés, a menopauza, az antibiotikumok és az elhízás, felülvizsgálja az orvostudomány tévedéseit.Szemléletmódja nem tudományellenes. Nem győzi hangsúlyozni, hogy amikor a modern orvoslás megalapozott vizsgálatokon alapuló ajánlásokat tesz, az eredményre vezet. Ám azt sem hallgatja el, hogy az alá nem támasztott vélemények, hiedelmek alapján született rendeletek károkat okoznak a betegeknek. Feltárja a modern orvoslás legnagyobb vakfoltjait és a legsürgetőbb, mégis elhallgatott kérdésekkel szembesít. Miközben olykor abszurd vagy döbbenetes történetekkel ismeretet meg bennünket, utat mutat az egészségesebb élethez."Miközben ehhez a könyvhöz végeztem kutatásokat, szakértőkkel folytatott beszélgetéseim kezdetén gyakorta kifejtettem, hogy az orvosi dogmákról írok. Ilyenkor megkérdeztem, tudnak-e olyan ajánlásokról, amelyeket nem támasztanak alá bizonyítékok vagy tévesnek bizonyultak, mindazonáltal még ma is erőltetik őket. Úgy véltem, csekély a valószínűsége, hogy eszükbe jut valami saját szakterületükről. Te jó ég, hogy én mekkorát tévedtem! Az orvosok kitálaltak, egymás után sorolták a tévútra jutott orvosi csoportgondolkodás példáit. A dogmák lajstroma olyan hosszúra sikeredett, hogy végül pillanatnyi rémület fogott el, és feltettem magamnak a kérdést: Vajon van egyáltalán valami, amit jól csinálunk?"

Agatha Christie: Így éltünk Mezopotámiában 1930 tavaszán az akkor már befutott, frissen elvált Agatha Christie Irakban megismerkedett egy „sötét hajú, sovány, halk szavú” régészgyakornokkal, Max Mallowannel, akivel még abban az évben összekötötte az életét. Ez pedig azt jelentette, hogy a két világháború közt, különböző régészeti expedíciók tagjaként bejárta az ókori Mezopotámia számos lelőhelyét – európai szemnek olykor hihetetlen kalandjait pedig természetesen le is jegyezte. Az Így éltünk Mezopotámiában lapjain így egyszerre kelhetünk útra a (távolról sem mindig) mesés Keletre, és követhetjük végig egy angol Lady kendőzetlenül őszinte, öniróniában gazdag találkozását egy vonzó és ismeretlen új világgal. 

Szeletnyi univerzummá állnak össze Falcsik Mari elmúlt években született versei. Messziről kiragyognak belőle a nagy versek: a szülei szerelmét, saját születését, a "vegyülő két anyagból" létrejött önnönmagának "gazdag hordásos árját" - s közben József Attilát is - megidéző "Eredet-óda"; az elmúlt évtizedek Magyarországának búját-keservét saját szabadságreményű útkeresésén átszűrő "Szabadságbújócska"; a beteljesült és beteljesületlen nagy szerelmeket már-már élveboncolóan őszinte vers, a "Megnemvalósulások dicsérete", amely az egész kötetre kitáguló értelemmel címadóvá lett... És körülöttük megannyi kiscsillag, bolygó, üstökös, aszteroida, egy hittel megszentelt világ harmóniájában keringve-száguldozva: a családtörténet ágbogai, a költőtestvérekre és -elődökre való boldog-szomorú emlékezés Térey Jánostól Kántor Péteren át vissza Aranyig; olykor meg csupán egy porszemnyi rácsodálkozás valamire, bármire, néha csak a nyelvre, néha arra, hogy mi van "odaát". Mert leginkább talán mégis erről szól ez a kötet, ha a meg nem történtek titkát faggatja, ha az élethatáron túliét: hogy mi van "odaát".Föl-alá járkálok.Görcsbe görbedő kerítésekközé feszíti lépteim, hogy élek.Kívül világnyi káosz.Már belém költözik.A tó fölszíne alatti sötét rétegárnyékába fulladó fények.Éles tavaszi ég: a fákonleplezhetetlen semmi,koronától tövig.FALCSIK MARI költő 1956-ban született Budapesten. 1980-ban diplomázott az ELTE Bölcsészkarán. 1982-től szellemi szabadfoglalkozásúként a tudatos kívülálló életformáját választotta az 1990-es rendszerváltásig. Könyvkiadóknak dolgozik műfordítóként, szerkesztőként.Költői pályája az ezredfordulón indult, azóta folyamatosan publikál irodalmi lapokban s lép fel versestjeivel. Több nyelvre fordítottak már lírájából. 2018-ban a Salvatore Quasimodo emlékdíj fődíjasa lett.Eddig hét verseskötete és egy prózakötete jelent meg.

„Azért van ma itt, mert Niklas beleegyezett, hogy találkozik vele, mielőtt ő és a lányok elutaznak Gotlandra. Egészen abszurd már az a tény is, hogy Niklasnak "bele kellett egyeznie" a találkozóba. Hogy az az ember, aki a világon a legközelebb áll hozzá, nem akarja látni őt. Egyedül akar lenni, hogy gondolkodjon, miközben Beának épp az ellenkezőjére van szüksége.” Niklas és Bea több mint harminc éve élnek idillinek tűnő házasságban egy jómódú stockholmi negyedben kamasz ikerlányaikkal. Éppen ezért éri Beát villámcsapásként, mikor egy családi nyaralás küszöbén, egy jelentéktelennek tűnő vita közben Niklas csapot-papot otthagyva elviharzik. Távollétének órái napokra dagadnak, felesége üzeneteire nem válaszol, magyarázattal pedig meg sem próbálkozik – mikor pedig előkerül, minden megoldási kísérlettől elzárkózva válni akar, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy nő is van a dologban… Filmszerűen pörgős, mégis mélyen empatikus családi drámájában Moa Herngren mindkét főszereplő elméjébe betekintést enged, hogy megmutassa: a felszínen banálisnak látszó események mögött összetett, évtizedes, kibeszéletlen-megoldatlan kapcsolati problémák rejlenek. Moa Herngren (1969) a kapcsolati drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, a magyar olvasó pedig A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti. Nagysikerű, számtalan nyelvre lefordított regénye, A válás egy készülő trilógia első darabja.

Az egyedülálló anya, Asa és fia mindig is közel álltak egymáshoz, kapcsolatuk azonban hirtelen megváltozik a fiú új barátnőjének megjelenésével. Amikor a fiatal párnak sürgősen szállásra van szüksége, Asa megkéri őket, hogy költözzenek hozzá. Ezzel azonban akaratlanul is olyan információk birtokába jut, ami a család széthullásával fenyeget… Az anyós a Magyarországon A válással berobbanó Moa Herngren nagysikerű családidráma- trilógiájának második darabja. „Minden karakterem emberi, közel sem tökéletes személyiség. Talán pont ez a legfontosabb üzenetem az olvasóknak, hogy mindig igyekezzenek megismerni minden fél motivációját, érzéseit, nézőpontját, mielőtt ítélkeznek.” (részlet Moa Herngren Nők Lapja-interjújából) Moa Herngren (1969) a kapcsolati drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, a magyar olvasó pedig A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti.

Jesús Martín-Fernández, az "érzelmek sebésze" alig múlt harmincéves, amikor orvostörténelmet írt azzal, hogy éber pácienseken végzett agyműtétei során egy speciális, MI-alapú tesztet alkalmazott, hogy megőrizze betegei érzelmeit. Ebben az egyedülálló sebésznaplóban végigkövethetjük, ahogy a magát rövid idő alatt igazi rocksztárrá kinővő Martín-Fernández végigműti a világot, és újabb és újabb és újabb helyeken magyarázza el előadásaiban, miért nem a tumort kell operálni, hanem az agyat. Szemléletformáló gondolataival és ötdimenziós modelljével pedig nemcsak az orvostudományt forradalmasítja, hanem új fényben láttatja az emberi test legrejtélyesebb szervét, az agyat is. "Hol találhatók az érzelmek? Hogyan védjünk vagy mentsünk meg olyasvalamit a műtét során, ami láthatatlan? Melyik területet kell megóvni? Biztosan nem lesz egyszerű, mert nem egyetlen területről van szó. Nem gondolhatjuk többé, hogy (...) a Broca-terület a szavak kimondásáért, a Wernicke-terület azok megértéséért felelős, a prefrontális kéreg pedig az érzelmeket kontrollálja. Az agy nem így működik. Ezeket a fogalmakat sürgősen újra kell definiálnunk." A lefekvés és megadás talán valóban működik, ha szabadúszó író vagy, felnőtt gyerekekkel. De mi van a többiekkel, velünk? Mi van azokkal, akiknek kötelező munkaóráik és átlagos munkájuk, kisgyerekük és egy folyton utazgató élettársuk van? Mi mit tegyünk?"

Sanna Marin mindössze harmincnégy éves volt, amikor Finnország miniszterelnökévé választották, és ezzel ő lett az akkori világ legfiatalabb hivatalban lévő kormányfője, aki progresszív elképzeléseivel és válsághelyzetekben tanúsított határozott és bátor fellépésével csakhamar a nemzetközi figyelem középpontjába került. A szerény sorsú családból származó politikus nem kevés akadályt legyőzve jutott fel a politikai ranglétra legfelső fokára. Mandátumához egy sor történelmi jelentőségű esemény köthető: ő vezette végig Finnországot a koronavírus-járványon, számos reformot hajtott végre a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság terén, s végül ő volt az is, aki Ukrajna orosz invázióját követően levezényelte hazája NATO-csatlakozását. Marin őszintén mesél a kihívásokról, amelyek kormányfőként érték, nem utolsósorban azokról a média által botrányként tálalt ügyekről, amelyek során a magánéletében vájkálva igyekeztek megkérdőjelezni politikai alkalmasságát. A Remény ereje több, mint memoár: cselekvésre szólít fel. Sanna Marin arra biztatja a következő nemzedék vezetőit, hogy munkájuk során soha ne féljenek önmagukat adni. Hisz az ő története is tanúbizonyság arra, hogy mindig van lehetőségünk valódi változásokat előidézni.

1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott „az évszázad mérkőzésén” 6:3-ra legyőzte az angolokat. David Bailey könyve ezzel a meccsel kezdődik: a Vasfüggönyön túlról jött „mágikus magyarok” nemcsak játékukkal nyűgözték le a Wembley stadion közönségét, hanem egészen modern szerelésükkel is. Mintha a múlt és a jövő találkozott volna. A Magyarországon élő angol szerző több mint tizenöt évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja az Aranycsapat történetét: meg akarta érteni, hogy abban az országban, ahol futballrajongóként (legalábbis akkor még) düledező stadionokban nézte a gyenge magyar bajnoki meccseket, az 1950-es években hogyan bukkanhattak fel egyszer csak káprázatosan tehetséges focisták tucatjai. Mi a titka az Aranycsapatnak? Bailey a legjobb angol történetíró hagyományok szellemében meséli el a politika és a futball párhuzamos, de sok tekintetben összekapcsolódó történetét. Leírja a Rákosi-diktatúra minden szörnyűségét és azt is, hogy az Aranycsapat tagjai, akik közül jó páran gyűlölték a kommunista rendszert, hogyan tudtak (vagy kényszerültek) együtt élni vele. Ebben az új, átdolgozott és bővített változatban a szerző a magyar futball Aranycsapat utáni történetét is összefoglalja – természetesen a maga angol nézőpontjából –, egészen Szoboszlai Dominik liverpooli karrierjéig, aki lassan átveszi „a leghíresebb magyar” címét Puskás Ferenctől. „Ez nem egyszerűen egy kiváló csapat volt, amely részben a szerencsének s persze leginkább a jó játékosainak köszönhetően nagy sikereket ér el. Voltak itt nagy barátságok és árulások, volt dicsőség és elnyomás, gazdagság és kapzsiság, és volt halál. Már a játékosok becenevei is regénybe illenek: Bolond, Púpos, Öreg, Öcsi, Fekete Párduc, Cucu, Kocka. S a díszletet mindehhez egy olyan kíméletlen sztálinista rezsim szolgáltatta, amely nagyobb százalékban börtönözte be saját lakosait, mint a szovjet blokk bármely másik országa.” A szöveget sporttörténeti szempontból Szegedi Péter és Dénes Tamás ellenőrizte.

Talán nincs olyan magyar, akit Romhányi József ne szólított volna meg rajzfilmeken, dalokon, operetteken, operákon vagy játékos versein keresztül. Romhányi nekünk írt, egykori és mai gyerekeknek, régi és új felnőtteknek. Neki köszönhetjük - hol mint szerzőnek, hol mint társ-forgatókönyvírónak - a Frédi és Béni, a Mézga család, a Mekk Elek, a Kérem a következőt! sziporkázó párbeszédeit, az egész estés Lúdas Matyi és a Szaffi szövegeit, a Szamárfül elnyűhetetlen rímes verseit, számos opera, operett librettójának fordítását és a divatból soha ki nem menő Webber-musical, a Macskák verseinek magyar változatát. Mindig szerettük, miközben fogalmunk sincs, ki is volt ő: zabolátlan kisdiák, zenei tehetség, hadifogoly, hóhányó, majd férj és apa, rádiós dramaturg, sokszínű alkotó, zenei műfordító és nagy kártyás. Költő, aki éjt nappallá téve dolgozott. Várkonyi Judit ezt az ezerarcú embert mutatja be életrajzi könyvében.

„Az én alapkérdésem így hangzik: miért halt meg ez a személy? Az igazság kiderítéséig olykor hosszú utat kell végigjárnunk, amely ott kezdődik, ahol a holttestet megtalálták, s amelynek következő állomása a boncterem. Innen szakértők hosszú sorát érintve kanyarog tovább, majd igazságügyi laboratóriumokon keresztül halad, amelyekben ma immár minimális DNS-mennyiségek elemezhetők, ballisztikai események rekonstruálhatók. Az igazság azonban olykor minden igyekezetünk ellenére nehezen deríthető ki, s a halál rejtély marad. Néha az igazság összetett. Ahol nyilvánvaló, hogy bűncselekmény történt, a folyamat vége reményeink szerint vádemelés. (…) Munkám révén tehát rendkívüli közelségbe kerülök vízbefúltakkal, olyanokkal, akiknek teste az oszlás legkülönbözőbb fázisaiban van, a megégettekkel, illetve a szerencsétlenekkel, a kétségbeejtően boldogtalanokkal, a meggyilkoltakkal…” „Ez a folytatás még az előző könyvnél, a Holtak vallatójánál is mélyebbre hatol, még gondolatgazdagabb… Tele finom megfigyelésekkel arról, hogy mit tesz az élet és a halál az emberi testtel” THE TIMES Dr. Richard Shepherd, Nagy-Britannia első számú orvostudós-detektívje az általa végzett huszonháromezer boncolás során nemcsak annak titkait tárta fel, ahogyan az emberek meghaltak, hanem azt is, hogyan éltek. Vizsgált gyilkosságokat és baleseteket, betegségekben és véletlenek következtében elhunyt embereket, genetikai hátterű haláleseteket és öngyilkosságokat, gyerekektől az öregekig a legkülönbözőbb korosztályokhoz tartozó holtakat: esetei felidézésével pedig most létezésünk teljes spektrumának felfedezésére invitál bennünket. Miközben A halál hét kora – egyedülálló hozzáértéssel és nemes nagylelkűséggel – kalauzol bennünket néha komor és zavarba ejtő világában, rávilágít a halálnak azokra a módjaira és okaira, amelyeknek életünk minden korszakában ki vagyunk téve. Ezenfelül arra is, hogy miért és hogyan ölünk… De ez a könyv mégis, mindenekfelett az élet csodájáról szól.

„A magas irodalom viszonylag későn szánta rá magát, hogy belefoglalja világába a szegénység ábrázolását. Talán Gustave Flaubert volt az első, aki méltó módon foglalkozott vele az Egy jámbor lélekben, őt igyekezett utánozni Gorkij a Gyermekkoromban, aztán a huszadik században Louis-Ferdinand Céline volt az, aki műve centrumába helyezte a szegénység kérdését. Márai egyik mintája és ihletője, Kosztolányi Dezső a maga kíméletlen cselédtörténetével, az Édes Annával. Márai hőse, Áldozó Judit azonban egészen más utat követ, mint Édes Anna.” Szávai János

Hercule Poirot egy hátborzongató gyilkosság után nyomozva köszönti az újévet Sophie Hannah vadonatúj krimijében. A briliáns belga detektív és Edward Catchpool felügyelő 1932 szilveszterén érkeznek meg Lampéroszra, hogy egy meglehetősen furcsa - a feltétel nélküli megbocsátásban hívő - helyi közösséggel ünnepeljenek. A gyönyörű szigetre való látogatást azonban sötét előérzet árnyékolja be: amikor a vendégek vacsora után név nélkül újévi fogadalmat írnak, egyikük gyilkossággal fenyegetőzik. Órákkal később egy férfit holtan találnak. E sokkoló történések fényében Poirot felfedi Catchpoolnak, miért jöttek valójában a szigetre - azért, mert a közösség egy másik tagjának az élete is veszélyben van. A két férfi igyekszik megakadályozni, hogy az első halálesetet újabb kövesse. "- Ugyan már, nem szabad ezt komoly fenyegetésként kezelni - akadékoskodott Matthew Fair. - Ez ostoba felhajtás a semmiért. És nézze, mint a tervezett - és időnként szolgálatkész - áldozat, azt hiszem, nekem már csak van némi rálátásom. Méltánylom az aggodalmát, Monsieur Poirot, de igazán nincs szükség arra, hogy ennyire baljóslatúan beszéljen az ügyről. Én még holnap is itt fogok téblábolni, majd meglátja - úszom majd a tengerben Catchpoollal, és kutya bajom se lesz. Senki sem fog megölni, erre a szavamat adom. Sem éjfél előtt, sem azután nem fogok akaratom ellenére távozni az élők sorából."

Márai Sándor számára Kassa nem csupán egy város, a szülővárosa, de jelkép is: az európai, polgári műveltségé. A Kassai őrjárat nem a szó hagyományos értelmében vett útirajz. Írójának az utazás ad alkalmat, hogy e nagyobb lélegzetű esszében a kor kérdéseiről elmélkedjék. Márai a szellem védelmében lép fel, egy kultúra védelmezőjeként, s egyben kritikusaként. [...] Mint oly sokan a korban, az írástudók felelősségét vizsgálja. Mekis D. János "A malom zúg, hajnalodik, az ifjúság elmúlt. Holnap még egyszer végigmegyek a Városon, ahol az élet kezdődött; meg akarok keresni valamit. Az élet elvesztett értelmét akarom megkeresni. Még egyszer a forrás fölé akarok hajolni, megismerni egy arcot, amelyre már csak halványan emlékszem, megízlelni egy tiszta és hűvös emléket, amely kristályos áradással ömlik a lélekben, mint a hegyi patakok. Az arcvonal, amelynek minden európai szellemi ember közkatonája volt, összeomlott; indulj még egyszer őrjáratra, a romok és beomlott állások között, mielőtt megöregszel és elhullasz valahol. Talán megtalálsz így valamit, ami értelmet ad az életnek, talán ki tudod mondani az elhazudott igazság egy részletét, talán nyugodtabban halsz meg aztán, földön, vízben vagy levegőben, ha már nyugodtan élned nem lehetett." Márai Sándor (Kassa, 1900 - San Diego, 1989): író, költő, újságíró.

„Nem kell nekünk hinni. A mondanivalónkból semmit sem szabad hittételnek tekinteni. Csupán elmeséljük, amit két nagyon eltérő világból érkezett barát látott és megtanult hosszú élete során.” Hogyan élhetünk örömteli életet a mindennapos kihívások és elkerülhetetlen sorscsapások közepette? Erre a mindig aktuális kérdésre kereste a választ Desmund Tutu és a dalai láma, amikor Őszentsége 80. születés-napja alkalmából találkoztak. A két Nobel-békedíjas jóbarát egy hetet töltött együtt az indiai Dharamszalában, megosztva egymással vallásaik bölcsességét és küzdelmes életük tapasztalatait a boldogság forrásairól és akadályairól, szeretetről és veszteségről. Az öröm könyve korunk két nagy spirituális vezetőjének egyszerre elmélyült és játékos párbeszéde; megszívlelendő tanácsok praktikus „örömgyakorla-tokkal" kiegészített gyűjteménye; egyszersmind egy életre szóló barátság megindító krónikája. Desmond Tutu és a dalai láma saját példájukon keresztül mutatják be, hogyan válhat az öröm múló érzésből olyan tartós tulajdonsággá, mely nemcsak saját jóllétünket növeli, hanem az egész emberiség javát szolgálja, békét és reményt hozva bizonytalan világunkba.

"Az asztrológia megértése felboríthatja az életedet, mert ha egyszer beleszeretsz a sorsodba és felébredsz, immár képtelen leszel visszaaludni." Napjaink kaotikus világában körülnézve könnyű elveszettnek éreznünk magunkat, nehéz megértenünk, kik vagyunk valójában és mi is a feladatunk ebben az életben. Debra Silverman sztárasztrológus - aki olyan hírességekkel dolgozott együtt, mint Sting és Madonna - szerint ideje felemelnünk tekintetünket, és a csillagokban keresnünk a választ. Az ezoterikus asztrológiát és pszichológiával ötvöző módszere segít abban, hogy jobban megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, és személyiségünkön dolgozva végül megleljük belső békénket. "Jogodban áll álmodozónak (Halak), ambiciózusnak (Bak) vagy erősnek (Kos) lenned. Megvan az oka, hogy miért értékeled jobban a szabadságot a kapcsolatoknál (Vízöntő); az anyagi biztonságot az értelmetlen vásárolgatásnál (Bika); vagy a beszélgetést a hallgatásnál (Ikrek). Természetes, hogy megszállottan foglalkoztat az élet értelme (Nyilas); morbid kíváncsiság fűz a halálhoz (Skorpió); ha akkor érzed magad a legjobban, amikor együtt van az egész család (Rák); hogy a romantika szerelmese vagy (Mérleg); hogy hajlamos vagy önmagadat kritizálni (Szűz); vagy hogy próbálod mindenki figyelmét magadra vonni (Oroszlán). Nem muszáj harcolnod ellene. Egyszerűen ez vagy te." Debra Silverman könyve közérthető és szórakoztató stílusban mutatja be, hogy az asztrológia sokkalta több a bulvármagazinok sekélyes előrejelzéseinél. A Nem hiszek az asztrológiában izgalmas olvasmány lehet a csillagok minden szerelmesének, a témára nyitott érdeklődőknek, de még az eltökélt szkeptikusoknak is. Nem kell ugyanis hinned az asztrológiában - az asztrológia hisz benned!